Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

4 Lakitelek szelleme felfogás kérdése Iskolatörténeti emlékek kiállítása A vélemények egyenrangúak S Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető alelnöke a minap ^ Nagykőrösön, az ottani párthivek körében tartott clő- $ adást. Ezt követően vállalkozott arra, hogy interjút ad- jón lapunk számára. — Egyetcrt-e azzal a megál­lapítással. hogy a mai MDF messze eltávolodott Lakitelek — az 1987-es Lakitelek — szel­lemétől? — Valóban, az utóbbi na­pokban ez a kérdés egyre töb­bet szerepel a sajtóban, nyil­vánvaló összefüggésben Pozs- (jay Imre kiválásával. Ö ugyan­is mintegy tényként kezeli az MDF eltávolodását Lakitelek szellemétől. A kérdés azoban — szerin­tem — az, hogy mit értünk Lakitelek szellemén. Ma Pozs- gay azt érti alatta, hogy ott és akkor együtt ült szinte vala­mennyi jelentős ellenzéki, és ott tudtak gondolkodni közö­sen, és ha arra gondol, hogy ez megszűnt, akkor ez termé­szetes dolog. Az akkori — egy­ségesnek mondott —- vélemény egy rendszer ellen, a Kádár­rendszer ellen irányult. De ahogy a Kádár-rendszer meg­bukott, és biztos, hogy ez nem egy nap alatt következett be, az az egység is felbomlott. Ha arra gondol Pozsgay, amit ő képviselt ott, a rendszer foglyaként, hogy kitörési pont­ként az egyetlen lehetséges al­ternatíva a demokratikus szo­cializmus lezt Bihari Mihály­ival és másokkal vallotta), akkor viszont azt mondom, hogy ez nem Lakitelek szelle­me volt, hanem csak néhány ember álláspontja. Ugyanis az nem lehet vitás, hogy az első lakitelki találkozón elfoga­dott nyilatkozatban nem is szerepel az a szó, hogy szocia­lizmus. Harmadszor, és Pozsgay ta­lán erre gondolt leginkább, ő és még néhányan a lakitelki találkozó körüli politikai er­jedésből egy új népfrontot akartak volna létrehozni. Én ugyan akkor is úgy gondol­tam, hogy mindent meg kell tenni, hogy ne az történjen. — Azt gondolom, hogy való­ban összefügg ez Pozsgay Imre mostani lépésével, hiszen ő olyan politikus, aki elutasítás­ra vagy helyeslésre késztet, gondolatai mellett ritkán lehet érdeklődő embernek állásfogla­lás nélkül elmenni, ön részben már válaszolt is azonban arra a kérdésre, amelyet úgy lehet feltenni, hogy van-e ma reali­tása egy ilyen, Pozsgay által is szorgalmazott, új típusú nép­frontmozgalomnak, ami sokak szerint nem más, mint egy realitásérzékét vesztett politi­kus nosztalgiavágya, mintegy jutalomjátéka? — Egyrészt valóban nem vé­letlen az, hogy egy átmeneti időszakban, a rendszerváltás időszakában, annak valame­lyik állomásán egykor olyany- nyira népszerű politikusok, ma egy helyen ülnek. Németh Miklós, Király Zoltán, és most már Pozsgay Imre is. Ők érez­hették maguk mögött egy erős közvéleményt, de az idő elsza­ladt mellettük. A történelem sokkal bátrabb volt, mint ők. Da ez. nem az ő politikusi, és főleg' nem Pozsgay politikusi képességeit kérdőjelezi meg. Inkább arról van szó, hogy a realitásérzéke talán nem volt szinkronban a történésekkel. Nem érzek jutalomjátéknak egy népfrontszervezést, nem jutalomút az, hiszen szembe kell nézni, bármennyire ké­nyelmetlen, azzal, amivel már az MSZP-ben is szembe kel­lett néznie, hogy az emberek egy részében él egyfajta re- vánsvágy. Ugyanakkor van egy önmegtartóztatás is, hi­szen sokan úgy tartják, nem ők akarták a négy évtizedet, sőt, mintegy belülről megpró­bálták lebontani is azt, s erő- feszitéseiket a társadalom nem honorálja. — Eszel függ össze, hogy ta­lán a Szocialista Párt is sike­resebb lehetett volna, ha an­nak idején nem újabb gyűjtő- pártként, de — például — pusz­tán a reformkörösükből alakul meg. — Igen, ezzel egyetértek. Utólag érezni azt, hogy nagy vita leh'étett tavaly, hogy med­dig haladjanak, illetve med­dig csatlakozzanak. Ha akkor szűkebbre veszik az alakulók körét, minden bizonnyal ma tágasabbak... — Az MDF viszonya » sajtó­val meglehetősen ellentmondá­sos. a legújabb botrány a Ma­gyarország című lapot érinti, a főszerkesztő-leváltás a kézi ve­zérléses Aczél-korszak „leg­szebb” napjait idézi, önök ko­molyan gondolják, hogy ilyen és hasonló intézkedésekkel meg tudják nyerni az újságíró-tár­sadalmat. amely — nemzetközi megítélés szerint — a magyar- országi csendes forradalom egyik legerősebb fegyverhor­dozója volt, s amelyet az MDF szélsőségesei állandóan csak sz apuinak? — Egyrészt meggyőződésem, hogy a sajtó munkatársainak túlnyomó többsége az előző korszak munkatársa volt. Na­gyon sokan vannak közöttük, akik tisztességgel, becsülettel, valóban tartással azt képvi­selték, ami a feladatuk volt. Legyen pedagógus, legyen or­vos, hogy neveljen, hogy gyó­gyítson, hogy élményt adjon. Az is tény, hogy a sajtó a nyolcvanas évek közepétől gyorsította a rendszer felbom­lásának folyamatát. Meggyő­ződésem viszont, hogy a sajtó egy bizonyos részének túl han­gos bizonyítási szándéka után az egész sajtó hitelét rontja. Másrészt nem azt várja el senki, sem az MDF, sem bár­mely más politikai erő, hogy a sajtó valamennyi munka­társa most hazudjon. Nem azt várja, hogy csak számukra kedvező dolgokat írjon, csak pozitív példákkal segítsen. Egyszerűen csak annyit vá­runk mi, hogy legyenek, ma­radjanak egyensúlyban, hogy az értékeket is hozzák elő. Ad­janak esélyt! A Magyarország-ügyről. Ki­nek a joga leváltani a főszer­kesztői? A munkáltatónak. Ki a munkáltató? A Hírlapkiadó Vállalat. Mi marad ezek után a kérdés? Ügy gondolom, ez az eset is azt bizonyítja, hogy kell egy sajtótörvény, vagy a munkajog bizonyos módosí­tása. Hiszen hol vannak a szakszervezetek, hogy ilyen esetben jogszerűen megvédjék a főszerkesztőt? A sajtó vi­szont rögtön kézi vezérlésről beszél, és Aczél-korszakot em­leget, holott ellentmondásokról, tisztázatlan ellentmondások­ról van szó. Ügy vélem, ide kapcsolható az MDF úgynevezett szélsősé­geseinek megítélése is. Az a ta­pasztalatom, hogy kiragadott gondolataikat idézik, bírálják, és általában is nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak mond­juk, egy Csurka-írásnak. a Va­sárnapi újságból, mint amit az valóban megérdemel. — Nem tudom, pontosan fo­galmazok-e. amikor ezzel kap­csolatban úgy vélem, hogy ar­ról lehet szó. a vélemények egymás mellé legyenek rendel­ve. egyenrangúságban, és nem valamiféle alárendeltséget, hie­rarchiát alkossanak? — Igen, pontosan úgy vé­lem én is, a vélemények mel­lérendeltek és egyenrangúak, legyenek azok a politikusokéi, vagy a sajtótól származóak, vagy a közvélemény ítéletei. Ballai Ottó Szeretetszolgálat terepjáró gépkocsival Pénzt támogatható célokra § A különböző információs forrásokból nap mint nap Ç tudomást szerezhetünk arról, hogy hol itt, hol ott a ieg- ^ különbözőbb colokra pénzt gyűjtenek. A perselyezés ^ legújabb kori módja az alapítvány, amely rendkívül kor- $ szerű adakozási forma. Nagykőrösön több cég is úgy ^ találta, hogy bizonyos cél érdekében alapítványt keik ^ hogy létrehozzon. A cég kifejezést teljesen általános ér- S telemben használtuk, ez írásunkból majd ki is derül. A legrégibb működő alapít­vány még a választási harcok­ban keletkezett, de tegyük hozzá, egyáltalán nem válasz­tási célra. Az SZDSZ egyik jászkarajenői választási gyű­lésén jelentették be, hogy a városi kórház újjáalapítása tárgyában 100 ezer forinttal alapítványt hoznak létre. Külföldről is Azóta a cégbírósági bejegy­zés is megtörtént és a Buda­pest Banknál vezetik a szám­lát. A 412-10158 számra azóta már 60 ezer forintos befizetés érkezett a négy alaposztályos kórház létesítése ügyében. Az SZDSZ, illetve az alapítvány képviselője, dr. Bozlék Mihály természetesen jól tudja azt, hogy ez a pénz csak töredéke a megvalósítás költségének, mégis rendkívül fontosnak tartja, hiszen az alapítvány sokkal többet jelent a pénz­nél: egy gondolatot tart örök­ké ébren. Szépen működik a nyáron alapított Filó hajós-alapít­vány is. Ennek azonban tör­ténete van. — így igaz — mondja dr. Fruttus István Levente. Jó­magam és családom a huma­nisztikus pszichológiai értékek elterjesztésére gondoltunk, ugyanakkor Fodor Ferencék, Técsy Zsolték, és Patay Zol- tánék egy református iskolák­kal kapcsolatos alapítványban gondolkodtak. Azután talál­koztunk és a két oldalt ala­pítványba foglaltuk. Azóta Kiss Lászlóék és Pintér Gyu- láék is csatlakoztak a Filó La- jos-alapítványhoz. Ebben egyébként támogatjuk a nagy­kőrösi református iskolák új­bóli beindítását, hozzájárulva azok működtetési feltételeinek megteremtéséhez, fejlesztésé­hez. Ezen belül is külön tá­mogatjuk a szentírászerű református hitvallásokon ala­puló, valamint a humaniszti­kus nevelési értékek szerint munkálkodó pedagógusok, pszichológusok, illetve peda­gógus jelöltek szakmai fejlő­dését, a saját sorsáért, közös­ségeiért felelősséget vállaló autonóm személyiségek gyara­podását. A Budapest Bank nagykőrösi fiókja vezeti szám­lánkat, pontosabban számláin­kat, hiszen a külföldi adomá­nyokat is várjuk. Forintszám­lánk száma: 412-88881-80105, USA-dollár befizetéseket a 401-151-941-16940, a német már­ka befizetéseket pedig a 407-151-941-16940 számra vár­juk. (Megjegyezzük, hogy min­den, alapítványi célra tett be­fizetés az adóalapból levonha­tó, erről a Budapest Bank fiókja automatikusan igazo­lást ad. A szerk.) — A Filó Lajos-alapítvány- nyal kapcsolatban elterjedt hír a városban, hogy a Refor­mátus Tanítóképző növendé­keinek kötelező módon 50 ezer forintot kellett erre be­fizetni. — Ez természetesen nem igaz, abból fakadóan is, hogy a tanítóképzőben tanuló diá­kok meglehetősen sanyarú anyagi körülmények között él­nek, 5-600 fős falvakból ér­keztek, és sokuknak a min­dennapi pénzügyi gondokat is meg kell oldaniuk, hogy egyál­talán tanulhassanak. De hisz alapítványunk éppen ennek segítését célozza. Külföldi utazásokat szeretnénk támo­gatni, és arra számítunk, hogy alapítványunkat református közösségek fogják támogat­ni, mindazok, akik a keresz­ténység évezredes erkölcsi ér­tékein alapuló megújulásért áldozni akarnak. Valóban csapat A legújabb alapítvány terve a Nagykőrösi Konzervgyár nevéhez fűződik. Ennek célja a kosárlabdaélsport szinten tartása, a tömegbázis, az utánpótlás-nevelés szélesebb alapra helyezése, illetve to­vábbfejlesztése, az ehhez szük­séges tárgyi-anyagi helyzet javítása, a társadalmi ösz- szefogás megszervezése. Mint az ismeretes, a kosárlabda­klub kivált a Kinizsiből és bár pénzügyi adottságai valószí­Gondolati ösztönzés a mának ^ Érdekes kiállítás nyílt a $ nagykőrösi Arany János \ Múzeumban: megtekintését ■íj elsősorban régi és új isko- $ Iáknak, gimnáziumoknak J ajánljuk. — Miután megnyitottuk a megyei iskolatörténeti múzeu­mot, hosszú távú feladatunk­nak tekintjük, hogy Pest me­gye iskolatörténeti emlékeiből időről időre időszakos kiállí­tást rendezzünk — mondja dr. Novák László múzeumigazga­tó. Múzeumunk megyei isko­latörténeti kutatóközpontként is működik. Most olyan muiv kákát állítunk ki, amelyek identitászavarral küszködő korunkban remek lehetőséget nyújtanak a problémák felol­dására. — Milyen megfontolás ve­zette a kiállítás megrendezé­sében'! Forintokért Ha lenne egy városi szavazás (csak úgy, gondolatban per­sze!), nagyon sokan szavazná­nak, mint az Év ötletére, a Nagykőrösi Konzervgyár disz­kontáruházára. A II. telep mellett óriási forgalmat bo­nyolítanak le a mindig udva­rias kiszolgálók. Forintokért jár jól mindenki: olcsóbb a vevőnek, haszon a gyárnak! (Erdösi Ágnes felvétele) nűleg az NB I-ben a legmos­tohábbak ’közé tartoznak, a 7-800 lelkes szurkoló által buzdított csapat valóban csa­pat, kiváló eredményt mutat fel, hiszen 9 meccsből eddig 6-ot nyert meg. A pénzügyi stabilitáshoz azonban e tár­sadalmi összefogásra Is szük­ség van. (Ha az alapítványnak lesz számlaszáma, akkor ter­mészetesen majd közöljük.) Hatalmas sorok Teljesen más utakon jár a római katolikus egyház Szent László Szeretetszolgálata. Karitatív tevékenységük már­is hatalmas városi elismerést hozott, hiszen még a nyáron, az SZDSZ hathatós támogatá­sával, kamionnyi ruhát hoz­tak Bécsből, amit már ki is osztottak a rászorulóknak. Megtudtuk, hogy ilyen akció­kat továbbra is terveznek. A szeretetszolgálat egyébként rendelkezik egy terepjáró gép­kocsival is, és ezzel az önként vállalkozó sofőrök például or­vosi kezelésre szállítják a rá­szoruló idős, beteg, külterüle­ti embereket. Amint azt dr. Nagy István plébánostól meg­tudtuk, folyamatban van egy alapítvány létrehozása, már csak a számlaszámot várják. Egészen addig az egyházköz­ség fizeti például az autó fenntartásának költségeit. Teljesen hagyományos tevé­kenységet végez, de nem hagyhatjuk ki a sorból a Vö­röskeresztet sem, hiszen ép­pen a héten bizonyította, hogy képes alkalmazkodni a kor követelményeihez. Hatalmas sorok álltak irodája előtt, ahol kedvezményes áron lábbe­liket árultak. A jótékonysági koncertjük az Arany János Művelődési Központban no­vember 21-én, szerdán 19 óra­kor lesz, egyébként a Vörös- keresztnek is van alapítványa. B. O. — A megye jelesebb, régibb gimnáziumainak, középiskolái­nak anyagaiból, a diákújsá­gokból. az önképzőküri anya­gokból válogattam — mondja Farkas Péter irodalomtörté­nész. Egyik kutatási terüle­tünk Pest megye írói műkö­dési területeinek feltérképezé­se. A Pest megyéhez kötődő alkotók első megszólalásaikat vélhetően, de kutatásaink sze­rint bizonyíthatóan is, valame­lyik iskolaújságban, önképző­kört dolgozatban tették. Töb­bek között ezeket a doku­mentumokat is a tárlókban ta­lálhatják az érdeklődők. Az 1800-as évek első felé­ben jöttek létre az önképző­körök, Pest megyében Vácott, illetve Nagykőrösön. A 19. század második felében már Aszódon, majd a 20. század elején Szentendrén is működ­tek, napjainkban nágyjából mindenütt van hasonló tevé­kenység. Nagykőrösi emlék az 1893-as alapítású Diák-Kürt, amely definíciója szerint vegyes tar­talmú' hetilap, a gimnáziumi ifjúság köréből kézirat gya­nánt. E lapon jól látható a technikai fejlődés is, hiszen a kézzel írt példányokat a nyomdai változat váltotta fel. A Prepák Lapja a tanítókép­ző iskola újságja volt. A gö­döllői premontrei gimnázium, vagy a Szent Norbert Intézet Fehérén és Kéken címmel, va­lamint hozzá kapcsolódóan Alvilág címmel mellékletes újságot adott ki, de ők egy francia nyelvű lapot is szer­kesztettek. Les Cahiers cím­mel. Egy másik 'diákújságban az iskola indulójának szöve­gét lehet megtalálni. Mindeb­ből következik, hogy gyakor­lati haszna is van annak, ha a megye középiskolái felke­resik a kiállítást, hiszen ott rengeteg, ma is felhasználható, feleleveníthető hagyományhoz nyernek gondolati ösztönzést — hangsúlyozta Farkas Pé­ter. (ballai) Rendőrüknek Nyíri Csaba szokatlan kérés­sel kereste fel szerkesztőségün­ket. Mint azt megtttüttiK, mo­torját ellopták, s a rendőrség emberei — Tóth Imre, Ézsiás János, Kiss Dér József — sza­badnapjukat feláldozva ered­tek a tolvaj nyomába. Sikeres unkát végeztek, a motort meg­találták. A fiatalember tehát most nyilvánosan köszönetét fejezi ki a rendőröknek. örömmel adunk ennek teret, s azt is sejtjük: bár egy-egy ilyen (rit­ka) dicséret nem tesz több fo­rintot az áldozatkész emberek zsebébe, mégis, az elismerés, a jó szó, talán még mindig jelent valamit... b. o. NAGYKŐRÖSI ttP A létező világok legjobbikában A visszhang titkaiból A vadember kiugrott a barlangból, maga elé húzta a vetélytársát, föl­emelte bunkóját, s hatal­masat üvöltött, hogy csak úgy visszhangzott: demok­ratikus'. És már ütött is, ellenfele félholtan maradt a földön. A vadember már­is átlépett rajta, magával vonszolta a kiszemelt asz- szonyt, s miután kedvét töltötte, belakmározott az elejtett vadakból, s persze olykor vészjóslóan forgatta körbe véreres szemeit. Idő­ről időre felüvöltött újra, mert nagyon megtetszett- neki az új szó, amivel ha­talmát megalapozta: de­mokratikus! A szakemberek szorgos kutatással megállapították, hogy ez a szó a vadembe­rek körében bámulatos gyorsasággal terjedt, csak úgy, mint a — szintén ugyanezen időszakban ki­alakult — bunkó. Némely, egészen elvetemült kutatók nem átallották holmi ne­vetséges, megalapozatlan, ráadásul teljesen tudo­mánytalan teóriát is ki­agyalni, amely szerint — leírni is mosolyt fakasztó! — a vademberek korában a demokratikus és a bun­kó szó egymás szinonimá­jaként volt használatos. Űjabban a viselkedéslé­lektan komoly tudósai al­pári párhuzamot kívánnak vonni a jelen és a múlt kö­zött, ezzel is valamiféle előre mutató ívet kirajzol­va az emberiség fejlődésé­ben. Mintha még manapság is jelszavak irányítanák a bunkót felemelőket, mint­ha nem lenne a valóságban is régen bevett munkamód­szer a munkatársak kollé­gáknak tekintése, az ügyekbe való beavatása, az információk teljes mértékű áramoltatása, hogy csak a kutatók kedvenc vesszőpa­ripáját (— szaknyelven: Rocinante —) említsük. Mintha ma is bunkózná­nak, mitha ma is csak jel­szavakat skandálnának, mintha ma is értelem nél­kül, csak a használat ked­véért vennének bárkik — különösen vezetők — szá­jukra komoly szavakat (a lakat helyett) ! Igazán nem is értem, ilyen tudomány­talan, elmaradott, minden bizonnyal bolsevista beüté­sű, hazafiatlan állítást ho­gyan lehet egyáltalán ko­molyan venni! Sokakkal együtt, bár bi­zonyára nem mindenkivel egyetértve ugyanis egészen bizonyosan sejtem én azt, hogy mi is történhetett va­lójában. A kutatók csak magát az esetet vizsgálgat- ták — ezt találták meg­örökítve egy barlangrajzon — s nem tudták felmérni, feltárni az előzményeket. Nem is tudhatták, hiszen egy tudóscsoport csak a legutóbbi időkben hozta nyilvánosságra a kőtáblá­kon talált részleteket, a valóságot. Egészen egysze­rűen arról volt szó, hogy a leütött úgy gondolhatta — anélkül, hogy vad, baromi agyával rálelt volna az egyetlen megoldásra —. hogy más eset is van, mint a bunkó. Ez a leütött — ebből is látni egyébiránt, hogy le kellett ütni — azt kérdőjelezte meg, hogy nem a barlang, benne a főnök hatalma a létező vi­lágok legjobbika, persze a főnök bunkójával. S hogy mennyire nem volt igaza, azt nemcsak leütésének té­nye, asszonyának elrablá­sa, de társainak gúny-kaca­ja is hitelt érdemlően bizo­nyította. Társai egyből fel­fogták, ha a főnök azt üvölti, demokratikus, s közben bunkóját lengeti, akkor — nyilvánvalóan — ez az egyetlen helyes, ml több, valóságosan is jár­ható út. Ámbár, mint azt az r*- egyik érdeklődő, (fi­zikai) Nobel-díjas, az ős­történet iránt is érdeklődő kutató kiderítette, közbe­szólt a visszhang. A vad­emberek az üvöltözték ugyan a barlang előtt: de­mokratikus, de messzebb ez valamicskét megváltoz­va szállt tova. Valahogy így: demokrati — kus, de- mokrati — kus! A bunkó csapások hang­ját nem törte meg a fal. Ballai Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom