Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-01 / 282. szám
Sárgult iratokat vallat az ország őseink sem voltak butábbak í A népnek, ha kimarad valami a történelméből, jeleli nébe előbb-utóbb visszatér a múlt. Olyankor azt hiszi, ú,j ^ korszakot jegyez, pedig csupán átélni szeretné azt, amit ^ elmulasztott. Nagyjából itt tartunk mi is. A kor tehát, ^ mely fattyúsarjakat ereszt a mába gyökerezve, még nem % történelem. Kortársi perlekedés, no és persze útkeresés, S s ezen két oknál fogva lett mostanában nagy a törtínel- ^ met ismerők tisztessége. Hozzájuk szalad mindenki, kit bántódás, sérelem, megaláztatás ért az elmúlt évtizedek alatt. Végül is, a sárgult iratkötegek birtokában ők az egyedüli objektív támaszai az igazságot keresőknek. Nélkülük lehet, hogy nem mindig látnánk meg, hol az érdem, s zavarunkban, tudatlanságból, avagy jól felfogott érdekből íclmagasztalnánk azt is, ami jó szót nem is érdemel. Kérdezhetné akkor bárki, miért a nagy társadalmi változás során bontakozik ki ezen történészi érény? — Fel is teszik gyakran ezt a kérdést — mondja dr. Böör László, a nagykőrösi levéltár igazgatója. —, de lássuk be, hogy a történészek, a levéltárosok is többnyibe úgy gondolkodnak, mint más ember. Mi sem tudtuk igazán végiggondolni az elmúlt közel 50 év históriáját, s elhittük belőle azt, amit a tömegekkel elhitettek. Elsatnyult az elemzőkészség, mert valójában a lényeges, a kétségeket ébresztő dokumentumok tőlünk is éppúgy el voltak zárva, tehát okunk sem volt, hogy kételkedjünk. A levéltári kutatásokban lényegében csak a korlátozások egy évvel ezelőtti feloldása következtében kezdődött az igazán tartalmi munka, amely a háború utáni Magyarország történetét tárgyszerűen tárja fel. Mindez persze nem jelenti azt, hog|y most már a kort is másként látjuk. Arról van szó, hogy az új, eddig rejtett információk birtokában pontosabban megismerjük az eseményeket. Természetesen a kor epizódjairól valahol valakik mindig megőrizték az igazságot, ám ugyanakkor millióknak legfeljebb csak a kételkedés lehetősége maradt. Most a kételkedés dominál a társadalmi gondolkodásmódban, s ennek ugyancsak súlyos következményei lehetnek. — S itt jő a levéltáros, aki fogódzót nyújt. — Mostanában, ahogy a Soros-alapítvány ösztöndíjával hozzáláttunk 1956 őszének Pest megyei vonatkozású kutatásához, amely anyag egyébiránt a Nagy Imre Intézet dokumentumainak része lesz, tapasztalom, hogy a tényfeltárás mennyire problematikus. A dokumentumszegénység, főleg, ha egyoldalú információk állnak rendelkezésre, roppant veszélyes is lehet. A nagykőrösi pártháznál történtekről például egyetlen hiteles leírásunk van, a ház védőinek elmondása alapján. Nyilvánvaló, hogy csupán ennyiből objektív értekezést nem lehet készíteni. Ekkor jön a történelmi elemzés, a forráskritika, vagyis az igazi szakmunka egy kutató számára. De ha már 19,56-nál tartunk, a kutatás kezdetén tehetek egy tényként kezelhető megállapítást. Nem csak kulá- kok és csendőrök lázadásáról volt itt szó, társadalmi szinten egy tiszta forradalom képe bontakozik ki. De ennek ürügyén nimbuszt kovácsolni azok számára, akik embertelenségeket követtel el, éppolyan helytelen lenne, mint egykor bűnössé nyilvánítani azokat, akik valóban pozitív szereplők voltak. — A levéltárosok tehát afféle igazságtevőknek számítanak napjainkban? — Ezt a jelzőt nagy túlzásnak tartanám, bár a munkánk szemlátomást két irányba tart. Egyrészt ugye a történelmi események feltárása, megismertetése a feladatunk, valamint a közelmúlt államigazgatási és egyéb dokumentumainak rendelkezésre bocsátása a dolgunk, amit már nem nagyon neveznék történészi tevékenységnek. Az iratokkal kapcsolatos jogi lépésekre mi már nem tudunk ajánlásokat tenni. — A levéltári iratokat adott esetben mindig hitelesnek fogadják el? — Igen, ez a tapasztalatunk. Hozzáférhető minden, aminek Ez aztán A z egész ügy azzal kezdődött, hogy Gozsó Bálint megkérdezte a komáját, Hup- ka Imrét, eljönne-e hozzájuk szombaton vacsorára. — Kakaspörkölt lenne, meg kiforrott a borom: meg kéne kóstolni. — Én a kakaspörköltért a világ végére is elmegyek — mondta Hupka Imre. — A te borod meg minden évben kiváló volt. Így aztán megegyeztek. Amikor azonban Hupka Imre szombat este megérkezett Gozsó Bálint tanyájára, furcsa dolog fogadta. Sokat járt már itt, becsukott szemmel is elmondta, melyik sarokban milyen bútor van, de most azt hitte, idegen helyen jár. A konyha, ahova az udvarról be lehetett lépni, teljesen át volt rendezve. Három négyzet alakú kis asztal volt benne, mindegyik mellett székek, s az egyik sarokban dobogóval megmagasítva egy hosszú asztalféle alkalmatosság, amilyen a kocsmákban szokott lenni. Hupka Imre lába gyökeret vert az ajtóban. Egyszer csak megjelent Gozsó Bálint fekete nadrágban meg fehér kabátban. — Parancsolj, foglalj helyet! — mondta udvariasan. Hupka először azt hitte, rossz helyen jár, majd azt, hogy a komája megbolondult. — Már hozom is a vacsorát — szólalt meg a házigazda, s eltűnt. Hupka Imre alig mert leülni. Néhány perc múlva Gozsó Bálint újból megjelent, s egy tálcán bort hozott félliteres üvegben, poharat, tányért meg evőeszközt. Az utóbbiakat szépen elrendezte Hupka Imre előtt, majd töltött a pohárba. — Kedves egészségedre! Hupka Imrének a szája is tátva maradt. a próba! Nem telt bele két perc, egy kicsi tálban hozta a házigazda a kakaspörköltet is, mellette nokedli, savanyúság. A kakcfspörkölt illata betöltötte a helyiséget. — Mi lelt benneteket? — nézett a komájára Hupka Imre. — Megvesztetek? Én addig nem eszek, amíg meg nem mondod, mi ez a cirkusz. Gozsó Bálint kénlelve nézett a vendégre. — Ha barátom vagy, nem kérdezel semmit, amíg meg nem vacsoráztál. Utána mindent elmondok. A kakaspörkölt illata meggyőzte Hupka Imrét. Nekilátott az evésnek, s amúgy istenigazából be is vacsorázott. A fél liter bort még pótolni is kellett. Amikor készen volt, a házigazda odaült melléje, most már fehér kabát nélkül. — Minden rendben volt? — Mintha csak vendéglőben ettem volna. — Köszönöm. — De beszélj már! Mi folyt itt? Gozsó Bálint elmosolyodott. — Vendéglőt nyitok: tanyavendéglőt. Itt a műút egypár lépésre. Kiírom egy táblára: „Tanyavendéglő’'. Az asszony főz, én meg felszolgálok. Tele van az utak széle mindenféle ilyennel. Hát miért ne próbálhatnám meg én is. — A fenét! — csóválta a fejét Hupka Imre. — Vállalkozol? — Megpróbálom. S te voltál a próba. — A próba? — Mert te őszintén megmondod, ha valami kifogást találsz. Mondd meg: találtál? U upka Imre elnevette malJ gát. — Főúr! — emelte fel az ujját. — Még egy fél liter vöröset! Tóth Tibor Ha leereszkedik a köd... fia leszáll a Isiid, eltűnik a (áj. nem marad más. csak az úttest vibráló csíkja. A tapasztalt sofőr vonalban számol, ha leszáll a köd, azt mondja, hármas, négyes. Ha leszáll a köd, a kettesnél már fél. Ha leszáll a köd, nehezebb az élet, nehezebb a lélegzetvétel, nagyobb feladatuk van az áruszállítóknak, lia leszáll a köd ... (Erdős! Ágnes felvétele) Szedd le, főzd be, add el Konzervgyár a zártkertekben? A világ kezdi felfedezni Magyarországot. Modern bolygó hollandik utazgatnak kcresztül-kasul kamionokkal, kereskedői minőségben. Hoznak cs visznek, illetve vinnének. A világ ezeken a vékonyka szálakon jut el az országba, és az ország a világba. Nagykőrös is szeretne újra kijutni legalább Európába, nosztalgikusan emlegetjük hajdani hírnevünk. De rá kellene már ébredni, hogy az ábrándból valóságot csinálni nem egyszerűen erény, hanem követelmény. Létkérdés. nyilvánosságra kerülése nem sért személyiségi jogokat. Munkánknak ez a része egyre jelentősebb, részben magán- személyek, intézmények és pártok keresik a dokumentumokat. — Nagykőrösön mely ügyek vannak a kutatások középpontjában? — Főleg az ingatlanok államosításával kapcsolatban keresnek iratokat. Érdekes azonban, hogy a hajdani szabotázsperek sértettjei, valamint az internáltak nem nagyon jönnek. A vagyonjogi kérdések sajnos éléggé zavarosak. Gyakori példa, hogy akitől mondjuk elvették a hazát, ’57-ben visszakapta, de erről „élfeledkezik”, és most újra követeli. Az első procedúráról vannak iratok, a másodikról nincsenek. Az ilyesmiből köny- nyen visszaélések származhatnak, megjegyzem, nálunk erre még nem volt példa. Kevés segítséget tudunk adni a földtulajdon-visszaigénylésekkel kapcsolatban. Gyakran csak adott terület tulajdonjogát lehet bizonyítani, de hogy az a föld hol terült el, arról okmány nem biztos, hogy fennmaradt. — Nézzük a történelmet általánosabban. _ Sok frázisunk van hozzá, mind igaz, de vajon a jelenkorunk javát szolgáló praktikus üzeneteket hagytak-e ránk eleink? — Több mint két évtizedes levéltári munka során leszűrhettem egy alapigazságot: Őseink nem voltak butábbak nálunk. Érdemes lenne megnézni például, hogyan működtették önkormányzatukat, miként gazdálkodtak, hogyan működtek együtt a pártok a kép viselő-testületekkel. Bizonyos társadalmi rendezőelvek ma is érvényesek, lehetne mit adaptálni, a régiek is tudták, mi a nemes, a fontos a köz számára. Szükséges vallatni a múltat, hallatlan segítség lehet az újrakezdéshez, a folytonossághoz. Erre csak az ember képes a világon, mert egyedül neki van történelme. Miklay Jenő Élni akarunk, s ezért lépnünk kell. Nem holnap, holnapután, hanem most, azonnal. Lépni? Hogyan, merre? A kérdés egyik részére a válasz egyszerű, de gyakorlattá tenni azt nehéz és keserves. Mert szegények vagyunk. Nincs semmink. Kamionok futnak jobbra és balra, keresnek, kutatnak, s üresen fordulnak vissza. Szalonnát kér a kereskedő, 2 tonnát is egyszerre. Nincs. A francia üzletember 1 millió üveg házi jellegű befőttet keresett. Ugyan honnan lenne? Aztán bor után is érdeklődtek, mert a homoki venyigék zamatos nedűje is keresett cikk. Ki tölti üvegekbe, címkézi, tárolja? Mondják, tojásból is elkelne sok, de vajon hol termelik meg? Ki gyűjti, ki értékesíti tízezerszámra? Ma még senki, vagy csak nagyon kevesen. Pedig íme, valahogy így Indul a nyitás, így kezdődik a kereskedelem, és még csak nem is mi, a világ ajánlja magát. Mást sem kellene csinálni, mint piacképessé tenni azt, amit egyébként is megtermelünk aprócska kertjeinkben, háztáji gazdaságainkban. Persze, tudom, mindez így nagyon egyszerűen hat, mondhatnám meseszerű. Kínok, aggodalmak, kockázat és nyilván sok befektetés árán lehetséges kibontakozni betokozódott gazdaságunkból. Néhány hazánkfia és földi nk már korábban túljutott azon, hogy csak úgy elkótyavetyélje a sokszor kétkezi munkájával megtermelt értékeket. Jelentős többletmunkával ugyan, de értékesebbé tették kertjüknek gyümölcseit, zöldségféléit. Szűcs István fizikatanár például a Mester Coopnak dolgozott több éven át. A maszek befőttgyártó mostanában úgy gondolja, tapasztalatait, kapcsolatait a hasonló tevékenységek megszervezésében kamatoztatja. Bár, ha befőttgyártásra gondolunk, az ötlet gyakorlati kiszélesítése éppen Nagykőrösön egy kicsit fura. — A különböző savanyúságoknak, gondolok itt az uborkára, vag^y a befőttféleségeknek, sárgabaracknak és hasonlóknak van piaca, tapasztaljuk az érdeklődést. Úgy gondolom, ha néhány család összetársulna, mint "termelők és egyben feldolgozók, önmaguk elő tudnák állítani ezeket a konzerveket. Jelentős érték- növelést hoznának létre azáltal, hogy az úgynevezett házi, csáládi törmelékidőket felhasználnák, amit másba már nem lehet befektetni. — Ehhez komoly beruházás kellene... Húszezer köbméter nyárfa a földön Kényszerű kitermelés és túlkínálat t| Az emlékezetes július 1- ^ jei szélvihar még mindig it nem ült el teljesen az er- ij dészetekben, faipari üze- ^ mekben. Képletes a beszéd, i de gazdasági vonatkozás- % ban ma is érződnek az or- ^ kán hatásai. Európa-szerte S túlkínálat lett az ipari fáit ból. Különösen a kontinens nyugati részén okozott óriási pusztítást az erdőkben, de nálunk sem volt ez csekély, Nagykőrösön például csak a nyárfásban több mint 20 ezer köbméter fa dőlt a földre. A kitermelés tehát hosszabb időre áttevődött a vihar sújtotta területekre, amiként az a nyugati országokban is történt. Németországban például magyar brigádok is dolgoznak az erdőkben. A munkálatok ütemét, méretét és nem utolsósorban veszélyességét jellemzi, hogy több mint 30 ház lálos baleset történt a részes kitermelések területén. A sok millió köbméter fa kényszerű feldolgozása értelemszerűen túlkínálatot idézett elő a fapiacon, aminek következménye pedig az árak csökkenése. Külföldön azóta körülbelül 20 százalékkal esett a fenyőrönk ára, de az árcsökkenés nyilván vonatkozik a nyárfára is, ami a hazai exportőröket érinti kellemetlenül. Az Erdészeti és Faipari Közkereseti Társaság és partnerei között is folynak az alkudozások az árak körül, ám az időleges bőség a körösi faiparosokat is engedményre kényszeríti. Meglehet, hogy ebbéli rugalmasságuk . felborítja a gazdaságosságról fogalmazott kalkulációkat, de hosszabb távon ez a jelenlegi vásárlók megtartását jelentheti, ami döntő lehet a tevékenység jövőjét tekintve. A vékony rönkfa feldolgozásának megalapozása után az erdészeti társaság termelési együttműködést szeretne megvalósítani egy német céggel. Közkeletű megfogalmazással ez a tőke bevonását jelenti a termékek magasabb szintű feldolgozásához. Tervük az, hogy a félkész termékek gyártásáról teljes egészében kész raklapok szögelésére térnének át, így értelemszerűen az üzem gazdasági hatékonysága is jelentősen növekedne. — Az induláshoz saját gépeimet bocsátanám rendelkezésre, aztán ha sikerül megalapozni ' az együttműködést, egy-két viszonylag olcsón dolgozó gépgyártó vállalkozással, a speciális gépek beszerzésére is lehetőség nyílna. Elvégre, nem olyan technikáról van itt szó, ami magasfokú technológiai felkészültséget igényelne. Az is tapasztalat, hogy a javarészt gépészeti, lakatosipari munkálatokat akár egy kis gmk, vagy magánműhely is fel tudná vállalni. Alapvetően fontosnak látom, hogy ameny- nyiben egy ilyen gyártóbázis létrejöttével megvalósul a beszerzés, a gépeket legalább három évig ne lehessen a városon kívül értékesíteni. Ez gazdasági érdek. — A dolognak ez idáig még csak az egyik oldala... — A vállalkozás jogi részét, azonkívül a minősítés és a tevékenység indításához szükséges egyéb hivatali formaságok elintézéséhez segítséget adnék. A beíőtígyártás persze a termés feldolgozásának csak egy része. Ügy vélem, hogy a termelői bor palackozása is egy reális vállalkozási lehetőség. Itt is az a fontos, hogy a segédanyagok, címkék, csomagolóanyagok beszerzését, valaki szervezze, koordinálja. Nos, ennyit röviden az újszerű elképzelésekről. A részletekbe azért nem bocsátkoztunk nagyon bele, mivel Szűcs István külön fórumot szán mindezek ismertetésére. December 3-án, hétfőn a kertbarátkor rendezvénye keretében kerítenek erre sort, az Arany János Művelődési Központban este 6 órai kezdettel. Tehát akiket érdekel a házi élelmiszeripar kifejlesztésének gondolata, szívesen látott vendégek lesznek. My. J. A fejlesztés egyik lépcsőfoka a Stortl típusú vékonyrönk-fel- dolgozó, amelyet idén áprilisban állítottak munkába. Teljesítménye műszakonként 50 köbméter (Erdősi Ágnes felvétele)
