Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

FEST •Vfff#« 2 JL, 1990. DECEMBER 3. HÉTFŐ íl«p A Köjál sor sárói ezután döntenek Pénzes gazda kerestetik Az önkormányzati rendszer­re áttérés alaposan megboly­gatta a közegészségügyi-jár­ványügyi állomások körül is az életet. Nemcsak arról van szó, hogy kétségessé vált, a taná­csok nyomába lépő önkor­mányzatok továbbra is megad­ják-e vagy sem a Köjál szer­vezetileg hozzájuk tartozó egy­ségeinek a korábbi anyagi tá­mogatást, sokkal inkább arról: kizárólag a Népjóléti Minisz­tériumhoz tartozzon-e ezentúl a Köjál vagy kizárólag az ön- kormányzatokhoz? Ügy lát­szik tehát, a szervezet most pénzes gazdát keres, méghoz­zá csupán egyetlent a korábbi kettő helyett. A választás, a mielőbbi döntés annál is in­kább elodázhatatlan, sürgős, mert vészesen közeledik az év vége, és a jövő évi Köjál-költ­ségvetésről és arról, hogy mindezt ki fedezze, időben kell dönteni. A kérdés sarkítása, a vagy- vagy korántsem akadémikus jellegű, hiszen ma a Köjálok­nak nem is egy vagy két, ha­nem ennél több gazdája van: nevezetesen az Állami Köz­egészségügyi-Járványügyi Fő­felügyelőség, a Népjóléti Mi­nisztérium, az önkormányza­tok és az országos higiénés in­tézetek, amelyek esetenként kötelező feladatokat adhatnak nekik. Sók bába közt elvesz a gye­rek, tartja a mondás, és ez ebben az esetben igencsak ta­láló. Holott az egyetlen szerve­zethez tartozás minden szem­pontból kedvező lenne. Nem­csak egyértelmű anyagi és munkajogi viszonyokat, felté­teleket teremtene, hanem a szakmai színvonalra is jóté­konyan hatna. Vegyük például Pest megye helyzetét, Azt itt működő, ösz- szesén tizenkét I. fokú Köjál- egységből öt közvetlenül a me­gyei. Köjálhoz .tartozik. Ezek az úgynevezett Közegészség­ügyi-Járványügyi Kirendeltsé­gek, a KJK-k —, következés­képpen az anyagiakat is on­nan kapják, míg a maradék hét egység, a Közegészség­ügyi-Járványügyi Szolgálatok, a KJSZ-ek a városi tanácsok­hoz, tehát például Váchoz, Ceglédhez vagy Százhalombat­tához tartoznak. Természete­sen ez utóbbiak a fenntartá­sukhoz szükséges pénzt eddig a tanácsi, illetve önkormány­zati költségvetésből kapták, il­letve kapják. A képletet to­vább bonyolítja, hogy mosta­nában számos Pest megyei település — például Dabas, Ráckeve, Nagykáta — városi rangra emelkedett, így az ed­digi logika alapján az ottani Köjál-kirendeltségeket városi szolgálattá kellene átszervez­ni. A megyei 'Köjál igazgatója, dr. Bouquet Dezső szerint legalább kétmillió forintos gyorssegély szükséges ahhoz, hogy év végéig a legszüksége­sebb kiadásaikat fedezzék. Pó­tolni kell a bérleti díjak* az üzemanyagárak előre nem ter­vezhető emeléséből adódó pluszkiadásaikat, és pénz kel­lene a bakteriális vizsgálatok­ra nélkülözhetetlen autokláv- ra is. Az utóbbit ugyancsak sürgős beszerezniük nemcsak szakmai okokból, hanem, mert az ára jövőre valószínűleg a háromszorosára emelkedik. Szerencsére a megyei költség- vetésből már megkapták a mintegy ötvenezer dollár érté­kű másik műszerüket, amely- lyel egyebek közt a vér ólom­szennyezettségét mérhetik. Ezt például a váci iskolások vizs­gálatára is használják, örö­mükre szolgál, folytatta az igazgató, hogy a megyei ta­nács mind ez ideig rendkívül megértőén viszonyult a megyei Köjál ilyesfajta igényeihez. Remélhetőleg az autokláv költségeit soron kívül megad­ja, miként a n?.4§ik inűszerét ; már kifizette. A valódi, mindennapi Köjál­gondot mégsem ezek a tűzol­tásszerű nagy beruházások okozzák Pest megyében, ha­nem a rendszeres ellenőrző és elemző munkájuk feltételei­nek romlása. A benzinár­emelkedés igen érzékenyen érintette szokásos és kötelező vizsgálati tevékenységüket. Áthidaló megoldásként készen­léti tevékenységüket továbbra is folytatják, vagyis továbbra is kiutaznak a településekre, viszont erőteljesen lefaragják az úgynevezett konzultációs utazásaikat, nélkülözhető ki­szállásaikat. A lakosság meg­nyugtatására annyi minden­képp ide kívánkozik, hogy ez­zel a pénzügyi csökkentéssel szó sincs az egészségügyi biz­tonság veszélyeztetéséről, mert például ételmérgezés, jár­ványveszély, környezetszeny- nyezés esetén továbbra is mindig jelen lesz a Köjál. A Pest megyei közegészség- ügyben csaknem 350 orvos és más szakember dolgozik. Jö­vőjük, anyagi biztonságuk mellé most néhány halvány kérdőjelet írt a jelen. Kedve­ző, hogy a Népjóléti Minisz­térium hamarosan a Minisz­tertanács elé bocsátja azt a törvénytervezetét, amelyben a kormány a Köjál sorsáról is dönt. A határozat nem csupán az eddigi cégtáblát cseréltet­heti át másra — szó van ar­ról, hogy esetleg országos köz­egészségügyi és tiszti orvosi szolgálatra vagy országos nép­egészségügyi és tiszti orvosi szolgálatra változik a nevük —, hanem az. ott dolgozók szakmai és emberi sorsát is alapvetően befolyásolja majd. Kocsis Klára K&nferencia a h vmánp® Sitik áréi A munkanélküliség pedig nő December 3-á.n, ma, a Budapest Kongresszusi Központban háromnapos országos konferencia kezdődik Humánpolitika a rendszerváltás tükrében címmel. Mint a meghívóban áll: a szervezők meggyőződése, hogy a gazdaság fellendítése, a vál­lalkozás, a differenciált problémamegoldás csak akkor várható el a szervezetektől, ha az emberi erőforrásokkal való gazdálko­dást valóban stratégiai szintre emelik, törekedve ezen erőforrás­ban rejlő tartalékok kiaknázására. Munkáltatói szervezetek vezetőit, személyzeti, munkaügyi, ok­tatási, szociálpolitikai elméleti és gyakorlati szakembereket, jogászokat várnak a tanácskozásra, melynek első napi plená­ris ülésén a megnyitó után 8, a humánpolitikával, személyügy­gyei kapcsolatos előadás hangzik el. Kedden öt szekcióban vi­tatják meg az alábbi témákat: Gazdálkodás az emberi erőfor­rásokkal — útban a piacgazdaság felé; A humánpolitika gya­korlati tapasztalatai; Növekvő munkanélküliség, aktív foglal­koztatáspolitika; A munkajogi szabályozás megújítása; A mun­kavállalók részvétele a gazdálkodó szervezetek munkahelyi döntéseiben. Végül szerdán plenáris üléssel zárul a konferen­cia. Miről is van szó? Mi a hely­zet Pest megyében? Erre ke­restünk választ Vári Tiborné- nál, a Pest Megyei Foglalkoz­tatási Központ főmunkatársá­nál. — A munkaerőforrással, a dolgozó emberrel foglalkozik a személyzeti politika, a mun­kaerő-gazdálkodás, a humán- politika is, s e három a nyugati társadalmakban integrált egy­ségben van, míg nálunk — szempontjaik különbözősége miatt — még nem. A személy­zeti munka eleddig inkább af­féle káderestevékenység volt, nem kevés politikai tartalom­mal. Felmérte, mit tud „kihoz­ni” egy-egy emberből, ki mi­re alkalmas. A munkaerő-gaz­dálkodás foglalkoztatáspoliti­kai kategória, a termelési igé­nyek, a hatékonyság, a válla­lati racionalitás szempontjá­ból közelített alanyához. A humánpolitika több ezeknél, mégpedig azzal, hogy szociális kérdéseket is magában foglal, a munkaképesség megváltozá­sával, vagy a munkanélkülivé válással, az egyes ember új munkahelyének megfelelő képzésével is foglalkozik. □ Apropó munkanélküliség. Hogyan is állunk ezzel? — Sajnos növekszik. Idén év eleje óta havonta két-há- romszázzal több a munkanél­küli Pest megyében. A leg­utóbbi adatom szeptember vé­gi, akkor 2 ezer 100-an voltak, a legtöbben közülük Ráckeve, Szigetszentmiklós, Gödöllő és Dabas körzetében. □ Változik-e a munkanél­küliség belső szerkezete? — Igen ! A munkanélküli-se­gély bevezetése idején főleg alacsony képzettségű vagy képzetlen fizikai foglalkozá­súak maradtak munka nélkül, Ismerős a pillanatnyi zavar, a meghökkent tekintet. Amir kor annak idején (198’6-ban, majd a következő esztendőben) tudakozódni próbáltam, ugyan­ilyen pillanatnyi zavar és meg­hökkent tekintet fogadott. Per­sze, nem ugyanazoktól, mint most, A szereplők cserélődtek, a jelek szerint viszont maga a szerep maradt., Akikor attól az egy pártnak az illetékeseitől (községben, városban, a me­gyében) szerettem volna meg­tudni, mennyien léptek ki... Most (községben, városban, a megyei szervezetnél) a pártok­tól szerettem volna megtudni, igaz-e, amit hallok, s ha igen, mekkora a kilépők száma, van- nak-e, s ha igen, mik az indo­kaik ... Szá.itátva hallgattam a vála­szokat. Betűre ugyanazt, mint amit annak idején kaptam. „Ez pártbelügy!” S mellétár­Szófiáivá Pórtbelügy suit annak idején a fensőbb- séges kioktatás, az ilyesmi he­lyett mivel foglalkozzon a hír­lapíró („a sajtó”), most meg társul a nem titkolt bizalmat- lankodás, vajon nem a másik (a rivális) párt „küldött”? S ha nem az, akkor miként jutott eszembe a téma, egyáltalán, miért érdekes ez?! örömmel kellett megállapíta­nom, hogy nincsen a pártok között semmiféle különbség, teljes a pártok egysége! Már­mint abban, hogy elzárkóznak, szűrik az információkat, eldön­tik, mi tartozik a nyilvánosság­ra s mi nem ... Mielőtt az új okosok kioktatnának, gyorsan leírom : valóban vannak párt- belügyek. Például egy jelölőbi­zottságnak a tevékenysége, egy vezetőségi ülésen lezajlott sze­mélyi vita és így tovább. De hogy a taglétszám ... ?! Miért lenne titok az, aminek a fordí­tottját — annak idején a csat­lakozók számának a növekedé­sét — nagy büszkeséggel hírel- ték országosan és helyben egyaránt a pártvezetők?! S ha pártbelügy az esetleges fogyat­kozás, akkor..• Akkor „reménykedhetek’* abban is, hogyha, mint 1987- ben, mégis publikálok némely, nem hivatalos úton megszerzett . adatot, megkapom ugyanazokat a minősítéseket, letolásokat, mint akkor? Na persze, nem ugyanazoktól... MOTTÓ A portás készséges, gond nélkül beenged a barakkok közé. Még kísérőt is ad, mutatná meg, hol keressem Nagy Bélát, a lakóbizottság elnökét. Vasárnap nincs kinn a főnök, Nagy úr viszont minden felvilágosítást meg tud adni. Állok a folyosón, mögöttem melegítőben férfiak ha­ladnak el, kezükben borotva, szappan, vállukon töröl­köző. Megszokták már a kíváncsiskodókat, elvégre a hajléktalanok budaörsi táborában már amerikai és francia forgatócsoport is járt. Kisvártatva jön Nagy Béla, visszaküld a portásfülkébe, hívjam fel telefonon Pintér urat. Riportra ő adhat engedélyt. Ez a rend. INTÉZETI GYEREKBŐL HAJLÉKTALAN Csecsemősírás a barakkokban Pintér Mihály készséges, jó­formán végig se várja mondó- kámat: kérdezzek csak bár­kit, mutassanak meg mindent, amire kíváncsi vagyok. Vissza­vezetnek hát az egyik épület­be, oda, ahol a zsebkendőnyi szobában a katonáktól kiszu- perált öltözőszekrények között kopott járókában a tábor legifjabb lakója alussza dél­előtti álmát. Szitái Sanyika mindössze négy hónapos. Apja Biatorbágyon él, tán azt se tudja, életének folytatása van ... Egy másik férfi szere­ti a csöppséget sajátjaként, ő veszi a karjába, ha éjszakán­ként felsír. Maga a paradicsom ? Nem valami csendes ez a szoba, szemben a közös mosdó­val. Jönnek-mennek ajtaja előtt, kihallatszik a zuhanyo­zóból a víZcsobogás, zúg a mosógép, si vit a centrifuga. De személyenként havi 900 fo­rintért a pályaudvarhoz ké­pest, maga a paradicsom. És ezért a pénzért még meleg víz és napi háromszori étkezés is jár. — Intézeti lány voltam, az­tán egy hónapos terhesen ke­rültem ide —mondja a 19 éves anya, Szitái Edit. — Ha meg­kapom az árvaellátást, egy tanya után nézek, s ahogy le­het, elmegyünk innen. Elvég­zek én minden munkát, mióta a baba megvan is eljárok ut­cát söpörni, ha valakire rá tudom bízni a gyereket. Arra elég, hogy pótoljuk a kosztot. Sajnos az élettársamnak még nincs állandó munkája, nekem meg nem jár a gyed, mert a szülés előtt nem volt egyéves munkaviszonyom. — Itt a pelenka, Edit! — szólal meg mellettünk csende­sen egy férfi. — Nem, nem én vagyok az élettárs, csak segí­tek — szabadkozik Török Já­nos. A 39 esztendős ember lényegesen idősebbnek néz ki a koránál. Beteg. Baj van a szívével, a májával, pedig so­se ivott, és az idegeivel is. Le­százalékolt nyugdíjas, 4 ezer 290 forintot kap, 23 évi mun­ka után. Ö is az intézetben nőtt föl, a szüleit sosem lát­ta. Amikor betöltötte a 18. évét, kidobták az utcára. Hu­szonöt hónapot dolgozott he­gesztőként az NDK-ban, de onnan már megroggyant egészséggel küldték haza. Az idegeivel fizetett a nyomorgá- sért, a kilátástalanságért, az egyedüllétért. Az ünnepek a soproni szanatóriumban kö­szöntének rá. Talán akad majd egy nővérke, aki szentestén megsimogatja az arcát, mert a szolgálata a betegekhez, éppen hozzá is köti. Nagy Béla, a lakóbizottság elnöke is beteg. Megbénult a lába, a kézét szintúgy nehe­zen használja. A táborlakók ügyes-bajos dolgait társadalmi munkában intézi, de portás is, ami fizetett állás. Diplomás táborlakók ő azon diplomások egyike — vannak itt vagy harmincán —, akiknek félresiklott az élete. Bányaműszaki főiskolát végzett, kútfúró mesterként dolgozott, amíg bírta az egészsége. Sokat élt távol a családjától, meg­romlott a házassága. Egyedül nevelte föl a fiát, de a lánya rá sem néz. A gyerekkel tart­ja a kapcsolatot, futtában ta­lálkoznak, ha a srác Pesten van. Néha jön és megy a le­vél. — Egyetlen éjszakát alud­tam a Nyugatiban, amikor be­gyűjtötték, aznap nyitott itt a tábor. Szerencsém volt. Jól öltözött fiatalember jön, a portással sustorog. Pénzt tesz az asztalra, a karácsony esti költségekre gyűjtenek. Aztán lehuppan egy székre, s azt meséli, hogy amikor Bé­késcsabáról feljött a főváros­ba, nem talált megfizethető albérletet. Adódott ez a lehe­tőség, hiszen a táborba éppen szakácsot kerestek. Munkája is, szállása is lett. Nyelve­ket beszél, három esztendeig Irakban dolgozott, de asz- szonya nem várta haza ... — Mehettem volna a nyá­ron a Balatonra dolgozni, de akkor mit eszik itt az a 250­300 ember — kérdezi szinte saját magától Farkasinszky István. — Karácsonyra haza- várnak a gyerekeim, de nem mehetek, a társam nem győz­né egyedül a konyhát. A társ, Lénárd József is szebb napo­kat élt Belgiumban, ahol 13 évet dolgozott. Holland lányt vett feleségül, aztán haza­jöttek, de az asszonyt 1982-ben eltemette. Mehetne visssza Belgiumba a fia után, a srác most végez, jogász. De őt most már csak ide kötik az emlékei és a halott felesége. Kapásból latinul idézi a mondást: két út közül legjobb a harmadik. Itt marad, ötvenkét éves, mit kezdene ő megint az idegen­ben? Holló a hollónak Valami különös, a nyomor­ból fakadó összetartó erő mun­kál a táborbeli emberekben. Aztán hallom, hogy sajnos a holló a hollónak igenis kiváj­ja a szemét. Mert a tábor ré­gi vezetője meglopta a többi szerencsétlent. Elszelelt a kö­zös mikrobusszal és magával vitte az ellátásra befizetett 900 forintok jó részét is. A táborlakók döntő többsé­ge alkalmi munkából él, vagy munkakönyvvel dolgozik. À többiek nyugdíjasok és bete­gek. A közösség a linkeket ki­vetette magából. Békességben vannak a környező települések lakóival, s általában önmaguk­kal is. E!-elcsattan néha egy pofon, de hát ez a legjobb há­zasságban is megesik — mond­ják. Most azon törik a fejü­ket, miként szerezhetnének valami munkát a kerítésen belülre. Mert semmiképp sem akarnak pusztán menhelyként működni. Talán ez is szóba kerül majd, amikor Budapest főpolgármestere ellátogat hoz­zájuk. Állítólag Demszky Gá­bor jelezte, hogy eljön, hisz a tábort a fővárosi önkormány­zat tartja fenn, bár a terület Budaörshöz tartozik. E város első embere,., dr. Cathó Ist­ván már járt nálunk, s ta­pasztalatai — mondják —, jobbak voltak korábbi elkép­zelésénél. Rendszeres látogató itt a tüdőgyógyász Levendel professzor is. Sajnos, mert számos tüdőbeteget kellett a közeli Korányi Szanatóriumba szállíttatnia, s egyéb nyava­lyákkal küszködőket kórházba juttatni. Elkel az orvosok és a pszichológusok segítsége is, akik sok embert bírtak már rá, hogy önszántukból jelentkez­zenek alkoholelvonó kúrára. Néha megjelennek adomá­nyaikkal jó szándékú emberek, de sajnos a dráguló életnek nem szab határt a tábor ke­rítése. Vasárnap hajnalban például 36-an indultak mun­kába az első busszal, s tesz­nek így nap nap után, pedig sokszor hiába járnak. A há­rom apró gyermek közül a legidősebb, a 6 hónapos már hetes bölcsődében van, hogy az anyja dolgozni tudjon. De vajon elég lesz-e a keresmé­nye nagyobb darab kenyér­re és arra, hogy a kicsi ne a barakkban cseperedjen fel? Fazekas Eszter ma viszont felerészben szelle­miek, zömmel diplomások. Hi­hetetlen talán, de minden má­sodikak mérnök, közgazdász, mezőgazdasági végzettségű vagy pedagógus, például orosz­tanár. □ Mi a prognózis? — Vitán felül áll: tovább növekszik a munkanélküliek •száma. Én januárig a megyé­ben újabb ezerre számítok ... □ Mit tett, mit tehet a gon­dok enyhítéséért a megyei foglalkoztatási központ? i — A munkanélküli-segélyen kívül (ami a legutolsó fizetés 50-70 százaléka, s egy évig jár) is sokat. Tavaly a közre­működésünkkel 513 új munka­helyet hoztak létre a megyé­ben a halmozottan hátrányos helyzetűeknek, ám ezt idén nem folytathattuk, mert a fog­lalkoztatási alapból erre nem futotta. Bővülés jellemzi vi­szont a közhasznú munkák körét, már nemcsak árokásás, közterület-gondozás, takarítás tartozik ide, hanem például érettségizett fiatalokat is si­került elhelyezni családsegítő központokban szociális asz- szisztensnek. Júliusban meg­szűnt a vállalkozást segítő 400 ezer forintos újrakezdési köl­csön, ezt kiváltó új formáról még nem tudok, mert az Eg­zisztencia Alap részletei még nem jutottak el hozzánk. □ Es az átképzés? — Ez talán a legfontosabb. Jelzi, hogy tavaly októbertől év végéig 42 általános iskolai és 15 középiskolai végzettségű ember vett rész tanfolyamain­kon, idén csak az érettségizet­tek 150-en voltak, az idegen- forgalmi, külkereskedelmi le­velező. középfokú áruforgalmi, szociális és pszichiátriai asz­• szisztensi kurzusokon. S még ‘ ezután indul a gazdasági ügy­intézői és nőiruha-készítő tan­folyam. Viszont kevesebben kapnak — ez is megoldás a munkanélküliségre — korked­vezményes nyugdíjat. Tavaly 203-an voltak, idén 135-en, ők is szinte mind a Pestvidéki Gépgyárból kerültek ki. □ Hogyan tovább? — Ami a személyzeti veze­tők sokoldalúbb felkészítését illeti, nyilván részt veszünk majd benne, ha ez is átképzé­si formában valósul meg. Hogy szükség lesz rá, az bizo­nyos. Ami pedig a Pest Megyei Foglalkoztatási Központot ille­ti, számítógépes rendszer van kiépülőben, s új embereket vettünk fel 15 kirendeltsé­günkre, részben azért, hogy javuljon a megyék közötti kapcsolat, a nyilvántartás, részben azért, hogy kijárhas­sanak mindenhonnan tárgyal­ni a munkáltatókkal, s így hathatósabban működjenek közre a munkanélküliek el­helyezésében. V. G. P. A kavicsot is meg kell fizetni Utoljára április 1-jén emel­te a kavics árát a Folyamsza­bályozási és Kavicskotró Vál­lalat, a FOKA. Erre a lépés­re — mondták — az üzem- anyagárak drasztikus növeke­dése késztette őket. Pest me­gyei két telepükön, a vácin és a verőcein akkor átlagosan húsz forinttal ment fel a ka­vics köbméterenkénti ára. A FOKA a novemberi új ben­zináremelés után nem vitte följebb az áprilisi kavicsárait, viszont az előzetes tervek sze­rint ezt a nagyvonalú gesztust jövőre aligha ismétli meg vá­sárlói kedvéért. A váci telep idén nagyjából hetvenezer, a verőcei pedig tizezer köbméternyi kavics el­adására számít, mindkét he­lyen nagyjából a felére, mint tavaly. Ami a következő évi vásárlásokat illeti, a FOKA továbbra is korábbi két kiter­melőjétől szállítja Pest-megyei telepeire a kavicsot, és bősé­ges készletekkel rendelkezik. — kk —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom