Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-29 / 304. szám

1990. DECEMBER 29., SZOMBAT 3 CSÖKKENHET Helyi adót is lehet már kiszabni Az Országgyűlés — az előző napon jelzetthez képest némi­képp módosult munkarendje szerint — pénteken elsőként a helyi adókról szóló törvény­ről határozott. A plénum a néhány, de annál fontosabb módosító indítvánnyal együtt 153 egyetértő, 124 ellenző és 26 tartózkodó szavazattal elfo­gadta a törvényjavaslatot. Az új törvény szerint a tele­pülési (községi, városi, fővá­rosi és kerületi) önkormányza­tok illetékességi területükön rendelettel helyi adókat vezet­hetnek be. Budapesten a fő­városi önkormányzat jogosult rendelkezni arról, hogy a he­ly: adóit közül a fővárosi kerü­leti önkormányzatok melyeket vezethetik be. Az adózás rész­letes szabályait viszont a kerü­leti önkormányzatok állapítják meg. Az önkormányzatok va- 'gyoni típusú. kommunális jel­legű és helyi iparűzési adó be­vezetésére jogosultak. A köllscgvclcsi támogatást ram érinti Az önkormányzatok a tör­vényben meghatározott adók bevezetésén túl megállapítják az adó mértékét — a törvény­ben rögzített felső határokra figyelemmel —, bővíthetik az adómentességek és -kedvez­mények körét. A Parlament döntése szerint a törvény nem tartalmaz kötelezően előírt adóminimumot. A plénum ha­tározott úgy, hogy az önkor­mányzat a helyi adók besze­dett összegéről — a költségve­tési beszámoló részeként — köteles a lakosságot tájékoz­tatni, annak felhasználásáról viszont nem. A törvényhozók a kormány javaslata ellenére döntöttek úgy — Békési László (MSZP) javaslatát el­fogadva —, hogy az önkor­mányzatok áltál megállapított helyi adó mértéke es összege nem befolyásolhatja az önkor­mányzatok részére a költség- vetési törvényben megállapít­ható állami támogatás jogcí­mét és mértékét. A vagyoni típusú adók egyi­ke az építményadó. Ez esetben az adót a lakás és nem lakás céljára szolgáló épületre, az építmény rendeltetésszerű Az idegenforgalmi adót — ha kivetik — azoknak kell megfizetniük, akik nem állan­dó lakosként tartózkodnak 48 órát meghaladóan az adott ön- kormányzat területén, akiknek ugyanilyen területen olyan, üdülésre, pihenésre alkalmas épületük van, amely nem mi­nősül lakásnak. Az adó felső határa személyenként és na­ponta 100 forint, vagy épület után évente 300 forint négy­zetméterenként. Megszűnnek a mentességek használatához szükséges föld­részletre együttesen vethetik ki. Az adó alapja — az önkor­mányzat döntésétől függően — az építmény négyzetméterben számított alapterülete vagy korrigált forgalmi értéke. Szük­séglakás után nem kell adót fi­zetni. Valamennyi lakás eseté­ben az állandóan bejelentett családtagok — egyenes ági hoz­zátartozók — személyenként 25 négyzetméter után szintén adó- mentességet élveznek. Az épít­ményadó maximális mértéke egy évben 300 forint négyzet- méterenként. Ugyancsak, a vagyoni adók körébe tartozik a telekadó, amelyet az önkormányzat ille­tékességi területén lévő beépí­tetlen belterületi földrészletre lehet kivetni. Az adó alapja szintén az önkormányzat dön­tésétől függően a telek négy­zetméterben számított területe vagy a telek korrigált forgalmi értéke. A kommunális jellegű adót az önkormányzat az infra­struktúra fejlesztésére, vala­mint környezetvédelmi felada­tok ellátására vezetheti be. Lényegében bárkire kivethe­tő, aki építménnyel, telekkel rendelkezik vagy bérlakásban lakik. Ide tartozik a vállalko­zók kommunális adója, illetve az idegenforgalmi adó is. A törvény szerint, ha a magán- személy az önkormányzat ille­tékességi területén kommuná­lis beruházást hajt végre, en­nek számlával igazolt ellenér­tékét a megállapított helyi adóból levonhatja. Amennyi­ben az adó összege kisebb, mint a beruházási érték, a le­vonási jog a következő évre, évekre átvihető. Mentes a helyi adó alóí az a magánsze­mély, aki igazolja, hogy az ilyen beruházás céljára teljesí­tett — támogatással csökken­tett — évi befizetése eléri vagy meghaladja a helyi adó éves összegét. Egyébként helyi adóként csak a különbözetet kell befizetnie. A mentesség viszont annyi évre terjed ki, ahány évre a befizetés eléri vagy meghaladja a soros év kommunális adójának össze­gét. Az iparűzési adót a vállal­kozó nyereség-, illetve jövede­lemszerzésre irányuló tevé­kenysége után vetheti ki az önkormányzat. A törvény ezt utóbbi esetekben is rögzíti: kik mentesülhetnek az adófi­zetés alól. Az adó évi mértéké­nek felső határa az adóalap 3 ezrelékéig terjedhet. Az e törvény alapján beve­zetendő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján a korábban jogerős határozattal engedélyezed adó-, díj- és hozzájárulás fi­zetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvez­mények szintén hatályukat veszítik. Egyetlen kivétel az új építésű lakásokra megállapí­tott házadómentesség. Ezek le­jártukig érvényben maradnak. Létrejött az egyetértés a Parlament költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága, vala­mint a kormány között, hogy milyen mértékben csökkentsék a beterjesztett jövő évi költ­ségvetési tervezet kiadásait, s a megspórolt pénzt hogyan használják fel — tájékoztatta a költségvetés vitájában a ple- nális ülésen a képviselőket a bizottság előadója, Becker Pál. Elmondotta: egyetértenek abban, hogy 24 milliárd fo­rinttal kell csökkenteni a jö­vő évre tervezett kiadásokat, s ezt a pénzt az adótábla va­lorizálására, az önkormányza­tok további támogatására, a szociális alap növelésére kí­vánják felhasználni. Így lehe­tővé válik, hogy viszonylag kedvezően módosuljon jövőre a személyi jövedelemadó-táb­la. A javasolt adótábla a kö­vetkező: évi 55 ezer forint jö­vedelemig nem kell adót fizet­ni, 55 és 90 ezer forint közötti jövedelem esetén 12 százalé­kos, 90—120 ezer forintnál 18 százalékos, 120—150 ezer fo­rintnál 30 százalékos, 150—300 ezer forintnál 32 százalékos, 300—500 ezer forintnál 40, afölött pedig 50 százalékos kulcs alapján kell adót fizetni. A javaslat szerint megszűnik a havi 1000 forintos alkalma­zotti kedvezmény. Helyette egy új, havi 250 forintos ked­vezmény lépne életbe, ami azonban nem az adóalapot, hanem a fizetendő adót csök­kenti. Így a számítások szerint az adómentes jövedelemhatár végül is 82 500 forintra emel­kedhetne. Pénteken az esti órákban az elhúzódó költségvetési vita miatt Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke bejelentet­te: módosítják a rendkívüli ülés reggel meghatározott me­netrendjét. Vasárnap fejeződik be a rendkívüli ülésszak Pénteken este fél 9-ig folytatják a jövő évi költ­ségvetési törvény tervezetének vitáját, majd szombaton 10 órakor ismét a költségvetés részletes tárgyalásával töltik a délelőttöt a képviselőik. A nap folyamán még megvitatják a szakképzési alapról, a központi műszaki fejlesztési alánról szó­ló törvényjavaslatokat, s dél­után a frakciók pedig felké­szülnek a költségvetéssel kap­csolatos szavazásra. A jövő évi költségvetésről így a rendkívüli ülésszak utol só napján, vasárnap döntenek a képviselők. A hiány önmagát gerjeszti Spekulációk a gáz körül? A hiány és a feketézés pár­ban jár. Ha egy árucikk el­tűnik a piacról, biztosan a reális árnál magasabb össze­gért cserél gazdát. Mert ami nincs, az mindennél jobban kell, s ami nagyon kell, azért a többség többet is fizet. A pa­lackos gáz körüli ellátási gon­dokkal már foglalkozott la­punk, jeleztük: a tél folya­mán, de különösen december­ben erőteljesen nőtt az igény nemcsak a gáz, hanem a pa­lackok iránt is. A cseretelepek jelzése szerint oly mértékű volt a kereslet fellendülése, amelyre nem számítottak, s a heti mennyiségből néhány nap alatt kifogytak. Az okok sok­félék. Nem tettek jót a lábra- kapott híresztelések, amelyek szerint jövőre hatvan vagy nyolcvan százalékkal emelked­nek az árak (jelenleg a 11.5 kilogrammos palack cseréje 138, s a 23 kilósé 276 forint), s rontott a helyzeten az ennek nyomán feléledő spekuláció is. És persze a hiány önmagát gerjeszti: sokan ugyanis — félve, hogy a pb-gáz hiánycikk lesz — már akkor cseréltek, amikor még félig volt palack­juk. Most annak néztünk utá­na. változott-e a helyzet a na­pokban ? Pilisvörösváron — ez nagy telepnek számít — az igényelt mennyiségnél kevesebb érke­zett: a hetente szükséges ezer, ezerkétszáz palack helyett nyolcszáz, kilencszáz darabot kapott az állomás. Ugyanak­kor. mivel a környező telepü­léseken nincs cseretelep, vagy ha van is, nagyon keveset kapnak, itt többszörösére nőtt a forgalom. Különösen ünne­pek előtt volt nagy a roham — mindaddig azonban, amíg az áremelkedésekkel kapcso­latban nem jut biztos informá­cióhoz a lakosság, számolni kell a kialakult helyzettel. Ugyanez tapasztalható Du­nakeszi cseretelepén is : az 1200 palack, amely normális körül­mények között másfél hétig elég lenne, igencsak gyorsan gazdára talált, naponta 400 is elfogy. Elgondolkodtató a tény, amelyet több helyen is megerősítettek: bizonyára a spekulációnak tudható be, hogy — a disznóölések tényle­gesen nagyobb igényét figye­lembe véve is — egyesek nyolc-tíz palackot cserélnek, esetenként újakat vesznek, s ezek reális számítások szerint egy hét alatt vagy ez időben többször: netn fogyhatnak ki. A megyeháza kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, Kiss József szerint mennyisé­gi megkötések nem tehetők a kiszolgálásban, maximálásra nincs mód — ezt a belkeres­kedelmi törvény tiltja, illetve szabályozza. Az természetesen más kérdés, hogy erkölcsileg kifogásolható, ha valaki — látva a kígyózó sorokat, és tudva, hogy kifogyóban a készlet — egyszerre több pa­lackot cserél. Tény, hogy gáz elég van. a jelen’egi tipikusan a mesterséges hiány állapota. Ezt erősítette meg Szakay László, a Tigáz budaörsi ellá­tási üzemének vezetője is. aki elmondta: a napi 12 ezer pa­lackkal szemben most 15 ezer palackot töltenek. Folyamatos, huszonnégy órás műszakban dolgoznak az emberek — még­sem elég a mennyiség, ami az üzemet elhagyja. Feltételezhe­tően tehát nemcsak a tartalé­kolás, hanem a spekuláció is szerepet kap e folyamatban. Va. É. később, mint aki barátságosan cirógatja a kis Stuart Lock- wood, az egyik angol „vendég" — vagyis túsz — fejét, miköz­ben Szaddam igyekszik szóba elegyedni a fiúcskával. Szaddam tekintélyét kitün­tető címekkel támogatta meg; ma is hat előkelő cím birto­kosa. Ragaszkodott hozzá, hogy „helyettes úrnak" szólítsák. Irakban ugyanis senki más nem viselte a „helyettes úr” büszke címet, ez egyedül Szad­dam előjoga volt. És jóllehet helyettes úr maradt egy évti­zeden át, egyre inkább őt te­kintették a rezsim igazi erős emberének. Az új rendszer ismertető je­gyei hamarosan kirajzolódtak. Alig három hónappal az ál­lamcsíny után, 1968. október 9-én bejelentették, hogy sike­rült szétzúzni egy cionista kémszervezetet. Az „ötödik hadoszlop” embereit sok tízez­res tömeg jelenlétében denun- ciálták. 1969. január 5-én ti­zenhét „kém” ügye került bí­róság elé. Tizennégyüket fel­akasztották — köztük tizenegy zsidót —, holttestük a bagdadi Felszabadulás téren lógott, több százezres tömeg előtt. Még az al-Ahram című egyip­tomi lap is elítélte ezt a lát­ványosságot: „Tizennégy em­ber nyilvános akasztása aligha szívmelengető látvány, s arra sem alkalmas, hogy népün­nepélyre adjon alkalmat” — írta az újság. A bagdadi rádió kigúnyolta a nemzetközi tilta­kozást „Mi kémeket akasztot­tunk fel, a zsidók viszont Krisztust feszítették kereszt­re.” A következő évben aztán Irakban az állítólagos árulá­sok egész szövedéke bontako­zott ki; állandósultak a vád­emelések és kivégzések. Szaddam bázisát kezdettől fogva a, biztonsági szolgálatok jelentették: ezeken keresztül tartotta ellenőrzése alatt a pártot. Korán megteremtette hatalmi bázisának pénzügyi alapjait is, méghozzá igencsak újszerű módon. Bár az iszlám tiltja a szerencsejátékokat, a monarchia idején a lóverseny igen népszerű volt. Kászem betiltotta a lóversenyeket, Szaddam piszont újra engedé­lyezte azokat. 1973 után, amikor az olajárak a négyszeresükre nőttek, Szaddam jövedelmi forrásai is ebben az arányban szaporodtak. Hozzálátott, hogy nagy összegeket halmozzon fel a párt és a biztonsági szervek támogatására, gyakran külföl­di bankszámlákon. (Ezeket most befagyasztották a nem­zetközi szankcióknak köszön­hetően, megtorlásként a Ku- vait elleni invázióért.) Szaddam arra használta fel újsütetű politikai hatalmát, hogy a régen vágyott szociális és gazdasági befolyásra szert tegyen. 1969-ben Szaddám legidő­sebb féltestvérét, Barzant ne­vezték ki az előkelő Alvija Klub új igazgatójává (valaha ez volt a^ britek hagyományos gyülekezőhelye). A Baath Párt prominens tagjai szívesen jár­tak ide, drága és cifra estélyi ruhás feleségeikkel. Előszere­tettel viseltek összeillő éksze­reket — a férfi mandzsetta- gombjait és a hölgy fülbeva­lóit ugyanabból az ékkőből csiszolták. Szaddam örmény szabóval dolgoztatott, aki za­kóinak bélését ugyanabból a selyemből varrta, mint ami­lyenből a helyettes úr nyak­kendői készültek. Ahogyan az­tán Szaddam ízlése még kifi­nomultabb lett, a szabót Euró­pába küldték, hogy ott készít­se a nagyúr öltönyeit. Szaddam második feleséget vett az első mellé, egy régi és előkelő bagdadi családból szár­mazó asszonyt. A magas, sző­ke Számira Sahbandar az ira­ki légitársaság alkalmazottjá­nak felesége volt, amikor be­mutatták Szaddamnak. Az úr azonban bölcsen félrehúzódott, hogy Szaddam elvehesse a hölgyet. Az első férjet később a légitársaság igazgatójává léptették elő. A házasság után a Sahban­dar nemzetség egyik tagja, bi­zonyos Fárúk elmondta felesé­gének (abban a hitben, hogy hálószobája rejtekén intim dolgot is közölhet), hogy Szá­mira nem is törvényes tagja a Sahbandar-nemzetségnek. Az asszony apja, magyarázta, csupán felvette az előkelő csa­ládi nevet. Fárúknak persze fogalma sem volt róla, hogy hálószobájában lehallgatóké szülék működik, öt is, felesé­gét is letartóztatták és élet fogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szaddamot nem olyan fából faragták, hogy elviselje jelle­mének bemocskolását, vagy a családtagjait ért sérelmeket Egy alkalommal egy takríti földije, Omar el-Hazza tábor­nok azzal dicsekedett a barát­nőjének, amikor otthonában meglátogatta, hogy ifjabb ko­rában egyszer Szaddam any­jával hált. Csakhogy ennek az asszonynak a lakását is lehall­gatták. Amikor Szaddamhoz eljutott a magnószalag, össze­trombitálta a takríti nemzet­ség tagjait és lejátszotta nekik a „műsort". Egv szemtanú sze­rint Szaddam zokogott, s ezt kiabálta: „Mit akartok, mit te­gyek egy ilyen emberrel?” A válasz nem lehetett kétséges. Hazzát és fiát, aki az elnöki gárda tisztje volt, kivégezték. Házukat buldózerrel tüntették el a föld színéről. A nőt is ki­végezték, bitófán halt meg. parlamenti jegyzet Fölöttébb unalmas és csöp­pet sem látványos, amikor a képviselőház órákon át a mó­dosító indítványokról szavaz. A költségvetés azonban ró­lunk, a zsebünkről szól. de szó, mi szó, a kimenetelét előre le­het tudni. A forgatókönyv ugyanis a következő. Botos Katalin reccsenő nemmel el­lenez mindenféle javaslatot, ami a kormány legújabb re­mekművén bármiféle javítást szeretne látni. Aztán a képvi­selők sűrű nyaktekergetésbe kez'denek: miről van szó, mit kell megnyomni. Majd ered­ményhirdetés: kormánypárti nemek, ellenzéki igenek, a la­bilisok tartózkodásai. A javas­lat mehet a sutba. Üdítő kivétel volt tegnap, amikor a szocialisták javasla­tát a dörgő nem után mégis elfogadta a plénum. Az épít­ményadókról szóló passzusban a T. Ház elfogadta először a 300 forintos négyzetméteren­kénti adót — ez a kormány ere­deti javaslata volt —, majd elfogadták hozzá azt a szocia­lista eredetű könnyítést, hogy lakónként 25 négyzetméter le­gyen adómentes. Ha utánaszá­molunk, egy négytagú család 100 négyzetméteren adómente­sen lakik. S a magyar csalá­dok többsége jócskán beleesik ebbe az adómentes alapterület­be. Dühös is a koalíció, hát még Botos Katalin, kicsúsztunk a kezük közül, örülhetnek vi­szont Diogenész és csöves tár­sai, ha hordójuk, kuckójuk dobozpalotájuk nem hágja át a szocialista 25 négyzetmétert, még Kupa Mihály sem vethet rájuk adót. Még egy jelentős sikert értek el az MSZP képviselői. A helyi adók kontra központi támoga­tás vitájában a képviselők többsége az ő javaslatukat tá­mogatta, eszerint az önkor­mányzatok a helyi adóktól függetlenül kapnak majd köz­ponti, költségvetési támogatást. Nem is hagyhatta ezeket a lát­ványos engedményeket szó nélkül a kormányzó párt. Teg­nap, az ebédszünetben tartott sajtótájékoztatójukon Kónya Imre maliciózusan jegyezte meg, hogy a Szocialista Párt­nak ezeket, no meg az el nem fogadottakat lett volna idejük megvalósítani, amikor még pozícióban, sőt kormányon voltak. De hát változnak az idők. Most az MDF van abban a felelősségteljes Pozícióban, hogy csak a bevételekre meg a kiadásokra gondoljon, s az ellenzéki pártok abban a — koalíciósok szerint — kényel­mes állapotban, hogy a népsze­rűséget hajhásszák. ök akar­tak hatalomra jutni — mond­ta erre egy’képviselő a büfé­ben, most egyék meg. » Valószínűleg „megeszik” a költségvetést a honatyák még az idén, dacára, hogy lépten- nyomon emészthetetlenségéről beszélnek. Németh Miklós pél­dául zsebre dugott kézzel, ci­garettázva adja ötleteit, taná­csait Kupa Mihálynak, beszé­dükbe időnként Ráday Mihály is beszáll egy-egy ötlettel. A folyosón is, az ülésteremben is, a szavazás alatt is ülésező költségvetési bizottságban is azon munkálkodnak, hogy mentsék a menthetőt. Hogy besuvasszanak valami jót is abba az ehetetlen szeretetcso- magba, amit nekünk kell le­nyelnünk. Es nemcsak az ellenzékiek állnak elő javaslataikkal. Az MDF sajtótájékoztatóján Sza­bó Iván a koalíciós pártok kö­zös módosító indítványát kö­zölte, amely a 78 milliárdos szilárd veszteségből 23-at ja­vasol másképp elosztani. Hogy ne ott fájjon, hanem egy ki­csit arrébb. Például, hogy egyelőre nem vezetnék be a kötelező felelősségbiztosítást, viszont adóként beépítik a benzin árába. A benzin, illet­ve az adók egyébként is a költségvetés sarkalatos pont­ja, ebből van a büdzsé legna­gyobb bevétele. Nem véletlen, hogy a kormány előterjeszté­sében az adónemek különös burjánzásba kezdtek. Talán csak a levegőadót nem kíván­ják — egyelőre — bevezetni, viszont az adóadó nekik is na­gyon megtetszett. Az a kamat­adó. amit az új rendszerünk ál­tal életre hívott Alkotmánybí­róság egyszer már törvényte­lennek minősített. De hát a kor­mány is próbálkozik. Minél több a bevétel, minél maga­sabb a benzin ára. annál több hivatalt, minisztériumot lehet létesíteni, s annál több tárcát, tárca nélküli hivatalt lehet el­osztani. Nem is blokádokra volna szükség. Meg krétasztrájkok­ra. Egyszerűen a lábunkra ké­ne állni. Arra a kettőre, ame­lyekből a jobbikat a bálik elé helyezve, majd a bal oldali után a jobb oldalra helyezve a súlyt, jelentős haladást érhet­nénk el. Először ugyan csak az egyik utcából jutnánk el a másikba, kelíő gyakorlat után egyik városból a másikba, de végül odaérkeznénk, hogy gya­log járó nemzetünk miniszterei — mivel nem lesz megadóztat­ható benzinfogyasztás — tár­sadalmi munkában lennének kénytelenek költségvetési ter­vet készíteni. A híd alatt lak­nának, száraz kenyérhéjat szopogatnának, a segélyből, amit fizetés helyett kapnának, fizetnék az általuk kitalált adókat. S ha így is az jutna eszükbe, hogy a levegő adóz­tatása nem tűr halasztást, ám terjesszék elő. Talán lesz egy szocialista képviselő, aki nép- szerűséghajhászásból fölszó­lal az ő érdekükben. Jakubovits Anna Menteni a menthetetlent

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom