Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
*tr.erki 1991. JANUÁR 26., SZOMBAT IFJŰ FEJJEL Az egészségtan egészsége A biológia! műhely központja Gödöllőn Speciális tápoldatban fejlődik a szántóföldi paradicsom Radies Ágnes tudományos segédmunkatárs, egy újszülött transzgénikus fekete nyuszival Szemünk fénye a gyermek. Érték a* ember, érték az élet. i az egészséges életmóddal meghosszabbítható. A felnövekvő nemzedék legyen minden oldalúan fejlett, s az egyes ember legyen ugyanilyen személyiség. Ismerősen csengő elvek. Szépek is. Csak hát a gyakorlat... Az bizony felemás volt. A társadalom diktálta tempó miatt az utóbbi időben a családokban is egyre kevesebb idő és figyelem jutott egymásra. Szociológusok mondják: jó esetben napi háromperces a szülő-gyermek együtt - lét. Pedagógusok döbbennek rá a továbbképzéseken a pszichorirámajáték során: többet törődnek saját problémáikkal, azokat vetítik a gyerekekre, s nem rájuk magukra, a konfliktusaikra kíváncsiak. Az iskolarendszer oktatás- és tantárgyközpontú. A jó tanuló: kiváló matematikus, nyelvzseni, általában jók az osztályzatai. S vajon ki mondaná, hogy példakép a csemete, ha hármasokat kap és egyszerűen: egészséges ember. Mens sana in corpore sano — ép testiben ép lélek . . . — Pedig lehet, hogy éppen 6 a példakép — vallja Szöllősi Zsuzsa, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, aki mellesleg a megyei iskolai egészségnevelés módszertani bázisának koordinátora. 9 Mit is koordinál és kikkel? — Az egészségnevelésben érdekelt pedagógusok, orvosok, védőnők, egészségnevelők, vöröskeresztesek képzését. S talán majd azotoét, akik még megjelennek a mi horizontunkon, s akikkel szívesen együttműködnénk. Az egyházakra, az önszerveződő csoportokra, egyesületekre, közösségekre gondolok. 9 Hogyan képzik, mire készítik fel a szakembereket? — Van kurzusunk kezdőknek és haladóknak. Mindkettőn az első szempont: miként fejlesszék saját nevelői személyiségüket, s majd a neveltjeikét. a jobb önismeret, a lelki egészség kívánalmai alapján. A módszer összetett. Korszerű pszichológiai ismeréteket nyújtunk, majd lehetővé tesszük, hogy ezeket saját élményük alapján meg Is tapasztalják a már említett csoportos pszichodrámában. A résztvevőket — eddig hatvanan voltak — én úgy tekintem, mint egy új egészségnevelő aktívahálózat magját... 9 Ilyen lenne az önöké is? — A miénk még csak most épülget. Hadd beszéljek— bár távol álljon tőlem a Nyugat fetisizálása — arról, amit magam tapasztaltam, ősszel egy hónapot töltöttem Pennsylvania államban, Harrisburgban. Először is rácsodálkoztam, hogy a hétköznapokon, ha vendégül látnak, nem kínálnak szesszel, hogy a dohányzók (köztük jómagam is) közmegvetésben részesülnek, vagy, hogy aki egészségesen akar táplálkozni, az tud: van elég fizetése, s választék, is bőven. Aki nem versenyszerűen akar sportolni, csak épp egészségesen élne, gyakran kezdeményez, szervez maga sportklubot, aerobiccsoportot. Az iskolákban kultusza van a testnevelésnek, az egészségről szőlő ismereteknek. Aki mégis a drogokhoz fordul, az önsegítő csoportban megszabadulhat a káros kötődéstől. Talán ezért nem bélyegzik meg őket,''nem számítanak kriminális esetnek. Persze az igazság része az is, hogy éppen akkor jártam Washingtonban, amikor egy 30-40 tagú hippitársaság a szabad droghasználatért tüntetett. Tény, hogy ott a kábitószerélvezet gyakoribb, mint nálunk. De a vele kapcsolatos tapasztalat is több. S a jelek szerint nálunk is fenyeget a veszély. 9 Gondolom, nem üres kézzel jött vissza ... — Valóban. Az első a tapasztalat, amit hoztam. Nos, azt a fajta szabadosságot, amiről sokat hallottam, amit filmen is láttam korábban, azt nem leltem. Igaz viszont, hogy sok a naivitás, az álszemérem. Például a magyar vöröskeresztesek AIDS-ellenes plakátját „szégyellőségből" leszedették a falról. De a gyerekek egészen fiatal koruktól az oktatási rendszerben vállalt értékek szerint nevelkednek. Ilyen érték a személyiség és az egészség. Az osztályban testnevelő tanár oktatja az egészségtant, minden iskolában van — ugyancsak órákat adó — állandó egészségnevelő. Az okta9 Ezek szerint a végső céljuk az egészségnevelés? — Igen. Pontosabban egy új szemléletű, az eddigiektől sokban eltérő egészségnevelés. Nem az intelmek, szentenciák, jó tanácsok formális intézményi közvetítőit képezzük. Gondoljon csak arra, hogy korábban sok osztályfőnök hogyan nevelte több-kevesebb sikerrel a rábízottakat az egészséges életvitelre, vagy a káros szenvedélyektől való tartózkodásra. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az egymásról sokszor nem is tudó szakemberek megtalálják egymást, leljék meg az eredményt is adó módszereket, eszközöket, az utóbbiakat adják össze — a felnövekvő nemzedék érdekében. Részint ezért szerveztünk kurzust két éve az országban „futó” iskolai egészségnevelési kísérletek ismertetésére. $ Tehát ön szerint a módszerek java eddig eredménytelen volt, akárcsak a sok pedagógusi és egészségnevelöi buzgalom? — Nem tagadom, hogy voltak nevelési eredmények, hitelesek is. Csak éppen túl sok volt az esetlegesség, túl sok függött attól, milyen ember is a pedagógus. Az intézményi szerveződések nem garantáltak eredményt. Erről még annyit: ismeretesek a magyar felnőtt és fiatal népesség egészségi állapotával, káros szenvedélyeivel kapcsolatos statisztikák. Hadd ne részletezzem, a mélyponton vagyunk ... A világban vannak sikeresebb egészségnevelő rendszerek. tási intézmények munkakapcsolatot tartanak az ottani köjállal, a droghálózattal, s a Vöröskeresztnek megfelelő Valentine-mozgalommal. Ott kérdeztek meg: a saját céljaink érdekében mit kívánunk tenni, s mennyi pénz kell hozzá? Pályázatot írtam arról, hogy újra meg kell teremteni a magyar egészségtan tantárgyat. Beadtuk a New York-i Sorosalapítványhoz ... 9 Akkor tehát pénzt íj hozott? — Kora! lenne még erről beszélni, de tény, hogy elvi támogatást már kap az ügy. Hiszen az egészségtanban nem csak a drogmegelőzés, hanem az egészségismeret, az önismeret, a táplálkozási kultúra, a stresszkezelés is benne foglaltatik. Most egy hazat alapítványt szeretnék létrehozni a gazdálkodók, a vállalkozók, a biztosítótársaságok és a hasonló célú alapítványok támogatásával. Ami viszont már kézzel fogható: megjelent a programunkhoz az egyik taneszköz. Monspart Éva újságíró hozta el Pennsylvaniából, s a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet adta ki magyar •nyelven, mi terjesztjük. A címe: Egészséged .testben, lélekben. A hétszáz oldalon — csak a drogmegelőzésről szól — tanári kézikönyv található, s módszertani útmutatók az általános iskola első osztályától a középiskolai negyedikig. A tervünk az, hogy itt a Pest Megyei Pedagógiai Intézetben ennek az anyagnak az alapján szervezünk tanfolyamokat. Az egészségtan többi témájához szintén szeretnénk megjelentetni a tananyagokat v. a. p. Minden korosztályt keservesen, de mindegyiket másféleképpen sújt a munkanélküliség. Pszichológiailag mindenkinél közös ebben a helyzetben a létbizonytalanság, az egzisztenciális szorongás, a türelmetlenség, a tehetetlenség, a csalódottság, a harag érzése. Megjelenik a negatív önértékelés is: az ember hajlamos értéktelenebbnek tartani magát azért, mert nem termel, és nem keres; álláskeresés közben pedig minden elutasítást nemcsak anyagi, hanem személyes belső kudarcának él meg. A fiatalok fiatalos lendülettel lépnek ki az iskolából, kíváncsisággal, aktivitással, egy részük kifejezett alkotásvágygyal — és nem utolsósorban üres zsebbel, az önálló élet megalapozásának halasztást nem tűrő igényével. És már előre szorongva, átélve a tehetetlenséget és, a keserű csalódottságot. Mert amikor elkezdték az iskolát, még azt ígérték nekik, hogy szükség lesz rájuk, a lehetőségek adottak lesznek, és csak rajtuk — tehetségükön, szorgalmukon, lelkiismeretességükön — múlik, mire haladnak. Azt tanulták, hogy a munka tesz emberré, a munka nemesít (ez valóban így is van). Ha ez a tettvágy és lendület már csírájában megtörik a külső alcadályokon, akkor félő, hogy később nehéz lesz újra összeadni az elvesztett energiát. A tétlen életmódot vagy a lassúbb életritmust, az igénytelenebb munkát meg lehet szokni, később nehéz átállni aktív tempóra és „alkotói fokozatra”. Az ifjúkori csalódottság mély nyomot hagy az emberben, később nehéz lesz hittel és szívvel-lélekkel belevetni magát értékes tevékenységbe. Az értékvesztés következtében lazul az erkölcsi tartás, és így az unalom, a társadalom elleni harag és lázadás rossz útra, antiszociális irányba sodorhatja a munka nélkül hányódó fiatalt. Az érett és énerős személyiség ezt természetesen ellensúlyozni tudja. A munkanélküliség hónapjaiban sose maradjon az ember tétlenül. Még ha nehezére esik is, erőlködve is ki kell tölteni a kéretlen szabad idő minden óráját. Elsősorban az álláskereséssel kell állandóan foglalkozni valamilyen formában. Hasznos a tanulás (még ha éppen most úgy érzi is, hogy hiszen hiába tanult), a szabad időt jól ki lehet használni nyelvtanulásra vagy más egyéb ismeretek elsajátítására. Ha szépirodalmat olvas, az is hasznára válik. Apróbb-nagyobb tevékenységek, például kerti munka, kézimunka stb. többszörösen is hasznosak: az órák is gyorsabban szaladnak, ugyanakkor érezheti, hogy nem semmittevéssel telt az idő, ráadásul anyagi előnye is van. Időt kell fordítani a családi, baráti kapcsolatok ápolására is — amikor lesz majd munkája, úgyis rohanó tempóban fog élni. Lehetőleg ne maradjon tokáig egyedül a munkanélküli. A magányos emberben óhatatlanul előtörnek a rossz gondolatok, a szorongás és a kétségbeesés, és ez hosszú időre elronthatja a közérzetét, gátolhatja. az értelmes tevékenységet. A családban vagy megértő baráti társaságban kellemesebben telik az idő, és együttérzést, biztatást kaphat gondjaiban. Nem a munkanélküli-segély a megoldás a problémára (az egyébként is csak véges ideig adható), hanem a munka. Ha nem kínálnak a végzettségnek megfelelőt, akkor marad az új út keresésére. Például átképzéssel vagy vállalkozással. A fiatalok életkori sajátosságai mindkettőnél lehetővé teszik, hogy könnyebben megfeleljenek az új követelményeknek, mint a korosabbak. Az ifjú ember agya az új ismeretek befogadására (ha maga is akarja) és nyitottsága, kezdeményezőkészsége, bátorsága, aktivitása folytán (remélhetőleg ezeket még nem vesztette el) vállalkozásra is képes. Feladni sosem szabad. Dr. Ignác* Piroska A biotechnológia és a holnap tápláléka Alig fél éve kezdte meg működését Gödöllőn a Biotechnológiai Kutató Központ, ahol e furcsa fedőnév alatt olyan kutató biológusok dolgoznak, akik a népélelmezésben használatos növények és állatok tápértékét örökletes úton kívánják növelni. E tevékenység annál is fontosabb, mert vegyszerrel szennyezett ételeink világszerte veszélyessé válnak. Ezentúl a genetikusaknak érdekes feladatokait nyújt, anyagi támogatást pedig a Földművelésügyi Minisztériumtól kapnak. A növénykutatók például olyan vírusbetegségre érzéketlen burgonya-, paradicsom- és egyéb fajta kísérletezésén dolgoznak, amelyeket szántóföldi kiülietéskor semmilyen betegség nem támad meg. Nyilvánvaló, hogy így is mi esszük meg a felhalmozódott vegyszereket, és a termés is jóval több lehet. Az állatház-laboratóriumban úgynevezett transzgenetikus kísérleteket végeznek, amelyeknek egyik alkalmazási módja.a genetikailag kedvező egyedek petesejtjeinek mesterséges megtermékenyítése, valamint a technika fejlettsége adta lehetőség, amikor egyetlen sejtbe viszik be a tulajdonságot hordozó DNS-molekulát, vagyis a gént. A kutatók bíznak abban, hogy amikor a megváltoztatott tulajdonságú molekulák eredménye beérik, ami legalább öt-tíz év, a magyar mezőgazdaság elsőként alkalmazza azokat. (Kép és szöveg: Vlmola Károly) A tetőtérben flveghá*, abban pedig a dohánypalánta, nyarat idéző fényben és melegben Eózsa Gyula kertész kezeiben A mikroszkóp alatt a sejtbe hatolás, amelyet tv-képernyőn figyel dr. Vajta Gábor AMERIKÁBÓL JÖTTEM...
