Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

rrvr « .%* Ei, 1 El 1990. DECEMBER *3., VASÁRNAP 2 mm Hét végi világpolitikai kitekintésmm Drámai figyelmeztetés Sevardnadze lemondása a szovjet helyzet veszélyeit tárta fel Fokozódik az idegek kemény csatája az öböl egész térségében Válságenyhítés Bulgáriában, széles koalíciós kormányalakítással Általános PILLANATKÉP Amikor októberben gyanús csapatmozdulatok zajlottak le Moszkva környékén, s a had­sereg egyes vezetőinek puccs- szándékairól terjedtek el hí­resztelések, a hivatalos cáfola­tok ellenére csak nehezen csökkent a feszültség. Csupán amikor a november 7-i dísz­szemle után az egységek visz- szatértek laktanyáikba, léle­geztek fel mindazok a reform­erők, amelyek az erőszakos visszarendezéstől tartanak a Szovjetunióban. A feszültség most ismét rendkívüli a szov­jet fővárosban. Ezúttal a szovjetállam demokratizálási folyamatának további sorsáért aggódók nem katonai csapat­mozdulatokra figyelnek, ha­nem az ülésteremre, ahol a népi küldöttek kongresszusa, a Szovjetunió legfőbb hatalmi szerve tanácskozik. A napi­renden szereplő ügy a politi­kában nem bennfenteseik szá­ntára nem mond túl sokat. Az a kérdés, hogy módosítják-e az alkotmányt, s az államfő­nek adnak-e olyan különleges jogkört, amely lényegében el­nöki kormányzás bevezetésére nyújtana módot, azaz arra, hogy Mihail Gorbacsov, meg­kerülve minden testületi fóru­mot, egyszemélyes döntéseket hozzon arról, hogy hol vezet be, melyik területen rendkí­vüli állapotot, s veti be a ka­tonai-rendőri erőket, ha ez szükséges. Jelcin, az Oroszországi Föde­ráció elnöke úgy jellemezte ezt a tervezetet, hogy meg­valósítása esetén Gorbacsov nagyobb hatalomhoz jutna, mint akár Sztálin vagy Brezs- nyev a maga idejében. A szov­jet államfő viszont azzal ér­vel, hogy az elnöki rendszer nélkül a Szovjetunió szétesése megállíthatatlan, és káosz kö­vetkezne be. Az új államszö­vetségi szerződést — amely ismét egységbe kovácsolja im­már demokratikus alapokon a tagköztársaságokat —, csakis így lehet megkötni — érvel az államfő. A vita heves volt, s csütörtökön valósággal bomba­ként robbant Sevardnadze külügyminiszter beszéde a kongresszus ülésén, amelyen váratlanul, Gorbacsovot előző­leg nem tájékoztatva, beje­lentette lemondását tárcájáról. Gorbacsov eddig szinte el­választhatatlannak hitt szö­vetségese a reformok támoga­tásában, tiltakozásul válasz­totta ezt a drámai • formát, ' hogy — mint mondotta — fel­hívja a figyelmet a diktatúra fenyegető veszélyére, amely szerinte közeleg, mert a de­mokraták szétszóródtak, a re­formok hívei pedig elrejtőznek. A külügyminiszter szerint nem lehet tudni, hogy pontosan honnan jön és milyen lesz a diktatúra, de megsemmisít mindent, ami annyira szent a reformok híveinek. Gorbacsov válaszában elismerte, hogy nehéz a helyzet, de tagadta, hogy a diktatúra veszélye oly rendkívüli lenne, és Sevard­nadze távozását megengedhe­tetlen cselekedetnek jellemez­te. IDEGESSÉG NYUGATI fővárosokban A nyugati fővárosokban valósággal villámcsapásként hatott Sevardnadze lemondása. E Grúziából származó állam­férfi a reformvezetés belső köréhez tartozott, s már a 80- as évek elején hirdette, hogy a Szovjetunió gyökeres meg­újítására van szükség ahhoz, hogy fennmaradjon, és szem­benézhessen a modern kor ki­hívásaival. Gorbacsov, amikor 1985-ben hatalomra került, nem véletlenül emeltette a külügyek élére. Sevardnadzé- nak nagy szerepe volt az új gondolkodásmód meghonosí­tásában, s nemcsak a diplo­máciában vívta ki az általános nemzetközi elismerést az afga­nisztáni szovjet beavatkozás felszámolásában, a németkér­dés megoldásában, az Egyesült Államokkal való viszony meg­javításában, hanem a belpo­litikában is Gorbacsov egyik legfőbb segítőtársa volt a visszahúzó elemek elleni csa­ták közepette. A diplomata nem véletlenül került a Szojuz (Szövetség) ne­vű peresztrojikaellenes képvise­lői csoport támadásainak ke­reszttüzébe. Ez a parlamenti tömörülés, amelynek több egyenruhás hangadója is van, először a liberális Bakatyin belügyminisztert „lőtte ki”, s érte el, hogy nekik megfele­lőbb politikussal helyettesít­sék. Most viszont Sevard- nadzét vádolták azzal, hogy „túlságosan nagy engedménye­ket tesz a Nyugatnak”, s hogy az öbölválságban olyannyira megértő Washington iránt, hogy arra is késznek bizonyul­na, hogy Moszkva érdekei el­lenére szovjet csapatokat küld­jön egy Irak elleni háborúba. PARLAMENTI SZÁMTAN? A nagyobb moszkvai nyilvá­nosság ellenére persze nehéz a színfalak mögé látni. Gorba­csov azt mondta, hogy azért is váratlanul érte Sevardnadze bejelentése, mert alelnöki ~tisztséget szánt neki az új ha­talmi felépítésben. Persze, vi­szont az is igaz, hogy ha az államfő által szorgalmazott elnöki rendszer megvalósul, a Rizskov-kormánynak távoznia kell a színről, s ennek tagja­ként Sevardnadze is elvesz­tette volna külügyminiszteri funkcióját. Az sem volt vilá­gos, hogy Sevardnadze, amikor a diktatúra veszélyeiről szól, kinek címezi szavait, a kato­nai vezetőknek, avagy pedig attól tart, hogy Gorbacsovval hajtatják végre a nyeregbe került konzervatívok a re­formerők elleni fellépést? Mindenesetre a nyugati fő­városokban egyetértenek Ba­ker kijelentésével, amely sze­rint „Sevardnadze figyelmez­tetését a szovjet diktatórikus veszélyről komolyan kell ven­ni”. Ezért érthetően idegesség­gel szemlélik a fejleményeket. Gorbacsovnak ahhoz, hogy a népképviselők kongresszusá­ban elfogadtassa az alkot­mánymódosítást, s ezzel kivív­ja az elnöki rendszer beveze­tését, 1501 szavazatra van szüksége. E kétharmados több­ségre csakis úgy tehet szert, ha maga mögé állítja a már említett Szojuz csoport néhány száz tagját is. Ez a frakció üdvözölte Sevardnadze lemon­dását, s elégedett volt Gorba­csov volt külügyminisztere cí­mére intézett bíráló kejelenté- seivel is. Egyes hírmagyarázók szerint ezután már aligha le­het akadálya annak, hogy az államfő elnyerje a különleges felhatalmazást a Szovjetunió szétesésének megakadályozá­sát célzó intézkedésekhez. Ami a világot legjobban ér­dekli: milyen lesz a szovjet külpolitika további vonalveze­tése. Erre nézve már támpon­tul szolgálhat az a határozat, amelyet a népképviselők kong­resszusa Sevardnadze lemon­dása után elfogadott. Eszerint nem változik a szovjet állam külpolitikája. Felelős nyugati államférfiak hangoztatják, hogy ami történt, a Szovjet­unió belügye. De a rugalmas és az új gondolkodásmódot megtestesítő Sevardnadze min­denképpen hiányozni fog a nemzetközi porondról. Remé­lik viszont, hogy a túléléséért a korábbinál mostohább kö­rülmények között, közeli har­costársa híján küzdő Gorba­csov nem válik majd a kon­zervatív, reformellenes elemek foglyává. I LÉLEKTANI I HADVISELÉS Egyes megfigyelők szerint a moszkvai kenyértörés amiatt is bekövetkezett, mivel meg­kezdődött egy eljövendő öböl­beli háború lélektani előké­szítése. Az Amnesty Interna­tional nevű emberi jogi szer­vezet a héten megdöbbentő, Kuvaitból kicsempészett do­kumentumokat tett közzé ar­ról, hogy mint kegyetlenked- nek az öbölbeli olaj emírségben a megszálló iraki katonák. Eszerint több száz embert vé­geztek ki, minden bírói ítélet nélkül az elmúlt hetekben. Bagdad rágalomnak minősítet­te ezt, s azt állította, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa ál­tal elrendelt blokádnak máris több száz iraki gyermek esett áldozatául gyógyszerek híján. Szaddam Husszein rendszere más módon is igyekszik meg­osztani az ellene felsorakozott nemzetközi haderőt. Folytatja a vegyi háborús előkészülete­ket gázálarcok kiosztásával. Másrészt az arabközi megoldás lehetőségére folytat titkos dip­lomáciát. Azt állítja, hogy kész volna Kuvait nagy részé­nek kiürítésére, ha így elke­rülhető volna a pusztító há­ború. Eszerint két szigeten és kis határ menti sávon kívül másra nem tart igényt Kuvait­ból. Közben tart a dátumvita az Egyesült Államokkal a végső tárgyalásokról egy esetleges katonai aíkció előtt. Washing­ton szerint Szaddam Husszein csak az időt húzza, hogy olyan időpontban, február közepén, következzen be a soknemzeti­ségű haderő intervenciója, amikor a sivatagban homokvi­harok tombolnak. Nagy meg­hökkenést keltett a szaúd- arábiai helyettes amerikai fő- parancsnok megnyilatkozása ebben a vonatkozásban. Esze­rint február közepe előtt az odavezényelt csapatok nem érik el a bevethetőség megfe­lelő fokát. Egyes katonai hír- magyarázók szerint persze a kijelentés puszta porhintés, s január 15-e után Washington valóban el van szánva bármi­kor a hadműveletek megindí­tására. MÁJUSIG ÜGYVEZETŐ KABINET Bár a júniusi választáson a kommunisták utódpártja, a Bolgár Szocialista Párt meg­szerezte a 400 tagú parlament többségi mandátumát (211 képviselői helyet), mégis ál­landósult a kormányzati vál­ság. A Demokratikus Erők Szövetsége nevű polgári ala­kulat ugyanis 144 mandátumot szerzett, s a BSZP-hez közel­álló parasztpártot pedig nem sikerült koalícióra bírnia a többséget szerzett, nevet vál­toztatott reformkommunisták­nak. Szükség lett volna az al­kotmánymódosításra is, de eh­hez nem volt meg a kéthar­mados többség. ' Patthelyzet keletkezett a belpolitikában, g ezt sztráj­kok, tömegtüntetések tették még veszélyesebbé. Végül is Lukanov egyszínű, csupán szo­cialistákból álló kormányá­nak távoznia kellett. A héten pedig Dimitar Popov párton- kívüli bíró alakította meg ügyvezető kormányát, amely a jövő évi májusi választásokig lesz hivatalban. Az új kabinet­nek nyolc tagja tartozik a BSZP-hez, öten pártonkívü- liek, a Demokratikus Erők Szövetsége három, és a pa­rasztpárt két tárcát mondhat a magáénak. A széles koalíciós kormánynak vállalnia kell számos népszerűtlen intézke­dés kockázatát, hogy az ország elindulhasson a piacgazdaság útján. Árkus István Izraeli rakétakísérlet A műhold nem tudta, honnan jött Izrael pénteken — minden jel szerint titokban — köze­pes hatótávolságú rakétakísér­letet hajtott végre. A rakéta a Földközi-tenger területén csapódott be, több száz kilo­méterre a partoktól. A kísérlet fényéről az izraeli rádió szombaton számolt be amerikai forrásokra hivatkoz­va. Miután a térségbeli moz­gásokat figyelő amerikai mű­holdak észlelték a kilövést, a legmagasabb készültséget ren­delték el az öböl térségében állomásozó amerikai csapatok­nál. Mivel nem volt világos, honnan lőtték ki a rakétát, a katonáknak fel kellett venniük gázvédelmi ruhájukat és gáz­álarcukat. Tel-Avivban az izraeli had­sereg szóvivője sem megerő­síteni, sem cáfolni nem volt hajlandó az értesülést. Fz If Hegesztette munkáját az ENSZ közgyűlése Tapinthatókbáváltak az ellentétek ez ülésszakon Pénteken felfüggesztette munkáját az ENSZ-közgyülés 45. ülésszaka. Az ülésszak tevékenységét nagymértékben befolyásolták az öbölbeli események. A há­ború kitörésének fenyegető veszélye miatt a testület mun­káját sok esetben pesszimista hangulat jellemezte — vélik ENSZ-beli diplomáciai körök­ben. — Az eltelt három hónap alatt a testület 326 határozatot fogadott el. A szavazási sta­tisztikából kitűnik, hogy nagy­fokú volt az egyetértés a de­legátusok körében. A határo­zatok kétharmadát, 240-et el­lenszavazat nélkül fogadták el. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az érintett témák több­sége — a dél-afrikai fajüldöző Amerikai szakértők a szovjet helyzetről A peresztrojkának vége? A szovjet kérdések néhány vezető szakértőjét szólaltatta meg a legújabb fejlemények­ről szombaton a The New York Times. Idézetek a véle­ményekből: Richard Pipes, a Nemzetbiztonsági Tanács volt tagja, a Harvard Egyetem ta­nára: — a peresztrojkának egy időre vége. Elérte célját, lebontotta a totalitárius rendszert, de nem állított a helyébe semmit. Sevardnadze tiltakozásul mondott le, mert a hadsereg, a pártfunkcioná­riusok, a KGB a tekintélyura­lom felé tartanak és Gorba­csov velük tart. Dmitrij Simes, a Szovjet­unióból emigrált politológus: — nem hiszem, hogy a dikta­túra azonpali visszatérése fe­nyegetne, hogy, GQrbäffSor le­sújtana a lázongó köztársasá­gokra, hiszen csak a teljes, brutális erőszak lenné hatá­sos. A konzervatívok hango­sak, de nem erősek. Gorbacsov kibocsáthat rendkívüli törvé­nyeket, megpróbálhatja ren­deletekkel kormányozni az or­szágot, de nem hiszem, hogy ez elegendő a diktatúrához. Stephen Cohen, a Princeton Egyetem tanára; — ne feled­jük, hogy a szovjet külpoliti­ka nem Sevardnadze, hanem Gorbacsov politikája volt, a reformellenesek koalíciója valójában nem a lemondott külügyminisztert, hanem Gor­bacsovot támadja. A demok­rácia erői kicsiny szigetet je­lentenek a tekintélyuralmi ha­gyományok tengerében, s a de­mokráciához vezető út nem évekbe, hanem évtizedekbe telhet. Sevardnadze lemondása remélhetőleg . elhallgattatja Amerikában azokat, akik sze­rint Gorbacsov alternatíváját a radikális reformerek jelentik: az alternatíva a reakció, amely vissza akarja fordítani a re­formot. rendszer elítélése, az Izrael ál­tal megszállt területek témá­ja, az emberi jogok megvaló­sulása évről évre visszatérő téma — közölte értékítélés­ként Guido de Marco máltai külügyminiszter, a közgyűlés soros elnöke. Megfigyelők szerint a mos­tani ülésszakon igen kevés új szellemet tükröző javaslat ke­rült terítékre. Ezek közül ki­emelkedett George Bush ame­rikai elnöknek a nyitóülésen előterjesztett sokak által vita­tott kezdeményezése. A javas­lat arra irányult, hogy az ENSZ képviselői az adott or­szág kérésének eleget téve je­len lehessenek a helyi válasz­tásokon. A javaslatot végül is 128 igen, 8 nem és 9 tartóz­kodás mellett fogadták el. El­lene szavazott többek között Kína, Angola, Kuba és Kolum­bia, míg Mexikó, Ecuador és Peru tartózkodott. A hírügynökségi jelentések megjegyzik továbbá azt is, hogy ez volt a hidegháború tényleges megszűnését követő első ülésszak. Az egykori szo­cialista országok és a nyugati tömb között feszülő korábbi ellentét feloldódását követően még tapinthatóbbá váltak az ellentétek az iparilag fejlett országok és a harmadik világ képviselői között. Az egykori szocialista tömb országai közül már csak a KNDK, Vietnam és Kuba képviselői követik vál­tozatlan formában korábbi po­litikájukat. A nemzeti jelleg helyreállítása Walesa lett a hadsereg főparancsnoka is Lech Walesa a Lengyel Köz­társaság elnöke. Szombaton, pontosan délben, feleségé tár­saságában lépett be a szejm üléstermében a megválasztott elnök, akit Mikolaj Kozakie- wicz, az alsóház elnöke tájé­koztatott arról : a nemzetgyű­lés érvényesnek nyilvánította a szavazás eredményét. Ezután Lech Walesa a nem­zetgyűlés színe előtt letette az esküt. A himnusz elhangzása után az új államfő megtartotta székfoglaló beszédét: E pil­lanatban veszi ünnepélyesen kezdetét a harmadik Lengyel Köztársaság — mondotta Wa­lesa. Hangsúlyozta, hogy o füg­getlen Lengyelország a békés Növekvő amerikai aggodalom A kardcsörtető Husszein Az amerikai tévé- és rádió- hálózatok borúlátó hangot ütöt­tek meg, miután a kormány illetékes tagjai arról beszél­tek, hogy növekszik a háború valószínűsége az öbölben. James Baker külügyminiszter Wa­shingtonban, Richard Cheney védelmi miniszter pedig Szaúd- Arábiában, amerikai csapatok előtt beszélt. Egybehangzóan azt mondták: nincs jele an­nak, hogy Iraknak szándéká­ban állna a kivonulás Ku­vaitból, vagy akár csak tárgya­lások megkezdése. Az amerikai várakozásokat George Bush elnök előző napi, újabb tárgyalási ajánlata után gyorsan lehűtötte Szaddam Husszein iraki államfő nyilat­kozata, amelyben újólag el­utasította a kivonulást. A washingtoni aggodalma­kat jelentősen megnövelte Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter váratlan le­mondása. Amerikai kormány­körökben attól tartanak, hogy utódja nem fogja hasonló mér­tékben támogatni a nyugati politikát az öbölben, így an­nál sürgetőbb a válság mielőb­bi megoldása. Külföldi események Romániában második forradalomra van szükség — véli Tőkés László a Ceausescu-diktatúrát megdöntő forradalom egyéves évfordulóján adott interjújában. A Grúzia és Moldova kép­viselői gazdasági és kulturális együttműködési megállapodást írtak alá Tbiliszilben. A Többpárti demokráciát legalizáló tör­vényt fogadott el a mozambiki parlament, s ezzel az afrikai országban gyakorlatilag véget vetettek az egypártrendszer ti­zenöt éves fennállásának. A A német külügyminisztérium szóvivője szombaton közölte, hogy a francia kormány a máso­dik világháborúig visszanyúló kártérítési igényekkel jelentke­zett a bonni kormánynál. A A szovjet csapatok a programnak megfelelően befejezték a kivonulást Szlovákia területéről, je­lentette a CTK hírügynökség. A George Bush amerikai elnök szombaton kijelentette, hogy nem vár radikális változásokat az amerikai—szovjet viszonyban Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter lemondása után. európai rend alkotóeleme kí­ván lenni. Ünnepélyes keretek között, a varsói királyi palotánál vet­te át a lengyel hadsereg főpa­rancsnoki tisztét Lech Walesa elnöki beiktatása után. A pa­lotánál a tisztikar és a had­sereg nevében Piotr Ko- lodziejczyk altengernagy, nem­zetvédelmi miniszter köszön­tötte, majd az elnök fogadta a diszszázad tisztelgését. Az új lengyel államfő beszé­dében hangsúlyozta, hogy fő­parancsnoki tisztét az isten, a haza, a történelem és a lelki­ismerete iránti felelősségérzet­tel fogja betölteni. Mint mon­dotta, a lengyel nemzet a hadseregben az állam szuve­renitása és az állampolgári szabadságjogok biztosítékát látja, s e funkcióit a hadse­regnek minden politikai válto­zástól függetlenül el kell lát­nia. Ezért is különösen fontos a hadsereg nemzeti jellegének helyreállítása és doktrínájá­nak a lengyel államérdeknek megfelelő átalakítása. Ezeket az elveket a megkezdett re­form során igyekeztek érvé­nyesíteni, most a feladat a hadsereg átalakulásának el­mélyítése és felgyorsítása. ÜVÖLTŐVERSENY JAPÁNBAN A leghangosabb japán 100 000 jent, mintegy 50 000 forintot köszönhet a torkának — ennyit fizettek ugyanis a tokiói „üvöltőverseny” első helyezett­jének. A nyertes, egy 36 éves apa, állítólag gyermeknevelés köz­ben tett szert arra a képesség­re, hogy a gyorsvonat zajánáT jóval hangosabb, 115 decibeles ricsajt tud fakasztani torkából. A második helyezett kedvenc lovát szokta a lóversenyeken buzdítani a „Gyerünk Okuri!” kiáltással — most ezzel kasszí­rozott be 20 000 jent. Volt, aki a szerencse játékká? bevetett szerencseszámait kia­bálta a versenyen, volt aki, „Barátnőt akarok!” üvöltéssel hívta föl magára ország-világ figyelmét. Az évzáró japán üvöltőver­seny legnépszerűbb témája azonban kétségkívül Szaddam Husszein volt, az ötvennégy in­duló közül sokan őt választot­ták témául. „Szaddam, fizesd ki a benzinszámlám!” — ordí­totta Jamanasi Josihuro. Nem ért el helyezést vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom