Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

Gombai gond gombolyag S még mindig hallgat a mély X gombai Fáy András Tsz-ben kialakult válsághely­zettel többször is foglalkoztunk lapunkban. Először ak­kor, amikor az első névtelen levelek egyes vezetők vélt, vagy valós visszaéléseire hívták fel a figyelmet. Ennek nyomán lezajlott egy felemás ellenőrző bizottsági vizs­gálat. Másodszor akkor foglalkoztunk az üggyel, amikor ugyanazon a vezetőségi ülésen, de egymástól függetlenül lemondott a termelőszövetkezet elnöke, elnökhelyettese és korkedvezményes nyugdíjazását kérte a főkönyvelő is. Ezt követően külön-kiilön beszélgettünk Ujj István elnökkel, akinek december 31-i távozásához a vezetőség hozzájárult, valamint Szatmári Tibor elnökhelyettessel, ' aki 1991 márciusában kívánt megválni a szövetkezettől. Ujj István felmondását el­sősorban érzelmi motívumok­kal indokolta. Részben azzal, hogy olyan életkorba érkezett, amikor szükséges a váltás, részben azzal, hogy olyan in­tézkedéseket — saját szavai­val: hóhérmunkát — szánnak neki, ami szinte minden gom­bai, bényei, kávai családot — hátrányosan — érintene. A szövetkezet . helyzetét nehéz­nek. de nem katasztrofálisnak minősítette. Szatmári Tibor keményeb­ben és konkrétabban fogaN mázott. Szerinte legalább há­rom érdekcsoport létezik és harcol egymással a szövetke­zetben a vezető posztokért, akik megtervezték és irányí­tották a téesz volt vezetői elleni akciót. Nevet is említett: Racskó Károly kooperátorét, volt párttitkárét, akit karrie­rizmussal vádolt meg. Akkor jeleztük, megadjuk a szót Racskó Károlynak is, ami azonban technikai okokból késett, s az érintett ezt joggal sérelmezte. Időközben egy írá­sos nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe, amit szó­ban is megerősített, s amiben megdöbbenésének ad hangot: — Megdöbbenésemet a cikk tar­talma okozta, mert véleményem szerint e két téma ilyen formá­ban nem tartozik a széles közvé­leményre. Tartozik egyrészt a Fáy András Mgtsz dolgozóira, másrészt Szatmári Tiborra és sze­mélyemre. Mivel azonban az új­ságban jelent meg, így nem tudok a megnyilvánulástól eltekinteni — írja Racskó Károly. — Az előző téma a fontosabb, annak van meghatározó jelentő­sége — hiszen közvetve több száz ember megélhetését érinti. Sa.jná-r latos dolog, hogy ebben az idő­szakban kell ilyen mérvű szemé­lyi kérdésekkel foglalkozni, ami­kor éppen elég feladatot jelent megbirkózni a szövetkezet átala­kítását sürgető kérdésekkel, a jelenlegi közgazdasági feltételek­kel. a valódi működéshez szük­séges számtalan törvény hiányá­val és a gazdaságunkat érintett súlyos aszály köveikezményejvel — Itt kívánom megjegyezni, nincs már „hármas” személyi gond termelőszövetkezetünkben. Szatmári, Tibor két hét után visz- szavonta felmondását, sőt ö már programot is kidolgozott a jövő­re — ez a távozását visszavonó levelében található. Ezen kinyi­latkozását tekintve úgy tűnik, itt már számára nincs szükség azokra a törvényekre, amelyeket a november 15-i cikkben hiányol. Ezek után óhatatlanul felmerül­nek bennem a kérdések : vajon a szövetkezet érdekét szolgáloan a távozási szándéka vagy pedig a maradását jelző az igaz? A prog­ram megalkotásához kellenek számára a törvények, vagy nem? A személyemmel foglalkozó no­vember 15-i véleménye igaz vagy pedig az egy nappal későbbi? — kérdezi Raeskó úr. — Az utóbbi témával kapcsolatban környeze­temben voltak, akik az olvasás után egyszerűen rágalomnak, szerényen fogalmazva stílusta­lannak tartották, amelyet jog­orvoslattal lehet rendezni. — Számomra nagyon elgondol­kodtató, hogy Szatmári Tibor, aki jelenleg a tsz második em­bere, rövid időn belül talán a tat első embere, öt évet meghala­dó itt-tartózkodása után így ítél meg engem. Hiszen ő háttérből irányítónak tart, pedig rólam min­Azt beszélik... Azt beszélik, hogy a la­kitelki polgármester intéz­kedése — elbocsátotta mind a tizenkét volt taná­csi dolgozót — nagy vissz­hangot váltott ki ország­szerte. Még a televízió Ma című pályázati műsora is foglalkozott az üggyel hét- lön késő este. Monoi'on és környékén egyelőre nem hallani ilyen kirívó esetről. Az viszont már biztos, hogy az önkormányzatok nehezen jutnak megfelelő szakképzettségű jegyzők­höz. A Monori Polgármes­teri Hivatalnál nem történt eddig létszámkarcsúsítás. Azt beszélik viszont, hogy Kiss József sportfelügyelö státusát tervezik megszün­tetni. Jelenleg fizetés nél­küli szabadságon van. En­nek letelte után még visz- szatér irodájába, de hogy meddig, azt még nem tud­ni. Azt beszélik, a környe­zetszennyező Minőség Vegyipari Kisszövetkezet kilakoltatása után csak­nem ismét a félsz költözött be Monori-erdöre. Szeren­csére a Varex Kft. vezetői megelőzték a bajt, s nem vásárolták meg feldolgo­zásra a Szovjetunióból ér­kezett, s állítólag sugár- szennyezett faszállítmányt. Azt beszélik, hogy a maglódi szemétbánya elé néhány héten belül kitehe- tik a megtelt táblát. Azt is beszélik, hogy új szemétte­lep kialakítását tervezik, de a pénzhiány egyelőre gátat szab a gyorsabb ütemnek. Pedig ha a jövő februárig nem készül el az új szemétbánya, akkor fő­het a feje a helyi polgár- mesteri hivatalnak, hogy hová hordják azután a háztartási hulladékot a maglódiak. Azt beszélik, rendkívül elszaporodtak a vadorzók a vecsési, üllői határban. Éj­szakánként kivilágítatlan autókból lövöldöznek a nyulakra, fácánokra, őzek­re. Gyakori az is, hogy gépkocsitolvajok furikáz­nak a hatalmas heretáblá­kon, amíg ki nem ürül a benzintartály. Legutóbb két autót is találtak a vad­őrök a tetejére borítva, ki­vert ablakokkal, leszerelt kerekekkel. Az orvvadá­szoknak sincs nehéz (dol­guk, a környékbeli kocs­mákban . a közelmúltban már 1500 forintért is lehe­tett lőfegyvert venni — szovjet. állampolgároktól. Azt beszélik, hogy a mo­nori főtéri gyógyszertár volt vezetője, Varga Árpád az utolsó pillanatig bízott abban, hogy az ellene fel­hozott vádak nem bizo­nyulnak alaposnak. Ám — mint már lapunkban is megírtuk — eddigi „szám­láján” több mint egymillió forint értékű gyógyszer és egyéb gyógyászati anyag elsikkasztása szerepei. Azt beszélik, hogy a letartóz­tatáskor Vargát nem ver­ték bilincsbe — nyilván humanitárius okokból. Azt is beszélik, hogy a vizsgá­lat tovább folytatódik a volt főgyógyszerész ügyé­ben, s várhatóan az újabb gyanúsítottak neve is ha­marosan köztudatba kerül­het. denk! tudja, ha van véleményem, azt nem tudom elhallgatni, és nem tudnék megmaradni a háttérkén. Ezt tanúsítják a november 14.i vezetőségi ülés eseményei is, ahol ő a hallgatag ember szerepét ját­szotta el, pedig elmondhatta vol­na mindazt, amit az újságban nyilatkozott, mert ilyen dolgok­ról is szó volt. A karriervágy ki­fejezést a leghatározottabban visszautasítom, és nagyon sajná­lom, hogy Szatmári Tibor nem ismeri fel a közösségért érzett fe­lelősséget. Minden bizonnyal azért nem, mert ö ezt Gombán még soha nem érezte. Az autóhaszná­lattal kapcsolatban bármilyen ellenőrzésnek alávetem magam, remélem ő is ezt teszi az általa eddig használt autókra vonat­koztatva. Az egyéb megjegyzései­re nem kívánok reagálni, elfoga­dom az engem mélyebben ismerő emberek véleményét. — Mindössze a következőket emelném még ki : a „névtelenek” megnyilatkozásainak szükséges­ségét. Ez nagyon jó mindenkinek, a szövetkezet dolgozóinak min­denképpen, mert csak az őszinte, nyílt, időben történő vélemények viszik előbbre az Igaz ügyet. Bár ettől ma sokan félnek, mert a kritikai hang nem mindig talál még napjainkban sem megértésre. Ezt pedig ebben a demokratizálódó társadalomban nem fogadhatjuk el. Azért sem, mert a,z ilyen men­talitás nem szólaltatja meg a „névteleneket”, talán ezért let­tek „névtelenek”, és az ilyen meg­nyilvánulás nem oldja meg a szövetkezet égető kérdéseit. Szabad legyen megjegyeznem, a Fáy András Mgtsz-ben nem a személyi változás milyensége és a személyeskedés a kulcskér­dés, hanem szövetkezetünket olyan helyzetbe kell tudni hoznunk, hogy legyen lehetőségünk a sze­mélyt kérdésekről is szót váltani — szögezte le Racskó Károly Személyes beszélgetésünk­kor Racskó Károly ismételten megerősítette, hogy a szövet­kezet nehéz helyzete valóban feszültségek forrása. Tagad­ta viszont, hogy neki magá­nak bármilyen érdekcso­porthoz köze lenne, mint ahogy nincs a névtelen leve­lekhez sem. Mi természete­sen valamennyi nyilatkozó véleményét, álláspontját tisz­teletben tartjuk, s egyikük mellett sem tesszük le a vok- sot. Azért sem, mert mi első­sorban a szövetkezet egyszerű tagjainak szorítunk. Azok­nak, akik kapcsolatok, lehe­tőségek híján nem válogathat­nak a munkahelyekben, akik­nek nincs tőkéjük az újrakez­déshez, s akikről nagyon gyakran döntenek nélkülük. Most talán eljött az idő, hogy maguk is beleszóljanak a dol­gok alakulásába, s kicsinyes csetepaték helyett kikénysze­ríthetik az objektív s éppen ezért javukat szolgáló dönté­seket. Vereszki János Gipszben maradt álmok Tisztaszoba az örökségből A szövőházban levő szövőszék több mint 100 éves. Ezen dolgozták fel a kenderfonalat, amelynek finomabbjából ruhákat szőttek. Lábbal működtették, lábtós szövőszék volt a neve (Erdősi Ágnes felvétele) Gyömrön hét évvel ezelőtt, 1983-ban nyitották meg aBaj- csy-Zsilinszky utcában a táj­házat, amely az egyetlen ilyen a környéken. A lelkes lokálpatrióták — élükön az idős Pál Mihály baráti kör tagjaivg.1. — ötlete nem sokáig maradt parlagon, mert vi­szonylag rövid idő telt el a megvalósulásig. Ma már egy­re több látogatója van a szombat-vasárnap nyitva tar­tó tájháznak. Turisták, diák­csoportok is szívesen keresik fel a régi parasztházból ki­alakított tájházat. De mit is láthatnak az ér­deklődők a gyömrői tájház­ban? A kedves vendég a füs­töskonyhába lép, s első pil­lantása a népi, paraszti művé­szetet gyönyörűen kifejező fe­hér oszlopokra esik. A ház 150 éve épült, s konyhája érintet­len maradt. Az első részt pit­varnak nevezték. Itt tartották a kenyérdagasztás eszközeit, itt volt a mosdó, a vizesesz­közök, az aratókorsók. A sza­bad kéményes részben talál­ható a kemencenyílás. Innen fűtötték a szobai kemencét, amelyben a kenyeret, a kalá­csot sütötték. Egy közel százéves paraszti emlékkép fogadja a látogatót az innen nyíló tisztaszobában. A szoba csaknem teljes be­rendezését özv. Karsai László- né adományozta a tájháznak. Az esküvői, családi képek, bibliai idézetek, háziáldások kultusza minden házra jel­lemző volt régebben. És nem hiányzott a tisztaszobából Kossuth Lajos portréképe és az aradi tizenhármak csoport­képe — festmény formájában. mii Ugyancsak itt őrzik id. Pál Mihály Munkácsy-díjas szob­rászművész jó néhány alkotá­sát, amelyek betekintést nj'újtanak a közel húsz éve elhunyt mester életművébe. S bár szobrainak csak töredéke látható itt, ezek a legjobban reprezentálják művészi kvali­tásait. A tájház udvarán egy szá­zad eleji parasztporta látható. A pince még eredeti, fölötte állt a fészer. A parasztszekér mellett egy különleges masi­na, a cséplőgép Őse, a járgány áll a múlt századból. Igen gazdag a helytörténeti anyag, amelyet a következő szobában láthatunk. A tablók letűnt évszázadok emlékét, a közelmúlt történelmét egy­aránt őrzik. A legősibb térké­peken ott látható a Gyomron eredő, s a Duna felé haladó fo­lyó ábrázolása. Partjának kö­zeléből került ki a tablók mellett látható négyezer éves temetkezési urna. Ugyanott egy bronzkori edényégető kemencét tártak fel a régé­szek. A népek, a történelem országút ja Gyömrőn vezetett át. A Pestről induló, s a Ti­szához, onnan Erdélybe veze­tő országos főútvonal szelte át a falut. Egy középkori hadi út is átvezetett itt. Talán a leg­szebb, legnagyobb történelmi emlék, II. Rákóczi Ferenc fe­jedelem 1705. július 3-i gyöm­rői táborozása. A Mánya-ré- ten mondta el híres buzdító beszédét a nagy fejedelem. Immáron másfél évtizede Gyömrőn minden évben meg­rendezik a Rákóczi-napokat, amelyen elhangzik a beszéd teljes szövege. Néhány éve a falusi iskola felvette Rákóczi nevét, falán vörös márvány­tábla őrzi emlékét. A történelem elhozta Gyömrőre Kazinczy Ferencet is, itt töltötte gyermekkora nyarait fia, Kazinczy Lajos, az 1848/49-es szabadságharc tábornoka, akit a tizennegye­dik aradi vértanúnak nevez­nek. Bujdosásában, menekülé­sében itt keresett menedéket Táncsics Mihály is. Nevét a község főutcája őrzi. Otthon érezte magát Gyömrőn Csoko­nai Vitéz Mihály, Teleki Jó­zsef, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, s a Rádayak vendégeként Vörös­marty Mihály. Nem messze innen találha­tó Maglód, ahol jegyességet kötöttek Petőfi Sándor édes­szülei. Varga Mária, a gyömrői Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház vezetője; — Tájházunk széles körű társadalmi közadakozás nyo­mán létesült. Nyár óla Únyi István festőművész a gond­nok, aki bármikor — látoga­tási időn kívül is — szívesen kinyitja az ajtót a vendégek előtt. (Fotóriporter kolléga­nőnk is az ő jóvoltából jutott be egy hétköznap délelőtt. A szerző.) Szeretnénk a közel­jövőben átrendezni a helytör­ténetig anyagot, felfrissíteni az itt látható tablókat, tárgyi eszközöket. A Gipszben ma­radt álmok című tárlatot — id. Pál Mihály félbemaradt alkotásait — ezután is láthat­ják majd a tájházba betérő látogatók. Gér József Sugárzó ötlet A helyieken nnilik minden Már csak ez hiányzik nekünk. Nem elég, hogy lassan elsüllyedünk a min­ket körülvevő szemétben, s akkor most egy sugárfer­tőtlenítőt terveznek ide, a szomszédba — fakad ki in­dulatosan a telefonban Ma- tula Istvánné, a maglpdi képviselő-testület egyik tag­ja. — Hát hiányzik ne­künk, hogy még a sugárve­szélytől is féljünk? Van éppen elég félnivalónk. Szó, ami szó. az Ecserre ter­vezett sugárfertötlenítő üzem létesítésének híre hamar el­jutott nemcsak a helybe­liekhez, hanem a szomszédos Maglód község lakóihoz is. Ám, mint Matuláné elmondta, őket csak pár mondatbán tá­jékoztatta erről a helyi pol­gármester, no meg egy kis iromány a polgármesteri hi­vatal folyosóján. S mivel biz­tos, hogy indulatokat is fog kavarni, a tisztánlátás érde­kében felkerestük Harazin István ecseri polgármestert, aki készséggel adott tájékoz­tatást az elképzelésekről. — Arról van szó, hogy va­lóban tervezzük az egyszer használatos orvosi eszközök sugaras sterilizálását végző üzem telepítését — az elkép­zelések részint egy később alakítandó kanadai—magyar kft. keretében. H Hol létesülne a veszélyes üzem? — A tervek szerint — az érintettek már megnézték a helyszínt — a Rákos Mezeje Tsz jelenlegi ecseri telephe­lyének közelében. Ehhez azonban meg kell venniük a földet vagy esetleg hosszú távra bérelni. ü Hogyan jutott ez az öt­let az eszükbe? — Egy ecseri állampolgár által szereztünk tudomást róla. Ügy gondoltuk, alapos körültekintéssel megvizsgál­hatjuk a kérdést, hogy van-e reális alapja az üzemtelepí­tésnek. Egyrészt azért, mert helyi munkaalkalom terem­tődne általa, másrészt egyéb előnyökkel is járhatna. B3 Számítanak a lakosság ellenállására? — Képviselő-testületünk már többször tárgyalt erről. Neves súg ár szakértőket is meghív­tunk már. akik tájékoztattak bennünket. De még — s azt külön kihangsúlyozom — semmi sem dőlt el. Az ecse­ri lakosság véleményét is ki­kérjük. mert ezt a kanadai cég kifejezetten igényli. Nem léphetünk a lakosság bele­egyezése nélkül. Tehát amo­lyan népszavazás fogja eldön­teni, lesz-e ilyen üzem Ecse- ren. ■ Hallhatnánk kicsit konk­rétabb terveket is? — Veszélyes üzemről lévén szó. a biztonsági előírásokat maximálisan be kell tartani, hiszen kobalttal végeznék a fertőtlenítést. A második ütemben egy injekcióstű-gyár- tó üzem is épülne. A világon 150 sugárfertőtlenítő műkö­dik, zömmel az Amerikai Egyesült Államokban. Ha­zánkban a Debreceni Medi­corban foglalkoznak ezzel, oda is tervezünk egy tapasz­talatcsere-látogatást. Ez lenne a vegyes tulajdonú kft. ma­gyarországi referenciaüzeme, nemrégiben Törökországban létesítettek hasonlót. Ott be­vált, miért ne válna be ná­lunk is. ■ De a repülők felette fog­nak elrepülni, nem lesz ez ve­szélyes? — Tényleg felette szállnak majd a gépmadarak. De olyan biztonsággal épülne meg, hogy ez sem jelentene potenciális veszélyt. H Ha Ecser közvéleménye netán igent mond, mikorra várható az üzem felépítése? — A zöld jelzés után hat hónapon belül elkészülhet a sugárfertőtlenítő. Ám az en­gedélyezés, illetve a telepítés — ezt még egyszer hangsúlyo­zom — kizárólag az ,ecserie­ken fog múlni. Ha ők nemet mondanak, akkor semmisnek tekintjük a dolgot. G. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom