Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

1991. JANUAR 3., CSÜTÖRTÖK past •. Mt i, ) f.7 I * 3 ár Újabb pofon az autósoknak (Folytatás az 1. oldalról) üzemanyag behozatala, forgal­mazása és ára, ám ekkora költ­ségnövekedést várhatóan sem az Áfor, sem a többi cég nem tud magára vállalni. Tovább drágítja a motorben­zin fogyasztói árát, hogy a 8 forintos adóemelésen felül — meg nem erősített informá­ciónk szerint — az OKGT ben­zinfajtánként mintegy 4—7 fo­rintos termslőiár-emelést ter­vez. Ezzel kapcsolatban Antal Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgatója szerdán csak annyit mondott, hogy az árváltozás részleteiről néhány nap múlva tájékoztatják a közvéleményt. Emlékeztetett arra, hogy a kormány január elsejétől — a liberalizációval egyidejűleg — megszüntette a dollárelszámo­lású kőolajimport költségveté­si támogatását. Az energiahor­dozó forgalmazói (így az OKGT is) vásárlásaikért piaci árat fizetnek, miként az el­adásaikért is. Áremelések a Volánnál Lapáton a drága emberek? Mindenki tudta, hogy az új év nehéz fesz, de optimista pil­lanatainkban hajlamosak vol­tunk elhinni: a megfelelő he­lyeken kellő lépéseket tesznek a még menthető szociális tá­mogatások megmentésére. A vasúti jegyárak nyolcvan szá­zalékos emelésének bejelenté­se szigorúan földre parancsol­ta az ábrándos lelkűeket, most azonban a hűvös fejjel gondol­kodó realisták is padlóra ke­rülnek: hivatalosan meg nem erősített információk szerint ugyanis február elsejétől a Vo­lán-busszal utazók is többet fi­zetnek — ötvenszázalékos emelést terveznek. E mérték jelenleg még nem rögzített: éppúgy lehet negyven, mint esetleg hatvan százalék. Az áremelés, nem kétséges: a lakosság minden rétegét érinti. Hozzávetőleges számítá­sok szerint a megyében mint­egy száz-százhúszezer ember utazik a Volánbusz helyközi járatain. Az áremelés okai után tudakólódzva, Szabadi Farkas­tól, a Volán Egyesülés belföldi koordinációs és szolgáltató fő­osztályának vezetőjétől meg­tudtuk, hogy bár hatósági ár­ról van szó, s a végleges dön­tés minisztériumi szinten szü­letik, az tény: a jelenlegi ár­szabásokkal a Volán ráfizetés­sel szállítja az utasokat. A növekvő energiaköltségek, a vállalat által igénybevett szol­gáltatások árainak várható to­vábbi emelkedése, de különö­sen a megdrágult gázolaj hatá­sa vezetett e lépéshez. Már ta­valy is csak azért sikerült nullszaldósan gazdálkodni, mert december 31-ig kilométe­renként, a gázolajdrágulás el­lentételezéseként — központi támogatást kapott a vállalat. Ez a kiegészítés januártól nem létezik, így ha a növekvő költ­ségeket nem építik az árba, te­temes veszteséggel működne a vállalat. Kadlec István, a Volánbusz forgalomirányítási osztályának helyettes vezetője ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy ameny­­nyiben elmaradna az áremelés, úgy másként kellene csökken­teniük a költségeiket, például, egyes járatok ritkításával. Saj­nos sok vonalon gazdaságtala­nok a járatok, egyes települé­sek között két-három utasért tartják fenn a közlekedést. Nyilvánvaló, ez nem megy másként, csak ráfizetéssel, az­az: ezeket a járatokat eltart­ják a gazdaságosak. Ugyanak­kor számolni kell azzal a kö­rülménnyel is, hogy míg a Volánbusszal szemben szaba­don érvényesülnek a gazdaság árhatásai, a vállalat nem emel­heti viteldíjait. Utoljára pon­tosan egy évvel ezelőtt módo­sította a jegyárakat: ekkor át­lagosan 18—20 százalékkal melt. Az olló két szára tehát — hangsúlyozta az osztályve­zető-helyettes — egyre tágabb­­ra nyílik, jelezvén, magasabb a költség, mint az eredmény. Természetesen megmaradnak a kedvezmények, s a vállala­toknak nemcsak lehet — ha­nem a szabályozás értelmében — kötelessége is'az utazás' költségek nyolcvan százaléké: téríteni. Az azonban tény, hog> létszámleépítéskor számi tanJ lehet a drágább emberek el­bocsátására. Nyilván azoktól válik meg egy cég, akiknél, fizetni kell az utazási költsé­geit. Áz összegek ugyanis meg­lehetősen magasak lesznek, elég csak a tizenöt és húsz ki­lométer közötti helyközi uta­zásra érvényes buszbérlet m.V árára gondolni: ez ezernyolc száz forint. . Va. É. jektiv, humánus nézeteit. De valami módon mégiscsak gátat kell vetni a mindjobban elha­rapózó alkoholizmusnak? — A magánvéleményem és a szubjektív érzéseim nem azt jelentik, hogy karba tett kézzel passzív szemlélője vagyok a jelenségeknek. Minden ese.:­­ben aszerint járok el, ahogy azt a törvény megszabja. Ez pedig azt jelenti: első lépés­ként felajánlom, vállalja el a beteg önként a kezelést. Ha igent mond, értesítjük a helyi ideggondozót, kérjük a beprog­ramozását, s ha minden jól megy. ha csak egy csöpp .jó szándék is van benne a gyó­gyuláshoz, három-négy hónap alatt kikezelik. — Sajnos, az esetek többsé­ge nem ilyen. A beidézett ta­gad, szépít, fogadkozik, de hal­lani sem akar róla, hogy elvo­­nóra menjen. Ilyenkor jön a környezettanulmány, véle­ménykérés a körzeti orvostól, szomszédoktól, szóval egy hosz­­szadalmas, fölötte kínos, idő- és költségigényes procedúra, mely rendszerint azzal végző­dik, elrendeljük az illető kö­telező orvosi kezelését a váci Szőnyi Tibor Kórházban. □ Ide már szó nélkül bevo­nulnak? — Ugyan! A mi határoza­tunkat rendre megfellebbezik a megyénél. A megye újra le­bonyolítja az összes vizsgála­tot, négy-öt hónapba telik, amíg jogerőre emelkedik egy­­egy határozatunk. Most nyil­ván azt hiszi: apelláta nincs, a beteg bevonul. Hát nem! A be­tegek nagy része elkezd bujkál­ni, mi meg levelezünk fűvel­­fával, Váccal, újabb hetek tel­nek el. Az esetek nagy több­ségének végére a rendőrség tesz pontot. Lekapcsolják az illetőt és elfuvarozzák Vácra. Persze nem ingyen. Egy ilyen kényszerutazás 800 forintjaoa kerül a betegnek. (20 Ft/km-es taksával számolva minimum 3000-be kerülne.) Dabasi ideggondozó. Külle­méből ítélve kastély, kúria vagy nyaraló lehetett (vajon nem kéri-e vissza a jogszerű örö­kös?), de ez csak kívülről lát­szik. Bent tökéletes az infra­struktúra, a kórházi miliő: Hó­fehér csempék, tisztaság, halk szavú nővérek. Amíg dr. Tar­jám Béla főorvosra várok, fel­figyelek egy poszterképre. Szín­pompás virágok, alatta gépelt szöveg: Erőt, egészséget kívá­nunk minden kedves betegünk­nek, aki ma ünnepli név­vagy születésnapját. Szokatlan, kedves gesztus, jellemző az itt dolgozókra. — A munkám legszomorúbb része — minősíti dr. Tarjáni az alkoholistákkal való foglal­kozás „sikerélményét”. — Egy­re többen vannak, a vonzás­­körzetben száznál is többen, csak Dabason harminc ese­tünk volt ez évben. Aggaszt, Ezekkel a mozdonyvezetőkkel utazunk mi is Két óra sztrájk, egész napos káosz (Folytatás az 1. oldalról.) A mozdonyvezetők sztrájkja miatt az országban az előze­tes adatok szerint az 506 me­netrend szerinti nemzetközi gyors- és személyvonat közül 292 kényszerült kétórás vesz­­teglésre a különböző állomá­sokon. A leállt személyvona­toknak mintegy 80 százaléka, 230-240 volt munkásvonat, amelyek veszteglése miatt sok ezren késtek el munkahe­lyükről. A mozdonyvezetők­­nek mintegy 23-24 százaléka nem lépett sztrájkba, s így a menetrend szerinti vonatok közül 122 nem állt le a két­órás sztrájk idején. A vissza­tartott vonatok közül 65 sze­mélyvonatot reggel 7-kor sem indítottak el, mert menetideje 2 óránál rövidebb, s így ezen Elkéstek a bejárók a napon teljesen kiesett a menetrendből. A tehervonatok közül 88-at kényszerítettek veszteglésre a sztrájkoló moz­donyvezetők. A bejelentések szerint a MÁV Vezérigazgató­ság készen áll arra, hogy folytassa a tárgyalásokat a mozdonyvezetők képviselőivel. __ Mennyien késtek tegnap reggel, milyen fennakadás volt a vonatközlekedésben? — erre kerestünk választ a vas­út illetékeseitől és, néhány vállalat munkaügyi osztályve­zetőjétől. Rigó Zoltán, a MÁV Buda­pesti Igazgatóságának vezető­je elmondta, hogy szerdán reggel 5 és 7 óra között 163 vonatnak kellett volna időben befutnia a fővárosi pályaud­varokra. Ebből mindössze hét közlekedett menetrend sze­rint, a többi hosszabb-rövi­­debb ideig állt: kisebb állo­másokon, illetve a pályán. A Chinoin Gyógyszer és Ve­gyészeti Termékek Gyárában, az Újpesti Cérnagyárban, va­lamint a Kőbányai Könnyű­fémműben érdeklődésünkre elmondták: nincsenek pontos számadatok arról, hogy há­nyán és mennyit késtek. A munkában nem voltak fenn­akadások, ha valamivel ké­sőbb. de a gépeket indítani tudták. — Mint utas, hogy ítéli meg a mozdonyvezetők akcióját? — kérdezem egy középkorú asszonytól, aki Táborfalviról jár be a Kistexhez dolgozni már 25 éve. — Szerintem a sztrájk olyan jog, amivel lehet élni és visz­­szaélni. A mozdonyvezetők most visszaélnek a jogukkal. meg? A nevét nem mondja — Nem. Én ezzel a moz­donyvezetővel utazok már öt éve, az ember nem szívesen mond — névvel — véleményt a személyes ismerőseiről... — Az éremnek két oldala van — mondja az egész társa­ság nevében egy pakonyi fia­talember. — A masiniszták úgy látják, mi így látjuk: de bennünket ne büntessenek a vállalaton belüli feszültsége­kért. Utolérni az inflációt A Lajosmizse—Budapest hajnali járatának szerelvénye nem megy, hanem áll. Gyál­­ról még kifutott, de Pestimré­­re már csak begördült, a két állomás közt érte az 5 óra. Mintegy 200 ember kászáló­dik le a meleg fülkékből, nyomdafestéket nem tűrő sza­vakkal méltatva a MÁV-ot. Az M—42-2123-as dízelmoz­dony vezetőállásáról fiatal masiniszta néz ki. Táborfal­­váról, Pátyról hozott utaso­kat. Gácsi Csaba, a kecskeméti vontatási főnökség aláren­deltségébe tartozik, Kiskunfél­egyházán él. Egy tizenkét órás szolgálati turnusban kétszer megy végig a Lajosmizse— Budapest és Budapest—Eszter­gom vonalon. A vonatnál nincs ünnepnap és nem fizet­nek éjjeli pótlékot. Gácsi Csa­ba decemberben 180 órai munkával 11 ezer nettó forin­tot keresett. Csupán kíváncsi­hogy emelkedik az alkoholis­ták között a nők száma, s ez ráadásul nem is függ össze a gazdasági helyzettel. Hallott már a gyesfóbiáról? Üj foga­lom. A gyesen levő fiatalasz­­szonyok nem tudnak mit kez­deni a szabad idejükkel, nem lelik helyüket a szűk panel­házban (bezzeg az én nagy­anyám nem unatkozott és nem szokott rá a tütüre). Észre sem veszik, mikor nyúlnak először az üveghez, és a család is ké­sőn, rendszerint túl későn ve­szi észre az első jeleket. Az ilyenek zugivók, még a köz­vetlen környezetüknek sem ad­ják ki magukat. □ Dabas és környékén hat­­ványozottabb ez a kór, mint máshol a megyében? — Erre nem tudok pontos választ adni, az viszont tény: ha nem is az elsőn, de mi is a dobogón állunk. Vidéken job­ban felerősödik egy-egy lelki trauma, s ezt többnyire ivás­­sal kompenzálják. Ami viszont a családok széthullásához ve­zet. A vidék szőlészeti adott­sága is bejátszik, sok a nova­­bor. A seprőből pálinkát főz­nek zugiban. A novaborban épp úgy fellelhető a metilal­­kohol, mint az égetett szesz rézelejében. Ezeknek a pan­­■csoknak fokozott a toxikális hatásuk. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk) saguui — iuöä a vunai sze­mélyzete kényszerűen kapcso­lódik a figyelmeztető sztrájk­hoz — megkérdezem a jegy­kezelőktől is, mennyi a fizeté­sük. — Hétezerötszáz a fix, a pótlékokkal összejön 9—9500 forint. — Nem az ő pénzük sok, a mi pénzünk kevés az elvég­zett munkáért — mondja a mozdonyvezető. — Én négy­éves szakközépet végeztem, és két évig „inaskodtam” mint segéd-mozdonyvezető, vagyis 6 évig tanultam a mesterséget. A forgalomirányítás és a moz­donyvezetés a legnehezebb szakma a Vasútnál. Minden­ki elalhat, de mi nem. Én egy Lajosmizse—Budapest úton átlag 650—700 ember életéért fe'elek. Nekem mindig kipi­henten kell szolgálatba lépni, amiért is nem vállalhatok pótmunkát, mellékállást, így nincs semmi keresetkiegéází­­tésem. — Panaszai — úgy tűnik — jogosak. Mindazonáltal úgy vélem, ez a kétórás figyelmez­tető sztrájk túllépte a MÁV és a mozdonyvezetők konflik­tusát. övön aluli ütést kanost a társadalom is. Erről mi a véleménye? — A társadalmat, vagyis az utazóközönséget nem érte vá­ratlanul ez a sztrájk. Október óta próbálkozunk egyezkedni, de a főnökeinknél süket fü­lekre talált a mozdonyvezetők panasza. — Ezt azért nem monda­nám. Felajánlottak 25 száza­lékos béremelést. — Mi tartjuk magunkat a huszonkilenchez! N A szerelvényen 17 embert számolok össze, a többiek el­mentek. LEKÖZLEKEDETT A vonatot, amely időben el­indult, s rendben meg is érke­zett rendeltetési helyére, a vas utaszsargon úgy emlegeti: le közlekedett. Tegnap — mond ják a MÁV vezetői —. a moz dony vezetők sztrájkja miar sok vonat el sem indult, vág’ ha igen. akkor nem közieke dett le, merthogy óriási késé? sei érkezett meg a célállomás ra. Az ebből eredő kár forint • ban és devizában több millió forintra rúg. Az állítás meglepő. Az uta­sok tapasztalatai szerint teg­nap ugyanis nem történt sem­mi rendkívüli, s ha nem hir­detik meg, hogy sztrájk van. eszébe se jutott volna senkinek ilyesmire gyanakodni. Az, hogy a vonatok össze-vissza járnak Magyarországon, egyáltalán nem rendkívüli dolog. Félórás órás késések a hazai, többórá sok a nemzetközi járatok ese­tében mindennapos, megszokott esemény- S ilyenkor senkinek sem jutna eszébe, hogy sztrájk van. Legfeljebb az, hogy a ma­gyar vasút, mely most újabb 80 százalékkal készül emelni a tarifákat, már régen leközle­kedett. — cs. — ugye, hogy az ember a saját fészkébe ne. — Vasutas? — Hát persze. — Igazuk van a mozdony­­vezetőknek. Óriási a felelőssé­gük. Kevés pénzért éjjel-nap­pal és ünnepnapokon teljesí­tenek szolgálatot. — Ezt mond­ta Rákosi Sándor, aki a MÁV egyik építőipari részlegénél munkavezető. — Nem mérges sokra? vasuta­— Boldog uj evet! Oláh Mihály vonat vezető és Molnár II. József mozdonyve­zető tegnap reggel a vezető­fülkében viszonozta jókíván­ságaimat. — Mi a véleményük a sztrájkról? — örültünk volna, ha nem kerül rá sor — jelentette ki Molnár József —. de másként nem megy. A harminchat szá­zalék helyett már így is a huszonkilencnél tartunk. — Hogy reagáltak erre a döntésükre a többiek? A ka­lauzok, más szakmabeliek? — Nincs köztünk vita. Egyetértenek velünk. Molnár József 11 éve vezeti a villanymozdonyt. A váci gépipari szakközépiskolában érettségizett. Két év gyakor­lati idő után került a gépre. A havi kétszáznegyven órai teljesítménye után 11 ezer fo­rint nettó bért kap kézhez. A vonatvezető 50-60 túlórá­val keresi meg a 14-15 ezer nettót. Harmincegy évi szol­gálata heti két-három éjszakai távolléttel telt Üj év első nap­ján Nagykőrösről, a lakóhe­lyéről indult, a szobi lakta­nyában aludt, a délelőtti gyorssal számított hazautazni. — Jogosnak tartja a moz­donyvezetők sztrájkját? — Egyetértek — közölte. Pető László mozdonyvezető a szakszervezet váci, helyi csoportját vezeti. — Az a vé­leményem — mondja a for­galmi irodán —. hogv mi a harminchat százalékos köve­teléssel cshk az infláció mér­tékét követtük. Harminchat százalék követelésről indul­tunk. huszonki’encig enged­tünk. Remélem, hogy ésszerű kompromisszum lesz a tár­gya' á sok- végén. Statisztikai felméréseink szerint a környe­ző országokban dolgozó kollé­gákhoz képest, beleértve Ro­mámét és a Szovjetuniót is, sokkal rosszabbul vagyunk megfizetve. Egv budapesti építőszövet­kezet munkása minden haj­nalban 4 óra 50 perckor indul el Kőszegről. Türelmesen várt a váci szere’vény elindu'ásá­­ra hogv az újpesti építkezé­sig eliusson. Hétkor már kéz den'e kellett volna a munkát. Eredetileg 5 óra 20 perckor szokott a csatlakozó vonatra felszállni. — Mi a véleménye erről a sztrájkról? — Igazuk van. Kevés a pénzük, de nekünk is kevés. Én nyolc-kilencezer forintot kapok kézhez. Utasok a fülkékben. — Hadd ne mondjak sem­mit. Azt szokták mondani SZOLIDARITÁS Arról nem szólirafc a híradá­sok, hogy Vácott tegnap csak a mozdonyvezetők sztrájkoltak, esetleg csatlakozott hozzájuk a többi vasutas is. vagy pedig az alsó váró sj sorompó biztosította szolidaritásáról a munkabe­­szüntetőket. Tény, hogy jóval a sztrájk lejárta után. tíz órakor, éppen akkor, amikor a megafon széj­­jelkürtölte. hogy a vonat 10—15 percet késik, a lámpa elpirult, a sorompó leeresztette magát. S azután úgy is maradt. Talán elszégyellte magát, mert hogy a vonatnak akkor már éppen negyed órája kellett volna meg­érkeznie. A vonat azonban sem akkor, sem 15 perc múlva, ha­nem éppen újabb fél óra múl­va gördült be. A sorompó, pon­tosabban a félsorompó, mind­addig lezárva maradt. A történtek szerencsére sem­miféle komolyabb fennakadást nem okoztak a közlekedésben. Teh ei autók, személykocsik, gyalogosok épp olyan nyugod­tan keltek át a vasúti síneken, mintha mi sem történt volna. Alighanem arra gondoltak, a sorompó a mozdonyvezetőkkel szolidáris. Csak akkor torpant meg a forgalom, amikor szabadra vál­tott a szemafor, felnyílt a kar. Az egyik gépkocsivezető ki is szállt a fülkéből, alaposan kö­rülnézett, s mint afféle önkén­tes rendőr, jelzett kollégáinak, hogy gyanújuk ellenére sem jön vonat. A vasúti közi élted és tehát za­vartalan. — Nem — válaszolta a fia­tal hölgy, aki negyvenöt perce várt már az indulásra. — Fékezzék meg az inflá­ciót — közölte ingerülten a 83 éves nyugdíjas, hajdan úgy­szintén szakmabeli, akinek 5 ezer forint a nyugdíja. Indu­latosan minősítette mindazo­kat, akik a magas árakról te­hetnek. A kormányról is volt néhány keresetlen szava. Mészáros Péterrel és Sződli­­geten felszálló útitársaival már csak az előtérben lehetett beszélni. Volt, aki föl sem fért, várta a másik szerel­vényt. Újpesten sokan leszáll­tak abban a hitben, hogy nem megy tovább a vonat. Végül hét óra 50 perckor begördül­tünk a Nyugatiba. — Ha már 2 ezer 500 forint­ba kerül a havi bérlet, leg­alább lennének tiszták meg pontosak a járatok — véle­kedtek a sződligetiek. Drágaságról, lakásépítési gondokról, hétköznapi aggo­dalmakról esett szó, de a vas­utasokra errefelé senki sem haragudott. A mozdonyvezetőit sztrájkjáról tudósított: Kovács T. István Matula Gy. Oszkár 4 Molnár Ildikó Vimola Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom