Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

Társadalmi trauma Nos, végül is ide jutottunk! s A* elmúlt napok egyikén hosszú sor várakozott tü­relmesen a Pest Megyei Foglalkoztatási Iroda ceg­lédi kirendeltsége előtt, a városháza főbejárata mel­lett, éppen a város legfor­galmasabb pontján. Azon a kemény téli napon sok em­bert csapott meg a munka­it nélküliség szele. A járókelők lassítottak, ér­deklődtek: olcsóbban lehet kapni valamit? A sarki élel­miszerbolt előtt középkorú hölgy csapta össze a kezét ki­csit megszeppenve, hüledezve a sokat emlegetett, de még szokatlan látványtól és sok­koló információtól. „Ezt azért nem gondoltam: már ennyien vannak?! Közöttük ismerősök, utcabeliek... lehet, hogy hol­nap én is ott állok? Valaki sejtelmesen telefonált szer­kesztőségünkbe, nézzük már meg, mi van ott. Egy másik szerint szólni kellene az iro­dának, hogy tereljék el a sor­ban állókat a polgármesteri hivatal földszinti előcsarnoká­ba. Vajon mi motoszkált az illető fejében? Együttérzés, „ne fázzanak szegények”, ne­tán pironkodó szemérmesség: „na, lám, csak idejutottunk, de ha már így van, legalább ne mutogassuk”! A fenti képsort Jellemzőnek tartjuk. Naponta olvasunk, hallunk erről az átállással együtt járó társadalmi traumá­ról, amely egyre közelebb ke­rül hozzánk, mégis nehéz szembenézni a valósággal. — A munkanélküli-segélyek ügyében jelentek meg a szo­kásos módon a velünk kap­csolatban állók — mondta Do­bos Mihályné, az iroda veze­tője. — A segélyeket az elmúlt év végéig postán keresztül megkapták, most már a ja­nuárt zártuk kissé _ korábban ez eddigiekhez képest. Ilyen­kor azt nézzük meg, hogy ügy­felünk munkával kapcsolatos helyzetében történt-e valami­lyen változás, folyósítható-e számára a segély vagy a já­radék. A segélyezettek száma A munkanélküliek növekvő száma — ami a piacgazdaságra való áttérés során kikerülhetetlen — az érintetteknek nem kis megrázkódtatással jár. Higgyük, hogy csak átmenetileg (Apáti-Tóth Sándor felvétele) érdeklődök, akiket még „csak" fenyeget a leendő veszély. — Igen, egyre többen jön­nek. Jellemző, hogy amíg ta­valy augusztusban 354-en jár­tak az irodán, addig a decem­beri forgalmunk elérte az ezret. Közöttük sok az ér­deklődő. Nagyon fontos, hogy személyesen jelenjen meg az érintett, hiszen mi csak ennek során tudjuk a pontos „diag­nózist” felállítani. Felvilágo­sítjuk munkajogi kérdésekben: például előfordult már szabály­talan munkakönyvi bejegyzés, mondjuk, „felmondás a válla­lat részéről”, „munkaviszonya megszűnt” helyett. Ebből pe­dig bonyodalmak származnak később. Fontos a munkavál­­lakók meggyőzése. Sokszor úgy kell magyaráznunk, hogy neki is kell tenni valamit — sőt, elsősorban nekäi —, hogy a munkaerőpiacon „elkeljen". Ehhez a fogalomhoz sem szoktunk hozzá, ami persze nehéz dolog, de sajnos, ezzel együtt kell élni (tóth) Jelenleg mintegy 360. Közülük azon a napon legalább 250-en jelentek meg. Rajtuk kívül mások is jöttek, például új Igénylők. Ebben a pillanatban — január 23-án — 158 új in­dítású munkanélkülit regiszt­ráltunk. összehasonlításul annyit: az elmúlt évben kilenc hónap után, október tájékán értük el e számot. — Milyen a segélyezettek összetétele, mennyi járadéko­suk van? — A szakmával nem rendel­kezők aránya továbbra is 80 százalékos, körülbelül 15 szá­zalék a szakmunkás, a többi szellemi foglalkozású. Akad közöttük 3 tanácsi dolgozó, de előfordul gépészmérnök, rend­őr, sőt katonatiszt is. Aki nem tud elhelyezkedni több mint egy év alatt, újabb egy évre munkanélküli-járadékra jogo­sult. Ilyen 7 van nálunk: fel­sőfokú végzettséggel, de köny­velő és cigányzenész szintén jutott erre a sorsra. — Nyilván megfordulnak itt Volt egyszer egy autója Csak az emléke maradt meg Aki ezt a történetet elme­sélte, majd röviden leírta — nem kitalált személy. Életé­nek e szakasza valódi dráma, amelyre még mindig úgy em­lékezik ' vissza Laci bácsi, mintha tegnap történt volna. Netán tegnapelőtt Annál is Inkább szükséges ezt megis­merni az olvasóiénak, mert ma erre kevésbé figyelnek, akik hasonló panasszal állnak elő. Laci bácsi nagyon kedves ember, ma már nehezen mo­zog, látása rossz, de a lélek derűje él benne változatla­nul, mégha szomorú is a tör­ténete. Emlékezetből írom le az emlékét, mert megfelelő helyre továbbította az eredeti példányt A dráma még 1950- ben kezdődött. E derék em­bernek (nagy szó akkoriban) autója volt Szép fekete. Ta­lán FIAT, talán Skoda; a tí­pus nem is annyira érdekes. Nos, e kora nyári napon hi­vatalos ezemlére kellett vin­ni a saját autót, valahol a budai oldalon, a Batthyány tér közelébe. Laci bácsi a műszaki szemlére nem akart készületlenül menni, végre két kerékre való gumit szer­zett, amelyet, nem is gondol­hatta akkor, hiába vásá­rolt meg. A néhány napos késés az idézési dátummal szemben, idegessé tette a találkozót. Nagylelkűen a szemle lefolyt, s elkészült a botrányosnak nevezhető jegyzőkönyv, ame­lyet sürgettek aláírni. Ebben is precíz és körültekintő volt Laci bácsi. Merte bizony elol­vasni az iratot. S mint meg­döbbenve látta, egészen más­ról volt szó, nem a sikeres műszaki vizsga tanúsítványá­ról, hanem azt a tényt rögzí­tették, hogy lemond a saját autójáról. Megdöbbent Laci bácsi, i nem értette, hogyan lehet ez. És nem, és nem! — kötötte magát a tulajdonjog szentsé­géhez, amelyet ráadásul be­csületes úton kuporgatott össze. Az érvei azonban mit sem értek. Kijózanítás céljá­ból most már átkísérték sze­gény Laci bácsit az ÁVO va­lamelyik rezidense elé. Aki tartva a szokást, bemutatko­zás nélkül a lehetséges meg­oldások nyomatékosítása ér­dekében töltött pisztolyt tett az asztalra maga mellé. Jó lenne még ennyi év táv­latából is tudni, mire gon­dolhatott akkor a nagy hazafi. vajon miért kellett ezt a pressziót alkalmaznia? Pa­rancsra? Saját belátásból vagy miből? Annyi azonban biztos, Laci bácsinak átfutott az agyán, hogy a magántulaj­donhoz való viszonya elég sarkosan oldódhat meg: vagy az élete, vagy az autója árán,' de a család számára feltét­lenül autó nélkül. B. Laci bácsi rájött, hogy számára az osztályharc is új szakaszába lépett, a szá­mára mindent jelentő csodás autó nélkül érkezett haza a műszaki szemléről. Szerencsé­ire szinte bizonyos, hogy a fenyegetett túlélte a fenyege­tőt, de a fájdalmas méltányta­lanságra azért ma sincs gyógy­ír. Laci bácsi csak-csak re­ménykedik, hogy valami kár­pótlást kap, mert hát nem volt partizán, nem volt kon­centrációs táborban, csak autója volt, amellyel a ke­nyerét kereste meg. Az akko­ri hatalom megfosztotta a le­hetőségeitől s félő, nagyon ne­héz lesz a fájdalomtól meg­gyötört embereket vele együtt felrázni a mai időben. S mint eddig volt a lehetséges variáns szerint a nem föld Jellegű magántulajdon, «Hi­te másodrendűnek tűnJiet Laci bácsiról ezért la kellett ímk (s uriny!) Tíz előadd» A reménység útján A reménység útján címmel előadássorozat kezdődik feb­ruár 20-án és április 24-ig tart a ceglédi Kossuth Műve­lődési Központban. Az elő­adó dr. Szigeti Jenő és Feke­te István egyháztöirténész lesz. Az előadások szerdán­ként 18 órakor kezdődnek. Abonyban Új boltok A Szolnoki út végén, a láncházak új, látványos épü­letében két család összefogá­sával ABC-áruház nyílt Abonyban. A tetszetős áruvá­lasztékkal bővelkedő élelmi­szerbolttal egy időben autós­bolt nyílt az Űjszászi úton, ahol többek között Schwinn és Csepel kerékpárok, motor­­kerékpár- és személygépkocsi­­alkatrészek, autóápolási cik­kek kínálják magukat. A termeszei keresztje Három fiatal amatőr alkotó: Végh Hajnalka, Eke Zsolt és Ma­tetíts László munkáiból rendeztek kamarakiállítást a ceglédi helyőrségi klubban. A tárlatról Eke Zsolt: A természet keresztje című munkáját mutatjuk be (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mennyibe kerül Törteién a kultúra? Csökkenő forintok A tőrtell képviselő-testület még a múlt év novemberé­ben határozott arról, hogy a községi művelődési ház és könyvtár működtetésére pályázatot ír ki. Tóth Fereno polgármester ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az in­tézmény az elmúlt esztendőben több mint 2 millió forin­tos költségvetéssel működött. Központi forrásokból az idén 470 ezer forintot kapnak, ami jószerivel a könyvtár fenntartására sem elegendő. Gondot okoz a községben az Ívóvízellátás megoldatlansá­ga, a munkanélküliség, a rom­ló szociális helyzet. Nagy szükség van tehát minden fil­lérre. Tervezik, hogy körülbe­lül másfél millió forintot biz­tosítanak ebben az évben a művelődési ház és a könyvtár működtetésére. A pályázat ki­írásával hatékonyabb munká­ra szeretnék ösztökélni az ott dolgozókat. Amint az testületi ülésen is elhangzott (vélemé­nyük szerint), kevés a rendez­vény a művelődési házban. beli kiadások mögött egyre kevesebb a könyvek száma. ★ Árgyellán Lászlóná tavaly nyár óta megbízott vezetője a művelődési háznak. Azóta már négyszer hosszabbították meg a szerződését, de folytonos bi­zonytalanságban érzi magát. Természetesen pályázott a megjelent hirdetésre, amely­nek feltételeiről azonban nem sokat tud. Jelenleg 16 szakkör és klub működik az intéz­ményben, amelyből hetet egy­maga vezet. A téli időszakban az általános iskolások hasz­nálják tornateremként a nagy­termet. Eddig támogatta őket 60, illetve 14 ezer forinttal a helyi termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ. Idén még csak az utób­bi jelentkezett. A hagyományos bevételi források elapadni lát­szanak. A diszkóra a konku­rensek (mozi, IPOSZ) jobb fel­tételeket tudnak teremteni, s ez' elviszi a fiatalokat. Szín­házi rendezvényekre a meg­emelkedett költségek miatt már évek óta nincs remény. Inkább színházi kiránduláso­kat szerveztek. Néhány év­vel ezelőtt még programfüze­tet is készítettek, most már erre sincs pénz. Pedig nem ártana, ha munkájuk nagyobb nyilvánosságot kaphatna. A romló körülményekre példa­ként említi a karácsonyi ze­nés rendezvényt, amely még 100 forintos jegyekkel is 2000 forint veszteséggel zárult. Az óvodásoknak és az iskolások­nak rendezett meseműsor is (30 és 40 forintos belépők) ép­pen csak fedezte a kiadási költségeket. Tervezik a helyi szakkörök' bemutatkozását (ta­valy is volt három), ahol a szülők megnézhetik gyerme­keik produkcióit. Csak hát a kultúra önmagában sohasem volt képes önmaga eltartásá­ra. Elképzelhetőnek tartja, hogy a testület által tervezett költségvetés csak fétleszten­­dei működésre lesz elegendő ekkora infláció mellett. A helyzet fura voltát bizo­nyítja az események további alakulása. A művelődési ház dolgozói — amikor tudomást szereztek a döntésről — tájé­koztatóra hívták meg a képvi­selő-testület tagjait, ahol rész­letesen beszámoltak eddigi munkájukról. Sérelmezték, hogy a határozatot előzetes megkérdezésük nélkül hozták, Nehéz Igazságot fenni, hi­szen mind a két fél mellett felhozhatók érvek. Igaza1 van a képviselő-testületnek, ami­kor egy szorító költségvetés mellett más, fontosabb terüle­tekre koncentrál. Igazuk van a művelődési intézmény dol­gozóinak, amikor szakmai ér­vekkel védik a kultúra érde­keit. Az eset kapcsán azonban néhány következtetés máris le­vonható, s ez elsősorban a he­lyi hatalomgyakorlás techniká­jára vonatkoztatható. Mintha fordított logika érvényesült volna az egész eljárás során. Szerencsésebb lett volna, ha a képviselő-testület kiküld egy ad hoc-bizottságot, amely az érintettek bevonásával előze­tes felmérést készít az intéz­mény munkájáról. Ennek is­meretében azután konkrétan meg lehetett volna fogalmazni a pályázati feltételeket, s ha­tározni azok nyilvánosságra ho­zatalára, Végleges döntés feb­ruár közepére várható. Juhász Fereno Óh, ezek abided re foi'du lí napok (Apáti-Tóth Sándor felvétele) v s nem vizsgálták annak szak­mai megalapozottságát. Így történhetett meg azután, hogy a decemberi képviselő-testüle­ti ülésen napirenden kívül szót kapott a könyvtár és a kultúr­­liáz vezetője is. A jegyzőkönyv tanúsága szerint „a művelődé­si házban a képviselők tájé­koztatására összehívott meg­beszélésen született, kialakult álláspontot nem tartják meg­felelőnek.” Godó Jánosai könyvtárve­zető elmondása szerint a könyvtárnak jelenleg 1200 ol­vasója van, ami jelentős egy Ilyen kistelepülésen. Az álta­lános iskolások mellett a be­járó középiskolások és a fel­nőttek is gyakran felkeresik a könyvtárat, ahol bizony szű­kén vannak. Számítanak arra is, hogy egyre több újságolva­sójuk akad a romló életkörül­mények miatt. A gyerekkönyv­tár a kultúrházzal szemközti volt pártház épületében mű­ködik, meglehetősen áldatlan körülmények között. Számta­lan elképzelés született már a helyzet rendezésére, megnyug­tató megoldást azonban eddig nem sikerült találniuk. A kö­telező könyvtárhasználati díj megszűnt, s véleménye szerint bármiféle anyagi áldozatkérés csak riasztaná az embereket. Így is volt bevételűk a párto­ló tagsági díjakból. Csakhogy a könyvek ára fokozatosan emelkedik, s a növekvő pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom