Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
Művelődési központ Azok a monoiiak, akik kíváncsiak rá, nogy meg alakulasa óta mit es nogyan tett a varos onkormanyzaia, hogyan dolgozott a képviselő-testület és a polgármester, a jövő héten szerdán, 23-an 17 órakor nyílt lórumon hallhatnak mindezekről. A dr. Kaaos Mariától kapott tájékoztatás szerint minden érdeklődőt, kérdést, ötletet szívesen i'ogacinak a művelődési központban rendezendő találkozón. Megtudtuk azt is, hogy a főváros polgármestere, Demszky Gábor mellett megalakul t mag is:. mi t us elnevezésű értelmiségi tanácsadó szervezet mintájára Monoton is szeretnének hasonlót alakítani. A városi tanácsadó szervezetben azonban — mint dr. Rados Mária elmondta — nem csak és nem is elsősoro.r.i értelmiségieket szeretnének tudni, hanem értelmes embereket, akik a varos sorsát nem csupán szívügyüknek érzik, de tenni is tudnak és akarnak érte. A polgármester asszony adóellencs A mértéktartás kényszerében Annak idején is volt házadó, ha jól emlékszem, a lakószobái: száma határozta mef a mértéket. Az emberek csendesen tudomásul vették i helyzetet, azt, hogy az adc mértéke egy kétszobás hás után 300-400 forint volt évente. Volt ezenkívül boradó, községfejlesztési hozzájárulás is, amiket természetesen az éves adóval együtt kellett kifizetniük az állampolgároknak. \ ecsési kisérlel Az utcák is választanak Érdekes kezdeményezésről kaptunk hírt Vecsésről Szolcsánszky József, Vörösmarty utcai olvasónktól. Egy olyan kísérletről van szó. amit egyelőre a helyi 1-es, 2-es és 5-ös számú választókerületben vezetnék be. s ha sikeresnek bizonyul, nyilván mások is követik példájukat. A helyiek nyilván saját érdekűikben és a már megválasztott önkormányzati képviselők munkájának könnyítésére, segítésére úgynevezett „utcaképviselőket” is választanaik. Az egyelőre példa nélküli próbálkozástól azt várják, hogy minél közvetlenebb, élőbb kapcsolatot tudnak majd kialákítspii azs önkormányzati testülettel, s gondjaik, bajaik így hamarabb orvoslásra találhatnak. V. J. A monori tanácsnak már ak kor is komoly problémát jelen tett az adóhátralékok behajtása. Az év utolsó hónapjaiban házról házra jártak az adóügyi csoport dolgozói. A csoportvezető elsősorban a nagyobb összegekre kötelezett kisiparosokat kereste fel, s próbálta őket meggyőzni, hogy december elejéig , fizessék be tartozásukat, mert ezzel segíthetik a tanácsi intézmények folyamatos működését. A 70-es évek egyik legnag.yobb vitát kiváltó rendelete volt a luxusadó bevezetése a házingatlanokra. Ez természetesen a hatalmas palotákat építőket irritálta. Elég nagy volt az ellenállás iránta, mert ezek az adók — mondjuk egy négyszobás ház után — több ezer forintra rúgtak évente. Ugyanezekben az években az adóhatóságok igen komoly szankciókkal léptek fel a hátralékos iparosokkal szemben. Egy gyömröi illetőségű kisiparos például úgy hunyt el, hogy adószámláján csaknem egymillió forint adótartozás szerepelt. Családi háza is ráment erre a tartozásra, mert gyermekei semmit sem örököltek. A ’80-as években a pártállam egyik „négy találmánya" volt a településfejlesztési hozzá járáulás (teho) erőszakolt bevezetése. Röyid pár éves fennállási' szétzilálta azokat az illúziókat, amelyeket csak kevesen tápláltak a kibontakozásra. Érdekesség, hogy a tehót csak azután bírálták, amikor szép csendben kimúlt. S most itt az idei év, amikor a helyi önkormányzatok kivethetnek házadót, telekadót, iparűzési adót. Az embereknek elegük van mindenből. Már szinte fásultan figyelik a fejleményeket. Az önkormányzatok nagy felelőssége, hogy milyen adóterhekkel bombázzák majd a lakosságot. Mindenesetre, az biztató, hogy az önkormányzatok — úgy tűnik —, átérzik az állampolgárok egyre sokasodó terheit, s mértéktartóan ítélik meg a helyi adók bevezetését. fi! Részleteket még csak kevés helyről tudunk. Monoron a polgármester asszony véleménye szerint, az idén nem szabadina) helyi adókat kivetni a városban. Természetesen ez csak az ő elképzelése, a végső szót a képviselő-testület tagjai fogják kimondani — adóügyben is. Gyomron, Maglódon és néhány más községben is természetesen feszült várakozás előzi meg a helyi adók lehetséges kivetését a lakosság körében. Maglódon a képviselő-testület néhány tagjával szót váltva kitűnt, hogy idén legfeljebb szerény mértékű adóztatásról lehet szó a községben. Gyomron is hasonló a helyzet. Az önkormányzat már eddig is tanújelét adta, hogy átérzi a családokra háruló egyre nagyobb terhek elviselhetetlenségét. Ez megnyilvánult legutóbb abban is, hogy a Volánbusz tervezett tarifaemelésének tárgyalásaikor több miaut 300 ezer forint támogatást szavaztak meg a képviselők a gyermek- és a felnőtt-autóbuszbérletek jövőbeni megvásárlásához. Gér József Azt beszélik... Azt beszélik, hogy Gyomron a helyi sütőüzem súlyos válsággal küszködik, hónapok óta csak 50 százalékos kapacitással működik. Az üzemeltető, az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat — amint az újságokban megjelent hirdetések tanúsítják — tartós bérletbe kívánja adni az alagútrendszerű üzemet és a hozzá tartozó szakboltot. Azt beszélik, egyelőre nincs túl nagy érdeklődés az üzem iránt, így annak jövőbeni működése igencsak kérdőjeles. Monoron még mindig szóbeszéd tárgya a város pénzügyi vezetőinek — Bársonyné Kun Ilonának és Blázy Lajosnénak — hirtelen távozása a posztjukról. Bársonyncról például hol azt beszélik, hogy a munkatársai nem akartak együtt dolgozni vele. s ők kérték, hogy kerüljön el a helyéről, hol pedig arról szólt a hír. hogy erről szó sincs, annál inkább, hogy valaki más iktatta ki az útból. A szóbeszéd bizonyos ..felső körök” elhallgatott sakkhúzásalról is szól az ügy kapcsán. A leginkább érintett viszont — egyelőre — nem nyilatkozik. Azt beszélik, a gyömrői polgármester buldózerrs akciójának szenvedő alanyai — akiknek a helyi gázcseretelep melletti. gazdasági épületeit romboltatta le — nem, nyugszanak bele. honii a televízió Ablak című műsora nem, tűzte műsorára a helyszínen készített riportot A naonkhan levelet irtok Déri Jánosnak és Papv F,n-Írének, amiben ismételten az ünv országos nyilvánosság elé tárását sürgetik. Azt beszélik, hogy továbbra is nasv a biz^nvtalanság az Ipari Szerelvény-és Gépgyár maglódi üzemében. Az ott dolgozók teljesen kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat, s ez alaposan megkeseríti hétköznapjaikat. A közelmúltban új igazgatót neveztek ki belülről, a volt főkönyvelő került erre a posztra. Ez némi megnyugvással töltheti el a dolgozókat, csak az a kérdés, vajon ő lud-e munkát szerezni a gyárbelieknek — a budaörsi központtól való teljes elszakadás után. Azt beszélik, a Monor környéki OTP-fiókokat is megrohamozták ezen a héten a lakáshitel-törlesztők. ’ Néhány OTP-fiókban mármár tumultuózus jelenetek borzolták az ügyfelek és ügyintézők idegeit. Az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy elég sokan éltek az idő előtti törlesztési lehetőséggel. Ily módon a még esedékes összegeknek csak a felét kellett az adósoknak befizetniük. Monoron beszélik azt is, hogy a Vállalkozók Pártia nem sokkal a képviselőtestület megalakulása után rádöbbent: rosszul választotta ki a személyt, akit a listáról az önkormányzatba delegált. Hallani: Batári Jánossal már olyan feszültté vált pártja viszonya, hogy a képviselő röindesen lemondásra kényszerül. Azt beszélik, hogy újabban a lakásbetörések zöme már nem éjszaka, hanem nappal történik. A napokban Gyomron például a déli órákban rámoltak ki — egyelőre ismeretlen tettesek — két lakást a Klapka utcában. Az autós betörők a kiszemelt lakásoktól kissé távolabb álltak meg. az értékeket gyalog vitték a kocsihoz. s gyorsan kereket oldottak. A vízügy fontos A teher nagy A vízügy Mendén fontos dolog, úgy is lehet mondani, hogy a víz hiánya Mende egyik.legnagyobb hiánya. Hogy mikor rendeződik ez a probléma, az ma még bizonytalan. A polgármesteri hivatalban az idei első testületi ülésen mindenesetre annyit megtudtak a jelenlevők, hogy valami talán lesz. Hogyan is áll a dolog? Az elmúlt esztendőben a mendeiek beléptek a Hidrocoop Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Egyesülés nevezetű szervezetbe, s így 20 ezer forintos tagdíj ellenében most már van vállalkozó a dolog lebonyolítására. Készen állnak a kiviteli tervek, amelyek végösszege 78 millió forint. A munkát négy év alatt fogják elvégezni, méghozzá a fena kút kevés ti áron — ezt garantálják. Az egyesülés mosí versenytárgyalást ír ki, és a legkedvezőbb ajánlatot kiválasztva úgy remélik. hogy már idén megkezdődhet a munka. A lakosságra háruló terhet házanként 35-33 ezer forintban képzelik el, méghozzá úgy, hogy ezt az összeget 10-15 év alatt kellene kifizetni. Ahhoz, hogy az egész faluban egészséges ivóvíz legyen, a tavaly. elkészült pusztaszentistváni kúton kívül még egy kútra van szükség, valamint egy víztárolóra. Azután jöhetnek a csövek, amelyeken keresztül végre jó és nem utolsósorban elegendő víz folyhat a csapokból minden portán. Doctor honoris causa Az antik irodalom tudora Az ünnepélyes pillanatok legszebbike. A debreceni egyetem aulájában Orosz István rektorheiyettes átadja a magas elismerést dr. Borzsák Istvánnak (jobboldalt) A monori Kossuth Lajos Általános Iskola volt igazgatója, Borzsák Benő és Mády Erzsébet fiát, dr. Borzsák Istvánt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Tanácsa 1990. december 17-én magas elismerésben részesítette. Borzsák Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia és több külföldi akadémia tagjának, a budapesti Eötvös Luránd Tudományegyetem latin filológiai tanszéke nyugalmazott vezető professzorának az antik irodalom története területén végzebt, nemzetközileg elismert kutatásaiért, tudományos ismeretterjesztő munkásságáért a KLTE Tanácsa doctor honoris causa (díszdoktori) címet adományozta. Monor városából ő az első, akit ilyen magas tudományos címmel tüntettek ki. Ehhez mindnyájan szívből gratulálunk. Vitálisné dr. Zilahy Lídia Egyházzenei hangverseny Vastaps a templomban Vecsésen az Andrássy-telepi római katolikusok a múlt év őszén elhatározták, afféle zenei utókarácsonyként januárban egyházzenei hangversenyre hívják a helyieket, katolikusokat és más felekezethez tartozókat, ateistákat egyaránt. Az elmúlt vasárnapra csalogatta az egyszerű meghívó a templomba . 'az embereket, afao.1 a budapesti egyetemi templom 150 tagú énekés zenekara 'sZírivtTnáias műsort ígért. S nemcsak ígért, adott is. A Dauner János atya, szálén^MOTZeres*’’aítm vezényelt együttes minden előzetes várakozást felülmúló zenei élménnyel ajándékozta meg a vidéki, zenei műveltségét csak Budapestre utazva s meglehetősen drágán fejleszteni képes lakosságot. Talán nem árt szólni arról, hogy Don Bosco Szent János, a szalézi szerzetesrend megalapítója a múlt század végén Észak-Olaszország városaiban az utcán lézengő szegény vagv árva gyerekekből, fiatalokból alakított fegyelmezett közösséget, s egyálta-A hallgatag tér esti arca A kép a fiókunkból került elő. Magam elé tettem az íróasztalra, a naptár oldalához támasztva. Napokig erre esett az első pillantásom. S minden nap valami más jutott róla eszembe. Holott ezen a képen látszólag semmi különös nincs. Idegennek: egy utca — akárhol. Monorinak: a főtér. Pedig nem is tér. Nem igazi. Először rávetítettem gondolatban egy másik, rég megfakult levelezőlapot. Ugyanez a tér — mezítlábas parasztgyerekekkel az úton. Még csakjovas kocsi se zavarja viháncolásukat a község főutcájának legközepén. Aztán jött egy másik kép: a gyújtópontban hősi emlékmű ötágú csillaggal. körülötte a Mávaut buszai. Itt volt a buszforduló meg a „buszpályaudvar”. A tér arca folyton más és más. Az új mindig csúnya. A régi mindig szép. „.. . Monor azelőtt olyan szép volt. ..” hallani lépten-nyomon. De a képet valahogy nem lehet tetten érni. Mintha csak az em(Hancsovszki János felvétele) lékezésben létezne. Mindig csak az elképzelésben. Mert — mi tagadás — a tér most is csúnya. Egyenetlen sövények, ápolatlan, virág nélküli sávok, szemét, tócsák, leszaggatott lánckorlátok. S a tér mostani arcát az emlékezet se tudja széppé tenni. Hacsak valami csoda folytán mielőbb el nem jön az a tavasz, ami lemossa, kivirágoztatja, elvarázsolja. A tér bezárkózva hallgat. Viseli az új meg új kozmetikázás erőfeszítéseit. A varázslat egyre késik. Ián a szaléziek azóta is a fiatalok érzelmi, lelki életének gazdagítását szolgálják. A Vecsésre látogató egyetemi kórusban és zenekarban néhány példamutató szalézi szerzetes, teológus, egyetemi tanár mellett mintegy 85-90 százalékbán tizenéves fiatalok énekelnek egymás örömére, mások vigasztalásra, s Dauner , János atya a maga 80-hoz kö- Icéli korával nagy tehetséggel, hittel, elkötelezettséggel vezényelte a népes, együttest. Bejárták már a fél világot, óriási sikert, zsebkendőnyi hazánknak jó hírnevet, megbecsülést szerezve. Csak érdekességként említem meg, hogy az ötvenes éveikben, az ’56-oa forradalmat kövétő nehéz idők^ ben Bárdos Lajos karnagy ve-zetésével a mai egyetemi templomi kórus jogelődje hangversenyezett az Andrássytelepi Szent Erzsébet téri templom falai között. A szó szoros értelmében ugyanis a mai templomnak csak a falai álltak, aljzatbeton helyett térdig érő füvön, Isten szabad ege alatt tartotta a tető nélküli falak között hangversenyét az együttes. És akkor is legalább ennyi hitre, zenei élményre éhes érdeklődő előtt. A béke, a jóakarat, a szeretet jegyében rendezett eseményen zsúfolásig megtelt templomban Händel, Ravel, Kodály, Dauner, Szervánszky, Farkas, Lisznyai, Bárdos és mások müveinek tapsolhatott a nagyérdemű közönség. Igen, nem tévedés, a templomban Hefler Gábor helyi plébános felszólítására, később kérés nélkül, önkéntelenül is tapsra indultak a kezek, jóllehet a templomban nem szokás tapsolni. Mert kiüresedett, kapzsi világunkban az örökzöld karácsonyi és zsoltáros dallamokra s egyáltalán az egész lélekemelő színvonalas műsorra csak ütemes tapssal reagálhatott a közönség. Sokszor hallom: fegyelmezetlenek a gyerekek. Kérem, ezen az eseményen legalább 80-100 kis nebuló is ült, állt a padokban, és még véletlenül se kellett rájuk szólni. Ügy látszik, mégiscsak van a környezetnek is nevelő hatása a gyerekekre!? A rendezvényen jelen levő önkormányzati vezetők, képviselők, pedagógusok mindenesetre elgondolkozhatnak a látottakon, hallottakon. Egy bizonyos: a mostani zenei rendezvény és az azt követő mise a História Domusban — a templom történetét megörökítő könyvben — mint a közösségépítés nagyszerű kezdeményezése maradhat üzenetként az t utókorra, amit Liszt híres zeneműve okán érdemes így befejezni; Avs Maria gracia plena. Orosz Károly Azt hiszem, amióta létezik az adózás intézménye, az emberek mindig ellenszenvvel viseltettek iránta. Erről jó ismereteim vannak például a 60-as évek közepéről. amikor frissen érettségizettként a Monori Községi Tanácson dolgoztam, mint adóügyi előadó.
