Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 9. szám

1991. JANUAR 11., PÉNTEK 3 T orgy ári József: rendkívül barátságtalan lépés Kisgazdapárti miniszterek hullócsillaga? A napi sajtóból értesülhet­tünk arról, hogy változások ké­szülnek a kormányban. Postán kézbesítették Antall József miniszterelnök felmondólevelét Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszternek, s úgy hírlik: Győriványi Sándor munkaügyi miniszter, valamint Nagy Fe­renc József földművelésügyi miniszter is kénytelen lesz va­lószínűleg megválni a posztjá­tól. Mindhárman a Kisgazda­­pártot képviselik a kormány­ban ... ö Mit szól mindehhez dr. Tárgyán József? — ezt tuda­kolni hívtuk fel őt telefonon a Parlament FKgP-frakciójában. — Nos, ami a kérdést illeti, megdöbbentett engem ... Ja­nuár 5-én az FKgP az én elő­terjesztésemet elfogadta és olyan határozatot hozott, hogy mindaddig nem időszerű kor­mányátalakítási tárgyalásokat folytatni, amíg a Parlament a földtörvényt nem tárgyalta meg és nem fogadta el. Ennek a kisgazdapárti álláspontnak és a frakció álláspontjának semmibevételét jelenti a mi­niszterváltozásokkal kapcsola­tos híranyag. Ugyanis a mi­niszterelnök a frakció vezető­jét sem hívta meg arra a meg­beszélésre, amely az országos vezetőség álláspontjával ellen­tétben a meghozott miniszter­­elnöki döntéshez vezetett. — Külön kiemelem, hogy Gerbovits'Jenő tárca nélküli miniszter úr esetében azért is érthetetlen ez, miután az al­kotmány előírásaival ellentét­ben a miniszterelnök úr az el­telt nyolc hátlap alatt nem tu­dott időt szakítani magának arra, hogy kijelölje Gerbovits tárca nélküli miniszter úr fel­adatkörét. így teljesen felfog­hatatlan számomra: végül is milyen körülményekből jutott olyan következtetésre, hogy a tárca nélküli miniszter nem tudja ellátni feladatát. □ ön tehát el van képed­re? — Igen szomorú a számom­ra, hogy a miniszterelnök ür­ügy gondolja: az ilyen játé­kokra van az országnak pénze. Mert én úgy tudom, a mi nyugdíjasaink és kiskeresetű dolgozóink a kétségbeesés ha­tárán állnak, hogy miből te­remtsék elő a létminimumhoz szükséges összegeket, minisz­terelnök úr meg úgy gondol­ja, hogy munka nélküli mi­niszteri posztokat lehet létre, hozni, mely elképzelés olyan torz eredményhez vezetett, hogy lassan a miniszterek el sem férnek a Parlament pat­kójában. □ S ha igazak a hírek, érin­ti ez ön szerint a koalíció ügyét? — Természetesen. Alkot­mányjogilag hozhatott ilyen döntést a miniszterelnök, de a koalíciós együttműködés szem­pontjából a partnerek nélkül ilyesfajta határozat nem hoz­ható. Ezért a Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Polgá­ri Párt függetlensége elleni rendkívül barátságtalan lépés­nek tartom. Ennek konklúzióit a Kisgazdapárt országos vá­lasztmányának rendkívüli ülé­sén kell majd levonni. X. G. P. az igazságot JANUÁR VÉGÉIG NEM LESZ DEMONSTRÁCIÓ Indulatok, elkeseredett vi­ták és hozzászólások tarkítot­ták a Szarvasmarha-tenyész­tők Országos Választmányá­nak tegnap tartott kibővített ülését, amelyen részt vettek a szakmai egyesületek, és a Pa­rasztszövetség, a tejipar, va­lamint a nagyüzemek és ma­gántermelők képviselői. A tej­termelők összehívását az tette indokolttá, hogy a kormány a tejfelvásárlás témakörben a mai napig nem hozott más döntést, mint a termelői nyers tej felvásárlási formájá­nak megváltoztatását. Hatásá­ra az ár a legmagasabb, ma­ximált ár lett, s ez a termelők szempontjából elfogadhatat­lan. Az elmúlt év ősze óta mind gyakrabban hangzott el a kormányzat, a mezőgazda­­sági tárca részéről, hogy 500— 700 millió liternyi tejre nin­csen szükség, mert nincs fo­gyasztó, felvevőpiac. Sőt, az idén várható tejáremelés és a lakossági terhek emelkedése miatt újabb 100—200 millió li­ter tejfelesleget is prognoszti­záltak. A tejtermelők, derült ki a tanácskozáson, napjainkban még nagyobb bizonytalanság­ban vannak, mint fél évvel ez­előtt. Elhangzott, hogy tavaly 15 százalékkal csökkent ha­zánkban a tejfogyasztás, s az újabb előrejelzések szerint a várható, mintegy 2 milliárd li­ternyi éves tejtermelésből csak közel másfél milliárd forgal­mazható. Termelői jelzések szerint vannak olyan megyék, ahol 50-60 százalékkal esik idén vissza a tejfogyasztás. A termelők készek a tejiparral közös kockázatvállalással átvé­szelni a nehéz helyzetet és időt, de határozottan vissza­utasították a terhek kizáróla­gos viselését. Volt a felszó­lalók között, aki úgy fogalma­zott, hogy önpusztítás az, amit tejügyben az illetékesek tesz­nek, s ez annak tudatos meg­nyilvánulása, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemeket tönkre­tegyék. Ám ezáltal a kisterme­lőket is sújtják, hiszen szá­mukra a nagyüzemek jelentik tejfelvásárlás terén az első számú biztosítékot. A Szarvasmarha-tenyésztők Országos Választmánya a ki­bővített ülés végén, úgy döntött, hogy 11 tagú, demonstrációt szervező bizottságot állít fel, amely arra hivatott, hogy ve­zesse, szervezze a szarvasmar­ha-tenyésztők, tejtermelők til­takozását. Erre akkor kerül sor, ha 30 napon belül a kor­mány nem tesz konkrét intéz­kedéseket a tejfelvásárlás és -forgalmazás ügyében. Ez az időszak jól szolgálhatja a meglévő feszültségek higgadt levezetését is. A Felsőbabádi Állami Gaz­daság 300 darabos szarvasmar­ha-állományát már évek óta kistermelők gondozzák. Ez kö­zel harminc gazdának, illetve családjának biztosít megélhe­tést. A nagyüzem takarmány juttatásával segíti a tehéntar­tók minél zavartalanabb mun­káját, s garantálja mind a mai napig, a tej átvételét s annak értékesítését. Az első osztályú tej literjéért 23 forint 20 fillért, míg a másodosztá­lyúért 22 forint 60 fillért fizet­nek a termelőknek. Bartos Sándor, az állami gazdaság vezérigazgatója fel­háborodva reagált az esetleges demonstráció megszervezésére, mert mint mondta, az nem ol­dana meg semmit. Mivel alap­­élelmiszerről van szó, a kor­mányzatnak arra kellene töre­kednie, hogy ahhoz a lakosság elfogadható áron jusson hoz­zá. A tejtermelés nem azért eshet vissza, mert csökken a fogyasztói igény, hanem jóval inkább azért, mert a fogyasz­tók zöme maholnap képtelen lesz a tejtermékek árát meg­fizetni! Elmondta, hogy az ál­lami gazdaság mindent elkö­vet azért, hogy a kistermelők a jövőben is megtalálják szá­mításaikat a tehéntartásban. Számos tejipari vállalattal, köztük a Dabastejjel vannak partneri kapcsolatban, s úgy ítélte meg, hogy az évi 2 és fél, 3 millió liternyi tejükre partnereik a jövőben is igényt tartanak. A felsőbabádiak szerencsé­re rendelkeznek elegendő és jó _ minőségű szemestakar­mánnyal. A tavalyi aszály el­lenére nyolctonnás hektáron­kénti kukoricatermést takarít­hattak be. A gazdaság vezeté­se tisztában van azzal, hogy a nagyüzemek egyre inkább a társadalom perifériájára szo­rulnak, amely áldatlan folya­mat, s ennek csak úgy tudnak gátat vetni, ha sikerül termé­keikkel, esetünkben a tejjel, a piacon maradniuk. Ha mégis arra kényszerülnének, hogy a 300 darabos tehenészetet fel­számolják, akkor a legnagyobb veszteség a kistermelőket, a gazdákat érné. Gyócsi László Talán még emlékszik rá az olvasó: bírálatok kartács­­tüze zúdult (teljes joggal) párt-, tanácsi meg tömegszer­vezeti testületekre, mi végre üléseznek munka napokon, munka időben? Akkor, amikor illenék az aktív keresőknek a munkahelyükön lenni, micso­da dolog — még ha volt is jogszerű alapja, mert külön­böző rendelkezések lehetővé tették, engedélyezték — szin­te véget nem érő értekezletek­kel, tanácskozásokkal, ülése­zésekkel vesztegetni az időt? Magam is elkövettem néhány mérges dolgozatot, azt bizony­gatva, a társadalmi munka munkaidőben maga a képte­lenség ... Amikor pedig ar­ra tettem javaslatot (1981-et mutatott a naptár), hogy talán éppen a párttestületeknek kel­lene példát mutatniuk a mun­kaidő tiszteletére, a kenyérke­reső foglalkozás és a közéleti tevékenység idejének a szét­választására, akkor korántsem tapintatosan (és nagyon is hi­vatalosan) arra figyelmeztet­tek, ne próbáljam meg lejá­ratni a testületi munkát... Az ügynek persze önmagá­ban (mert voltak, vannak sok­kal nagyobb veszteségek a gaz­daságban) nem látszik túlzott jelentősége. Ahogyan a jég­hegy csúcsáról sem lehet meg­ítélni, mi van a vízfelszín alatt... Ma ismét ott úsznak ezek a jéghegycsúcsok a köz­élet, a köztevékenység tenge­rén. Először csak furcsáll­­kodva, majd meghökkenve ta­­pasztaltam-tapasztalom, mi­lyen könnyed stílusban válta­nak vissza a bejáratott for­mákra a nagy települések kép­viselő-testületek A kistelepü­léseken ugyanis nincsen (ma még?) baj. Ott annyira testkö­zeli az új hatalom, hogy le-Mi az MDF álláspontja? Furmann nem kompetens Csökkenteni a hiánycikkek számát, folyamatossá tenni az ellátást, utat találni a gyártók­hoz. A haszongépjárművek pótalkatrész-ellátásával foglal­kozó gyáli Autóker Gamma Kft. fenti céljait az a határo­zott piacismeret motiválja, hogy az idei év még kemé­nyebb feltételeket kényszerít a kereskedelmi cégekre. A versenyben maradás egyetlen lehetősége a tartalmi munka megújítása. Mint Schuszter Antal ügy­vezetőtől megtudtuk, a kft. el­sősorban a Tátra, és az Aro típusú teherautókhoz, az Ika­rus buszokhoz és a Rába ka­mionokhoz, illetve a KCR da­rukhoz, s a Dac 797-05-ös mo­tortípusokhoz biztosít alkat­részeket. A múlt évi közel 2 milliárdos forgalmat szeret­nék az idén is teljesíteni — s lehetőség szerint nem az emel­kedő árak révén. A feladat egyértelműnek tűnik, de ko­rántsem egyszerű. A külföldi partnerek közül ugyanis a leg­nagyobbakkal, a román és a csehszlovák féllel nem mindig egyszerű és felhőtlen az együtt­működés. Mivel a piacon a keresett termékek sora napon­ta változik, az említett gyár­tók sajnos nem tudnak rugal­masan reagálni. A rendelést fél évre előre kell megadni, a portéka negyedéves bontás­ban érkezik, a végeredmény tehát: sokszor nincs a kere­sett alkatrész. Kiküszöbölendő e zavaro­kat, a kft, különféle módsze­reket alkalmaz. A múlt évben már megkezdte a tárgyaláso­kat úgy a csehszlovák, mint a román partnercégekkel, közös vállalkozások létrehozására. Ezek azt szolgálnák, hogy a pótalkatrész-biztosításban, a szervizszolgáltatásban, a ve­vőszolgálatban, illetve a gép­járműeladásban — részvény­­társaságot, illetve vegyes vál­lalatot alapítva, s kiiktatva a nehézkes külkereskedelmi vál­lalatokat — közvetlen for­galmazási lehetőséget és együttműködést teremtsenek. Ügy a brassói traktorgyárral, az Autó-Dácia tröszttel, mint a Tátra céggel előrehaladottak a tárgyalások, s várhatóan ha­marosan dűlőre is jutnak. Min­denesetre nagy lépés lenne e kapcsolatteremtés az ellátás javításában és erősödne a márkaszemlélet is, miszerint: minden alkatrészt és minden szolgáltatást a gyártó cég biz­tosít. Amíg a közös vállalkozások nem jönnek létre, áthidaló megoldásokkal próbálkozik a kft.: többek között a hiányzó alkatrészeket ha^ai cégektől szerzi be, vagy hasonló nyu­gati termékkel pótolja. Ez utóbbi azonban keserves út, mert a jobb minőséget nem igazán értékeli a magyar piac, nem beszélve arról, hogy ez esetben négyszer-ötször is ma­gasabb lehet az ár. Megfelelő készletezéssel igyekszik elhá­rítani a kft. a gondokat, an­nál is inkább, mert ma a pót­alkatrész-ellátáson múlik a tí­pus sorsa. Az Aro esetében ez egyértelműen igaz: ha nincs alkatrész, az autónak sem lesz piaca. Va. É. äz inő isije hetetlenség a régi szokások szerint dolgozni. A nagy tele­püléseken viszont most már egyre gyakrabban úgy szól a meghívó: reggel 8 (vagy 9) órakor a képviselő-testület ülést tart... Munkanap van, a tagoknak, a meghívottaknak, a különböző szakértőknek ott kellene lenniük, ahová ke­nyérkereső foglalkozásuk szó­lítja őket. Nincsenek ott. Nin­csen ott a tanár a tanítási órán (helyettesítik), az orvos a rendelésen (cédula az ajtón: ma a rendelés elmarad), az ügyvéd a tárgyaláson, a köz­gazdász, a mérnök a vállala­tánál ... S tetézi a zavart az ember fejében, ha azt látja­­hallja, a testület tagjai (mun­kaidőben) már harmadszorra látnak neki saját tiszteletdijuk meghatározásának... A leg­többször még köszönömért se tisztet vállaló, többségükben becsülettel igyekvő tanácsta­gok (végrehajtó bizottsági ta­gok) törvényesen voltak távol munkahelyüktől. Amint per­sze a képviselő-testület tagjai is törvényesen mulasztanak, csakhogy...! Amint annak idején a formális jog teremtet­te lehetőség nem találkozott az emberek nagy többségének er­kölcsi-etikai mércéjével, úgy ma is kétséges, találkozik-e?! Kétséges, találkozik-e az emberek m a i erkölcsi-etikai várakozásával az, ha ugyan­úgy nem avatják be őket válla­­latuk-szövetkezetük valóságos helyzetébe, mint tették ezt az érintettek öt vagy tíz eszten­deje, ha ugyanúgy kizárattat­­nak a tényleges döntések meg­hozatalából (amik most nem a pártházban pártbizottsági ülé­sen, hanem vigadóban, iparos­körben, klubteremben stb. pártközi egyeztető fórumon, frakcióülésen, vagy éppen „a legfontosabbak szűk körében” jönnek létre), mint ahogyan azt évtizedeken át megszok­hatták? Szerepzavarok sokaságával küzdenek a pártok, a más po­litikai (meg érdekvédelmi) szervezetek éppúgy, mint az újonnan alakult önkormány­zati testületek. Ezt nemhogy bajnak tartanám, hanem ter­mészetesnek ítélem. Mint ta­pasztalom a megyében, a kép­viselő-testületi tagoknak a két­harmada, négyötöde koráb­ban semmiféle közéleti szerep­hez nem jutott-juthatott, azaz nem szerezhetett ismereteket, s így van ez a pártaktivisták esetében is. A szerepzavar ter­mészetes, a veszedelem ezek­nek a zavaroknak a lehetséges megoldási módjában rejlik. Abban, hogy a megoldás egy az egyben a múlt kaptafájára készül. Készül h e t. S ez a fel­tételes mód napjainkban egy­re gyakrabban már kijelentő móddá alakultát! Szabó Dezső maróan keserű mondata kese­lyűként köröz felettünk: „Las­sanként minden múlttá zül­­lik.” Aligha követhetünk el nagyobb kollektív hibát, mint ha beletörődünk ebbe, asszisz­tálunk ehhez! A megye több helyén — és nem mellékesen: lapunk ha­sábjain is — bátor állampol­gári kiállások, markánsan megfogalmazott vélemények bizonyítják: a statisztának te­kintett tömeg nem engedi ma­gát ismét belekényszeríteni­­beleszorítani a voksolj, majd Mennyit vinne az öbölháború? Milyen gazdasági károkat okozhat Magyarországnak az öbölháború? Amennyiben az öbölben kitör a háború, az rendkívül kedvezőtlenül érin­tené a magyar gazdaságot — mondta Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának ál­lamtitkára. Az olajárak min­den bizonnyal ugrásszerűen megnőnének, s Magyarország számára minden 1 dollár/bar­­rel árváltozás éves szinten 100 millió dolláros kihatást jelent, így például 10 dolláros emel­kedés 1 milliárd dolláros több­letkiadást okozna. Mindazon­által biztató az a szakértői számításokon alapuló megál­lapítás, miszerint az olajár tartósan nem mehet 25 dollár fölé. Egyébként most jelentő­sek, legalább egy hónaposak a magyar olajtartalékok. Az öbölháború következté­ben az arab piac felvevőképes­sége minden bizonnyal meg­roppanna, s így veszélybe ke­rülne ez az évi mintegy 200- 300 millió dolláros exportpiac. Irak és Kuvait után a töb­bi között Jordániába, Szíriá­ba, Szaúd-Arábiába és talán az Izraelbe irányuló magyar szállítások is megtorpannának. Az esetleges háború miatt kialakuló recesszió következ­tében várhatóan lelassulna a külföldi tőke bejövetele Ma­gyarországra, s ez kedvezőtle­nül hatna a privatizációra is. Amennyiben pedig a nemzet­közi pénzpiac a kamatlábak emelésével reagálna a hábo­rúra, akkor az ország külső pénzügyi egyensúlyában is za­varok keletkezhetnének. Martonyi János arról is szólt, hogy az öbölháború a prognózisok szerint 1-2 száza­lékkal csökkenti a világkeres­kedelmet, ám a visszaesés en­nél minden bizonnyal nagyobb mértékben érintené a keleti piacot. Az elmúlt évben 29 szá­zalékkal részesedett ez a ré­gió a magyar külkereskede­lemben, az idén pedig a dol­lárelszámolásra való áttérés miatt már csak mintegy 20 százalékkal számol a minisz­térium. Ám a háború negatív gazdasági hatásai a többi volt szocialista országot sem kerül­hetik el, s így még jobban zsugorodhat a kereskedelem a régiónál. ne törődj semmivel szerepbe. Ezt az állampolgári felfogást, magatartást minden eszközzel és módon erősíteni kell! Ép­pen azért, mert tapasztalható az ellenkezője is, a politiká­ból (a pártokból) való kiáb­rándulás. a gazdasági kérdé­sek dűlőre jutásának lassúsá­ga miatti türelmetlenség. Az állampolgár, furcsa módon, de aligha véletlenül (mert a saját bőrén érzi azonnal a legkisebb változásokat is) jobban tud­­já, hogy az idő szorításában élünk, mint a képviseletére vállalkozott-vállalkozó szerve­zetek. Botorság ma a boldogság kék madaráról fecsegni. Paradox módon a de­mokrácia bajok seregével ter­helve mutatkozik be a kisebb és nagyobb közösségeknek, a társadalomnak. Ezt a bemu­tatkozást tovább nehezíti a súlyos gazdasági gondok se­rege, azazhogy a nélkülözők, a nadrágszíjmeghúzók de­mokráciája lettünk-leszünk egy ideig. Pontosan ez az egy ideig az (mennyi lesz az az egy ideig?), ami választóvíz­ként hat mind a politikai, mind az önkormányzati tevé­kenységben. Az időnek az ideje jött el, kéretlenül, de megkerülhetetlenül, mert az elvesztegetett időt, a presz­tízsharcokra, az üresjáratok­ra, a fecsegésre elillant órá­kat, napokat, heteket senki és semmi nem képes a jogos tu­lajdonosnak, a társadalom­nak visszaadni. Az évtizedek óta időt vesztő országnak most már nincsenek időtarta­­lékai. A patópáloskodást pe­dig mindegy, hogy diktatúrá­nak vagy demokráciának hív­ják ... Mészáros Ottó Találja ki ma, mi lesz holnap Antall Józsefre tartozik, ő jo­gosult a kérdésben dönteni és nyilvánosan véleményt mon­dani is. Ö egyébként már ré­gebben megmondta, hogy fo­lyamatos átalakítást végez a kormányon. A koalíciós pár­tokkal való egyeztetés is a mi­niszterelnök kompetenciája — válaszolta kérdésünkre Fur­­mann Imre. Megkérdeztük a kormány­­átalakítással kapcsolatban az MDF egyik vezetőjét is: van-e a pártnak kialakult álláspont­ja a miniszterek cseréjével kapcsolatban? — A Tv-híradó is kérdez­te ezt tőlem, s önöknek sem mondhatok mást, ebben az ügyben én nem vagyok ille­tékes nyilatkozni, ez egyedül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom