Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
10 1991. JANUÁR 26.. SZOMBAT Sovány vigasz az energiaár-emelésekre A jövő energiája Egy svéd úriember olyan szélkereket állított elő, aminek segítségével elektromos aramot fejlesztett. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen ez ma már mindennapos módja az energiatermelésnek, de annál rendhagyóbb, ami ezután következett: az elektromos energiát elektrolízisre felhasználva vízből hidrogént fejlesztett, majd a hidrogén elégetésével nyert energiával üzemeltette háztartása valamennyi elektromos készülékét, sót meg az autóját is. Mi az értelme az egész átalakítási folyamatnak, hiszen a hidrogén termeléséhez ugyanannyi elektromos energiára van szükség, mint amennyit maga a hidrogén tartalmaz. Mindenki, aki rendszeresen látogatta az iskolai kémiaórákat, hallhatott róla, vagy saját szemével láthatta, hogy' az elektrolízissel hidrogént és oxigént lehet nyerni, majd ugyanezt a két gázt elegyítve, a létrejött durranógázt robbantva égéstermékként ismét viz keletkezik. Bár a két folyamat energiája azonos, de ha a vízbomlásra a megújuló energiaforrásokat vesszük igénybe, máris gazdaságos lehet a folyamat. A hidrogénben tárolt energia bármikor felhasználható, s bár az energiatermelésben a körülményektől függő energiaforrások jöhetnek számításba (mint a szél, a víz vagy a napsugárzás energiája), de a felhasználás a későbbiék során független a pillanatnyi napsugárzástól, a szélerősségtől stb. Mindezek ellenére a megújuló energiafajták kutatása évtizedekig háttérbe szorult, bár egy-egy olajárrobbanás kisebb fajta ösztönzést adott a kutatásoknak, amelyek az „ingyenes” energiához jutás perspektíváját kínálják. Svédországban és Németországban napjainkban is erőteljesen foglalkoznak a hidrogénfelhasználás lehetőségeivel. Szélkerék forgatja Valamennyi eddig megismert erőforrás előnyeit, hátrányait, költségeit számításba véve arra a következtetésre jutottak, hogy a jövő ígérete a hidrogén, ami mentes az eddig felhasznált energiahordozók környezetkárosító hatásaitól. Máris elkészítettek egy olyan — egyelőre csak kísérleti — berendezést, mellyel nagynyomású hidrogén állítható elő. A vízbontáshoz szükséges energiát szélkerék hajtotta generátorral állítják elő. A szélkerék egy kisebb és egy nagyobb generátort forgat a szélsebességnek megfelelően. Az eljárással nyert hidrogént nagy nyomáson tárolják, titán-nikkel bélésű, tartályban. A már említett svéd fiatalember, Olaf Tegström saját költségén készített hasonló berendezést, mellyel háztartását látja el energiával. Hidrogénnel főz, fűti a lakását, meleg vizet termel, és gépkocsiját is ezzel működteti. Autója egy töltéssel, kb. 3 kilogramm hidrogénnel 200 kilométert tesz meg óránként 90 kilométeres sebességgel. Az adott fogyasztási értékeket összehasonlítva egy benzines autó teljesítményével, a hidrogén üzemanyaggal megtehető távolság meghaladhatja a hagyományos másfélszeresét is. Az eljárás nem csekély előnye a környezetkímélő autó, olyannyira, hogy az égéstermékként jelentkező víz annyira tiszta, hogy a svéd királyi pár sem átallott belőle inni! Kísérletek folynak a már meglévő benzinmotorok hidrogénmeghajtású motorokká való átalakítására is. At átalakítások tapasztalatai szerint a ma használatos Ottómotorokban jóval több változtatásra lesz szükség, mint a forgódugattyús Wankel-motorokban. Hangtalanul alakul át A szél mellett jelentős figyelem összpontosul a napelemekre, melyek „hangtalanul” alakítják át a napsugárzást villamos energiává, ezt szintén hidrogén előállítására is fel lehet használni. A Naptól a Földre érkező energiához képest igen csekély az energiafelhasználás, s a mindig rendelkezésre álló napenergia sokszorosan képes lenne fedezni az emberiség öszszes igényét igen hosszú időre. A Szahara kis részének a ma használatos napelemekkel történő befedése (a földfelszín kevesebb mint 1 százaléka) elegendő volna a világ összes energiaszükségletének fedezésére, s emberek milliói szabadulnának meg a szén, a kőolaj, a benzin elégetéséből származó levegőszennyezés egészséget pusztító káros hatásaitól. A jelenlegi fosszilis energiahordozók felhasználásának megszüntetésére kör nyezetbarát lehetőségként kínálkozik a napenergiával előállított hidrogén alkalmazása. — dns — 99 Igazságos osztozkodásról még nem hallottam 99 MAGÁNSZAMOK - VÁLÁS UTÁN A termelőszövetkezetek másfél, két évtizedes „kényszerházasságnak” alárendelt tagjai végre önállósodni, bizonyítani szeretnének. Amikor a vecsési Ferihegy Tsz elnökéhez, Uobrovitz Józsefhez indulok, nemcsak a különböző szemszögből íródott újságcikkek, gyorsan terjedő pletykák, még a kavargó hópelyhek is akadályoznak a tisztánlátásban. A téesz vakítóan fehér központi épülete előtt petárdák robbannak. A jócskán előrehozott zárszámadás velejárójának vélt akcióról kiderül, hogy mindössze a helyi gazdakör táncos lábú ifjainak csínytevéséről van szó. — Tudja, hogyan vélekednek önről? — szegezem az elnök úrnak mindjárt a kérdést, amellyel, mintha láthatatlan zsilipet nyitnék ki, valóságos szóáradatra késztetem. Mesés Vecsés — Persze: a szakemberek menekülnek, rossz légkört teremtek, mert nem hagyom se csalni, se aludni a munkatársaimat! Egyik rendszer sem szíveli igazán, ha valaki a rend pártján áll. Márpedig én ezt ki merem jelenteni magamról. A felkavart lelkű kisembernek sajnos ma az az ünnep, ha vélt vagy valós szobrok dőlnek halomra, még ha nem is ismerik sem az erényeit, sem a bűneit az épp szóban forgó illetőnek. Csakhogy engem nem olyan fából faragtak, hogy az idők végeztéig tűrjem a megaláztatásokat! Aláztak már engem is, alázták a családomat is eleget. A kitelepítéstől az akkori plébános mentett meg bennünket. A házunkat, a földjeink felét elvették tőlünk. Apám a hírhedt málenkij robot áldozata lett. Nem folytatom a szörnyűségeket, mert nemcsak a mi családunkkal történt ugyanez. Hogy később sem lehetett hullámvölgyektől mentes az életem, azt két oktalan és igazságtalan dolognak köszönhetem. Semmire sem használható „jó káderek” arcátlanul sok pénzt tehettek zsebre. Fontos szakmai kérdésekben sohasem azoknak a véleménye érvényesült, akiknek a kisujjában volt a gazdagság, hanem azoké az alattomosan fenekedé embereké, akiknek fő tevékenységük a sárdobálás volt. Döbbenetes, de soha, senikit nem érdekelt az igazság! Ügy néztek rám, mint borjú az új kapura, ha kérdeztem, vitatkoztam, veszekedtem, ráadásul szemtől szembe. Könnyű így rásütni az emberre, hogy ellenzéki, kiállhatatlan, összeférhetetlen. A sajátomat akarom □ Az üllőiek elégedetlenek önnel. A polgármester, a téesztagok, a kisgazdák, szóval az egész lakosság. A vecsési és az üllői téeszek kényszeregyesítésekor tudniillik, véleményük szerint, ők húzták a rövidebbet. — Nem ilyen egyszerű a dolog! Kezdjük a kisgazdákkal:. Régen a falusiak legelőkelőbbjei alkották a tagságot. Ma — úgymond — a nyomorultak érdekeiért harcolnak, ami szép lenne, ha nemcsak a bosszú vezetné őket. így történhet, hogy egymást követik náluk a téeszelnök-lejárató rendezve_ nyék, ahol nem riadnak vissza bolsevik hangnemtől és stílustól sem. Többségüket sajnos nem a megegyezés, az összefogás, a jóra törekvés, a közös érdek izgatja, hanem az ellenségeskedés, az uszítás, az odamondogatás, mert szívem szerint én is kisgazda lennék. Az üllői téesztagok azt sérelmezik elsősorban, hogy náluk épült a zöldségüzem, a sörpalackozó, valamint egyéb beruházások és fejlesztések is történtek, amelyeknek a hasznából pedig jócskán részesedett a 200 körüli téesztagságuk is. A két rész 1974-es egyesülése óta itt járt a mezőgazdasági tárca összes minisztere, termékeink három BNV-nagydíjat nyertek, 700 milliós vagyonunk önmagáért beszél. (Minden egyes tagunknak egymillió forint jutna, ha részvénytársasággá alakulnának.) Kígyót-békát kiabálnak rám, mert a fiammal és a nagybátyámmal szeretnék létrehozni egy önálló parasztgazdaságot. Pedig egyedül ezek képesek megakadályozni, hogy éhenpusztuljon az ország. Százhúsz traktorunk egyébként már a tagoknál van. □ Nyilván a föld- és a szövetkezeti törvény adja a végszót, de ha jól értem, ön már nem akar elnök maradni. — Ezt már három évvel ezelőtt bejelentettem. Sőt, egy részvénytársaság vezérigazgatója sem kívánok lenni! Végre saját névre szóló üzleteket akaróik kötni, a sajátomat akarom fejleszteni. Kerüljenek hát a földek magántulajdonba, szövetkezzen mindenki azzal, akivel akar, az üllői váljon ki a Ferihegy Tsz-bői, ha akarnak, hozzanak létre alapítványt a nyugdíjas, munkaképtelen téesztagoknák, de ne kopasszanak már meg 45 óta negyedszer! 1949-ben — tízéves gyerek voltam — 24 óra alatt kellett elhagynunk a saját házunkat. Csoda, ha még gyakran most is arról álmodom, hogy nem engednek be a saját házamba?! Ülő Üllő A független jelöltként elképesztő fölénnyel választást nyert üllői polgármestertől, Manczal Jánostól a téesztagok kötélhúzásának konkrét okait szeretném megtudni. — Rengeteg a szóbeszéd! Többek kifejezetten Üllő-ellenes tevékenységgel vádolják Dobrovitzot. Személyes tapasztalataim alapján azonban azt kell mondanom: soha ilyen jó esélyt nem láttam arra, hogy az üllőiek régi döntésekből adódó, jogos felháborodását békés úton meg lehet oldani. □ Miféle sérelmekről van szó? — Az üllői téeszközpont Vecsésre helyezése, az itteni gépek, eszközök áttelepítése, az üllői téesz tulajdonában lévő földek elvétele. A megoldás bizony nem könnyű lecke — különösen földtörvény nélkül —, de a téesz elnökével kialakult munkakapcsolatom alapján bizakodó vagyok. □ Többek állítják, a 13 ezer lakosú Üllő nagyon leült (leültették?) az utóbbi időben. Munkahelyek híján sorra mondanak fel a fővárosban dolgozóknak, s aki továbbra is abban a kegyben részesül, hogy ingázhat, alaposan meg kall gondolnia a dolgot, mert az útiköltséget már nem térítik meg. Egyre égetőbb szükség van tehát a helyi gondok megoldására, többek között a téesszel kapcsolatos viták lezárására is. — Így igaz. Megjegyzem, a késlekedésért nem mi vagyunk a felelősek. Sajnos a földtörvényen kívül is van néhány megválaszolatlan kérdés. EL sősorban az agrárterületet sújtó. rettenetesen magas adó. Aztán a mezőgazdaságba viszszaáramló emberek szakértel. me, felkészültsége, értenek-e a földhöz. rendelkeznek-e a megfelelő eszközökkel? A termelő — jó körülményei ellenére is — kiszolgáltatott, helyi piac és vágóhíd nélkül. Ám minden olyan bizonytalan és cseppfolyós... Miért tanultam? Hiába sietek, a téeszben már minden sötét,, befejeződött a munka. Szerencsére az éjjeliőrök segíteni tudnak: a telep egyik vezetője, Kleofász Mátyás itt lakik a közelben. — Számtalan véleményt ismerek magam is a Vecsés kontra Üllő vitában. Csak az ■üllőiek közül másképpen nyilatkozik az, akinek van földtulajdona. mint akinek nincs, aki örökös vagy aki nem. A vecsésieknek nyilván szintén megvannak a sajátos szempontjaik. Az áttekinthetetlen és kiszámíthatatlan politikai helyzet jócskán rányomja bélyegét arra. hogy ki hogyan látja a saját és a téesz jövőjét. Magam 26 éves koromig azért tanultam, hogy a mezőgazdaságban dolgozzam. Most egy csapásra bizonytalan lett a jövőm, hiszen senki sem tudja megmondani, hogy mi fog történni a téeszekkel. A téesz vagyonából nem illet meg egy fillér sem, mivel csak két éve dolgozom itt. A közgyűlés — a törvények értelmében — úgy döntött, hogy a vagyonjegyeket a téesznél eltöltött évek arányában osztja el, tehát ugyanúgy részesül a vagyonból az is, aki lógott világéletében, mint aki szívét-lelkét adta bele mindig a munkába. — A tagság jól emlékszik arra, hogy akaratától függetlenül a monori pártbizottság utasítására történt az üllői és a vecsési téesz összeolvadása. A repülőtér terjeszkedése miatt elvett szántóit vissza kellett kapnia valakitől. Érdekes viszont, hogy a Ferihegytől, a közös téeszszántókért kapott több mint 100 millió forint kártérítést a vecsési zöldségfeldolgozó üzem létesítése emésztette fel. Az üllői téesz irodaházát eladták, a több száz férőhelyes tehenészeti telepet felszámolták, pedig elsők közé tartozott a megyében. Sokan igazságtalannak tartják, hogy csak Vecsésen vannak tehenek, ráadásul éppen Dobrovitz fia foglalkozik az állománnyal. Tavaly januártól a földdel rendelkező téesztagok visszavehették a saját tulajdonukat, illetve a téesz által kijelölt táblákból kiválasztott földet művelhetik. Az élenjárók természetesen azok lettek, akik megfelelő anyagi háttérrel, eszközökkel és gyakorlattal rendelkeztek. A vecsésiek hamarabb kapcsoltak, ügyesebben álltak át az új körülmények diktálta tempóra és tevékenységre. □ Mi lesz a téesszel? — Negyedévre nem érdemes tetvezni, a téesz szétválásával, véleményem szerint, várni kellene a földtörvényig. Amennyiben a téesztagok a szétválás mellett döntenek, alaposan fel kell készülniük az újabb és újabb dührohamokra, mert én még igazságos osztozkodásról nem hallottam soha életemben ... Egyenes kaszák Egyre sűrűbben esik a hó. Üllő határában, a Független Kisgazdapárt helyi elnöke, Ür. mos Imre portája előtt már vacogva várok bebocsátást. Ürmös úr kicsit keserű, sokat szenvedett, „kiabálás” ember. aki boldog, hogy annyi hallgatás után véleményt mondhat végre. — Ne szépítsük a dolgot: Vecsés elvette a jószágainkat, a gépállományunkat, a földjeinket. Ládagyárunk, a gépállomásunk Vecsésnek termel. Persze, hogy Vecsés jobban gyarapodott! 12 ezer forintot fizettek egy kocsiért két lóval. Hát mi ez, ha nem rablás? Dobrovitzéknak jövedelmezett a környék szőlője. Ezeket a parasztember nem bocsátja meg. Csináltunk egy felmérést: mindenki kéri vissza a földjét! Tragikus, hogy a sűrűn változó kormányok rossz döntéseit a kisemberekkel fizettetik meg. Becsap bennünket mindenki. Antall Józsefet azért támogattuk a választáson, mert azt ígérte: ingóságainkat is ingatlanjainkat visszaadja. És mi történt? Természetesen semmi sem. Csak nyúlik minden, mint a rétestészta. Nemcsak én mondom: ha tavaszig nem változik a helyzet, kiegyenesíti a kaszát a parasztság. És ha most megindul a nép, az még 56-nál is rettenetesebb lesz Zordan gomolyognak a hópelyhek kocsim szélvédője előtt. Ha felkapcsolom a reflektort, rajtuk kívül semmit sem látok. Remélem, azért hazaérek. Hazaérünk. P. Horváth Gábor (.4 Számadás című lapben megjelent írás alapján.)
