Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

1991. JANUÁR 14., HÉTFŐ Mit tudott Gorbacsov ai akcióról? Az éjszakai összecsapás halálos áldozatai (Folytatás az 1-es oldalról) A litván parlament eközben felmentette posztjáról Alber­tas Simenast, a múlt héten megválasztott új kormányfőt, aki a kaunasi rádió jelentése szerint katonai őrizetben van. A lett alelnök a Reuter brit hírügynökségnek nyilatkozva ki j elentette: meggyőződése, hogy a szovjet hadsereg Lett­ország ellen is a litvániaihoz hasonló támadásra készül. Dainis Ivans szerint a köztár­saság felkészült arra, hogy az ejtőernyősök már hétfőn reg­gel támadásba lendülnek. A politikus kijelentette: értesü­lései vannak arról, hogy 2500 különítményes áll készen a ro­hamra a lett főváros központ­jában, s hétfőn helyi idő sze­rint reggel fél hétkor támad­nak. Tallinnban, az észt főváros­ban a helyi rádió felszólította a függetlenségért tüntetők kö­zött felvonuló nőket és gyer­mekeket, hogy térjenek haza. A szovjet hírügynökség va­sárnap délután erősítette meg, hogy Vilniusban és Kaunasban kijárási tilalmat léptettek élet­be, s lényegében lezárták a várost. Hivatalosan egyelőre meg nem erősített hírek szerint a hadsereg őrizetbe vette Alber­tas Simenas kijelölt litván kormányfőt. A TASZSZ teljes mértékben a litván vezetést és a Sajudist tette felelőssé a vilniusi ese­ményekért és az áldozatokért. A TASZSZ hírügynökség je­lentése szerint a szövetségi tanács küldöttsége vasárnap Vilniusba érkezett, s a parla­mentben kezdett tárgyalásait megelőzően a Litvániai Nem­zeti Megmentés Bizottságának tagjaival találkozott. A delegáció, amelynek tag­ja Levon Ter-Petroszjan ör­mény, Nyikolaj Gyementyej belorusz parlamenti elnök, valamint Borisz Olejnyik, a szovjet parlament nemzetiségi tanácsának elnökhelyettese, az eredeti terv szerint szombat este kellett volna hogy meg­érkezzen Vilniusba. Tagjai déltájban Vytautas Landsbergis elnökkel és más litván képviselőkkel folytatott megbeszéléseket. Vasárnap estére előkerült Albertas Simenas, a múlt hé­ten kinevezett litván kor­mányfő, akinek reggel nyoma veszett, és ezért azt hitték ró­la. hogy a szovjetek fogságába került. A politikus vasárnap hajnalban biztonságos helyre szállította három kiskorú gyer­mekét, ám nem tudott időben visszajutni a parlamentbe. A parlament szóvivőjének telefonon adott tájékoztatása szerint a tévétornyot megost­­romló szovjet ejtőernyősök — az állítólagos afganisztáni gya­korlathoz hasonlóan — erősen ittasak voltak, s egyebek kö­zött ez magyarázta kegyetlen­ségüket. A katonák a tévéto­rony környékén levő lakóépü­leteket is tűz alá vették. Egyes adatok szerint 13, más adatok szerint 16 halálos áldozata van eddig az éjszakai összecsapásoknak. A legfrissebb vilniusi jelen­tések szerint a hadsereg ala­kulatai megtették az előké­születeket a litván parlament bevételére. Az összegyűlt tö­meget. már korábban távozás­ra szólították fel, de ez egye­lőre nem történt meg, bár a katonák szabta határidő már lejárt. Nem tudni, hogy a szövetségi tanács küldöttségének sike­rült-e közbenjárni a hadsereg képviselőinél az újabb véron­tások elkerülése végett. A ka­tonák ugyanis kilátásba he­lyezték: ha a tömeg nem távo­zik a parlament környékéről, lőni jognak. MOSZKVA VIL A szovjet védelmi minisztérium' „rendkívüli intézkedések” végrehajtására ad parancsot hét köztársaságban — köztük Lit­vániában — a sorozás teljesítésére. 1991. január 8. — Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök Moszkvában Mihail Gorbacsovval tárgyal. Hazatérése után be­jelenti lemondását, mert a litván parlament a Moszkva-barát erők nyomására visszavonta a gazdaság átalakítására korábban elfogadott radikális intézkedéseket. 1991. január 9. — Szovjet katonai egységek vonulnak fel Vil­nius körül. A katonai vezetés szerint a sorozás elöl szökő fia­talokat akarják elfogni. Landsbergis felszólítja a főváros la­kosságát, vonuljon a parlament épületéhez, hogy megakadályoz­za a katonák esetleges támadását. A katonai egységeket vissza­vonják. 1991. január 10. — A szovjet hadsereg 1000 légideszantost küld Vilniusba a sorozási központokba. Gorbacsov figyelmezteti Lit­vániát, hogy elnöki kormányzást vezethet be a köztársaságban. A parlamentnél függetlenségi és Moszkva-barát csoportok tün­tetnek. Albertas Simenas közgazdászt választják miniszterelnök­nek. 1991. január 11. — Katonai egységek foglalnak el stratégiai fontosságú épületeket Vilniusban. Litván adatok szerint hét em­ber sebesül meg az akciók során. A városban a lakosság több helyen barikádokat emel. A Moszkva-barát erők bejelentik, hogy 22 szervezet létrehozta a nemzeti megmentési bizottságot. A szervezetben a kommunista párt jut vezető szerephez. A bi­zottság követeli, hogy a szovjet alkotmányt ismerjék el érvé­nyesnek Litvániában. Gorbacsov ismét figyelmezteti a litván vezetést, hogy engedelmeskedjen Moszkvának. 1991. január 12. — A szovjet egységek további épületeket fog­lalnak el Vilniusban. Gorbacsov utasítást ad a katonai művele­tek leállítására, a szövetségi tanács úgy dönt, hogy vizsgálóbi­zottságot küld a litván fővárosba. 1991. január 13. — A szovjet egységek megostromolják és el­foglalják a litván rádió és televízió épületét. A harcokban 13 ember meghal, 145-en megsebesülnek. A Nemzeti Megmentési Bizottság közli, hogy átveszi a hatalmat, a bizottság vezetője, Jurzas Jermolavicius kinevezi magát miniszterelnöknek. Bush levels Szaddam Husszeinhez A nyilvánosságra hozott szöveg A birodalom visszavág Egyelőre megjósolhatatlan, milyen végkifejlethez vezetnek a vilniusi véres események. Vasárnap a helyzet még meg­lehetősen képlékeny és átte­kinthetetlen. A katonák jelen­léte és durva beavatkozása a vilniusi politika alakításába, mindazonáltal azt valószínű­síti, hogy a birodalom nem fog meghátrálni. A vilniusi katonai akciók több nyitott kérdést is felvet­nek. Ezek közül is a legfonto­sabb, hogy vajon Gorbacsov­­nak volt-e tudomása a vasár­napra virradóra végrehajtott akciókról? Vajon a vilniusi ókonzervatív, proszovjet mag egyedül cselekedett-e vagy Moszkvából kapott biztatást a leszámoláshoz? Ami talán a külföld szem­pontjából még ennél is fonto­sabb kérdés, az az, hogy Gor­bacsov kezében összpontosul-e még a hatalom a Szovjetunió­ban, vagy az ő napjai is meg vannak számlálva. A vilniusi események ugyanis azt jelzik, hogy a konzervatív erők jócs­kán megerősödtek, s komoly beleszólásuk van az irányítás­ba. Az pedig alig látszik kér­désesnek, hogy ezek a fejle­mények a szovjet vezetés kon­zervatív irányba történt el­mozdulását jelzik. Vajon Moszkvában ismét feltámad­tak a régi birodalmi szelek? Már most látható, hogy a Litvániában bekövetkezett for­dulat jelentősen rontott a szovjet vezetés nemzetközi megítélésén. Az ország ka­tasztrofális gazdasági helyzeté­ben ez beláthatatlan következ­ményekkel járhat. Az eddigi jelentések alapján ugyanis gyanítható, hogy Vil­niusban a moszkvai konzerva­tív kommunista vonal képvi­selői — fedőszervként maguk előtt tolva a nemzeti meg­mentés bizottságának különös intézményét — saját kezükbe vették az események irányí­tását. Az azonban már most biztos, hogy Gorbacsov ultimátuma, valamint a katonai jelenlét erősödése Litvániában — és a többi balti köztársaságban —, azt követően pedig Jazov hon­védelmi miniszternek a behí­vások érdekében foganatosí­tott intézkedései teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a helyi moszkovita mag magá­hoz ragadja a kezdeményezést, sőt túl is lépjen saját hatás­körén. A szövetségi tanács szom­bati ülése után már-már úgy tűnt, mintha Moszkva letett volna a litván kérdés katonai megoldásáról. A testület bi­zottsága azonban még oda sem ért Vilniusba, amikor a tévé­toronynál eldördültek az első lövések. Litvániának és a többi balti köztársaságnak pedig rá kel­lett döbbennie: nem léphetik át önmaguk, de főképp a bi­rodalom árnyékát. Dorogi Sándor (Moszkva) Háború küszöbén állunk Irak és a világ között, amely csak azzal végződhet, hogy Irak végrehajtja az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának határoza­tait — írta George Bush ame­rikai elnök Szaddam Husszein iraki államfőhöz intézett leve­lében. A levelet James Baker ame­rikai külügyminiszter kívánta átadni a múlt héten, amikor az iraki külügyminiszterrel tárgyalt, Tárik Aziz azonban megtagadta annak átvételét, A Fehér Ház szombat este nyilvánosságra hozta a szöve­gét, amely — iraki állásfogla­lás szerint — hangnemében méltatlan volt az államfők kö­zötti érintkezés normáihoz. A levél a valóságban kimért hangú ugyan, de nem nevez­hető durvának. Bush elnök hangoztatja, hogy változatlanul a békés megoldás hive, de Iraknak feltétel nélkül ki kell vonulnia Kuvaitból. Figyel­mezteti az iraki vezetőt, hogy a kérdésben Amerikában folyó demokratikus vitát ne tekintse a gyengeség jelének, s ne ké­telkedjék Amerika eltökéltsé­gében. — A háború az eddigi ENSZ-rendszabályoknál is sok­kal súlyosabb tragédiát hozna önre és országára — írja Bush, hangoztatva, hogy az Egyesült Államok nem fogja eltűrni ve­gyi, biológiai fegyverek hasz­nálatát, vagy a kuvaiti olaj­mezők elpusztítását. Szaddamot személyesen fogják felelőssé tenni, ha terrorista cselekede­tekre kerül sor az Irak-ellenes koalíció tagjai ellen: „ön és országa szörnyű árat fog fizet­ni, ha ilyen lelkiismeretlen cselekményeket rendel el” — hangzik többek között a levél. Váróterem Vörösváron Vnsntnsok voltak - földönfutók lesznek? Nagyanyáink emlékezetében még muskátlis, vidéki állo­mások élnek. Első- és másod­­osztályú várótermekkel, őrzött, tiszta mellékhelyiségekkel. Ja kérem, akkoriban, aki érkezett, ott, a vasúton szerezte az első impressziókat a faluról. A rendért az állomásfőnök úr felelt, akit tiszteltek, becsültek, mert esze, megjelenése őt a vidéki elit rangjára emelte. Boldog idők! De nagyot is változott a világ! Siralmas lát­ni, mivé lettek a szép épüle­tek, az egykor modern szol­gálati lakások. A vendégek kocsin jönnek vagy buszon. Persze nem lehetetlen, hogy újra rendbe kell tenni az utol­só falusi állomást is, mert megint a sín lesz az olcsóbb, a vasúti tarifák emelkedésének ellenére is. Azt már csak csen­desen teszem hozzá, hogy egy magára valamit is adó önkor­mányzatnak micsoda szégyen egy lepusztult állomásépület. Szégyen akkor is. ha ezért a MÁV a felelős. Elvégre a pá­lyaudvaron a helybeliek is megfordulnak, sokan onnan mennek nap nap után mun­kába. Ütjük a pilisvörösvári állomásig térdig érő sárban vezet. A váróteremben egyetlen Szebb napokat is látott... Külföldi események egy mondatban Bagdadban tegnap befejeződtek Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár és Szaddam Husszein megbeszélései. A tárgyalások­ról részletek lapzártáig nem szivárogtak ki. A Vasárnap le­mondott Lothar Späth, a Magyarországgal igen jó kapcsolato­kat ápoló német tartomány, Baden-Württemberg keresztény­­demokrata miniszterelnöke. A Teljes titoktartással övezett tárgyalásokat folytatott tegnap Izraelben Lawrence Eaglebur­ger amerikai külügyminiszter-helyettes helyi és amerikai saj­tójelentések szerint annak érdekében, hogy rávegye vendég­látóit: ne avatkozzanak bele az öböl menti válságba. A A bag­dadi rádió jelentése szerint Táriz Aziz iraki külügyminiszter és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár részletesen áttekintette az arab térségben kialakult helyzetet. A A bukaresti rendőrség szombat éjjel rátámadt mintegy ezer kormányellenes tünte­tőre, akik elbarikádozták magukat, majd a rendőrök gumi­bottal és rúgásokkal szétkergették a tömeget, s több embert őrizetbe vettek. A Nyugalomra hívta fel a franciákat egy va­sárnapi rádiónyilatkozatában Pierre Joxe belügyminiszter az öbölválság kapcsán, mert a hatóságok mindent megtettek a terrorista akciók veszélyének csökkentésére, elhárítására. A A Cseh Polgári Fórum hét végi országos közgyűlésén kimond­ták a széles társadalmi alapokon nyugvó tömegmozgalom át­alakulását politikai párttá. A James Baker amerikai külügy­miniszter Háfez Asszad szíriai elnököt is tájékoztatta az öböl­­válság rendezésének lehetőségeiről. A Az észt parlament elnö­ke szerint a korábbi megegyezéssel ellentétben és a küszö­bönálló tárgyalásoktól függetlenül a balti katonai körzet pa­rancsnoka ejtőernyős egységeket kíván Észtországba vezényel­ni. A „Liberalizmus és kollektív jogok” címmel tartottak a hét végén kétnapos nemzetközi tudományos tanácskozást a nyu­gat-szlovákiai Dunaszerdahelyen, melyet a Független Mac ar Kezdeményezés nevű szlovákiai mozgalom, a Fidesz, a német Friedrich Naumann-alapítvány közösen szervezett. A Vasár­nap a Kuvait felszabadításáért harcolók tüntettek Londonban. ».■* -■ . . . _ ^ ^ M.; ....^1 I M, it ■ *■««* V.. - , , Reggelire várva fapad, a sarokban szeneskály­ha. A mennyezet sarkában le­szakadt födém csúfoskodik, a mellékhelyiségből pedig olyan bűz árad, amitől felfor­dul a kedves utas gyomra. A szolgálati lakásokhoz vezető feljáró ajtajából rég kitörött az üveg. a szebb napokat lá­tott faragott csigalépcső úszik a mocsokban. Mellette ember­magasságig ázik a fal, még jó, hogy erre már nemigen vető­dik idegen. Keresem az állomásfőnököt. Csinos, fiatal nő jön elém, lát­szik rajta, hogy ad magára. Az első pillanatban szóhoz se tudok jutni a döbbenettől, hogyan képes egy asszony ilyen- körülmények között dol­gozni? Pocsai József né azt mondja, ő a vasúti forgalom­hoz, a szállítmányozáshoz ért, hová menjen innen? Tavaly május óta áílomásfőnök. De­hogy lakik ő a pályaudvaron, néha vonattal, de inkább busz­­szal jár ki naponta Hűvös­völgyből. — A MÁV dorogi épület­­fenntartó főnökségének kelle­ne rendbehozni az állomást, de csak évről évre lajstromba ve­szik a hiányosságokat, a javí­tásukra nincs pénze a vasút­nak. Legutóbb megcsinálták a a vízvezetéket, mert az emeleti lakásokból ázik lenn minden. A lakók? — kérdez vissza. — Nem járok hozzájuk, csak annyit tudok, hogy MÁV-dol­­gozók, illetve azok voltak. Az egyik lakásban egy férfi la­kik, őt ritkán látom. A másik­ban egy sokgyermekes család él, gondolhatja, milyenek, lát­ta a lépcsőházukat... Minden előítélet ellenére tiszták. Sokkal tisztábbak, mint a pályaudvar. Juhászék­­nak két esztendeje utalták ki a szolgálati lakást, amit ma­guk tettek rendbe. Más lapra tartozik, hogy abban az álla­potban nem is lehetett volna átadni nekik. De az ember ne legyen válogatós, ha van há­rom gyereke, otthona viszont nincs, ök azt kérték, hogy a vasút tegye rendbe a lakáson kívüli részt, nevezetesen a lép­csőházat és a folyosót. Erre nem került sor, viszont a víz­vezetéket egy dugulás után megjavították. Csakhogy azóta megint ázik a fal. Állítólag ráz is benne a villanyvezeték. A feleség 33 éves, a Nyuga­tiban takarított, amíg bírta. Most rokkantnyugdíjas. Orvo­si papírokat mutat. Rákos. Ki­pakolták, sugarazásra jár. Amikor kórházban volt, a ti­zenhárom éves kislánya látta el a kicsiket, legalábbis addig, amíg az édesapa meg nem jött a munkából, ö is vasúti dol­gozó volt, aztán kilépett. És ez lett most a vesztük. Kará­csonyi ajándékul kapták a bí­rósági papírt, hogy 15 napon belül adják le a lakást. — Mondja meg. hová men­jek a három kiskorú gyere­kemmel? — néz rám kérdőn Juhász József. — Talán sátrat verjek a vasút mellett, mint tették ezt mások itt, a vona­lon? A feleségem eljárna még takarítani a Nyugatiba, ha bírná. Kellene is a keresete, mert engem a kisiparos, akinél dolgoztam, az utcára tett. Azóta alkalmi munkán vagyok, családi pótlékot se kapunk. — Bent jártam a tanácsban, de én nem akarom állami gon­dozásba adni a gyerekeket —1 sóhajt az asszony. — Kará­csony előtt kértem segélyt a MÁV-tól. Négyszáz forintot akartak adni. Inkább otthagy­tam. — Amit elmondott, az ne­kem merőben új — hallom a vonal túlsó végéről Kovács László főmérnök meglepett hangját. — Igen, a dorogiak hozzánk, a MÁV Jobbparti Épületfenntartó Főnökségéhez tartoznak. Tudomásoih szerint a kivitelezők megszüntették a csőrepedést, de nem festettek, száradni hagyták a falakat. Gondom lesz rá, hogy magam nézzem meg: mi is a helyzet Pilisvörösváron. Egyébként az idei tervünkben szerepel az állomásépület teljes rekonst­rukciójának terveztetése. A munkálatokra azonban felte­hetőleg csak jövőre kerül sor. Megoldódni látszik tehát az épület sorsa. De mi lesz Juhá­­székkal? Az emeleten egyéb­ként van egy másik lakás is, lakója viszont valóban nincs. Az a vasutas, akinek kiutal­ták, csak hébe-hóba jön, ki­­aszeilőztetni. A családja vala- Tiol máshol él. Az ő lakásában fürdőszoba is van, miközben a szomszédban Juhászné a csapban vagy a lavórban csu­takolja le a gyerekeket. Lehet, hogy szoros összefüg­gés van a közeljövőben felújí­tandó épület és Juhászék ki­lakoltatása között? Elvégre Juhász József — akinek ki­utalták a lakást — már nem vasutas. Az asszony^ sem az. ö csak volt MÁV-dolgozó, egy rokkantnyugdíjas. Három kis­korú gyerekkel. Fazekas Eszter Tényleg jön a karhatalom? (Erdősi Ágnes felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom