Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-03 / 2. szám

4 1991. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK PEST .UH fi 1 LEVÉL AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐKNEK Ebből országos probléma lesz Múlt heti ígéretünkhöz híven közöljük a Budaörs környéki önkormányzatok országgyűlési képviselőknek küldött jelhívá­sát. A szöveget az érintett te­lepülések képviselö-testületei elé terjesztették, január 3-án pedig e felhívással kapcsolat­ban értekezletet tartanak a XXII. kerületi polgármesteri hivatalban. „Tisztelt Országgyűlési Kép­viselő Or! Ml, az alábbi települések képviselö-testületei azzal a ké­réssel fordulunk Önhöz, hogy a földtörvény és a szövetkezeti törvény majdani vitájában az önkormányzat, tehát az önt megválasztó lakosok érdekeit képviselje az olyan mestersé­gesen, hatalmi szóval létreho­zott szocialista földbirtokosok­­- kai szemben, mint a Sasad Kertészeti Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet, amely tizen­hét szövetkezet összevonásával jött létre. Nem vitatjuk az Alkotmány­bíróság állásfoglalásával egy­becsengő tervezett földtör­vénynek és a szövetkezeti tör­vénynek a szövetkezeti tulaj­don védelmére vonatkozó szándékát, amennyiben igazi sorra ingyen, részben jelképes térítés ellenében községi földe­ket is átjátszottak a Sasadnak. A községeknek saját közigaz­gatási területükön Délül egy talpalatnyi földjük sincs a bel­területet leszámítva. Sőt egyes településeken még a belterület nagy része is a Sasadé. A te­lepüléseknek a Sasad munka­­lehetőséget már alig biztosít, fejlődésüket, bővítésüket telje­sen lehetetlenné teszi. A települések nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy megvá­sárolják az őket jogosan meg­illető területeket, amelyeket politikai machinációk révén vesztettek e!. Ugyanakkor a Sasad határtalannak tűnő föld­kiárusító kedve a települése­ket teljes bezáródásávai fenye­geti. Ez nemcsak a lakóterüle­tek, hanem taz egész infra­struktúra fejlesztését is kétsé­gessé teszi. (Például a már je­lenleg sem elégséges szenny­víztisztító mű bővítése is Sasad­­területet igényelne, vagy Bu­daörsnek olyannyira nincs földje, hogy temetője is Török­bálinton van.) Ügy tűnik, hogy a Sasad ve­zetése az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB. sz. határo­­amely szerint „a Magyar Köztársaság biztosítja a mező­­gazdasági termelőszQvetkez - leknek a tulajdonukban lévő termőföldhöz való jogát”, sajá­tosan értelmezi: a termőföldet át akarják alakítani építési te­lekké. A Tetrapack helyén né­hány éve még felváltva kuko­ricát és napraforgót termesz­tettek: a tervezett Budapark bevásárlóközpont helyére ugyanez a növényi kultúra jel­lemző: a Törökbálint határá­ban tervezett luxuslakónegyed helyén jelen pillanatban gyü­mölcsös van. Abszurdnak és elfogadhatat­lannak tartjuk, hogy egy 350C dolgozóra hivatkozó földbirto­koscsoport hat falu, két város és négy fővárosi kerület, vagy­is több százezer ember életle­hetőségét határolhassa el poli­tikai eszközökkel szerzett föl­dekkel való korlátlan üzlete­léssel. Fentiek értelmében kérjük, hogy a majdani törvényjavas­latnak olyan értelmű módosí­tását kezdeményezze, illetőleg támogassa, hogy a Sasad és a hozzá hasonló mesterséges képződmények esetében az il­letékes közigazgatás alá tar­tozó területrészek kiválthassa­nak, eredeti tagjai vagy örö­kösei bevitt földjükkel szaba­don rendelkezhessenek, és más jogcímen „megszerzett’’ földek pedig a helyi önkormányzatok tulajdonába kerüljenek. Ha a készülő törvények nem a fentiekben vázolt szellemben lennének elfogadva, az nem­csak az egyes településeknek, hanem az egész orezágnak sú­lyos problémát jelentene. Ha ugyanis a település ren­dezésének joga az önkormány­zatoké, a föld tulajdonjoga pe­dig a településektől elidegení­tett szervezeté (illetőleg e szer­vezet képviselőié), akkor az c lehetetlen helyzet alakul ki hogy az önkormányzatok jogos követeléseiket csak a beruhá­zási elképzelések megvalósítá­sának megakadályozásával tud­ják elérni. Ez azt a látszatot kelti, mintha vállalkozáselle­­nesek lennének, holott a jogo­san a településeket illető föld­területekkel a lakosság érde­kében önkormányzataink ki vánnak gazdálkodni, vállaikoz ni.” — írják felhívásukba! Budaörs, Törökbálint, Sóskút Pusztazámor, Biatorbágy, Tár nők, Diósd, valamint Budapes XL. XII., XX. és XXII. kerüle­tének önkormánvzatai. termelőszövetkezetekre vonat­kozik, ahol a föld tulajdono­sai, illetőleg örökösei jelenleg is gazdálkodnak. Magyarorszá­gon azonban szép számmal működnek olyan mamutgazda­ságok, melyeknek csak a neve szövetkezet, valójában sem­mi közük nincs az eredeti tu­lajdonosokhoz, és így a szövet­kezeti gondolathoz sem. Felső politikai parancsra összetákolt állami hiitbizományok ezek, amelyeken fügefalevél a né­hány bejegyzett tag. Ilyen a hat község, két város határa és négy budapesti kerületre ki­terjedő Sasad Mgtsz., amely­nek „szülőanyja” Cservenka Ferencné, az MSZMP megyei első titlcára volt. Úgy véljük, a földtörvény eredeti szándékának és rend­szerváltásának egyaránt meg­csúfolása lenne, ha a Sasad­­féle szocialista mezőgazdasági nagyüzemek a valódi termelő­­szövetkezettel azonos elbírálás alá esnének. Az 50-es 60-as években ala­kult községi termelőszövetke­zeteket 1968-ban a Sasad beke­belezte, majd a 70-es években újabb elvtársi akciók kezdőd­tek, a tanácselnökök rendre-Út a víznek TÁRSADALMI MEGBÍZATÁSSAL ben a megyei képviselő-testü­letnek is tagja. — Egyelőre még nincsenek nagy különbségek. Egyformán sok a gondunk, és sok a mun­kánk, és ugyanúgy nagy bi­zonytalanságban élünk, anyagi problémákkal küzdünk. Ezért terveinkről is csak úgy beszél­hetünk, hogy a jelenleg adott körülmények között megpróbá­lunk a községért a lehető leg­többet tenni — válaszolja, mi­közben egykori munkahelyé­hez, a kastélyhoz érkezünk. Látni, ahogy az ódon falak­ról, épületszárnyakról beszél, otthonosan mozog itt. Becsu­kott szemmel is felsorolná a kertben minden egyes fa he­lyét, korát, történetét, hiszen 30 évet töltött e falak közt, még előző szolgálati lakása is itt, a szomszéd telken áll. Per­sze a 30 alatt nemcsak az isko­la épületét ismerte meg eny­­nyire jól, hanem a falu min­den egyes lakóját is, vagy mint szülőt, vagy mint tanítványt. Sőt akadtak olyan tanítvá­nyok is, akiknek már szüleit is ő tanította. Jtigy kicsi teiepuies xarsauai­­-ni megbízatású polgármeste­rét, Csigi Pált kerestük fel Pusztazámorban. A község 760 akosú, Sóskúttal közösen kör­jegyzőséget alakítottak ki. ön­­illó polgármesteri hivatala a postával és a gyermekorvosi rendelővel közösen, egy szép, régi, földszintes udvarházban található, a falu közepén. Csigi Pál sétára invitál, büszkén mu­tatja a község műemlékeit, ne­vezetességeit, gyönyprű, régi kastélyát a hatalmas parkkal. — Szeretek sétálni — meséli útközben —, friss, csodálatos itt a levegő, béke. nyugalom van. Ha pedig nagyon sietek, hát kerékpárra ülök. A polgármester egyébként „csak” harminc éve lakik Pusz­tazámorban, egyébként Mohá­cson született, 63 esztendős. Tíz évig, 1960-ig Baranya me­gyében tanított, ekkor újították fel a pusztazámori kastélyt, és iskolát alakítottak ki benne. , A gyerekek négy csoportban, összevont osztályokban tanul­tak 1978-ig, ekkor a felső ta­gozat a társközségbe került át, és csak két alsós tanulócsoport maradt itt, az elsős-harmadi­kos és a másodikos-negyedi­kes osztály. A két tantermes is­kolában hárman dolgoztak, még egy tanító és egy napkö­zivezető: nem lehetett könnyű munkájuk. — Negyven év szolgálati idő­vel mentem nyugdíjba, világ­életemben összevont osztályo­kat tanítottam — emlékszik vissza ezekre az időkre. — A közélet iránt mindig is érdek­lődtem, ám igazán csak most nyílt alkalmam rá, hogy az ed­diginél többet tehessek a fa­luért. — Mi a különbség a főállású és a társadalmi megbízatású polgármester munkája között? — kérdeztem Csigi Pált, akiről azt kell még tudni, hogy egy-KÖNNYEBB BEDOBNI A TÖRÖLKÖZŐT Nem tolták át az országot Svájcba Októberben az ország összes településén megválasztották az uj Önkormányzatok testületéit és vezetőit, a polgármestere­ket. Most pedig — még három hónap sem telt el hivatalba ik­tatásuk óta — egyik a másik után visszalép, eddig az országban körülbelül hatvanan mondtak le közülük tisztségükről. Akadt, aki már megválasztása után néhány nappal, és volt olyan is, aki az év végéig bírta csak. A polgármestereket négy­éves időtartamra választják, visszahívásukra nincsen mód, és lemondásukra sem állnak rendelkezésre törvényes esz­közök. A szűk három hónap alatt visszalépett mintegy hatvan polgármester esete azonban azt bizonyítja, hogy valamiképpen mégiscsak si-. került őket meghátrálásra kényszeríteni. Szennyvízelvezető csatornát építenek Albertirsán a főút mentén TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI KUTATÁSOK Hatmillióval A gyengébb feladja A Belügyminisztérium, a Magyar Tudományos Akadé­mia Regionális Kutatások Köz­pontja. a Települési önkor­mányzatok Országos Szövetsé­ge, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet és a Ma­gyar Közigazgatási Intézet ösz­­szefogásával alapítvány létesült a települési önkormányzatok kiépülésének támogatására. Céljuk, hogy olyan kutatáso­kat finanszírozzanak, amelyek a településfejlesztés szerepének és technikáinak tudományosan is megalapozott módozatait dolgoznák ki. Az alapítvány képviselője és kezelője a Ma gyár Közigazgatási Intézet, in­duló vagyona hat és fél millió forint, amelynek legnagyobb része a Belügyminisztérium adományából származik. — Vajon milyen okok rej­lenek e nagy számú kudarc mögött? — kérdeztük Szabó Lajost, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának vezetőjét. — Hirtelenjében ötféle in­dokot is fel tudnék sorolni, indultak bár bizonyára még ennél is több létezik. Elsősorban az okozott feszültséget, hogy bár már a választások idején is óva intették a helyi önkor­mányzatokat attól, hogy poli­tikai pártok csatározásainak színterévé válja'nak, a legtöbb helyen ezt nem sikerült elke­rülni. A sok gáncsoskodás kö-i zepette a testület tagjai min­dent elkövetnek, hogy egy­mást és a polgármestert lehe­tetlenné tegyék. Ilyen légkör­ben természetesen mindig a gyengébb idegzetű adja fel hamarabb, és sok esetben ez maga a polgármester. — Ehhez hasonló gond me­rülhet fel abban az esetben is, ha a közvetlenül megválasz­tott polgármester — tízezer lakosnál kisebb településeken választottak közvetlenül — más pártállású, mint a kép­­viselö-testület nagy többsége. Ilyenkor azután nem képe­sek együttműködni, sőt sok esetben „kikészítik” a más pártállású vezetőt, aki az el­lenséges környezetben nem so­káig képes tartani magát. Jó szándékkal — A harmadik csoportba azok tartoznak, akik nagy igyekezettel és jó szándékkal láttak a munkához. A kezdeti lendület után azonban rádöb­bentek, hogy amit vállaltak, az nem is olyan egyszerű, mint amilyennek kezdetben tűnt. A napi hivatali munka után esténként, gyakran éj­szakába nyúlóan kell a harcot megvívni a képviselő-testület­tel minden egyes kérdésben. Helyt kell állnia a lakosság, a közvélemény, a nyilvános­ság előtt, és ne feledkezzünk meg róla, hogy a közigazgatá­si munkához nem utolsósor­ban igen nagy szakértelem, hozzáértés is szükségletetik. Aki más területről csöppent ide, és azelőtt nem végzett hasonló munkát, nem biztos, hogy képes beletanulni, bár­mennyire is>nagy jó szándék­kal indult a négyéves ciklus­nak. — Ok lehet a visszalépésre, hogy sokan egy jó egziszten­ciát láttak a polgármesterség­ben, hiszen a fizetés a minisz­teri illetmény 30—80 százalé­kát teszi ki. Ez már bizony anyagi biztonságot jelenthet napjaink nehéz, munkanélkü­liséggel terhes időszakaiban. Nem tagadjuk tehát, hogy sokan a biztos munkahely és a kiegyensúlyozott jövedelem reményében vállalták el a hi­vatalt. Meglepetés csak akkor éri őket, ha a képviselő-testü­let úgy dönt, hogy az adott településen inkább társada'mi megbízatású polgármesterre van szükség. A testületnek egyébként ehhez joga van, és tegyük hozzá, ez nem is min­dig indokolatlan, hiszen a pár száz lakosú helység üoveit akár főfoglalkozás mellett, társadalmi munkában is el lehet látni. — S végül szót kell ejteni azokról, akik az eltelt 1-2 hó­nap alatt rádöbbentek arra, hogy a jelen körülmények kö­zött nem képesek feladatuk­nak megfelelni. A világ ugyanis az önkormányzati vá­lasztásokkal nem változott meg, az országot nem tolták ót szeptember 30-án Svájcba. Szegénység, létbizonytalanság, rossz gazdasági helyzet, rossz ellátás, bizony mindez nem tűnt el egy csapásra a rend­szerváltás pillanatában. Egyetlen polgármester sincs ma könnyű helyzetben, ám nekik már megválasztásukkor tudniuk kellett, mire vállal­koznak. Mind törvényes volt, de nem kívánatos — Az önkormányzati főosz­tálynak egyébként mindössze az a feladata, hogy választá­sok vagy lemondások alkal­mával ügyeljen a törvényes­ségre, és mivel az eddig be­jelentett lemondások törvé­nyesek voltak, így hát bele­szólásuk sem lehet. Ugyanak­kor természetesen nem tart­juk kívánatosnak, hogy a pol­gármesterek ilyen nehéz hely­zetben nem állnak helyzetük magaslatán. Éppen ezek közt a realitások között kellene helytállniuk, akkor is, ha ez nagyon nehéz, hiszen a fele­lősséget valakinek vállalnia kell. A sok lemondás egyébként — még ha mégoly törvényes is —, ha komolyabb méreteket ölt. bizony igen nagy gondot okozhat az ország to­vábbi működésében. Az oldalt írta: Szegő Krisztina Fotó: Erdősi Ágnes Sok a gond, még több munka

Next

/
Oldalképek
Tartalom