Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / Rendkívüli kiadás
AI KV YKt] 3 Léggömb is csak engedélyei Jönnek-e hozzánk is az amerikai repülők? Vegyük elő a térképet, mielőtt félni kezdenénk, javasolja Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője. — El tudja képzelni, ha a vonalzót ráteszi a térképre, s tudja, hogy az amerikaiaknak számos támaszpontjuk van Európában, hogy pont Magyarország fölött akarnának átrepülni? Amikor ott van például Olaszország, amely tagja y. NATO-nak? Az ezredes állítja, és logikai érvekkel alá is támasztja, hogy teljes képtelenség az öbölháborúban a magyarországi repülőterek igénybevétele. Fölröppent ugyanis a hír. amelyet azóta már többször, legutóbb a tegnapi lapokban cáfoltak, hogy az elhagyott szovjet repülőtereket igénybe vennék az Irak felé tartó katonai gépek. De mi a helyzet a működő repülőterekkel, például a tökölivel, amelyet az ezredes információja szerint még jó ideig használnak szovjet katonai, s magyar teherszállító gépek? — Kérdezhetné mindjárt Ferihegyet is, hogy ott leszáilhatnának-e. — Kérdezem. — Szervizelés vagy műszaki javítás céljából akarhatnának leszállói a katonai gépek, de azt hiszem, ettől sokkal okosabbak. Mi azt tudnánk mondani, hogy uraim, vonuljanak három napra szállodába, megpróbálunk segíteni önökön. — Szóval, technikailag nem vagyunk fölkészülve efféle segítségre? — Nem tudom, mert nem voltam ott a Parlamentben, hogy egyáltalán akarunk-e segíteni. Szerintem kacsa volt, ami fölröppent a katonai gépek magyarországi leszállásáról. — Nem tudjuk, hogy miről döntöttek a Parlamentben, de katonaviselt urak szerint, egy használható repülőteret akkor is működőképessé - lehet tenni órák alatt, ha onnan előző használóik, történetesen a szovjetek, elvitték az összes műszaki berendezést. ■— Hát persze. És ilyen ala-És csak meghalnak — Mi ez, Naptévé lenne csütörtökön? Kérdeztem reggel, amikor a szememet kinyitva szokatlan híradót láttam a Magyar Televízióban. — Nem. Ez háború. Elkezdődött — mondta férjem, és hangosította a készüléket. Halljuk jobban, mi van a világban. — Mi az a háború? — kérdezte ébredő kisfiam, s kerek szemmel tapadt a képernyőre. Még nem tudja, hogy kell-e félnie. Eddig csak a gonosz mostoha sütőlapátja ’ riasztotta, a mérgezett alma és Robin Hood nyilai ragadták meg képzeletét. Most pedig valami fontos, felnőttesen komoly dolog. Hiszen papa és mama nem is válaszol neki, hanem a rádiót is bekapcsolják, s hirtelen valami káoszos hangzavar tör az álmos kora reggelre. A spalettákat ugyan elhúzzuk az ablakok elöl, de kint is sötét van még, és bent is ez a lárma... A kisgyerek nézi tovább a képernyőt és megkérdezi: — Az a háború hogy lelövöldözik egymást meg a repülőket? És a gyerekek nem tudnak játszani? Es csak meghalnak és nem is, lesznek tovább? És nem mehetnek óvodába? Mondjátok meg, rosszalkodtak a bácsik és a nénik? És a katonák nem ís félnek? Ügye, ha a bomba leesik, akkor még a házak is összedőlnek? Miért csináltak roszszat, ha tudták, hogy nem szabad? Miért, mama, miért? Mi, kezdő harmincasok, akik még nem éltünk meg vérontást, mi, akik soha nem voltunk harcok fenyegetettjei, üldözöttek, és menekülésre sem kényszerültünk, mit mondhatunk. Vajon fogjuk-e be a gyerekek szemét, tapasszuk-e fülére a kezünket? őrizzük-e álmát a békés világról, kapcsoljuk-e ki életéből a híreket? Mit is tegyünk? — fekete — pon akár az M7-es autópályát is fölkészíthetik erre. Sima, hosszú beton — pont olyan, mint a szovjetek által elhagyott repülőterek. — De az ország fölötti átrepüléshez nem kellenek irányító berendezések. — Nagyon bonyolult dolog egy ország légterét igénybe venni. Magyarországon polgári légi folyosók vannak, amelyeknek használatát — hasonlóan más országokhoz — nemzetközi előírások szabályozzák. Igénybevételükre minden esetben engedélyt keld kérni, még a honvédségnek is. — Nincsenek külön katonai légi folyosók? — Nincsenek. A honi légvédelmi alakulatok a polgári légi folyosókat ellenőrzik, s egy esetleges betévedőt, aki engedély nélkül lép be a légterünkbe, vagy egy eltévedőt, aki el akarja, vagy véletlenül elhagyja a folyosót, térítjük vissza útvonalára, vagy durvább esetben leszállásra kényszerítjük. Legyen az katonai repülőgép, vagy léggömb. De aki használni akarja légi folyosóinkat, akár a Magyar Honvédség legyen az, akár külföldi gépek, engedélyt kell kérniük a hivatalos polgári hatóságoktól. Külföldiek esetében pedig ez nem is rövid procedúra. — Háború esetén biztos rugalmasabban intézik az ilyesmit. — Magyarország nem áll háborúban senkivel. És a félelmek, hogy bombázógépek röpülnének át fölöttünk, vagy katonai gépek vennék igénybe repülőtereinket, teljesen alaptalanok. Az azonban közismert, hogy vörös-keresztes és más utasszállító gépeken lehet betegeket szállítani, s e gépek előtt értelemszerűen mindig nyitva van az Országok légtere. J. A. Van olaj, de ni nincs felvásárlási láz Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat vezérigazgatója, Rátosi Ernő szerint az üzemen belül rend és nyugalom van. A munka zavartalan. A kőolaj rendben megérkezik. A készletek egy hónapra elegendőek. Kőolajból 700 ezer tonna, míg benzinből 300 ezer tonna van a raktáraikban és csövekben. A DKV vezérigazgatója még megjegyezte, a rendkívüli eseményekre való tekintettel a gyárban fokozott biztonsági rendszabályokat vezettek be, s ebben segítségükre van a Belügyminisztériumiban is. A szomszédban, a Dunai Hőerőmű Vállalatnál, mely Budapestet is ellátja elektromos energiával, Gálos Tibor vezérigazgató elmondta, hogy ők is megszigorították az ellenőrzést, de ez nem jelent fegyveres védelmet. Ha a háború elhúzódna, nem érkezne elég olaj, akkor még minidig áttérhetnek más -tüzelőanyagra, például gázra. Az oktatásban hasznosítják a tapasztalatokat Irak e szemfényvesztés volt Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán arról érdeklődtünk: hogyan reagáltak a háború hírére. Kérdéseinkre Tóthmajor János ezredes, az főiskolaparancsnok kiképzési helyettese válaszolt. — A szokásos képzést folytatjuk, semmilyen külön feladatot, külön parancsot nem kaptunk a háborúval kapcsolatban. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy nem foglalkozunk vele... — Ezalatt mit ért? — Ahogyan a többi ember, mi is már jó ideje latolgattuk az esélyeket, a várható fejleményeket, természetesen a szakmánkból adódóan talán más szempontok, ismeretek birtokában, mint az átlagpolgár. A nézeteink eléggé egységesek voltak. Mindenki aggódott, éreztük, hogy a háború ki fog törni, mert egy ilyen fanatikus vezető, mint Szaddam Husszein, nagyon kevés esélyt adott a békének. Egyetértettünk abban is, hogy Kuvait megszállása — tehát az első háborús lépés — nem maradhat annyiban; azt egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy más országokat leigázzon. — És a mostani események? — Jól átgondolt, sikeres volt a háború nyitányaként lezajlott hadművelet. Az információinkat mi is a sajtóból szerezzük, akár mások, s nagy meglepetéssel vettük tudomásul, hogy az iraki háborús propaganda mennyire megalapozatlan volt. Az első légitámadáskor semmilyen ellenállást nem fejtettek ki, semmilyen választ nem adtak rá. Épp most mondja a rádió, hogy Bagdad légterét korlátlanul ellenőrzik a szövetséges légierők. Ügy tűnik, a nagy iraki fenyegetőzés, a győzelmi ígéretek — mindez csupán szemfényvesztés volt. — Az. oktatásban hasznosítják a tapasztalatokat? — Olyan hadművelettel kezdődött ez a háború,, amelyet az alegységparancsnokok harcászati képzésében alig-alig tudunk felhasználni. De a tanári, a parancsnoki állomány továbbképzésében, a tudományos kutatómunkában mindenképpen tág tere lesz majd az elemzéseknek, a következtetéseknek. V. G. P. Túl nagy árat fizet a világ Azért imádkozom, hogy kevés legyen az áldozat Az egész ország feszült érdeklődéssel hallgatja az öbölből érkező információkat. Ki higgadtan, ki bölcsen, ki hévvel, ki bizonytalanul reagál. Az alábbi véleményeket gyűjtöttük csokorba. Pék Lajos, a budakeszi művelődési ház igazgatója: — Szerintem elkerülhetetlen STEINMANN A HÁBORÚBAN Fokozott az ellenőrzés határainkon, és határaink határán is. A felvétel a Ferihegyi repülőtérre vezető úton készült (Vimola Károly felvétele) Ezt mondja az iráni Ha a világ megengedi A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen huszonnégy iráni hallgató tanul angol nyelvű továbbképzés keretében. A fiatalembereket gyakran látni családjukkal együtt Gödöllő utcáin. Az öbölháború kitörésének napján a tanszéken Mohammad Poorkazemi elmondta: elfogadják kormányuk azon véleményét, hogy Ku.vait elfoglalása nem jó dolog. Ügy vélik, az Amerika általi háborús megoldás semmiféleképpen nem hat jól az öbölországokra. A konfliktust nem a külföldi haderőknek kellene megoldaniuk, hanem a térségben lévő országoknak. Amennyiben a világ megengedi, hogy Amerika rendet teremtsen egy másik országban, akkor ezt máshol, máskor is megteheti. B. G. Wem a vadászrepülők össze nem téveszthető 1 " zúgására riadtunk az éjjel, nálunk nem masíroztak a beöltözött katonák a városok utcáin, nálunk nem ürültek ki a boltok, s a benzinkutaknál is csak az áremelések előtt szokásos sorok kanyarogtak még éjfél előtt. Nekünk a rádió hírei, a televíziós állomások közvetítései adták hírül, hogy kitört a háború. Nálunk az előkészületek is a civil körökben történtek. Különféle minisztériumok illetékesei cáfolták, hogy lennének nálunk arab terroristák, diplomaták erősítették meg a cáfolatokat, hogy az arabok, Husszein emberei a magyar népet nem fenyegetik, s a háborús készülődés legnagyobb eseménye is a demokratikus jogállam legfőbb intézményében, a Parlamentben esett meg. Azon a bizonyos zárt ülésen, amelyről azóta sem szivárogtak ki egyéb hírek, mint ami a közleményben már napvilágot látott, s amelynek nyomán az önkéntes orvoscsoport már Szaúd-Arábiában tartózkodik. Az éjszaka óta ugyan fokozottan ellenőrzik a határainkon átkelőket, s ugyanilyen szigorú védelem illeti meg a fontosabb objektumainkat, de a kora délélőtti órákban a fővárosi metrót már a világon senki nem vigyázta. Csak munkába siető civil férfiak magyarázták egymásnak, hogy az amerikaiak hogyan röpültek be Irak légterébe, micsoda zseniális szervezés, micsoda fellett technika, hajszálpontos végrehajtás. Micsoda technika, micsoda bravúr. Mi meg azt hittük, hogy majd itt szállnak, az elhagyott és kiürített hajdani szovjet repülőtereken ezek a csudagépek. Hogy nálunk akarnak tankolni, szervizelni ezek a precíziós műszerek. S azt hisszük, hogy Husszein ránk fecséreli energiáját, amely láthatóan olyan csekély, hogy a szövetségesek támadó gépeit sem bírják leszedni. Azt hisszük, hogy Százhalombattán akarnak robbantani, hogy pont az a harmincöt magyar orvos a hátországban szúrja a szemüket, jobban, mint a francia Jaguár típusú bombázók a fejük fölött. Azt hisszük, hogy ha Amerikának fontos Kuvait, akkor rólunk sem feledkeznek meg az ENSZ-ben, a NATO-ban, az öbölben. Nekünk mindig jelentkeznünk kell, ha valahol baj van. Eddig még nem volt világégés nélkülünk, mert mi mindig nagyon fontosak voltunk a világnak. Nekünk mindig áldoznunk kellett, emberéleteket, területeket, városokat, országrészeket. Most is, amikor a többünk előtt csak a térképről és gyermekkorunk meséiből, az Ezeregyéjszakából ismert világban harcolnak a nagyok. A Szovjetunió megtehette, megteheti, hogy semmi módon nem vesz részt a háborúban, még orvosokat sem küldtek. Mi ezt nem tehetjük meg. Mi kicsik vagyunk és szegények, s a történelmünk is arra predesztinált minket, hogy megint mi legyünk Steinmann, a jó tanuló. Litvániába dísztáviratokat küldözgetünk, meg takarókat, az arabokhoz viszont orvoskommandót. Bizonyára hálából. A szövetségesek, de főképp Amerika iránt érzett hálánkból. Amivel a függetlenség bajnokait honorálják, akik már annyiszor bizonyították szabadságérzetüket, s akik annyira a szívükön viselik kis nemzetek sorsát. Valószínűleg adósságot törlesztünk az ötvenhatos amerikai és angol segítségért, amikor közismerten megvédtek bennünket egy nagyhatalom agressziójával szemben, valószínűleg segítjük az USA-t abban az erkölcsi és katonai harcban, melyet Vilnius életben maradásáért vívnak. Szó nincs persze önös érdekekről, szó nincs az olajról, ez valószínűleg szép és nemes háború a kis és elnyomott Kuvait fölszabadításáért. És ilyen nemes küzdelemben mi sem maradtunk tétlenek. Igaz, hogy a mi szabadságharcunkhoz az égvilágon semmilyen segítségei nem kaptunk a nagyoktól, igaz, hogy senki nem kérte a mi részvételünket, igaz, hogy senkit nem érdekel, hogy bírjuk-e fizetni adósságainkat, hogy életképesek maradunk-e olaj nélkül. Persze, az olaj nekünk is kell. De kell a többieknek is, s ezt a háborút, ott az öbölben, nélkülünk is megvívják. És a kimenetele sem rajtunk múlik. És a harmincöt magyar orvost nem lehet majd fölmutatni az IMF-nek a költségvetési hiány ellentételeként, ti ele kellene törődnünk, hogy ez nem a mi háborúnk. Hogy kicsik vagyunk, hogy nekünk nem osztottak lapot ebben a világméretű kártyajátszmában. A lapokat nem mi keverjük, még egy Jolly Jokerünk sincs, s a győztestől egy centre sem számíthatunk a nyereség elosztásakor. Legföljebb azon imádkozhatunk, hogy a kiküldött magyarok épségben megússzák. Hogy legalább áldozataink ne legyenek. Jakubovits Anna volt a háború.'S talán furcsán hangzik, de még mindig ezt tartom a leghumánusabb megoldásnak, mert világkatasztrófát előz meg. Szaddam IIuszszeint időben kell megfékezni, mert ha nem, túl nagy árat fizet a világ. Tanulja meg minden diktátor: egy kicsi országot sem lehet leigázni. Ballá Boldizsárné, az őcsai Falu Tamás Könyvtár vezetője: — Számomra nincs olyan cél, amely szentesítené a háborút. Már csak abban reményikedeim, viillámháború lesz, kevés áldozattal, s gyorsan véget ér. Csuka Tamás, a váci református lelkészi hivatal lelkésze: — Szükséges rossznak ítélem ezt a háborút, és bibliai alapon elítélem. Azért imádkozom, hogy minél kisebb áldozatokkal, minél hamarább érjen véget. A háború kirobbanásának esélyeit vitatva sajnos sok szélsőséges álláspontot is megismertem a gyülekezetben, többen állították például, hogy Szaddam Husszeint kellett volna likvidálni, így — mondták — csak egy ember veszett volna el. Ezzel a véleménnyel sem érthettem egyet: Husszein mögött fanatikus milliók állnak. Szeretném hinni, hogy mielőbb vége lesz. Dr. Vándor Zsolt, perbáli körzeti orvos: — Egy üveg pezsgőm bánja a hírt, hétfőn kell fizetnem,.. Szóval, én azt hittem, nem lesz háború. Pedig én pont egy légiriadó alatt születtem. Baráth Sándomé a szentendrei II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola titkára: — Két gyermekem van. Az iraki és az arab anyákra gondolok. Sem az öbölben, sem a környező vizeken jelenleg nincs magyar hajó — adott felvilágosítást Jakab György, a Mahart megbízott vezérigazgatója. Elmondta: a vállalatnál mindig is működő éjjel-nappali ügyelet értékeli a befutó információkat, s ez alapján döntenek a hajók esetleges útvonalmódosításairól. Jakab György arról is beszámolt: korábban olyan fuvart is szereztek, amelynek teljesítéséhez néhány hét múlva magyar tengerjáróknak szíriai és egyiptomi kikötőkben kell horgonyt vetniük. Egyelőre nincs szó e megbízások lemondásáról sem.
