Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-20 / 298. szám

PEST MEUVE, 1990. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Eíjárf fölötte, mégis neki dolgozik az idő Harc - győztesek nélkül — Az nem ember! — csattan fel Tóth Tibor, hévizçyôrki polgármester, amikor kimondom dr. Bazan István nevét, — ö volt itt az atyaúristen, de ennek vége, esküszöm! Bazannak mindenütt volt keresztapja, jó komája. Haja szála se görbült évtizedeken át, pedig egyszerre hat pedagógus ment el az is­kolából, de ö, az igazgató, maradt. Még egy fegyelmije sem volt. Majd mi most megmutatjuk, hogy vége a kisklrálvosko- dásának, rend lesz ebben a faluban — fenyegetőzik Hévizgyörk első polgára, ellentmondást nem tűrő hangon. Részlet a helyi' képviselő- testület 1990. október 26-án kelt határozatából: „a testü­let, mint munkáltató és a fe­gyelmi jogkör gyakorlója dr. Bazan Istvánt, a Hévízgyörki Általános Iskola igazgatóját igazgatói tisztségéből 1990. no­vember 1-jei hatállyal felmen­ti. Dr. Bazan István az intéz­mény keretein belül, szakkép­zettségének megfelelő tanári / tevékenységet tovább folytat-/ hat. Majd ml megmutatjuk — Az iskola vezetője a tan­erők alkalmazásában önálló jogkörrel rendelkezik, de mi­vel Sára Ferenc beállítása az iskola keretein túl nyúlik és érinti a község politikai érde­keit, ezért ismételten hangsú­lyozom, hogy Sára Ferenc al­kalmazásával nem értek egyet. Mivel az ön döntése az egész falu közvéleményére kihatás­sal van, ezért a javaslatát a képviselő-testület következő ülésén megtárgyaljuk. Így szól a levél, amelyet még ok­tóber 16-án küldtem az igaz­gatónak — csap az előtte fek­vő írásra Tóth Tibor. Forró a levegő körülöttünk, a polgár- mester úr nem képes uralkod­ni indulatain, egyre hangosab­ban beszél. — Hiába figyel­meztettem, mégiscsak felvet­te ének-rajz szakos tanárnak Sára Ferencet, Azt az embert, aki Túrán volt tanácselnök, de megbukott a választásokon, sőt a lábát se teheti be az ot­tani iskolába. Hát ezért kel­lett elhelyezni Györkön, ami­hez Bazan, a jó rokon (ke­resztkomák) nyújtott segítő kezet. Pedig jeleztem, hogy Sára veri a gyerekeket, ami utóbb be is igazolódott. — Kiket vert meg a tanár úr? — Most soroljam név sze­rint? Hát jó. Erdélyiné tett be­jelentést. — Aki az ön feleségével egy üzletben dolgozik? — Ahá, hát innen fúj a szél! Egyébként tényleg a feleségem kolléganője, ha ez fontos. Sőt, megverte a tanár úr a húgom gyerekét is, mert görbén húz­ta rajzórán a vonalat. Es még egy gyerek kapott pofont, ha tudni akarja. — Ne haragudjon, de azért, mert valakiből nem lett pol­gármester, még visszamehet a szakmájába dolgozni. Megbo­csásson. de hasonló helyzetben ön is ezt az utat járta vol­na... — Én is tanácselnök' voltam, sőt, ha tudni akarja, párttit­kár is, de engem szerettek, s mint látja, meg is választottak. Egyébként a párton belül min­dig az ellenzékhez tartoztam. A marxista egyetemen már négy esztendeje kijelentettem, hogy '56 népfelkelés volt... — Ha jól értem, Sára Ferenc alkalmazása szolgált ürügyül Bazan István eltávolításához? — Nem jól érti, Sára a ré­gi szellemet képviseli az isko­lában. — Mint ének-rajz szakos ta­nár? Akkor inkább a történel­met tanító Bazan Istvántól kellene tartaniuk. De öt csak igazgatói megbízása alól akar­ják felmenteni. — Nem vagyunk annyira embertelenek, hogy 5 hónap­pal a nyugdíjaztatása előtt megvonjuk a szájától a kenye­ret. Dr. Bazan István az önkor­mányzat határozata ellen fel­lebbezését Aszódra, a Pedagó­gus Körzeti Munkaügyi Dön­tőbizottságra nyújtotta be, ahol azóta törölték a határo­zatot, igy az igazgatóval a munkahelyén beszéltünk. — Az intézmény igazgatója­ként önálló munkáltatói és bérgazdálkodási joggal ren­delkezem. Üres álláshelyre vettem fel Sára Ferencet, aki­nek alkalmazásával az iskola szaktanári ellátottságán tud­tam javítani — állítja az igaz­gató. — A képviselő-testület fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül, az írásban tett indok­lásaimat figyelmen kívül hagy­va mentett fel tisztségemből, s bízta az igazgatói teendők el­látását a két helyettesemre, ők azonban nem fogadták el a megbízást, mert a testület ha­tározata törvénytelen volt, s időközben a tantestület bizal­mi szavazáson 80 százalékban megrősített: maradjak posz- tonom a tanév végéig. csak rövid időt töltött a tan­testületben, élvezte a tavaszi és a nyári szünetet, majd a 13. havi fizetéssel a zsebében nemrég angolosan távozott. És mi a véleménye arról, hogy valaki 12 évig végzi a főisko­lát, miközben csak az idén 52 munkanapot volt távol az is­kolától? Szabad ezt egy igaz­gatónak szó nélkül tűrni? Oszd meg és uralkodj Bűnbak vagyok Aszódon egyébként nem ta­lálták megalapozottnak a kép­viselő-testület határozatának indoklását, miszerint vezetői stílusom. . autokrata*. ^.„bfigyv jogtalan előnyben részesítet­tem volna a munkavállalót, akinek alkalmazásával állító­lag hátrányos helyzetbe hoz­tam az intézményt — folytatja dr. Bazan István. — Az önkor­mányzat azonban nem nyugo­dott bele határozatának törlé­sébe. ezért a megyei munka­ügyi bíróságra nyújtott be fel­lebbezést. Végül is nem ezen az ügyön van itt a hangsúlyt Bűnbak vagyok, az elmúlt 40 év megtestesítője, ezért akar­nak mindenáron eltávolítani. — Azt beszélik, hogy Bere.cz János a barátja, s e kapcsolat miatt volt támadhatatlan. — Nézze, valóban együtt jár­tunk a Lenin Intézetbe, ott ba­rátkoztunk össze. Ha erre vitt az útja, hát nem kerülte el a házunkat, .megittunk néhány pohár bort, s ténjdeg meghív­tam a lányom esküvőjére, de nem jött, kimentette magát. Berecz János nem intézett ne­kem állást, telket, autót. De amikor az iskola építéséhez hi­tel kellett, akkor megkerestem, s megköszöntem a segítségét. Ha ez bún, akkor vállalom, mint ahogyan nem titkolom, hogy ma is az MSZMP tagja vagyok. Én nem akarok más­nak látszani. Nyugdíjkorú va­gyok, csak ezt, az évet szeret­ném befejezni az iskolában. — Nézze meg a bérlistát, azonnal tudni fogja, kik tar­toznak az igazgató köreihez — így Tóth Imréné, biológia­technika szakos tanár. — Tisz­tában vagyok vele, hogy ez a nyilatkozat az állásomba ke­rül, de most már mindegy. — Húszezer forintos bére csak Sára Ferencnek van. Én, és a hozzám hasonlók tizenkétezer körül keresünk, bruttó. Nem így az a Rozsnyai Kálmán, aki — Ha ennyire éles a hely­zet, és megosztott a tantestü­let, akkor miért maradhatott meg a legutóbbi szavazás után Bazan István igazgatónak? — Mert egyszerűen félnek a kollégák — állítja Tóthné. — Akik nem tudják elviselni a kiskirályoskodást, azok már eltávoztak az iskolából. 198’7- ben például egyszerre hatan is: Végvári' Ágnes, Hornyolt Anna, Gádor András és a fe­lesége. Soroljam még? Bazan István az oszd meg és uralkodj elv mesteri művelője. Amikor a második helyettesét, Nagy Tóth Gábornét kinevezte, meg­kérdezte; mi kire gondolnánk. De nem nyilvánosan, hanem külön-külön beszélt mindnyá­junkkal, — Polgármester úr! Ha a tantestület valóban ennyire fél Bazan Istvántól, akkor kikkel fogják bizonyítani a bírósá­gon, hogy az igazgató autok­rata vezető, s egyáltalán; vé­leménye szerint megnyerheti az önkormányzat ezt a mun­kaügyi pert? — Meglehet, hogy elutasíta­nak, s kénytelenek leszünk ki­várni, amíg Bazan nyugdíjba megy. De meg kell próbálnunk eltávolítani az intézmény élé­ről, mert szenved tőle a falu. Egyébként ez az aszódi vizs­gálat is megér egy misét: Bar :an Istvánnak ugyanis ott is /an barátja. Nevezetesen Stündl Gáborhoz fordult, aki november I-jén ripsz-ropsz ki­tűzte 6-ra a vizsgálatot. Erről én 5-én értesültem, akkor küldtem meg oda is az anya­got, mert — mint a beszélge­tés elején mondtam —, mi a gödöllöieknek adtuk át az ügyet. Onnan még nem kap­tunk választ, Aszódon viszont már töröltek is a határozatun­kat. Méghozzá úgy, hogy a papírjaink meg se érkeztek, amikor kiírták a vizsgálatot. Hát érti már? Ez az a mód­szer és kapcsolatrendszer, amit egy kollégája frappánsan bazanizmusnak nevezett. Nem politikai ügy ez — bi­zonygatta a polgármester. Pe­dig Hévízgyörkön igenis meg-, találták a bűnbakot, noha a választás tán nem is véletlen­szerű. De a dominóelv alap­ján mások is eldőlhetnek, akik úgymond a régi szellemet kép­viselték, mert az igazgató, az egykori elöljáró kegyeltjei vol­tak, vagy legalábbis ezt hit­ték, terjesztették róluk. Fazekas Észter Ő MONDTA ..nem magas"? G yorsan növekvő szerep­hez kell hogy jusson a Magyar Nemzeti Bank, mert ezt diktálja a gazda­sági átalakítás. Érthető te­hát, ha jogos figyelmet kap íz intézmény elnökének, Surányi Györgynek a véle­ménye. A Beszélő (90/49.) készített interjút vele, s abban sok olyan téma ka- oott helyet, amelynek nap­jainkban kulcskérdésként szerepelnek az Országgyű­lés ülésén éppúgy, mint hírlapi vitákban. Nem tagadjuk, S. Gy. szimpátiánkat élvezi általá­ban, mert azoknak a fiatal gazdaságpolitikusoknak a köréhez tartozik, akikben volt-van elegendő bátorság a tabunak számító kérdés­köröknek a nyilvánosság elé viteléhez. Éppen ezért olvastuk megdöbbenve, amit S. Gy. mondott az in­terjú során, amikor kije­lentette: „A személyi jöve­delemadó szintje egyáltalán nem magas." Ez is része lenne a tabudöntögetések- nek? Nem, nem! Másról van szó. A bankelnök pon­tosan tudja, hogy Magyar- országon — Európában csupán Svédország esetében tudunk hasonló helyzetről — a nemzeti jövedelemnek több mint a hatvan száza­léka kerül be az államház­tartás köreibe, hogy az új­raelosztás keretében ide- oda-amoda jusson el. Ez a rendkívül magas arány ar­ra figyelmeztet, hogy már- már elképesztő mértékben túlzott szerepnek a betöl­téséhez természetesen adók kellenek... A többi között a személyi jövedelemadó is. Ami állítólag „nem ma­gas". Az átlag valóban nem az: 16-17 százalék. Csak ép­pen ... Ez az átlag úgy jön ki, hogy az állami szektor­ban a bruttó jövedelemnek a fele nem adózik, a másik fele viszont olyan magas kulccsal, aminek „eredmé­nye" a 16-17 százalékos át lag. S még valami: azok­nak valóban nem magas ez az adószint, akik látha­tatlan jövedelmek bankó- kötegeit vágják zsebre avagy akik tényleges jöve­delmeik töredékét vallják be, és annak alapján adóz r.ak. Így azután a 16-17 százalékos átlag nagyon is magas annak a csoportnak, amelynek minden fillérjét játszva számon tartja és megadóztatja a hatalmi gé­pezet. KLIENS Memzeti jövőkép és drágulás a MÁ V-nál Vasutas nélküli vasutat (Folytatás az 1. oldalról) A MÁV vezetői úgy vélik, i vasút általános rekonstruk­ciója elkerülhetetlen. A fővo­nalakat alkalmassá kell tenni az óránként 160 kilométeres sebességre, s le kell cserélni a kocsiparkot is. Egyelőre 75 da­rabra írtak ki pályázatot. A Ganz—Hulsef el is készítette a mintadarabot, de mint kide­rült, ára darabonként valahol 65 és 110 millió forint között mozog. Gyártásuk esetleg a Dunakeszi Járműjavítóban is történhetne. Amilyen a vasút, olyan a társadalmi megbecsültsége is a szakmának. Csárádi János szerint egyebek mellett ezért is szükséges emelni a béreket, s szeretnék az országban mű­ködő 750 állomásfőnök s to­vábbi 120 ezer vasutas tekin­télyét is visszaszerezni. Ez persze egyelőre, ha nem is könnyű, de nem reménytelen feladat. Már csak azért is nö­vekedhet a vasúti munka megbecsültsége, mert a jövő­ben jó néhány ezernek fel­mondanak közülük. A fegyelem azonban nem csak a vasutasok, de az uta­sok körében is javulhat 1992- ben, ugyanis újraalakul a vas­úti rendőrség. Ha jövőre még nem is, de azt követően már remélhetjük, hogy kevesebb lesz a rongálás, a hihetetlen mértékben elharapódzott lo­pás, a teherkocsik kifosztása, amit természetesen közvetve szintén a MÁV ügyfelei fi­zetnek meg. 'Abban azonban nem re­ménykedhetünk, hogy ezután ritkább lesz a pofozkodás, mo- lesztálás a vonatokon. Sőt en­nek éppen az ellenkezőjére számíthatunk. A vasút egy szellemes újítással kalauz nél­kül közlekedtet vonatokat a jövőben a Budapest—Vác— Szob vonalon. A józan észnek éppúgy, mint a vasút érdekei­nek ellentmondó ötlet követ­keztében ugyanis nem csak arra számíthatunk, hogy huli­gánbandák uralják majd a te­repet, de arra is, hogy ha aka­runk, se vehetünk jegyet. Bu­dapest és Szob között három olyan megálló is van, ahol nincs pénztár, utas azonban van bőven. Ha a kedves olvasónak ele­ge lenne a kellemetlen hírek­ből, szolgálhatunk jobbakkal. Csárádi János ugyanis beje­lentette azt is : már készítik a nemzeti vasút „jövőképét". A koncepció célja: piac- és ered­ményorientált közlekedési vállalat megteremtése. Ha nem tévedünk, a hőn áhított cél érdekében az első lépéseket már meg is tették. M. I. A péniiigymmiszter-jslölt programja Ésszerű kompromisszumok és új adórendszer A kormányon belül új mun­kamegosztást kell kialakítani’ hogy egy kézbe, a Pénzügymi­nisztérium irányítása alá ke­rüljön a monetáris, a fiskális és a külgazdasági politika — mondotta az Országgyűlés költségvetési, ácló- és pénzügyi bizottsága előtti meghallgatá­son szerdán Kupa Mihály pénzügyminiszter-j elölt. Ezért az eddiginél szorosabb kapcsolatot kíván kiépíteni az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztériummal, a Földműve­lésügyi Minisztériummal, ille­tőleg a Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériumá­val. Az új pénzügyminiszter­jelölt elképzelése szerint a legfontosabb teendő a jól mű­ködő szociális piacgazdaság kiépítése. Ehhez viszont újra kell szabályozni, illetőleg érté­kelni az állam szerepét, súlyát, befolyását. Ellenkező esetben éppen az állam lesz az akadá­lya a már megindult privati­zációnak. Bejelentette, hogy 1991. július 1-jéig a tárca a Parlament elé terjeszti az ái- lamháztartási törvény terveze­tét, illetőleg az adórendszer átalakítására vonatkozó el­képzeléseket, és ugyancsak július 1-jei határidővel felül­vizsgálja az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer átalakításához nélkülözhetet­len jogszabályokat. A legsúlyosabb gazdasági problémának Kupa Mihály az inflációt tartja. A pénzügyminiszter-jelölt szólt arról is, hogy a tárca kész a költségvetés vitája so­rán az ésszerű kompromisz- szumokra, óm azt mindenkép­pen a képviselők figyelmébe ajánlotta, hogy a deficit nem lehet több 78 milliárd forint­nál. Ellenkező esetben az or­szág finanszírozhatósága ke­rül veszélybe. Kérdésekre válaszolva Kupa Mihály kifejtette: bízik abban, hogy meg tudja valósítani az általa vázolt gazdaságpolitikát, és a kormány az új munka- megosztásban immár hatéko­nyabban fog dolgozni. Ameny- nyiben azonban nem kap ele­gendő támogatást, elődjéhez hasonlóan megválik a minisz­teri bársonyszéktől. A honvédség készen áll Orvosi külö A Parlament döntésének megfelelően a Külügyminisz­térium folytatja az előkészüle­teket a mintegy 40 fős, kizáró­lag önkéntes alapon • szerve­zendő egészségügyi különít­mény kiküldésére az öböl tér­ségébe. A Magyar Honvéd­ség készen áll a feladat vég­rehajtására. Elmondta: egy szűk orvosszakértői csoport brit jelzésre napokon belül kiutazik Szaúd-Arábiába az otthoni feltételek megismeré­sére. Csak ezt követően kerül­het sor az egészségügyi kon­tingens itthoni összeállítására, majd felkészítésére, ami min­den bizonnyal már a helyszí­nen történik meg. Kukorica helyett betűt vet Âki a saját földjét béreli Vérvörös tintacsíkok baráz­dálják Bíró János levelét. A sűrűn gépelt sorok között a nyomaték kedvéért kétszer is aláhúzva: „Kérdem én a t. cí­met, meddig húzzálc-halaszt- ják a parasztság tűrőképessé­gét?” „Követelem, hogy az el­rabolt törvényes örökségem, földem adják vissza!” Majd a levél alján, immár írva is a piros tintával: „Kárpótlási jegy nem kell! Föld kell, volt saját föld!” Az idézet utolsó írásjele, a felkiáltójel alaposan meg van vastagítva, pont úgy néz ki, mint egy furkósbot. Miért vajon e ceglédi kisnyug­díjas, volt MÁV-kalauz indu­lata? Hogy megértsük, olvas­suk levelét alaposabban. Nos. ebből az derül ki, hogy Bíró János immár két eszten­deje pöröl édesanyai, nagy­anyai öröksége, két kataszteri hold és 614 négyszögöl föld után. A négy Bíró testvér örö­költe a területet, kis házzal, még az idők hajnalán, amit azután az idők alkonyán el­vettek tőlük. Hogy legalább háztáji birtok gyanánt művel­hessék tovább, beléptek a he­lyi tsz-be pártoló tagnak. Szántogattak is szépen, míg­nem az 1967-es, a háztáji gaz­dálkodást még jobban ,.meg- regulázó” jogszabály miatt et­től is meg kellett válniuk. Bíró János azonban vonatka­lauzként is földhöz ragaszkodó ember maradt, kérte, személyi földhasználat címén mérjenek ki, számára is egy kis nadrág- szíjparceilát. Ki is mértek neki: éppen a saját, régi föld­jéből. így hát Bíró János ma haszonbérleti díj fejében dol­gozhat — örökölt földjén ... — Nem az az ötvenkét fo­rintos bérleti díj az én gon­dom — mondja Bíró János —, hanem az, hogy nem a tulaj­donom az a föld, hanem csak bérlemény. . Mert ez bizony nagy gondja ma a föld embereinek. Ki merne „a másén” kutat fúrni sok tízezer forintért, hogy le­gyen honnan öntözni? Ki mer­né feljavítani a talajt, utat egyengetni a termőhöz? Hi­szen lehet, hamarosan elven­nék tőle a földet, s akkor fut­hatna a pénze után. Tulajdont, saját földet akar hát Bíró Já­nos. írt levelet már a ceglédi Petőfi Mgtsz elnökének, jog­tanácsosának, de onnan azt a választ kapta, hogy nem fog­lalkoznak a területtel — az ugyanis 1970 óta zártkerti öve­zetnek minősített részre esik —, forduljon hát a földhiva­talhoz. írt erre Bíró János a földhivatalnak, onnan pedig azt válaszolták, forduljon pa­naszával a tsz-hez, merthogy az vette el tőle a földet. Persze, fordult azóta a ceg­lédi nyugdíjas nagyon sok­felé., így például a helyi kis­gazdákhoz, de azok úgy teli vannak hasonló panaszokkal, hogy aligha tudnak érdemben segíteni rajta. Eltervezte, utolsó kísérletként a legfőbb döntnökhöz fordul, az Alkot­mánybírósághoz. Milyen ered­ménnyel? Erre bizony lapunk is kíváncsi. Egyelőre úgy tűnik, az ügy is, a föld is parlagon hever. A terület nagyüzemi művelésre alkalmatlan, s félő, a szintén nagyüzemi jogszabálygyártáí sem segít Bíró János gondján. Ugyanis vélhető, hogy ha lesz is új földtörvényünk, az nem fogja taglalni azt, hogy ho­gyan kaphatná vissza zártkert­té nyilvánított örökségét az, aki e tulajdont most béreli. így tehát a hétezer forint nyugdíjat „élvező” Bíró János nem tudja, mi helyesebb: ha kukoricát vet, vagy ha pana­szait veti papírosra. „Saját kezűleg művelném meg” — Ír­ja, ahová csak lehet, bizony­gatva, becsületes munkára, nem pedig spekulációra kel­lene neki jussa. ÏBE \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom