Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

1991. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK

past •.

Mt i, ) f.7

I *

3

ár

Újabb pofon az autósoknak

(Folytatás az 1. oldalról)

üzemanyag behozatala, forgalmazása és ára, ám ekkora költségnövekedést várhatóan sem az Áfor, sem a többi cég nem tud magára vállalni.

Tovább drágítja a motorbenzin fogyasztói árát, hogy a 8 forintos adóemelésen felül — meg nem erősített információnk szerint — az OKGT benzinfajtánként mintegy 4—7 forintos termslőiár-emelést tervez. Ezzel kapcsolatban Antal

Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgatója szerdán csak annyit mondott, hogy az árváltozás részleteiről néhány nap múlva tájékoztatják a közvéleményt. Emlékeztetett arra, hogy a kormány január elsejétől — a liberalizációval egyidejűleg — megszüntette a dollárelszámolású kőolajimport költségvetési támogatását. Az energiahordozó forgalmazói (így az OKGT is) vásárlásaikért piaci árat fizetnek, miként az eladásaikért is.

Áremelések a Volánnál

Lapáton a drága emberek?

Mindenki tudta, hogy az új év nehéz fesz, de optimista pillanatainkban hajlamosak voltunk elhinni: a megfelelő helyeken kellő lépéseket tesznek a még menthető szociális támogatások megmentésére. A vasúti jegyárak nyolcvan százalékos emelésének bejelentése szigorúan földre parancsolta az ábrándos lelkűeket, most azonban a hűvös fejjel gondolkodó realisták is padlóra kerülnek: hivatalosan meg nem erősített információk szerint ugyanis február elsejétől a Volán-busszal utazók is többet fizetnek — ötvenszázalékos emelést terveznek. E mérték jelenleg még nem rögzített: éppúgy lehet negyven, mint esetleg hatvan százalék.

Az áremelés, nem kétséges: a lakosság minden rétegét érinti. Hozzávetőleges számítások szerint a megyében mintegy száz-százhúszezer ember utazik a Volánbusz helyközi járatain. Az áremelés okai után tudakólódzva, Szabadi Farkastól, a Volán Egyesülés belföldi koordinációs és szolgáltató főosztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy bár hatósági árról van szó, s a végleges döntés minisztériumi szinten születik, az tény: a jelenlegi árszabásokkal a Volán ráfizetéssel szállítja az utasokat. A növekvő energiaköltségek, a vállalat által igénybevett szolgáltatások árainak várható további emelkedése, de különösen a megdrágult gázolaj hatása vezetett e lépéshez. Már tavaly is csak azért sikerült nullszaldósan gazdálkodni, mert december 31-ig kilométerenként, a gázolajdrágulás ellentételezéseként — központi támogatást kapott a vállalat. Ez a kiegészítés januártól nem létezik, így ha a növekvő költségeket nem építik az árba, tetemes veszteséggel működne a vállalat.

Kadlec István, a Volánbusz forgalomirányítási osztályának helyettes vezetője ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy amenynyiben elmaradna az áremelés, úgy másként kellene csökkenteniük a költségeiket, például, egyes járatok ritkításával. Sajnos sok vonalon gazdaságtalanok a járatok, egyes települések között két-három utasért tartják fenn a közlekedést. Nyilvánvaló, ez nem megy másként, csak ráfizetéssel, azaz: ezeket a járatokat eltartják a gazdaságosak. Ugyanakkor számolni kell azzal a körülménnyel is, hogy míg a Volánbusszal szemben szabadon érvényesülnek a gazdaság árhatásai, a vállalat nem emelheti viteldíjait. Utoljára pontosan egy évvel ezelőtt módosította a jegyárakat: ekkor átlagosan 18—20 százalékkal melt. Az olló két szára tehát

— hangsúlyozta az osztályvezető-helyettes — egyre tágabbra nyílik, jelezvén, magasabb a költség, mint az eredmény.

Természetesen megmaradnak a kedvezmények, s a vállalatoknak nemcsak lehet — hanem a szabályozás értelmében

— kötelessége is'az utazás' költségek nyolcvan százaléké: téríteni. Az azonban tény, hog> létszámleépítéskor számi tanJ lehet a drágább emberek elbocsátására. Nyilván azoktól válik meg egy cég, akiknél, fizetni kell az utazási költségeit. Áz összegek ugyanis meglehetősen magasak lesznek, elég csak a tizenöt és húsz kilométer közötti helyközi utazásra érvényes buszbérlet m.V árára gondolni: ez ezernyolc száz forint.

. Va. É.

jektiv, humánus nézeteit. De valami módon mégiscsak gátat kell vetni a mindjobban elharapózó alkoholizmusnak?

— A magánvéleményem és a szubjektív érzéseim nem azt jelentik, hogy karba tett kézzel passzív szemlélője vagyok a jelenségeknek. Minden ese.:ben aszerint járok el, ahogy azt a törvény megszabja. Ez pedig azt jelenti: első lépésként felajánlom, vállalja el a beteg önként a kezelést. Ha igent mond, értesítjük a helyi ideggondozót, kérjük a beprogramozását, s ha minden jól megy. ha csak egy csöpp .jó szándék is van benne a gyógyuláshoz, három-négy hónap alatt kikezelik.

— Sajnos, az esetek többsége nem ilyen. A beidézett tagad, szépít, fogadkozik, de hallani sem akar róla, hogy elvonóra menjen. Ilyenkor jön a környezettanulmány, véleménykérés a körzeti orvostól, szomszédoktól, szóval egy hoszszadalmas, fölötte kínos, idő- és költségigényes procedúra, mely rendszerint azzal végződik, elrendeljük az illető kötelező orvosi kezelését a váci Szőnyi Tibor Kórházban.

□ Ide már szó nélkül bevonulnak?

— Ugyan! A mi határozatunkat rendre megfellebbezik a megyénél. A megye újra lebonyolítja az összes vizsgálatot, négy-öt hónapba telik,

amíg jogerőre emelkedik egyegy határozatunk. Most nyilván azt hiszi: apelláta nincs, a beteg bevonul. Hát nem! A betegek nagy része elkezd bujkálni, mi meg levelezünk fűvelfával, Váccal, újabb hetek telnek el. Az esetek nagy többségének végére a rendőrség tesz pontot. Lekapcsolják az illetőt és elfuvarozzák Vácra. Persze nem ingyen. Egy ilyen kényszerutazás 800 forintjaoa kerül a betegnek. (20 Ft/km-es taksával számolva minimum 3000-be kerülne.)

Dabasi ideggondozó. Külleméből ítélve kastély, kúria vagy nyaraló lehetett (vajon nem kéri-e vissza a jogszerű örökös?), de ez csak kívülről látszik. Bent tökéletes az infrastruktúra, a kórházi miliő: Hófehér csempék, tisztaság, halk szavú nővérek. Amíg dr. Tarjám Béla főorvosra várok, felfigyelek egy poszterképre. Színpompás virágok, alatta gépelt szöveg: Erőt, egészséget kívánunk minden kedves betegünknek, aki ma ünnepli névvagy születésnapját. Szokatlan, kedves gesztus, jellemző az itt dolgozókra.

— A munkám legszomorúbb része — minősíti dr. Tarjáni az alkoholistákkal való foglalkozás „sikerélményét”. — Egyre többen vannak, a vonzáskörzetben száznál is többen, csak Dabason harminc esetünk volt ez évben. Aggaszt,

Ezekkel a mozdonyvezetőkkel utazunk mi is

Két óra sztrájk,

egész napos káosz

(Folytatás az 1. oldalról.)

A mozdonyvezetők sztrájkja miatt az országban az előzetes adatok szerint az 506 menetrend szerinti nemzetközi gyors- és személyvonat közül 292 kényszerült kétórás veszteglésre a különböző állomásokon. A leállt személyvonatoknak mintegy 80 százaléka,

230-240 volt munkásvonat, amelyek veszteglése miatt sok ezren késtek el munkahelyükről. A mozdonyvezetőknek mintegy 23-24 százaléka nem lépett sztrájkba, s így a menetrend szerinti vonatok közül 122 nem állt le a kétórás sztrájk idején. A visszatartott vonatok közül 65 személyvonatot reggel 7-kor sem indítottak el, mert menetideje 2 óránál rövidebb, s így ezen

Elkéstek a bejárók

a napon teljesen kiesett a menetrendből. A tehervonatok közül 88-at kényszerítettek veszteglésre a sztrájkoló mozdonyvezetők. A bejelentések szerint a MÁV Vezérigazgatóság készen áll arra, hogy folytassa a tárgyalásokat a mozdonyvezetők képviselőivel. __ Mennyien késtek tegnap reggel, milyen fennakadás volt a vonatközlekedésben? — erre kerestünk választ a vasút illetékeseitől és, néhány vállalat munkaügyi osztályvezetőjétől.

Rigó Zoltán, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője elmondta, hogy szerdán reggel 5 és 7 óra között 163 vonatnak kellett volna időben befutnia a fővárosi pályaudvarokra. Ebből mindössze hét közlekedett menetrend szerint, a többi hosszabb-rövidebb ideig állt: kisebb állomásokon, illetve a pályán. A Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárában, az Újpesti Cérnagyárban, valamint a Kőbányai Könnyűfémműben érdeklődésünkre elmondták: nincsenek pontos számadatok arról, hogy hányán és mennyit késtek. A munkában nem voltak fennakadások, ha valamivel később. de a gépeket indítani tudták.

— Mint utas, hogy ítéli meg a mozdonyvezetők akcióját? — kérdezem egy középkorú asszonytól, aki Táborfalviról jár be a Kistexhez dolgozni már 25 éve.

— Szerintem a sztrájk olyan jog, amivel lehet élni és viszszaélni. A mozdonyvezetők most visszaélnek a jogukkal.

meg?

A nevét nem mondja

— Nem. Én ezzel a mozdonyvezetővel utazok már öt éve, az ember nem szívesen mond — névvel — véleményt a személyes ismerőseiről...

— Az éremnek két oldala van — mondja az egész társaság nevében egy pakonyi fiatalember. — A masiniszták úgy látják, mi így látjuk: de bennünket ne büntessenek a vállalaton belüli feszültségekért.

Utolérni az inflációt

A Lajosmizse—Budapest

hajnali járatának szerelvénye nem megy, hanem áll. Gyálról még kifutott, de Pestimrére már csak begördült, a két állomás közt érte az 5 óra. Mintegy 200 ember kászálódik le a meleg fülkékből, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal méltatva a MÁV-ot.

Az M—42-2123-as dízelmozdony vezetőállásáról fiatal masiniszta néz ki. Táborfalváról, Pátyról hozott utasokat.

Gácsi Csaba, a kecskeméti vontatási főnökség alárendeltségébe tartozik, Kiskunfélegyházán él. Egy tizenkét órás szolgálati turnusban kétszer megy végig a Lajosmizse— Budapest és Budapest—Esztergom vonalon. A vonatnál nincs ünnepnap és nem fizetnek éjjeli pótlékot. Gácsi Csaba decemberben 180 órai munkával 11 ezer nettó forintot keresett. Csupán kíváncsihogy emelkedik az alkoholisták között a nők száma, s ez ráadásul nem is függ össze a gazdasági helyzettel. Hallott már a gyesfóbiáról? Üj fogalom. A gyesen levő fiatalaszszonyok nem tudnak mit kezdeni a szabad idejükkel, nem lelik helyüket a szűk panelházban (bezzeg az én nagyanyám nem unatkozott és nem szokott rá a tütüre). Észre sem veszik, mikor nyúlnak először az üveghez, és a család is későn, rendszerint túl későn veszi észre az első jeleket. Az ilyenek zugivók, még a közvetlen környezetüknek sem adják ki magukat.

□ Dabas és környékén hatványozottabb ez a kór, mint máshol a megyében?

— Erre nem tudok pontos választ adni, az viszont tény: ha nem is az elsőn, de mi is a dobogón állunk. Vidéken jobban felerősödik egy-egy lelki trauma, s ezt többnyire ivással kompenzálják. Ami viszont a családok széthullásához vezet. A vidék szőlészeti adottsága is bejátszik, sok a novabor. A seprőből pálinkát főznek zugiban. A novaborban épp úgy fellelhető a metilalkohol, mint az égetett szesz rézelejében. Ezeknek a pan■csoknak fokozott a toxikális hatásuk.

Matula Gy. Oszkár

(Folytatjuk)

saguui — iuöä a vunai személyzete kényszerűen kapcsolódik a figyelmeztető sztrájkhoz — megkérdezem a jegykezelőktől is, mennyi a fizetésük. — Hétezerötszáz a fix, a pótlékokkal összejön 9—9500 forint.

— Nem az ő pénzük sok, a mi pénzünk kevés az elvégzett munkáért — mondja a mozdonyvezető. — Én négyéves szakközépet végeztem, és két évig „inaskodtam” mint segéd-mozdonyvezető, vagyis 6 évig tanultam a mesterséget. A forgalomirányítás és a mozdonyvezetés a legnehezebb szakma a Vasútnál. Mindenki elalhat, de mi nem. Én egy Lajosmizse—Budapest úton átlag 650—700 ember életéért fe'elek. Nekem mindig kipihenten kell szolgálatba lépni, amiért is nem vállalhatok pótmunkát, mellékállást, így nincs semmi keresetkiegéázítésem.

— Panaszai — úgy tűnik — jogosak. Mindazonáltal úgy vélem, ez a kétórás figyelmeztető sztrájk túllépte a MÁV és a mozdonyvezetők konfliktusát. övön aluli ütést kanost a társadalom is. Erről mi a véleménye?

— A társadalmat, vagyis az utazóközönséget nem érte váratlanul ez a sztrájk. Október óta próbálkozunk egyezkedni, de a főnökeinknél süket fülekre talált a mozdonyvezetők panasza.

— Ezt azért nem mondanám. Felajánlottak 25 százalékos béremelést.

— Mi tartjuk magunkat a

huszonkilenchez! N

A szerelvényen 17 embert számolok össze, a többiek elmentek.

LEKÖZLEKEDETT

A vonatot, amely időben elindult, s rendben meg is érkezett rendeltetési helyére, a vas utaszsargon úgy emlegeti: le közlekedett. Tegnap — mond ják a MÁV vezetői —. a moz dony vezetők sztrájkja miar

sok vonat el sem indult, vág’ ha igen. akkor nem közieke dett le, merthogy óriási késé? sei érkezett meg a célállomás ra. Az ebből eredő kár forint • ban és devizában több millió forintra rúg.

Az állítás meglepő. Az utasok tapasztalatai szerint tegnap ugyanis nem történt semmi rendkívüli, s ha nem hirdetik meg, hogy sztrájk van. eszébe se jutott volna senkinek ilyesmire gyanakodni. Az, hogy a vonatok össze-vissza járnak Magyarországon, egyáltalán nem rendkívüli dolog. Félórás órás késések a hazai, többórá sok a nemzetközi járatok esetében mindennapos, megszokott esemény- S ilyenkor senkinek sem jutna eszébe, hogy sztrájk van. Legfeljebb az, hogy a magyar vasút, mely most újabb 80 százalékkal készül emelni a tarifákat, már régen leközlekedett.

— cs. —

ugye, hogy az ember a saját fészkébe ne.

— Vasutas?

— Hát persze.

— Igazuk van a mozdonyvezetőknek. Óriási a felelősségük. Kevés pénzért éjjel-nappal és ünnepnapokon teljesítenek szolgálatot. — Ezt mondta Rákosi Sándor, aki a MÁV egyik építőipari részlegénél munkavezető.

— Nem mérges sokra?

vasuta— Boldog uj evet!

Oláh Mihály vonat vezető és Molnár II. József mozdonyvezető tegnap reggel a vezetőfülkében viszonozta jókívánságaimat.

— Mi a véleményük a sztrájkról?

— örültünk volna, ha nem kerül rá sor — jelentette ki Molnár József —. de másként nem megy. A harminchat százalék helyett már így is a huszonkilencnél tartunk.

— Hogy reagáltak erre a döntésükre a többiek? A kalauzok, más szakmabeliek?

— Nincs köztünk vita. Egyetértenek velünk.

Molnár József 11 éve vezeti a villanymozdonyt. A váci gépipari szakközépiskolában érettségizett. Két év gyakorlati idő után került a gépre. A havi kétszáznegyven órai teljesítménye után 11 ezer forint nettó bért kap kézhez.

A vonatvezető 50-60 túlórával keresi meg a 14-15 ezer nettót. Harmincegy évi szolgálata heti két-három éjszakai távolléttel telt Üj év első napján Nagykőrösről, a lakóhelyéről indult, a szobi laktanyában aludt, a délelőtti gyorssal számított hazautazni.

— Jogosnak tartja a mozdonyvezetők sztrájkját?

— Egyetértek — közölte.

Pető László mozdonyvezető

a szakszervezet váci, helyi csoportját vezeti. — Az a véleményem — mondja a forgalmi irodán —. hogv mi a harminchat százalékos követeléssel cshk az infláció mértékét követtük. Harminchat százalék követelésről indultunk. huszonki’encig engedtünk. Remélem, hogy ésszerű kompromisszum lesz a tárgya' á sok- végén. Statisztikai felméréseink szerint a környező országokban dolgozó kollégákhoz képest, beleértve Romámét és a Szovjetuniót is, sokkal rosszabbul vagyunk megfizetve.

Egv budapesti építőszövetkezet munkása minden hajnalban 4 óra 50 perckor indul el Kőszegről. Türelmesen várt a váci szere’vény elindu'ására hogv az újpesti építkezésig eliusson. Hétkor már kéz den'e kellett volna a munkát. Eredetileg 5 óra 20 perckor szokott a csatlakozó vonatra felszállni.

— Mi a véleménye erről a sztrájkról?

— Igazuk van. Kevés a pénzük, de nekünk is kevés. Én nyolc-kilencezer forintot kapok kézhez.

Utasok a fülkékben.

— Hadd ne mondjak semmit. Azt szokták mondani

SZOLIDARITÁS

Arról nem szólirafc a híradások, hogy Vácott tegnap csak a mozdonyvezetők sztrájkoltak, esetleg csatlakozott hozzájuk a többi vasutas is. vagy pedig az alsó váró sj sorompó biztosította szolidaritásáról a munkabeszüntetőket.

Tény, hogy jóval a sztrájk lejárta után. tíz órakor, éppen akkor, amikor a megafon széjjelkürtölte. hogy a vonat 10—15 percet késik, a lámpa elpirult, a sorompó leeresztette magát. S azután úgy is maradt. Talán elszégyellte magát, mert hogy a vonatnak akkor már éppen negyed órája kellett volna megérkeznie. A vonat azonban sem akkor, sem 15 perc múlva, hanem éppen újabb fél óra múlva gördült be. A sorompó, pontosabban a félsorompó, mindaddig lezárva maradt.

A történtek szerencsére semmiféle komolyabb fennakadást nem okoztak a közlekedésben. Teh ei autók, személykocsik,

gyalogosok épp olyan nyugodtan keltek át a vasúti síneken, mintha mi sem történt volna. Alighanem arra gondoltak, a sorompó a mozdonyvezetőkkel szolidáris.

Csak akkor torpant meg a

forgalom, amikor szabadra váltott a szemafor, felnyílt a kar. Az egyik gépkocsivezető ki is szállt a fülkéből, alaposan körülnézett, s mint afféle önkéntes rendőr, jelzett kollégáinak, hogy gyanújuk ellenére sem jön vonat.

A vasúti közi élted és tehát zavartalan.

— Nem — válaszolta a fiatal hölgy, aki negyvenöt perce várt már az indulásra.

— Fékezzék meg az inflációt — közölte ingerülten a 83 éves nyugdíjas, hajdan úgyszintén szakmabeli, akinek 5 ezer forint a nyugdíja. Indulatosan minősítette mindazokat, akik a magas árakról tehetnek. A kormányról is volt néhány keresetlen szava.

Mészáros Péterrel és Sződligeten felszálló útitársaival már csak az előtérben lehetett beszélni. Volt, aki föl sem fért, várta a másik szerelvényt. Újpesten sokan leszálltak abban a hitben, hogy nem megy tovább a vonat. Végül hét óra 50 perckor begördültünk a Nyugatiba.

— Ha már 2 ezer 500 forintba kerül a havi bérlet, legalább lennének tiszták meg pontosak a járatok — vélekedtek a sződligetiek.

Drágaságról, lakásépítési gondokról, hétköznapi aggodalmakról esett szó, de a vasutasokra errefelé senki sem haragudott.

A mozdonyvezetőit sztrájkjáról tudósított:

Kovács T. István Matula Gy. Oszkár 4 Molnár Ildikó Vimola Károly