Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-10 / 238. szám

1990. OKTÓBER 10., SZERDA %ÉÍ*dtm 3 EGYKILÓS FOGÁS FERIHEGYEN Habfürdő helyett heroin A jó! öltözött fiatal nő idegesen tördelte fényesre krémezett kezeit. Amióta csak kiszállt a török légitársaság 522-es járatá­ból, türelmetlenül várta az ellenőrzéseket. Minden lépését előre eltervezték, tudta, hogy az útlevél- és vámvizsgálat után a vá­rócsarnokban, vagy annak valamelyik kijáratánál várják. Utá­na majd nagyot ejtőzik, ha túl lesz a nehezén. A többi utas­nak nem tűnt fel a tekintetét mindenen és mindenkin alaposan végigjártató nőszemély. A határőr illedelmesen kö­szönt neki, ő visszamosolygott, jelezvén, hogy örül, hogy Ma­gyarországon van. Minden irat rendben, mire táskájába el­tette azokat, már megindult a gép gyomrából kihámozott csomagokat katonás rendben hozó futószalag. — Most jön a neheze — gondolta magában, és a vámosokhoz lépett. Thullner Gyula és Jákfalvi János szokásos munkáját vé­gezte. A vámosok azt vallják, nekik kötelességük elvégezni a szükséges vizsgálatot (kát). Sokan közülük úgy vélik, mindenkit gyanúsan kell ke­zelni. A Bécsben élő jugoszláv ál­lampolgárságú hölgy kézitás­kájában a megszokottól eltérő Ő MONDTA Rossz pessz Mintha rossz passzban lenne mostanában Beke Kata. A tanár-közíróból néhány hete köztisztviselő- köznyilatkozóvá lett hölgy már ejtett néhány szót ar­ról, ne panaszkodjanak a pedagógusok, amint arról szintén (csinos botrány lett belőle), hogy takarításból is lehetséges megélni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai ál­lamtitkára most éppen a Heti Világgazdaságnak (90/40.) nyilatkozott. A ma­ga stílusában, a maga fel­fogásában, mert hiszen ' — ahogyan mondta — „én már nem jogok megváltoz­ni”. Ennek a stílusnak, ennek a felfogásnak az ismereté­ben is megütötte a sze­münket az ismét feleleve­nített óhaj, ami szerint „a sajtóból senki sem kért bo­csánatot a múlt hazugsá­gaiért”. A lap munkatársai meg nem állhatták, és meg­kérdezték: „ ... vajon az oktatás, a művelődés terü­letéről is elvárna ilyes­mit?” Amire B. K. köny- nyed eleganciával így vála­szolt: „Légió azoknak a száma, akik bocsánatot kérhetnének.” Ha így haladunk, akkor lassan sorban állnak majd azok, akiket bocsánatké­résre ítélt... Ki is? Talán a minisztérium néhány fő­embere? Avagy tágabb kör. a kormány? Esetleg az MDF, mint a kormány fő ereje? Lehetséges, hogy a másik két koalíciós párt is ott sorakozik a bocsánatért esedezőket fogadók között? Kétség mardosna bennün­ket B. K. szavai olvastán, ám szerencsénkre az állam­titkár hölgy megszabadí­tott bennünket a tipródástól. Azt is mondotta ugyanis az interjúban, hogy ugye bár ,.légió”-nyi a bocsánatké­résre ítéltatettck csapata, „... ennek ellenére meg­bocsátottunk.” Ennek a fe­jedelmi többesnek kábító az ereje! Szóval „megbo- csátot tünk a ,,légió”-nak. A pedagógusoknak, a hír­lapíróknak, a ... kiknek is? Es kik adták a bocsána­tot? Kik kiknek, milyen alapon? Van (a tárcánál, a kormányban, a koalíciós pártokban?) egy szűk elit amely, ha akar, megbocsát, s van egy tömeg, amely bo csánatra szorul? Jaj de furcsa, jaj de ismerős! Rémlik valami, különös emberekről, s a különös emberek alaptípusáról. Ku- csera elvtársról. Miért ép­pen ez jut eszünkbe?! KLIENS dolgokra figyeltek fel a tisz­tek. A női táskák valóban sok­szor tartalmaznak különleges dolgolcat, de hogy habfürdőt, kéztisztítós flakont és egyéb, a nappali tisztálkodáshoz és szépítkezéshez szükséges szere­ket, az nagyon ritka. Ez tűnt fel a két vámtisztviselőnek is, akik kinyitották a műanyag flakonokat és különleges, szür­kés színű port találtak ben­nük. A táska gazdáját diszk­réten „lekapcsolták”. Az ál­habfürdőt és kéztisztító szert laboratóriumba küldték. — .Ez az eset nem az első ebben az esztendőben — kezd­te az üggyel kapcsolatos tájé­koztatóját Laczó László őr­nagy, a Ferihegyi repülőtér vámparancsnoka, majd így folytatta: — Ha jól emlék­szem, április végén, május ele­jén is volt egy hasonló fogá­sunk. A laboratóriumi vizs­gálatok akkor is és most is bebizonyították, hogy heroint találtak a tisztjeink, illetve beosztottjaink. Az elmúlt hé­ten, szerdán pontosan egy ki­logramm kábítószert foglal­tunk le az Isztambulból Ma­gyarországra érkezett jugo­szláv állampolgártól, melynek értéke mintegy 300 ezer már­ka. azaz 12 millió forint. Laczó László elmondta, hogy ilyenkor a szokásos feljelen­tést megteszik, az anyagot a BRFK laboratóriumába kül­dik. A vizsgálatot nfár elvé­gezték, bebizonyosodott, hogy heroint találtak az utasnál. A rendőrség tovább vizsgálja, hová szánták a veszélyes élve­zeti szert. Mivel az utas nem a tranzitváróban szándékozott az osztrák légitársaság gépére várakozni, hanem belépett „az országba”, ezért a nyomo­zók nem tartják elképzelhetet­lennek, hogy a kábítószer ere­deti végállomása hazánk volt. A nyomozás tehát tovább fo­lyik, az ügyről a későbbiekben tájékoztatót tartanak a Buda­pesti Rendőrkapitányságon. A Ferihegyi repülőtér vám- parancsnokától arra a kérdés­re is választ keresünk, hogy az utóbbi években mikor volt a legnagyobb kábítószerfogás a repülőtéren? — Nem egészen egy eszten­dővel ezelőtt egy j ordán ál­lampolgárságú férfi a tranzit­váróban óriási mennyiségű, 22 kilogramm kábítószert helye­zett el kisebb csomagokban. A folyosón, a székek mellett, az illemhelyiségben, mindenütt egy-egy kis batyuban ott la­pult a kábítószer. Egy szerve­zett akcióról volt szó, szeren­csére akkor is sikerült nyakon csípni a csempészeket. Azt hi­szem — fejezte be tájékoztató­ját Laczó László őrnagy — ez a fogás az utóbbi években a legnagyobb. Azt csak zárójelben tenném hozzá, hogy azokat a vámoso­kat, akiknek sikerült kifogni­uk a legnagyobb „halakat”, felderítési jutalékkal ösztönzik további jó munkára. Molnár Ildikó 2,4 milliard kell az igazsághoz Már-már romokban hever az ítélkezés A kormány csütörtöki ülé­sén tárgyalja a működési za­varokkal küszködő bíróságok és ügyészségek helyzetével, fejlesztésével foglalkozó elő­terjesztéseket. A feszítő gon­dok enyhítését célzó javasla­tokat dr. Balsai István igaz­ságügy-miniszter, dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Györgyi Kálmán leg­főbb ügyész terjeszti elő. Dr. Balsai István mindenek­előtt utalt napjainkra. Ma­gyarországon az igazságszol­gáltatás feltételei olyan mér­tékben romlottak, hogy már- már lehetetlenné vált a tör­vényes ítélkezés. Az európai színvonalú igaz­ságszolgáltatás létrehozásához mindenekelőtt az egyre nö­vekvő munkaterhekkel ará­nyos létszámfejlesztést kell végrehajtani, s megfelelő színvonalú munkafeltételeket kell teremteni. Ugyanakkor a bírók és ügyészek számá­ra olyan bér- és előmeneteli rendszert kell kialakítani, amely méltón kifejezi a bíi'ói, ügyészi tekintélyt, és vonzóvá teszi az igazságügyi pályát. Mindezek megvalósítása érde­kében javasolják a kormány­nak: kezdeményezze, hogy az Országgyűlés döntsön az igaz­ságügyi szervek — összesen mintegy 2,4 milliárd forint — költségvetési igényeinek telje­sítéséről. Rágalmak, lejáratás szóban és Írásban Negatív kampánycsokor Az elmúlt héten a parla­menti pártok megegyeztek ab­ban, hogy kerülik a negatív kampányt — vagyis az ellen­felek lejáratásával operálás módszerét —, s hogy az ilyen jelenségektől elhatárolják ma- mukat. Ez igen örvendetes, igaz, a megállapodás előbb is megszülethetett volna. Mond­juk, még az első választási forduló kampányának kezde­tén. Nem hiszem, hogy a kö­vetkezőkben leírt esetek ak­kor nem történtek volna meg. De bizonyos, hogy megítélésük egyértelműbb lehetne. Behúzva a lapba Az első ügy nem tartozik szorosan a negatív kampány fogásai közé, szándékosság sem érhető benne tetten. Mégis, most — amikor már nem puszta szólam a sajtó­szabadság, hanem kivívott és védelmezésre szoruló jog, s amikor a lapok oly féltőn vi­gyáznak függetlenségükre —, nem lehet elmennj mellette szó nélkül. Történt ugyanis, hogy a szeptember 30-i héten a Pest Megyei Hírlap nagykőrösi elő­fizetői úgy találták postaládá­jukban lapunkat, hogy bele volt hajtva az MDF választási propagandakiadványa. Ha­sonló „pluszszolgáltatást” kap­tak a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot járató nagy­kőrösiek is. A jelenségre több olvasói telefon, illetve levél hívta fel a figyelmet. Ezekben azt kérdezték az előfizetők, hogy óhajt-e közölni — eddig függetlennek tartott — lapunk ezután is kormánypárti vá­lasztási reklámfüzeteket? Mert ha igen, kénytelenek lesznek lemondani a lapot. — Ügy gondolom, kár lenne a nagykőrösi eset mögött bár­milyen politikai szándékot ke­resni — mondja Nemessúri Zoltán, az MDF-központ kam­pányszóvivője. — Nyilván annyi történt, hogy a propa­gandakiadvány kézbesítését végző postás, saját dolgát megkönnyítendő, belehajtotta a Pest Megyei Hírlapokba a kampányfüzeteket. — Ugyanígy tettek a Ma­gyar Hírlap és a Magyar Nemzet példányaival — jegy­zem meg. — Igen? Akkor természete­sen elhatároljuk magunkat az ügytől. Valóban nem szeren­csés megoldás politikai napi­lapokba pártkiadványt húzni — válaszol a kampányszóvivő, majd így folytatja: — Ezzel együtt sem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetnek. Mi, innen, az MDF- központból nem szólunk bele a helyi szervezetek kampányá­ba, így abba sem, hogy me­lyik városban milyen segítsé­get vesznek igénybe a oropa- gandaanyaeok széthordásában. A következő ügy már ke­vésbé egyszerű és tiszta. Sok­kal pontosabb meghatározás rá, hogy sötét és alattomos. — A választás utáni héten egy diákom odajött hozzám a szünetben, és zavartan meg­kérdezte: tanár úr, igaz, hogy magának nincs diplomája? — mondja Bak Ferenc, a Sziget- szentmiklósi 2. Számú Általá­nos Iskola technikatanára, körzeti úttörőelnök. — Nem tudom a gyerek nevét, de na­gyon tisztelem, hogy volt bá­torsága megkérdezni. Már a választások előtt is több hely­ről hallottam, azt terjesztik rólam: a kampányplakátokon mi jogon nevezem magam ta­nárnak, amikor csak szakok­tató vagyok, nincs diplomám. Nem izgatott különösebben a dolog, de amikor már a diák­jaimat is ez foglalkoztatja ... Annak a gyereknek megmu­tattam a tanári diplomámat, de nem köthetem a nyakam­ba. Kiderült, hogy még abban a szavazókörben, ahol én vá­lasztottam, is ez volt a téma a választási bizottság tagjai kö­zött. Közülük is beszéltem két személlyel. Igen — mondják —, dr. Koós Ferencné MDF-es szavazatszedő-bizottsági tag vitte a prímet. Férje ugyan­abban a körzetben indult az önkormányzati képviselői he­lyért, ahol Bak Ferenc. Sem­mi összeférhetetlen nem volt tehát abban, hogy az asszony egy másik választókerületben a kormánypárt színeiben őr­ködött a választások tisztasá­ga felett. Az azonban már erősen vitatható, hogy a fő té­ma a fiatalember tanári mi­volta, diplomája volt. Dr. Koósné fennhangon állította: Bak Ferencnek nincs diplomád ja, bitorolja a tanári címet, — Mit tesz? — kérdezem Bak Ferencet. — Mit tehetnék? Fénymáso­latokat készítettem a diplo­mámról. talán kiteszem az is­kolai faliújságra is. Esetleg beperelem a Koós házaspárt. A dologban egyébként az bánt a legjobban, hogy mi tulaj­donképpen ugyanazon az olda­lon állunk. Dr. Koós Ferenc a helyi gimnázium igazgatója. Ö is a gyerekekre tette fel az életéf. akárcsak én. Vb-anyagokból szemezget A harmadik eset is a sötét kategóriába tartozik. Azzal súlyosbítva, hogy itt a hitel­rontás, lejáratás írásban tör­tént, ráadásul javában a kam­pánycsend idején. Rutkai Ró­bert Pomázon a Kisgazdapárt színeiben, az MDF-fel válasz­tási szövetségben indult a képviselő-testületi helyért. A fiatalember sokáig a helyi művelődési ház igazgatója volt. Szeptember 29-én. sőt a választás napján is kerültek a pomázi postaládákba abból a másológépen sokszorosított anyagból, amely a nyolcvanas években készült művelődési házi és családi irodai munka­tervéből kiragadott idézetek­kel próbálja lejáratni Rutkai Róbertét. Dr. Czink Józsefet, a pomá­zi vb-titkárt keresem az ügy­ben. De kiderül, ugyancsak „beletrafáltam”. Rutkai Ró­bert ugyanis az ő számlájára írná a lejárató propaganda­anyagot. Azzal érvel, hogy azok a dokumentumok, ame­lyekből a röplap szemezget, a tanács-vb irattárában találha­tóak. Dr. Czink szerint viszont másoknak is lehetnek a bir­tokukban régi művelődési há­zi munkatervek, hiszen ezek nem titkos anyagok. Összeültek, elutasították — Több mint furcsa, hogy az összes pomázi jelölt közül csupán ellenem szerkesztettek ilyen lejárató röpiratot — vé­lekedik a megtámadott képvi­selőjelölt. — Soha nem voltam az állampárt tagja, nem vit­tem semmilyen politikai sze­repet. Van olyan független je­lölt, aki pártbizottsági munka­társ vagy titkár volt koráb­ban. mégis valakik úgy tartot­ták fontosnak, hogy engem já­rassanak le. Talán, mert köz­tudott volt a faluban, hogy a Kisgazdapárt polgármester-je­löltként is indítani szeretne. Az sem véletlen, hogy a röp­iratot közvetlenül a választá­sok előtt szórták. Ha megnézi a szavazáson való részvételt, abban a körzetben, ahol én indultam, még a pomázi ér­vénytelen eredményhez képest is igen alacsonv. Gondolom, azok. akik az MDF—Kisgaz­davárt közös jelöltjére sza­vaztak volna, látva ezt a rá­galmazó röv-ratot, inkább tá­rol maradtak. — Mi lett a választási bi­zottsághoz beadott panasz sor­sa? i — Múlt szerdán összeültek, és elutasították a panaszt, mi­vel bizonyítékokat nem tartal­maz, és bizonyítási indítványt sem tesz. De a célomat végül is elértem, hiszen a bizottság határozatába bekerült, hogy ezt a módszert, magát a nega­tív kampányt elítélik. — És hogyan látja a saját esélyeit? Hiszen ez a határo­zat még nem teszi semmissé, nem törli ki az emberek fejé­ből a mocskolódó röpiratot. — Abban bízom, hogy a vá­lasztók képesek reálisan dön­teni. Olyan programot készí­tettünk. amelv Pomázból, az alvó faluból ismét igazi, meg­tartó közösséget teremt. Ko­moly elképzeléseink vannak a közién vagyoni helyzetének stabilitására, a munkaerőhely­zet javítására, az infrastruk­túra ieilesei.ésére, a helyi ipa- meaferemtésére. Kgvszóva1 hhom a pomáziak bölcsessé gében. Móza Katalin Ha hihetünk a meteorológiai előrejelzésnek, a héten hideg­front éri el hazánkat, s bekö­szönt az igazi ősz. Ezért a távfűtést — nem várva meg azt, hogy a hőmérő higany- szála három napon át 12 fok alá süllyedjen — a főváros­ban és Pest megyében is meg­kezdték. Főleg a gyermekintézmé­nyekben figyelték aggódva már napok óta, melegszik-e a ra­diátor. Szigetszentmiklóson a Munkásőr lakótelep óvodájá­ban és bölcsődéjében 150 gyerekre vigyáznak a gon­dozónők. Bőna Ferencné böl­csődevezető elmondta, hogy tegnapelőtt már kérték a Gameszt, indítsák meg a fű­tést, mert a gyerekek fáznak. Az olajradiátorok és villany- melegítők nem tudták átme­legíteni a negyvenkét négy­zetméteres termeket. A böl­csőde vezetője annak sem örül. hogy a lakótelep egyik épületével együtt kapják a meleget. Az ott lakók ugyanis aligha örülnének, ha a meg­emelt díjak mellett már szep­temberben megkezdenék a fűtést. Budaörsön a Fűtőműnél Begyújtották a kazánokat Hideg éjszakák, meleg fűtőtestek G éri Sándor tartott ügyele­tet. Elmondta, hogy a lakó­telepen kétezer lakás, vala­mint a tanácsháza, rendőr­ség és a gyermekintézmények fűtéséről gondoskodnak. A terveknek megfelelően elvé­gezték a nyári kéthetes kar­bantartást, majd szeptember­ben a háromnapos próbafű­tést. A múlt hónapban a hi­degebb napokban egy-másfél napra már átmelegítették a radiátorokat. Kedd délelőtt harminc munkatársunk jár­ta a terepet, hogy elvégezzék az úgynevezett utolsó, simítá­sokat, a légtelenítést, a mű­szerek ellenőrzését, hogy es­tére már minden lakót kel­lemes meleg lakás fogadhas­son. Dunakeszin a helyi távfűtő­műveknél már hétfőtől, azaz 8-ától begyújtották a kazá­nokat, elkezdődött a fűtési sze­zon. Gyetvai István, a költ­ségvetési üzem igazgatója sze­rint azért korábban a szoká­sos október 15-e előtt, mert egyre többszőr csengett náluk a telefop, a lakosok kérték a fűtés megkezdését. A noszo­gatásra nem volt szükség, hi­szen mostanában az éjszakák valóban hidegek, ha a nappa­lok nem is. A fűtési hőt három, egyen­ként tizenkét tonnás óriási és négy kisebb gázkazán, vala­mint két széntüzelésű kazán ál­lítja elő, a helyi lakótelep 2414 lakását, két iskolát, négy óvodát és egy bölcsődét látva el a szükséges hővel. A kazá­nokat és a hálózatot már a rendszeres nyári karbantartás idején, augúsztus elején egy hétig átvizsgálták, a hibákat kijavították, sőt a teljes veze­téket kicserélték. így a nagy téli hidegeknek bátran néz­nek elébe. A lakótelep Tallér utca 8-as számú panelházában la­kó Antal Oszkárné nyugdíjas igazán nem panaszkodhat a távfűtésre. Harmincöt négy­zetméteres, másfél szobás kis lakásában hétfő óta egyfoly­tában 25 fokot mutat a hőmé­rő. Igaz, Antalék lakása ked­vező, déli fekvésű, a nap reg­geltől estig melengetőén oda­süt. — Ez a hőfok nekem bő­ven elég, mivel szeretem a meleget — mondja Antalné. — Nem úgy a férjem, akinek ez már túlzás, ezért ö gyakrab­ban szellőztetné ki az ablakon a fölösleget. A házban, ahol Antalék laknak, nyolc éve semmi pa­nasz nem volt a távfűtésre, kivéve egyszer, tavaly, amikor egy földszinti lakónál eldu­gult egy vezetékszakasz, és néhány napig fagyoskodtak az ott lakók. A nyugdíjas házas­pár nagyobbik szobájában tíz-, a kisebbikben hétbordás fűtőtest van, a mellékhelyisé­geken átívelő csövek is me­legítenek valamicskét. Antal Oszkárné ugyan egye­dül volt otthon, ám a beszél­getés során kiderült, a férj is fűtő, húszévi kazánfűtői fog­lalkozás után ment nyugdíjba. Ami tehát a hőfokokat és egyéb fűtéssel kapcsolatos dolgokat illeti, a legmegfele­lőbb, vagy inkább jó helyen érdeklődtünk a dunakeszi pa­nellakásban. H. É. — K. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom