Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-29 / 253. szám

1990. ÔKTÔBER 29., HÉTFŐ Mi fán terem ma a falukutatás? Hat egyetemistához csatla­koztam. akik Öcsára igyekez­tek, felszerelve fényképező­géppel és videokamerával, hogy első alkalommal körül­nézzenek a több mint nyolc­ezer lakosú nagyközségben, ahol terveik szerint több évig folyamatos terepmunkát vé­geznének. — Szívesen bekapcsolód­nánk a helytörténeti kutatá­sokba, mint leendő néprajz- kutatók, és emellett fontos cé­lunk, hogy megismerkedjünk az ott élő emberek életmód­jával, életkörülményeivel, kis­közösségeinek szerveződésé­vel, a helyi társadalom és kul­túra jelenségeit boncolgató antropológusként — magya­rázta Piróth István néprajz és antropológia szakos hall­gató, a csoport vezetője. # Itthon, ha antropológiá­ról hallunk, akkor az emberi csontoloat vizsgáló fizikai ant­ropológia jut eszünkbe — mondtam kicsit értetlenül. — Nem csoda, hiszen a kul­turális antropológia nálunk új diszciplína az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az idén ősszel kezdődött meg az a há­roméves kísérleti program, amelyet a Soros-alapítvány támogat, és arra is lehetősé­get ad, hogy tíz-húsz hallgató az ország különböző falvai­ban és városaiban, sőt külföl­dön is, egy-egy közösséggel hosszabb ideig együtt élve kö­zösségtanulmányokat folytas­son. Ezen az újonnan beindí­tott szakon megismerkedünk a gyarmatbirodalmakon kikí­sérletezett angolszász kultú- ravizsgálati módszerekkel és elméletekkel, s megpróbáljuk azokat saját társadalmunk és- kultúránk jelenségeinek fel­tárásában alkalmazni. # A 30-as évek falukutató mozgalmára gondolva, való­ban új ez a falukutatás? — Ügy gondoljuk, az új név új vonásokat is takar — vá­laszolta Báli János. fjÿ Pest megyében miért ép­pen Ócsát választották a te­repmunka színhelyéül? — Befolyásolhatta volna döntésüket a főváros közelsé­ge, Öcsa természetföldrajzi szépsége, a sok információt készen szolgáltató eddigi tör­téneti kutatások, a falu nagy­ságából adódó összetettsége, sokszínű társadalma, vagy a legutóbbi helyhatósági válasz­tások után megélénkült köz­élete — sorolták a szemponto­kat, egymás szavába vágva Ruttkay Eszter és Pávai Tün­de —, azonban be kell valla­ni, a legnagyobb szerepe Pi­róth István személyének, sze­mélyiségének volt, aki ismeri a terepet, akit úgy emleget­nek a faluban, mint a „bádo­gos Piróth unokája”, aki sze­rettei kötődik ősei szülőföld­jéhez, s bennünket is meg tudott arról győzni, hogy Öcsán szükség van ránk. Az első terepszemle egész napos kalauza: Darázsi János nyugdíjas tanár volt, aki út­közben az ócsai gólyák ván­dorlásairól, szokásairól tartott kiselőadást. Közben az egye­temisták mindazt megnézhet­ték, amire legbüszkébbek az ócsaiak. Jártak a Falu Tamás Könyvtárban, ahol Balló Bol- dizsárné könyvtárossal beszél­gettek a könyvtár közéleti sze­repéről, a Falu Tamás emlé­kére minden év novemberé­ben megrendezett szavalóver­senyről, a szintén Falu Tamás nevét felvevő baráti körről, a kulturális egyesület tevékeny­ségéről, az új helyi újságról, az Öcsai Hírmondóról, majd Piróth István nagymamája, Eszti néni fogadta családiasán a fiatalokat. Útjuk ezt Köve­tően Magyar Sándor bácsi­hoz. ahhoz a nyugdíjas peda­gógushoz vezetett, akinek a kezében összefutnák a hely- történeti kutatás szálai. A kö­zös tervezgetés közepette szó esett ott a fejfás temetőről, az összegyűjtött népdalokról, a hagyományos bor- és szőlő­kultúráról, a falu modernizá­ciójának esélyeiről is, majd így bocsátotta el Sándor bácsi a hallgatókat: — „Legyen a munkátok buz­gó, fáradhajüattam, és önzetlen, soha ne ragadjon el bennete­ket a kapzsiság!’’ Az ócsai Bolyai János Gim­náziumban Uhrin Sándor igaz­gatóhelyettes mesélt a Bujdo­só Géza tervei szerint tovább bővülő gimnázium jelenlegi gondjairól és eredményeiről. Megnézték a 12. században alapított, most felújítás alatt álló református templomot, majd a közelében levő tájhá­zat, s meglátogatták a mellet­te lakó Bözsi nénit is. Vele csak éppen elkezdeni tudták azt a ki tudja meddig tartó beszélgetést, ami a több mint nyolcvan év élettörténetén ke­resztül a faluról is sokat árul el, értékes tudást tartogat a kezdő kutató számára. — Jó lett volna eljutni a te­metőbe — mondta nagyot só­hajtva Sütő Levente, aki az egész napos út minden stáció­ját rögzítette a videokamerá­jával —. megörökíthettem vol­na az itteni fejfákat, magam is próbálkozom a faragásuk­kal. No de sebaj, jövünk mi még ide máskor is, s talán azok is csatlakoznak, akik most megrettenték az utazás viszontagságaitól. Ujj Írisz NEM ÉRZIK, HOE Y ŐK LENKÉ GAZDÁK Családi vagy közös Családi farm, kisparcella vagy közös tábla? Mitől érez- né magát igazán tulajdonos­nak a tagság? Kérdezgetem a legilletékesebbeket. Az Ipoly- vidék falvait járom. — Nézze, uram! Semmi baj sem volt addig, míg a hetve­nes években nem erőltették a szövetkezetek összevonását — mondja Pálinkás Tiborné, a bernecebaráti Börzsöny Mgtsz elnöke, legaktuálisabb gond­jairól is szólva. A JÖVŐ CSÍRÁJA A jövő csírája, úgy látszik, hogy már kipattant. Kft., ön­elszámoló egység vagy más szakosodott csoportok formá­jában szervezik át a gazdasá­got. A vagyont, amely most 250 millió forintot ér, és 350— 400 tag közt oszlik meg, fele arányban itt is nevesítették. Főleg a 80-as években épült hűtőházukkal gyarapodott ek­korára a közös tulajdon értéke. A 3400 hektár földből akkor is maradna 500 a közösben, ha a tagok visszakérnék a magukét. Ezt ma egyetlen, 82 éves em­ber kívánja, méghozzá azon a hét különböző helyen, ahol ré­gen gazdálkodott. Perőcsényben azt mondják az emberek, hogy náluk már ak­kor megkezdték a földek visz- szaosztását, amikor az ültetvé­nyeket szétparcellázták családi művelés céljából. Dr. Pásztor Imre elnök még az igen ke­mény időkben kényszerült igazolójelentéseket küldözgetni a megyének. Megtette azt, hogy a veszteséges juhászatot 30 hektár legelővel eladta a saját juhászuknak. Róla most úgy vélekednek az asszonyok: mezőgazdászként jött ide, aztán lett elnök. Nagyon tisz­teli a maga fajtáját. Bárhogy alakulna a helyzet, nem válasz­tanának helyette mást. — Az öregek még haragud­tak, sajnálták, hogy be kell adni a földjüket. Nekünk vi­szont már így a jó. Nagy baj lenne abból, ha szétmenne a szövetkezet — mondja Farkas Józsefné, egy véleményen tár­saival. Köztük Együd József - nével, és a velük dolgozó Leczki Józseffel, aki többször szól közbe öblös hangján, ref­rénként ismételgetve: — Mil­liók kellenének az újrakezdés­hez. Homok, öntés és barna er­dőtalaj. Tölgyes hegyoldalak és szántóföldek. Víz és ország­határ közé szorított terület. Pihentető sétának kitűnő itt a környezet, gyönyörű az ősz. Azt mondják, a parasztember viszont nem ér rá nézelődni, mert dolgoznia kell. Szinte hihetetlen, amit a régmúlt küzdelmeiről mesélnek. Nekik a határok meghúzása a vidék központjának, Ipolyságnak az elszakadását jelentette. A pia­cot meg az, hogy gyalog vagy útközben lovas kocsira kéredz- kedve jutottak el egy-egy zsák babbal, mákkal vagy más ter­ménnyel az esztergomi piacra, ötven-hatvan kilométert tet­tek meg oda-vissza. A FIATALOK TANULTAK A kemencei községházán ön­kéntes véradók, a berneceba­ráti szövetkezet tagjai bizony­gatják: olyan a közös gazda­ság, amilyen, de errefelé más­hol nincs munka. A fiatalok szakmát tanultak, az idősek egyedül nem boldogulnának. Az egyik szövetkezeti ágazat­ban dolgozó Együd Gyula fes­tő és mázoló szerint ez a hely­zet. Szóba kerül a már említett kft., és vele együtt a példa. A beszélgető társaság egyik tagja ilyen tönkrement szervezetben dolgozott, s végül néhányukra majdnem milliós adósságot akartak ráruházni. Ha Baráti­ban akar valaki belépni, oda is pénz kell. Különben alkalma­zott marad, de legalább nem fizet az államnak, ha bukik a cég. A MAINÁL JOBBAT — Bele tud-e szólni, hogy ne bukjon meg? — Ezen a kérdésen akadunk fenn. Itt még mindig valami­féle külső beavatkozóra, rend- csinálóra gondolnak az asztal körül ülők. Lambing István mezőgazdasági mérnök szerint ezen nincs mit csodálkozni. Információs bura alatt éltek, s nem érzik, hogy tulajdonkép­pen ők lennének a gazdák. Az agrár szakember szerint a föld­művelést támogató törvény kell. Olyan közgazdasági kör­nyezet, amely jobb egziszten­ciát teremt a mainál. Külön­ben nem lesz mezőgazdaság. Kovács T. István Augusztus közepén jártam erre, akkor, a hetek óta tartó kánikulaban'Yiem sok jót ígért a cukorrépa. Sápkóros levelei fonnyadtan kókadoztak, gyöke­rei hiába kutattak nedvesség után a kőkemény talajban. Most fürgén hajózik két KSZ— 6-os répakombájn. Mellettük két uszály, két IFA vontató­val, féderük nyögve megeresz­kedik az irdatlan Súlytól. A betakarítást maga az ága­zatvezető irányítja. Vizsla sze­mekkel ügyeli a koronázókat, figyel a kombájnokra, ponto­san tudja, mikor kell útra in­dítani a kamionokat, s fél szemmel még azt is kiszúrja, ha túl korán hajtják fel a bir­kákat a letarolt földekre. A kiskunlacházi Pereg Tsz 255 hektáron termelt az idén cukorrépát, az a tag, melyben most járunk, 140 hek­tár. Józsa Károly szerint gyat­ra a termés, szakszerűen e:;t úgy mondják: gyengére sike­rült g gyökérhozama. — Nem csak a hozammal van baj, a cukortartalom is átlagon alul van. Az ideális a 17 százalék s az azon felüli. Most jó, ha a 15-öt elérjük. A mezsgye szélén beér az egyik traktor, mely a koroná­zásra van beállva. A mögötte vontatott gép tőben lenyesi a répa levelét, valahogy úgy, mint ahogy a borbély nyírja kopaszra a regrutákat. — Jó lesz silónak — jegy­zem meg a levélre, de mint ki­derül, nem minden levél alkal­mas silónak, ahogy hittem. — Koronázás közben sok föld tapad hozzá, megtisztítani nem lehet. De azért nem vész kárba, van 600 birkánk, amíg ezt fellegelik, nincs gondunk az etetésükkel. Míg beszélgetünk, kirángat két répát és mutatja: — Kény­szerérett. . Ebből csak 350 má­zsa jön össze egy hektárról. A tavalyi átlagtermés 380 mázsa volt. A leszólt „portékák” nem kicsik, nem is ráncosak, én nem látom rajtuk ama jeleket, melyek alapján Józsa Károly kényszerérettnek minősíti az idei répákat. — Pedig az. A júliusi, augusztusi szárazság után szeptemberben kezdett életre kelni, ám a regenerálódáshoz felhasználta a cukortartalék egy részét, s mivel o gyárak nem küllemre, hanem cukor- tartalom alapján fizetnek, az idén kevesebb lesz a nyereség. A kiskunlacházi répa a Mátravidéki Cukorgyárakban alakul át hófehér cukorrá, Hatvanban és Selypen. A megemelt átvételi ár 16 szá­zalékos cukortartalom mellett 160,— Ft q. Ezen alul minden egy százalék mínuszért 20 fo­rinttal kevesebbet fizetnek. — Amennyivel emelték az árát a répának, annyival több a ráfordítási költség — legyint rosszkedvűen az agronómus. — Az olajár megugrott, a műtrá­gyáé az egekbe, a növényvédő szerekét már nem is lehet nyo­mon követni, olyan gyakorta változnak. A gépalkatrészekre jobb nem. gondolni, kivált a jövőre várható árakra. Egy nyavalyás ékszíj már az idén is annyiba került, mint fél tonna répa! A mezőgazdaság gondjait taglalva magától értetődően szóba kerül a földreform, pri­vatizáció. melyek kapcsán Jó­zsa Károly mély meggyőződés­sel mondja: — Lépni kell, mert az eddigi felállás több szempontból sem alkalmas. Mindenekelőtt túl nagy a terü­let, túl sok az ágazat. Kiskun- lacházához tízezer hektár ter­mőföld tartozik, ezen három tsz osztozik. Egykor ennyit tett ki a herceg Esterházy-birtok. Annak nem volt sok? — Azon egyetlen személy gazdálkodott: a mindenkor, jószágigazgató. Az felelt min­denért, cserébe a döntéseit még a herceg sem bírálta felül, nem szólt bele a dolgokba. Amíg jól mentek a dolgok. Lévén, hogy a jószágigazgató alkalma­zott volt, akinek bármikor fel­mondhatott a herceg, ugyan­csak igyekezett, hogy megőriz­ze a stallumát. — Egy tsz-elnökre nem kö­telező az igyekezet? — A tsz-vezetést választják, öt évre szól a megbízatásuk. De még akkor sem biztos, hogy leváltják, ha közben hibáznak. Pedig öt év is nagy idő, épp elég tönkretenni egy gazdasá­got. — Értsem úgy, hogy maga tsz-ellenes, a feloszlatások mellett voksol? — Ugyan! A nadrágszíjpar- cellák kora rég lejárt, az 50 hektáron aluli gazdálkodás csak hobbi, nem lehet alapja egy komoly, nemzeteltartó me­zőgazdaságnak. Viszont az sem megoldás, hogy egy gazdaságon belül valamennyi ágazat egy tálból cseresznyézik, év végén mindenki azonos arányban kapja az osztalékot, függetle­nül attól, hogy mennyivel já­rult hozzá. Ez így nem ösztön­zi egyikünket sem. A megol­dás az volna, ha minden ága­zat elkülönülne, ha az ágazat­vezetők egy személyben dönte­nének és felelnének a rájuk bízott munkáért. Aki a maga hasznára dolgozik, az jobban odafigyel egy-egy lépésre. Nem vitatom Józsa Ká­roly igazát, már csak azért sem, mert a közös lónak túrós a háta régi igazság. Egy kér­dést azonban megkockáztatok: rajtuk kívül nyer ezen valaki valamit, olcsóbb lesz-e ettől a cukor jövőre? Mert végső so­ron a fogyasztót csak ez ér­dekli. Matula Gy. Oszkár Egy forduló húsz tonna a Peregben Másodszorra sikerült Szigetszentmiklósom A képviselő rendőrautón érkezett A taxisblokád nem hiúsítot­ta meg pénteken a szigetszent- miklósi polgármester-válasz­tást. Tudósítónk ugyan nem tudott kijutni a fővárosból, a többségében Budapesten dol­gozó önkormányzati képvise­lők azonban este hatra haza­érkeztek. Kuncze Gábort, a körzet Tökölön lakó ország- gyűlési képviselőjét rendőr­autó vitte a miklósi városhá­zára, ugyanis az SZDSZ-es képviselő délelőtt, amikor a városi könyvtárba igyekezett, hogy fogadóóráját megtartsa, nem jutott át a kordonon. A pénteki választás már a második, előző nap ugyanis eredménytelen volt a szava­zás, a három polgármesterje­lölt közül egy sem tudta meg­szerezni a szükséges 10 vok- sot. A második választás előtt Sütő Gergely polgármesterje­lölt — a város érdekeire hi­vatkozva — bejelentette, hogy visszalép, nagyobb esélyt ad­va ezzel az eredményes sza­vazásnak. így ugyanis az SZDSZ-es dr. Űri József és az MDF színeiben induló Köves- di László maradt versenyben. Egyébként a testületben az erőviszonyok az SZDSZ—Fi­desz koalíciónak kedveznek, hiszen az arány nyolc-tizen­egy a javukra. Az egyik kisgazda-képviselő bejelentése után azonban me­gint úgy tűnt, hogy megosz­tódnak az erők. Ugyanis kér­te, hogy új nevet, Nádasdy Lajosét vegyék fel a polgár­mester-jelölő listára. A testü­leti tagok közül azonban hét helyett csupán hárman sza­vaztak erre, így a listán a már ismert két jelölt neve szerepelt csupán. Végül igen szoros, tíz-kilenc arányban a testület dr. Űri József (SZDSZ) mellett döntött a titkos sza­vazás során. MUNKAKÖ Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 185-2411/149-es és 191-es mellékállo­máson. A MÁV körzeti üzemfőnöksége, Rákosrendező (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21.. tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező, orvosilag alkalmas férfiakat kocsirendezőnek, illetve sarusnak. A kiképzési idő 6 hét, melynek idejére 7500 Ft/hó alap­bért (átképzési támogatást) bizto­sítanak. A Pevdi bőrdíszmű-gyáregysége (Pilisszentiván, Bányatelep 14.) felvételre keres: német nyelvtu­dással, középfokú nyelvvizsgával rendelkező munkatársakat ügy­intézői munkakörbe; gyakorlott raktárost,, raktári adminisztrátort, üzemi adminisztrátort és varró­gépműszerészt. Keresnek D kate­góriás, budapesti lakos autóbusz- vezetőt. Budapestről vállalati autóbuszok közlekednek Pilis- szentivánra. Bővebb felvilágosí­tást adnak a PM Foglalkoztatási Központban. A Pevdi fiatal, érettségizett mun­kaerőt keres pénzügyi területre, gépírási gyakorlattal. Jelentkezés. Budapest V., Királyi Pál u. 11. Telefon: 117-4569. A Tárogató viti kórház (Bp. II., Tárogató út 84—90.) felvesz rönt­genasszisztenseket (szombat és vasárnap szabad, ügyelet nincs), ápolónőket és diétás nővért. Je­lentkezni lehet személyesen vagy telefonon (170-7349) az intézetve­zető főnővérnél. A kórház gazda­sági igazgatósága felvételre ke­res: anyag- és leltárellenőrt, or­vosigép-, műszergazdálkodót és egy asztalost. Jelentkezni a kór­ház igazgatóságánál lehet. o Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségekről kaphatnak részletes infor­mációkat. A herceg nem szólt bele Nem a küllemért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom