Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-26 / 277. szám

4 1980. NOVEMBER 26., HÉTFŐ rji.cvékà í'i o Sztálin haláláról . -**r- ••<*« . jf Rovatunkban a Pest Megyei § Levéltár nyolc évszázadot át- ÿ ölelő Iratanyagából szeretnénk S egj'-egy „gyöngyszemet” köz* « kinccsé tenni. A 22 darab írásműre egy kutatónk, Kávási Klára buk­kant munkája közben a Pest Megyei Békebizottság eddig még rendezetlen „iratkazlá­ban”. A bizottság az Országos Béketanács égisze alatt mű­ködött 1950—1956 között. A dolgozataidat egy nagykörösi elemi iskolából küldték a me­gyei bizottságnak. Feltehetően leányosztályban készültek, mert a szerzők egytől egyig 8-10 év körüli kislányok. Az írásműveket teljes terje­delemben, a helyesírási hibá­kat meghagyva közöljük. A Szovjetunió nagy béke- harcosa, Sztálin 1953. márc. 5-én este 9 óra 50 perckor elhunyt Sztálin. Én másnap reggel értesültem ró­la. Nagyon meghatott engem ez az eset. Visszagondoltam arra mikor a Szovjet hadsereg felszabadította hazánkat. Sztá­lintól kaptunk üzenetet, hogy ne rombolják szét Budapestet A mi hazánk egy része a Szov­jetunióhoz tartozott volna, de Sztálin azt az üzenetet küld­te: maradjon minden úgy ahogy volt. Sztálinnak köszön­hetjük a szabad Magyarorszá­got. Most mikor minden jól ment, meghalt Joszif Visszá- rionovicq Sztálin. A világ bé­ke harcosai fájdalommal van­nak eltelve. Mi a békéért har­colunk. A mi munkánk nem fog lankadni. Inkább egyre fo­kozódik. 1953. márc. 6. T. 1. békehar­cos. Meghalt a lyegnagyobb béke őre Meghallottam, hogy meg- hallt Sztálin elvtárs. 1953 Már­cius 5 én. A házakra fekete zászlók kerültek. Ez nekünk nagy kárunk lett, de azért nem hadjukel csak védjük munkával a Békét. Az iskolá­ban is megemlékeztünk rolla, hogy milyen egy hatalmas em­ber volt. Tizen hat várost ve­zetett, és a vezérünk meghalt. Es védjük a Békét a tanulással és miis harcolunk az egy kin­csért a Békéért. Fogok tanul­ni mert tudom, hogy evvel is a Békét védem és védeniis fo­gom örökre, és míg éllek. Elő­re B. M. Béke harcsos Meghalt a legjobb békehar­cos Ahogy feljöttem az iskolába közölték velem a szomorúhírt, Sztálin elvtárs meg halt. Mind- ját az volt az első gondola­tom, hogy ki fogja össze tarta­ni azt a sok nemzetet és ki fog majd a béketábor nyugal­mára olyan szilárdan vigyáz­ni. Meghalt a népek tündöklő csillaga. Szinte lehetetlenek tűnik. De azért nem csügedek emléke él szívemben örökké. Es az ő példája megvilágítja ■utamat a jövendő évek felé. Harcoljunk hát kétszeres erő­vel, harcoljunk, hogy a béke­tábor szilárdságát biztosítsuk. K. M. Békeharcos. 1953. 111. 6. Meghalt Sztálin elvtárs Nem érhette volna nagyobb csapás a népi dem. országokat mint Joszif Viszárjonovics Sztálin halála. 1953. márc. 2. sújosan megbetegedett. Vérke­ringési és légzési zavarai vol­tak. 1953. 1II. este 9 óra 50 perckor meghalt. Az orvosok megállapították, hogy agy­vérzés okozt a halálát. Min­ket iskolásokat is nagyon le­sújtott a hír. Neki köszönhet­jük virágzó fővárosunk: Bu­dapest megmaradását. A Ma­gyar nép mindég hálával fog rágondolni. A Szovjet nép a legnagyobb hálával és jóság­gal gondol rá. Ő teremtette meg azt a virágzó országot amelyre sehol a földön nem találni példát. Sztálin elvtárs megfogadta Lenin tanításait. H. I. Bekeharcos! E kisdiákok lassan ötvenes éveiket tapossák. Hegedűs Zsuzsa A SÓSKÚTI CINECITTA REJTELMEI A haláltábor „életre kelt ?’ Ez az asztaltdrs nem beszél lissza • Kerítésnek támasztva betörők ellen 9 A jó ízlést sértő jópofáskodók Megcsörrent a telefon. Ha­darva, lélegzetet alig véve egy női hang adta tudtul: Sóskút környékén egy teherautóval találkozott, melynek platójáról fejjel lefelé lógó, kezeivel föl­det söprő hullát látott. Beug­ratásnak véltem. Aztán jöttek a hírek: az egyik kocsmából fejvesztve menekült a vendég, amikor helyet keresve figyel­metlenségében egy felöltözte­tett vicsorgó, kopasz, csupa csont-bőr hulla mellé huppant le. Utána feldöntött szék, ki­öntött pálinka, meg a riadal­mán röhögő részeg társaság maradt. Kicsit odébb, de úgy A forgatás helyszíne A politika házába a kultúra Városi könyvtárat avattak szombat délután Szígetszent- miklóson. Jóval több volt ez egy protokolláris eseménynél. És ezt pontosan megérezték a város lakói. Nem a felső veze­tésnek, a kiválasztott elitnek szólt csupán az eseményt be­harangozó meghívó. Ide vár­ták a hányatott sorsú könyv­tár évtizedek óta hűséges ol­vasóit, a honismereti kör lel­kes tagságát és a leghálá&abb olvasókat: a gyerekeket. Iga­zi ünnepe volt az avatás Szi- getszentmiklós városának. Ezt hangsúlyozta köszöntő­iében Biczák Péter, a Past Megyei Könyvtár igazgatója, Lapszélre irt életek ...zöld füvén Huszonöt éves lehet vagy csak tizenhét? A vizsgálótiszt a fogdából hozatja fel, és magunkra hagy bennünket. Kontraszt: mély árkok a fiatal arcon. „Kiélt.” Ezt mondják az ilyenre. Csinos. Még így is, mosdatlanul, gondozatlanul, kócos hajjal. Viselkedésén, magatartásán ott a nyoma: „jobb napokat látott". A járőr tegnap hoz­ta be a vasútállomásról. „Két bátyám van. Az egyik Angliában, a másik itthon. Az itthoni mérnök. Mint a papám. A mamám otthon van. A papám keres éppen eleget. Bármit kértem, meg­kaptam. Talán az volt a baj. Ha azt mond­tam. kell, másnapra ott volt. Eluntán!". Más az, ha dögleni kell valamiért, de így...?! A papám is, a mamám is imádnak. Min­dig is leányt akartak. Erre lett kétszer is fiú. Csak harmadiknak én. Körülöttem forgott a világ. Mindent megengedtek. Soha nem tiltottak semmit. Elkapattak? Lehet. A két bátyám is döglött értem. Én voltam a játékbaba. Felvágtak velem. Tízéves ko­romban már magáztak a haverjaik. Nem mertek tegezni, úgy viselkedtem. Én vol­tam a Sárika kérem. Élveztem. Tizenkettő múltam, amikor először megléptem ott­honról. Csak úgy, gondoltam egyet, nem volt semmi okom rá. A nyolcadik napon buktam meg. Addigra már a rádióba’ is bemondták. eltűnt kislányt keres a rend­őrség ... A mamám bőgött, azt kérdezget­te, miért tettem, miért tettem, hát mit vétettek ők ellenem? Rákaptam a szökésre. Ha eszembe ju­tott, ha a sulit untam, leléceltem. Hol ott­honról, hol az iskolából tűntem el. Törje csak a frász őket! Tudja, valójában az sem érdekelt. A szökés. Rájöttem, hogy az sem érdekel. Eleinte volt még benne valami izgalom. Később már? Semmi. Volt. hogy napok múltán magamtól hazamentem. A mamám nem kérdezett semmit, készítette a fürdővizet, a tiszta fehérneműt, azt kér­dezte, mit akarok enni... úgy tett, mint­ha nem történt volna semmi. Majd most is jön értem. Vagy a papámmal együtt jönnek, mert van, hogy ketten rohannak. Beültetnek a kocsiba, mesélni kezdik, hogy a barátnőim közül ki kesergett, van pél­dául egy liba, aki egy héten kétszer-há­romszor felrohan hozzánk, mint aki nem tud nélkülem élni... Én mindenki nélkül tudok. Nekem senki sem hiányzik. Tőlem lelkizhet bárki, engem nem érdekel, ahogy az sem érdekel, ha valaki azt bizonygat­ja, ő így szeret, úgy szeret... És tudja, az az érdekes, szeretnek. A papám, a ma­mám. a két bátyám, a barátnőim ... aki­vel csak összekerülök, azt nézi, mivel jár­jon a kedvemben ... Legutóbb, a szünna­pomra a mamám akkora tortát csinálta­tott...! Én meg azt mondtam, de hiszen utálom a tortát! Nézett, nézett rám, lát­tam, most áll meg az'esze, hiszen addig mindig a torta volt a heppem ... Élvezem, amikor hülyét csinálok valakiből. És ki­ből nem lehet? Volt például egy fiúm. megcsináltam nála, hogy feltettem egy le­mezt, s egész nap azt hallgattam. Hallott Joan Baezről? Na, az ő lemeze volt, Az otthon zöld füvén.” Dúdolja a dallamot. Picit elfordítja a fejét, valahol az ablakon túlra néz. Visszajön a vizsgálótiszt. Sáriból már csak a cigarettafüst maradt a szobában. „Mesélt a Sári?” Bólogatok. „Volt papám, mamám, bátyáim ...” Volt. Jól elkapat- hatták otthon. „Otthon?! Na ugyan már! Csak nem vette magát is hülyére? Már megbocsásson ... Még az anyja sem tudta, ki volt az apja. Hatéves volt, amikor az anyja belepusztult az alkoholba. A nagy­mamája nevelte, de az is régen meghalt. Azóta Sári csavarog. Időnként minket sze­rencséltet. mert itt nevelkedett a nagy­mamájánál. Behozzuk, kiengedjük. Hol van papírja, hol nincsen. Otthon?! Erikek a kis szerencsétlennek életében nem volt otthona...” De Sári ! Az otthon zöld füve... zöld? ... fű ...? Álom. Mészáros Ottó aki maga is jó ideje küzdött azért, hogy Szigetszentmiklós- nak végre városhoz méltó könyvtára legyen. Ez a közös­ség nem csak a bibliotékát nél­külözte évtizedeken át, hanem művelődési háza sem volt. Van valami jelképes abban, hogy a miklósi kultúra abban az épü­letben talál végre otthonra, fejlődhet és terebélyesedhet, amelyet az állampárt helyi székházának terveztek és kezd­tek építeni; Sok vita dúlt akö­rül, hogy amikor a városnak végül is sikerült megszereznie ezt az ingatlant, mi kerüljön a falak közé: egészségügyi intéz­mény, vagy könyvtár. A látoga­tók, akik az ünnepség előtt be­járták a házat, a 21 ezer köte­tes felnőtt- és a 3 ezer kötetes gyermekkönyvtarat, megcso­dálták a 150 személyes színház- termet, az előtérben elhelyezett grafikai kiállítást, meggyőződ­hettek: jól döntött egy eszten­deje a tanácstestület, amikor azt mondta, könyvtár kerüljön a pártháznak tervezett épület­be. Újszerű egyébként a ház hasznosítása, hiszen a tervek szerint a földszinti kulturális intézményt, az emeleti iroda- helyiségek bérleti díjából mű­ködtetik majd. A város fiatal polgármeste­re, dr. Űri József sem számok­tól és adatoktól hemzsegő ün­nepi beszédet tartott. Nem mint Szigetszentmiklós első embere, hanem a könyvtár 21 éve lel­kes olvasója szólt, akit a betű­vetés tudományának elsajátí­tásától a jogi doktorátusig el­kísértek, segítettek a miklósi könyvtár kötetei, s aki ezért mindenhová követte a gya­korta költöző bibliotékát. Sza­bó Lőrinc Könyvek otthon cí­mű versének szép sorait idéz­te és csupán egyetlen kijelen­tés erejéig szólt köszöntője vé­gén, mint polgármester: azt Ígérte, hogy az önkormányzat, nem a könyvbeszerzésre tar­togatott pénzen takarékoskodik majd. Remélhetőleg erre nem is lenne szükség: Soltiné Rad- nics Magdolna, a városi könyv­tár igazgatója a város két pol­gára. Szadai Erzsébet és Her­oik Dániel levelét olvasta fel, amelyben bejelentik, hogy 10—10 ezer forintos felajánlá­sukkal kezdeményezői kíván­nak lenni egy alapítványnak, amelynek.célja a városi könyv­tár fejlesztése lenne. Móza Katalin Érd és Sóskút között az al­kalmi göngyölegtároló keríté­sét feltartott kezekkel, fehér köpenybe bújtatva ugyancsak egy, a „haláltáborból” szaba­dult múmiaszerű lény támaszt­ja. Riogatva a netán üveglo­pásra készülőket. Mit ne mondjak: e morbid ötletek kiagyalói igencsak jól szórakoznak. Látva az ijed­séget, az iszonyatot, ami az arcokra ül, míg fel nem fe­dezik: o tetemek, az alkalmi asztaltársak, a „betörőriasz­tók” kivétel nélkül mind-mind műanyag habból készültek. Ám első pillantásra kísérteti­es másai a második világhábo­rú dokumentumfilmeiről is­mert haláltáborok lakóinak. S nem is lehetnek mások, hiszen a filmesek a sóskúti bányában építették fel a magyar Ci- necittát. Itt forgatták két év­vel ezelőtt Radnóti Miklós tra­gikus . sorsát bemutató filmet, majd Simon 'Wiesenthal életé­nek legfontosabb epizódjait. Ma viszont nincs itt filmes­élet, csak díszletek, kellékek. A szögesdróttal körülvett ha­láltábor épületei, a farostle­mezből emelt barakkok állnak — biztos kőalapon. A sóskúti bánya vezetői óv­ják az épületeket, gondoskod­nak állagukról, számítva arra, némi ellenszolgáltatást kap­nak a filmesektől a díszlet­tábor használatáért. Ám őr­séget nem állíthatnak. Pe­dig a besurranok, a belo- pódzók feltalálták magukat. Körülnéztek, s az a mor­bid ötletük támadt, hogy a forgatás során kelléknek hasz­nált műanyag habból készült hullahegyeket egy kicsit meg­ritkítják. Visznek belőle Fehér köpenyben a kerítésbe kapaszkodva... ijesztgetésre. S egy lett az öt­let a tettel — sajnos. Van min azonban a kívülállónak, a jó- ízlésűeknek is elgondolkodnia. Túl azon, hogy eme zseniális ötletet elítéljük. Vajon meny­nyibe jöttek ezek a kellékek? Itthon gyártották, vagy kül­földről szerezték be? S meny­nyibe jött mindaz, ami a film „életszerűségéhez” kellett ? Nem hiszem, hogy bagóért ad­ták, hogy így ebek harmincad- jára kerülhetne, népriasztásra, riogatásra. S ha mégis? Ki a hibás? Nem a sóskúti bánya, hiszen a helyszínt biztosítot­ták, most is mentik a filmesek értékét, amiben pénz fekszik: a barakktábort. Azt nem gon­dolhatja senki sem komolyan, hogy ezek után saját zsebre őrségről nekik kellene gondos­kodniuk. Komolyan nem! Csak egyet: a fiimeséknek azon a nehezen szerzett, „nehéz pén­zeken” vásárolt kellékekre jobban kellene vigyázniuk. Ne­tán magukkal vinniük, raktá­rozniuk. Hogy a morbid ötle­tek ne szabadulhassanak el, a cselekedetek kegyeletsértők1:;' ne válhassanak. Még átvitt ér­telemben se! Varga Edit Ne tessék szörnyülködni, műanyag habból készült másolatok (Hancsovszki János felvételei) Káva község önkormányzata pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére Pályázati feltétel: államigazgatási főiskolai vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, valamint kétéves államigazgatási gyakorlat. Fizetés: megegyezés szerint. Szolgálati lakás jelenleg nincs. A pályázatokat, részletes önéletrajzzal, november 30-áig lehet benyújtani a polgármesteri hivatalban, cím: Káva, Pilisi u. 1. 2215. Samsung­hetek Színes tévék, videók, rádiós magnók, mikrohullámú sütők. Magyarországon nálunk a legolcsóbb! Vigyázzon, nagyon jó! RITMUS ÁRUHÁZ. ÉRD

Next

/
Oldalképek
Tartalom