Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
:a kcsziil Tóth István, fotóművész a korábbi esztendőkben évente száz-százhúsz nemzetközi kiállításon vett részt. Ez a hatalmas szám az utóbbi időben valamivel szerényebb, ám cseppet sem lebecsülendő. Hiszen napjainkban is Olaszország, Spanyolország, Anglia, Kína, Brazília, Svájc, Litvánia egy-egy fotószalonjában láthatók művei. Alig egy hónappal ezelőtt olaszhonban, Bergamo város nagy díját nyerte el benevezett alkotásával. A tervek szerint 1991-ben februárban és . márciusban Ausztriában lesz önálló tárlata. A szervezők kérésére a nagy sikert aratott kortárs művészek portréiból állít ösz- sze ötven-hatvan képet. Egy évvel ezelőtt Indiában járt. Elkészült a hatszáz felvétel munkakópiája. Többségük portré, zsánerkép, és persze, akad közöttük jó néhány megörökített szépséges műemlék is. Jelenleg éppen szelektálja a gazdág anyagot, amely elképzelése szerint januártól már bemutatásra alkalmas. Ezenkívül még két. önálló tárlat gondolatával kacérkodik. Az egyik a díszfüvekről készített felvételeket mutatná be — ez dr. Pap Erzsébet hasonló című könyvének illusztrációjaként szerepelt —, míg a másik a kecskeméti kutatóintézetnél eltöltött három évtized kultúrnövényekről fényképezett szakmai fotókat. (f.) Ili vagyok, élek... kell ennél több? Néznek, mint valami csodabogarat A manilai hitgyógyítókról, a szabad kézzel testbe nyúló „operációról” különféle legendák keringenek. Évente ezrek repülnek a világ különböző részeiről a trópusi éghajlatú Fülöp-szigetekre, hogy daganatos betegségük, a pusztító rák ellen, még egyszer — utolsó lehetőségként — szembeszálljanak. Ma már, szinte önálló irodalma van a rejtélyes gyógyítási módnak. V. J.-ni 49 éves, családjával Cegléden élő ruhaipari szakmunkás, láthatóan jó egészségnek örvend, noha nyilván ma sem hinné el, ha nem vele történt volna meg a „csoda”. — Előbb mell-, majd epeműtéten estem át 1981-ben, ezt követően leszázalékoltak. Hat év múlva egészségesnek, munkaképesnek minősítettek, a ruhagyárban örömmel dolgoztam. Elhittem magam is, hogy túl vagyok a nehezén. Körülbelül úgy fél év múlva ismét betegeskedni kezdtem. Egyre sűrűbben kellett betegállományban maradnom, miközben Pestre jártam kórházi kezelésre. A májvizsgálatok során pozitív eredmény született, az orvosok rosszindulatú szövettani elváltozásokat állapítottak meg. Tavaly decembertől infúziót kaptam, ez átmenetileg sokat segített, de kis idő múlva ismé.t romlott a közérzetem. Pedig közben keményen diétáztam is, a rákbetegségek gyógyításához vettem egy speciális étkezést segítő könyvet. Három hónapig állati fehérjéket nem fogyasztottam, csak zöldségféléket. Az átrrleneti Nézegetik a könyveket Üres kézzel távoznak „A könyv szeretetet ad, és szerelt'tre tanít” — olvasható a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Szabadság tárj könyvesboltjának kirakatában, Cegléden. Élnénk is a szeretet eme megnyilvánulásával, különösen a karácsonya ünnepek eiqtt. De amikor a könyvek hátsó borítóján meglátjuk kiszemelt ajándékunk árát, bizony egyre inkább előfordul, hogy lapos erszényünket tapogatva, csalódottan lemondunk a nemes gesztus e hagyományos változatáról. — Valóban szaporodik azok száma, akik csak bejönnek üzletünkbe, végignézik a kínálatot, s aztán vásárlás nélkül távoznak. Közöttük sajnos olyanok is, akik korábban rendszeresen nálunk elégítették ki könyvigényeiket, íiJászkarajcná Több a járandóság Hagyományosan meginvitálják Jászkarajenőn az Árpád Termelőszövetkezetben a nyugdíjasokat és a járadékosokat. Ez történt a minap is. Dr. Lakos László tsz-elnök, országgyűlési képviselő tájékoztatta a résztvevőket az 'ország, a mezőgazdaság és a szövetkezet helyzetéről. A háztáji járandóság duplájára emelése nem okozott bánatot a régi szövetkezők körében és a derűs hangulatról egy cimbalmos és egy harmonikás is gondoskodott. gyelemmel kísérték az új kiadványokat. Most azt keresik, hol lehet olcsóbban hozzájutni, hol árulják kedvezményesen — panaszkodott a forgalom iránti kérdésünkre Szepesi Pálné üzletvezető. — Az utóbbi hetekben emelkedett a vevők száma, pénz- forgalmunk is, de korántsem olyan mértékben mint az elmúlt években megszoktuk. Nagy a konkurencia, a jó könyvek hetekkel előbb kint vannak az utcán, mire 'mi is hozzájutunk. Az utcai árusok ugyanis közvetlenül a kiadókhoz mennek, ott szerzik be a legújabb és keresett könyveket. Sőt, maga a kiadó közvetlenül foglalkozik terjesztéssel. legalább egyszerre kapnánk meg az új kiadványokat! Igaz, hogy nekünk magas az áruforgalmi készletünk, de a nem kelendő krimik szaporodnak inkább. A Biblia 5. kötetét viszont nálunk hiába keresik, nem is tudom mit mondjak, az érdeklődésre. Az emberiség krónikája című munkából 20 helyett 40 darabot kaptunk, de akár 80-at el tudnánk adni. A Bibliotheca Corviniana ára 4950 forint, 12 darabot kaptunk előjegyzésre, ebből is szintén duplája elfogyna. A tájékoztatást megköszönve sóváran nézegettük a szebbnél szebb könyveket. Hogy mégse távozzunk teljesen üres kézzel, megvettük a Könyvpiac című havilap karácsonyi számát húsz forintért. Jó lesz jövőre... — he — Lapterjesztés A bőség is zavart okoz Az utcai lapterjesztés gyökeres átalakítását ígérte a napokban Kertész Pál, a Magyar Posta vezérigazgatója. Három-négy megyénként terjesztési üzemeket hoznak létre szigorúan a piaci törvényeknek megfelelően, mégpedig 1991. január elsejétől. A változásokra Cegléden is megérett a helyzet, mert nincs minden rendben az utcai lapárusításban. Meglehetősen áldatlan helyzet, hogy a belvárosi (Szabadság tér. Kossuth tér) újságospavilonokban reggel hét órakor még nem lehet napilapot venni. A hírlapárusok emellett a bőség zavarával küszködnek. Manapság oly sok napi-, heti-, havilap, folyóirat jelenik meg, hogy nem tudják hová tenni. így azután az árus dönti el, hogy mely lap szimpatikus számára, melyik hoz több hasznot, és azt rakja felülre, hogy szembetűnő legyen. Például az Utasellátó vasútállomási árusítóhelyén a Pést Megyei Hírlap fölött általában három újság díszeleg, és árgus szemek kellenek ahhoz, hogy valaki felfedezze a laphalmok közepette. Érdemesebb lenne kiköltözni — miként Szolnokon vagy Hatvanban teszik — az utascsarnokba, mert a zsúfoltság miatt kulturált lapkínálatot nem lehet nyújtani. Az új szelek remélhetőleg a helybéli hírlapárusításra is kedvező hatással lesznek. (r.) jobbulásomhoz nyilván ez is hozzájárult. Így váltakozott az állapotom, én pedig kezdtem elveszíteni a hitemet a gyógyulásban. — Hogyan született meg a manilai utazás ötlete? Mit szóltak a kezelőorvosok és a család? — A férjem — a húsiparnál dolgozik — beszélt egyik munkatársával ez év augusztusában, aki tüdeje miatt utazott Manilába. Előtte sokáig az ágyat nyomta, a műtét után két héttel már fekvőtámaszokat csinált, tíz évet fiatalodott. A párom és a gyerekek eldöntötték: kerül, amibekerül, meg kell próbálni. Én ellene voltam, már nem bíztam semmiben. A hosszú úttól is féltem, mi lesz velem, ha valahol idegen földön halok meg? De a környezetem hajthatatlan maradt, a kislányom azt mondta: velem jön. Jól beszél angolul, nem lehet semmi baj. ö intézte el Pesten, a Károlyi utcában, a Pegazus utazási irodánál a papírokat, három hét alatt rendeződött minden. A kezelő főorvoshoz a férjem ment el, aki egy pillanatig sem próbálta lebeszélni. „Ha hisz benne, akkor menjen!” — mondta neki. Sok választás nem voit, az elutazás előtt két nappal hozták az orvosok tudomásomra a májrák végleges tényét, — Sokan írtak már részletesen a gyógyítókról, a kezelés körülményeiről. A látottak megerősítették a hallottakat? — Odakint a repülőtéren taxival vártak, egyenesen a szállodába vittek bennünket. Szép, kényelmes helyre, közel a tengerparthoz. Másnap reggel már megkezdődött a kezelés: -két hét alatt 10 napon át 2-2 alkalommal. Három gyógyító felváltva foglalkozott velünk, 1 nő és két férfi. Közülük az egvik az a Pepitó, akiről itthon is írtak. A kórházi zárójelentést vittem magammal, megnézték, de nem írtak fei róla semmit, visszaadták. Lefektettek egy asztalra, ami semmivel nem volt leterítve. Altatót, fájdalom- csillapítót nem adtak, végig láttam minden mozdulatot. Az egyszerű, rövid ujjú pólót és farmernadrágot viselő gyógyító imádkozás, rövid összpontosítás után tájékozódó mozdulatokat tett a hasam fölött, majd az ujja benne volt, érez-- tem, ahogy matat, dolgozik. Szövetdarabokat vett ki, nem fájt, csak bizsergett egy kicsit. Az egész két-három percig tartott. A lányom mindent végignézett, fényképezett, csalásnak nyomát sem vélte felfedezni. — Minden „műtét” vagy erősítő gyakorlat után kókuszolajjal lekenték a testemet. Amikor felkeltem az asztalról, csak egy pillanatnyi kábultsá- got éreztem, utána mindjárt sétálni indultunk, ennek nyomán fizikai és kedélyállapotom kitűnő volt. Az utolsó kezelés október 14-re esett. Ekkor közölte a férfi gyógyító, hogy most már nincs bennem betegség. Tanácsolta: változtassak az életmódomon, — Hogyan érzi magát azóta? Itthon elhitték a történteket? — Október 17-én érkeztünk haza, jól bírtam az utat, azóta jól érzem magam, sokka! erősebb vagyok, délben sem fekszem le. A kórházban azt mondták, negatív a májképem. A leszázalékolásom ismét folyamatban van. Az utóbbi napokban a májam mintha megint nagyobb lenne, de az nyilván még az előző infúziók következménye, hiszen a máj lassan regenerálódik ... Azóta sok az érdeklődő, olyanok is jönnek, akiket nem ismertem azelőtt, nézegetnek, mint valami csodabogarat. Mindent apró részletességgel el kell mondanom, végé-hossza nincs a kérdéseiknek. Néha már fáraszt is, ezért kérem, hogy ne írja ki a nevemet. Hogy elhiszik, vagy sem? Itt vagyok, élek... kell ennél több? Mielőtt megkérdezné: egy kezelés 25 dollárba került, a lányomnak ugyanannyit kellett fizetni, mert velem volt végig, sőt a betegségcsírákat belőle is eltávolították. Összesen 2200 dollárt fizettünk, ebben a szállás, étkezés benne van. Plusz az útiköltség, 550 ezer forint. Telket, kocsit adtunk el, kölcsönöket vettünk fel, több kamatot fizetünk, mint a férjem havi fizetése. A társadalom- biztosításnak írtunk, hogy fogadják el kórházi kezelésnek, de elutasító választ kaptunk. Az én és a férjem munkahelyi szakszervezete viszont adott 10-10 ezer forint segélyt. — Mit javasol másoknak? Próbálják meg ők is? — Akinek más reménye már nincs, annak mindenképpen javaslom, ha egyáltalán megteheti. Ügy érzem, az utolsó alkalmat használtam ki, hogy életben maradjak. Református vallású vagyok, elhatároztam: ismét rendszeresen járok templomba. Saját példám is igazolja, hogy a hit olykor csodákra is képes. Tóth Ferenc Három ceglédi virágkötő, Csöbönyel Istvánné, Kovács Kálmánná és Kisgyörgy Ferenc adventi koszorúkból, karácsonyi asztali és fali díszekből rendezett bemutatót a művelődési központ színháztermének előcsarnokában. ízlésesen elrendezett fenyőág, gyertya, toboz az ünnepi hangulatot emeli. Kerüljön minél több család békésen körüliilt asztalára (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tárgyalások a „sertésfrontoiTy Ugyanaz, mint a szomszédban Elkeseredett sertéstartó gazdák érdeklődtek szerkesztőségünkben, hogy igaz-e a hír — lapunk december 7-i számában -jelent meg —, miszerint „felnyílt az exportsorompó", Nagykörösön már átveszik a sertéseket, sőt várható az export fokozódása, ennek nyomán a felvásárlási gondok megoldódnak. A ceglédi gazdákat megnyugtatná, ha így lenne, de itt egyelőre mást tapasztalnak. Érdeklődésünk nyomán kiderült, hogy sajnos a szomszédban sem indult meg a sertésfelvásárlás. A lapunkban megjelent — előbb említett — információ a földművelésügyi tárca illetékeseitől származott, megelőlegezett elképzeléseket tartalmazott. A Nagykőrösi Hírlapban december 12-én jelent meg ez az újabb, igen sajnálatos hír, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a helyzet a december 10-i (hétfői) állapotokat tükrözi. Péntek délelőtt (december 14-én) megkérdeztük a íelváGyörki Árpád festményei láthatók december 22-ig a Toldy Kórház tanácstermében. Képei legtöbbjén az Alföld egy-egy részlete jelenik meg (Apáti-Tóth Sándor felvétele) sárlásban érdekelt ceglédi illetékeseket arról. hogy mi a pillanatnyi helyzet? Az ÁUatforgalmi Kft. vezetője — Erdélyi Gyula — szerint jelenleg ugyan még feszült a helyzet, de ebből nem lesz pánikhangulat Cegléden, űk eddig Győrbe szállítottak elsősorban, ahol a kapuvári felújítás miatt az elmúlt időszakban kisebb volt az igény', ennek ellenére december elején 8 vagonban 570 sertést továbbítottak. Hétfőn (17-én) Győrben tervtárgyalás lesz, reméli, hogy ennek eredményeként újraindíthatják az átvételt, de darabszámot nem tud mondani. Először természetesen a kihelyezett sertéseket vásárolják fel, elsősorban a ceglédi feszültségedet igyekeznek levezetni. Jövőre 40 ezer darab körül kalkulálnak, ami az ez évi megvalósításnak felel meg. Véleménye szerint a városban mintegy két, két és fél ezer sertés vár jelenleg átvételre. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat — Kiszely Istvántól a Penomah igazgatójától tudjuk — az idén már nem vág kistermelőtől származó sertést. A jövő évi kilátásokról január elején tud érdemben nyilatkozni. Magyar Józseftől, a Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ felvásárlási csoportvezetőjétől kaptunk információt arról, hogy az év hátralévő napjaiban mindössze 30 darab nagy súlyú sertés felvásárlása van lekötve, amit a szegedi húsipar igényel. Tárgyalnak Hernáddal, Pápával, és Veszprém is ígért néhány diszpozíciót. Egyébként az ÁFÉSZ november 30-ig 20 ezer sertést vett át, ami nyolcezerrel több mint a tavalyi. A kimutatások szerint ez év szeptemberéig növekedtek a darabszámok. Ezt követően a zárlat miatt jelentős volt a csökkenés, a leadás elmaradása torlódást okozott. Csak nálunk van 2,5 ezer darab feljegyezve, amit azonnal át kellene venni. Vágómarhából is 300 darabot kínáltak fel, de egyelőre hiába. A jövő év első negyedére vonatkozóan eddig csak Szeged nyilatkozott, kizárólag anyakocákat kért (szaláminak), malacdisznókat egyelőre nem. Ez a helyzet pillanatnyilag a „disznófronton”, reméljük, hogy hamarosan változik, amiről beszámolhatunk. Az alföldi tájak festője
