Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-29 / 253. szám

4 1990. OKTOBER 29., HÉTFŐ SZOMBATON TÖRTÉNT A hadsereg nincs készültségben Ecfc Antal ezredes, a Pest Megyei Területvédelmi és Hadikiegészítő Parancsnokság parancsnoka: Nálunk nincs semmiféle készültség. Létesítményrongálásról, szándékos károkozásról nem kaptunk híreket. Az Ml-es, M3-as és az M7-es főútvona­lak, illetve az autópályák műszaki berendezéseit, hida­kat, alagutakat, amelyek ellen­őrzése, őrzése is a mi felada­tunk rendkívüli esetben, nem rongálták meg. — Semmit nem teszünk ad­dig, amíg az elöljárónk nem intézkedik, illetve nem ka­punk arra utasítást. Teljesen valószínűtlennek tartom, hogy a sztrájkot a hadsereg törné le. A tűzoltók számára is szabad az út A mentőket engedik A Nemzetbiztonsági Hivatal nem lép közbe Ha megtagadják Ha leállnak a taxik a hidakon, legfeljebb rendbontás. Ilyen szabálysértési ügyekben intézkedni a rendőrség hivatott. Persze — szerencsére — parancsot nem kap­tak rá. S ha kapnának? Budapest rendőrfőkapitánya be­jelentette, ez esetben lemondana. — Ha a rendőr nem tesz eleget törvényes esküjének: az bizony forradalom — mondja dr. Gálszécsi András, aki kormányfctanácsosi rangban vezeti az elhárítási ügyekkel foglalkozó miniszteri hivatalt. — Mit tesz ilyenkor a Nemzetbiztonsági Hivatal? Hi­szen feladatai közé tartozik az alkotmányos rend vé­delme. Ha a rendőrök megtagadnák a parancsot, előbúj- nának-e a nemzetbiztonságiak? — Szó sincs ilyesmiről — mondja a kormányfőtaná­csos. — A Nemzetbiztonsági Hivatal nem lép közbe, s nem is tudna. Már csak azért sem, mert ehhez semmiféle eszközünk sincs. Megkülönböztető jelzést használnak a mentők, a tűz­oltók is. Vajon okozott-e fenn­akadást munkájukban a sztrájk? Dr. Andies László, a mentők szolgálatvezető főorvosa: — A rendkívüli helyzetre való te­kintettel előnyben részesítjük a sürgős felvételt, ellátást igénylő betegeket. azokat, akiknek művesekezelésre, ope­rációra van szükségük, akik életveszélybe kerültek. Ugyan­akkor szüneteltetjük a kórhá­zakból való hazaszállítást, a kontrollvizsgálatra szállítást. Emiatt kérjük is a betegek, a lakosság türelmét. — A mentőforgatom gyakor­latilag fennakadás nélküli, ugyanis — mivel a sürgős ese­teket visszük — minden men­tőautó használja felhívásunk­ra a megkülönböztető jelzést. Tény azonban, hogy a blokád miatt néhol lassul a közleke­désünk. De csak ott. Az or­szágutakon gyérebb a forga­lom, gyorsabban lehet halad­ni, s akadálytalan a légimen- tő-közlekedés is. A Duna két oldala között megnehezült át­kelésre tekintettel nemcsak a Csepeli Kórház, hanem a bu­dai oldalon a János Kórház traumatológiai osztálya is rendkívüli ügyeletet ad, fogad Budapest környéki betegeket is. Mészáros József főhadnagy, a Pest Megyei Tűzoltó-parancs­nokság ügyeletese : — A problé­mánk az, hogy lassabban ér­hetünk a tűz helyszínére. Igaz. hogy CB-rádión keresztül kap­csolatot tartunk a taxisokkal, s a járműveinket kivétel nél­kül mindig átengedik, fenn­akadás nem volt, de néhány perces késéssel kell számol­nunk. NAGYKOROS Ellentmondó vélemények Pénteken délután álltak ke­resztbe Nagykőrös bevezető Útjain a teherfuvarozók, gép­járműveikkel. Éjszaka frissí­tőket, élelmet kaptak az ak­ciójukkal rokonszenvező la­kosságtól. Eltökéltségüket, saz emberek rokonszenvét is meg­őrizték, hiszen a mentőket, tűzoltókat, élelmiszer-szállí­tókat, a kivonuló szovjet ala­kulatok karavánjait, az orvo­sokat, külföldieket, ha tudták, soron kívül átengedték, s óránként tíz percre félbesza­kították a demonstrációt. Egé­szen szombat estig tartott ez a helyzet, időközben CB-rádiós kapcsolatot is kiépítettek a város szélei között. Szombaton késő este dr. To­ros László, Fodor Ferenc, Hu­szár Kálmán, Papp József, Szűcs István, Karsay lstván- né, Kiss János és Barta István a következő nyilatkozatot jut­tatták el nagykőrösi szer­kesztőségünkbe. „Nagykőrös város képviselő- testületének jelen levő megvá lasztott tagjai nem értenek egyet azzal, hogy az üzem- anyagárak felemelésével szem­ben ily módon juttatják kife­jezésre tiltakozásukat a sze mély- és teherfuvarozással foglalkozók. A városi képvise­lők és pártok vezetői az alkot­mányban és a törvényben biz­tosított demokratikus jogok érvényesítését minden állam­polgárnak lehetségesnek, sőt szükségesnek tartják, azonban e jogok gyakorlása nem üt közhet a közrend szabályaiba. Ezért kérnek minden érdekel tét, hogy haladéktalanul szün­tessék meg a közlekedési utak eltorlaszolását és a város la kosságának a közlekedésben való részvételét a továbbiak­ban ne akadályozzák.” A nyi­latkozatot az FKgP, az MDF és a KDNP városi vezetői is aláírták, a rendörkapitány- nyal együtt. A százhalombattai Liberói Trend című lap rendkívüli kiadásá­nak címlapja Vasárnap délelőtt egy má­sik nyilatkozatot is kaptunk. „Az SZDSZ—Fidesz képvi­selő-testületi csoportja elhatá­rolja magát a fenti nyilatko­zattól. azzal nem ért egyet. Az egyoldalú, nem a város valós helyzetéből indul ki, s csak a hivatalos kormányálláspontot tükrözi. Ezzel — véleményünk szerint — sérti a még meg sem alakult önkormányzat autonómiáját, függetlenségét. Mind a jelenlegi városi veze­tésnek, mind a nyilatkozó pár­toknak, nyilatkozásfogalmazás helyett a Nagykőrösön ki­alakult helyzetet, a város biztonságos ellátását, a köz­rend fenntartását kellett vol­na szem előtt tartani állandó ügyelet tartásával, kapcsolat­ban álllva a spontán demonst­ráció részvevőivel. A magunk részéről a blokád szervezőinek elismerésünket fejezzük ki, mert. megítélésünk szerint fe­lelősségteljes, fegyelmezett magatartásukkal semmiféle komolyabb fennakadást nem okoztak a város mindennapi életében...” Posztsztalinista és liberális? Ahol jár, mindenütt erősítik „Egyszer egy híres tudós a karibi szigetek egyikén tartott előadást. Közel ahhoz a hely­hez, ahol Kolumbusz Kristóf annak idején először pillantotta meg az Újvilágot. Arról be­szélt, milyen magasztos, nagy­szerű az egész emberiség sor­sát előrevivő esemény volt Amerika felfedezése. Ekkor váratlanul felállt az egyik hall­gató. — Gondolja professzor úr, azok a bennszülöttek is így vélekedtek, akiket kiraboltak, megaláztak, s tömegesen ön- gyilkosságba menekültek? .., A történet tanulsága önmagá­ban rejlik! Azt mutatja, a tör­ténelmi események, tények sokféleképpen értékelhetők, aszerint, ki hogyan élte át az eseményeket, honnan nézi őket!” Ez a néhány mondat bizo­nyára sokaknak ismerős. Nem véletlenül, hiszen az általános iskolák 8. osztálya számára irt ideiglenes történelemtankönyv bevezető soraiban olvashatjuk ezeket. A kötetet dr. Helméczy Mátyás dunaharaszti történe­lemtanár írta, s most ebből ok­tatnak az országban. A tanév kezdetén hírt ad­tunk a könyv mag jelenéséről, s arról is beszámoltunk, hogy vitát váltott ki. Az idős peda­gógus több levelet kapott köze­li és távolabbi vidékekről, kol­légák üdvözletét például Szi- getszentmiklósról, Tökölről. Azonban kijutott a bírálat­ból is, Miklósi László, a kötet egyik lektora szerint nem egy­séges politikai szempontot képvisel. Egyaránt találhatók benne posztsztálinista, libe­rális, kereszténydemokrata és horthysta átütések. — Mi erről a véleménye? — kérdeztük dr. Helméczy Má­tyástól. — A bevezetőben kiírtak jutnak eszembe: ha ugyanis felszínesen ragadunk ki a könyvből egy-egy mondatot, akkor arról bármi bebizo­nyítható. Még ellen tétsen is föl lehet fogni. Nyomdába ke­rülése előtt, a tavasszal a két lektor — a másik Laurenszky Ernő — írásban küldte el hozzám véleményét. Abban az szerepelt, hogy például az 1917-es oroszországi esemé­nyeket sem bolsevik hatalom- átvételnek, sem puccsnak nem lehet nevezni. Most viszont ki­fogásolják, hogy nem ezt a fo­galmat használtam? — Miért maradtak benne idejétmúlt kifejezések? — Igen gyors poltiikai vál­tozásokat élünk meg. Amikor a tankönyv anyagát készítet­tem, még létezett a tantervi utasítás, amit félretettem ugyan, de teljesen mégsem tudtam eltekinteni attól. — Hogy értsük ezt? — Két dolog miatt: az ele­jén formailag ragaszkodni kellett hozzá, de úgy, hogy közben rugalmasan kezeljem. Így történhetett meg az, hogy akad benne olyan lecke, ame­lyik a régi címet viseli, a tar­talma azonban — más. — Megmondom őszintén, hogy sértődött embert vár­tam, ön pedig minden indu­lat nélkül, tárgyilagosan ma­gyaráz. — Csakugyan nincs bennem sem harag, sem pedig sértő­döttség. Amikor a 7-es tan­könyvet írtam, 1867 oldalnyi bírálatot kaptam az egyete­mektől, főiskoláktól, ahová megküldték e célbői. A kötet pedig megközelítően három­száz oldalt tesz ki. De hát negyven iskolából, minden óráról írtak a tanárok! — Ez esetben is voltak egy­másnak ellentmondó bírála­tok? — Igen. Nyíregyházán pél­dául ügy fogalmaztak: minek foglalkozunk mi II. Józseffel, amikor egy fantaszta volt?! Szombathelyi kolléga azt ki­fogásolta, miért nem foglal­koztam vele bővebben?! Az uralkodóval kapcsolatban te­hát még ma sincs egységes történelmi szemlélet Magyar- országon. A nyolcadikos anyagnál egyvalaki úgy gon­dolta, fölösleges Gömböst megemlíteni. Egy másik pro­fesszor meg örült, hogy jóval árnyaltabban fogalmaztam, mint tették azt a közelmúlt­ban. — Tankönyvet írok — tár­gyilagosan a tényeknek meg­felelően. Sokfelé hívnak ugyanis az országban előadást tartani, s mindenütt megerő­sítenek a kollégák. Vennes Aranka Képekről feltáruló történelem A sokfajta, érdekesebbnél érdekesebb hobbi között kü­lönös helyet foglal el a képes­lapgyűjtés. Ki gondolná, hogy a levelezőlapokat szervezet­ten is lehet gyűjteni? Pedig már jó egy esztendeje egyesü­letet hoztak létre a Szombat­helyen. illetve annak környé­kén élő gyűjtők. Juhász Árpádtól, az egyesü­let alelnökétől megtudtuk, hogy a tagok hosszú évek óta foglalkoznak ezzel az esztéti­kai érzéket fejlesztő, földraj­zi, helyi ismereteket bővítő szenvedéllyel. Fiatalok és idő­sebbek egyaránt örömmel vesznek részt az összejövetele­ken, ahol a képeslapok cseréjén kívül lehetőségük van megis­merkedni az első kártyák, le­velezőpapírok születésének történetével. Az áléinak elbeszélése sze­rint az első lapok Franciaor­szágban jelentek meg 1890- ben. Magyarországon egészen 1896-ig a képeslapszükségle­teket főként német és osztrák kiadók elégítették ki. Ezek eleinte grafikai eljárásokkal, később fényképes sokszorosí­tással készültek. Az idő múlá­sával szinte minden lap egy- egy történelmi dokumenum- mal ér fel. A gyűjtők szerint megszólaltatja a sokszor fele­désbe merült múltat, beszél a kor kultúrájáról, ízlésvilágáról, gondolkodásáról, de vall arról a fejlődésről is, ami egészen napjainkig feltárja egy adott kor társadalmi viszonyait. így szerezhetünk bizonyos ismere­teket arról az időszakról, mely­ben az előző generációk, szü­léink, nagyszüleink éltek. A képeslapgyűjtök egyesü­lete szeretne minél több cse­rekapcsolatot kialakítani, ezért kérik, hogy akik kedvet érez­nek ehhez a tevékenységhez, hobbihoz — korra, nemre való tekintet nélkül —, jelentkez­zenek Szombathelyen, a Ro- honci út 28.-ban, akik pedig nem hódolnak ennek a szenve­délynek, de rendelkeznek fe­lesleges vagy számukra nélkü­lözhető képes-, illetve levelező­lapokkal, azok küldjék el a gyűjtőknek. M. I. Tanfolyamok, átképzések Aki tanul, elhelyezkedhet Mai, meglehetősen sok gond­dal terhelt világunkban nem kifejezetten megnyugtató a pályakezdők helyzete, kilátá­saik, elhelyezkedési esélyeik azonban mégiscsak jobbak a teljes pályamódosításra kény­szerülő, munka nélkül maradt felnőtteknél. Ezt jelzik a Pest Megyei Foglalkoztatási Köz­pontnál, illetve a megye egyes városaiban meghirdetett át­képzési lehetőségek is: e kor­osztálynak — érdeklődése és alapműveltsége szerint — van lehetősége a választásra. Ér­demes áttekinteni e képzési formákat, minthogy ezek zöme mostanában, november és de­cember hónapban kezdődik, a beiskolázás pedig már folya­matban van. A foglalkoztatási központ által a közeljövőben induló kurzusok hat- és tizenkét hó­napos időtartamúak lesznek, s valamennyi szakképesítést ad. Az érdeklődés nagy, s ez ért­hető is, hiszen az ismeretek hasznavehetők és praktikusak, újak és aktuálisak. Sok a je­lentkező például az idegen­nyelvi képzéssel egybekötött ügyintézői, bonyolítói, külke­reskedelmi alapismereteket oktató tanfolyam iránt, jólle­het a középfokú német és an­gol nyelvvizsgát nyújtó kép­zésben önköltséges a nyelvta­nulás. Hasonlóképpen a kis­vállalkozók ügyintézői, tanfo­lyamát elvégzők is olyan út- ravalât kapnak, amely a sza­porodó kis- és középvállalko­zások korában jól kamatoz­tatható: az adó- és számvi­teli, valamint közgazdasági felkészültségű szakembereket szívesen alkalmazzák a cégek. A szociális asszisztenskép­zőben komoly pszichológiai ismereteket tanítanak majd, az itt végzettek — vélhetően — a szociális otthonokban, a családsegítő központokban, s olyan munkakörökben helyez­kednek majd el, ahol szoci­álpolitikával találkoznak. Közvetetten még egészségügyi problémákat is meg kell is­merniük — ilyen témák is szerepelnek az átképzésen. Nagy igény mutatkozik a mezőgazdasági tudnivalók el­sajátítására is, ezért a foglal­koztatási központ helyi irodá­ja az Örkényi mezőgazdasági iskolával közösen olyan bent­lakásos képzést szervez, amely a hallgatókat alkalmassá te­szi a korszerű mezőgazdasági munkamódszerek elsajátítá­sára, s majd később az alkal­mazására. A tanfolyam kez­dési ideje még bizonytalan, a pénzügyi alapok azonban — a fentiekre is — biztosítottak. A szervezők gondoltak azokra a fiatalokra is, akik­nek nem sikerült leérettségiz­niük: ők védögázhegesztőnek, szabó és varró szakmunkás­nak tanulhatnak. S persze el­sősorban nekik szólnak azok a városi tanfolyamok, ahol a szükebb vonzáskörzet fiatal­jai az érdekeltek. Gödöllőn például a jelentkezők zöme csak nyolc általánost végzett, közülük biztosan sokan je­lentkeznek a Diana Ruhaipa­ri Szövetkezet és a gödöllői foglalkoztatási iroda által kö­zösen indított tanfolyamra. Ezen tizennyolc gyereket not­és fórfiingkészítönek képez­nek. Az üzletházi eladókat ki- tanító oktatásra huszonöt je­lentkezőt vesznek fel — ezt a művelődési házzal, ■ s a Váci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalattal együtt szervezik. Cegléden a MÁV indít fo­lyamatosan átképző tanfolya­mokat, illetve a Penomah ceglédi gyára: itt, az utóbbi­ban sonkagyártó ágazati szak­munkásképzést szerveznek. Két héten belül kezdődik — huszonöt jelentkezővel. Va. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom