Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-16 / 269. szám
1990. NOVEMBER 16., PÉNTEK Lilian 3 Hozzászólás cikkünkhöz Nehéz megszokni az újat? daörs városról . vagy Budakesziről jogosulatlanul-, és ráadásul az érintettek meghallgatása nélkül határoz bármiről is a megye. A megalakuló megyei ön- kormányzat nevében jogosan kérdezhetjük : milyen szándékkal állít fel egyéni prekoncepciót és okoz felesleges zavart Fazekas Eszter? Erdélyi László A Pest Megyei Hírlap 1990. november 14-i és 15-i száma sajnálatos módon egyazon témáról — a megyei önkormányzat képvise'.ő-testülete tagjainak választásáról —, ellentmondó információkat közölt. Matula Gy. Oszkár a budaörsi eseményről tudósítva, a törvény szellemében nagyon pontosan és helyesen fogalmazta meg a leendő képviselők megyei feladatait. Azt tudniillik, hogy a 96 képviselő nem a saját települését fogja képviselni a megyei közgyűlésen, hanem a megye, a térség, a régió ügyével foglalkozik, felülemelkedve a települési érdekeken. Ez a legdöntőbb különbség a tanács-, és az önkormányzati rendszer között. Fazekas Eszter a Pest Megyei Hírlap csütörtöki számában eléggé el nem ítélhetöen sem a képviselő-választásokon elhangzottakról, sem a saját lapjában már korábban megjelentekről nem vesz tudomást. Tényként szögezi le, hogy a megválasztott képviselők azt a települést képviselik, ahol laknak. Ezzel a félreinformál ássál megrémiszti azoknak a településeknek az állampolgárait, amelyeknek jelöltje nem jutott be a demokratikus választásokon a megyei képviselő-testületbe. Törvényben rögzített tény továbbá, hogy a megye ezentúl nem dönt a települések sorsáról. Súlyosan sértő gyanúsítás az, hogy például BuKészséggel közöljük Erdélyi László levelét, amelyben lapunk egyik írásával vitatkozik. Meg kell azonban jegyeznünk, teljességgel indokolatlan és kicsit bántó is munkatársunkat felesleges zavarkeltéssel vagy egyéni prekoncepciókkal vádolni. Amiről ö írt, az ugyanis egy valóságos és komoly probléma: hogyan lehet egy ekkora megyében a települési érdekeket megjeleníteni a regionális döntések meghozatalakor. Az tudniillik nyilvánvaló, hogy a megyei, illetve körzeti feladatok elosztása egy-egy városra vagy falura nézve lehet előnyös vagy hátrányos. (Nem mindegy például, hogy hová kerülnek a regionális funkciókat ellátó intézmények). Ezért a megye- gyűlésben valamilyen formában képviseletet kell kapnia a különböző helyi érdekeknek. Hogy milyen módon lehet ezt biztosítani, az még egyike a jövő kérdéseinek, amelyeken minden érdekelt félnek együtt kell gondolkodnia — cikkünk ezt kívánta ösztönözni. Meglepően magas arány Képviselő-választás Vácott Tegnap délután Vácott került sor a megyei önkormányzati testület tagjainak megválasztására. A legnagyobb lélekszámú körzet harminckilenc jelöltjéből tizennégyen fogják képviselni a várost és térségét a. megyegyűlésben. Durján Miklós (független) vá- mosmikolai, dr. Faragó László (KDNP) gödi. dr. Gosztonyi Jenő (MDF) ipolydamásdi, Illés János (független) rádi, dr. Inczédy János (KDNP) váci, Kovács István (független) let- kési, Ormándi József (MDF— SZDSZ) nagymarosi, Orosz János (független) kismarosi. Pál- házi János (KDNP) püspökhatvani, Petrik Lajos (független) penci, Pongrácz János (független) kemencei, Remitz- ky Zoltán (független) szobi, Szórád József (független) szo- kolyai és Zsemberi Ferenc (független) verőcei képviselők vesznek részt majd a megyei önkormányzat munkájában. A küldöttgyűlésen kilencven- hatan jelentek meg, az érvényes szavazatok száma kilencvenöt volt. Az egy-egy képviselőre leadott voksok magas aránya arra enged következtetni, hogy jól ismerik a jelölteket, pozitívan ítélik meg eddigi életútjukat, tevékenységüket. Â Merkúr áimeneii intézkedése Keleti kocsira nincs előjegyzés Egyes becslések szerint Magyarországon közel kétszázezren várnak kelet-európai gépkocsira. Hogy mikor vehetik át álmaik autóját, egyelőre még bizonytalan. Az azonban biztos, hogy a Merkur keleti kocsikra már nem vesz fel előjegyzést. A Merkúrnál az importosztály vezetőjét, Németh Györgyöt kérdeztük meg, miért kényszerültek erre a lépésre? — Az idén már fokozatosan szűkült azoknak a gépkocsi- típusoknak a száma, amelyekre előjegyzést vettünk fel. Az érintettek bizonyára emlékeznek, hogy év elején Samarára, Skodára már nem lehetett jelentkezni, csak olyan típusokra — Wartburg, Trabant, Dacia —, amelyekről úgy gondoltuk, hogy 2-3 éven belül átvehetők. Nyáron — amikor már látható volt, hogy a keleti kocsiknál is nagy árugrás lesz — tovább csökkent a kínálat. Az volt az elv, csak olyan autóra veszünk fel megrendelést, amit még az idén le tudunk szállítani a vevőknek. A választék így a Daciára és a négyütemű Trabantra szűkült. Október elejétől pedig már ezekre a típusokra sem lehet befizetni, hiszen már itt az év vége. □ Ezek szerint a Merkúron keresztül egyetlenegy gépocsi- típusra sem lehet előfizetni? — Ez nem így van, hiszen a Jugo Skalara — ami lényegében a Zastavának felel meg — veszünk fel megrendelést. Aki befizeti a 360 ezer forintot, már az idén autózhat. □ Nyilván azért nem sikerült szerződést kötniük a keleti partnerekkel, mert jövőre a velük való kereskedésben is a dollárelszámolásra térnek át. Ez hogyan befolyásolhatja a keleti autók árait és behozatalát? — Hogy jövőre mi lesz, egyelőre még nem tudjuk. Megjelent egy közlemény, miszerint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma még az idén kiír egy vámkontingens-pályázatot, amelyre a Merkur is jelentkezhet. A kiírás egyelőre még nem jelent meg, pedig már november közepén járunk. Jövőre 100—135 ezer importgépjármü érkezhet be az országba, nyilván nemcsak keleti autók, hanem nyugat-európai gépkocsik is. □ Ennek bizonyára a leendő autótulajdonosok is örülnek. — Az biztos, de azért az árak — a keleti és a nyugati autók között — jelentősen eltérnek. Egy 1400 köbcentis Opel Kadett például 830 ezer forint, míg a Lada 2107-es típus — amelyet mi forgalmaztunk — csak 310 ezerbe kerül. □ Ez igaz, de a nyugati kocsik korszerűbbek, jóval kevesebbet fogyasztanak, nem beszélve arról, hogy a Ladára 5-6 évet kellett várni. — Az árkülönbözet azonban elég tetemes, így jó néhány évet kell furikázni, amíg a többletár megtérül. Persze ennek még számtalan összefüggése van, amelyeknek a taglalása messzire vezetne. Az biztos, hogy a piaci viszonyoknak a gépkocsi-forgalmazás területén is érvényesülnie kell. □ A Merkur is részt vesz majd a minisztérium pályázatán? — Igen, s szeretnénk továbbra is importálni Lada. Skoda és Wartburg típusú autókat. Legalább olyan mennyiségben, hogy az 1991— 95, közötti évekre felvett előjegyzéseket teljesíteni tudjuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Merkur nem fog nyugati kocsit értékesíteni. Már most is érdekeltek vagyunk egy Interag-üzletben, s velük kooperációban Honda kocsikat importálunk. H. Ê. Szegény ország, drága vasút • A vállalat nem hoteles vállalni Elhamarkodott vezérigazgatói bejelentés • Ha nincs más mód, marad a sztrájk Retteg kétszázezer ingázó Hideg vasúti megállókban, rapszodikusan, de immár rendszeresen késve közlekedő, hol fűtetlen, máskor rosszul világított, koszos vonatokon a rendszeresen utazó ingázóknak, akik túlnyomórészt Pest megyében laknak, de a fővárosban keresik a kenyerüket, van idejük olvasni. Megismerhették például a Magyar Hírlap november 13-i számában Csárádi János a MÁV vezér- igazgatója (korábban szűkebb pátriánkban a Budapesti Vasútigaz- gatóság vezetője) nyilatkozatát arról, hogy amennyiben a kormány, a költségvetés nem emeli az állami támogatás mértékét, a MÁV legalább 50-60 százalékkal növeli a vasúti vonatjegyek árát. Más források szerint, amennyiben a támogatás tovább csökkenne, ennél nagyobb, akár 100-200 százalékos emelésre is sor kerülhet. Csárádi János jól tudja, hogy egy ilyen súlyos tarifa- emelés elsősorban az ingázó, a bejáró dolgozókat érintené legérzékenyebben. Számukra ugyanis a tarifaemelés nem egyszerűen azt jelenti, hogy a közlekedési hozzájárulás mondjuk 200 forintról 300 forintra emelkedik, hanem azt, hogy alkalmazásuk a vállalatnak, a vállalkozónak több ezer forinttal kerül többe, mint fővárosi társaiké, s könnyen lehet, hogy túl drágák lesznek. Nem kellenek, elbocsátják őket, mások pedig nem találnak maguknak munkahelyet. A piacgazdaság körülményei között ugyanis nincs és nem is lehet olyan törvény, amely a magánvállalkozókat, de akár az állami vállalatok vezetőit arra kötelezhetné, hogy magukra vállalják -ezt a költség- többletet. Ha pedig nem vállalják, a dolgozóknak kell — ha tudják — megfizetniük. Mennyire fenyegeti komolyan a mostani tervezet a be-> járókat, milyen lehetőség van arra, hogy elkerüljék a drasztikus áremelési? Lehetséges-e, hogy a MÁV vezérigazgatója maga sem gondolja egészen komolyan nyilatkozatát, s a mintegy kétszázezer bejáró sorsával csak a kormányt zsarolja? Kérdésünkre a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium vasúti főosztályvezetőhelyettese, Nagy Béla válaszolt. Elmondta, nem is hinnénk, milyen katasztrofális helyzetben van a vasút. Olyan, mint egy idős, sokat fogyasztó, lerobbant autó. S mert mindent toldozgatni-foldozgatni kell, ezért ráadásul hihetetlenül drága a forgalom fenntartása. Az elmaradottság felszámolása 120 milliárdba kerülne. ( — Úgy gondolják, hogy ezt az elképesztő összeget az ingázóktól kell beszedni? — Szó sincs róla. Az esetleges emelés legfeljebb a deficitet csökkentené, s még az önköltséget sem fedezné. — A drágulás mértéke függ-e az állami támogatás nagyságától? — Van ilyen összefüggés. Erről éppen most folynak tárgyalások a pénzügyi tárca, a közlekedési minisztérium és a MÁV között. Szegény ország — drága vasút. Olyannyira drága, hogy két embernek januártól a jelenlegi megemelt benzinárakat számítva is olcsóbb lehet a nálunk elterejedt nagy étvágyú személygépkocsikkal közlekedni, mint a jó öreg vasúton. Mi erről a közlekedési szakember véleménye? Nagy Béla egyetért vele, hogy a vasút környezetkímélő, energiatakarékos közlekedési mód. Nemzetgazdasági érdek lenne, hogy olcsó legyen. A jelenlegi körülmények között a költségvetésnek azonban aligha telik arra, hogy mesterségesen alacsonyan tartsa az árakat, s figyelembe vegyen ilyen humán szempontokat. Valóban nem. Bár az állami támogatás mértékéről még folynak a tárgyalások, a MÁV vezérigazgatója a rádió Napközben című műsorában már is jelenthette, hogy bizony drasztikusan megemelik a vasúti tarifákat. A fordulat igazából nem is nevezhető meglepőnek. Ügy látszik, az illetékesek tanultak a benzináremelésből. Most jó előre a közvélemény tudomására hozzák a rossz hírt. Igaz, némi szépséghibája a dolognak, hogy e kérdésben ugyanúgy nem kérdezték meg a munkavállalók szervezeteit, mint ahogy az Érdekegyeztető Tanács napirendjén sem szerepelt a téma. Sáska Sándor az MSZOSZ főmunkatársa, szervezete álláspontját kifejtve elmondta, éppen ezért a hírt nem kell hitelesnek tekinteni, a MÁV vezérigazgatójának bejelentését tarthatjuk kacsának, magán- véleménynek, de semmiképpen sem közleménynek. A ta- rifaemélés ügyében ugyanis csak a kormány illetékes, a kormány e kérdésről — ígérete szerint — csak azután dönt, ha megállapodott az Érdekegyeztető Tanáccsal, közöttük a szakszervezetekkel. Annál is elhamarkodottabb- nak nevezhető a vezérigazgatói információ, mert az ügyben nem csak döntés, de még javaslat sem születhetett, így egyelőre vitatkozni sincs miről. — És ha Csárádi János többet tud, mint amennyit a szak- szervezetek, ha a tarifaemelés már nem csak terv, hanem eldöntött tény? — Nem tartom hihetőnek, hogy a benzináremelést követően ilyen meggondolatlan lépésre szánná el magát a kormány. Ultimátumot, diktátumot nem fogadunk el, meg fogjuk védeni az utazók, mindenekelőtt az ingázók érdekeit, hiszen egy ilyen intézkedés tömeges munkanélküliséget, drasztikus reálbér- és életszínvonal-csökkenést eredményezhet. Meggyőződésem, hogy e kérdésben egyéb vitáink ellenére a liga, a munkástanácsok s a többi érdekvédelmi szervezet is együtt fog működni. — S ha a kormány mégsem hallgatja meg a véleményüket, önöket megkerülve mégis megemelik a tarifákat? — Ismétlem, ezt nem tartom valószínűnek. De ha mégis így lenne, a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök közül akár a sztrájk meghirdetését sem tartom elképzelhetetlennek. Őszintén reméljük, se drasztikus tarifaemelésre, se sztrájkra nem kerül sor, döntés előtt az illetékesek nem felejtik el, hogy az átlagosnál amúgy is nehezebb körülmények között élő és dolgozó bejárók életkörülményeit igazságtalan lenne tovább súlyosbítani. Nem felejtik el, hogy számukra a mindennapos, balkáni körülmények közötti vonatozás nem luxus, hanem idegőrlő, egészségromboló procedúra. Kevesebb gyerek eszik az iskolában Nyereség a tányérban Szívet szorongató élményem volt, amikor egy kisdiák az iskolában rosszul lett az éhségtől. Édesanyja csak ebédet fizetett be a gyereknek, ám aznap későn ébredtek, s a fiúcska reggeli nélkül loholt a suliba. Jócskán emelkedtek az árak A példa sajnos nem egyedi. Pedagógusok a megmondhatói, s hasonlót tapasztalnak a konyhák is, hogy rendre csökken az előjegyzések száma, a diákok majd felének nem fizetik be a tízórait és az uzsonnát. Pedig a gyermekélelmezéssel foglalkozó szakemberek állítják, hogy otthon se lehet olcsóbban kiállítani az ételeket. Tény viszont, hogy a februárban megállapított norma — 28. illetve 35 forint —, alig- alig elegendő, hiszen azóta jócskán megemelkedtek az élelmiszerárak. Ráadásul a gyermekélelmezésben alapelv az egészséges táplálkozás biztosítása, ám ez manapság napi tíz forinttal kerül többe. Egyetlen, tízóraira adható kockasajt kis híján hat forint... Szomorú tapasztalat, hogy mind több tésztát kénytelenek adni, s azt ráadásul lekvárral, vagy grízzel ízesítik, mert a sajt vagy a sonka szinte megfizethetetlen. Drága — különösen télen — a zöldfőzelék is, pedig a korszerű táplálkozás elképzelhetetlen nélküle. Más kérdés, hogy sok gyerek sajnos nem szereti például a spenótot és szívesebben fogyaszt tej. vagy tejeskávé helyett tízóraira, uzsonnára teát. Tizenhárommillió forint A Junior Vendéglátó Vállalat jóvoltából a fővárosban már megmozdult valami — hallottuk tegnap a Népjóléti Minisztérium sajtótájékoztatóján. A cég nyereségéből 13 millió forintot tett a „gyerekek tányérjába”, hiszen a burgonya kilóját 23 forintért veszik. de tizenöttel kalkulálják, s a 16—24 forintért beszerzett almát is egységesen 14 forintjával számolják. Tarthatatlan normarondszer Egy azonban tény: figyelemmel az inflációra a jelenlegi normarendszer — pénzügyminisztériumi rendelet szabályozza —, tarthatatlan. Nem kizárt, hogy újabb emelésre kerül sor, s értelemszerűen többe kerül majd a szülőknek a napközi. Az adott önkormányzatokon múlik, mennyire lesznek képesek lépést tartani az áremelkedéssel, azaz tartani, illetve emelni tudják-e például a nagycsaládosoknak folyósított hozzájárulást. F. E. Jő lenne, ha nem felejtenék azt sem, hogy a drága vasút a gazdag ország luxusa. A szegényeknek, ahol megfizethetetlenül sokba kerül a benzin, használhatatlanul zsúfoltak az utak, nincs Jobb mód a takarékosságra, mint az olcsó tfimc-rközleke dés Jó lenne, ha erről az egyszerű köz-azrla-ágl összefüggés!1; 1 nem csak sztrájkok, blokádok, hanem érvek is meggyőzhetnél az illetékeseket, s végre nem kellene munkahelyéért, mcgélhe téséért tovább rettegni több százezer Ingázónak. Csulák András SZÁ1TÁTVA Banánhéj Néhány esztendeje, hangot adva az érintettek véleményének, időről időre haragos cikkekben tettem szóvá, micsoda furcsa dolog az, hogy a fővárosban mérik a banánt, a megye városaiban pedig — a községekről már szót sem ejtve! — nyoma sincsen ennek a kedvelt csemegének. Jött is mindig a válasz,' a devizaszűkéről, az elosztási nehézségekről, a népgazdaság helyzetéről ... Most viszont a számat táthatom, mert azt látom, nemhogy a pult alól, hanem egyenesen az útjára, az üzletek elé kitett puliró1 kínálják nák a banánt, ha lenne kinek ... Az árengedmény sem ritka, negyvenöt forintért is vihető egy kilóval, igaz, sötétbarna az istenadta a leve szinte csöpög ... magyarán : már-már rohad. Azt mondják a kereskedők a megyében, megfordult a világ. Több az áru, ugyanakkor kevesebb a vevő, leg alábbis a déligyümölcsök piacán. Néhány nagy ABC-áru- házban azt mondták, folyamatos árengedménnyel kínálják a banánt, máskülönben ugyanis (az eredeti áron) jelentéktelen mennyiséget tudnának csak eladni. Lám, milyen érdekes helyzeteket tud létrehozni a kínálat és a fizetőképes kereslet viszonya! A megboldogult Harmat Imre aligha gondolhatta, hogy slágerszövege (Jaj, de csúszik ez a banánhéj!) átplántálód- hat a banánkercskedelemre is. Átplántálódott, mert hiszen tényleg csúszósnak bizonyul a banánhéj. Első ízben tavaly ugrott meg a déligyümölcsök behozatala. Az addig állandónak tekinthető mennyiség — 80-84 ezer tonna — megnőtt, 10Ó ezer tonna fölé emelkedett. Az idén folytatódott a gyarapodás, a tavalyi árualap további huszonöt százalékkal bővült, ám a kereskedők meghökkenve tapasztalhatták, a vevők nem verekednek a pultok előtt. A szabad ár ugyanis olyannyira szabad lett, hogy keresletkorlátnak bizonyul: a piac működni kezd. így működik a piac. Akinek van pénze, az vásárol, akinek nincsen, az nem vesz. Furcsa, vagy még inkább, nehéz megszokni? Harmat Imre slágerszövege így folytatódott r „Együtt csúszni ezen. babám, kéj”. A ma! együtt csúszásról azonban aligha ugyanez; gondolják a keresi. 75^ és a vevők MOTTÖ
