Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
4 Lakitelek szelleme felfogás kérdése Iskolatörténeti emlékek kiállítása A vélemények egyenrangúak S Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető alelnöke a minap ^ Nagykőrösön, az ottani párthivek körében tartott clő- $ adást. Ezt követően vállalkozott arra, hogy interjút ad- jón lapunk számára. — Egyetcrt-e azzal a megállapítással. hogy a mai MDF messze eltávolodott Lakitelek — az 1987-es Lakitelek — szellemétől? — Valóban, az utóbbi napokban ez a kérdés egyre többet szerepel a sajtóban, nyilvánvaló összefüggésben Pozs- (jay Imre kiválásával. Ö ugyanis mintegy tényként kezeli az MDF eltávolodását Lakitelek szellemétől. A kérdés azoban — szerintem — az, hogy mit értünk Lakitelek szellemén. Ma Pozs- gay azt érti alatta, hogy ott és akkor együtt ült szinte valamennyi jelentős ellenzéki, és ott tudtak gondolkodni közösen, és ha arra gondol, hogy ez megszűnt, akkor ez természetes dolog. Az akkori — egységesnek mondott —- vélemény egy rendszer ellen, a Kádárrendszer ellen irányult. De ahogy a Kádár-rendszer megbukott, és biztos, hogy ez nem egy nap alatt következett be, az az egység is felbomlott. Ha arra gondol Pozsgay, amit ő képviselt ott, a rendszer foglyaként, hogy kitörési pontként az egyetlen lehetséges alternatíva a demokratikus szocializmus lezt Bihari Mihályival és másokkal vallotta), akkor viszont azt mondom, hogy ez nem Lakitelek szelleme volt, hanem csak néhány ember álláspontja. Ugyanis az nem lehet vitás, hogy az első lakitelki találkozón elfogadott nyilatkozatban nem is szerepel az a szó, hogy szocializmus. Harmadszor, és Pozsgay talán erre gondolt leginkább, ő és még néhányan a lakitelki találkozó körüli politikai erjedésből egy új népfrontot akartak volna létrehozni. Én ugyan akkor is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tenni, hogy ne az történjen. — Azt gondolom, hogy valóban összefügg ez Pozsgay Imre mostani lépésével, hiszen ő olyan politikus, aki elutasításra vagy helyeslésre késztet, gondolatai mellett ritkán lehet érdeklődő embernek állásfoglalás nélkül elmenni, ön részben már válaszolt is azonban arra a kérdésre, amelyet úgy lehet feltenni, hogy van-e ma realitása egy ilyen, Pozsgay által is szorgalmazott, új típusú népfrontmozgalomnak, ami sokak szerint nem más, mint egy realitásérzékét vesztett politikus nosztalgiavágya, mintegy jutalomjátéka? — Egyrészt valóban nem véletlen az, hogy egy átmeneti időszakban, a rendszerváltás időszakában, annak valamelyik állomásán egykor olyany- nyira népszerű politikusok, ma egy helyen ülnek. Németh Miklós, Király Zoltán, és most már Pozsgay Imre is. Ők érezhették maguk mögött egy erős közvéleményt, de az idő elszaladt mellettük. A történelem sokkal bátrabb volt, mint ők. Da ez. nem az ő politikusi, és főleg' nem Pozsgay politikusi képességeit kérdőjelezi meg. Inkább arról van szó, hogy a realitásérzéke talán nem volt szinkronban a történésekkel. Nem érzek jutalomjátéknak egy népfrontszervezést, nem jutalomút az, hiszen szembe kell nézni, bármennyire kényelmetlen, azzal, amivel már az MSZP-ben is szembe kellett néznie, hogy az emberek egy részében él egyfajta re- vánsvágy. Ugyanakkor van egy önmegtartóztatás is, hiszen sokan úgy tartják, nem ők akarták a négy évtizedet, sőt, mintegy belülről megpróbálták lebontani is azt, s erő- feszitéseiket a társadalom nem honorálja. — Eszel függ össze, hogy talán a Szocialista Párt is sikeresebb lehetett volna, ha annak idején nem újabb gyűjtő- pártként, de — például — pusztán a reformkörösükből alakul meg. — Igen, ezzel egyetértek. Utólag érezni azt, hogy nagy vita leh'étett tavaly, hogy meddig haladjanak, illetve meddig csatlakozzanak. Ha akkor szűkebbre veszik az alakulók körét, minden bizonnyal ma tágasabbak... — Az MDF viszonya » sajtóval meglehetősen ellentmondásos. a legújabb botrány a Magyarország című lapot érinti, a főszerkesztő-leváltás a kézi vezérléses Aczél-korszak „legszebb” napjait idézi, önök komolyan gondolják, hogy ilyen és hasonló intézkedésekkel meg tudják nyerni az újságíró-társadalmat. amely — nemzetközi megítélés szerint — a magyar- országi csendes forradalom egyik legerősebb fegyverhordozója volt, s amelyet az MDF szélsőségesei állandóan csak sz apuinak? — Egyrészt meggyőződésem, hogy a sajtó munkatársainak túlnyomó többsége az előző korszak munkatársa volt. Nagyon sokan vannak közöttük, akik tisztességgel, becsülettel, valóban tartással azt képviselték, ami a feladatuk volt. Legyen pedagógus, legyen orvos, hogy neveljen, hogy gyógyítson, hogy élményt adjon. Az is tény, hogy a sajtó a nyolcvanas évek közepétől gyorsította a rendszer felbomlásának folyamatát. Meggyőződésem viszont, hogy a sajtó egy bizonyos részének túl hangos bizonyítási szándéka után az egész sajtó hitelét rontja. Másrészt nem azt várja el senki, sem az MDF, sem bármely más politikai erő, hogy a sajtó valamennyi munkatársa most hazudjon. Nem azt várja, hogy csak számukra kedvező dolgokat írjon, csak pozitív példákkal segítsen. Egyszerűen csak annyit várunk mi, hogy legyenek, maradjanak egyensúlyban, hogy az értékeket is hozzák elő. Adjanak esélyt! A Magyarország-ügyről. Kinek a joga leváltani a főszerkesztői? A munkáltatónak. Ki a munkáltató? A Hírlapkiadó Vállalat. Mi marad ezek után a kérdés? Ügy gondolom, ez az eset is azt bizonyítja, hogy kell egy sajtótörvény, vagy a munkajog bizonyos módosítása. Hiszen hol vannak a szakszervezetek, hogy ilyen esetben jogszerűen megvédjék a főszerkesztőt? A sajtó viszont rögtön kézi vezérlésről beszél, és Aczél-korszakot emleget, holott ellentmondásokról, tisztázatlan ellentmondásokról van szó. Ügy vélem, ide kapcsolható az MDF úgynevezett szélsőségeseinek megítélése is. Az a tapasztalatom, hogy kiragadott gondolataikat idézik, bírálják, és általában is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak mondjuk, egy Csurka-írásnak. a Vasárnapi újságból, mint amit az valóban megérdemel. — Nem tudom, pontosan fogalmazok-e. amikor ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy arról lehet szó. a vélemények egymás mellé legyenek rendelve. egyenrangúságban, és nem valamiféle alárendeltséget, hierarchiát alkossanak? — Igen, pontosan úgy vélem én is, a vélemények mellérendeltek és egyenrangúak, legyenek azok a politikusokéi, vagy a sajtótól származóak, vagy a közvélemény ítéletei. Ballai Ottó Szeretetszolgálat terepjáró gépkocsival Pénzt támogatható célokra § A különböző információs forrásokból nap mint nap Ç tudomást szerezhetünk arról, hogy hol itt, hol ott a ieg- ^ különbözőbb colokra pénzt gyűjtenek. A perselyezés ^ legújabb kori módja az alapítvány, amely rendkívül kor- $ szerű adakozási forma. Nagykőrösön több cég is úgy ^ találta, hogy bizonyos cél érdekében alapítványt keik ^ hogy létrehozzon. A cég kifejezést teljesen általános ér- S telemben használtuk, ez írásunkból majd ki is derül. A legrégibb működő alapítvány még a választási harcokban keletkezett, de tegyük hozzá, egyáltalán nem választási célra. Az SZDSZ egyik jászkarajenői választási gyűlésén jelentették be, hogy a városi kórház újjáalapítása tárgyában 100 ezer forinttal alapítványt hoznak létre. Külföldről is Azóta a cégbírósági bejegyzés is megtörtént és a Budapest Banknál vezetik a számlát. A 412-10158 számra azóta már 60 ezer forintos befizetés érkezett a négy alaposztályos kórház létesítése ügyében. Az SZDSZ, illetve az alapítvány képviselője, dr. Bozlék Mihály természetesen jól tudja azt, hogy ez a pénz csak töredéke a megvalósítás költségének, mégis rendkívül fontosnak tartja, hiszen az alapítvány sokkal többet jelent a pénznél: egy gondolatot tart örökké ébren. Szépen működik a nyáron alapított Filó hajós-alapítvány is. Ennek azonban története van. — így igaz — mondja dr. Fruttus István Levente. Jómagam és családom a humanisztikus pszichológiai értékek elterjesztésére gondoltunk, ugyanakkor Fodor Ferencék, Técsy Zsolték, és Patay Zol- tánék egy református iskolákkal kapcsolatos alapítványban gondolkodtak. Azután találkoztunk és a két oldalt alapítványba foglaltuk. Azóta Kiss Lászlóék és Pintér Gyu- láék is csatlakoztak a Filó La- jos-alapítványhoz. Ebben egyébként támogatjuk a nagykőrösi református iskolák újbóli beindítását, hozzájárulva azok működtetési feltételeinek megteremtéséhez, fejlesztéséhez. Ezen belül is külön támogatjuk a szentírászerű református hitvallásokon alapuló, valamint a humanisztikus nevelési értékek szerint munkálkodó pedagógusok, pszichológusok, illetve pedagógus jelöltek szakmai fejlődését, a saját sorsáért, közösségeiért felelősséget vállaló autonóm személyiségek gyarapodását. A Budapest Bank nagykőrösi fiókja vezeti számlánkat, pontosabban számláinkat, hiszen a külföldi adományokat is várjuk. Forintszámlánk száma: 412-88881-80105, USA-dollár befizetéseket a 401-151-941-16940, a német márka befizetéseket pedig a 407-151-941-16940 számra várjuk. (Megjegyezzük, hogy minden, alapítványi célra tett befizetés az adóalapból levonható, erről a Budapest Bank fiókja automatikusan igazolást ad. A szerk.) — A Filó Lajos-alapítvány- nyal kapcsolatban elterjedt hír a városban, hogy a Református Tanítóképző növendékeinek kötelező módon 50 ezer forintot kellett erre befizetni. — Ez természetesen nem igaz, abból fakadóan is, hogy a tanítóképzőben tanuló diákok meglehetősen sanyarú anyagi körülmények között élnek, 5-600 fős falvakból érkeztek, és sokuknak a mindennapi pénzügyi gondokat is meg kell oldaniuk, hogy egyáltalán tanulhassanak. De hisz alapítványunk éppen ennek segítését célozza. Külföldi utazásokat szeretnénk támogatni, és arra számítunk, hogy alapítványunkat református közösségek fogják támogatni, mindazok, akik a kereszténység évezredes erkölcsi értékein alapuló megújulásért áldozni akarnak. Valóban csapat A legújabb alapítvány terve a Nagykőrösi Konzervgyár nevéhez fűződik. Ennek célja a kosárlabdaélsport szinten tartása, a tömegbázis, az utánpótlás-nevelés szélesebb alapra helyezése, illetve továbbfejlesztése, az ehhez szükséges tárgyi-anyagi helyzet javítása, a társadalmi ösz- szefogás megszervezése. Mint az ismeretes, a kosárlabdaklub kivált a Kinizsiből és bár pénzügyi adottságai valószíGondolati ösztönzés a mának ^ Érdekes kiállítás nyílt a $ nagykőrösi Arany János \ Múzeumban: megtekintését ■íj elsősorban régi és új isko- $ Iáknak, gimnáziumoknak J ajánljuk. — Miután megnyitottuk a megyei iskolatörténeti múzeumot, hosszú távú feladatunknak tekintjük, hogy Pest megye iskolatörténeti emlékeiből időről időre időszakos kiállítást rendezzünk — mondja dr. Novák László múzeumigazgató. Múzeumunk megyei iskolatörténeti kutatóközpontként is működik. Most olyan muiv kákát állítunk ki, amelyek identitászavarral küszködő korunkban remek lehetőséget nyújtanak a problémák feloldására. — Milyen megfontolás vezette a kiállítás megrendezésében'! Forintokért Ha lenne egy városi szavazás (csak úgy, gondolatban persze!), nagyon sokan szavaznának, mint az Év ötletére, a Nagykőrösi Konzervgyár diszkontáruházára. A II. telep mellett óriási forgalmat bonyolítanak le a mindig udvarias kiszolgálók. Forintokért jár jól mindenki: olcsóbb a vevőnek, haszon a gyárnak! (Erdösi Ágnes felvétele) nűleg az NB I-ben a legmostohábbak ’közé tartoznak, a 7-800 lelkes szurkoló által buzdított csapat valóban csapat, kiváló eredményt mutat fel, hiszen 9 meccsből eddig 6-ot nyert meg. A pénzügyi stabilitáshoz azonban e társadalmi összefogásra Is szükség van. (Ha az alapítványnak lesz számlaszáma, akkor természetesen majd közöljük.) Hatalmas sorok Teljesen más utakon jár a római katolikus egyház Szent László Szeretetszolgálata. Karitatív tevékenységük máris hatalmas városi elismerést hozott, hiszen még a nyáron, az SZDSZ hathatós támogatásával, kamionnyi ruhát hoztak Bécsből, amit már ki is osztottak a rászorulóknak. Megtudtuk, hogy ilyen akciókat továbbra is terveznek. A szeretetszolgálat egyébként rendelkezik egy terepjáró gépkocsival is, és ezzel az önként vállalkozó sofőrök például orvosi kezelésre szállítják a rászoruló idős, beteg, külterületi embereket. Amint azt dr. Nagy István plébánostól megtudtuk, folyamatban van egy alapítvány létrehozása, már csak a számlaszámot várják. Egészen addig az egyházközség fizeti például az autó fenntartásának költségeit. Teljesen hagyományos tevékenységet végez, de nem hagyhatjuk ki a sorból a Vöröskeresztet sem, hiszen éppen a héten bizonyította, hogy képes alkalmazkodni a kor követelményeihez. Hatalmas sorok álltak irodája előtt, ahol kedvezményes áron lábbeliket árultak. A jótékonysági koncertjük az Arany János Művelődési Központban november 21-én, szerdán 19 órakor lesz, egyébként a Vörös- keresztnek is van alapítványa. B. O. — A megye jelesebb, régibb gimnáziumainak, középiskoláinak anyagaiból, a diákújságokból. az önképzőküri anyagokból válogattam — mondja Farkas Péter irodalomtörténész. Egyik kutatási területünk Pest megye írói működési területeinek feltérképezése. A Pest megyéhez kötődő alkotók első megszólalásaikat vélhetően, de kutatásaink szerint bizonyíthatóan is, valamelyik iskolaújságban, önképzőkört dolgozatban tették. Többek között ezeket a dokumentumokat is a tárlókban találhatják az érdeklődők. Az 1800-as évek első felében jöttek létre az önképzőkörök, Pest megyében Vácott, illetve Nagykőrösön. A 19. század második felében már Aszódon, majd a 20. század elején Szentendrén is működtek, napjainkban nágyjából mindenütt van hasonló tevékenység. Nagykőrösi emlék az 1893-as alapítású Diák-Kürt, amely definíciója szerint vegyes tartalmú' hetilap, a gimnáziumi ifjúság köréből kézirat gyanánt. E lapon jól látható a technikai fejlődés is, hiszen a kézzel írt példányokat a nyomdai változat váltotta fel. A Prepák Lapja a tanítóképző iskola újságja volt. A gödöllői premontrei gimnázium, vagy a Szent Norbert Intézet Fehérén és Kéken címmel, valamint hozzá kapcsolódóan Alvilág címmel mellékletes újságot adott ki, de ők egy francia nyelvű lapot is szerkesztettek. Les Cahiers címmel. Egy másik 'diákújságban az iskola indulójának szövegét lehet megtalálni. Mindebből következik, hogy gyakorlati haszna is van annak, ha a megye középiskolái felkeresik a kiállítást, hiszen ott rengeteg, ma is felhasználható, feleleveníthető hagyományhoz nyernek gondolati ösztönzést — hangsúlyozta Farkas Péter. (ballai) Rendőrüknek Nyíri Csaba szokatlan kéréssel kereste fel szerkesztőségünket. Mint azt megtttüttiK, motorját ellopták, s a rendőrség emberei — Tóth Imre, Ézsiás János, Kiss Dér József — szabadnapjukat feláldozva eredtek a tolvaj nyomába. Sikeres unkát végeztek, a motort megtalálták. A fiatalember tehát most nyilvánosan köszönetét fejezi ki a rendőröknek. örömmel adunk ennek teret, s azt is sejtjük: bár egy-egy ilyen (ritka) dicséret nem tesz több forintot az áldozatkész emberek zsebébe, mégis, az elismerés, a jó szó, talán még mindig jelent valamit... b. o. NAGYKŐRÖSI ttP A létező világok legjobbikában A visszhang titkaiból A vadember kiugrott a barlangból, maga elé húzta a vetélytársát, fölemelte bunkóját, s hatalmasat üvöltött, hogy csak úgy visszhangzott: demokratikus'. És már ütött is, ellenfele félholtan maradt a földön. A vadember máris átlépett rajta, magával vonszolta a kiszemelt asz- szonyt, s miután kedvét töltötte, belakmározott az elejtett vadakból, s persze olykor vészjóslóan forgatta körbe véreres szemeit. Időről időre felüvöltött újra, mert nagyon megtetszett- neki az új szó, amivel hatalmát megalapozta: demokratikus! A szakemberek szorgos kutatással megállapították, hogy ez a szó a vademberek körében bámulatos gyorsasággal terjedt, csak úgy, mint a — szintén ugyanezen időszakban kialakult — bunkó. Némely, egészen elvetemült kutatók nem átallották holmi nevetséges, megalapozatlan, ráadásul teljesen tudománytalan teóriát is kiagyalni, amely szerint — leírni is mosolyt fakasztó! — a vademberek korában a demokratikus és a bunkó szó egymás szinonimájaként volt használatos. Űjabban a viselkedéslélektan komoly tudósai alpári párhuzamot kívánnak vonni a jelen és a múlt között, ezzel is valamiféle előre mutató ívet kirajzolva az emberiség fejlődésében. Mintha még manapság is jelszavak irányítanák a bunkót felemelőket, mintha nem lenne a valóságban is régen bevett munkamódszer a munkatársak kollégáknak tekintése, az ügyekbe való beavatása, az információk teljes mértékű áramoltatása, hogy csak a kutatók kedvenc vesszőparipáját (— szaknyelven: Rocinante —) említsük. Mintha ma is bunkóznának, mitha ma is csak jelszavakat skandálnának, mintha ma is értelem nélkül, csak a használat kedvéért vennének bárkik — különösen vezetők — szájukra komoly szavakat (a lakat helyett) ! Igazán nem is értem, ilyen tudománytalan, elmaradott, minden bizonnyal bolsevista beütésű, hazafiatlan állítást hogyan lehet egyáltalán komolyan venni! Sokakkal együtt, bár bizonyára nem mindenkivel egyetértve ugyanis egészen bizonyosan sejtem én azt, hogy mi is történhetett valójában. A kutatók csak magát az esetet vizsgálgat- ták — ezt találták megörökítve egy barlangrajzon — s nem tudták felmérni, feltárni az előzményeket. Nem is tudhatták, hiszen egy tudóscsoport csak a legutóbbi időkben hozta nyilvánosságra a kőtáblákon talált részleteket, a valóságot. Egészen egyszerűen arról volt szó, hogy a leütött úgy gondolhatta — anélkül, hogy vad, baromi agyával rálelt volna az egyetlen megoldásra —. hogy más eset is van, mint a bunkó. Ez a leütött — ebből is látni egyébiránt, hogy le kellett ütni — azt kérdőjelezte meg, hogy nem a barlang, benne a főnök hatalma a létező világok legjobbika, persze a főnök bunkójával. S hogy mennyire nem volt igaza, azt nemcsak leütésének ténye, asszonyának elrablása, de társainak gúny-kacaja is hitelt érdemlően bizonyította. Társai egyből felfogták, ha a főnök azt üvölti, demokratikus, s közben bunkóját lengeti, akkor — nyilvánvalóan — ez az egyetlen helyes, ml több, valóságosan is járható út. Ámbár, mint azt az r*- egyik érdeklődő, (fizikai) Nobel-díjas, az őstörténet iránt is érdeklődő kutató kiderítette, közbeszólt a visszhang. A vademberek az üvöltözték ugyan a barlang előtt: demokratikus, de messzebb ez valamicskét megváltozva szállt tova. Valahogy így: demokrati — kus, de- mokrati — kus! A bunkó csapások hangját nem törte meg a fal. Ballai Ottó
