Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-20 / 247. szám
1990. OKTÓBER 20., SZOMBAT &€UUm 3 Inferjú dr. Tóth Károly református püspökkel A túlzott lojalitásnak nálunk hagyományai vannak Tegnapi számukban közöltük Németh Géza református lelkésszel készített beszélgetésünket, amelyben a lelkipásztor az egyház hitelének elvesztését a jelenleg is hivatalt viselő vezetőknek rója föl, s az egyház megújulását csak új emberekkel látja lehetségesnek. Mi a véleménye erről egy jelenleg is funkcionáló magas rangú vezetőnek, a Duna melléki egyházkerület püspökének, dr. Tóth Károlynak? ták dicsőíteni, bennünket miért ne tudnának? Ennek kéne véget vetni, s erre most nagy lehetőségünk van. e Ügy érti, hogy ez az új rendszer már nem várja el az egyház lojalitását, az együttműködést? — Elvárja, persze hogy elvárja. • Érkeznek a kormánytól konkrét kérések, hogy a református egyház mit tegyen, hogyan tegye, miről nyilatkozzék? — Nem a kormánytól közvetlenül, de bizonyos köröktől igen. O És akkor hogyan lehet szakítani ezzel az együttműködési hagyománnyal? — Nagyon nehezen. De most van lehetőségünk arra, hogy az egyház fölemelt fejjel, kiegyenesített gerinccel álljon mindahhoz, ami körülötte történik. Miközben mindig ott a kísértés, hogy a fönnálló hatalmat kiszolgáljuk. A rossz hagyománnyal nem lehet egyik napról a másikra szakítani, az egy folyamat. Annak az egyházi önkormányzati testületnek lesz a föladata, amelyik létrejön majd a választások eredményeként. a Ha önt újból püspökké választják, milyen szellemben vezeti majd hivatalát? — Bárki lesz is a vezető, keresztény szellemben kell viselkednie mindenkivel szemben. Az ellenfelekkel is. Meg kell nekik bocsátani, s békés- ségre kell törekedni. Tanulnunk kell abból, ami történt, s új lapot kell kezdenünk. O ön a püspöki székben tudna mindent elölről kezdeni? — Nem arról van szó, hogy tudnék vagy nem. Arról van szó, hogy kell. Kérdés az, hogy képes-e erre az ember? Mi azon a véleményen vagyunk, hogÿ képes rá Isten segítségével. Egyedül én nem vagyok rá képes, de ha alávetem magam annak a szellemnek, amit képviselek, akkor néha sikerül. Meg kell tanulnunk megbocsátani. Mi abból élünk, hogy tudjuk, bűnösök vagyunk, esendő emberek vagyunk, de azt is tudjuk, hogy Isten megbocsát nekünk. Jakubovits Anna • Ha ön egyetért a demokráciával, miféle veszélyt lát a nyilvánosságban, amely éppen a demokrácia föltétele? — Nem az a baj, hogy nyilvánosság elé kerülnek az egyházon belüli nézetkülönbségek, hanem hogy milyen hangon folyik ez a vita. Rágalmak, bizonyíthatatlan állítások hangzanak el, amelyek nem méltók egyházunkhoz. Ez okozza a kárt, s ez okoz keserűséget a híveinkben. Olyan korban élünk, amikor sebek, fájdalmak fölszínre kerülnek, nálunk a lelkek nagyon elgyötörtek, egész magyarságunk, nemzeti érzéseink sebzettek, és keressük az okokat egymásban, vádakban, lázas, heveny korban élünk. Egész rendszerünk s benne az egyházunk nagy szülési fájdalmakon esik át. De azért igyekeznünk kellene a fájdalmak közepette is az emberi normákhoz tartanunk magunkat. • Tehát azt mondja, hogy az önt támadók a kelleténél indulatosabbak, türelmetlenebbek, békétlenebbek. — Nem. Itt mélységes igazságtalanságról van szó. Azok, akik most engem támadnak, hallgattak akkor, amikor küzdeni kellett, védekező reflexekkel és különböző más módszerekkel kellett elérni azt, amit lehetett, meg még annál is többet. És most ezt a küzdelmet — és a közben született kompromisszumokat — kell magyarázni a másik oldalnak, az akkor hallgatagoknak. Nem a gyanúsítga- tások szemüvegén át, hanem az eredmények tükrében kell nézni az egyházi vezetők szolgálatát. • A más véleményen levők szerint e szolgálat közben nem kellett volna túlzásokba esni. Például megáldani az afgán beavatkozást, ahelyett hogy inkább a lelkiismeretükre hallgattak volna. — Az afgán háborút az égvilágon senki nem áldotta meg. A lelkiismeretével pedig mindenkinek magának kell megbirkóznia, de az tény, hogy nagy lelki gyötrelmekkel folyt az, ami itt folyt. Számon kérik rajtam, hogy nem voltam bátrabb, mikor ők még annyira sem voltak azok. Miért nem tíz évvel ezelőtt fi- gelmeztettek a lelkiismeretre, miért nem akkor beszéltek fele olyan hangosan, mint most, arról, hogy mit kellene csinálni? • Azt mondja tehát, hogy a meghunyászkodó pásztorok és a nagy ellenfél, a szocialista rendszer között őrlődött ai egyházi vezetés? — így van. Őrlődött, s eközben követett el hibákat, túlzásokba is esett, bár én személy szerint mindig igyekeztem, hogy se az ötvenhatos eseményeket ne minősítsük negatívan, és a fennálló államhatalmat se dicsőítsük, • De mégis dicsőítették .. • — Igen, és én nem is akarom kivonni magam az általános felelősség alól. Bár én mindig azt mondtam, hogy Kádár Jánost nem kell isteníteni. • Elvárta volna? — Ez az érdekes, hogy ő ezl nem is igényelte. De anná; furcsább, hogy más egyház: vezetők és más állami vezetőkkel is ezt megtették. De ennek a református egyház történetében évszázados hagyományai vannak. • Mármint minek? — Az állami vezetők iránt túlzott lojalitásnak. Itt lóg i falon a nagy püspök portréja Ravasz Lászlóé. Borzadás ol vasni a nyilatkozatait Horthy- ról. Ezzel nem ítélem őt el , hatalmas ember volt, nagj ; szellem. Rákosiék éppen erre hivatkoztak: ha Horthyt tud Megemlékezések a megyében Az ünnephez méltóan Ünnepre készül az ország. Október 23-ára. A Magyar Köztársaság kikiáltásának első évfordulójára, s az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. Szerte az országban koszorúzásokat, felvonulásokat, gyűléseket és találkozókat tartanak, s kegyelettel tisztelegnek az áldozatok és a mártírok előtt. Pest megyéből is számos esemény híre érkezett, az alábbiakban ezeket gyűjtöttük egybe. Vác város polgárai ugyancsak méltóképpen emlékeznek a forradalomra, s gazdag programmal ünnepük a Magyar Köztársaság kikiáltását, Délelőtt különjáratú autóbuszok viszik koszorúzni a jelentkezőket Budapestre, a 301- es parcellához, majd délután az 1958-os mártírpedagógus, dr. Brusznyai Árpád emléktáblájánál lesz koszorúzás. Késő délután a Madách Imre Művelődési Központban folytatódik a program: itt Váss István országgyűlési képviselő ünnepi beszéde után dr. Kristóf Bélát köszöntik, aki 1945-ben és 1956-ban, e két kritikus évben töltötte be Vác város polgármesteri tisztét. Este 7 órakor a honvédegyüttes műsorával zárul a rendezvénysorozat. A ceglédi ünnepséget az MDF és a Kisgazdapárt helyi szervezete karolja fel, időpontja: október 23 délutánja. Az esemény a református templom kertjében felállított emlékműnél kezdődik, ahol Mátz István, az MDF polgármesterjelöltje tart ünnepi beszédet. Ezt követően a részvevők a református nagytemplomban ökumenikus istentiszteletet hallgatnak. Dunakeszi polgárai délután öt órakor a József Attila Művelődési Házban emlékeznek az 1956-os forradalomra. Felidézik a harmincnégy évvel ezelőtti eseményeket, s méltatják a köztársaság kikiáltásának jelentőségét. Gödöllőn délelőtt 10 órakor kezdődik a Szabadság téri I. világháborús emlékműnél a politikai nagygyűlés — a képviselő-testület és a pártok közös szervezésében. Az erre az alkalomra rendbe hozott téren immár eredeti helyén áll az emlékmű, amely a háborúban elesettekért emeltetett. A délelőtt további részében koszorúzások lesznek az 1956- ban elhunyt mártírok sírjainál, majd délben a református templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak. Monoron estére szervezték az ünnepséget, a városi könyvtárral szemben felállított kopjafánál. A lakosság itt rója le kegyeletét, a jelenlevők megemlékeznek az ’56- ban elesettekről, s minden ártatlanról, aki valamikor is a politikai terror áldozata lett. Nagykőrösön a program : délután kettőkor a református temetőben koszorúznak az emlékezők. A városi ünnepsé- ,get egy órával később, a Kos- suth-szobor előtt tartják, ahol a tér- és toronyzene után elhangzik a Himnusz, majd pedig dr. Ábrahám Tibor országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet. Ráckevén délelőtt 10 órakor a Hősök terén, a hősök szobránál kerül sor a megemlékezésre. Először dr. Vona Ferenc országgyűlési képviselő mond beszédet, majd a képviselő-testület, a pártok, a vál• Püspök űr, a menetrend szerint mikor tartottak volna választásokat? — Nem lettek volna választások, ha nem változtatjuk meg a zsinati törvényt. E szerint ugyanis a püspököket életük végéig választották. Most demokratikus módon, több jelölt versenyében dől el, ki töltheti be a tisztségeket. • ön jelölteti magát jelenlegi hivatalára* — Igen, hárman indulunk ezért a posztért. 6 Ebből arra következtetek, hogy nem vette magára a vádakat, s nem enged a felszólításnak, amely szerint minden régi vezetőnek le kéne mondania hivataláról. — A mi hitünk parancsa az, hogy a legmesszebbmenőkig türelemmel legyünk, keressük a békességet. Természetesen ez olyan vallási igény, amelynek az ember nehezen tud megfelelni, de törekednie kell rá. Fölfogásunk szerint a különböző nézeteknek olyan vitája képzelhető csak el, amelyet alapvetően a jóindulat, a kölcsönös segítés szándéka határoz meg, s nem ennek az ellenkezője. A biblia szerint az igazságot követjük szerétéiben. A magunk igazságát azonban sokszor úgy képviseljük — amelyről később kiderül, hogy nem volt igazság —, hogy a más igazságot képviselőkkel szemben az emberi indulat révén a másságot nem ‘érvekkel, hanem az illető személyt egzisztenciájában akarja megsemmisíteni. Pedig a vitáknak, a más elképzelések, fölfogások ütközésének nem lehet a megsemmisítés eszköze, éppen ellenkezőleg, arra szolgál a vita, hogy azt a másik embert, a más igazságot vallót megmentse. • Ügy érti, hogy amikor Né- meth Gézát 16 évre eltiltották hivatalától — mert más nézeteket vallott, mint az egyházi vezetés —, ezzel őt megmentették? — Németh Géza ügyéről nem sokat tudok mondani, én abban az időben még nem voltam püspök. Egyébként az én zsinati lelkészi elnökségem idején, két évvel ezelőtt helyeztük őt vissza hivatalába, mert nem volt olyan törvényes akadály, hogy a fölülvizsgála- ti kérelmét, a jogorvoslatot megtagadhattuk volna tőle. A kevés szótöbbséggel meghozott döntéssel azt bizonyítottuk, hogy a köztünk, Németh Géza és az egyházvezetés között meglevő nézetkülönbségek ellenére, az erdélyi menekültekkel kapcsolatos tevékenységét értékelni tudtuk. Ezt most nem azért mondtam el, hogy jó pontokat szerezzek magamnak, de egyszerűen nem értem Németh Gézának ezt a legújabb, személyem elleni támadását. • Hálátlannak érzi? — Nem várok én hálát. Egyébként sokan, akik vissza akartak tartani a döntéstől, most kárörömmel néznek rám. • Akkor miért furcsállja, hogy Németh Géza élére állt egyházuk megújulási törekvéseinek? — Egyházi körökben visszatetszést kelt az, amikor a belső ügyeinket kiviszik a nyilvánosság elé. Keserűséget okoz nekünk, az egyháznak pedig kárt. Mert föladja az egyház autonómiáját, az ön- kormányzatát. Nem azért, mert itt titkokról van szó, hanem azért, mert ellene mond a jóízlésnek. • A mostani, demokratikus választások — hiszen a REMIM- nek is ez a célja — megoldhatják ezeket az ellentéteket? — Föloldhatják a feszültséget, mivel teljes legitimációt adnak a vezetőknek. Ezért a demokratikus választások teljes mértékben megfelelnek az én nézeteimnek is. Haladékot kértek a vendéglátók és kereskedők Privatizáció fél gőzzel A múlt hónapban az Országgyűlés elfogadta az előprivatizációról szóló törvényt, melynek eredményeképpen másfélkét éven belül több tízezer élelmiszerbolt, vendéglátó- hely kerülhet magánkézbe. Az elfogadás óta a törvény a viták kereszttüzében áll, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a napokban megjelent az Állami Vagyonügynökség nyilatkozata, miszerint az érintett üzleteket üzemeltető állami vállalatoknak október 25-ig fel kell mérniük, hány egységüket érinti a privatizáció. A megyében megkérdeztük az érintett vállalatokat: hogyan állnak a felméréssel? A Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Horváth József elmondta, éltek a törvény adta lehetőséggel, és 30 napos haladékot kértek az Állami Vagyonügynökségtől. A kimutatást készítik, de máról holnapra nem tudják befejezni, mert több mint 100 üzletüket érinti a privatizáció. A boltok többsége ugyanis kis üzlet, melyeknek létszáma nem haladja meg a tíz főt. Kántor Sándor, a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója is azzal kezdte mon dókáját, nekik is szükségük van az egy hónapos haladékra. A napokban várják a Vagyonügynökség biztosát, akivel a vitás kérdésekről konzultálhatnak. Nagy a hálózatuk, mintegy 240 presszóból, étteremből áll. Vannak vitás esetek is, hiszen akadnak üzletek, melyek magánházakban működnek, vagy tanácsi kezelés alatt állnak, s olyanok is, amelyek különböző egyesületekhez tartoznak. Arra a kérdésre, milyen az érdeklődés a vendéglátóhelyek iránt, a vezérigazgató azt felelte, nyolc-tíz levél fekszik az asztalán, melyeknek írói érdeklődnek egy-egy üzlet iránt. Kántor Sándor szerint természetes, hogy sokan még várnak, hiszen azt sem tudják, egy-egy vendéglátóhely menynyibe kerül. Az értékelést a Vagyonügynökségnek kell elvégeznie. Természetesen erre a versenytárgyaláson, a licitálás során még újabb milliók rakódhatnak. A Pest Megyei Vendéglátó Vállalatnál is számot vetettek azzal, ha végrehajtják a privatizációt, a központ létszáma is karcsúsodni fog. A vezérigazgató elmondta, az utóbbi hónapokban az apparátus már a felére csökkent, s további átszervezések, igazgatóságok megszüntetése várható. II. É. A HÉT HÍRE ELBOCSÁTJA Budapest volt a helyszíne az országos hírközlési konferenciának. @ Győrött kétnapos nemzetközi eszmecsere témája volt a privatizáció. @ Kaposvár fogadta az Európai falvak és a falusi turizmus 2000-ben elnevezésű fórum résztvevőit. $ Felavatták Krúdy Gyula szobrát Várpalotán. $ Történészkonferencia zajlott le a fővárosban, Hunyadi Mátyás és Közép- Európa címmel. O Keszthely adott otthont a nemzetközi kitüntetéstani tanácskozásnak. & A hét híre az is, hogy Pécsett rendezték meg az országos munkaügyi értekezletet. dő keresett állást, mint amennyi helyet a munkaadók kínáltak... Amihez aligha kell kommentár. Rendkívüli-e az, amit mi annak tartunk? Nem rendkívüli! Az ENSZ munkaügyi szervezetének adatai szerint például az Egyesült Államokban a munkanélkülieknek — ez az aktív népesség 5,3 százalékát tette ki 1989-ben, 6,5 millió főt — a 36,9 százaléka volt fiatalkorú, azaz pályakezdő. Egy más világot, más szemléletmódot kell megszoknunk, amibe beletartozik a munkanélküliség, az elbocsátás, az első munkahelyet sem találás is. Kegyetlenül hangzik? Igen. De még kegyetlenebb következményei voltak- vannak annak a korábbi, sokat emlegetett, vívmánynak tartott teljes foglalkoztatásnak. Akkor a kapukon belül volt a munkanélküliség, és nem lehetett bevallani. Ma a kapukon kívül van, és nyíltan lehet szólni róla. A társadalom szembesül a nyers valósággal. Sajnos, itt is, mint ezer más dologban, a leggyengébbeket éri el elsőként a baj. A megyében is felállítható a sorrend, kik az elsők akkor, amikor elbocsátásról van szó. A csökkent munkaképességűek, a nyugdíj mellett dolgozók, a pályát éppen elkezdők, a nők... A megyében a munkanélküli-segélyben részesítetteknek a hetven százaléka fizikai foglalkozású, s az összes segélyezettnek majdnem a fele segéd- és betanított munkás. Képzetlen tehát. A nők esetében viszont hetven százalék azoknak az aránya, akik a munkát keresők között minden képzettség nélkül remélnek új állásra lelni, egyre kevesebb reménnyel... A tudást, a képzettséget akkor lehet kellően értékelni, ha a nem tudást, a szakképzetlenséget az eddigi túlértékelésből áthelyezzük a valós értékszintjére. Fájdalmas művelet, tízezreket érint a megyében és százezreket az országban! A megye iparában hat hónap alatt 15 százalékkal csökkent a létszám, s a folyamat gyorsul hónapról hónapra, mert nemcsak munkahelyek szűnnek meg, hanem teljes cégek is eltűnnek. Amíg korábban elvétve akadt a megyében szakmunkás a munka- nélküliek között, most már arányuk egynegyed. Holott még az út elején tartunk ... ! Az igazán nehéz próbák még előttünk állnak. mészáros Ottó Császár mondotta volt, ha igaz, a 840 és 855 között uralkodott frank I. Lothar, hogy mindenek változnak és mi is változunk bennük. Ami már úgy maradt rá az utókorra — köszönhetően Andreas Gartne- rus 1566-ban megjelent, Pro- verbialia dicteria című könyvének —, hogy Tempora mti- tantur, et nos mutamur in íl- lis, azaz változnak az idők és változunk benne mi is. Az idők valóban változnak, de változunk-e benne magunk is? Például abban, hogy megszokjuk, elfogadjuk azt, amit korábban megszokhatatlannak, elfogadhatatlannak tartottunk, a munkanélküliséget? ! Megszokhatjuk, elfogadhatjuk-e, ha a megyében az év első felében háromszor annyi volt a munkát keresők száma, mint az azt megelőző hat hónapban. A valóság nem kérdezi, van-e hajlandóságunk a tények tudomásulvételére. S tény, hogy a megyében fél év alatt megháromszorozódott azoknak a száma, akik kenyér, kereset nélkül maradtak, s ami teljesen új vonás: rohamosan növekszik a munkát keresők csoportján belül a szellemi foglalkozásúaknak a jelenléte. Egyetlen mozzanat ez abból a szövevényes folyamatból, amelyet a gazdasági-társadalmi rendszerváltásnak szokás nevezni, s amely összefoglalóan a piacgazdaság elnevezést viseli. Ennek a rendszerváltásnak lesznek (már vannak) nyertesei és lesznek (vannak) vesztesei. Vitathatatlan, hogy a legelőbb sorra kerülőket érinti a legérzékenyebben a változás, hiszen a teljesen ismeretlennel kényszerülnek szembenézni. Az elsőként sorra kerültek azok, akik már eddig munka nélkül maradtak, akik csupán előőrsei annak a seregnek, amelyet az elbocsátottak alkotnak majd a következő hónapokban. Az elbocsátva megjelölés néhány esztendeje még különleges bejegyzésnek számított a munkakönyvben, egy-egy esztendő alatt a megye negyedmilliós munkavállalói táborában mindössze 130—150 főnek jutott osztályrészül, döntően fegyelmi okok miatt. Ma viszont ezrek kapják kézhez a munkakönyvét ilyen bejegyzéssel. S ami igazán szívszorító: vannak, akiknek még ez a bejegyzés sem kerül be a munkakönyvükbe, mert életük első állását sem kapták meg, azaz pályakezdőként nem tudnak elhelyezkedni! A megyében az idén négyszer annyi pályakezlalatok és intézmények küldöttei, illetve a lakosok koszo- rúzzák meg az emlékművet. Százhalombatta polgárai a temetőben tartják megemlékezésüket; a tavaly felállított kopjafa emlékműnél róják le kegyeletüket 1956 mártírjai előtt. A koszorúzás nemcsak nekik szól, hanem mindazoknak az áldozatoknak, akiket 1947 óta meghurcoltak. A nap folyamán a városi kábeltévé is az emlékezés jegyében állította össze programját: ünnepi műsort sugároz.
