Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
Mindenki gyanús, Terrorista konyhakéssel ? Nyugtalanító hírek érkeznek az öbölből. Lassan lejár az ultimátum, hiszen nyakunkon január 15-e. A tömegkommunikációs eszközök a napokban hírül adták, hogy kis honunkban is várható terrorista csoportok megjelenése. A rendőrség minden ilyen irányú bejelentést komolyan vesz, hisz az ördög tényleg nem alszik. Ennek ellenére igencsak meglepődött egy monori Illetőségű személy, amikor a napokban három civil ruhás nyomozó kopogtatott otthonában. A Ferihegyi repülőtéren dolgozó férfi a meglepetéstől szinte szólni sem tudott, amikor megkérdezték tőle: van-e valamilyen fegyverarzenálja odahaza. Hát, ha csak a konyhai nagykésünJc nem számjt annak — felelte lakonikus tömörséggel. Mindenesetre azóta is tűnődik, vajon „ki dobta öt fel” a rendőrségen, hiszen semmi alapja nem volt a civil rendőrök látogatásának. Az viszont joggal nyugtalanítja őt, hogy emiatt lehet, hogy kellemetlenségei lesznek munkahelyén. A repülőtéren ugyanis megkezdődött a nagyarányú létszámleépítés. Várhatóan több száz dolgozónak kötnek útilaput a talpa alá. (ró) Nem Bermuda-háromszög Melyik érdek fontosabb? Az elképzelés már befészkelte magát a köztudatba: szállodasor és szupermodern bevásárlóközpont épül Vecsés határában a 4-es müút és a vasutvonal által határolt háromszögben, aminek csúcsút a Steinmetz-szobornál lévő átjáró képezi. A beruházók a Ferihegy Shopping City és a Ferihegy Tsz lesznek. A helyi önkormányzati testület — az általános és részletes rendezési terv módosításával — pártfogolta a kezdeményezést. Azon az ülésen, ahol napirendi témaként szerepelt, a jelen levő képviselők egyhangúlag megszavazták a módosítást. Tiltakozó levelet fogalmazott azonban Horogh Zoltán, a Független Kisgazdapárt helyi szervezetének elnöke Vecsés polgármesterének és a képviselő-testület tagjainak címezve. „Pártunk erkölcstelennek tartja azt az önkényes eljárást, amely kizárja a földtulajdonosokat a saját földterületük hasznosításából” — írja, hozzátéve: „Önök is tudják, hogy a tsz nem tulajdonosa a földnek, csak kezelője. Tulajdonosa akkor lett volna, ha megvásárolta volna a földeket, amit annak idején jogtalanul(l) törvénytelenüK!) kisajátított.” Horogh Zoltán váddal illeti a képviselőket: „Amennyiben egyetértenek a földterület jogtalan hasznosításával. úgy egyetértenek a magántulajdon sárba tiprásával is.” Mivel a Kisgazdapárt helyi ŐRI ifict Azt beszélik... . Azt beszélik, hogy egyelőre jegyző nélkül maradt a Gyömrői Polgármesteri Hivatal. A képviselő-testülettől bizalmat kapott dr. Szabolcs Mária a napokban jelezte a polgármesternek, hogy köszöni a bizalmat, de előnyösebb ajánlatot kapott a gyömrőinél, így inkább azt a munkahelyet választotta. Most azt beszélik, mégiscsak jobb lett volna, ha a másik — Pécelen lakó — jelölt lett volna a befutó, mert ő valószínűleg még mindig nem helyezkedett el. Súlyos baleset crte a közelmúltban a vccsési iparosok egyik legváilalkozóbb szellemű képviselőjét, Szegedi Istvánt. A tucatnál is több dolgozót foglalkoztak iparost, vállalkozót Vcesésen egy teherautó saját személyautójával egy másik kocsi alá tolta. Azt beszélik, hogy a szomorú baleset nehéz helyzetben találta a segítőkész iparost, ugyanis a német egyesülés miatt mintegy 20 millió forint értékű késztermék kiszállítása bizonytalanná vált. Ügy hírlik, néhány vecsési sportszakosztályt (asztalitenisz, ökölvívás) is érzékenyen érintett Szegedi úr kiválása, aki az ipartestületi tagok közül mindig az egyik legmegbízhatóbb mecénásnak bizonyult. Ez a szerény támogatás az ilyen kis szakosztályokat mindig átsegítette a költségvetés bizonytalanságain. Azt beszélik,. hogy a városbeli postásokat is felszerelték a ..kiabáló” táskával, amely elsősorban az értékvédelmet szolgálja. Azt is beszélik, hogy valami konstrukciós hiba lehet a táskában, mert a ki- és becMkásnál majd leeszi a bort a postások ti/iáról. Ily módon nemcsak biztonságot, de bosszúságot is jelent az új táskák használata. Azt beszélik, tovább tartanak a válságos napok a gombai Fáy András Tszben is. Az elnök és a főkönyvelő távozásával párhuzamosan a szövetkezet vezető jogásza S előkészítette felmondását. Némi furcsaság a dologban, hogy a decembeg közepén bejelentett „lelépésével” egy időben közölte csak, hogy már december 1-jén jogtanácsosi irodát nyitott a fővárosban. Azt beszélik Vecsésen, hogy eléggé megoszlik a tanulók és szüleik véleménye a Martinovics téri iskolában megszüntetett büfé ügyében. Ügy hírlik, hogy az iskola új igazgatója magasnak tartotta a büfé árait, s felmondta a korábbi szerződést. A tanulók, s főként szüleik viszont úgy foglaltak állást, hogy a büfé hasznos szolgáltatás volt az iskolában, mert a reggeli rohanásban sok szülő tízórai nélkül engedte el otthonról gyerekeit, s a büfében volt lehetőség annak a pótlására. Az igazgatónő pedig a szóbeszéd szerint nevelési szempontból hátrányosnak tartotta, hogy egyik gyerek — akinek szülei anyagilag bírták — meg tudta venni u hot dogot, szendvicset, hűsítőt, míg a többiek csak savanyúan nézték őket. Mások úgy vélik. talán valaki másnak engedték át a büfétartás jogát ... Azt beszélik, hogy mégis csak megindult a nővérek elvándorlása a gyömrői szociális otthonból. Korábban arról lehetett hallani, hogy az igazgatónő egyezségre jutott velük, de legújabban az a hír járja, hogy négyen távoznak az intézményből. Egyesek már kiléptek, mások betegállományban vannak. elnöke a levelet a polgármesteri hivatalnak címezte, mi is igyekeztünk ott megismerni a lehetséges választ. A polgármester betegsége miatt, illetve jegyző híján Keserű Lajosné, a szakigazgatási szerv helyettes vezetője tájékoztatta lapunkat arról, hogy a képviselők a benyújtott földhivatali határozatok, tulajdoni lapok és egyéb dokumentumok alapján hozták meg döntésüket. (A testületben egyébként két olyan képviselő van, aki az MDF—FKgP közös listáján futott be ...) Az önkormányzat csak a jelenleg érvényben levő törvények alapján, s a lakosság túlnyomó része érdekeinek megfelelően foglalhatott állást. Ä tsz a jelenlegi magántulajdonosok többségével megegyezésre jutott, tehát a saját területén terjeszkedik. A beruházás mindenképp érdeke a . településnek, hiszen látványos fejlesztést jelent, az építkezés során, de utána is munkalehetőséget teremt helyi és környékbeli munkavállalóknak, s nyilván a vállalkozás adójára is számíthatnak ... Amennyiben megszületik az új földtörvény, a termelőszövetkezet nyilván az abban meghatározott módon kártalanítja az egykor betagosított földek tulajdonosait. Levele végén egyébként Horogh Zoltán is azt írta: „A Független Kisgazdapárt nem kerékkötője a fejlődésnek, de ragaszkodik a. tulajdonosok által történő szerződések megkötéséhez. Mert ezt diktálja a becsület is.” Amennyiben ehhez tartja magát a helvi szervezet. nyilván megtalálja a módját, hogy álláspontját módosítva nem csupán néhány ember — jogos és méltányolandó — hanem a nagyobb közösség hosszabb távú érdekeit is figyelembe vehessék. V. J. Tiszta Amerika ! Rablás a Alaposan meglepődött az a gyömrői fodrász fiatalasszony, aki a minap zárás után hazafelé tartott. Az aznapi bevétellel és szerszámaival a táskájában békésen ballagott a sötét utcában, amikor egy kerékpáros férfi érkezett, egy késsel a kezében. Azonnal az árokba lökte a halálra rémült asszonykát, kiszakította kezéből a táskát, s eltűnt a sötétben. A rendőrség megkezdte a nyomozást a rablási ügyben. A vendégkönyv utolsó bejegyzése A pénz és az érdek hangosabb A monori erdei kemping vendégkönyvébe az utolsó bejegyzést Dömötör Pál és felesége, a kemping vezetője és helyettese írta. így szól: „Ajánlás az általmk ismeretlen dr. Agócs József vezérigazgató úrnak (Monori Állami Gazdaság) és Tóth Lászlónak, a MÁG szárazhegyi területi egység megbízott igazgatójának. «Ha bármikor, bármiféle életnek kárt okozok, világosan kell látnom, szükség van-e rá, vagy sem. Sohasem szabad túllépnem az elkerülhetetlen kereteit, még szemmel láthatóan jelentéktelen esetekben sem. A parasztnak, aki a réten ezerszámra kaszálta le a virágokat, amikor teheneinek füvet kaszált, ügyelni kell arra hogy útban hazafelé ne tépjen le közömbösen s értelem nélkül útszéli virágokat, mert ha ezt teszi, életet károsít anélkül, hogy erre szükség buzdítaná.-« Részlet az általunk legnagyobbra becsült ember, Albert Schweitzer Kultúra és erkölcs című művéből) Dömötör Pál, Dömötör Paine.’* A vendégkönyv ezzel — Dömötöréi; számára legalábbis — végérvényesen becsukódik. A történet pedig mintha arról szólna: hogyan kell embereket antihumánusan lapátra tenni. A Dunatours 13 évvel ezelőtt bérelt egy szép erdőrészt a Monori Állami Gazdaságtól, s létrehozta rajta a kempingjét tizenkét faházzal, recepcióval meg ami kell a nyári működtetéshez. Reklám, propaganda semmi. Annyira nem, hogy amikor például a lakitelki ellenzéki találkozó után egy másik hasonlóra is sor került, s éppen a monori-erdei kempingben, azt ma is úgy emlegetik: Monoron volt. Mintha Monori-erdő nem lenne a' térképen. Ez az esemény ugyan már abban az időben történt, amikor az ÁG megvásárolta a Dunatourstól az összes felépítményeket, mivel az utazási irodának nem érte meg fenntartani. Egymilliókétszázezer forintért jutott hozzá a tizenkét faházhoz minden felszerelésével együtt. S ugyanazt folytatta, mint a Dunatours kilenc éven át: költeni csak annyit költött rá, amennyit muszáj volt. Dömötör Pálné erről így beszél: Nem érte meg — Három évvel ezelőtt, amikor a Dunatours eladta a kempinget, férjemnek és nekem felajánlottak szakmai végzettségünknek megfelelő budapesti munkahelyet, de áthelyezéssel maradhattunk is. Mi az érzelmeinknek engedtünk, s maradtunk. Ez a három év, amit Szárazhegy fennhatósága alatt töltöttünk, már sejtette a közeledő elmúlást. Jelentős mértékű erdőirtás, szélvihar okozta károk, vezetőink többszöri kijelentései, miszerint ők egyáltalán nem értenek az idegenforgalomhoz, a szervezetlenség, a nemtörődömség csak oda vezethetett, hogy belső átszervezés címén a kempinget bérbe kell adniuk. A hét hónapon keresztül éjjel-nappal üzemelő létesítményben eleinte négy, később hat ember dolgozott. Munkánk mellett mi adtuk az ötleteket, saját kezűleg készítettük a tájékoztatólapokat, tartottuk a kapcsolatot külföldi kempingszervezetekkel, sokszor saját pénzünkön. Nagy nehezen sikerült megértetnünk a gazdaság illetékeseivel, hogy idegenforgalom reklám nélkül nem létezik. Végre léptek. Készült két információs tábla, amit a négyes műut mellett úgy helyeztek el, hogy csak az veszt észre, aki tudja, hogy ott van. Modern idők? Tavaly szeptemberben Tóth László, aki akkor idegenforgalmi előadó is volt, négyszemközti beszélgetésen közölte Dömötörnével: a kempinget valószínűleg bérbe adja a gazdaság, gondolkozzanak, nekik megérné-e kivenni. Dömötörék, akik nem milliomosok, viszont jól tudják, mekkora például csak a közüzemi díj a területen, tudják, hogy itt továbbra sem nekik áll a meggazdagodás zászlórúdja. De ettől kezdve ők már mintha nem is léteztek volna. A Pest Megyei Hírlapból tudták meg, hogy az ÁG meghirdette a bérbeadást. Január 3-án délután értesítést kaptak: másnap reggel kilenckor legyenek ott az átadáson a kempingben. Ott voltak. De rajtuk kívül aztán senki más. Sem a bérbeadó, sem a bérbevevő Háromórás várakozás után a személyzet — a volt személyzet — szépen hazament. Ezen a napon délután az ÁG gépkocsivezetője az utcán állította meg Dömötörné't, s kezébe nyomta a férjének és néki szóló felmondást. Dömöförné az útilaput így minősíti: „Minden emberi együttérzést nélkülöző, rideg hangú, tartalmában kifogásolható, érthetetlen felmondás ez, amit a nekünk ismeretlen dr. Agócs József vezérigazgató írt alá.” Ennyi. De nekem mégiscsak lennének kérdéseim. Hiszen ezt a kempinget a törzsvendégek „szupernek” becézték. És amerre csak jártak, jó hírét vitték. Volt alkalmam végigolvasni a vendégkönyvek bejegyzéseit. Külföldi és hazai turisták szuperlatívuszokban írnak a családias hangulatról, a gondnok házaspárról, akik felsőfokon művelik a szakmájukat. Akiket az ÁG most úgyszólván szó nélkül billentett ki a helyéről. Tóth László területigazgatónak teszem fel a kérdéseimet. — Miért kellett éppen ezzel a bánásmóddal intézni a kemping személyzetének sorsát? — Ilyen időket élünk. Elköszönhettünk volna éppen egy búcsúvacsora, poharazgatás közben is, de ezek ma túlhaladott dolgok. Rengeteg ember veszíti el manapság a munkahelyé^;. Ha a vezetők mindenkihez egyenként odamennének elköszönni... Képtelenségnek érzem. Mindemellett meglehet, hibáztam és nem így kellett volna. — Ki lesz a kemping következő bérlője? — öt pályázó volt. A szárazhegyi kerület három vezető beosztású embere — közöttük jómagam — választottuk Hárshegyi Miklósnét, az ő elképzelései, tervei a legbiztatóbbak arra nézve, hogy a gazdaság sem jár rosszul a bérbeadással. Családi vállalkozásban kívánja üzemeltetni a kempinget, férje egy utazási iroda vezetője, mindketten több nyelven beszélnek. Téliesíteni szeretnék a faházakat, hogy egész évben lehessen vendégeket fogadni, a büfét a teljes ellátás bonyolítására teszik alkalmassá, teniszpályát építtetnek, s a helyhatósággal megegyezve, külföldi tőke bevonásával a meleg vizű strand hasznosítását is tervezik. Veszteséges volt — Az állami gazdaság egyes vezetőinek nincs ebben semmi magánérdekeltsége? Hallani ugyanis, hogy csak azért hagyták csontig lekopni a kempinget, hogy most magánszférába mentsék át azt, amihez mint állami vállalat, bagóért hozzájutottak. — Magánemberként semmi közünk nem lesz hozzá. — S korábban miért nem törődtek vele? Miért kellett könyörögni még egy reklámtábla felállításáért is? — A létesítmény veszteséges volt. Nem tudom, mennyire ismeri a házaspárt. Szoros kapcsolatban ugyan nem voltam . velük, de azt elmondhatom : panaszkodni, számon kérni nagyon szerettek ... Ezt olyképpen módosítva, hogy Dömötörék nemigen tettek lakatot a szájukra, ha az érthetetlen és tarthatatlan helyzeteket, visszásságokat szóvá kellett tenni — magam is tanúsíthatom. De csak nem ez az egyik nyomós érv a velük való elbánás mellett?! Meglehet. igen. S ugyan ki figyel Albert Sweitzer emberséges, szép szavaira, amikor a pénz meg az érdekek sokkal hangosabban beszélnek? Koblencz Zsuzsa NOTESZLAPOK Váratlan helyzetekben fortéllyal A közember szép csendeskén süllyed lefelé. Már karácsonykor se volt olyan igazi ünnepelhetnékje, ráborította árnyait a Mennyből az angyal áhítatára, hogy most még van hús az asztalon, de ki tudja, jövőre lesz-e kenyérből is anynyi, amennyivel jóllakathatja a családját? És tud-e meleget teremteni? Mert a belső fűtéshez — legalább akkorához, amely a túléléshez szükséges egyensúlyteremtéshez elengedhetetlen — két dolog feltétlenül kell: hogy ne legyen éhes — és ne dideregjen. A közember, ha netán középkorú, most önvédelemből gyűjtögeti az öregek történeteit, akik telente várták az erdőkből érkező pirtliseket. A pirtli öszszekötött hulladékfa volt — ezzel működtek a családi sparheltek. Meg kukoricacsutkával. A csévharaszti ősboróká: lenne a megmondhatója, hogy karácsony előtt hány ..borovicska” —■ pici, sűrű levelű fenyő — érkezett Monorra is a pirtlisekkel. úti A pirtliseknek — hinné az ember — utána vagyunk. Mostanság tüzelőben megint ínséges időkben, más módi járja. Két történetet mondanék erről. Három derék fiatalember fürgén tárta ki a nagykapu szárnyait a monori házban, ahol az idős asszony egyedül él. Meg volt rakva a kocsijuk jó kis fűrészelt fával, csurig. — Ezt a város küldi magának! — vitték a hírt meg a rakományt örvendezve, mint a háromkirályok a tömjént, mirhát, meg az aranyat vasfazékkal. Ki tudja, mit produkál még ez a tél. Meglehet, vasfazék aranynál is többet ér a háznál a tűzifa. Az asszony azonban gyanakodott: hogyhogy a város küldi? Csak úgy? No, nem csak úgy — derült ki egy-kettőre —, hanem fizessen a néni harmincezer forintot. Ha annyi nincs, akkor tizenötezret. Minthogy azonban a város polgárainak túlnyomó többségénél nem állnak élére rakva az ezresek a kredencben, s a néni is közéjük tartozik, szerériven közölte. hogy neki csak kétezer forintja van No, akkor azt adja át — így a derék fakereskedők —. raknak le érte tűzifát. A néni nem adta át. A három fakirályok sértetten elvonultak. tárva-nyitva hagyták maguk után még a kapuszárnyat is, csukja be, aki akarja. Mindezekről még mit sem tudtam amikor szolid lakomat, mely befektetendő tőke erős híjával nincs bekapcsolva a gázellátásba, szintén felkereste három fiatalember. Utólag voltam aztán kénytelen némi párhuzamokat vonni, lás eltűnődni: ha a polgár átmeneti bávatagságában elfeledkezik róla, hogy manapság az égig érő gizgazok között kevés a virág, könnyen azt hiheti, neki egy egész csokréta jár ... aYá w A fiatalemberek közül a legszuggesztívebb — ezzel nem mondok sokat — lehengerlő volt. Beállnak ide az udvarra — közölte —, és leraknak ötvenkét mázsa legfinomabb to.iásszenet. Ötvenhét mázsa legfinomabb tojásszén lerakása egy sziklát hengergetett volna el a lelkemről — ezzel ió ideig el lehetne tüzelgetni. Nem fázna a család ... No, akkor nyitjuk a nagykaput, beállunk — szóit nemes egyszerűséggel a váratlanul és hívatlanul érkezett szénszállító —, addig szedjünk össze tizenháromezer forintot. Mert jön még olyan, de olyan tél! Szén meg nem lesz. A magyar bányák leálltak, azoknak annyi. A németek meg csak szövegelnek, de a brikettet nem küldik. Ami szén lesz, ezt ugye. én is tudom, megfizethetetlen. Ez a szén tehát, amit ők hoztak, nekem úgy kell, mint egy falat kenyér. Úgyhogy akkor ő.t be is tolatnak. És milyen az ember ...? Ha úgy rárontanak a „legnemesebb” segítő szándékkal, hajladozni kezd. Gyanúját is elringatják: — Ne gondolja, hogy ez olyan szén! Ide kérték, nem messze, elhoztuk Szolnokról, aztán a megrendelő közben elutazott Bécsbe. Summa summárum: nem vettem egy grammot sem a legfinomabb tojásszénből, mert volt azért csöpp idő magamhoz térni, s megállapítani, hogy egyrészt ez a szén olyan, mint a lignit és még véletlenül sem tojás, másrészt ki a fene tudja megállapítani, hány mázsa van a böhöm nagy kocsi sarkában, harmadrészt ki tudja, honnan származik, lg" hát a szállítók engem is úgv hagytak ott, mint Szent Pá’ az oláhokat, tárva-nyitva feledve a kapuszárnyakat is. Ív W / Mindebből pedig a tanulság: naiv és ártatlan közembereknek mielőbb jó lesz megtanulni csavaros módon helytállni váratlan helyzetekben, félretéve olyan közkeletű fogalmakat, mint jóhiszeműség, bizalom, miegymás. Attól tartok ugyanis, egyre több lesz a „váratlan helyzet” — s ezekből ki-ki csak akkor kerülhet ki győztesen, ha időben elsajátítja a fortélyokat. K. Zs.
