Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-08 / 288. szám

Jegyzetek egy jegyzőválasztáshoz Óriási szálka a törpe vízmű Ki les* a falu Jegyzője? — kérdeztük november 28-án meg­jelent írásunk elmében? Mendén ugyanis a jegyzőválasztás több felvonásos ... hogy is fogalmazzam? tragikomédiává .. ? bővült. Egymásnak ugrottak, egymás ellen fordultak a pár­tok és önkormányzati testületi képviselők, a szavazatszámlá­lás aktusával kapcsolatosan a csalás vádja merült lel, régi ügyek buknak a felszínre, hogy még zavarosabbá tegyék a je­len ügyeket. Jegyző pedig nincs. Tótné Öváry Mariann volt vb-titkár és Szuhányi Ferenc (aki korábban ugyancsak volt már vb-titkár Mendén) pályázott a jegyzői tisztségre. — Hát hogy szavaztam vol­na arra, hogy Szuhányi Fe­renc legyen a falu jegyzője, amikor épp az ő vb-titkársá- ga alatt 37 millió kóválygott át innen Úriba, amiből meg­csinálhattuk volna már 1968 és 70 között a közmüvet? ! — fakadt ki korábbi riportunk­ban Dolányi András képvi­selő. Erre a kifakadásra kap­ta fel a fejét Szuhányi Ferenc, emelte a telefont, s kérte: ke­ressem meg, mert ezt a vádat nem hagyhatja válasz nélkül. A maglodi polgármesteri hivatalban találkoztunk, Szu­hányi úr ugyanis azóta a maglódiak bizalmából ott lett jegyző. Köszöni ezt a bizal­mat, s azt is, hogv három pá­lyázó közül a „szomszéd vár­ban” mégiscsak öt tartották érdemesnek a tisztre. S hívják ugyan Mendére még mindig, pályázzon ismét, de ezzel az alkalommal már nem kíván élni — mondja —, bár tudja, hogy a négy párt és a polgár­mester asszony ott is őt támo­gatná, mint ahogy a korábbi, sikertelen szavazások előtt is tette. — Mendére azért pályáztam, mert ott születtem, ott lakom ötvenöt éve, ott sportoltam aktívan 14 évig, két évig edzősködtem, tizenhét a helyi közművelődésben töttem... tettem, ö visszaüzeint: szó se lehet róla. Tótné Óváry Mariann erről nem beszélt, amikor a koráb­bi riport kapcsán szót vál­tottunk. Arról igen, hogy erő­sen kötődik ő is Mendéhez, úgy érzi, szeretik őt a falu­ban, s mielőtt pályázott vol­na, kikérte a munkatársai, a polgármester asszony vélemé­nyét is, akik támogatásukról biztosították. Pályázhatott vol­na máshová is. hívták, de — bár Gyomráról ingázik át — szereti Mendét. S beszélt ar­ról is : a faluban szóbeszéd tárgya, hogy Szuhányi Ferenc hagyta „elúszni” a pénzt, amiből annaik idején a közmű elkészülhetett volna, hogy ma ne kelljen lajtkocsikból horda­ni az ivóvizet a lakosságnak, de egy ABC-áruház és egy is­kola építése is akkor hiúsult meg, amikor Szuhányi Ferenc vb-titkár volt Mendén. évet töl­Szuhányi Ferenc nagyokat nyel, aztán összepréseli szo­rosan a szemét, száját, hogy ki ne bukjon belőle a sírás, hogy folytatni tudja: — .. .és hát köztudott, hogy súlyosan beteg a feleségem. Ha a-.szülőfalumban dolgoz­hattam volna, több időt lehet­nék raellettÇi Nem -veit ez ti­tok Tótné Öváry Mariann előtt sem, aki sérelmezte, hogy „rápályáztam”. Kértem, ül­jünk le, beszéljük meg, miért — 1967 novemberétől 1978 júniusáig dolgoztam ott, 67 novembereben, amikor odake­rültem, már megfúrtak egy mélyfúrású kutat, s a testület úgy döntött, hogy közmű he­lyett törpe vízmű kell. Utána­néztem: 800 ezer forintja volt abban az évben a falunak fej­lesztésre, 700 ezer pedig egyéb költségvetési pénzeszköz. Több milliót sem a megyétől, sem sehonnan nem kaptunk. Űri saját magának, az országgyű­lési képviselő segítségével jár­ta ki a közművet. Pénzeszköz átadásáról szó sem lehetett. — Nem lehetséges, hogy a járási pártbizottság szólt köz­be, s irányította át innen oda a pénzt? Akkoriban a taná­csok feje felett születtek ilyen döntések... A, „ w % • % $. '$ . ■ n &§. $$ — Negyvenkilenc tagú ta­nácstestület volt Mendén ak­kor. 1971-től. az új tanácstör­vény megszületése után már Azt beszélik... Azt beszélik, hogy sok monori pedagógus és kis­diák örül a cserének, mi­szerint a Mezőgép kony­hája helyett a Katona Jó­zsef utcai „óvodakonyhá­ról” kapják újabban az ebédet. Mint hallani: vál­tig csodálkoznak, hogyan lehetséges, hogy a koráb­biakhoz képest szinte fél­pénzért sokkal nagyobb, s igen ízletes adagokat kap­nak. Csodálkoznak — de remélik, így is marad ... Azt beszélik, hogy a gyümről polgármester be akarja záratni a helyi Sportbülét. Azt is hallani, hogy mindez mély aggo­dalmat keltett a sportolók és vezetők körében, mivel jóformán ez a vendéglátó­egység „tartja ei” a több mint háromnegyed évszá­zados egyesületet. Arról beszélnek, ha valóban be­zárnák a Sportbüfét Gyom­ron, akkor a sportkör is becsukhatja az ajtót maga mögött. Mindenesetre az ügyben érintettek — és a helyi sportközvélemény bí­zik abban, hogy erre nem kerül sor. Azt beszélik, hogy Péte­riben a közelmúltban ki­gyulladt egy személyautó. A műszaki hiba miatt be­következett tűz teljesen ki­égette a kocsi belsejét, jó­formán csak a meztelen karosszéria maradt meg belőle. Azt is beszélik, hogy személyi sérülés szerencsé­re nem történt, mert az autó tulajdonosa még idő­ben ki tudott ugrani belőle. Azt beszélik, hogy a rö­vid idő alatt népszerűvé vált új monori vállalkozás, a Himalája Szépségszalon gazdáinak terveiben az is szerepel, hogy a szaunát kibővítendő szabad téren fedett uszodát is szeretné­nek létrehozni. Természe­tesen kizárólag a vendégek számára, nem „városi strandként”. Városi strand­ról majd alighanem csak akkor szól a „fáma”, ha ez ügyben is kerül egy vállal­kozó. Azt beszélik, hogy Úri­ban igen aktívan tevékeny­kedik a helyi sportkör nemrégiben megválasztott vezetősége. Legújabb ötle­tük egy kulturált vendég­látóegység létesítése a sportpálya közelében. Egy­re több egyesület kénytelen ehhez a lépéshez folya­modni, hiszen további mű­ködésük forog kockán. Úriban sem akarják be­csukni a sportkör kapuját, sőt a vendéglő bevételéből kívánják a sportkört fenn­tartani. Azt beszélik, hogy a há­rom volt társközség — Gomba, Bénye, Káva — közül a legkisebb önkor­mányzati testiilete nem ért egyet a körjegyzőség gon­dolatával, ezért önálló jegyzői állásra hirdettek pályázatot. Ez nyilván azt jelenti, hogy a kávaiak el­utasítják a régi felállást, ugyanakkor számolniuk kell a közösen működtetett intézmények terheinek új­rafelosztásával. Azt beszélik, hogy a Pi­lis környéki erdőkben is sűrűn ropognak az orvva­dászok fegyverei. Az el­kapkodott, pontatlan lóvé-' sekkel a lesipuskások na­gyon sok állatot megsebez­nek, kínhalálra ítélnek. Emlékezetes, hogy nem túl régen egy ilyen „családi vállalkozást” sikerült lefü­lelni, de a feketepiacon ol­csón beszerezhető fegyve­rek csábításának sokan nem bírnak ellenállni a környéken. A vadőrök ugyanakkor szinte tehetet­lenek velük szemben ... minden évben volt falugyű­lés, s minden évben a fe­jünkhöz vágták volna. De nem volt mit. Egyébként, ami­kor már Sülyben dolgoztam, a sülyiek mindig a mendeiek törpe vízmüvét emlegették Hogy bezzeg ... ! ABC-, iskola- építés? Szó sem volt ilyesmi­ről. 1970. szeptember elsejétől egyébként nappali tagozaton a Tanácsakadémiára jártam, Czövek István úri lakos, úri vb-titkár helyettesített. — Eszerint lehetséges az, hogy egy minden konkrét ala­pot nélkülöző szóbeszéd az oka annak, miszerint önt né- hányan érdemtelennek tartot­ták Mende jegyzői tisztére, s végül is megosztottá vált a fa­lu vezetése, sőt meg egy csalá­si históriába is belesodródott? Szuhányi Ferenc tehetetlenül tárja szét a kezét. Hallgatása — válasz. — Nem voltak esetleg sze­mélyes ellentétei az ön ellen szavazó képviselőkkel? Az ember mégis valamiféle okot keres... — Egyet tudnék említeni. Dolányi Andrással volt egy af­férunk, amikor ő még fatelep­vezetőként dolgozott, s a mag- lódi tanácsháza gerendázatá- nak elkészítésekor nemcsak a hulladékot tartotta meg magá­nak, de igen magas számlát is adott. Végül a „középarányos­ban” egyeztünk meg. Baráti viszony nincs közöttünk. De ellenségek sem voltunk. Most viszont kénytelen vagyok el­töprengeni: vajon miért kel­lett még ahhoz is folyamod­niuk, hogy a zárt polgármeste­ri hivatalból, az írógépasztal alatti fedett szemétkosárból vegyék ki az összetépett sza­vazócédulákat? Mert ha lesz bírósági eljárás, koronatanú­ként mondhatom el, hogy a polgármester asszonnyal mi hagytuk el utoljára a helyisé­get, ahol a szavazás történt. A szavazócédulákért tehát ké­sőbb. a már zárt helyiségbe kellett visszamenniük ... Csak ülök és hallgatok. De ezt a históriát nem is nekem kell megválaszolnom. Mind­azok, akik azzal ültek le az önkormányzat székeibe, hogy „másképp”, hogy „demokrati­kusan”, hogy „tisztességesen”, emberül — le kell hogy von­ják a tanulságokat. K. Zs. Sokat bírnak a szarkák Már nappal is terjed a Min Rohamosan szaporodnak a bűncselekmények szerte az országban, s ezen a téren a jövőben sem számíthatunk kedvező változásokra. Szűkebb pátriánk települései is előkelő helyet foglalnak el a bűnügyi statisztikában, no­ha az emelkedési ütem az országos és a megyei átlag­nál is alacsonyabb, annak ellenére, hogy kedvezőtlen helyzetben vagyunk (agglomeráció). Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy a rendőrség felderítési ered­ményességi mutatója sokkal jobb az országos átlagnál. Természetesen ehhez az is kell, hogy a személyi állo­mány szinte éjjel-nappal talpon legyen, sokszor mun­kaidőn túl is nyomozzanak. A Monori Városi Rendőr­kapitányságon Kirtyán Károly őrnaggyal, a bűnügyi osztály vezetőjével és a monori rend­őrállomás nyomozójával, Sző­ke István zászlóssal ezúttal a gazdasági bűnügyekről, a köz­tulajdon sérelmére elkövetett lopásokról beszélgettünk. Ha nyitva a kapu — Napjainkra átrendeződ­tek ezek a típusú bűnügyek — mondja Kirtyán Károly. — Ma már egyre inkább a ma­gánlakások, magánüzletek fel­törésére irányulnak a betöré­sek. S az is igaz, hogy már nem a video meg a színes tévé a „sláger”, hanem a készpénz, az aranyékszer és a valuta. Ezeket szeretik meglovasítani a betörők. És még egy jellem­ző tapasztalat. Mostanában már nem csak éjszaka járnak a betörők portyázni, hanem fé­nyes nappal. Ahol nyitva a ka­pu, ahol idős embert találnak otthon, máris megtalálják a módját az értékek eltulajdoní­tásának. — De azért a munkahelye­ken sem ritkák a nagy értékű lopások — kapcsolódik a be­szélgetésbe Szőke István. A monori Mezőgép Vállalatnál például sorozatosak a lopások. Mintha a betörők is megérez­ték volna, hogy a vállalat el­len folyik a csődeljárás, nincs olyan élénk mozgás a közpon­ti telephelyen, mint a korábbi években. Alumíniumprofilo­kat, színesfémeket loptak el a Gombai úti telepről. S ugyan­ez az eset a közelmúltban új­ból ismétlődött. Az anyagi kár több százezer forintra rúg. A tetteseket szerencsére sikerült kézre keríteni, hamarosan bí­róság előtt kell felelniük tet­teikért. A monori Kefe- és Faipari Vállalattól 300 ezer forint ér­tékű ipari bronzot loptak el ugyancsak ebben az esztendő­ben. A tettesek szintén-ismert­té váltak. A Monori Állami Gazdaság takarmányfeldolgozó üzemében belső üzemi szarkák dézsmál­ták az ott gyártott termékeket, a kutyatápot, a zsír- és tejport. A tíz-tizenöt tagú csoport tag­jai a kihallgatások során el­mondták, hogy „mások” is a Csévharaszton előállított ku­tyatáppal etetik az állatokat, miért ne vihetnék ők is haza a kedvelt ebcsemegét?! — Kifejezetten gazdasági bűnügyet viszonylag keveset vizsgáltunk — folytatja ismét Kirtyán Károly. A gombai presszóban rendezett diszkó­ban hamis ezressel és ötszá­zassal fizettek. A hamis ban­kák a legpriimiitívebb xerox eljárással készültek. A tettese­ket sajnos nem sikerült lefü­lelni. A devizagazdálkodás megsértése is elég gyakori. A külhonból hozott értékeket egyesek szabálytalanul értéke­sítik "i kiskereskedőknek, akik aztán szintén belekeverednek az ügybe — orgazdaként. Orvosok is A köztulajdon sérelmére el­követett lopások elég gyako­riak a gombai Fáy András Tsz-ben, ahol a betörők főleg a borospincét látogatták szor­galmasan az utóbbi hónapok­ban. A Finommechanikai Vál­lalat monori üzemében csak­nem egymillió forint értékű anyagot loptak el. És itt van egy sokakat fog­lalkoztató bűnügy, Varga Ár­pád volt monori főgyógysze­rész esete. Az előzetes letar­tóztatásban lévő volt főgyógy­szerész a rendőrség fogdájá­ban várja a vizsgálat befeje­zését. (A részletekről lapunk más helyén korábban már be­számoltunk. A szerző.) Varga Árpád ügyében még tart a nyomozás, ' újabb gyanúsítot­tak (köztük orvosok!) is van­nak, ákik közreműködtek a közel másfél milliós — foly­tatólagosan elkövetett — gyógyszereik és gyógyászati anyagok eltulajdonításában. Várhatóan e hónap közepén befejeződik a vizsgálat, s az ügyet vádemelési javaslattal átadjuk az ügyészségnek. Sugárzó feszültség — A jövőkép a bűnözés te­rületén nem kecsegtet sem­miféle jóval — mondja Kir­tyán őrnagy. — Együtt kell élnünk ezzel a helyzettel. A társadalom feszültségei kisu­gároznak a mi munkánkra is. Ezt mi úgy érezzük, hogy egyre több a munkánk, de va­lamennyi munkatársammal azon igyekszünk, hogy a bűn­elkövetők minél nagyobb há­nyadát felderítsük. G. J. Szilánkok Hírferdités Hiteles forrásból szárma­zó értesülésünk szerint vá­rosunkban egy vállalkozó megnyitotta a századik vendéglátóegységet. Az avatáson jelen levők szerint a kora reggeli órákban ün­nepélyes külsőségek között sikeresen átvágták az — első vendéget.. . OR 1 Fondorlatban nincs hiány Becsapós bankók Végy egymillió forintot ma­gadhoz — persze csak ezre­sekben vagy ötszázasokban, keress egy valutázót, és váltsd át német márkára. Persze csak akkor, ha jól ismered az idegen pénznemet, mert kü­lönben könnyen pórul jár­hatsz. Nos, ez a recept csak ritkán válik be, amint azt az utóbbi hetek tapasztalatai is bizonyítják. A város rendőrkapitánya, dr. Jakab Géza őrnagy egy­szerűen csodálkozik azon, hogy egyes emberek milyen naivak tudnak lenni ilyen esetekben. A valutával panamázók ki­terjesztették csápjaikat kör­Nem árt az óvatossá! A posta, az OTP és a bank környékének ellenőrzése hozzátartozik a rendőrség napi munká­jához. Hogy a kék-fehér autó rendszeres megjelenése mennyiben tartja vissza a környékbeli bűnözőket, azt igazából csak az egyenruhások tudják megítélni. Tény azonban, hogy a bűn- cselekmények száma hazánkban is egyre több. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ah­hoz, hogy fotóriporterünket a kép készítése köbben kissé gyanúsnak találták. Nos, mit mond­hatunk erre? Talán csak annyit: nem árt az óvatosság! (Erdősi Ágnes felvétele) nyékünkre is, s különféle fon­dorlatos eszközökkel jutnak százezrekhez — a külföldi pénz ellenében. Persze, ez a külföldi pénz csak részben idegen, mert a kötegek belse­je a legtöbbször magyar hú­szast rejteget. Befőttes gumi­val erősítik át, henger alakú­ra formálva nyújtják át a későbbi kárvallottnak. Ám ‘ a kötegben csak a külső a száz­márkás, a többi már magyar pénz. A kapualjakban — sok­szor fényes nappal — cserél­nek gazdát a hamis külföldi pénznemek, és az „igazi” ke­mény magyar ezresek. A pa­namázók a legkülönfélébb trükkökkel „etetik” meg az éhes magyarokat, akik — annyira vágynak a márkatíz­ezrekre. Előfordult már, hogy amíg a kocsiban bőszen számolták a bankókat az „üzletkötők”, egy másik autó nekirohant, a külföldi állampolgár kipat­tant az ülésről, átszállt — s már robogtak is tova a zsák­mánnyal. Monoron közszájon forog, hogy valutára éhes. jómódú emberek hogyan lettek be­csapva. Akadt akinek több mint egymillió forintja bánta, a másiknak 600 ezer, és így tovább. Nem érdemes tehát próbál­kozni az ilyen üzérkedőikkel, mert könnyen pórul járhat mindenki. „Tisztességes” üzlet csak ritkán köttetik, de azok csak párszáz márkák. S hol van ez a 25-30 ezertől, ame­lyekért már egymillió forintot kell leperkálni. (Gér) Ecser, Maglód Véradások Rendkívüli véradást tarta­nak a karácsonyi ünnepekre való tekintettel Ecseren és Maglódon december 11-én, kedden. Ecseren a művelődési házban 8-tól 16 óráig, Magló­don a központi iskolában 8.30- tól 15.30-ig várják a donoro­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom