Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

1998. OKTÓBER 3., SZERDA triton 3 Ő MONDTA Konstruktív Négy tárca első száz napjáról kért nyilatkozatot a Reform (90,39.), s a meg­szólalók egyike Balsai Ist­ván igazságügy-miniszter. Tárgyilagos a leltár, mit tett a minisztérium, ám hi­ányzik az összesítésnek a másik fele. Az, amit tehe­tett volna, de nem tett. Ma­napság sajnos, nem külön­legesség az ilyen kozmeti­kázott bizonyítvány. S mert nem az, gond nélkül ol­vastuk a szöveget. A hiva­tali optimizmus szokvány­darabjai közé soroltuk vol­na, ha ... ha egyszer csak nem vált át a miniszter a politikára. Átváltott! Azt mondta: „Ami viszont hiányzott a száz napból: a kormány­koalíción kívüli politikai tényezők részéről beígért konstruktivitás.” Erre szo­kás azt mondani: álljunk csak meg! Ha jól értjük a kitüntetéssel doktorált (volt) ügyvéd szavait — aki praxisa következtében a pontos fogalmazás embere kell, hogy legyen —, akkor konstruktivitás van a kor­mánykoalíción belül, s nin­csen azon kívül. Továbbá: melyek azok a „kívüli poli­tikai tényezők"? Valameny- nyi? Az lehetetlen, hiszen tudtunkkal jó néhány „té­nyező” (párt?, szervezet?, kör?, egyesület?, szövet­ség?) nem ígért konstrukti- vitást. S azok, amelyek megtették ezt, vajon mit értenek alatta, s mit a mi­niszter? Ugyanazt? A je­lek szerint korántsem! B. 1. szerint mi lett volna a konstruktivitás? Mondjuk az, ha simán át­szalad a Parlamenten va­lamennyi előterjesztés? S ha nem konstruktivitás, hogy az SZDSZ paktumot köt az MDF-el, akkor mi más az? S ha nem konst­ruktivitás, hogy a parla­menti ellenzék hasznos mó­dosító javaslatok tömegével segített jobbá formálni tör­vényjavaslatokat (pl. az ön­kormányzati választásokról, a privatizációról stb.), ak­kor mit véljünk, tartsunk annak?! Ha nem konstruk­tivitás az, amikor a „kívü­liek” tartják vissza a kor­mányt ballépésektől (föld­törvény ’47 módra, a triano­ni megemlékezés stb.), ak­kor mégis mi lehet? Eset­leg a helyeslés a hatalom­nak? A kritikátlan bóloga- tás? A tapsorkán? Eszünk­be sem jut, hogy ilyesmire gondolt B. 1. Nem is gon­dolhat. Hiszen az igazság minisztere.., KLIENS Zsinat csak egy év múlva? Vasárnap igét hirdetett a felfüggesztett lelkész Hétfői számunkban írtuk meg, hogy a déli evangélikus egyházkerület egyházi bírósá­ga fegyelmi büntetésként hi­vatalvesztésre ítélte Roszik Gábort. A szokatlan ügy miatt ismét az érdeklődés közép­pontjába került gödöllői lel­készt országgyűlési képviselői irodájában kerestük meg. Mint megtudtuk, nincsen abban semmi különös, hogy vasárnap megtartotta igehirdetését az evangélikus templomban, hi­szen az ítélet nem jogerős. — Az ítélet szerint az egy­házi felsőbbség iránti enge­detlenség, tiszteletlenség és a hivatással össze nem egyeztet­hető magatartás merítette ki a vétség fogalmát — tájékoz­tatott Roszik Gábor, majd hoz­zátette, az egyházi törvény- könyvben e passzus előtt az alábbi található: Egyházi vét­séget követ el az a személy, aki a Magyar Népköztársaság elleni cselekedetet fejt ki. Ez a törvénykönyv érvényes, s ez marad érvényben egy évig még. — Azzal védekeznek — foly­tatta —, hogy az országos pres­bitérium ezeket a passzusokat kivette a törvényből, s meg­szüntette. Ez elfogadhatatlan, az országos presbitérium egy kis testület, a törvényt nem változtathatja meg. Mi sem jellemzőbb despotikus gon­dokozásukra, mint hogy en­nek az ellenkezőjét vélik. Nem nekik kell megváltoztatni, ha­nem a törvényalkotó zsinat­nak, s nem egy év múlva. — A zsinatot jövő őszre sze­retnék összehívni, azért csak akkor, mert nincs előkészítve, s az előkészítéshez annyi idő kell — mondják. Ez azt az ér­zést váltja ki belőlem, hogy mire összehívják, addigra min­dent eldöntenek, s a zsinat két hét alatt elfogadja az összes törvényt. A lelkész utalt arra, hogy a Parlamentben is különösebb előkészítés nélkül láttak mun­kához, ami persze döcögve in­dult, de elkezdődött, és egyre jobban fog menni. Végezetül kifejtette, nem fél attól, hogy ebben az új harcában egye­dül marad. Hisz abban, hogy ez nem lesz így. Ha mégis alulmarad, akkor még nem jött el az ideje annak, hogy valaki fellépjen. Tudja, sokan állnak mellette, de nyilvánva­ló: az evangélikus egyházban is létező hierarchia, a püspök és a lelkészek közötti szoros függési viszony miatt nehéz a helyzete azoknak, akik változ­tatni akarnak. Ha egy lelkész parókián lakik családjával, gyerekeivel, meg kell fontol­nia, felemelje-e a szavát. Ha elveszti munkáját, elveszti la­kását is. Balázs Gusztáv A pap p Szerettem volna megkérdezni a hívőket, az egyházkerület embereit is. ők hogyan látják, hogyan élik át püspökük és tiszteletesük perét. Arra kértem Roszik Gábort, adjon segítsé­get, hogy ezeket az embereket felkereshessem, megszólaltat­hassam. Ezt a segítséget azonban nem kaptam meg. Kaptam viszont meghívást vasárnapra, hogy a mise alkalmával tájé­kozódjam, ezzel azonban — lévén a Pest Megyei Hírlap napi­lap, s az információk frissességében érdekelt — addig nem várhatok. így hát kénytelen vagyok arra hagyatkozni, hogy Roszik Gábor aznapi postája — egy kisebb kötegre való levél — tá­mogatásukat, együttérzésüket kifejező hívőktől érkezett, s meg­említhetem azt is. hogy ilyen, de a püspök urat támogató le­vél a déli evangélikus egyházkerület püspöki titkárságára nem érkezett. Azt viszont, hogy az a hívő. akinek még adott vezetésével együtt is valamiféle menedéket, támaszt jelentett az evangéli­kus egyház —■ s nemkülönben az igét hirdető Roszik Gábor — hogyan, milyen vívódással éli meg a pert, hogyan tud most állást foglalni az. aki részéről épp elég áldozatos állásfoglalás volt már az is, hogy az elmúlt évtizedekben, években temp­lomba járt — nem vethettem papírra. Az egyházkerület jeles embereinek hollétét nem sikerült hát kiderítenem, s persze, lé­vén hétköznap, à kis templom ajtaján hiába is zörgettem. Csukott ajtók mindenütt. Tóth Béla Endre A minisxtéríum&an hixtosssk benne Nem lesz élelmiszerhiány! Ellentmondó, olykor riasztó vélemények hangzanak el az ország élelmiszer-ellátásának egészen közeli és távoli jövő­jéről. Kenyér-, cukor-, étolaj-, húshiánnyal rémisztgetik a borúlátók a lakosságot, miköz­ben illetékesek részéről több­nyire megnyugtató nyilatkoza­tokat lehet hallani, olvasni. Tegyünk kísérletet arra, hogy tiszta képet adjunk a valósá­gos és a várható helyzetről! Beszélgetőpartnerünk Folláth Györgyné, a Földművelésügyi Minisztérium élelmiszer-ipari főosztályának helyettes veze­tője. ■ Vajon mi váltotta ki a már-már súlyos élelmi­szerhiánnyal fenyegető jós­latokat? — Az aszályos nyár valóban súlyos károkat okozott: mi je­lenlegi ismereteink alapján mintegy 35 milliárd forintra, a gazdaságok ennél jóval több­re becsülik a terméskiesés ér­tékét. Valóban hiány van ta­karmányból, s persze azonnal érvényesül a hiány árfelhajtó hatása, ami nehezíti a helyze­tet. A hónapok óta folyó föld­tulajdonvita is sok bizonyta­lanságot szül, elkedvetleníti a gazdálkodók egy részét, s en­nek'— ha nem kerül hamaro­san pont a végére — tényleg lehet nemcsak a mezőgazda- sági exportot, hanem a belföl­di ellátást is veszélyeztető ha­tása. ■ Mit lehet mindezekkel szembeállítani? •— Az aszálykárok mérsék­lésére, a veszteségek részleges ellensúlyozására, takarmány­hiány import révén történő megszüntetésére kormányin­tézkedések születtek. Ám az alapvető élelmiszerekből a belföldi ellátást — ez szilárd meggyőződésem — sem rövid, sem pedig hosszú távon nem fenyegeti veszély. Étkezé­si búzából az aszály miatt nem esett ki termés, tehát lesz ősszel s utána lisztünk az új kenyérhez. A gabonaexport radikális mérséklését előíró kormányintézkedés a garancia arra, hogy jövőre is lesz Ma­gyarországon termett búzából sütött kenyerünk. Nem reáli­sak a cukorellátás várható za­varait előrejelző vélemények sem! A cukorgyárak — ame­lyekben már megkezdődött az idei cukorrépatermés feldolgo­zása — valóban számolnak az­zal, hogy idén kisebb átlagter­Gyere, sógor kám, kazaviszlek! Politikai gyilkosság vagy a mámor bosszúja Megöltek egy embert 1990. szeptember 28-án, pénteken este Tóalmáson. Lapunk október 1-joi, keddi számában írtunk róla, hogy nemcsak az áldozat, és a tettes közvetlen környezetében, hanem távo­labb is azt találgatják az em­berek: ugyan mi oka lehetett G allai Sándornak arra, hogy sörétes vadászfegyverével hasba lője a sógorát, Somogyi Ferencet? Mi történt hát azon az éj­szakán Tóalmáson? A kérdést először Fülöp László őrnagy­nak, a Nagykátai Rendőrka­pitányság megbízott vezetőjé­nek tettük fel. A gyanúsított, Gallai Sán­dor, nem tagadja, hogy ő adta le sógorára a gyilkos lövést, ám az indítékokról egyelőre nem vallott. A rendőrség a lakásán tartóztatta le a tet­test. mégpedig rendkívüli kö­rülmények között. A csenge­tésre ugyanis senki nem nyi­tott ajtót, és az előzmények ismeretében már attól tartot­tak, hogy talán más_ tragikus esemény is történt. Ám végül Gallai Sándor felesége ajtót nyitott, és a férfi, aki ittas ál­lapotban volt, ekkor már el­lenállás nélkül átadta a va­dászfegyverét. Gallai Sándort őrizetbe vették. Az eddigi adatok alapján a rendőrség nem lát okot arra, hogy poli­tikai indítékú gyilkosság tör­tént volna. A nyugdíjba készülő Földe­st Ferenc, aki több mint 30 évig volt tanácselnök Tóal­máson, mélységesen megren­dült és letört a tragikus ese­mény miatt. Az elhunyt So­mogyi Ferenc a testvérének a veje volt. Két gyermek ma­radt utána, és a kisebbik még általános iskolás. Földesi Fe­renc, amikor megkerestük, éppen a tragikus eseménnyel kapcsolatos tennivalókat in­tézte. Javasolta, keressük meg Úrbán Pált, a helybeli italbolt tulajdonosát, a falu­védő egyesület elnökét. Bizo­nyára sokat tud mondani az eseményekről, hiszen az ő üz­letéből indult az áldozat utol­só útjára. Hétköznap délben az ital­bolt még zárva volt, de Urban Pál hellyel kínált a söntés mellett, az egyik sebtiben le­takarított asztalnál. S ennek a beszélgetésnek során már arról is képet kaptunk, hogy miért tulajdonítanak az em­berek ennek a tragikus ügy­nek politikai jelentőséget. Másfél nap volt még hátra a választásokig. Urbán Pál sze­rint a faluvédő egyesület tag­jai azért akartak járőrözni a faluban, mert valaki azt állí­totta, hogy őt — mivel az egyik párt tagja, és plakáto­kat ragasztott —, egy másik pártnak a tagjai gépkocsival üldözték. Utána akartak néz­ni a dolognak ... Ezek voltak hát az előzmé­nyek, amelyeket azonban Ur­bán Pál. szerint el kell válasz­tani a bűncselekménytől. A két férfi: a gyilkos és az ál­dozat is régi ismerőse. Somo­gyi Ferenc, akire nagyon szomorúan emlékszik vissza, a faluvédő egyesület egyik alapító tagja volt, a szakmá­jában elismert, kitűnő ember. A sógora, Gallai Sándor le­százalékolt gépkocsivezető. Szerette az italt, de Urbán Pál szerint, ha nem ivott is, valahogy mámorosnak lát­szott. Üldözési mániában szenvedett, és olykor azt em­legette, hogy fél a cigányok bosszújától. Ennek azonban nem volt semmi alapja, nem is vették komolyan. De talán így kerülhetett szóba a bosszú a találgatások során. Azon az estén Gallai Sán­dor elég sokat ivott, és Somo­gyi Ferenc azt mondta neki, hogy gyére sógorkám, haza viszlek! El is indultak együtt — és az áldozatot akkor lát­ták utoljára életben. A borzalmas esemény hírét egy környékben lakó asszony hozta, aki hallotta a lövést. A rendőrségi vizsgálat felada ta kideríteni, hogy pontosan mi történt azon az éjszakán Tóalmáson. A tények ismere­tében azonban megkérdőjelez­zük a helyi faluvédő egyesü­let járőrözésének a megala­pozottságát, és furcsálljuk azt is, hogy az italboltból indul­janak egy ilyen — választást megelőző — közrendet bizto­sító akcióra. A—G mést takarítanak be a gazda­ságok, ám az egy évvel ezelőtt- höz képest 10 ezer hektárral nagyobb idén a cukorrépa ve­tésterülete, s ez mérsékli a nyersanyaghiányt. Készültek szakszerű előre­jelzések, amelyeknek az alap­ján azt mondhatom: legföl­jebb a jövő esztendő harma­dik negyedévében szorulunk cukorimportra, de akkor sem lesz szükségünk nagy mennyi­ségre. összesen 30 ezer tonnás importigény jöhet szóba, ez pedig az egész évi 500 ezer tonnás fogyasztáshoz képest nem jelentős mennyiség. ■ Mégis, a boltokban ta­pasztalható: folyik a cukor és az étolaj felvásárlása, s ez önmagában is gerjeszti a hiányt... — Sajnos a lakosság gyak­ran óvatosabb a kelleténél, s akkor is szeretné túlbiztosíta­ni magát, amikor ennek sem­mi értelme. Magam is láttam az üzletben, ahol vásárolni szoktam, hogy tízesével hord­ták az étolajos palackokat. Lehet, hogy megavasodik, mi­re tulajdonosa fel akarja hasz­nálni az utolsó litereket, de mégis viszi. Talán azért, mert nem tudja, hogy az idehaza előállított étolajmennyiségnek mindössze egynegyedét tudja fölvenni a belföldi piac, há­romnegyed részét pedig expor­táljuk. gl Ám ezekben a napok­ban egyes üzletekben mégis valóságos a hiány belőle! — Ennek részben a növény­olajipar szűkös palackozóka­pacitása az oka. A hullámzó kereslet máskor is idézett már elő hasonló helyzetet. Most úgy próbálnak gyorsan segíte­ni a gondon, hogy tetrapack és ötliteres kiszerelésben is forgalmaznak majd étolajat. Ami pedig az idei napraforgó­termés-kiesést illeti: az leg­följebb az export mintegy 40 százalékos mérséklésére kész­teti a gyártókat, a belföldi fo­gyasztók ebből semmit nem fognak érezni. B Még az olaj drágulá­sát sem? — A növényolaj ipar vezetői többször is leszögezték: ebben az esztendőben nem terveznek termelői árváltozást. Termé­szetesen én sem az íróasztal mögül nézem a kereskedel­met, s látom, hogy egyes üz­letekben 80 forintot is kérnek az étolaj literjéért. Mit mond­hatok erre? A kereskedelem­nek kellene önmérsékletet ta­núsítani, s a 46 forintért át­vett olajat nem mértéktelen haszonnal árulni. £ A húsellátásban ugyan­ezek a tendenciák várha­tók a pesszimista jóslatok szerint: hiány vagy nagy­fokú drágulás. — A húshiány nem reális veszély! Fel kellene figyelni például arra is, hogy a KSH adatai szerint idén június vé­gén a sertésállomány 1 mil­lióval több volt a tavalyinál. Persze, mind a sertés-, mind pedig a szarvasmarha-tartás­ban vannak súlyos gondok is, nagyrészt a takarmányhely­zettel összefüggésben. Éppen azért minisztériu­munk ezekben a napokban dolgozza ki azt a — konkrét intézkedéseket is szorgalmazó — programot, amelyet hama­rosan beterjeszt a kormány­nak. A húsárak növekedése — már csak az általános infláció miatt is — bizonyára elkerül­hetetlen lesz. Túlzott mérték­ben azonban nem emelked­hetnek az árak, hiszen ha nincs kellő kereslet, ráébred az ipar és a kereskedelem ar­ra, ami e téren is kívánatos cél: a piacon kell eldőlnie, mibe kerül a termék. Végül hadd említsek még egy, szerintem megnyugtató tényt, az élelmiszeripar háza- tájáról — tette hozzá a fő­osztályvezető-helyettes. — Az önkormányzati irányítású vál­lalatok mintegy kétharmadá­nál — eddig 28 vállalatnál, gyárnál — megtörtént a vál­lalati tanácsok újraválasztá­sa, az új igazgató kinevezé­se, illetve az eddigi gazdasági vezető megerősítése. Én meg­nyugtatónak tartom, hogy túl­nyomó többségben vannak azok a korábbi igazgatók, akik ezután is élvezik kollek­tívájuk bizalmát, és megma­radtak pozíciójukban, mert így biztosítottnak látom az ed­digi-munka folyamatosságát. De jó híreink vannak a priva­tizálásra kiszemelt üzemek, üzemrészek jövőjét illetően is. Talán az élelmiszeripari léte­sítmények azok a magyar iparváilalatok sorában, ame­lyek iránt leginkább érdeklő­dik a külföldi tőke. Ez jó do­log, mert vele bejön a kor­szerű technika és technológia, a külföldi menedzsment is, nem beszélve a piaci térnye­rés esélyeinek növekedéséről. Aki pedig attól félti e vállala­tokat, hogy elkótyavetyélik a közös vagyont, azt megnyug­tathatom: megfelelő pénzügyi és szakmai ellenőrzés mellett megy végbe a privatizációs folyamat, amelynek a felso­roltakon kívül az is az egyik eredménye lehet, hogy korsze­rűbb munkahelyeken, embe­ribb munkakörülmények kö­zött, jobb hatásfokkal történ­het az élelmiszerek feldolgo­zása. Schöffer Jenő Péntekig jelezzék Nem lesz kopostatécécSula Nem küldenek újabb kopog­tatócédulákat az önkormány­zati választások október 14-ére kitűzött második fordulója előtt — közölte Tóth Zoltán, a BM Választási Irodájának vezetője. Azokban a választó- kerületekben. ahol érvényte­len volt az első forduló, a polgárok személyi igazolvá­nyuk felmutatásával ugyanott adhatják majd le voksukat, ahol az első fordulóban. Ter­mészetesen azok is szavazhat­nak, akik az első fordulóban távolmaradtak az urnáktól. Tóth Zoltán felhívta arra a figyelmet, hogy Budapest min­den választókerületében meg kel! tartani a második for­dulót, miután a fővárosi köz­gyűlés tagjaira szeptember 30-án a választópolgároknak kevesebb, mint 40 százaléka adta le voksát. A legtöbb fő­városi kerületben ezen kívül ismét lesz egyéni választóke­rületi és kerületi listás sza­vazás is. A második fordulóban mind­azok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban részt vettek, s polgármester, illetve képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül attól, hogy hányán mennek el szavazni. A BM Választási Iroda ugyanakkor kéri, hogy az eset­leges visszalépéseket a pártok, társadalmi szervezetek, illetve a független jelöltek legkésőbb péntekig jelezzék, mert szom­baton megkezdődik a szava­zócédulák nyomtatása a má­sodik fordulóra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom