Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

R/füpn legyen az iskolaszék? Sok függ a nevelőtestülettől is a lakóhelyi önigazgatások döntenek. Az oktatás (helye­sen) kezd nemzeti üggyé vál­ni, és mind többen hallatják véleményüket a jövő iskola­­modelljének kialakításában. Az iskolaszék vonatkozásában többen úgy gondolják az ösz­­szetételét, hogy pedagógusok­ból, egyes felfogások szerint idősebb diákokból is (kérdés, hogy közép- vagy általános is­kolában?) verbuválódik. Az intézmény különböző kérdé­sekben állást foglal, javasol. Szakmai kérdésekre azonban úgy gondolják, ne terjedjen ki a jogosultsága .. . Létezé­sét nem írják elő törvényesen, hisz a kistelepülésen, hogy ha van iskoláztatási bizottság, fe­leslegesnek tartják. Nagyobb községekben intézményenként, ha netán két iskola van, lehet közösen is. Tagjainak létszá­ma 7—9 főnél több ne legyen. Szerintem az önigazgatás kulturális bizottságából — mi­vel a pártok ott képviseltetik magukat — is kell kooptálni, hogy ne forgácsolódjanak szét az erők. Körzeti iskoláknál a köz­ponti helyen lehetne egy, s a társközségekből a szervek kül­döttekkel képviseltetnék ma­gukat. Mint minden szervnél, itt is fontos a résztvevő sze­mélyek összetétele. Csak kép­zett, köztiszteletben álló, er­kölcsös, nyílt, a közért tenni akarók jöhetnének számításba. Egyik szomszéd községük is­kolájának tervezetét olvasva, túlzónak tartottam, hogy a ne­velők alkalmazásában, fegyelmi és elbocsátási jogkörében vindi­kál maganak jogot az iskola­szék. A véleményét helyes, hogy hangoztatja, de, hogy lesz felelős vezető az igazga­tó (ki szakmailag ismeri a be­osztottjait), ha kiveszik kezé­ből a személyzeti munkát. Szűknek tartottam még a ter­vezetben az iskolaszék tevé­kenységi körét. A társadalmi kontroll mel­lett a javaslattevő, szervező, tervező tevékenységét erősíte­ném. Joga kell, hogy legyen az iskola munkatervinek is­meretén túl annak kiegészíté­se, megtárgyalása. Kötelessé­ge kellene, hogy legyen az is­kola munkájának a fentiek mellett rendezvényekkel, tár­sadalmi munkákkal való segí­tése, az eredményesség foko­zása, hiszen a jogok kötelessé­gekkel kell, hogy együttjárja­nak. Nyugaton is vannak, bár más címekkel és jogosultsá­gokkal, társadalmi kontroll1- szervek. Értesülésem szerint, az elitiskoláknál, minél több a tandíj, annál inkább szabályo­zott az iskola tevékenységi köre. Ez nem azt jelenti, hogy ott folyik automatikusan a legjobb nevelőmunka. Ez a nevelőtestület összetételétől függ. Fiataljaink a közelmúltban lezajló Suli ’90 konferencián úgy körvonalazták a jövőt, hogy a tudás fokozása mellett autonóm személyiségek, sza­bad állampolgárok sokasága kerüljön ki intézményeink­ből. Ügy gondolom, ezt kell szem előtt tartani szerveződő iskolaszékeinknek, ha meg­alakulnak. Berkó Árpád nyugdíjas tanár A rendszeresen utazóknak nem írunk újat. Izgulni vi­szont izgulhatnak, s részük is van ebben az állapotban. Amikor hó esik, amikor fagy, a vácr'kasútálIömákófr'Vál'á­­kozók. az onnét hazatartok sohasem tudják, épségben maradnak-e a csontjaik? Évek óta gondatlan valaki, akinek az a gondja, hogy a csúszós, jeges, lejtős utat sózza, leszór­ja, valamit tegyen vele. Tarthatnánk közvélemény­kutatást is, ezzel a fő kérdés­sel: — Sérült-e már ön a pá­lyaudvaron? A többéves átlagstatisztika magas számokat mutatna, az igen rovat betelne a kérdő­íven. Örülhetnek a vasutasok, ha eddig megúszták kártéríté­si per nélkül. — s. — n. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1991. JANUÁR 7„ HÉTFŐ 0 Igv „újul” meg a művelődés Csak az összhang fog hiányozni N A Váci Hírlap egyik mi­­^ napi számában riportot oi­­^ vághattunk Hajdú Sándor­­^ ral, városunk művelődési ^ bizottságának lemondott el­­^ nőkével. Az általa elmon­­$ dottakhoz kapcsolódva sze­­$ retnék egy pár gondolatot fűzni az önkormányzat je­­^ lenleg tapasztalható „mű­­í velődéspoiitikájához”. Mint ismeretes, december 17-én ülésezett a képviselő-tes­tület. A sok napirendi pont között volt csemegének szá­mító is és olyan napirend is, amelyik előrláthatólag csak egy rutinszavazást igényelt. Ilyen egyszerű tárgyalnivaló­­ban ígérkezett a képviselő-tes­tület bizottságainak külső ta­gokkal történő kiegészítése is. Ámde -a művelődési, ifjúsági és sportbizottság kiegészíté­se nem ment olyan gyorsan, mint ahogyan például a szo­ciálisé vagy az egészségügyié. A gondok ott kezdődtek, hogy a bizottság későn, a tes­tületi ülés előtt négy nappal tartotta alakuló ülését. A kép­viselő-testület tagjait erről nem értesítették. így hát a képvise­lők nem tudták megtenni ja­vaslataikat, és értelemszerűen a bizottság ezeket nem tudta megtárgyalni. A hiányosságért egyértelműen az elnök a fele­lős,, aki korrekten be is látta a hibáját — igaz, már későn. Az elnöki hiányosságot azonban repülőtér túl messze i'an Éjféli történet Boldog és csendes álomban szunnyadtam, amikor csöngött a telefon. Az első hangra fel­ébredtem. De. vártam, mert nem olyan zenével telített volt a hang, ami álmomhoz igazán klappolt... Aztán nem tehettem mást, papucsba bújtam, s átballag­tam a készülékhez. Motyog­tam valamit, s erre egy na­gyon kedves, fiatal női hang — olyan szép orgonás — vá­laszolt, s mindjárt elnézést kért a kései zavarásért. Bi­zony, ez indokolt volt, mert újév napjának fordulójára, másodika éjfelére ütött a fali­óra. — Kérem, bocsásson meg — szólt a kedves hölgy —, én a Ferihegy kettes vagyok, az in­formáció ... (Nem azt mond­ta: Popácsi Piroska, vagy Szabó Ilonka, nem! — ő a Fe­rihegy kettes!) — Igen, igen, de mit tehe­tek magáért? — motyogtam. — Sokat! — nyilatkozta a ketteske —, képzelje, itt van egy német házaspár, s azt kér­ték — az ön váci telefonszá­mát hívjam fel, és. biztosan kijön értük... Van önnek Németországban rokona? — kérdezte. Megdöbbentem. Aztán el­hessentettem a sok évvel ez­előtti, borzongató kérdést, rá­ébredtem, nincsenek nekem németországi rokonaim. Ré­gen a makacs tagadás lett vol­na a gyors válasz, de ma? Álmosan is vallhattam'— nin­csenek. — Sajnos — mondta a ked­ves hölgy. — Utasaink azt ál­lítják, az ön telefonszámát kell felhívnom, és máris rend­be jön minden, vagyis — ki­jön értük a repülőtérre ... Ekkor már teljesen éber voltam. Eszembe jutottak azok a húsz évvel ezelőtti telefon­­betyárságok, melyeknek szen­vedő részese voltam. Tudtam, ez az eset nem olyan! Ez az eset valóban sajnálatos félre­értés s bármilyen következ­ménnyel jár, nem tehetek semmit! Nincs autóm, nem mehetek ki sosemvolt roko­naim elé a Ferihegy kettes­re — másrészt — a fene egye meg! —, sajnálhatom azokat a degeszre rakott bőröndö­ket ... — Nos — mondta Ildikó, olyan szép hangja volt, csak­is így hívhatják! — mit mondjak nekik? — Csak boldog újévet kí­vánhatok — válaszoltam —, de Ferihegynek ettől is többet, mert maga most már nékem mindörökre a Ferihegy kettes marad. Sokáig hallgatott. Aztán szi­pogó hangot hallottam, s vég­re megszólalt: — Őszintén sajnálom, hogy utasainkat ilyen félreértés ér­te, de még attól is nagyobb a csalódásom, hogy nem jön ki értük ... Letette a telefonkagylót. Sokáig toporogtam. Az álom messzi libbent, tudtam — az új esztendő első munkanapja van immár, s alig egy órába telne, kiérnék a repülőtérre —, ha lenne kocsim, s ha en­gem várna az a házaspár. Mi volt ez az egész kaland? Egy kedves, újévi tévedés, ta­lán az egyetlen ajándék, amit ettől a várhatóan fukar évtől kapok. — csankó — Ki miről rendelkezett? Az az idő már elmúlt Nekünk Isten nevéről ketten rendelkeztek: Mózes és Ráko­si. A Sinai-hegyen Mózesnek kőtáblába véste: Az Űrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd! — A nép meg a völgyben azért is Baál-vány­­imádásba kezdett... Rákosi beszédeiben vissza­térő szólam volt: Amíg én élek, sentkise merje mondani, hogy: hála istennek! — A nép­humor meg suttogta: Majd ha nem élsz, akkor mondjuk, hogy hála istennek! Mert, ha titko­san is, de a nép megmaradt a maga hitében. De azokat a szólásmondáso­kat, amik mögött jobbára nem is volt tartalom: isten tudja, hát istenem, hála istennek, a magyar nyelvből kiirtani erő­szakosan nem lehetett. Csak nagyon kellett figyelni, mert aki eltévesztette, azt — képle­tesen — .keresztre feszítet­ték” ... Vadas Pista barátom, aki korábban Veresegyházon álilo­­másfőnök volt, a MÁV Igaz­gatóságon jól felkészült. Ami­kor egy taggyűlési hozzászólá­sában kicsúszott valamire a száján a „hála istennek”, ret­tenetes letolás következett. Ki­vétel nélkül mindenki — ez is kötelező és ajánlatos volt —, a párttitkártól a tagjelöltig, megbírálta. Önkritikájáig, mert ez is kö­telező és ajánlatos volt, bará­tom némán hallgatott, mit. is tehetett volna. Ekkor azonban, amikor szót kapott, kivette zsebéből a Szabad Nép augusz­tus húszadika utáni számát: Rákosi elvtárs az augusztus huszadiki beszédét így kezdte: hála istennek, van kenyerűn c! — Odanyújtotta a lapot a párt­­titkárnak — és leült. Persze döbbenetes volt a hatás és Pis­ta megúszta. Bajban voltunk isten nevé­vel nemcsak szóban, hanem íráshan is, mert szent nevét nagy „I”-vel írni helyesírási „bűn” volt. Én ugyan, egyéni­leg úgy értelmezem, hogy po­gány istenek esetén kicsi as az i, de a tulajdonnevet nagy be­tűvel írom, lettlégyen Jehova, Allah. Krisztus, lévén neve: Isten! A pogány isteneket is, ha megneveztük, éppen mert tu­lajdonnév — és volt belőlük sajnos bőven — akkor Augusz­tus, Hannibal, Nero, Napoleon, Mussolini, Hitler, Lenin, Sztá­lin, talán Rákosi is ... Istenek, nagy betűvel! Miért voltak ezek istenek? Mert Augustinus, vagyis Szent Ágoston így írt a Gonfessio­­nesben, a Vallomásokban: — Te Istenünk, úgy terem­tettél ' minket, hogy a mi lel­künk szüntelen lehozzad vá­gyakozik... A népnek tehát isten kellett. Baáltól Rákosiig! Ilyen istentisztelet áldozatai lettünk a negyvenes években, Váci honvédtiszt házaspárral voltunk — elcsaltak bennünket — az egykori Honvéd Színház mozgalmi darabjához, aminek csaik a címére emlékszem: „Mind hősök ők!” — és egy je­lenetére: ifjúmunkások jelsza­vakat festenek a palánkra és berohan sarkon figyelő társuk lelkendezve: Jön Rákosi elv­­társ ! Ekkor — legnagyobb meg­döbbenésünkre — a nézőtér közönsége felugrott, őrjöngő ovációval, perceken át szűnni nem akaró vastapssal skandál­ta: „Él-jen-RÁ-KO-SI”. Pá­rommal nem mertünk egymás­ra nézni, szégyentől égett az arcunk és tapsoltunk, skandál­tunk mi is! Nos, ez Antall Józseffel nem fog megismétlődni, de Tor­­gyánnal se! Nekem, ami az írásbeliséget (is) illeti, az Isten mindig nagy volt. Ha az Ür nevét’le kellett írnom, a mondat elejére tet­tem. Mert ott — opportuniz­mus? — minden isten és Isten: Isten. Persze manapság ez a probléma megszűnt! — Istennek hála! Vagyis: há­la Istennek! Fazekas Mátyás feledtette a testületi ülés. A' bevezetőben Hajdú Sándor megtette javaslatát és kérte a testületet, hogy válasszon a beterjesztett személyekből. Több képviselő kérte a testü­letet a döntés elhalasztására, azért, mert a válogatás nem volt elég széles körű, és azért is, hogy a képviselők — lévén nem tájékozottak — ne hozza­nak elhamarkodott döntést. Ámde szenátoraink nagy része felhatalmazva érezte magát arra, hogy gyorsan és bölcsen döntsön ebben a pitiáner kér­désben. A városi KDNP—SZDSZ— MDF „koalíció” — lévén nagy többségük a testületben — el­határozta, hogy nem packázik, hanem szavazni -fog, és rög­tön megtették javaslataikat az új tagokra. Természetesen szakembereket javasoltak, de ott már egy picit képviselője­löltek is voltak a megfelelő „koalíciós” színekben. A javas­latok elhangzottak, a „koalí­ció” dönteni akart, követke­zett a szavazás. A javasolt hét emberből három bizottsági tag lett. Érdekes módon éppen Kocsis Iván, aki KDNP-képvi­­selőjelölt volt, éppen Bóczné, aki SZDSZ-, és ráadásnak ép­pen Német Péter Mikola, aki MDF-szíhékben indult a vá­lasztásokon. Pártérdekekről nem lehet beszélni — mond­hatja bárki, hiszen szakem­berekről van szó. Persze ez igaz, csak ott a bökkenő, hogy mint a három jelölt 19 vagy 20 szavazatot könyvelhetett el magának, ami véletlenül pont egyezik a KDNP—SZDSZ— MDF-képviselők létszámával, így már nem feltételezés, ha­Mit, hol, mikor? Előadások, vetítések Január 7„ hétfő: 17-től 19 óráig a fedett uszodát ingyen igénybe vehetik a mozgássérül­tek. — 17.30-kor a Dunaka­nyar Fotóklub Baráti Köre tagjainak és az érdeklődőknek kor a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági csoportjának (4-es te­rem) bemutatjuk a világ leg­ismertebb kiállító művészeit. — 19-től 22 óráig KÉK-LÓ­­FÉNY-KLUB a művelődési címmel. — Az ifjúsági klub­ban videofilmvetítés. Január 8., kedd: 15 órától MI-TU-HÄZ a Hajós Alfréd Diákcentrumban. — 16 órától a művelődési központ 24-es termében Kissné Kékesi Ilo­na tanárnő vezetésével gyer­­mektánc-gyermekbalett. Január 9., szerda: 16 órakor a pedagógusklubban (8-as te­rem) : az elmúlt év értékelése, az 1991-es év köszöntése. — 19-től 21 óráig magnósklub a művelődési központban. Január 10., csütörtök: Dél­előtt a Hajós Alfréd Ifjúsági Centrumban Eszterlánc cím­mel foglalkozás az óvodások­nak. — 17 órakor a Dunaka­nyar eszperantócsoportban beszélgetés az első félév mun­katervéről. Január 11., péntek: 17.30-Január 12., szombat: 15 óra­kor az anyák iskolájában elő­adás: Gyermekbetegségek, amíg az orvos megérkezik címmel. — 16 órakor a fiatal szülők szabadegyetemén elő­adás a csecsemőtáplálás kér­déseiről. — 17 órától szabad klubnap az ifjúsági klubban. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csáinyi László flkrt. 45. O A szerkesztő,ség vezetője: Borgó János. $ Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsé­bet. ® Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10- 095. Telex: 282 297. # Szerkesz­tőségi fogadóóra: kedd és pén­tek 13-tól 15 óráig. • Hirdetés­­felvétel a szerkesztőségben na­ponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdető iro dában (Jókai utca 9.) hétfőn és ked­den délután 14-től 17 óráig. (ISSN: 0133-2759) A Vác és Vidéke ÁFÉSZ a következő időpontokban tartja ffiszfújíió részközgyűléseit: január 9-én, 17 órakor, a Művelődési Központban január 10-én, 17 órakor, Deákváron, a Ságvári klubban január 14-én, 17 órakor, a CEMü-székházában. Minden szövetkezeti tagot tisztelettel vár és megjelenésére feltétlenül számit: a váci intézőbizottság nem ki lehet jelenteni, hogy a városi művelődési bizottságot önös pártérdekek szerint sza­vazta meg a hatalmon levő, érintett „koalíció”. Valószínű­leg nem tanultak a múlt rend­szerből. Hiába jelenti ki — elég sűrűn — a polgármeste­rünk, hogy az elmúlt rendszer a hibás. Ezek után ki hisz ne­ki? Ö, aki erre hivatkozik, és „koalíciós’' pártjai nem tanul­tak a múlt hibáiból. , Az. hogy e sorok írója az eset után már kicsit máskép­pen viszonyul képviselőtársai­hoz, az nem sokat jelent. De az, hogy ezzel egy egész kép­viselő-testületet járatnak le, az már többet. Akik igazából kompetensek a kérdésben, azok a váci művészek. Őket senki sem hívta össze — vélemé­nyüket nem kérték ki. Pedig biztos lett volna javaslatuk a bizottsági tagokra, ha nem is maguk közül, hanem egy álta­luk elismert szakember sze­mélyében. Ezek után kérdéses, hogy azok az emberek, akik felállított művelődési bizott­sághoz? Legitimnek fogják-e tartani? Elfogadják-e mint segítő erőt a kultúra kérdései­ben? Én félek tőle, hogy a kérdé­sekre a válasz nem lesz. Lesz egy bizottságunk, lesznek mű­­_ vészeink, és lesz városi műve­lődésünk is. Csak egyvalami nem lesz. Az említett három dolog között hiányozni fog az összhang. S ezt már a KDNP— SZDSZ—MDF képviselői ne­hezen hozhatják helyre. Ez a hibás döntés az egész város életére egy ideig rá fogja nyomni a bélyegét. Ferjancsics László Valaki nagyon gondatlan ^ Több írás is foglalkozik ^ mostanában az iskolákkal, ^ pedagógusokkal; pl. „meg­­^ érdemlik-e a fizetésüket?” $ „Az iskolák szervezeti fel­­^ építését változtatni keli” § stb. Egyértelműek a váia­­^ szók is, amelyek mutatják, ^ hogy a közvélemény is fog- S laikozik e fontos tcrület­­§ tel. Többen úgy gondolják, hogy erősíteni kell az iskolák tár­sadalmi kontrollját. Működ­nek ugyan a szülői munka­­közösségek, de kevésnek tart­ják. Vannak olyan vélemé­nyek, hogy ha az önkormány­zati kulturális bizottságok, és szülői munkaközösségeket megfelelő tartalommal töltik meg, elég. Egyik kartársnő megjegyzése, mely szerint „sem egészségügyi, sem kul­turális intézményeknél nem gondol senki társadalmi kont­­rollszervezetre, csak az isko­láknál, csak az szorul rá?” Többen úgy gondolják, hogy az iskolák igazgatói nem nőt­tek fel e fontos feladathoz. A közelmúltban e lap ha­sábjain megjelent cikk úgy mutatja be az iskolaigazgatót, mint akinek az iskola „hűbéri tulajdona”. Igazgatója válo­gatja! Viszont 5 évenként van rá mód, ahol ez a helyzet ala­kulna ki, hogy az< önigazga­tás lecserélje. Fordított hely­zetet is tudok a saját példám­ból. 1945 szeptemberében kezdtem tanítani, az egyik, Váctól 18 km-re levő község­ben, ahol a helyi iskolaszék elnöke a r. k, pap volt. A tagok 4—6 elemit végzett te­kintélyes gazdák. Azért kap­tam fegyelmit 1946-ban (majd lefolytatása nélkül politikailag megbízhatatlanként listáztak), mert rossz szemmel nézte az egyik tag, és az elnök, hogy miért annak a lánynak udva­rolok, aki később a feleségem lett! Nagy port vert fel a do­log a községben. Az iskola­szék kezében volt az alkalma­zási, fegyelmi, és elbocsátási jogkör. Az előző két véglet között kell keresni a. szervezeti fel­építési. és' működési modellt. Először a létrejövő intézmény fogalmát, jogkörét kell ponto­sítani, hogy mi célból kíván­ják létrehozni? A miniszté­rium várakozó állásponton van. Engedi a spontán kezde­ményezéseket, várja a fele­kezeti iskolák megalakulása utáni álláspontjukat e témá­ban. Lényegében a szülők, és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom