Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
Őszi nagytakarítás Nincs profi „balhé99 Kevesebb gyerek botlana meg Három nyertes meccs után győzelmi reményekkel utazott a Ceglédi Közgép NB I/B-s férfi kézilabda-együttese az osztály egyik újoncához, a Tö- rökszentmiklós csapatához. A remélt két pont helyett egyet sikerült megszerezni, akkor, amikor már mindkettő veszni látszott. A hangos és mocsko- lódásoktól sem mentes hazai közönség támogatásával a tö- rökszentmiklósiak csaknem végig vezettek. Pontosabban: kezdéskor és a lefújás előtt néhány másodperccel volt csak egyenlő az állás. Az első játékrészben 5-4-es állásnál hat percig egyik oldalon sem esett gól. Ez lehetett volna talán az egyik fordulópont, hiszen kicsit jobb koncentrálással, figyelései lehetőség lett volna a vezetés átvételére. Törökszentmiklós—Közgép 23-23 (15-12) Közgép: Bognár — Tündik (4), Szalisznyó (1), Tóth B. (4), Etédi (3), Túlik (8), Dávid (1). Csere: Túróczi, Viszkok, Csömöri (1), Vántus (1), Pásztor. U. L. Az alapokat még 1988-ban rakták le, a falakat 198f>-hcn emelték, s a tető ez évben került a közúti igazgatóság új szociális és üzemviteli épületére Cegléden. Az épület befejezése természetesen éppúgy az anyagi lehetőségek függvénye, mint ahogy eddig is a szűkös keret diktálta az ütemet (Apáti-Tóth Sándor felvétele) a Károlyiban Október 16-án 14 órakor a Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában — Kossuth Ferenc u. 18. — megnyílik Bakányi Gyula festőművész tanár kiállítása. Megnyitja Vígh Ferenc, az intézmény igazgatója. A tárlat október 31-ig — vasárnap kivételével — naponta 8-tól 19 óráig látogatható. Kiállítás Őszi nagytakarítás — kézzel.. • • • és géppel (Apáti-Tóth Sándor felvételei) A küzdelem két változata És az asszony egyedül maradt... Hogy manapság cgvre több a bűncselekmény, abba némi rezignáltsággal kezdünk beletörődni. Ha egy-egy gengszter rács mögé kerül, már szinte közömbösen fogadjuk a hírt. Mert tudjuk, hogy lesznek újabbak, akik megkeserítik a békés polgárok életét. Ám, ha a tettes gyermek, akkor a megiendültség, a féltés kiver belőlünk minden közönyt. A gyermekkorú bűnözésről beszélgettünk Kicza Ferenc őrnaggyal, Cegléd rendőrkapitányával. — Közismert, hogy a zuhanó életszínvonal miatt ijesztően növekszik a felnőttkori bűnözés. A statisztika a gyerekeknél is hasonló riasztó képet mutat? — Sajnos, igen. Ezt egyértelműen alátámasztják az utóbbi idő eseményei. Az életszínvonal romlásával egyre népesebb azon családok tábora, amelyek nehéz körülmények között élnek. Nem vehetnek meg csemetéiknek olyan dolgokat, amiket a jobb módúak. Egyik gyerek sem szeret elmaradni a másiktól. Ezért van, aki bűncselekménnyel próbál hozzájutni a kívánt, elérhetetlennek tűnő tárgyhoz. Végül is mi szerencsések vagyunk, mert a gyermekkorú bűnözés nálunk körülbelül 30 százalékos, ami az összbűnözés növekedéséig viszonyítva nem jelentős. Évente mintegy huszonötharminc bűncselekmény. Az ok: az életszínvonal zuhanása és a szülői felügyelet hiánya. — Mennyire leleményesek a kis elkövetők? A bolti tolvajlá- sokon kívül mi van az ötleteik tárházában? — Nincs kitervelt, profi módszerrel elkövetett „balhé”. Apró-cseprő bűncselekmények — kerékpárlopás, esetleg iskolai vagy óvodai betörés során elemeit rádió, lemezjátszó — találhatók a sajnálatos listán. — Ës súlyos bűncselekmény? — A közelmúltban Albertir- sán történt tragikus eset. Az ok egy régebbi piszkálódásra vezethető vissza. Egy fiú állandóan csúfolta a társát, akiben felgyülemlett az indulat. S a legközelebbi szituációban a vita közben belevágta a bicskát — az áldozat meghalt. — Mi vár azokra, akik lebuknak: keményen megdorgálják őket. vagy komolyabb ódiuma is lehet cselekedetüknek? — Természetesen a tettnek következménye van. A gyámhatóságnak jelezzük, hogy a gyermek bűncselekményt követett el. Kérjük, vizsgálja meg, hogy milyen szankciókat tud alkalmazni. Pártfogói felügyelőt jelöl ki a delikvens számára. Ha súlyosabb az eset — és a családi körülmény is indokolttá teszi — intézkednek, hogy intézetbe helyezzék az illetőt. Különösképpen, hogyha potenciálisan veszélyeztetett. Erre Cegléden akadt példa. — Vannak-e visszaeső bűnözők? Elvesztik-e bátorságukat a lebukás után? — Nagy lelki megrázkódtatás, ha az ifjú tettest elcsípjük és kérdőre vonjuk. Az ilyennel általában nem is találkozunk újra. Persze előfordul, hogy némelyik alighogy kiteszi innen a lábát, már az első fától ellopja a kerékpárt. — Fontos a megelőzés. Ki mit tehet azért, hogy szerényebb legyen ez az elkeserítő statisztika? — Ez bizony összetett, bonyolult társadalmi probléma. Véleményem szerint elsősorban a családon belül kell rendezni a dolgokat, hogy a gyermek ne adja bűnözésre a fejét. Az iskola szerepe szintén fontos lenne, mivel naponta közvetlen kapcsolata van a tanulóval. Végül a társadalmi szervek, ifjúsági szervezetek, egyházak is sokat tehetnek e korosztály egészséges fejlődéséért. Mi már csak regisztrálni tudjuk az elkövetett bűncselekményeket. Feltárjuk az okokat. És hát próbálunk az iskolákban olyan propagandát megvalósítani, hogy elijesszünk mindenkit az efféle cselekedetektől. — Mennyire jellemző az egymásra mutogatás? — Ahogy a társadalom más területein — gazdaságban, politikában —, a nevelésben is érzékelhető ez a jelenség. Ha a szülőt kérdezzük: Miért tévedt a bűn útjára a gyerek? A válasz: mert az iskolában nem tanítják meg. Amennyiben az iskolától kérünk véleményt, a felelet: a család nem tett meg mindent, hogy a diák normális körülmények között éljen és tanuljon. Sajnos, ez az egymásra mutogatás az emberke bőrére megy. Jó lenne, ha mindenki a tőle telhető legtöbbet tenné az ifjúság szellemi és morális fejlődéséért. S akkor talán kevesebb gyerek botlana meg. Fehér Ferenc Levelezés amerikai diákokkal Jó polgár program A ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola és egy amerikai iskola az első résztvevője egy nagy jelentőségű, új programnak. A Jó polgár program, amely levelezőtársi kapcsolatot teremtett magyar és amerikai általános, valamint középiskolák között, idén nyáron kezdődött az első 28 iskola párosításával. A Táncsics-iskola levelezőtársa az egyesült államokbeli Virginia állam egyik általános iskolája. A Jó polgár program szponzora az Amerikai Diáktanácsok Szövetsége (az ASCA), Az ASCA eddig csak amerikai általános és középiskolai diákoknak nyújtott segítséget abban, hogy megtanulják, hogyan lehetnek egy demokratikus társadalom aktív polgárai. Amint azonban Margaret L. Evans, az ASCA igazgatója kijelentette: — Most, hogy a közép- és keleteurópai országok is eldöntötték, hogy demokráciákká alakulnak, az ott élő gyerekeknek ugyanúgy szeretnénk segíteni, mint a sajátjainknak, hogy megtanulják, milyen jogokat és kötelezettségeket jelent jó állampolgárnak lenni. A Jó polgár program az idei iskolaévben a levelező- társakként összepárosított magyar és amerikai iskolák tanulói között négy levélváltást tesz szükségessé. A diákok angol nyelven leveleznek egymással. A magyar és az amerikai levelezőpartnerek első levelükben bemutatkoznak, a második levelükben megírják a jövőre vonatkozó három legfőbb kívánságukat, és a télre beütemezett harmadik levelükként rövid kérdőívet töltenek ki. Ez a felmérés gyakorlat lesz a nyílt, demokratikus társadalmak működéséhez alapvetően szükséges véleménymegosztás és általános egyetértés kialakítására. Az eredményeket az Egyesült Államokban összegzik, jövő áprilisban mindkét országban nyilvánosságra hozzák. A jövő év tavaszának végén a levelezőpartnerek negyedik és a tanévben már utolsó levelükben megírják egymásnak, mi volt a véleményük a kérdőívről, s egyetértettek-e a felmérés eredményével. A 28 részt vevő iskolának küldött levelében Evans igazgatónő azt írta, reméli, hogy a Jó polgár program mindkét országban hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek jobban megértsék, milyen jogokkal és feladatokkal jár, ha valaki egy demokratikus ország állampolgára. A Jó polgár programot az Amerikai Diáktanácsok Szövetsége nevében a Magyarországon is üzleti tevékenységet folytató Schwinn Kerékpárgyártó Vállalat szintén támogatja. Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatósága Csonkacsaládokat, gyer- !> meküket egyedül nevelő ^ szülőket kerestünk, s ez — ^ sajnos — nem volt nehéz. Milyen helyzetben, hogyan ^ élték túl a szétesést? ^ Akad-e támpont, segítség, ^ miközben maga a társada- ^ lom is küzd, viaskodik és ^ átalakul? A küzdelem két ÿ változatából mutatunk be $ részleteket. A város Ceglédbercel felé eső zártkerti részében, a központtól úgy négy-öt kilométerre hétvégi és lakóházak váltogatják egymást. Sokan pihennek, kikapcsolódnak, míg mások mindennapi életüket élik itt. B. F.-né törékeny, huszonhat éves fiatalasszony két gyerekkel. Az udvarra könnyen bejutunk, kerítés, kapu nincs. Arra még nem jutott, csak éppen a jószágokra vigyáz néhány léc. — Három éve váltunk el. Pokol volt az életünk a részeges férjem mellett. Akkor hatéves kislányommal a szülői ház egyik végébe költöztünk, egy kamrát alakítottunk át szobának. A házban anyám egyedül lakott. Tavaly elköltözött, saját házrészét 150 ezer forintért eladta idegeneknek. Pontosabban egy cigánycsaládnak. Ilyen épületben, egy udvarban közösködnöm kellett volna másokkal, miközben mi is alig férünk! Hová költözhettünk volna? Éltem elővásárlási jogommal, s nyolc napon belül én vettem meg a ház már eladott részét. Miből? Tavaly az EVIG-ben dolgoztam, s a munka mellett itthon több mint harminc sertést hizlaltam. De foglalkoztam tyúkokkal, kacsával, sőt még nyúllal is. Az udvart ugyanis használhattam. Mindent eladtam, kölcsön kértem Nem azért, de... Az infláció növekedik, a pénz értéke csökken. Aprópénzünket mégis többször számolgatjuk, már nemcsak hónap végén, hanem annak az elején is. Ezért különösen bántó, ha éppen egy magát kereskedőnek valló boltos tesz nem éppen hízelgő megjegyzést aprópénzzel fizető vásárlójára. Legyen az illető akár szegény, akár gazdag ... Márpedig panaszosunk szerint a törteli 20. számú kis boltban gyakran előfordul az ilyesmi. Persze csak akkor, ha van mit vásárolni. Eladónk úgy gondolja: amá itt nincs, azt vegyék meg Cegléden, különösen, ha kocsija is akad a tisztelt vevőnek. Mert ő bizony nem azért van itt, hogy áru után szaladgáljon, aztán meg minden a nyakán maradjon... ö itt száműzetésben érzi magát ... A kenyeret, tejet, felvágottat venni akaró, fillérekkel fizetni tudó vásárló pedig megbántva. (A Dél- Pest Megyei ÁFÉSZ ellenőrzési osztálya vizsgálja a panaszos ügyet.) —he— Győzelmi remények után Pontmentés a hajrában az ismerősöktől, majd az OTP- től is vettem fel hitelt, 80 ezer forintot. Közben jött a második gyerek... Van egy barátom ... minden vágyam egy fiú volt, erről nem tudtam lemondani. Most öthetes. Gyesen vagyok, hároméves koráig mindenképpen itthon maradok. Velem jobban fejlődik, de nem is tudnám bölcsődébe hordani. Ahhoz távol vagyunk a városi intézményektől. A kislányom iskolás. Munkába járás mellett nem tudnám megoldani. Igaz, vettem egy 12 éves Trabantot. Az orvoshoz kell szaladni, az iskolába, piacra, vásárolni. Ásott kutunk van, a víz nem jó a gyerekeknek, azt is kannában hordom. Fúrott kút kellene szivattyúval, hidroforral. Fürdőszoba. Most még mosógépem sincs. Ha tehetném, akkor vennék hűtőládát. Itt a ház körül nagy a telek, locsolással szépen teremne zöldség, télen is ehetnénk. Egy igazi, jó fasírozottról is csak álmodozunk. Hiába a jószág; mindenből pénzt kell csinálni. Esténként — amikor a gyerekek már alszanak — sírok. Kilátástalannak érzem a helyzetet, de másnap mindent elölről kell kezdeni. Most például 13 ezer forint illeték kifizetése vár rám a ház miatt. Nyolc százalékot számolnak, mert nem lakóháznak minősül, pedig csak rá kell nézni! A gyerekét egyedül nevelő szülőt alig segítik, minden olyan nehezen megy, pedig nem csak sokgyermekes családok vannak! A családsegítő központ munkatársa jól ismeri a helyzetet. Amíg ott voltunk, elmagyarázta például, hogy B. F.-né hogyan kérjen nevelési segélyt a gyámügytől. Használt kerékpár, mosógép is hátha akad valahol... Márlcujné egészségügyi dolgozó volt, egy éve rokkant- nyugdíjas. Nyolcéves kisfiát öt éve neveli egyedül. Nem panaszkodik. Sőt, másokban is táplálja a reményt, segíti a nehéz helyzetben lévőket. Az adventista egyház tagja, a Családsegítő Központ lelke. A természetgyógyász-klub alapítója, szervezője. Ebből azóta más közösségek, klubok is kinőttek. — A ml csonka családunk itt egészül ki: a gyülekezetben, klubban. Ha másokon segíthetek, az nekem is erőt ad. Így nevelem a fiamat is, aki jó képességű gyerek, ügyesen rajzol, zeneiskolába jár. Minden vágyam egy SOS- gyermekfalu alapítása Cegléden. A Bibliai Iskolák Közössége alapítványt hozott létre ennek a tervnek a támogatására. B. F.-né a nyomasztó terhekkel vívja küzdelmét, segítségre szorul. Márkujné a hitben támaszt, közösséget talált, ő másokon akar segíteni. Mindkettő harc a javából. Tóth Ferenc Ahol a szűkös keret diktál
