Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-26 / 277. szám
1090. NOVEMBER 26., HÉTFŐ mr « mm; mi * I 5 Az igazgató úr haragszik Csodák pedig vannak A mi szakmánkban előfordul; szeretnénk valamiről írni, de nem áll össze a kép, pont az mond nemet, az nem akar nyilatkozni, aki a legjobb ismerője a célba vett témának. Nem hadi vagy államtitkokra gondolok, és nem is egy féltve őrzött vegyi receptre. Ez utóbbi nem is érdekli a nyájas olvasót. Az viszont igen, ha teszem azt egy gondokkal küzdő kisváros kiizzad egy nagyvárosba is beillő modern iskolát, melyben — fity- tyet hányva a rosszmájú drukkolásokra — szeptember elsején azért is becsengettek. Ez az iskola Ssigetszentmik- lóson van, megbízott igazgatója dr. Koós Ferenc, a jónevű neveléstörténész. — Nem valószínű, hogy szóba áll veled, „haragba” van a szerkesztőséggel — intett az egyik kollégám. — Gyere csak nyugodtan — szólt vissza telefonon dr. Engelbrecht Imre, a miklósi önkormányzat művelődési osztályvezetője, akit közbenjárásra kértem fel, s aki a kitűzött napon velem jött — as oroszlánbarlangba. Az elegáns, meleg szobában kimért és hűvös az „adj’ isten”. — Lapjukban dehonesz- táló írást közöltek rólam, amiért nem kaptam elégtételt, noha kértem a főszerkesztőtől. (Ez igaz, főszerkesztőnk hajlott is a helyreigazításra, ám Koós úr nem küldte el az ehhez szükséges írásos ellenvéleményét.) Ezért öt évig nem nyilatkozom a Pest Megyei Hírlapnak! Kemény, kioktató a hang. Ha netán egy önérzetes, köny- nyen bepöccenő embernél használja, az feláll és veszi a kalapját. Én maradtam. Már nem annyira az iskola érdekel, hanem az igazgatót ért támadás okai. Az pedig nem más, mint az általa magasra állított igénymérce, ami — úgy látszik — Miklóson szokatlan. Koós igazgató úr « közgazdasági ^szakközépiskola I. évfolyamára csak olyan jelentkezőket vett fel. akik az áltn'ó,- iios iskolát az átlagnál jobb jegyekkel végezték. (Magyarán: az épp csak átslisszolókat eltanácsolta.) — Ne jegyezzen! Amit mondok nem nyilatkozat, csupán magánbeszélgetés — figyelmeztetett emelt hangon. — Én ezt az iskolát európai szintűre akarom emelni. Olyan végzősöket. olyan közgazdászokat szeretnék kinevelni, akik bárhol helytállnak. Nem csak Miklóson. nem csak Magyarországon, de bárhol a világon! Ehhez viszont alap kell. Alap nélkül a tanuló nem képes lépést tartani, leköti a tanárt, akadályozza a társait. Az ilyenek lemaradnak, lemorzsolódnak, s ha ki is kínlódjak a négy évet, sok hasznuk nem lesz belőle. Tudás nélkül a diploma nem ér semmit. A gyenge szakemberekkel csak a majdani munkanélküliek számút növelnénk. Az okfejtés helyes. Számomra legalábbis. Am nem így az olyan szülőknek, akiknek a gyereke nem jutott be az iskolába, Néhónyan „hadat üzentek” dr. Koósnak. Sajnos, volt köztük olyan is, aki a tanácsi apparátusban dolgozott, s mint ilyen, úgy vélte, ót — és rajta keresztül a gyereket — más elbírálás illeti. S tette ezt akkor, amikor a közvélemény amúgy is torkig voit már a tanáccsal, a tanácsi manipulációkkal, a sok visszaéléssel (ez nem csupán Miklósra értendő). — Már maga a megfogalmazás felháborított — füstölög Koós igazgató úr. — Az illető hölgy így érvelt: a tanács adta a pénzt az iskolára, s a végén a tanácsi dolgozók gyerekeinek nincs benne hely! Majd én megmutatom! Azt mondtam, ne fenyegetőzzön, hanem adjon írásos utasítást, hogy a gyerekét vegyem fel. Nem adott. Kérdem én, milyen beszéd az, hogy a pénzt a tanács adta? Ki az a tanács, vagy ki volt az a tanács?! Kiváltságosak gyülekezete? Szerintem a tanács egy közigazgatási, gazdálkodó szerv volt, a város pénzéből építtetett, és nem egyesek nagylelkűségéből! Több emberrel is beszélgettem Miklóson, Koós igazgató urat „elemeztük”. A nagy többség néni tudja hová tenni, mert nem szokványjelenség. Ezért aztán se jót, se rosszat nem mondanak róla, a véleményeket a tartózkodó kivárás jellemzi: majd elválik, majd meglátjuk. Nem vitás, rapszodikus alkat, beszélgetés közben nem könnyű követni. Nem egészen egy óra alatt ízelítőt kaptam a perzsa költészetből, kiselőadást az öltözködésről, megidézte Szabó Pali bácsit, akit mindketten ismertünk, s ennek kapcsán szóba került Bihar is. — Te is Biharból jöttél ? Akkor rendes ember vagy. Ettől függetlenül nem nyilatkozom! (Már rég nyilatkozott, csak nem vette észre.) — A miklósiak még nem tudják, hogy mit nyertek ezzel az emberrel — mondja dr. Engelbrecht. Nyert az iskola, nyert a diákság, s végső soron az egész város. A mai világban ilyen emberekre van szükség. Az általa képviselt koncepcióra: európai gyereket nevelni, de úgy, hogy emellett megőrizzék a magyarságukat. Koós szellemiségénél fogva humán beállítottságú, ugyanakkor jó menedzser is. És végső soron ez kell egy iskolának. Illetve ez is — javítja ki önmagát dr. Engelbrecht, aki maga is tanár. — Dr. Koós kiváló pedagógus, a diákjai rajonganak érte. (Pedig nem rég még megoszlottak a vélemények, lévén, hogy az igazgató egy új módit eszelt ki: száműzte a farmert a diszkóból, kötelező a zakó, az ing, a nyakkendő.) Mellesleg Koós rámenőssége nélkül aligha készült volna el szeptember j 1-ig az iskola, ö hajtott rá az építőkre az utolsó szakaszban. Valóságos csoda, amit műveit. Dr. Koós Ferenc egyben következetes volt. Nem ő vezetett végig az iskolán, hanem a helyettese, Gágyorné Bíró Beáta tanárnő. Mint mondani szokás: mindent megnéztünk a pincétől a padlásig. Minden szép, minden korszerű, a látogatónak az az érzése, nem is egy iskolában jár. Az osztályok berendezettsége olyan, mint egy nagyvállalati tárgyaló, s olyan számitógépes oktatótermük van; amit eleddig csak a Műegyetemen láttam. Keszthelyi András tanár egyszerre 18 diákkal tud foglalkozni külön vagy szimultán módon, 18 IBM—AT számítógépet kapott eddig az iskola, s még ugyanennyit várnak. — Egy biztos: aki innen kikerül, az nem bámul majd a számítógépre, mint Rozi a moziban — mondja félig tréfásan a tanár úr, aki fiatal kora ellenére egyik legjobb ismerője a szakmának. Nemcsak élmény, öröm is egy ilyen szép tanintézetben járni, az átriumszerű aulában s a tükörsima mozailcpad- lón, melyen hanyatt esik a fény. Ilyenkor az ember megidézi a saját egykori alma materét, s van benne egy csöpp irigység . .. Lehet. Koós igazgató úr neheztelni fog. Mert — intelme ellenére — itt-ott aposztrofáltam. Mentségemre szóljon, filtern ezt azért, mert szerintem feltétlen el kellett mondani: vannak még csodák. Nálunk, Magyarországon már az is csoda, ha egy építkezés időre elkészül ... Mat ula Gy. Oszkár KÍVÜLRŐL NÉZVE Szép új világ csúnya régi malma Vannak csúf épületek. Vannak koszosak, vannak elhanyagoltak, vannak olyanok, amelyek a szocialista realizmus minden kellékét, de ha nem, legalább a sivár embertelenséget híven tükrözik. Vannak kormos, vannak ormótlan, vannak csúnya épületek. Lehetnek ezek gyárak, üzemek, vannak ilyen raktárépületek, sőt, lakóházak is. Egy malom nem lehet csúnya. A malom olyan, mint egy afféle templom — abban búzából őrölnek lisztet, az életből az életet adó adó alapanyagot, a kenyeret sütik. Egy malom lehet régi, lehet romos, lehet pókhálós, lehet lisztes, lehet mindenféle, csak csúnya nem. Ez a malom csúnya. Olyan csúf, amilyen a legelhanyagoltabb martinüzem sem bír lenni, bármennyire is igyekeztek alkotói, használói. Ez a malom, Sülysáp szélén, semmi olyat nem mutat magáról, amitől az embernek eszébe jutnának a népmesék, a versek, amelytől megérezné a lisztes orrú molnár szagát, vagy a már sülő kenyér illatát. Ez a malom, Erdélyi Antal magánbirodalma alumíniumból van, kerítéssel védve, kutyával, portással csöngővel őrizve a külvilág behatolása ellen, csupa praktikum, tiltó táblák, nélkülözhetetlen villanyoszlopok, vezetékek, s mindenütt, körbe-kör- be a hullámzó alumínium. Akinemtudja, nem keresi, annak csak az lehet gyanús, hogy elöl-hátul zsákokkal egyensúlyozó biciklisták jönnek, a magánterületről ki meg be. Őrölteim járnak ide, kukoricát, takarmánylisztet, korpát, búzát. Ha mi is hoztunk volna legalább egy zsákkal, beengedett volna a szigorú kapus legalább az irodákig. Üres kézzel, mindössze egy meghívóval nem jutunk a kapun túl. A meghívót pedig a tulajdonos, Erdélyi úr küldte a Parlamentbe, s azt írja benne, hogy a képviselő uraknak bemutatja, hogyan lesz a hatforintos búzából húszforintos kenyér. Valószínűleg be is mutatta volna, ha éppen a malomban van. Ám Erdélyi úr üzleti ügyekben másfelé járt éppen akkor, s emberei nem merték az újságírókat beengedni. A múltkor is kikaptak, mondták, ki tudja, nem álcázott kémek vagyunk-e, vagy valami hasonló. Nos, mi ugyan nem kémek voltunk, valóban arra voltunk kíváncsiak, hogy a Kádárrendszerben épített maszek malom hogyan üzemel ebben a mai világban, s nem akartuk, tán nem is tudtuk volna kifürkészni, hogy mellékesen a liszt mellett hogyan gyártanak a molnárok netán nehézvizet — ami kétségtelenül megdrágítja a földönfutó gabona árát. De így sem jutottunk be — a Kádár-rendszerben tudni lehetett, hová nem mehetünk, oda nem is mentünk. Ahová mentünk, ott soha nem kételkedtek bennünk. Igaz, néha azt mondták, mindent megnézhetünk, megfoghatunk, megszagolhatunk, el is mondanak mindent, csak ne írjuk , meg. Erdélyi malmosgazda emberei nem mondtak ilyet. Ez most más világ. Már be sem engedték, ki tudja, még megírnánk a titkokat, s akkor lép- ten-nyomon nyílnának a rnal- mok Sülysápon és környékén, ami kétségtelenül rontaná az üzletet. Most már sajtószabadság van, az újságíróknak nem lehet előírni, hogy mit írjanak meg, s mit ne. Jobb, ha nem is látnak semmit. Abból nem lehet baj. így csak kívülről láttuk Erdélyi úr malmát, amelyet a Kádár-rendszerben építettek még, s az — a meghívó szerint — nem volt könnyű dolog. Lehet, hogy így van. Mi csak azt láttuk, hogy ez a malom nagyon csúnya. Persze a rendszer sem volt szép. De akkor még nem uralkodtak el a farkastörvények. Sem a portásra vigyázó farkaskutyák. Lehet, hogy ez egy szép új világ, csak a malmok a régi csúnyák? J. A. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefonon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellék- állomáson. Péntek, szombat, vásárnál) Budapesten, a Gergely utcai Ford Euroservice szervizállomásán bemutatták a legújabb Escort és " Orion típusú személygépkocsikat. Az Escort 1400 köbcentiméteres. utastere belül tágasabb, azonban a kocsi mérete változatlan nagyságú, de külsőre is tetszetősebb lett. Az Orion típus 1600 köbcentiméteres, és teljesen más tormája lett, mint elődjének volt. Szeptemberben kezdődött meg Németországban ezeknek a típusoknak a gyártása, s mindkettő injektoros motorral van felszerelve. Forintéit kapható, és három hónap után ülhet be a tulajdonos az autójába. Kép és szöveg: Koppány György Forintért kapható A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregysége 'Pilisszenti váll. Bányatelep 14.) felvételre keres gyakorlott raktárost. raktári adminisztrátort és varrógépműszerészt. Budapestről vállalati autóbuszok szállítják a dolgozókat a munkahelyre. Érdeklődni lehet a Pevdi Bőrdíszmű Gyáregység munkaügyi csoportjánál (Pénzesne), 2034 Pilis- szentiván. Bányatelep 14., telefon: 06-26-30241/1" m., 06-26-30256/15 m., OS-26-30345/15 m. A Technoba ü Kft. (1113 Bp., Szirmai u. 18.) nyugati munkára keres burkolót, asztalost, kőművest ács-állványozót, csőszerelőt, hegesztőt, építőipari technikust, mérnököt német nyelvtudással. Érdeklődni a kft. címén, ill, az 1660-253 telefonon. A MÁV Körzeti Uzemfőnökségc Rákosrendezö (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2343) felvesz: 18. életévüket betöltött, 8. ált. isk. végzettséggel rendelkező, orvosilag alkalmas férfiakat kocsirendezőnek. illetve sarusnak. A kiképzési idő 6 liét. Ennek idejére 7500 Ft/hó átképzési támogatást biztosítanak. A Vízügyi Építő Vállalat (Budaörs, Kállai Éva u. 32.) felvételre keres: 5 szállító rakodómunkást, 10 gépkocsivezetőt B, C D, E, F3, F4 kategóriás jogosítvánnyal. Jelentkezés telefonon: 166-93-33,68, 39 mellék. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségekről olvashatnak részletes információkat.
