Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
10 ^áfap 1991. JANUÁR 19., SZOMBAT Meddig terjed a költségek létjogosultsága? Inkább iskolába, mint segélyért járjon! Megalkudni és megmaradni Egyre több az állástalan fiatal A* utóbbi Időben egyre több paiiaw, riadt aegélyikllitá« hangzik el a népművelés háza tájáról, az érdekelteket meghallgatva úgy tűnik, recseg-ropog, összedőlni készül ez a nagy gonddal felépített intézményrendszer, s ezen belül i» a leglabilisabb a könyvtárak helyzete. Betűvetésből, tollforgatásból élek, magától értetődik tehát, hogy könyvtárpárti vagyok, sőt elfogult, ha könyvekről esik sző. Ám ez az elfogultság csak addig létjogosult, amíg nem lépi túl a józan ész határait. A könyvtárak meg- és fenntartását a racionális szemlélet prizmáján keresztül kell és szabad vizsgálni: mennyibe kerül mindez az eltartást vállaló önkormányzatnak. Ha egy 1800-2000 olvasót nyilvántartó könyvtár évi 2-2.5 millió forintjába kerül egy vá rosnak, ezt magam is soknak tartom, kivált, ha az illetékes azzal érvel; a pénz egy része szélesebb közérdeket is szolgaihat, például a telefonhálózat bővítését, mely jócskán elmaradt az európai átlagtól. A felesleges kezdete A szóban forgó település, Dabas könyvtárának' helyzetét egyszer már részletesen elemeztem. Most — lévén, hogy viharfelhők gyülekeznek a Bajcsy-Zsilinsaky úti klaszszicista kastély felett is — újabb órákat töltöttem a patinás falak között, hogy reális képet kapjak az itt folyó munkáról. Pontosabban azt szerettem volna felmérni, meddig terjed a költségeik létjogosultsága, és hol az a határ, ahol a FELESLEGES kezdődik. A felmérést kezdjük egy tanulmánnyal, mely Dabas és környékének könyvtárral kapcsolatos múltját elemzi, a XVIII. századtól 1970-ig. (Ferenczi Margit könyvtárigazgató 1973-ban megvédett szakdolgozatáról van szó.) Ennek tanúsága szerint már az 1700- as évek második felében létezett Alsódabason egy háromezer kötetes könyvtár, amit a református eklézsia, vagyis a hívek tartottak el a saját pénzükön. Jó száz év múlva nyílt az első dabas-gyóni nyilvános könyvtár, mély rövid életű Cl843—48), és mindössze néhány kötetes. Ezt követően 1 855-ben találkozunk egy újabb próbálkozással, a címegyzékben 130 kötet szerepel, '903: Űri Casino Könyvtár. ■800 kötetes. 1919-ben a szociaista párt kisajátítja, bár sok ’vászon nincs belőle, a nép nagy része ez idő tájt írástudatlan. A tanulmányban sehol nem lelni utalást arra. hogy a könyvtáraik fenntartása és üzemeltetése a község pénzén történik, csak azok támogatják, akik igénylik is az olvasást. Az 1948 utáni állapotokra és fenntartási gyakorlatra nem térek ki, lévén, hogy egy új korszak kezdődött. Az azóta eltelt 43 évről talán annyit: nem vagyok meggyőződve, hogy a könyvtárakra szánt pénzekkel egyenes arányban nőtt az olvasók tábora, s az olvasástól remélt össznépi intelligenciahányados emelkedett. Mint arra utaltam, a könyvtárnak egy régi kastély ad otthont, s ráadósíként a Dinynyés-íkúria, a gyérmekolvásók birodalma. Nem sclk ez egy ilyen nagyságrendű településnek, nem fényűzés a mai viszonyok közt két épületet is üzemeltetni? A könyvtár dolgozói aligha díjazzák majd ezt a kérdést, bár ha nem tévedek, azóta már mások is feltették az igazgatónőnek. Megtenné a dadus szatyra A létszám is vitatott, meg a mikrobusz, ez utóbbi szükségességéről még engem sem tudott meggyőzni Ferenczi Margit. Ez a járgány — egy lestrapált Nysa — az óvodákat látja el íkönyvvel, valamint a betegeket, öregeket és a távol lakókat. Értelemszerűen az óvodákban csak az óvónak olvasnak, márpedig »mennyi szemléltető, oktató és egyéb könyv kell egy óvodának, azt egy dadus is elbírja szatyorban. A szociális könyvellátást pedig oldják meg — az érdekeltek — társadalmi munkában, vagy iktassák bele a könyvtár dolgozóinak feladatai közé. Itt hadd említsem meg példaként a tiszaugi könyvtárost, aki ugyanezt kerékpárral oldja meg, pedálozva járja a környező tanyavilágöt. Nem látni értelmét a mindennap délelőtti nyitva tartásnak. Az a néhány olvasó, aki ilyentájt betéved, nem motiválja hét ember jelenlétét és a tetemes rezsiköltséget. Ha pedig van ilyen igény, akkor a költségek egy részét vállalják át az olvasók, nem lehet elvárni a nem könyvtártagoktól, hogy ők is viseljék az anyagi konzekvenciáit egy — enyhén szólva — nagyvonalúan működtetett kultúrintézménynek. Ferenczi Margitból nem hiányzik a jó szándék — mint ahogy a hozzáértés sem —, keresi azokat a lehetőségeket, melyek, ha nem is öneltartóvá, de viszonylag függetlenné tennék anyagilag a könyvtárt az önkormányzattól. Sajnos a felvetett ötletek csak látszatra „szépek”, többnyire átsüt rajtuk a humán beállítottságú ember naivitása. Nem látók nagy reményt a bizományi könyveladásban, a nyelvtanfolyamok iránti érdeklődés sem nő, de a kdállításökiból és szakkiadvány okból sem folyik be számottevő öszszeg. Forintokban is kifejezve Egyetlen dolog segíthet. Az olvasók pénzben kifejezendő pártoló szándéka. Tekintetbe véve, hogy manapság egy színházjegy 200 forintnál kezdődik, s egy mozijegyért is elkérnék 50-70 forintot, nem tartom soknak a havi 30 forintot mint pártolói díjat. Ez, 2000 olvasóval számolva 720 ezer forint évente, s ha mindezt az önkormányzat is támogatja ugyanennyivel, ebből már meg lehet élni. Kocsi nélkül és kevesebb személyzettel. Eszmefuttatásom népszerű minden bizonnyal nem lesz, ám még' mindig jobb meheztelőkkel szembenézni a dabasi könyvtárban, mint nem lelni könyvtárt a Bajcsy-Zsilinszky úti kastélyban. Matula Gy. Oszkár Átmenet van. Azt is tudjuk: nem zökkenőmentes. Elég például, ha azt mondjuk: már nem és még nem. S ha már ezt mondjuk, bizonyára hallgatónk is sejti, hogy akkor valami olyasmiről beszélünk, ami nincsen rendben. Dr. Szabadfalvi Andrást, a Pest megyei Floor Ferenc Kórház orvosigazgatóját kérdeztük: • Működik a kórház? — Igen, természetesen. • És miből? — A tavalyi költségvetésből ... • Hogyhogy? Annyi pénzük maradt? — Szó sincs róla. Idén még nincs költségvetésünk. A társadalombiztosítás vezetője, dr. Botos József államtitkár tavaly egy tanácskozáson közölte — magam is ott voltam —, hogy a társadalombiztosítás idei költségvetését nem sikerült az Országgyűlés programjának zsúfoltsága miatt időben a Parlament elé vinni. Ezért a kórházakat finanszírozó Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak sincs elfogadott költségvetése. (Beszélgetésünk óta döntött erről az Országgyűlés. — A szerk.) Áthidaló megoldásként „szükségköltségvetést” kapunk, azaz minden kórház annyit, mint az elmúlt év egy hónapjában. A dologi kiadások és a bérek fejlesztéséről csak később, a parlamenti döntés után tudunk meg valamit, például azt, miként tartsunk lépést az inflációval ... • Lehet így gyógyítani? — Mi az, hogy! Kötelező! Erre tettünk hippokratészi esküt. A beteg a gazdasági problémákból semmit sem észlelhet — még__ — Es hasonló exlex (törvényközi, törvényen kívüli. — A A munkanélküliség farkasa, amivel olyan sokáig riogattuk egymást, most már valóban itt ólálkodik közöttünk. S úgy jártunk, minit a mesében: nem akarjuk elhinni, hogy valóban nagy veszély fenyeget minket. A bajba került családok persze már bőrükön érzik, mit jelent a tegnap még biztosnak hitt állás, a havi kérését elvesztése, ám a közvélemény nemigen tud mit kezdeni e kérdéssel. Ügy fogja fel, mint az influenzajárványt: jön, kellemetlen, elmúlik. Nagyobb baj, hogy a szakemberek, a hivatalok sem járnak sokkal előrébb. Az egyre magasabbra szökő adatsorokon kívül arról, hogy az utcára kerültek milyen jövőben bízhatnak, alig esik sző. Aggasztó csodavárás Különösen aggasztó a csodavárás, ha a mai és leendő fiatal munkanélküliekről van szó. Az elmúlt év végén a munkanélküliek között ötször annyi volt a 20 év alatti, mint a keresők között, és a nyugati adatok is előrevetítik a tömeges ifjúsági munkanélküliség képét. Magyarországon is létezik az a fajta munkanélküliség, amely a megfelelő szakmával rendelkező, de a korábbi munkahely megszűnésével átmenetileg állás nélkül levőket sújtja. Ök számíthatnak arra, hogy előbb-utóbb egy másik vállalatnál az eredeti vagy egy aránylag gyorsan kitanulható új szakmában el tudnak helyezkedni. Máris többen vannak azonban azok az állástalanok, akik szakképzettség vagy éppenséggel az elemi iskolai ismeretek hiányában kerültek az utcára, illetve pályakezdőként még sosem kaptak munkát. Ennek a mind nagyobb létszámú rétegnek már most is szerk.) állapotok uralkodnak a kórház vezetésében is? A döntéshez van jogi alap? — A korábbi egyszemélyi vezetést az 1/1990-es népjóléti minisztériumi és Belügyminisztériumi együttes rendelet megszüntettetavaly augusztusban. A kollektív vezetés viszont még nem teljesen kialakult. Az orvosigazgató-választásra nálunk szeptemberben került sor (más kórházakban most januárban), s a gazdasági és ápolási igazgató közül az utóbbi még nincs kinevezve. így már nincs egyszemélyi vezetés és még nincs testületi. # Akkor hogyan születnek a döntések? — Nálunk ez nem gond, legfőképp azért nem, mert velem együtt a korábban is hasonló feladatot ellátók kaptak bizalmat. A joghézagokat pedig igyekszünk jó ösztönnel és etikusan áthidalni... Következő beszélgetőpartnerünk dr. Felmérai István. A titulusát azért nem írjuk ide, mert korábban ugyan ő volt a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője, de időközben megszűnt a megyei tanács. Tényleg: <9 Kicsoda most ön, Felmérai doktor? — Pest megyei főorvos vagyok. Ha igaz. Tény, hogy már nem vagyok a megyei tanács szociális és egészségügyi osztályának vezetője, de még nem kaptam más titulust. Milyet is? A leendő tisztiorvosi megbízatás az úgynevezett dekoncentrált szerv vezetőjét illeti majd meg. A megyei önkormányzat még nem döntött: lesz-e itt az önkormányzat mellett megyei egészségügyi osztály, s ennek élén áll-e majd megyei főorvos. Annyi azért sejthető, fontos, hogy legyen majd a leendő tiszti főorvosnak szakmai alig-alig van és egyre csökken az elhelyezkedési esélye. Azaz a munka nélküli sereg nem egyszerűen azért gyarapszik ma nálunk, mert pang a gazdaság, hanem azért is, mert az iskolából kikerülő fiatalok jelentős része lényegében semmihez sem ért. Olyan konjunktúra valószínűleg sohasem lesz ebben az országban, amely ennyi „vattaembert” felszív. Rejtett analfabetizmus A most felnövő nemzedék megfelelő képzése előbbre való kellene hogy legyen, mint a munkanélküliség „kezelése”. De legalábbis egyforma fontosságú mindkét kérdés. Az iskolából ma kilépő szakképzetlen, esetleg írni-olvásni alig tudó tizenéves ugyanis holnaptól csaknem biztosan munkanélküli lesz. Amit ma oktatásra költenénk, azt holnap nem kellene segélyre fordítani. A szakemberek nyugati tapasztalatokat idézve arra hívják fel a figyelmet, ha a négyéves középiskolai képzésben az érintettek mintegy 90 százaléka részt venne — ez megfelel a fejlett országok átlagának —, az hazánkban évi 8-10 milliárdos többlet kiadással járna. Ám ez egyúttal jelentősen csökkentené a munkanélküliséggel kapcsolatos költségeket, ugrászerűen javulna a fiatal nemzedék képzettsége. További praktikus ok, amely a mainál hosszabb középiskolai képzés mellett szól, az a felismerés, hogy a modern munkaszervezetek alig képesek hasznosítani a 18 évnél fiatalabbak munkaerejét. Márpedig manapság nálunk az egyes évjáratokban a gyerekek álig több mini egyharmada jár négyéves középiskolába, gimnáziumba vagy szakközépiskolába. Szomorú tény, hogy a katonaságnál a partnere a megyei önkormányzatnál. őszintén mondom: már és még nem tudom, ki is vagyok... # S mi a helyzet a hatáskörével? Miről dönthet, miről nem? — A legkényesebb ügy az: tisztázni kell az egyes településeken létrejövő egészségügyijogi képtelenségeket, S ebben — az önkormányzati törvény okán — nem dönthetek, legfeljebb szakvéleményt adhatok, vagy tanácsot. % Milyen képtelenségekről van szó? — Például arról, ha egy-egy városi önkormányzat szeretné megszüntetni a szakorvosi rendelőintézetet, vagy mondjuk kórházat kíván építeni. Most például Diósdon, Érden, Monoron, Szentendrén, Nagykőrösön, Kiskunlacházán van törekvés az utóbbira, ahogyan tudom. A véleményem persze az: ésszerűbb ágykihasználással elegendők a meglevő kórházak, van jobb helye is a pénznek. S akitor még nem említettem azoknak a természetgyógyászati szanatóriumoknak és más alternatív gyógyászati centrumoknak a sorgt. amelyeket a megyében szeretnének létrehozni... § Csupán ennyi a gond? — Nézze, a megyei önkormányzati ügyekben jogfolytonosság van az átmeneti időszakban. Az átmeneti törvénynek megfelelően. Az osztály szerkezetileg még ép, s a megmaradt emberekkel visszük az ügyeket. Persze nagy bizonytalanságban ... 0 Mi és miért bizonytalan? — Például ki adjon engedélyt a magánpraxisra? Az önkormányzat vagy a területileg illetékes, átmenetileg még hivatalban levő és szakmailag kompetens körzetközcsupán nyolc osztályt végzettek egyharmada nem tud folyékonyan olvasni. Ennek a nagyszabású közoktatási programnak manapság nemhogy a körvonalai nem látszanak, még a szükségességéről is alig-alig esik szó. A számtalan napi gond szorításában ez tulajdonképpen érthető, jóllehet el nem fogadható. Annál kevésbé fogadható el, hiszen unos-untalan ismert tény, hogy az elmúlt egykét évtized gazdasági csodáit akár Finnországban, akár a távol-keleti „kis tigriseknél" egy hatalmas, több évtizedes népoktatási kampány vezette be. Akkor ezek az országok még igencsak szegények voltak, ám az állam és a szülők felismerték és vállalták a mai áldozatokat a jövőért. Képmutató rendszer Szinte biztos, hogy a magyar közoktatás o hagyományos elosztási, költségvetési alapon képtelen lenne egy ilyen radikális minőségjavításra. Ezért elkerülhetetlen és sürgető, hogy szakítsunk a már eddig is jórészt a családok egyéni áldozatvállalására épített „ingyenes” oktatás képmutató rendszerével. Ha megfelelő állami támogatással sikerülne kombinálni a családok már ma is igen jelentős privát oktatási kiadásait — amelyek elsősorban a nagyon alacsony hatékonyságú magánórák megvételére szorítkoznak —, milliárdokra tehető összegek szabadulnának fel. Ha a gyerekek iskoláztatására fordított pénz a szülők és a társadalom számára is beruházásként jelenne meg, és megfelelő — például adózási — kedvezményekkel járna, akkor talán már a most felső tagozatosok legnagyobb részét is megmenthetnénk az alig felmérhető veszélyekkel jéró ifjúsági munkanélküliségtől. Pusztai Éva ponti főorvos? A távolabbi elképzelés szerint majd a tiszti főorvos. De tiszti főorvos még nincs, ahogyan a hatáskörökről sem született döntés. A megye több településéről kaptam hírt, hogy sohasem látott, tehát le nem informálható „gyógyítók”, akikről még az sem biztos, hogy van diplomájuk, magánpraxist kezdtek. Gyanítom : azért az önkormányzatnál legalább a diplomájukat kérték ... A minap hívott telefonon Vörösmart hy professzor, vajon tudok-e róla, hogy valaki kancsalságot kezel a megyében lézerrel és talpmaszszázzsal. A dolog pikantériája: nem tudtam ... Hiszen a települések új önkormányzatainak csak egy része tisztel meg bennünket azzal, hogy a magánpraxist kezdőkről értesíti a megyei önkormányzatot. Pedig a statisztikai kötelmek miatt ez még az átmeneti időszakban sem lenne megkerülhető. # Tehát káosz van? — Ezt azért nem mondanám. Nem uralja rendezetlenség az egészségügy szakmai irányítását, de vannak törvényközi helyzetek, s vannak olyan tünetek, amelyek más bajra utalnak. Nevezetesen a jogalkalmazás és a jogismeret hiányosságára. Ahol új a vezetés, ott előfordul, hogy éppen ezzel fizetik meg azt a bizonyos tanulópénzt. S úgy hiszem, éppen az átmeneti állapotok miatt fontos, hugy munkához látott a köztársasági megbízott. így van másodfokú jogorvoslati fórum — legalább a szociálpolitikai ügyekben. 9 S hogyan tovább? — Ami engem illet, nagyon várom, hogy létrejöjjön az országosan is területi szervezettséget biztosító tiszti főorvosi rendszer. Ez szakmailag és hatóságként is egyértelműen segíthetné a települési önkormányzatokat. Az osztály 22 dolgozója ma még bizonvtalan, nem tudjuk, mi lesz a sorsunk, a feladatunk, a hatáskörünk, hogyan alakul a jövőnk ... Vasvári G. Pál Ai ír _ ' _ A kemence! hegyoldal híiviis Kemencén, hétvégeken ellepik a teli sportok szerelmesei, különösen, amikor működik a sífelvonó. Van, akit a napfürdő jobban csábít. (Yimola Károly felvétele) Egészségügyi exlex-ikon MÁR NEMES MÉG NEM
