Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-29 / 304. szám
4 1990. DECEMBER 29., SZOMBAT Magányosan, de nem egyedül..! Emlékek társaságában A könyvtárban külön polcot töltenek meg Szepes Mária munkái. Először gyermekkönyveivel — Pöttyös Panni sorozatával hódította meg a ■fiatalok szívét. Nem volt olyan műfaj, amelyben ne dolgozott volna. Irt forgatókönyveket — az ezekből készült műveket ma is játsszák a Filmmúzeumban — sci-fit, misztikus regényeket, verseket és még felsorolni is sok, mi mindent. Idős kora ellenére ma is dolgozik. • Milyen gyakran találkozik személyesen olvasóival? — Télen nehezen mozdulok ki, de tavasszal meg nyáron közeli helyekre szívesen elmegyek. • Mit Jelent az írónőnek a karácsony? — Csodálatos volt a gyerek-- korom, nekünk minden napunk ünnep volt. Nagyon sok nehézségen, aggodalmon, félelmen, fájdalmon mentem keresztül, akárcsak mások is. Én is végignéztem szeretett hozzátartozóim betegségét, szenvedését, halálát. Nekem kora gyermekkorom óta nagyon sokat jelentett a karácsony. Valódi ünneppé tettük ezeket a napokat Valóban az esztendő szívévé lehet emelni ezt az ünnepet Apám, aki nagyon értett a formaságokhoz, ő teremtette meg családunkban a karácsonyok kultuszát. A szépségnek, a fény születésének egy olyan lakomáját varázsolta elő, hogy nemcsak a testünk lakott jól, hanem a lelkünk szelleme is evett és ivott Apám a karácsonyfa-díszítés művésze volt, olyan igényes, hogy már három-négy héttel előbb kezdett el fenyőfát keresni. Mindig vörösre fagyott arccal és kézzel jött haza. Azzal, hogy az idén nem lesz karácsonyfánk. Persze mégis lett. Voltak nagyon mély hullámvölgyeink. Sokszor nem is tudtuk, hogy miből fogjuk az ünnepeket megrendezni. De mindig megtörtént a bibliai csoda. Pénz állt a házhoz, ma sem tudom hogyan, de minden megoldódott. Szenteste csodálatosan feldíszített fát találtunk, angyalhajjal, különlegességekkel. Mi a bátyámmal a másik szobában vártuk a nagy pillanatot, mikor szólal meg a csengő. Arra számítottunk, hogy semmilyen ajándékot nem kapunk, mert ezzel fenyegettek bennünket rosszaságunk miatt. Mi is tudtuk, /hogy szüléink díszítik a fát, de nem akartuk tudomásul venni, úgy fogtuk fel, mint egy igazi csodát. Addig-addig könyörögtem, míg valaki megmutatta nekem a félig feldíszített fát. Csalódást okozott a valóság. Később a családi ünnepeket mindenféle műsorral tettük még szebbé. Misztériumjáté- kokat aditunk elő, zenei kísérettel. Szüleimnek sok barátja volt, akik velünk töltötték az ünnepeket. Mindenki hozott és kapott valamilyen ajándékot. Megszólaltak a harangok, csodálatos hangulata volt az ünnepeknek. Majd kutatni kezdtük a karácsony eredetét. Csodálatos oltárokat is készítettünk. Az ünnepeket, ha nagyon szegényen is, de érdemes megtartanunk, mert az ember életét színesebbé, örömtelibbé, melegebbé teszi. Ezzel a kérdéskörrel is foglalkoztam részletesebben A gyógyító örömök mágiája című könyvemben, mely hamarosan megjelenik. % Családi körben ünnepelték a karácsonyt? — Bár magányosan élek, de nem egyedül, mert szeretteim emléke velem van. Nagyon sokat dolgozom, egymás után jelennek meg könyveim. Olvasók százaitól érkeznek levelek. Évtizedekig csak az íróasztalfióknak dolgoztam, nem gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek valaha is megérhetem a megjelenését. Úgy érzem, van még tennivalóm a világban. Most ez jelenti nekem az ünnepeket. S. I. Közművelődési szak Debrecenben Biztosat a tanszék tud A továbbtanulni vágyó diákok már most tájékozódnak arról, milyen szakok indulnak az egyetemeken, főiskolákon. A közeljövőb«n jelenik meg a „Felvételi tájékoztató”, amely azonban nem tartalmazza a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem most induló közművelődési szakra való jelentkezés feltételeit. A felnőttnevelési és közművelődési tanszék irányításával több mint három évtizede folyik Debrecenben kulturális- közművelődési szakemberképzés. Az itt végzett hallgatók rendkívül sok kulturális intézményben, tömegkommunikációban, könyvtárakban, múzeumokban, színházakban, különböző társadalmi egyesületedben tudták hasznosítani szakismereteiket. Korábban ezt a végzettséget a népművelés szak felvételével szerezhette meg a hallgató. Az idei „Felvételi tájékoztatóban" tévesen, még a népművelés szak került meghirdetésre. Az országban megindult rendszerváltással összefüggésben a tantervek is módosultak, radikális változások előkészítése van folyamatban. Célszerű tehát, ha az egyetemi tanulmányokra vállalkozni szándékozó diákok választásuk előtt tájékozódjanak az érintett tanszéken. Üjdonsdg, hogy a közművelődési szak mellé az idén nemcsak történelem és magyar, ha nem bármely idegen nyelvszak is párosítható, sőt a természet- tudományi szakokkal való párosítás sem kizárt. A szakképzésben a modern informatikai és számítástechnikai ismeretek is szerepet kapnak. A másodharmadéven választani lehet a kulturális menedzseri, a felnőttoktatás-nevelési, és a helyi kommunikátori szakirányok között. A közművelődési szakra történő jelentkezéshez további írásbeli és szóbeli tájékoztatás kapható a KLTE félnőttnevelé- si és köziművelődési tanszékről: 4010 Debrecen, Egyetem tér 1. I. emelet. 139-es szoba. Konferencia és fórum Önkormányzat és iskola A települési önkormányzatok oktatással foglalkozó képviselői, és a most alakuló oktatási bizottságok számára konferenciát és fórumot szervez az Oktatáskutató Intézet 1991. február 11-én, Budapesten. A konferencián az intézet kutatói, a Művelődési, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium szakértői tartanak előadást. A rendezvény részvételi dija 250 forint, 1991. január 15-ig lehet jelentkezni levélben az Oktatásku- tató Intézet címén: 1395. Bp. Pf.: 427. Margó KISÚRISTENEK A véletlen remek gereblyéző. A patinás múzeum egy szem muzeológusa megkér, ha nincsen terhemre, megvásárolnék-e egy könyvet a számukra. Persze számla is kellene, mert ugye az adminisztrációs előírások ... No, nem a számla a gond. A muzeológusnak, a régi ismerősnek az a gondja, hogy a városban lehetetlenség hozzá- jutni az óhajtott műhöz. Az első kötethez még lehetett, a másodikhoz nem ... Furcsa? Ne rébuszokban fogalmazzak, igaz?! A mű a Magyar néprajz. A nyolc kötetre tervezett alapmunkát — mert nyilván annak anyaga volt készen — a hatodik kötetnél kezdték! Pontosabban: a hat per egyes kötet látott napvilágot. Fura start egy ilyen tudományos igényű és — szerencsére! — megvalósítású könyvfolyam esetében, ám törődjünk bele(?) az ilyen különlegességbe. A muzeológus is ezt tette, s mert nélkülözhetetlen kézikönyvről van szó, a város egyetlen könyvesboltjába érkezett két példányból az egyiket megvette (számlával!) munkahelye könyvtára részére. Eddig semmi gond. A gond akkor kezdődött, amikor híre jött, a hat per kettes kötet is elhagyta a nyomdát. A könyvesboltban a kedves, egyszemélyes személyzet bevallotta a „tudós úrnak", hogy az ő vállalatuk nem vett át egy darabot sem a hat, per kettesből, és a továbbiakból sem fog, mert nincsen pénze „ilyesmire”, ami sokáig terheli a készletet. A muzeológus nyelt egyet, s amikor legközelebb a fővárosban járt, az útjába akadó könyvüzletekben kérte-kérdezte. Volt, ahol húzták a vállukat, mondván, nem is hallottak róla, másutt a már ismerős szöveg hangzott el, az ő vállalatuk (sem) nem vett át... Indult a vonat haza, már nem volt érkezése emberünknek tovább kutatni. Ezért fanyalodott rám ... A művet az Akadémiai Kiadó két üzletében minden további nélkül megkaphatja bárki a fővárosban ... ameddig kitart a példányszámból. Utána? A hat per egyes kötet még országos terjesztésű volt, a hat per kettes ... Kérem, közben minden megváltozott, mondja az egyik illetékes. Minden? Na de ennyire?! S így kellett megváltoznia? ! Zeng az ország a magyarkodástól. A felületes, a deklaratív, a tényleges tartalmakat nem ismerő, azokat mellőző honfiúskodás és honleánykodás elsősorban azokat bántja, akik kimeríthetetlen kincsestárat látnak a néprajzban, olyan forrást, amely szeretetve, megbecsülésre nevel éppen azzal, hogy elénk állítja eleink viseletéit, táncait, énekeit, tárgyi emlékeit. Fel- és mégis- mérhetetlen kisúristenek viszont úgy döntöttek, hogy első, második és harmadik a gazdaságosság, a haszon, a készletforgás, s akik (például) vettek egy hat per egyes Magyar néprajzot, azok most utazzanak a fővárosba, majd ott megvásárolhatják a hat per kettest, mert ugye „a mi vállalatunk” ... Tartok tőle: a megyében jó néhány múzeumban, iskolai könyvtárban egy szál magában marad az a hat per egyes ... Tudom, tudom, a könyvtárellátó szolgálat segítségével a nagy gyűjtemények hozzájut- nak(?) az ilyen és hasonló művekhez, de mi lesz a kiskönyvtárak, a szakkönyvi gyűjtemények sorsa? Ha oda- vissza a vasúti költség any- nyi, amennyi a kötet ára? Kérjék postán? Lehetséges. Csak éppen a végkifejlete bizonytalan, mert gyakran az a válasz, mire a papírok ide- oda járnak: kifogyott... A megye múzeumaiban gazdag néprajzi anyag is felhalmozódott. Sikeresen dolgoztak (és reméljük:.a jövőben is módjuk lesz rá) honismereti körök. A megyei múzeumi igazgatóság sikeresen próbálkozott (lásd pél dóul a Tápió mente néprajzi hagyományait részben feldolgozó két kötetet) azzal, hogy megmentse a pótolhatatlant ... Még van krónikaírói pályázat... Ez-az még van, de egyre többen ágálnak < kisúristenek, egyre gyakrab ban dördül ostorként a szavuk, egyre inkább ők akarják megmondani, hol lakik az Űristen ... Tényleg, hol la kik? Mert bizony ha így reánk szabadul a magyarok kisúristene, akkor hol lészen helye, maradása a magyar néprajz istenének?! Mészáros Ottó Politizáló agrárértelmiség Műveltséget adni a diplomához Az agrárértelmiségnek, miként a múltban, a jövőben is kiemelkedő szerepe lesz a magyar falu, a vidék életében. Ahhoz azonban, hogy ezt a társadalmi szerepét betöltse, nemcsak szakmailag, de társadalomismeretek terén is képzettnek kell lennie, hogy a szakismeretek mellett a humán értékek hordozója és terjesztője legyen. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem politikatudományi oktatói a közelmúltban konzultációra hívták a hazai agrár- felső. oktatásban tevékenykedő kollégáikat, méghozzá azzal a céllal, hogy megvitassák a politikatudomány jelenlegi helyzetét, oktatásának jövőbeni feladatait, különös tekintettel az agrár szakemberek képzésére. Dr. Réti László, a GATE politikatudományi tanszékének, tudományos főmunkátár- sa a témával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a hallgatók politikai képzésében a pártsemlegességnek kell dominálnia. Az oktatás nem lehet plurális, a pluralizmus a pártokban valósul meg. Megítélése szerint ez elvi pedagógiai szempont kell hogy legyen. A politikatudományi képzésnek kétségtelenül kiemelkedő szerepe lehet abban, hogy az agrár szakemberek leküzdjék a velük szemben a mai napig meglévő fenntartásokat, amelyet sokak hiányos műveltsége vált ki. Nem feledhető, jegyezte meg dr. Réti László, hogy a mező- gazdaság egyszerre gazdasági és társadalmi tevékenység, s tudni kell azt, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok és körülmények közepette, rendkívül megnőtt az emberi tényezők szerepe. Töke, tudomány, szakismeret és alkotó fantázia egyaránt szükségesek az eredményes működéshez. , A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szervezés alatt áll annak a politikai klubnak a létesítése, amelyet a GATE-n tanuló harminc külföldi magyar számára indítanak be. Ukrajnából, Erdélyből, Délvidékről származó hallgatóknak kívánnak tartalmas politikai ismeretek átadása mellett, vitára késztető, a választott szakmához szorosan kapcsolódó pluszismereteket nyújtani. (gyócsi) Szigetszeiitmiklós határában tíj régészeti kincsek 1991. január végéig tekinthető meg a Budapesti Történeti Múzeumiban az a föltárt kincs, melyet az intézmény régészei ástak ki a földből. Az MO-s autópálya építése közben 1987—90 között számtalan tárgy került elő a föld mélyéből Szigetszentmiklós, Duna- haraszti, Taksony és Soroksár térségében. Ügy tűnik, bárhol kopogtatjuk, bolygatjuk a földet, sorra dobja ki magából a bronzkori korsókat, római tálakat, szarmata sírokat. A legnagyobb leletet közvetlenül a Czuczor-sziget mellett, az egykori Szőlős község területén — Dunaharaszti, Szigetszentmiklós környékén — találták: ú.jkőkori, vaskori, rézkori tárgyakat. Itt harang alakú edények is előkerültek a föld mélyéből, tálak, fenőkövek, bronzkések, bronzékszerek. Az időszámítás utáni I. században iráni eredetű szarmata törzsek érkeztek a mai Soroksár, Dunaharaszti, Taksony területére, kapcsolatban álltak a rómaiakkal, hiszen ez a limes környéke volt. Sok tárgy került elő a majd kétezer esztendőt pihent föld alatti múzeumból. Az MO-s autópálya 28 kilométer hosszú, s mikor a markológépek megkezdték munkájukat, hamarosan négy helyen tépték föl az emlékeket. Valóban páratlan szerencse és a tudatosság nyomán felszínre került újkőkori csüngődísz. a kora bronzkorból származó agancskapa, s megannyi eszközzel együtt a ko rangon készült kelta tál. Régi temető, gabonásverem és a tatárjárás utáni középkori magyar falu alaprajzai is látha tóvá váltak. Hála a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek, hogy ez a kincs megmaradt, megszületett. Része van ebben a sikerben a sziget szentmiklósi régésznek, Vöd Imrének is, aki évtizedek óta „egyszemélyes intézményként‘ e térség nagy kutatója. Losonci Miklós Elő nemzeti kincsek Pécelen és Vácott Díjazott családi élet A Nagycsaládosok Egyesülete által létrehozott Családi Alapítvány ebbe-i az esztendőben is kiírta az Élő Nemzeti Kincsdíj elnyerésére felhívó pályázatát. Ezt olyan családok, közösségek és személyek számára alapították, akik példás családi életet éltek és élnek, a kisközösségi élet értékeinek felmutatásában a legtöbbet tették. A díjat ebben az esztendőben is — a beérkezett javaslatok alapján — a kuratórium osztotta ki. Vincze Endre, az egyesület titkára elmondta, az idén a tavalyinál jóval több ajánlattevő levelet kaptak az ország minden tájáról. A kuratórium tagjai november végén és december elején felkeresték ezeket a családokat, beszélgettek velük, megnézték, milyen környezetben, körülmények között élnek, dolgoznak. Végül megszületett a döntés, s a díjazottaknak — tíz családnak és egy idős férfinak — az ünnepek előtt adták át az elismerést kifejező oklevelet s az ezzel járó 25-25, illetve 10 ezer forintot. Az elismerést elnyerők között volt két Pest megyei család is. Dévai Zoltánt és feleségét Pécelről egy községbe.i jó barátjuk, szomszédjuk: Ka- szap Márta ajánlotta. Elmondta, hogy a családdal közös tár- s. - házat építettek, szinte együtt élnek, jól ismeri őket. Igazi, őszinte és nyitott emberek. A férj és a feleség a községben az ifjúsági hittantanítás vezetői. öt saját gv-rmekúk mellett két állami gondozott gyermeket is nevelnek: egy ötéves kisfiút és egy sokat betegeskedő kétéves kislányt. A hét gyermek közül a legnagyobb, aki már felnőtt, szintén befogadott egy otthonbeli gyermeket, valamint ő neveli rendezetlen életű nővére csemetéjét is. A családhoz tartozik még egy Erdélyből érkezett fiú, akit befogadtak. Gyombolai Márton és felesége szintén megkapta az Elő Nemzeti Kincs-díjat. Ok Vácon élnek, nyolc felnőtt gyermekük van. Gyombolai Márton — akit egyszerűen csak Marci bácsinak hívnak az ismerősök, barátok — verseit s az egykori Váci Naplóban megjelent írásait, melyek miatt börtönbe is került, sokan ismerik. Kisértés című oratóriumát három esztendővel ezelőtt mutatták be az Egyetemi Színpadon. A házaspárra — akik- nyolc gyermeket neveltek, Marton Éva hívta fel az alapítvány kuratóriumának figyelmét. A példamutató családi életet élő díjazottaknak mi is gratulálunk. M. I. ■ Szí N HÁZI LÉ VÉ T A Elünk és meghalunk Sokak szerint az emberi létnek csak két lényeges pontja van: a születés és a halál. Ami közéjük esik — azaz az élet — csupán út az egyik végponttól a másikig. Mások a halált az élet legfontosabb céljának, egyetlen biztos mozzanatának tekintik. Mítoszok, mondák, nagy eposzok központi témája a halál. Népek, civilizációk viszonya a halálhoz olykor többet elárul róluk, mint életük bármely más szférája. S ha a különböző vallásokra gondolunk, nem nehéz észrevennünk: valamennyinek alaptétele a halál s a halál utáni lét megannyi kérdése. Vannak irodalmak js, amelyekben a halálmotívum fontos teret kap. A magyar irodalomban ez kevésbé hangsúlyos, mint mondjuk a német romantikában, vagy a század- forduló körüli francia költészetben. Talán alkati hajlamok határozzák ezt meg — bár a magyar folklór igen nagy teret szentel a halállal kapcsolatos eseményeknek, szokásoknak. A magas irodalom viszont kevésbé tekinti témának az élet és a halál kérdéseit. Bizonvára ezért keltett élénk feltűnést megjelenésekor. 1977-ben, Örkény István kisregénye, a Kórsa kiállítás. Ebben egy keretötlet segítségével (egy fiatal tévérendező három önként vállalkozó súlyos, gyógyíthatatlan beteg utolsó óráit le akarja filmezni) tulaidonkép- nen arra fipve'meztet bennünket: ha emberi módon, szépen és méltósággal akarunk távozni az életből, fel kell készülnünk a halálra. Közvéleménykutatási statisztikákból tudjuk: az emberek körülbelül egynegyede foglalkozik már életében a szép halál gondolatával. Azaz száz közül hetvenötén teljesen felkészületlenül találkoznak az elkerülhetetlen elmúlással. Ebből a kisregényből készült most egy színpadi változat, melyet a Pesti Színházban mutattak be Horvai István rendezésében. A szándék, hogy a téma más műfajba is átkerüljön, érthető. De a megoldás nem sikerült, s nem is sikerülhetett. A kisregényben a három gyógyíthatatlan beteg maga éli meg a halálát. A színpadon viszont ezt színészeknek kell eljátszaniuk, és ez valami egészen más, mint egy adott szerep (szereplő) halálát eljátszani. Olyan ez, mintha nem Hamlet halálát kellerte eljátszani, hanem a Hamletet játszó színész halálát játszaná el a színész, aki Hamletét játssza, de egyben az a színész is, aki eljátssza a Hamletet játszó színész (és Hamlet) halálát. Ez sajnos színpadi képtelenség. Így aztán az előadás inkább csak nyíltszíni elmélkedések sora a halálról, jeleneteket mutat meg halálra készülők ilyen vagy olvan módon végbemenő agóniájáról, s a végső kérdésekről semmi olyasmit nem mond. ami mélv és őszinte visszhangot váltana ki bennünk, nézőkben. Takács István
