Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
6 1991. JANUAR T, HflTFÖ Hatalmas memáriaadHagokai eszik Kényelmesen befészkelte magát „Isten hozta a dutyiban. Vigyázat, vírus! Keressen fel minket oltásért!” Ez az üzenet jelent meg alig két évvel ezelőtt annak az amerikai újságírónak a számítógipén, aki hónapokig gyűjtött információiból összeállított cikkét a képernyőre akarta íratni. A pótolhatatlan anyag és a cikk vázlata egyszeriben semmivé foszlott. A szakemberek értetlenül álltak a jelenséggel szemben, majd rábukkantak a programban egy pakisztáni testvérpár nevére és címére. Ugyanez a kód, ugyanezzel az üzenettel, legalább tízezer számítógépbe fészkelte be magát világszerte. A fivérek azt állították, hogy az üzenetet csak figyelmeztetésnek szánták bárki számára, aki illetéktelenül kívánná lemásolni programjaikat. Ez az eset még ártalmatlannak bizonyult, ám hasonló esetek igen komoly következménnyel járhatnak. Az ilyen elektronikus „kórokozókat” nevezik komputervírusoknak. A biológiából kölcsönzött elnevezés igen találó, mivel ezek olyan élősködők, amelyek önmaguktól szétterjednek, a számítógépprogramokban, elszaporodnak a komputerek működését irányító elektronikusan tárolt információkban. TÖMEGESEN TÖRÖL A számítógépvírusok legegyszerűbb fajtái rövid, önismétlő utasításlistákból állnak, melyeket becsempésznek a programokba. Egyikük-másikuk teljesen ártalmatlan lehet, némelyek azonban rendkívül kártékonyak: hatalmas memóriaadagokat „esznek meg”, szükségtelen műveletek elvégzésére adnak utasítást, vagy tömegesen törlik ki az információkat — gyakran csak jóval a fertőzés után, semmivé téve több százezer dolgozó munkáját vállalatoknál, egyetemeken, szerte a világon. Valaki 1987-ben „fertőzött” karácsonyi üdvözletét küldött egy nemzetközi hálózaton keresztül. Az egyik címzett parancsot adott gépének az üdvözlet kijelzésére. Ez az egyszerű utasítás arra késztette a komputert, hogy továbbítsa mindenkinek, aki címjegyzékén ..fel volt tüntetve. Ez ismétlődött mindaddig, amíg számuk néhány százezerre rúgott. Az elektronikus bűnözők a karácsonyi vírusnál sokkal veszedelmesebb bajokat, sőt katasztrófát is képesek előidézni. Egy katonai számítógépben megbúvó vírus váratlanul leállíthatja a nukleárisrakéta-silók műholdas megfigyelését vezérlő programokat. A társadalom szempontjából döntő fontosságú intézmények (bankok, atomerőművek, repülésirányító tornyok) számítógépei mind ki vannak szolgáltatva, mivel mindegyikük nagy menynyiségű adatot fogad különféle forrásokból, és minden beérkező anyag fertőződhet. E félelmetes kilátások azért fenyegetnek, mert a vírusok átvitele rendkívül könnyű. Abszolút védelmet csak az jelenthetne, ha a gépek nem közlekedhetnének egymással, és a parancsok nem lennének módosíthatók. Mivel egyik megoldás sem igazán praktikus, a programozók, matematikusok és a mérnökök erőfeszítéseiket célravezető, ám kevésbé hatékony módszerekre összpontosítják. Bár egyes vírusokat azonosító vagy elhárító eljárásokat kidolgoztak, de azok semlegesítése szinte reménytelen feladat. A fertőzések nemritkán a komputernek azt a tulajdonságát használják ki, hogy a gép többféle számítógépnyelvet ért és használ. Ez lehetőséget teremt arra, hogy néhány utasítást és rutinműveletet ismerő ember előre meghatározott módon manipulálja a beprogramozott információkat. Mivel a számítógépek egyes részei csupán bizonyos nyelveken beszélnek, a gépnek mechanikusan át kell fordítania az egyik nyelvet valamely másikba, akár a legegyszerűbb feladat elvégzésére is. Csakhogy ezeket az automatikus fordításokat a vírus úgyszintén elrontja, akárcsak a rendes programokat, tehát az egyik nyelven írt vírus a más nyelven készített szoftvert megfertőzi. Mivel a vírusok úgy programozhatok be, hogy tetszőleges időpontban kezdjék kifejteni károsításukat, Csipkerózsikaként viselkednek, a biológiai vírusok módjára: jóvátehetetlenül elszaporodnak, mielőtt még felfednék őket. Azaz sokszor lemásolhatják önmagukat, mielőtt kitörne a járvány. ÁLDOZAT. A SEBESSÉG A legkínálkozóbb megoldás a vírusfertőzéssel fenyegetett információk megoltalmazására a tartaléklemezekre történő időnkénti átmásolás, feltéve, ha a fertőződés nem következett be a kópiák elkészítése előtt. Akadnak olyan vállalatok, amelyek riasztják a felhasználót, ha egy nem módosítandó adathoz hozzátesznek valamit. Ezeket a „vakcinákat" olyan ötletesen kell megtervezni, nehogy megfejthetök legyenek. A leghatékonyabb módja a vírusok kiiktatásának az ellenőrző összeget számító programok alkalmazása, amelyek a rendszer összes adatát számsorokká formálják, majd matematikai képletté alakítva a gép ellenőrző összeget számol. Ezt minden felhasználáskor a Négyezer éves a PifayGresss-fétel ? Matematikai üzenetek komputer ellenőrzi és az ettől való eltérés esetén riaszt. E technika legfőbb hátránya, hogy a felhasználó a számítógép egyik legfontosabb tulajdonságát, a sebességet áldozza fel. NEM TÖKÉLETES A vírusellenes stratégiák közül, mivel bármilyen detektívprogram manipulálható, egyik sem tökéletes. A vírusjelenség azt sugallja, hogy a számítógépeknek nagyobb a kockázata. mint eleve hitték. A több évtizedes munka árán hozzáférhetetlennek hitt kényes elektronikus adatok, katonai, üzleti, pénzügyi információk összezavarhatok, mi több, megsemmisíthetök — kétségbe vonva a komputerek adatainak biztonságosságát. R. Zs. Ál hó, a só meg a Folt hátán folt A legtöbb ember csodálkozva és mérgelődve nézi, hogyan keletkeznek a cipőjén téli latyakban, hóban járva eltávolíthatatlan fehér foltok. Sokan a havat okolják, mások a köztisztasági hivatalt, amely sót szór a hóba, megint mások a bőr-, illetve a cipőgyárakat. Mit mond a tudomány és a technika minderre? Minek kell a sót kiszórni, hogyan és miért olvasztja meg a havat; miért nem bírják ezt a cipők? A só nem magasabb hőmérséklete miatt olvaszt; ez legfeljebb hozzájárul a folyamat gyorsabb megindulásához. A megolvadást az idézi elő, hogy a kiszórt só magasabb hőmérsékletétől a hó kissé megolvad, és az így keletkezett vízből sóoldat jön létre. Ismert törvény, hogy a tiszta oldószer olvadás- vagy fagypontja (a kettő ugyanaz) mindig magasabb, mint az oldaté. A tiszta víz, illetve a jég 0 C°on olvad (és fagy) meg, míg a vizes konyhasóoldat még alacsonyabb hőmérsékleten is folyékony: hogy hány fokig, az az oldat töménységétől is függ. A telített oldat — vagyis az, amelyben az illető anyagból több már nem oldódhat fel — úgynevezett fagyáspontcsökkenése ismert: konyhasónál például —21 Celsius-fok, az újabban szétpermetezett magnéziumklorid-oldatnál pedig —30 Celsius-fok. Ha a hőmérséklet az oldat fagyáspontja fölött van, akkor az oldat nem fagy meg, sőt a megfagyott állapotból is felolvad. A só kiszórásával tehát a köztisztaság emberei voltaképpen egy oldatot hoznak létre, amelyben a korábban jégkristályok formájában jelen volt hó most víz alakban található, viszont ennek a vizes sóoldatnak az olvadáspontja alacsonyabb. Míg hó formájában nulla fokon szilárd volna, az oldatból még —20 Celsius-fokon sem kristályosodik ki. És Nem kisebb szenzációt jelentettek be a New York-i Columbia egyetem tulajdonában levő ókori babiloni agyagtáblával kapcsolatban, mint azt, hogy a benne foglalt adatok négyezer évesek. És mik ezek az adatok? A rovásírási jelek mintegy 60 jelcsoportja 15 derékszögű háromszög adatait rejti. A megfejtés kulcsát Lucio Giadorou- Astori olasz tudománytörténész, az ókori dokumentumok kutatója fedezte fel. Az agyagtábla tanúsága szerint a mezopotámiai kultúrában ekkor már ismertek egy olyan számítási szabályt, amely logikai alapokon nyugszik és általános jellegű. Ha az agyagtáb Ián fellelhető számokkal kapcsolatban elvégzünk néhány műveletet, olyan arányokat kapunk, melyek segítségéve végtelen sok, de mindig derékszögű háromszöget kapunk. Az agyagtábla emellett olyan matematikai tételekről is megem lékezik, amely bizonyítja az ókori geometria magas fej lettségét. A geometriáról szóló legrégebbi ismert feljegyzéseket tartalmazó agyagtábla megfejtett szövege az olasz kutató szerint a jelentős elvi felismerések mellett gyakorlati (számítási, építészeti, csillagászati) alkalmazást is említ. Embernek tekinthető vagy sem ? Az élethez való jog Az elmúlt hetekben, hónapokban éles vita dúlt az abortusz körül. Egyik országgyűlési képviselőnk az alkotmánymódosítás vitája során azt javasolta, hogy az élethez való jog ne a megszületéstől, hanem a fogantatástól legyen érvényes. Ma Magyarországon a terhességet a 12. hétig szakítják meg. Milyen is egy ilyen „abortum”? Embernek tekinthető már? A hossza néhány centiméter, a tömege 4-5 gramm körül van. Erre az időre a magzatnak megvan már minden szerve. A feje ugyan még aránytalanul nagy, de ez a születés után is hosszú ideig így marad. A csontok fejlődése a második hónaptól folyik, és éppen ez idő tájt a legintenzívebben. Az első csontok még puhák. fokozatosan épül be a kalcium, és válnak egyre keményebbé. Az agy alsó részétől kiindulva pikkelyszerűen növekednek a koponyacsontok, amik lassan már beborítják az agyat. Teljes záródásuk még a megszületéskor sem történik meg. A harmadik hónapban alakul ki az agyhártya. Az ujjakban csont helyett még porc van. Lassanizmok tapadnak a csontokhoz. A magzat már mozog. Az arca jól felismerhető. Szemei még csukva vannak, de sötét foltként már áttűnnek a vékony bőröcskén. Az arc izmai szintén mozognak már. Az ajliak lassan kinyílnak és becsukódnak. Mintha csodálkozna, vagy nem értene valamit, összeráncolja a homlokát. Képes elfordítani az egész fejét is jobbra, balra. A füle még nem igazán hasonlít a véglegeshez, de mint apró kürtöcske, jól felismerhető. Ha hagyják tovább fejlődni, egy hónap múlva olyan lesz, mint egy karfiol, aztán begöngyölödik a széle is, és elnyeri végleges formáját. A szív már hosszú ideje ver, a harmadik hónap táján jelennek meg a vörösvértestek, amelyek majd -az oxigén szállítását “fogják v&gezrrt; valamint. a fehér vérsejtek, amelyek képesek felismerni a szervezet saját anyagait. A testidegen anyagokat, illetve más élőlény anyagait lebontják. Ez az úgynevezett immunrendszer. Az életéhez szükséges tápanyagokat és az oxigént természetesén az anyától kapja, a köldökzsinóron keresztül. Körülbelül ennyit tudunk róla elmondani. Döntse el az olvasó, embernek tekinthető-e. Az Országgyűlés végül is elvetette a javaslatot. éppen ez a cél, mert egyrészt a hó és a jég csúszik, ami veszélyes autósra és gyalogosra egyaránt, másrészt a szilárd havat el kell szállítani, a folyadék viszont lecsurog a csatornákban. A homoknak, amit kiszórnak, kettős szerepe van: egyrészt súlyával segít a sót a hóba belekeverni, azonkívül a homok felülete durva, tehát növeli a csúszósurlódást, így ember vagy kerék kevésbé csúszik meg rajta. Ezeket a fizikai törvényeket alkalmazzák a köztisztaság szakemberei. Az ötvenes évek közepéig, amíg a cipők többségének a talpa bőrből készült, sokan hajlottak arra a magyarázatra, hogy a talpak nehezítésére használt keserűsó az, ami a megolvadt hóban oldódva a cipőfelsőrészbe vándorol. De ma, amikor már a műanyag talpak uralkodnak. tudjuk, hogy nem ez a magyarázat. A cipőtalp és a felsőrész találkozásánál, ahol ezeket öszszeerősítik, a bőr felülete repedés vagy kopás következtében megsérülhet, és ott behatol a sóoldat, lévén a bőr lyukacsos, porózus anyag. Az oldat azután felvándorol a bőr felsőrészébe, majd igyekszik kilépni. Befelé, a láb felé nem tud, mert ott nagyobb a levegő nedvességtartalma. Marad a másik irány: kifelé. A bőrből annak felülete felé szivárgó sóoldat a bőrt fedő műanyag fedőréteg alatt szétterül, a víz elpárolog belőle. A só azonban ott marad, és szétterülve csúnya, nagy fehér foltokat idéz . elő, amelyek — lévén a fedőréteg —. eltávolíthatatlan ok. Régebben ez a panasz legalább három okból volt ritkább. A sószórás kisebb mértékű volt. A bőr felsőrészek nagyobb részben készültek borjúbőrből. Végül: régebben kézéin volt a fedőréteg, amellyel együtt a sót letörölhettük. A változások szükségszerűek és elkerülhetetlenek, a sófoltok megjelenésével tehát a jövőben is számolnunk kell, ez nem hibák következménye, amelyeken segíteni lehetne. b. r. Több név mögöf! ugyanaz A megjelenés alapján A természet világa iránt nem túl sok érdeklődést mutatók bizonyára elcsodálkoznak, ha megtudják, hány faj él a földön. Lám, még ezt sem tudjuk, miközben tőlünk sok fényévnyi távolságban lévő bolygórendszereket keresgélünk milliárdokért, s rajta az élet valamiféle jelét. Talán ez is< serkenti a rendszertan szakembereit, hogy részletesebben is megismerjük a bennünket közvetlenül körülvevő élővilágot. Kutatók nemzedékei már régóta, évről évre újabb és újabb állat- és növényfajok ezreit fedezik fel és írják le, de több jel is arra mutat, hogy jó darabig nem érnek a végére. Becslések persze szép számmal születtek, ám — mint látni fogjuk — ezek számtalan okból esetlegesek, pontatlanok. 1 De miért van egyáltalán szükségünk a fajok számának ismeretére? Például azért, mert az emberiség közismerten káros tevékenységei révén fajok sokaságát sodorja nap, mint nap a pusztulás szélére, vagy irt ki szinte nyomtalanul. Egy amerikai biológus számításai szerint évente a föld erdőállományának 0,2-0,3 százaléka tűnik el. Ha feltételezzük, hogy a fajokban nyilvánvalóan leggazdagabb trópusi őserdő szen, védi el a legnagyobb veszteségeket, 2-3000-re tehető az évente kipusztuló fajok száma. Márpedig megvédeni csak azt lehet, amit ismerünk. A másik ok, amiért jó volna többet tudni a fajok számáról, az, hogy a kutatóknak jobban sikerüljön megismerni a földi élet sokféleségét. Szakemberek megállapítása szerint a földi életről alkotott ismereteinket meglepően, sőt siralmasan kevés faj vizsgálata alapján alkották meg. Valószínűleg nem lennénk ilyen magabiztosak tudományunkat iletően, ha valóban tisztában lennénk az élet elképzelhetetlen változatosságával. A természettudósok a 17. századtól egyre sürgetőbben érezték a fajok rendszerezésének, leírásának szükségességét. A rendszerezés elve és a ma is használatos kettős latin nyelvű elnevezés a svéd Linnétől ered. Munkájának kezdete óta az utóbbi 230 évben eddig mintegy másfél millió magasabb rendű fajt írtak le, és neveztek el. (Nem tartoznak ide a baktériumok és a vírusok, amelyeknek más a besorolása, és a róluk szerze“ ismeretek is elég szűkösek.) E fajok mintegy 80 százaléka szárazföldi. Tehát nemcsak azt nem tudjuk, mennyi az összes faj száma, de azt sem, pontosan mennyit írtak le eddig: 1, esetleg 1,8 milliót? E tudományhoz méltatlan nagyságrendű eltérésnek több oka is van. Némely fajnak ugyanis több neve is van. Előfordul, hogy több kutató is leírja ugyanazt a fajt, s egymás munkájáról nem tudván, különféleképpen nevezik el őket. Az sem ritka eset, hogy ugyanazon fajhoz tartozó, de nagyon eltérő megjelenésű egyedeket rosszul rendszereznek. Mindezek legfőképpen a hihetetlenül gazdag rovarvilágban jelentenek gondot. Közülük is a legváltozatosabb a bogarak rendje. Körülbelül minden negyedik földi faj valamilyen bogár. A gerincesek viszont csupán 2 százalékát képviselik az ismert fajoknak. Az újonnan felfedezett fajok listáját általában 3 madár- és 15 emlősfaj gyarapítja évente, ami annak ellenére, hogy leginkább ezek után folyik a kutatás, csekély mennyiség. Az igazi újdonságok és meglepetések valószínűleg a trópusi őserdők lombkoronái közt és a tengerek mélyén várják a kutatókat. Mindkét közegről igen keveset tudunk, minthogy megközelítésük és az ottani munkavégzés szinte lehetetlen. Az őserőkben még napjainkban is évente több ezer új rovarfajt fedeznek fel, de a tengerbiológusok szerint is ezernyi, eddig ismeretlen faj megjelenése várható a mélytengeri üledékek élővilágának behatóbb vizsgálata nyomán. A ma ismert növény- és állatfajok rendszerezésének egyik, legnagyobb baja az, hogy jórészt morfológiájuk, azaz, egyszerűen fogalmazva, külső megjelenésük alapján írták le őket. E leírások is gyakran csak néhány egyed alapján készültek, amelyek esetleg nem is képviselik az illető faj legjellegzetesebb vonásait. Ilyen morfológiai különbségekre alapozva jócskán el is túlozhatjuk a fajok becsült számát. A legbátrabb becslök szerint körülbelül 3-5 millió faj élhet a Földönj beleértve növényt, állatot, embert. Egy londoni múzeumban gyerekeket kérdeztek meg, hogy szerintük hány rovarfaj él a földön. Szinte kivétel nélkül tíz alatti számot jelöltek meg. Egy másik végletet képvisel egy amerikai biológus, aki a panamai őserdőkben végzett kutatásai nyomán csupán a meleg égöv ízeltlábú állatfajainak számát 30 millióra tette. Ha ennek csak a tizedrészét fogadjuk el, s figyelembe veszszük, hogy a Linné óta eltelt 230 év alatt csak másfél milliót sikerült rendszerbe foglalni, úgy tűnik, jó darabig lesz még elfoglaltságuk a kutatóknak. Németh Géza
