Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
1990. OKTÓBER 6., SZOMBAT Porciázzák az ÁFÉSZ-vagyont A Buda Környéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet pénteken tartotta küldöttgyűlését a budaörsi művelődési házban. Szokatlan az időpont, hiszen hosszú esztendők gyakorlata szerint küldöttgyűlést évente egyszer, éspedig tavasszal tartottak. Most azonban elengedhetetlen volt az őszi küldöttgyűlés ösz- szehívása, mivel tavasszal az ÁFÉSZ módosította alapszabályát. Ezért a mostani megbeszélések két fő témakörét a szövetkezeti közös vagyonnak a 8 ezres tagságra nevesítésének kereteiről és módozatairól való döntés alkotta, valamint az átalakult intézményrendszer szövetkezeti tisztségviselőinek megválasztása. A küldöttgyűlést szeptember hónapban már megelőzte egy sor részközgyűlés, amelyeken minden, az ÁFÉSZ vonzáskörzetébe tartozó település új vezetőséget, úgynevezett települési igazgatóságot választott tagjainak sorából. Ezek az új tisztségviselők alkották tegnap a küldöttgyűlés résztvevőinek sorát, és vitatták meg a vagyonnevesítés kérdéseit. A beterjesztett javaslat szerint az ÁFÉSZ teljes értékű vagyonának 90 százalékát a települési igazgatóságok szerint névre szólóan elosztani a tagok között. A küldöttek megválasztották a szövetkezeti testületeket felügyelő bizottságot, az igazgatók tanácsát, a döntőbizottságot és az elnökigazgatót. Ez utóbbi Schaffer Árpád, eddigi elnök lett. A vagyon felosztására tett javaslatot a küldöttgyűlés jóváhagyta. Eszerint egy-egy település tagsága a közös vagyoni akkora részét kapja, amennyi a helyben élő tagok részaránya a teljes tagsághoz képest, és amennyi a részjegyük aránya az összes szövetkezeti alaprészjegyhez képest. Függetlenül attól, milyen értékű vagyontárgyakkal rendelkezik az ÁFÉSZ az- adott településen. Így igazságos mértékben jutnak a nevesített vagyonhoz azokon a településeken élő tagok is, ahol eddig nem tudott- az ÁFÉSZ boltot, áruházat építeni, vagy ahol egykori egysegeit államosították. Sz. K. VALASZ GODOLLOROL „Lelkészt eskümet nem vontam vissza 99 Roszik Gábor evangélikus lelkész úr Gödöllőről a következő írás közlését kérte szerkesztőségünktől. A cikkben a lelkész (aki egyben országgyűlési képviselő is) a déli evangélikus egyházkerület közleményére reagál, amelyet a Pest Megyei Hírlap október 4-i, csütörtöki számában mi is ismertettünk, a Magyar Távirati Iroda Országos Sajtószolgálatának információja alapján. Ami pedig a szeptember 28-i egyházi bírósági tárgyalást illeti, meg kell állapítanom, hogy egy koncepciós pert folytattak ellenem, ahol látva- levő, még a bíró is a vádat képviselte, én pedig nem fejthettem ki, hogy mi indított az „engedetlenségre”. Az az állítás, hogy lelkészi eskümet visz- szavontam volna, nem fedi a valóságot. A tárgyaláson két ízben is kijelentettem, hogy az annak idején a Magyar Nép- köztársaság alkotmányára tett eskümet vontam vissza, mert mint ismeretes, külön kellett állami esküt tennünk, az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőjének jelenlétében. Lelkészi eskümhöz pedig ragaszkodom. Éppen ezért az ellenem hozott ítéletet vagy a szolgálatból való felfüggesztést nem tudom elfogadni. Ugyanakkor szomorúan kell megállapítanom, hogy az evangélikus egyház elnökségének közleménye tendenciózusan hamisan állítja be a történteket, elferdíti az igazságot, ami könnyen bizonyítható. S még szomorúbban kell kijelentenem, hogy úgy tűnik, az igazságért harcolni éppen az egyházban a legnehezebb. Bármi is történik, az igazam mellett kitartok, a Szentírás is erre biztat: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embernek.” Roszik Gábor Kénytelen vagyok reagálni arra a közlésre, amit a déli evangélikus egyházkerület elnöksége adott ki az ellenem folytatott fegyelmi vizsgálattal kapcsolatban. Valóban április 6-án levelet intéztem Harmati Béla püspökhöz, melyben többek között azokat írtam, melyek megjelentek az október 4-i közleményben. A levél előzménye viszont szorosan hozzátartozik a tartalomhoz: Harmati püspök egyszemélyi intézkedése során mindenféle fegyelmi eljárást nélkülözve eltávolítottak az Evangélikus Teológiai Akadémiáról egy ötödéves hallgatót, aki bírálattal illette az egyházi vezetést — tegyük hozzá — teljes joggal. A teológus kicsapatása ellen 53 teológus írásban tiltakozott, melyet rajtuk kívül négy tanár is aláírt. Ugyanekkor egész napos böjtöt tartottak a hallgatók társukért, s négy teológus éhségsztrájkba kezdett. Mindezek indítottak a levél megírására, de természetesen még sok minden hozzájárult ehhez. Többek között Harmati diktatórikus intézkedései, az országos presbitérium manipulálása, az. hogy évek óta levelek százaira nem válaszol stb. Mindenki tudja, hogy Harmati püspök három évvel ezelőtt miképpen lett megválasztva, illetve az állam miképpen támogatta püspökké válását. Természetesen ez rajta kívül több egyházi vezetőre is vonatkozik. Már régóta követeljük az egyházi zsinat összehívását, mely egyúttal egy új választást is eredményezne hamarosan. Ezt tudván, ettől félve, egyházi vezetőink nem akarják a zsinatot összehívni. Addig tehát marad a régi, 1966- ban készített „szocialista” törvény. Minden igyekezetünk (nem vagyok ebben egyedül) eddig hiábavaló volt. Magam is többször szólaltam fel gyűléseken, fórumokon, írtam alá az egyházunk megújulásáért körlevelet — mindhiába. A helyzet nemhogy javult volna — romlott. Egyházunkban a lelkiismereti és emberi jogok megsértése sem volt ritka. Bár — elismerem, kritizálható —, ezért fordultam lelkésztársaimmal a legnagyobb nyilvánossághoz a sajtón keresztül, a Parlamentből. Mindaz, amit ott, vagy akár később újságíróknak elmondtam, a valóságnak megfelelnek! Igaz, néhány esetben pontatlanul adták vissza azt, amit elmondtam, de súlyos változtatás nem történt. (Azt pedig mindenki tudja, különösen az újságírók, hogy minden kis pontatlanságért helyreigazítást kérni képtelenség.) Ami pedig az alkotmányos elv megsértését illeti: továbbra is fenntartom a jogot arra, hogy bizonyos kérdésekben úgy is, mint lelkész, úgy is, mint képviselő nyilatkozzam, foglaljak állást. A negyvennyolcak listája Az elmúlt hét végéig az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál az újjáválasztott vt-k döntöttek az igazgatók megerősítéséről, illetve felmentéséről. Dr. Kardos Antalné, a tárca szóvivője elmondta, hogy időközben nem 330, hanem csak 310 vállalatnál ült össze a vállalati tanács. A többiek az elmúlt időszakban államigazgatási felügyelet alá kerültek, A papémaB Bssfâéf Beket pekesxtem (lzlet-6 még a hulladék? Van amiről úgy hírlik, jó üzlet. Tisztes haszonnal jár, jövője van, s meg lehet élni belőle ma is. Nem véletlen tehát, ha bizonyos üzleti pozíciók megszerzéséért az érdekelt vállalatok, illetve manapság már a magánvállalkozók is ringbe mennek, s ha tetszik, ha nem: versenyezni kényszerülnek. Néhány éve például a MÉH is elvesztette monopolhelyzetét. s ma már a kisebb és nagyobb cégek mellett a magán- vállalkozókkal is, mint komoly vetélytársakkal néz szembe. Hogyan állja a versenyt a megye tizenhat MÉH- telepe — kérdeztük a Budapest és Vidéke MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat általános igazgatóhelyettesét, Horváth Csabát. — Mindig jó, ha van konkurencia — mondja —, a piacgazdaságra való áttérésnek ez egészen természetes velejárója. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a jövőben ez még inkább így lesz, s bár a mai helyzetben nemigen lehet hosszú távú stratégiákat kidolgozni, a munkát mindenesetre ehhez kell igazítani. Nekünk alapvetően három eszköz van a kezünkben, az árakkal, a szolgáltatások körének bővítésével s a feldolgozottsági fok emelésével tudunk a piacon helyezkedni. Az utóbbinál maradva: a papír-, a színesfém- vagy a vashulladék esetében — elsősorban megyei telepeinken — bizonyos mértékű feldolgozásra is sor kerül. Arra törekszünk, hogy ezt a szintet emeljük, vagyis már az előkészítés során értékesebb anyagot nyerjünk, amit nyilvánvalóan jobban el lehet adni. H Valamelyest csökkent a kohászat termelése. Ez nem befolyásolja tevékenységüket? — Némileg igen, de a nagy- vállalatokkal az adott évre megkötött szerződések némi garanciát adnak. Persze rendkívül sok változás adódhat, akkor viszont külföldön is értékesíthetjük — ha tudjuk — az ipari felhasználásra szánt másodlagos nyersanyagokat. Meg kell mondjam, az exportárak jobbak, mint a belföldiek, bár már mostanában a hazai árak is kezdenek felzárkózni a világpiaci szinthez. fű Akkor exportra törekszenek? — Igen, ennek azonban komoly szabályozói vannak. A vas- és az alumíniumhulladék is az export kivételi listán szerepel, ez azt jelenti, hogy a magyar felhasználó vállalatok lemondó nyilatkozata, illetve az Ipari Minisztérium egy különleges eljárási engedélyezése kell az exporthoz. Mi tehát akkor értékesíthetünk külföldön, ha nincs rá szükség belföldön. (g Szó van arról, hogy a papírárak emelkedése miatt esetleg a napilapok ára is emelkedni fog. Mit tud ehhez hozzáfűzni? — Évek óta az rögzült a köztudatban, hogy az áremelkedésben a MÉH-nek is szerepe lehet. Nem így van. Jelenleg is sok a papír, szinte át sem tudjuk venni, vagy csak áron alul. Az azonban szakmai berkekben ismert, az újságpapír alapanyagát csak importból lehet beszerezni, s mivel a Szovjetunió is a világpiaciakhoz igazítja árait, ezért emelkednek az alapanyag-beszerzés költségei. H A jövőben milyen változást terveznek? — Az elkövetkezendőkben sorra kerül a privatizálás nálunk is. Addig azonban igyekszünk kedvező feltételeket te-, remteni a begyűjtéssel foglalkozó magánszervezeteknek, hogy hozzánk hozzák a hulladékokat, s ahogy mondtam, szeretnénk bővíteni egyéb szolgáltatásainkat is. Vasvári Éva vagy átalakultak részvénytársasággá, s ezeken a helyeken a vezető személyéről már nem a vt dönt. A beérkezett adatok tanúsága szerint 227 vállalatnál megerősítették az igazgatót. Tizennyolc esetben választást sem kellett tartani, mert a vállalat igazgatója már előzőleg lemondott, s az állás betöltésére pályázatot írtak ki. Nyegyvennyolc vállalatnál pedig az immár legitim vt nem szavazott bizalmat a cég első számú vezetőjének. A szóvivőtől megtudtuk, hogy a negyvennyolcak listáján Pest megyei vállalat nem szerepel. Bár a választások nagyobb vihar nélkül zajlottak le, a minisztériumban úgy vélik, hogy nem volt hiábavaló ezek megtartása. Hatvanhat helyen — a vállalatok húsz százalékánál — új vezető került az igazgatói székbe. H. Ë. Â HÉT HÍRE EHES FARKAS Sopron és Burgenland adott otthont a Magyar Népművelők Egyesülete háromnapos vándorgyűlésének. @ Kecskemét fogadta a Comment ’90 elnevezésű országos számítógépes bemutató résztvevőit. © A fővárosban kiállítás nyílt Hit, művészet, kreativitás a nevelésben címmel. © Komáromban került sor az országos söripari napokra. © Keszthelyen nemzetközi heraldikai tanácskozást rendeztek. @ A hét híre az is, hogy Budapest volt a helyszíne az I. Európai Élelmezés- és Táplálkozáspolitikai Konferenciának. Szükségből erényt szeretne kalapálni a tudomány, amikor előveszi a régi imamalmot? Mert hiszen régi imamalom: együnk kevesebbet, tálainkra tegyünk egészségesebb táplálékokat. Hazánkban gyarapodik azoknak a tábora, akik megélhetési, s azon belül táplálkozási gondokkal küzdenek. Nyersebben fogalmazva: ennének, de nincsen elég pénzük. S arra végképp nincsen, hogy egészségesen táplálkozzanak. Mert a józan észre rácáfolva, ami egészségesebb, az drágább. Nem ez az egyetlen táplálkozáspolitikai bukfenc! A megyében az idén (nyolc hónap tapasztalatai alapján) harmadával esett vissza a tőkehús kiskereskedelmi forgalma. Ugyanakkor több zsír.szalonna, zsír, étkezési szalonna, tepertő fogy. Logikus menet, az ártáblák dirigálják. Amint az árcéduláknak van döntő szerepe abban is, hogy a kis jövedelmű családoknál (elsőként: a kisnyugdíjasok háztartásaiban) évek óta folyamatosan csökken a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Mégis, mennyi a kövér (pardon: túlsúlyos) ember! Valamikor a hazai közfelfogás a kövér embert a jól élővel azonosította. Ma ezek szerint a megye lakosságának a kétharmada tartozna a jól élők közé. Minden három ember közül ugyanis kettő kisvagy nagymértékű túlsúlyt cipel. Aminek egészségügyi következményei katasztrofálisak. Az egyéneknek azonban nincsen (nem lehet) táplálkozáspolitikájuk. Döntési szabadságuk elvben persze végtelen, a valóságban viszont nagyon is korlátozott. Ha az állam hirdeti ugyan az egészséges táplálkozás szükségességét, de közben az árak befolyásolásánál ennek ellenére cselekszik, akkor nyilvánvaló: nem a polgárokat kell hibáztatni. Az állam évtizedek óta hirdeti azt, ami kívánatos lenne (ezt teszi ma is), és évtizedek óta cselekszik a hirdetettek ellenében. A megyében augusztusban a burgonya 44—50 százalékkal volt drágább a piacokon, mint tavaly a hasonló hónapban. Persze, „a krumpli” amúgy sem egészséges, nem baj tehát, ha ... Baj bizony ! Mert családok serege kényszerül rá a tömős ételekre, ahogyan a példabeszéd hangzik: kenyér és sajt, két tál étel. Az ilyen két tál ételeknek nagy hiba lenne a fogyasztójukat korholni, miért nem eszik mást. Elkerülhetetlenül pontos különbséget kell tenni az anyagi tehetősségből, a nemtörődömségből, a rossz szokásokból stb. eredő hízás, kövérség és a szegénység, azaz a mindenből a legolcsóbbat felhasználó fogyasztói magatartás között. Ha elmarad a különbségeknek ez a pontos szétválasztása, akkor jogtalan a bírálat, sértő, megalázó. A nép bölcsessége szerint jóllakott ember nem hisz éhesnek, ám ennek a fordítottja is igaz... ! Amikor egyre inkább kettéválik a társadalom gazdagokra és gyorsan gazdagodókra, illetve szerényen vagy még úgysem élőkre, akkor cinizmus lenne arról papolni — hogy megint eleink keserűjózan megállapításával éljek —, ami nem igaz: legjobb fűszer az éhség. A megyében a munkások háztartásaiban január és augusztus között harmincnégy százalékkal költöttek többet élelmiszerekre, mint tavaly az azonos időszakban. Ki merészelne olyasmit állítani, hogy azért; mert „falnak” az emberek...?! összehasonlító árakon számolva ugyanis kiderül, o megyében az év első felében tíz százalékkal csökkent az élelmiszerek forgalma. Amit akár eredménynek is tarthatnánk (kevesebbet ettünk, egészségesebbek leszünk), ha nem tudná bárki azt, amit a hírlapíró tud: a zöldség helyébe a főtt tészta, a sovány hús helyébe a zsíros, a felvágott helyébe a szalonna került, kerül. Távol áll tőlem még a szándéka is annak, hogy kétségbe vonjam a táplálkozáspolitika fontosságát, avagy azt, hogy az egyénnek is vannak bokros teendői ésszerűbb étkezése megteremtésében. Elismerve mindezt, aligha túlzó a következtetés: olyan időszak elé nézünk, amikor az élelmezés- és táplálkozáspolitika egyre inkább benyomul a nagypolitika terepére. Annak a nagypolitikának a terepére, amelynek a hivatásos művelői a kelleténél kevesebbet foglalkoznak a gazdasági kibontakozással, a miből élünkkel. Ezért talán nem felesleges számukra a sok évszázados közmondást idézni: éhes farkasnak élesebb a körme ... Mészáros Ottő Szabadgondofkodó EREDETI LAKODALOM Pitymallatkor bekapcsoltam a rádiót, mert a hírlapírónak a tájékozódás legalább olyan fontos, mint a tájékoztatás. Az a műsor szólt, amelyben hétről hétre megnyílnak a történelem és az emberi lélek legmélyebb bugyrai. Nincs az életnek oly szeglete, amelybe eme műsor készítői be ne dugnák mikrofonjukat. Vasárnap már a beharangozáskor fölcsillant a hajnalban azért még kissé fáradt szemem: közvetítés eredeti nemzetiségi lakodalomról. Oly emberek vigasságáról. akik bátran vállalják őseiket, népüket. nemzetüket, hagyományaikat. Nekem régóta eltér a véleményem nemzetiségi kérdésekben a hivatalos emberekétől, ezt azonban nem hangoztatom, annál is kevésbé, mert tudom mindig az az ügy, amit a politikusok, írók, szociopszicholó- gusok annak tartanak S egyszer csak ott voltunk az originál nemzetiségi lakodalomban. Először a vő- legényi házban. Ahol a férjnek készülő ifjút búcsúztatták. A húg mondta verse- zetbe szedett, szívhez szóló intelmeit — ékes magyarsággal. Akárcsak Dömsödön vagy Lacházán. Majd következett a közös ima. Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved... s ekkor a technika vívmányaként a dédnagymama hangját kiemelték a tömegből, s ő is szép, tiszta, eredeti magyarsággal... Átmentünk a másik faluba, a lányos házhoz. Utána a templomba, ahol az Űr helybéli szolgája tette föl szokásos keresztkérdéseit, látta el tanácsokkal az ifjú párt a jövőre vonatkozólag. Mindenütt magyarul. Vártam, nagyon vártam, ágyamon fölülve, mikor jön már az eredeti nemzetiségi motívumkincs. Talán abban és ahogyan az ünnepi asztalra kerül mi szemnek, szájnak ingere — bizakodtam még mindig. S mondá a riporter, leöltek két disznót, végét lelte az előkészületek során ennyi tyúk, annyi kakas, jérce, liba, kacsa. A megfelelő anyagú és formájú edényzetbe bor- és serital töltetett. Akárcsak Dömsödön vagy Lacházán. A dínomdánom folytatódott, a mikro- fonos ember angolosan távozott. Fejemet párnámra hajtottam, szememet lehunytam, s arra gondoltam, vajh a politikus, író és pszichoszociológus urak, kik közül néhányan nemzetiségi minisztérium fölállítását tartják halaszthatatlannak hazánkban, ébren voltak-e a hajnali órán? Hallották-e? Kihallották-e. milyen az úgynevezett nemzetiségi lét a valóságban, ha eredeti mivoltában tárják elénk. Avagy békésen szuszogtak, s továbbra is csupán globálisan. statitsztikailag tájékozódva ítélnek és intézkednek. PLEBEJUS
