Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

VÁCI Összevont és szétválasztott intézmények Bevezetik a helyi adókat Valószínűleg nagyon is igaz, hogy akinek az Is­ten hivatalt adott, észt is adott hozzá, hiszen, ha nem így lenne, hogyan tudott volna a váci képvi­selő-testület még éjtél előtt fél órával is döntést hozni?! Minden tisztelet a képviselőké — akkor, ha a későbbiekben nem kell ráébredniük: az ülés kilencedik-tizedik órájában meghozott határoza­taikban bizony erősen meglátszik a fáradtság. A városi honatyák mun­káját nehezítette, hogy ki­lenc napirendre tűzött té­ma írásos anyagát a hely­színen kapták meg — igaz, a szervezeti és működési szabályzatot például csak további tárgyalási alapként fogadták el, s a képviselők járandóságáról se született tneg a rendelet. Sokan bíz­tak benne, hogy a város költségvetésének koncep­ciója még nem vált ki több­órás vitát, ám végül is a négy eldöntendő kérdés is hosszas egyeztetést igé­nyelt. W A testület úgy foglalt ál­lást, hogy az intézmények­nél — az áremelések miatt szükséges — normaemelést beépíti a költségvetésbe; az elkészítendő költségvetés­ben már az ifjúsági cent­rum és a művelődési ház egy intézményként szere­pel; a sződligeti egészség- ügyi szociális otthon ugyan szerepelni fog a város költ­ségvetésében, de lépéseket tesznek a megyei önkor­mányzatnak történő átadá­sára. Végül pedig a helyi adók kérdésében döntött a testület: kidolgozzák a kommunális és iparűzési adó bevezetésének módját, s 1992-re előkészítik a te­lek- és építményadó beve­zetését. Egységes szociális osztály létrehozása mellett foglal­tak állást a képviselők — ezzel megszűnik a család- segítő központ és az egész­ségügyi gazdasági ellátó szervezet mint önálló intéz­mény. A családsegítő és -gondozó csoport azonban továbbra is viszonylagos önállóságot fog élvezni. Pontot tett — legalábbis egyelőre — a testület a he­lyi autóbusz-közlekedés ár­vitájának végére is: a gaz­dasági bizottság javaslatát fogadva el, 12 forintban ál­lapította meg a vonaljegy árát, az egyvonalas bérlet 210, az összvonalas 300 fo­rint. Elfogadták a képviselők az alapellátási intézmé­nyeknek a kórháztól való leválasztását, ezzel önálló intézményt hoztak létre az egészségügyi alapellátás Csere- és bérautók Több lábon állva Ahol nem luxuscikknek számít a gépkocsi, hanem elengedhetetlen használati eszköz, abban az ország­ban természetes, hogy a szervizben a javítás idejé­re cserekocsit adnak. Aki idehaza próbált ilyen igény­nyel előállni, legalábbis ér­tetlenséggel találkozott: hol él maga? Nos, ha valaki Vácott él vagy bárhol más­hol, és a váci Autójavító Kisvállalatnál adja be ja­vításra autóját, választhat csereautót, föltéve, hogy a Providencia casco bizto­sítását kötötte meg. Lehet ez üzleti fogás, de mindenképpen hasznos fo­gás. Igaz, egyre kevesebben használják naponta autóju­kat, de annak a kevésnek kecsegtető lehet. Margó György igazgatótól részleteket is megtudhat­tunk; — Indulásként négy gép­kocsit szereztünk be erre a célra. Két Skoda Favoritot, egy nagy Polski Fiatot és egy 1500-as Ladát. — Mikortól vehető igény­be ez a szerény gépkocsi- park? — Akár most is, de egye­lőre csak bérautóként. Ugyanis még nem született végső megállapodás a Pro­videnciával. Február végéig ez is meglesz. — A gépkocsikölcsönzés itt egészen új profil... — Igen, igyekszünk mi­nél több lábon állni, és ki­szolgálni valamennyi föl­merülő igényt. Árainkkal szeretnénk az átlagnál ma­radni, s ha kell, újabb autókat is be tudunk sze­rezni. — Ezek az újabb autók netán, a személygépkocsi­kon kívül, lehetnek mikro­buszok vagy kis teherszál­lítók is? — Miért ne, ha igény mutatkozik rá?! —..válaszol­ta az igazgató. —a— kus&s Mozi Bunagyöngye filmszínház (Dr. Csáhyi László krt. 53.): február 13-án, szerdán este fél 6 és fél 8 órakor az Elitkommandó dímű ame­rikai akciófilmet vetítik, csak 14 éven felülieknek! Rendezte: Lewis Teauge. Főszereplők; Charlie Sheen és Michael Biehn. — Té­mája: Az Elitkommandó az USA kiválasztott sze­mélyekből álló egysége. Amerika titkos fegyvere. Ügy beszélnek róluk: fene­gyerekek. A csapat bárhol, bármikor, bárki ellen be­vethető. biztosítására. Irányításával dr. Füredi Gyulát bízták meg. — Kinevezte a testü­let a Szőnyi Tibor Kórház gazdasági igazgatóját is: mint a kiírt pályázat nyer­tesét, Gyarmati Györgyöt bízták meg négyéves idő­tartamra, havi illetményét 60 ezer forintba állapítva meg. Az ülésen másodszor is napirendre került a műve­lődési ház és az ifjúsági centrum összevonása. A képviselők többsége amel­lett voksolt, hogy erre már­cius elsejével kerüljön sor. Ez azzal jár, hogy a munka­jogi kérdések rendezése után pályázatot írnak ki a már egy intézmény igazga­tói posztjára. Egy, már visszaköszönő kérdés, a Széchenyi utca forgalom számára való megnyitásának ügye is na­pirendre került. Az ügy­rendi bizottságnak a de­cember. 17-i szavazással kapcsolatos állásfoglalása ismeretében a testület vég­eredményben megerősítette az akkori szavazás vitatott eredményét. A közben ösz- szehívott — külső szakér­tőkkel is megerősített — szakmai bizottság állás­pontját figyelmen kívül hagyva elfogadta a Szé­chenyi utca március elsejé­vel történő megnyitását... B. J. A LEVÉLTÁRBAN ] „ ... aztán dobja a szemétkosárba!” Fórum Széchenyiről Széchenyi az államférfi, a politikai író címmel ren­dez fórumot a Madách-kör választmánya február 11-én, csütörtökön, este fél hét­kor, a. városi levéltárban. A fórum keretében két történész, Gergely András és Katona Tamás tart elő­adást, a konzultáns Né­meth Péter Mikola. A Waltíorf-médszerről Szülőknek is Eddig negyvenöt pedagó­gus jelentkezett az ifjúsági centrum Waldorf-tovább­képzésére, amely a termé­szetes életmód, táplálkozás kérdéseivel foglalkozik. Az előadásokat négy héten át minden pénteken 11 órától 16 óráig tartja Uray György, a Waldorf-módszer szakér­tője. Az előadás-sorozat lá­togatása ingyenes, és szíve­sen látják áz érdeklődő szülőket is. Vácon és Nagymaroson Itt a farsang, áll a bál Itt a farsang, áll a bál — ezúttal a gyerekeknek: szombaton, 16-án délután 2 órakor kezdődik a far­sangi mulatság a Hajós Alfréd Ifjúsági Centrum­ban, mozielőadással és más érdekes programmal. Nagymaroson indiai estet rendeznek a Maros étte­remben, a szombat este hatkor kezdődő vacsorát Lehőcz János aranyérmes mesterszakács készíti, aki legutóbb Ománban szerzett konyhai tapasztalatokat. Ne csak beszéljünk a nyomorról Hozzászólásként a váci hajléktalanokról írt cik­künkre, vastag borítékot hozott a postás. Temesi Já­nos nem takarékoskodott a bélyeggel, ajánlva adta föl levelét, benne saját versbe szedett gondolataival. Több különálló írásműve is da­gasztotta azt a borítékot. Ezek mindegyike aggoda­lomról árulkodik. Tartal­mukon érződik, frissiben születtek, hiszen a jelenle­gi politikai változásokat is érintik. De maradjunk eredeti témánknál, a hajléktalanok ügyénél: Évtizedekig tanultunk, tapasztaltunk, de sajnos se a magunk, se más kárán nem okultunk, csak későn. Muszáj volt hinni és tűrni a népnek, miképp fogják ki előle az aranyhalat. Íme elindult útjára a nyomor, a hazátlan nép áradata. Az egyszerű ember előtt is vi­lágos, nem tud hinni, mert minden törtető karrierjét a népből kovácsolja. A nép közt meg nő a bizonyta­lanság, lezüllik, így les2 érdektelen. Átnéznek rajta, mint az üres képkereten. Fölöslegessé válik az el­esettekről, a nyomorúság­ról beszélni, ha nem pró­bálunk meg ellene semmit tenni. Ha az elszegényedett embert a társadalom meg­veti és kitaszítja, kilátás- talanságában elvész élet­kedve, nincs többé bizal­ma. Kedves szerkesztő úr, tu­dom, mi nem vagyunk hiva­tottak, hogy tanácsot ad­junk bármilyen hivatalos szervnek vagy vállalatnak. Így tehát csak leírom: te­szem azt a vasút területén, az orgonagyár háta mögött, kitennének egy kiszupe- rált vagont vagy egy ócs­ka buszt, egy kályhával, a csövesek számára. Akkor meg lehetne követelni tő­lük, hogy hagyják el a vá­rótermet. Csak hát ez nem egyszerű, ráadásul csak át­meneti megoldás lenne. Mégis azt mondom, hogy könnyebb a nyájjal bánni, ha karámba van terelve. Számát se tudjuk, halszél­nek van eresztve. A verseket olvassa el, és dobja a szemétkosárba. Csupán az én és a többi hétköznapi emberek gon- dolkozási módját és világát kívántam ecsetelni. Bevallom, megrendítő so­rok voltak az idézettek. És biztos vagyok abban, hogy az ilyen „hétköznapi em­berek” meghallgatása el­engedhetetlen volna az or­szág gondjainak orvoslása­kor. Lehet, nem azért, mert olyan kiváló ötleteket tud­nak, addig megoldhatatlan­nak látszó gondokra, hanem éppen azért, hogy megis­merjük gondolkodásmódju­kat. Ez pedig — megfigye­lésem szerint — mindig a kézenfekvő dolgoktól indul el. Ha drága a tej és el­adhatatlan, semmiképpen sem szabad még emelni az árát, vagy, ha egy házat esős időben folyton elönt a víz, nem a tervrajzokat kell előcitálni bizonygatva, hogy minden rendben, hanem odamenni és emelni a jár­dán, mert a fizika nem ha­zudik. Ilyen és hasonló alapvető törvényekre kell épülnie vi­lágunknak, nem pedig ma­gyarázatokra, átláthatatlan érdekek kuszaságára. Re­mélem, levélírónk, legalább ő, egyetért velem ... ! Dudás Zoltán- *; Újratemetést vagy nyugalmat? Tragor nélkül, ötven éve Esős, szomorkás időben járultak a váciak nagy díszpolgáruk sírjához ha­lálának évfordulóján, va­sárnap délelőtt a középvá­rosi temetőben. Tragor Ig­nác éppen ötven esztende­je hagyta itt a várost, amelynek szerelmese volt. E félszáz év elég volt ar­ra, hogy kegyeletes emlé­kezésből a polgári világ iránti gyűlölet, majd mára ismét az őszinte tisztelet övezze a valamikori pénz­embert, történetírót és lo­kálpatriótát. Most családi kriptájá­nál a hat parlamenti párt helyi képviselői, a polgár- mester, a katolikus egyház papja, a Tragor Ignác Mú­zeum igazgatója, valamint, a Múzeumi Egyesület és a Városvédő és Városszépítő Egyesület képviselői gyűl­tek össze. A temető, amely valami­kor sétálóparknak is számí­tott, már alig emlékszik a szép .napokra, a sírok is el­hanyagoltak. A Tragor csa­lád sírhelye, mint még né­hány ebben a temetőben, sírrablók áldozata lett, a csontokat fölforgatták, ér­tékek után kutatva. Dr. Ríisvay Tibor szavait talán éppen ez az állapot indította, amikor javasolta, emeljék ki díszpolgárunk csontjait ebből a környezet­ből, és helyezzük végső nyugalomra az alsóvárosi temetőben. A Múzeumi Egyesület el­nökének szavaival vitatko­zott a Városvédők és Vá- rosszépítők Egyesületének elnöke, Szalag István, aki arra is hivatkozva, hogy a csontok összekeveredtek, és nem volna szerencsés há­borgatni, ellenezte az exhu­málást és az újabb teme­tést, ezzel szemben szót emelt a középvárosi teme­tő egészéért, ahol Tragor Ignácon kívül még számos híresség nyugszik. D. Z. A Tragor családi síremléke A megemlékezők (A szerző felvételei) Szombaton Iparosbál A hagyományokhoz híven idén is tartanak városunk­ban iparosbált. A rendez­vényt február 16-án 19 órától tartják a Fehér Ga­lamb étteremben. Pénteken Városi híradó Pénteken, február 15-én, 19 órakor harmadik alkalommal jelentkezik a városi híradó a helyi kábeltelevízió csatorná­ján. A városi eseményeket, in­formációkat feldolgozó és köz­lő műsor ezúttal is helyi ak­tualitásokkal foglalkozik. Néhány cím a pénteki prog­ramból : — Ök már egy nyelven be­szélnek (Gondolatok a vallás­ról), — Nyilatkozik a polgármes­teri hivatal szóvivője. — Bélésgyár nincs — de lc3z? — Kiállítás a Széchenyi utcá­ban. — Telefonhelyzet — nyilvá­nos fülkéből nézve, — Nem kell a munkaerő? — Az Alpokból jelentjük, — Indiából jöttek, — Rendőrségi hírek. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. © A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. © Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. Cl Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. © Szerkesztőségi fogadóóra: •kedd és péntek 13-tói 15 óráig. © Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom