Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. OKTÓBER 20., SZOMBAT Díszvacsora a Fehér Házban A múlt jó kapocs Lopással vádol a vb-titkár KoncPenciós per Fridrichné ellen? Mindenekelőtt önkritikát kell gyakorolnom. Túlságosan naiv voltam. Emlékeztetőül: ez év júliusa végén megírtam, hogy a penci polgárok közül sokan nehezményezik Ferenczi Tibor vb-titkár szolgálati laká­sának létesítését a kiskastélyban. A tanácsi vezetés a helyi pártszer­vek kérésére sem hívta össze a falugyűlést, ezért a pártok kürtöl­ték egybe a falufórumot, ahol a 115 megjelent penci polgár közül 111 szavazta meg a vb-titkári lakás felújításának leállítását. George Bush elnök és fe­lesége csütörtök este díszva­csorát adott a Fehér Házban Antall József miniszterelnök és felesége tiszteletére. Az eseményen jelen volt az ame­rikai kormány, a törvényhozás több tagja, a gazdasági, a szel­lemi, a társadalmi élet ki­emelkedő személyiségei, köz­tük jeles magyar származású amerikaiak. Elsőnek Bush elnök mon­dott pohárköszöntőt. Szólt arról, hogy az Egyesült Álla­moknak csaknem kétmillió magyar származású polgára van, köztük a tudomány, a zene nagyságai. Bush elmondta, hogy a vas­függöny darabja, amelyet ta­valyi budapesti látogatásán kapott, máig ott van irodá­jában. mint a magyar bátor­ság jelképe. — E döntésük, hogy megnyissák a határt, fel­szabadította az erőt, amely segített átformálni Európát s végül lerombolta a berlini falat. — Nagyon nagy nap ez a magyar nép életében — kezd­te válaszát Antall József. — Ügy érezzük, hogy önök igen sokat tettek szabadságunkért: határozottak voltak, ragasz­kodtak azokhoz az erkölcsi el­vekhez, amelyeket az alapító atyák meghonosítottak. Ez a múlt kötelezi önöket s ben­nünket egyaránt. ★ — A tény, hogy az öbölvál­ság a figyelem középpontjá­ban áll, nem jelenti, hogy az Egyesült Államok elvesztette volna érdeklődését a közép- és kelet-európai változások iránt, vagy ne támogatná azo­kat. hangsúlyozta csütörtökön a Fehér Házban a sajtó előtt Curtis Kamman, az illetékes amerikai külügyi államtitkár­helyettes. A vezető diplomata, aki Antall József tárgyalásairól tájékoztatott, elmondta, hogy a két kormány párbeszédet folytat Magyarország (és a BELGRÄDBAN szerdán ösz- szeült a parlament sokak által utolsónak tekintett ülése. A helyzet ugyanis, tíz évvel Tito elnök halála után, feszültebb, mint bármikor. A hat köztár­saságból álló, soknemzetiségű Jugoszlávia jövőbeni állami berendezkedését kellene e szö­vetségi törvényhozásnak meg­vitatnia. Az új államszövetsé­gi tervezetet azonban nem le­hetett ismertetni, mert Hor­vátország és Szlovénia képvi­selői kivonultak a tanács­kozásról, s így az elnök péntekre napolta el az ülés folytatását. Amikor e sorok íródnak, kétséges, hogy sike­rül-e rábírni e két, gazdasági fejlettségben oly erős és Ju­goszlávia szövetségi rendszeré­ben olyannyira meghatározó, két tagköztársaság törvényho­zóit, hogy ne bojkottálják to­vább a szövetségi parlamenti munkát. A parlament szerb elnöke úgy próbált hatni a két köz­társaság kivonult képviselőire, hogy megkongatta a vészha­rangot. Jugoszláviában pol­gárháború következhet be, ha nem sikerül egyetértésre jutni az államszövetségi kapcsola­tokban a hat köztársaság kö­zött. A belgrádi sajtó eközben sötét színekkel ecseteli, hogy milyen káosz és beláthatatlan események láncreakciója kö­vetkezik be, ha Jugoszláviában gátlás nélkülivé válnak a na­cionalista indulatok. Amikor erre hivatkoznak, nem a kétmilliós koszovói al­bán kisebbségre gondolnak. Koszovóban átmenetileg csend van, mióta lényegében felszá­molták autonómiáját a szerb köztársaságon belül. De sokak szerint ez a „kemény kézzel” elért nyugalom robbanást rejt a felszín alatt. Belgrádban azonban a Jugoszlávia bomlá­sát előidéző bomba gyújtózsi­biztonságának, integrálódásá­nak kérdéseiről. A tájékoztatóból kitűnt, mit jelenthet a gyakorlatban az amerikai javaslat, hogy a Nem­zetközi Valutaalap támogas­sa fokozottan a térség orszá­gait. Washington azt szeretné, ha az IMF további 5 milliárd dollárt kölcsönözne ezeknek az országoknak, mégpedig gyakorlatát módosítva az ed­digieket meghaladó mérték­ben. A többlet egyébként nem Magyarországra vonatkozik, hanem a térség valamennyi országa között oszlana meg arányosan. nórjának Horvátországot te­kintik. Itt ugyanis az áprilisi választáson a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége helyi re­formerői vereséget szenvedtek, s az ellenzéki pártok arattak győzelmet. Ennek következmé­nyeként a horvát parlament, a sabor, módosította a tagköz­társaság alkotmányát, kinyil­vánította Horvátország szuve­renitását, törölte elnevezéséből a szocialista jelzőt, és vissza­állította régi címerét. Kimond­ták azt is, hogy a tagköztár­saságában ezentúl a latin betűs írás használata a kötelező a szerbek által meghonosított cirill helyett. Horvátországban azonban a lakosság 12 százaléka, mintegy félmillió szerb él. Ök sérelmes­nek tartották, hogy Horvátor­szág önállósodni akar, s attól félnek, hogy úgy üldözik majd őket, mint Koszovóban, ahol az albánok hasonló túlsúlyá­val szemben szintén csak 10- 12 százalékos kisebbséget ké­peznek. Koszovóban, amely a Szerb Köztársaság területén fekszik, rendőri erők beveté­sével sikerült a szerbek hatal­mi pozícióit — legalábbis egye­lőre — biztosítani. De Horvát­országban — vélekednek Belg­rádban — más a helyzet. Zág­rábi lapkommentárok szerint ez lehet az oka annak, hogy Horvátország déli részeiben, a szerbek — akik ott nagyobb számban élnek — kikiáltották saját autonómiájukat és nép­szavazást hirdettek körükben területi önállóságukról. Az ot­tani szerbek fegyveres „önvé­delmi osztagokat” alakítottak, elbarikádozták az utakat, és ha a horvát rendőrök kísérle­tet tettek az akadályok felszá­molására, tűzharcban vissza­vonulásra kényszerítették őket. A túlnyomóan szerblakta vá­rosok Horvátországban ma ál­lamot alkotnak az államban, s Moszkva Elfogadott programtervezet A szovjet parlament két há­zának együttes ülésén a képvi­selők pénteken elviekben el­fogadták az unió gazdasági szerkezetének átalakításával kapcsolatos elnöki program- tervezetet, amelyet kedd óta vitatnak a legfelsőbb tanács bizottságai. Mihail Gorbacsov államfő a szavazás előtt még egyszer megragadta az alkalmat, és mintegy egyórás beszédében igyekezett meggyőzni a még ké­telkedőket a piacgazdaság be­vezetésének elkerülhetetlen voltáról. különösen a dél-horvátországi Knin környéke az, ami felett a zágrábi helyi kormány kar­hatalmi egységei képtelenek ellenőrzést gyakorolni. A nemzetiségi villongásokat tetézi az, hogy Jugoszláviában a hat köztársaságban eltérő a politikai fejlődés is. Horvátor­szág és Szlovénia többpárt­rendszerű parlamentjében a polgári pártoké az abszolút többség, Szerbiában viszont csak a decemberi alkotmány­módosítási népszavazás után tűzik majd ki a jövő évben valamikorra a többpártrend­szerű parlamenti választáso­kat. Belgrádban szeretnék megtartani ezt a menetrendet, s mindent megtesznek, hogy Szerbia — mint az államszö­vetség gerince — köré szoro­sabbra fűzzék a leszakadóban levő tagköztársaságokat. A fö­deráció e terve azonban már mind kevesebb támogatóra ta­lál Horvátországban és Szlo­véniában. Itt inkább laza ál­lamszövetségre gondolnak, sőt vannak olyanok is, akik a tel­jes függetlenség, az önálló horvát, illetve szlovén állam hívei. Ök legfeljebb annyi en­gedményt adnak, hogy a két jövendő független ország — Horvátország és Szlovénia — lépjen egymással államszövet­ségre .. . EZEK AZ ELKÉPZELÉSEK a belgrádi vezetők egy részében a 40-es évek kísértetét idézik fel. Mint emlékezetes, akkor a náci Németország urai életre hívtak egy zsoldjukban álló zágrábi kormányzatot. A li- dércnvomásos emlékezet fel­korbácsolja a nacionalista ér­zelmeket, és nem meglepő, ha ezek nyomán Zágrábban olyan hírek terjedtek el, hogy még a héten, a szerb irányítás alatti hadsereg államcsínyt hajt vég­re, hogy véget vessen a szepa­ratista törekvéseknek, s erő­szakkal akadályozza meg Ju­goszlávia további szétbomlá­sát. A fegyverek azonban csak a vérontás eszközei lehetnek, s nem helyettesíthetik a komp­romisszumokon alapuló, a köl­csönös érdekeket megszívlelő politikai rendezést. Árkus István Akkor azt hittem, ezzel pont kerül az ügy végére. „Szolgál­ja tovább szakértelmével a kö­zösséget” — írtam a vb-tit- kárnak, bízva a szakappará­tus pártatlanságában, min- denekfeletti hivatástudatában. Naivságomért még egyszer el­nézést kérek. Az még hagyján, hogy a penciek szándéka ellenére folyt tovább a vb-titkári la­kás kialakítása. De úgy tű­nik, nemcsak felújítási, ha­nem restaurációs munkák­kal is szívesen foglalkozik a vb-titkár úr. Űj történetünk a budapesti Julius Meinl boltban kezdő­dött. Történt, hogy a cseme­gebolt vezetője jegyzőkönyvet küldött a penci tanácsházára, miszerint Fridrich Istvánné penci lakos négy doboz, ösz- szesen 124 forint értékű ci­garettát „.. .a boltban sétálva a táskájába rakta, azt nem fizette. A pénztár megkerülé­sével a bejáraton akart tá­vozni. Bakísérésekor ellenállt, verekedést provokált. A ta­nút tettleg bántalmazta.” A feljelentést tehát meg is tette a bolt vezetője — fi­gyelem: — szeptember 25-én. Ferenczi vb-titkár nem is késlekedett meghozni határo­zatát: Fridrich Istvánnét tíz­ezer ( !) forint pénzbüntetés megfizetésére, vagy huszonöt napi elzárás letöltésére köte­lezte. „Súlyosbító körülmény­ként értékeltem ugyanakkor a cselekmény fokozott társada­lomra veszélyességét” — in­dokolta drákói döntését. Azon most ne kezdjünk meditálni, hogy milyen lehet egy foko­zott társadalom, térjünk na­pirendre könnyed szemhunyo- rítással a vb-titkár sajátos nyelvi ismeretei fölött. An­nál is inkább, mert a cseme­gebolti ügyben akadnak egyéb csemegék is. De melyikkel kezdjük? Ta­lán azzal, hogy a boltban raj­takapott Fridrich Istvánné személyi száma, címe, aláírá­sa nem is egyezik a valódi Fridrich Istvánnééval? Ugyan már! — Ez csekély apróság, lám, még a vb-titkár sem tö­rődött vele. Vagy boncolgas­suk azt, hogy a bolti jegyző­könyv tanúsága szerint a lo­pás szeptember 31-én történt, pedig kilencedik havunk csak 30 napos? Ah, bagatell. Vagy említsük azt, hogy Ferenczi vb-titkár úr úgy hozta hatá­rozatát, hogy nem tűzött ki tárgyalást, nem hallgatta meg a tanúkat, de még magát Fridrichnét sem? Vagy most hozakodjak elő olyan apró­sággal, hogy a szembesítés al­kalmával a bolt megfigyelője nem ismerte fel Fridrich Ist­vánnét, s írásba adta — itt őrzöm a papírt szerkesztőségi fiókomban —, hogy a valódi Fridrich Istvánné nem azonos a tetten ért személlyel? Oh, hát mit érdekelhet ez egy el­fogulatlan, mindezen kicsiny­ségek felett álló vb-titkárt? Tárgyaljuk inkább a fon­tos dolgokat. Tehát: mint ír­tuk, a Julius Meinl-bolt ve­zetője csak szeptember 25-én tette meg feljelentését, s ok­tóber 3-án hozta ez alapján határozatát a vb-titkár. En­nek ellenére szeptember 30- ra, a helyhatósági választások napjára már Penc község széltében-hosszában elterjedt a hír, hogy „Fridrich István­né lopott”. Vajon honnan szerezhették értesülésüket a helybéliek, ha nem Ferenczi Tibor „véletlenül” kiszivárog­tatott híreiből? Ezt már csak azért is érdemes firtatni, mert van tanú, aki a fentieket nem kérdezi, hanem állítja. Folytassuk tovább. Fridrich Istvánné a Magyar Demok­rata Fórum penci csoportjá­nak vezetője. A fent leírt penci kiskastély ügyének egyik szószólója. Kezdemé­nyezője ama falufórum össze­hívásának. ahol a penci pol­gárok oly példásan kifejezték akaratukat. Hogy a vb-titkár úr e fölötti bosszújában szi­várogtatta ki az állítólagos lopás hírét? Vagy egyszerűen nem szimpatikus neki az MDF? Nem is kérdezek ilyes­mit, mert esetünkben telje­sen mindegy. A vb-titkár akár így, akár úgy, de elérte cél­ját. Az MDF helyi jelöltjeit a választás idejére sikerült tökéletesen lehetetlenné ten­nie. A dolog szomorúsága az, A rendőrség eltűnés miatt keresi Végvári Józsefet, a fe­lesége által tett bejelentés, valamint a Budapesti Kato­nai Bíróság elnökének írásos felszólítása alapján. Mint ismeretes. Végvári Jó­zsef nyugállományú rendőr őrnagynak pénteken reggel 9 órakor kellett volna megje­lennie a Budaoesti Katonai Bíróságon, a csütörtökön kez­dődő tárgyalás folytatásán. A tárgyalást azonban a bírói ta­nács bizonytalan időre elna­polta, mert Végvári József egyórás türelmi idő után sem jelent meg a bíróságon. Az MTI tudósítójának infor­mációja szerint Végvári József felesége pénteken 11.55 perc­kor telefonon bejelentést tett hogy ez a választási botrány — Fridrich Istvánnén s a magyar demokratákon kívül — másra is sarat vet. Így például a korrekt, a válasz­tási szabályokat betartó Pet- rik Lajos polgármester meg­érdemelt győzelmére. A taná­csi szakapparátus hitelére. Penc lakóinak jó hírére. S attól félek, azvilyen s ehhez hasonló ügyek eredője végül is az lesz, hogy az el- keserítően nehéz helyzetben lévő kisebbség — értsd: a kormánypártiak s a vidék sa­játos helyzete miatt a liberá­lisok — egyszerűen elfárad­nak az intrikáktól. Feladják a harcot a rendszerváltásért, a jobb életért. Ellehetetlenül­nek a túlerőben lévő politi­kai-pénzügy i-i nformáciös hata­lommal szemben. Lám, Pen- cen is, mire tisztázást nyer Fridrichné igaza, eldől min­den. Illetve megint naiv voltam: eldőlt itt már minden. Tóth Béla Endre a Budapest IV. Kerületi Rend­őrkapitányságon, mert a fér­je csütörtökön este eltűnt. A rendőrkapitányság vezetője megkérte a feleséget, hogy a bejelentést személyesen tegye meg aa rendőrségen,' m*e,.dél­után 16 óra után került §or. A Budapesti Katonai Birqság megkeresése 13.30 körül érke­zett a rendőrkapitányságra. A IV. Kerületi Rendőrkapi­tányság vezetője az eltűnési ügyekben szokásos elsődle­ges intézkedéseket megtette. Nyomozók jelentek meg Vég­vári József lakásán, és. meg­hallgatták a családtagokat. A rendőri adatgyűjtés során a lakásban jelen volt az ügyben érintett Lovas Zoltán újság­író is. Visegrád Nagyközség Önkormányzata pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére Feltételek:- állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség- legalább kétévi, államigazgatási területen szerzett gyakorlat- erkölcsi bizonyítvány. A pályázat tartalmazza a jelentkező- önéletrajzát, a szakmai tevékenységének részletes bemutatásával- bérigényének megjelölését. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatot november 15-éig lehet benyújtani Visegrád Nagyközség Polgármesteri Hivatalához: Visegrád, Fő u. 81. 2025. térség más országai) jövendő Egy vérből való vérszívók Üzenetet kaptunk, mind a tízegynéhány millióan Pozsony­ból. S nem is akármilyet! J. M. Tatranec úr vette magának a fáradságot — a Maliea Slovenskához közel álló sajtóorgánum­ban, a Novy Slovakban —, hogy felnyissa szemünket: „Szad- dam Husszein és az Árpád-háziak” címszó alatt. Gratulálok! Mert ki gondolta volna, hogy nincs különbség az iraki agresz- szor, s a „magyar hordák” vezérei között. Az sem baj — már­mint J. M. Tatranec úrnak —, hogy az említett hadúr most, a huszadik század végén tengeti szerény hétköznapjait — eleink meg úgy 896 táján érkeztek a Kárpát-medencébe . . . Ráadásul még sértegeti is Szaddam Husszeint, aki éppen most építtetgeti az ókori világbirodalom alapjain — a maga dicsőségére, évszá­zadoknak szóló üzenetként — az Üj Babilont. No, de Tatranec úr! Hogy lehet a világhódító Nagy Sándor nyomdokain járót ahhoz a hét „szakadt” honfoglaló fcörzsfőnökhöz hasonlítani? Hisz Sz. Husszein nemzetségének tagjai még véletlenül sem te­relgettek marhákat a Kárpát-medencében . . . „Bitorlónak” kiált ki bennünket Tatranec úr, miközben meg­jegyzi, mindenkit — mert tőle ma is idegen a hasonló lépés! — „el akartunk magyarosítani”. S szerinte ennek tudható be a magyarok 10—12 milliós lélekszáma. Hiszen a Tóth, s hasonló nevűek magyar voltát is kétségbe vonja. S ebben az összefüg­gésben — no, nem személyeskedésként, mert az tőle távol áll! — példaként említi a Jeszenszky név viselőit. Nocsak! Egy rúgás a kormánynak? Ráteszünk még egy lapáttal az ország- gyalázásra? S a tárház kifogyhatatlan. Mert tőle kell megtudnom, hogy „egy vérből való vagyok” a világbirodalmat megteremtő Dzsin- gisz kánnal, s annak unokájával Batu kánnal. Ügy, hogy az I24l-es tatárjárás, falvaink felégetése, a lakosság kiirtása mind­össze rokoni látogatás volt. Kis nyaralás, piknikkel, tűzijáték­kal egybekötve . . . Abban már csak reménykedem, hogy Vlad Tepes, vagy köz­ismertebb nevén Drakula gróf egy kis éjszakai v(i)ércsaftra ki­kel a sírjából. Hallván, hogy éppoly „vérszívók a magyarok”, mint egykoron ö volt. S eme rokonság ellen ha valakinek, ak­kor neki úgv istenigazából tiltakoznia kell. Méghogy ő ránk hasonlít? Miközben tiltakozik — talán az ENSZ-nél is —, felso­rakoztatja maga mögé a dákoromán elmélet hirdetőit, képvi­selőit is. Nem tehet másként már csak azért sem. mert az emlí­tett lapban J. M. Tatranec mellett a Vatra Romanesca nevű ro­mán szervezet képviselőjének, Octavian Canaíiának az útibe­számolója is helyett kapott: a román nemzeti kisebbség ju­goszláviai és magyarországi helyzetét elemezve. Similis simili gaúdet mohdia a latin — hasonló a hasonlónak örül. S miben hasonlítanak egymásra? A történelemhamisítás­ban, s az izzó magyargyűlöletben. Varga Edit iss Jegyzet DRÁMAI SZAKÍTÓPRÓBA ELŐTT? A rendőrség már keresi Eltűnt Végvári József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom