Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

2 1ÎS0. OKTŐBEIt 1, SZERDA Markus Wolf a Szovjetuniókon? A müncheni Süddeutsche Zeitung keddi száméban meg­jelent információ „szérint a le­tartóztatás elől a Szovjetunió­ba vagy Bulgáriába menekült Kelet-Németországból Markus Wolf, a keletnémet hírszerzés egykori főnöke, aki ellen Né­metország nyugati felében el­fogatási parancs van érvény­ben. Mint a müncheni lap írja, hivatalosan Markus Wolf „sza­badságon van és isiászát ke­zelteti”. Telefonja már a múlt hét vége óta üzenetrögzítőre van kapcsolva. Feltételezések szerint ugyancsak a Szovjet­unióba menekült a nyugatné­met hatóságok másik kisze­meltje, Hans-Joachim Tiedge. ö sokáig az egyik nyugatné­met különleges szolgálat, az Alkotmányvédő Hatóság ve­zető beosztottja volt, de az NDK-ba távozott és ott beállt a kelet-berlini állambiztonsá­gi minisztérium szolgálatába. Wolf állítólag leveleket is írt Willy Brandtnak, Wei­zsäcker szövetségi elnöknek, Genscher külügyminiszternek és Stahlnak, a szövetségi köz­társaság főügyészének, ame­lyekben tanácsot kért, de vá­laszt nem kapott. Értesülések szerint 50-200 embert fenyeget Kelet-Németországban a le­tartóztatás közvetlen veszélye, bár az érintettek körét több ezerre becsülik. A hsmíiisöt ország egyetért Közeli a megegyezés A helsinki folyamat orszá­gai külügyminiszteri konfe­renciájának első napja után nyilvánvaló, hogy a 35 ország lényegében egyetért: erősíteni és intézményesíteni kell az együttműködési folyamatot. Eltérés csak hangsúlyokban tapasztalható. Így közeli meg­egyezés várható a november­ben esedékes párizsi csúcsta­lálkozó céljában, napirendjé­ben. Ugyancsak eldöntött- nek tűnik a bécsi megállapo­dás a hagyományos haderők csökkentéséről. Az utóbbit Eduard Sevard- nadze szovjet ..-külügyminisz­ter jelezte beszédében. Kije­lentette: „Abból indulhatunk ki, hogy az egyezményt meg­kötjük.” , A Szovjetunió el­sőbbséget kíván adni a konf­liktusok megelőzését és elhá­rítását szolgáló központ fel­állításának: — Ez a szövet­ségi rendszereken túllépő, jö­vendő biztonsági rendszerek magva lehet — mondotta. Amerikai kollégája, James Baker azonban leszögezte, hogy az EBK-intézmények továbbra sem pótolhatják a NATO-t. Budimir honcsar, Jugoszlá­via külügyminisztere rámuta­tott: a párizsi csúcstalálkozó készülő dokumentumában még nagyobb hangsúlyt kell adni a nemzeti kisebbségek védelmének és támogatásá­nak, mint tették ezt Koppen­hágában. — Világosan el kell ismerni a kisebbségek kollek­tív jogait, ám azok semmi­képpen nem függhetnek össze a határok kérdésével — tette hozzá. A konferencia kedden to­vábbi 19 miniszteri felszóla­lással folytatódott, köztük Je­szenszky Gézáéval. A részve­vők a nap második felében zárt ajtók mögött tanácskoz­tak, majd közös közleményt fogadtak el. BfótJfaidS eseménydt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter a Né­metországi Szövetségi Köztársaság nemzeti .ünnepe, a Német Egység Napja alkalmából táviratban köszöntötte Richard von Weizsáckert, a Németországi Szövetségi Köztársaság elnökét, Helmut Kohl kancellárt és Hans-Dietrich Genscher külügy­minisztert. A Mihail Gorbacsov szovjet államfő valószínűleg még novemberben Németországba utazik, hogy aláírja a Szovjetunió és az egységessé vált új német állam kapcsolatai­ról szóló szerződést. YZET S ELJÖTT A NAGY NAP... bültebb .világunkban is tovább éltek a . második világháború következményei, .s Németor­szág szuverenitásai változatla­nul korlátozták olyan egyez­mények, amelyek az egykori megszálló hatalmakat különle­ges jogkörökkel ruházták fel. Az idő múlásával azonban az élet valósága mind több kihí­vást intézett az elavult és a tényleges európai biztonság megteremtését akadályozó majd másfél évszázados meg­állapodások ellen. Az egymás­tól mesterségesen elválasztott két országrész egyetlen szuve­rén állammá akart változni. Hogy a robbanási pont hogyan következett be az NDK-ban, azt még részletesen elemezni kell majd a történészeknek. De az bizonyos, hogy sok tényező együttes hatására történtek az események. A belső rendszer teljes gazdasági és politikai csődje, Szovjetunióban bekö­vetkező változások, a Varsói Szerződés szétbomlást folya­mata, a másik német állam vi­rágzása mind-mind szerepet játszott abban, hogy egy esz­tendeje az NDK állampolgárai tömegesen fordítsanak hátat rendszerüknek, és mint ak­kor a nyugati kommentátorok írták, hátrahagyva minden ja­vukat, csak azt magukkal vive, ami elfér egy hátizsákban, egy bőröndben, „lábukkal szavaz­zanak’’, s inkább vállalják a menekültstátus minden gyöt­relmét és bizonytalanságát, minthogy továbbra is egy olyan állam határain belül él­jenek, amely Kelet-Európábán a politikai jogfosztottság mel­lett az anyagi jólét másokénál viszonylagosan nagyobb fokát nyújtotta nekik. Hazánk akkori kormánya az­zal, hogy megnyitotta nyugati határát e menekültek előtt, hozzájárult ahhoz, hogy az NDK lakosságának megmozdu­lása diadalmaskodjon, hogy megnyíljon, majd később le­omoljon a hírhedt berlini fal. Ez az elismerés most hazánk felé el is hangzik a nagy né­met ünneplés pillanataiban. De nem felejtik el azt sem, hogy bizonyos huzavona után a Szovjetunió beleegyezett abba. hogy az egységes Németország a NATO tagja legyen, kellő biztonsági garanciák nyújtása ellenében. A MAI NAPPAL, miután Európa közepén egy nyolcvan­milliós Németország lép majd fel a világpolitikai porondon, kétségtelenül új viszonyok tá­madnak. De ennek a Németor­szágnak nyilvánvalóan nem lesznek hegemonista céljai kontinensünkön — mint kom- mentátorok-.megállapítják,,„ A katonai szövetségek jelentősé­ge, á korábbi szembenállás megszűnése, a hidegháború be­fejeződése után ugyanis foko­zatosan elenyészik, s a had­erők és fegyverzetek szükséges minimumra való csökkentése útján, amelyről most folytat­nak eredményes tárgyalásokat, kialakulhat kontinensünkön az az új rend, amelynek alapja az együttműködés lesz. Minden készen áll a november 19-i pá­rizsi tanácskozásra, amelyen az 1975-ös helsinki egyezményt aláírt államok csúcsszinten ha­tározzák meg Európa békés és biztonságos fejlődésének to­vábbi kereteit. S hogy ezen 1975-höz képest eggyel keve­sebb állam vesz részt, az NDK megszűnésével, az csak azt bi­zonyítja, hogy a realitások ér­vényesülését már nem akadá­lyozzák. így kontinensünkön rendezettebbé váltak a körül­mények, s eltűnnek a második világháború túl sokáig élt ma­radványai. Árkus István Fizetésképtelenek titkos számlája Nyilvános lesz az adóslista Az Országos Társadalom­biztosítási Főigazgatóság, amely a Társadalombiztosítá­si Alapot kezeli, arról tájé­koztatta a Magyar Távirati Irodát,. hogy „október 31-én a napilapokban nyilvánosságra hozza mindazon adósainak pontos nevét és címét, vala­mint tartozásának összegét, akik szeptember 20-án egy­millió forintot meghaladó ösz- szeggel tartoztak. A tartozá­sok rendezésére az utolsó ha­tárnap október 25-e. Nem tel­jesítés, illetve a jogszabályban előírt egyéb feltételek megléte esetén, a Társadalombiztosítá­si Igazgatóságok felszámolási eljárást kezdeményeznek. ★ A Társadalombiztosítási Alap­nak jeleneg több mint U mil­liárd forinttal tartoznak a vál­lalatok. A gazdálkodók fizeté­si fegyelme korábban sem volt jó, de az idén nagymértékben megi’omlott. Jelentősen növe­kedett a vállalatok egymás kö­zötti tartozása, illetve az adó­hatóságnak vagy a Társada­lombiztosítási Alapnak befize­tendő, de ki nem egyenlített számla. A vállalatok gyakor­latilag így védekeznek a kor­mány szigorú monetáris poli­tikája ellen, amelynek célja, hogy kikényszerítse a termék­szerkezet-váltást, az exportké­pesség javítását. így a mone­táris szigor csak részben ér­vényesül. A kölcsönösen elha­A kirekesztés ellen Kilencvenkilenc levélíró Kilencvenkilenc értelmiségi — köztük>-Bari Károly, Ester­házy Péter»- Györffy Miklós, Hanks’s Ágnes, Horgas Béla, Kalmár Éva, Kolozsvári Papp László', Lator László, Mándy Ivá$, Mezei András, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Pap Éva, Szabó Magda, Szeberényi Lehel és Zsámbéki Gábor — Göncz Ár­pádnak, a Magyar Köztársa­ság elnökének nyílt levelet kül­dött, amelyben a keresztény­ség és a magyarság szellemé­ben tiltakoznak az ellen; hogy bárki bárkit önkényes — „fa­ji”, felekezeti stb. — szempon­tok szerint a nyilvánosság előtt ki akai’jon rekeszteni az or­szág egyenrangú állampolgárai közül. (A levél vélhetően az utóbbi időben megszaparodott, erre utaló megnyilvánulások miatt íródott.) Kérik Göncz Árpádot, nyilvánítsa ki: ez az ország több csonkítást már nem tud elviselni, és tűrhetet­len, hogy ezt most itthon kí­séreljék meg. lasztott fizetések révén ugyan­is a cégek biztosítani tudják akkor is a működésükhöz szükséges pénzt, ha a piacon nem bizonyulnak eléggé ver­senyképesnek. A kormány a közelmúltban intézkedéseket hozott a jelen­tős mértékű sorban állás fel­számolására, amely ma már bénítólag hat a gazdaság mű­ködésére, és nagyban hozzá­járul — a többlet-pénzterme- lés révén — az infláció erősö­déséhez. Ennek részeként megkezdődött a legnehezebb helyzetben levő cégek felszá­molásának előkészítése, s eh­hez csatlakozva az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság is szigorú lépéseket tervez, s — mostani bejelen­tésük szerint — tesz. Tapasz­talataik szerint a vállalatok egy része nem azért nem fi­zet, mert nem tud, hanem mert így kíván olcsó hitelhez jut­ni. Olyan cégek is vannak, amelyek több számlát vezet­nek. A pénzüket titkos szám­lán tartják. így rejtve azt, hogy képesek lennének a. tar­tozások kifizetésére. Azt nem lehet tudni, hogy az adósok névsorának sajtó­ban történő nyilvánosságra hozatala mennyiben hat fe­nyegetően az érintettekre, a Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságnál mindenesetre nagy reményeket fűznek ehhez a-z intézkedéshez. Segítség az állattartóknak1 Jobb későn, mint soha Az állattartó kistermelők ta­karmányellátásának javítása érdekében együttműködési megállapodást íx’t alá Gerbo- vits Jenő tárca nélküli mi­niszter, a Magyar Parasztszö­vetség országos főtitkára és Lacfi Dániel, a Gabonakeres­kedelmi Kft. vezérigazgatója. A megállapodás rövid távon elsősorban az aszály sújtotta parasztgazdaságok takarmány­hiányának megszüntetését szolgálja, de ugyanakkor a hosszabb távra szoló közös tennivalókat is meghatározza. Az a cél, hogy olcsóbb ab­raktakarmányok előteremté­sével elősegítsék az állatállo­mány fenntartását, illetve azt, hogy a gazdák né kényszerül­jenek a jövő évi szaporulatot biztosító anyakocák levágásá­ra. A szerződés aláírói sze­rint ugyanis napjainkban a lakosság folyamatos élelmi­szer-ellátásának egyik legfon­tosabb feltétele az, hogy in­kább növekedjen, s ne, ahogy az már tapasztalható, csök­kenjen a mezőgazdasági kis­termelők és a háztáji kocatar­tók sertéseinek száma. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal leg­utóbbi jelentéséből viszont már e követelménnyel éppen ellentétesen az derül ki, hogy a nagyüzemekben, a múlt év hasonló időszakához képest, 118 ezerrel csökkent a serté­sek száma. A kistermelők ál­lománya ugyan több mint fél­millióval gyarapodott ebben az időszakban, csakhogy a ta­karmányárak, egyebek közt az aszállyal magyarázható emel­kedése, alaposan veszélyezteti az állománynak ezt a részét is. A Gabonaforgalmi Kft. e kedvezőtlen helyzet enyhítése, felszámolása érdekében ha­marosan 25-30 ezer tonna ár­pát importál viszonylag ked­vező áron, és ezt a bekerülé- si, valamint a szűk forgalma­zási költség felszámolásával, az árpa jelenlegi tonnánkénti áránál semmiképpen sem drá­gábban juttatja el a tél beáll­táig az egyéni termelőkhöz. Mint azt Lacfi Dániel el- ’ mondotta: az akcióban számí­tanak.,a cégüket alapító. .me­gyei gabonaforgalmi vállala­tokra. Nekik -ugyanis érdekük a parasztság sertésállományá­nak „átmentése”, hiszen a ta­karmányforgalmazás jelen­legi, e vállalatok létét biztosí­tó szintje is csak így „átment­hető” a következő évekre. Az év eleje óta önálló megyei vállalatoknak országszerte mintegy 1100 saját takarmány­üzletük van, s ezek jól isme­rik az egyéni állattartók igé­nyeit, helyzetét. Gerbovits Jenő árra muta­tott rá: a Parasztszövetség megyei szei'vezetei a helyi ga­bonaforgalmi cégekkel együtt­működésben elősegítik, hogy a szemestakarmányt valóban a leginkább rászoruló kisterme­lők kapják. Ezzel akarják meg­előzni, hogy a takarmánnyal ne lehessen kereskedelmi ma­nipulációt folytatni, az árpa csakis azokhoz jusson, akik anyakocát, illetve a családjuk számára hízót tartanak. A LEGINKÁBB ÉRDEKELI­TEK V-vel, az angolszász és francia nyelvterületen Ü-val jelölik a mai napot.' 'Mi.'ma­gyarok az Egyesülés szó rövi­dítéseként, hasonlóképpen egy­szerűen E betűvel határozhat­juk meg a német egyesülés dátumát, amely hosszú vissza­számlálás után, ma 0 óra óta valóság lett. A hatvannégy­millió lakosú Német Szövetsé­gi Köztársaság és a tizenhat- millió népességű Német De­mokratikus Köztársaság immár egyetlen állammá vált a mai nap kezdetétől, vagyis csupán egy Németország van Európa térképén. Hosszú, megpróbáltatások­ban és szenvedésekben ugyan­csak bővelkedő évtizedek ve­zettek el eddig. Ami a máso­dik világháborúban győztes hatalmak átmenetinek hitt megszállási okmányának lát- szdtt, az majd. negyvenöt évre „szentírássá’V vált. S a hideg­háború nemcsak állandósította Németország kettéosztását, de hosszú időn át mélyítette is a szakadékot, s a berlini fal fel­építésével a vasfüggöny kon­tinensünk közepén tragikus realitás lett. Berlinben, a fal­nál létesített néhány átkelő­helyen nemegyszer szovjet és amerikai páncélosok àgyùçsô- vei irányultak egymásra és az első fokú harci készültségbe he­lyezett egységek katonái ag­gódva figyelték, ujjaikkal a géppisztoly ravaszán, hogy a másik oldal mikor nyitja meg a tüzet. Nagy volt a fegyveres konfrontáció veszélye ezeken a pontokon, ahol az egymással szembenálló, ellenséges két ka­tonai szövetség, a Varsói Szer­ződés és az Észak-atlanti Szer­vezet csapatai, farkasszemet néztek. A két Németországban és Berlinben együttesen mint­egy hatszázötvenezer-hétszáz- ezer amerikai, illetve szovjet katonaság állomásozott, nem is beszélve a brit és francia ala­kulatokról. Amikor pedig elkezdődött az enyhülés, újra meg újra el­hangzott, hogy az európai biz­tonság, a stabilitás csakis úgy képzelhető el, ha „nem bont­ják meg a fennálló erőviszo­nyokat a katonai szövetségek között”, s a két Németország fennállása ennek szerves ré­sze. Vagyis német egységről legfeljebb az álmok birodal­mában eshet szó... Már eny­Gazdálkodás Hangya-szorgalommal A nosztalgia valóság lett Az elmúlt év októberében újjászületett a magyarországi Hangya- szövetkezeti mozga­lom. A cégbírósági bejegyzést követően hazánk szinte vala­mennyi településén hozzálát­tak a helyi szövetkezetek szer­vezéséhez, a fogyasztói és ér­tékesítési hálózat kiépítéséhez. Tegnap, a Hangya szövetkeze­tek első év.es jubileumi ülése alkalmából megtartott sajtótá­jékoztatón az újsütetű Han­gya Szövetkezeti Központ Rt. elnök igazgatója, dr. Pongor Zoltán, már arról szólhatott, hogy jóval meghaladja a szá­zat a helyi Hangyák száma. A szövetkezet a magántulajdon talaján állva, a magánterme­lők — köztük a földművelők és állattenyésztők.— gazdálko­dási erősödését szorgalmazva kíván megalakított boltháló­zata révén minőségi termékek­kel versenyre kelni a konku­rens cégekkel. Dr. Pongor beszámolt arról is, hogy nemcsak befelé nyi­tottak, s keresik a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel és pártokkal, amelyek szimpati­zálnak a Hangyával, hanem megtették már a kezdőlépése­ket a külföldi társszervezetek felé is. Elégedetten említette, hogy a külföldi hasonló jelle­gű mozgalmak is felfigyeltek rájuk. Az osztrák és német szövetkezeti központokkal már fel is vették a kapcsolatot. Az rt. számára, megnyílt a nagy­kereskedelmi tevékenység mellett a külpiaci forgalma­zás lehetősége is. A lényege­sen tágabb, szélesebb körű kiskereskedelmi feladatokat a helyi Hangya szövetkezetek oldják meg. Kérdésünkre az elnök igaz­gató elmondta, hogy Pest me­gyében az elsők között bontott zászlót a — különösen az idő­sebb korosztály körében is­mert — mozgalom. Tárnokon, Gyomron, Cegléden, Mogyoró­don, Százhalombattán, Zsám- békon és Érden a kezdetben kis létszámú szövetkezetek ma már több száz tagot, számlál­nak. Dr. Pongor, legutóbb ma­ga is részt vett a Foton meg­tartott ülésen, amelyen a ta­gok minimálisan 100 forintos részjegyek jegyzésével segítet­ték elő az anyagi megerősö­dést. A sok kicsi sokra megy elvét követve, s a magángaz­dálkodók aktivitása alapján elképzelhető, hogy a Hangya a fogyasztói-értékesítési pia­con néhány éven belül komoly erőt képvisel. A mozgalom az önszerveződés talaján állva kívánja jelentős szövetkezeti szervezetté visszaalakítani ma­gát. Egykoron a Hangyának öt­ven ipari üzeme, köztük har­minc konzervgyára volt. Az 1940-es években kétezer tag­szövetkezetük négyezer ve­gyes-. illetve élelmiszerboltot üzemeltetett. Számos áruház îs a tulajdonukban volt. Ért­hetően mihamarabb szeretnék, méghozzá százszázalékosan, nevesíteni az egykori, tulajdo­nukat. Ennek azonban vannak jogi, s, esetenként bürokratikus akadályai is. Azzal tisztában vannak, hogy tőké nélkül nem boldogulnak. Ezért több hazai pénzintézettel, köztük a Taka­rékszövetkezeti Bank Rt-vel vették fel a kapcsolatot. Sze­retnének tagjaiknak kedvet adni a jövőbeni gazdálkodás­hoz, s reménykednek abban, hogy a felvett hitelek után egyszámjegyű kamatot kell majd fizetniük. Az rt. elnök igazgatója utalt arra is, hogy szükség van a vállalkozókra. Fontos, hogy a gazdálkodók kedvezményes áron jussanak hozzá a nélkülözhetetlen ta­karmányokhoz, vitaminokhoz, premixekhez. Érthető módon már jelentkezik az ellentábor is. Van arra példa, hogy egy­némely településen azzal pró­bálják a I-Iangya-bolttól elrio­gatni a vevőket, hogy ott drá­gán értékesítenek, s az áru rá­adásul silány. A Hangya min­dig is minőségpárti volt, és to­vábbra is a fogyasztók köré­ben kívánja visszahódítani x-é- gi üzleti rangját. tgyócsi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom