Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-13 / 241. szám

Őszi nagytakarítás Nincs profi „balhé99 Kevesebb gyerek botlana meg Három nyertes meccs után győzelmi reményekkel utazott a Ceglédi Közgép NB I/B-s férfi kézilabda-együttese az osztály egyik újoncához, a Tö- rökszentmiklós csapatához. A remélt két pont helyett egyet sikerült megszerezni, akkor, amikor már mindkettő veszni látszott. A hangos és mocsko- lódásoktól sem mentes hazai közönség támogatásával a tö- rökszentmiklósiak csaknem végig vezettek. Pontosabban: kezdéskor és a lefújás előtt néhány másodperccel volt csak egyenlő az állás. Az első játékrészben 5-4-es állásnál hat percig egyik ol­dalon sem esett gól. Ez lehe­tett volna talán az egyik for­dulópont, hiszen kicsit jobb koncentrálással, figyelései le­hetőség lett volna a vezetés átvételére. Törökszentmiklós—Közgép 23-23 (15-12) Közgép: Bognár — Tündik (4), Szalisznyó (1), Tóth B. (4), Etédi (3), Túlik (8), Dávid (1). Csere: Túróczi, Viszkok, Csömöri (1), Vántus (1), Pász­tor. U. L. Az alapokat még 1988-ban rakták le, a falakat 198f>-hcn emelték, s a tető ez évben került a közúti igazgatóság új szociális és üzemviteli épületére Cegléden. Az épület befejezése ter­mészetesen éppúgy az anyagi lehetőségek függvénye, mint ahogy eddig is a szűkös keret dik­tálta az ütemet (Apáti-Tóth Sándor felvétele) a Károlyiban Október 16-án 14 órakor a Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskolában — Kossuth Ferenc u. 18. — meg­nyílik Bakányi Gyula festő­művész tanár kiállítása. Meg­nyitja Vígh Ferenc, az intéz­mény igazgatója. A tárlat ok­tóber 31-ig — vasárnap kivé­telével — naponta 8-tól 19 óráig látogatható. Kiállítás Őszi nagytakarítás — kézzel.. • • • és géppel (Apáti-Tóth Sándor felvételei) A küzdelem két változata És az asszony egyedül maradt... Hogy manapság cgvre több a bűncselekmény, abba né­mi rezignáltsággal kezdünk beletörődni. Ha egy-egy gengszter rács mögé kerül, már szinte közömbösen fo­gadjuk a hírt. Mert tudjuk, hogy lesznek újabbak, akik megkeserítik a békés polgárok életét. Ám, ha a tettes gyermek, akkor a megiendültség, a féltés kiver belőlünk minden közönyt. A gyermekkorú bűnözésről beszélget­tünk Kicza Ferenc őrnaggyal, Cegléd rendőrkapitányá­val. — Közismert, hogy a zuha­nó életszínvonal miatt ijesztően növekszik a felnőttkori bűnö­zés. A statisztika a gyerekek­nél is hasonló riasztó képet mutat? — Sajnos, igen. Ezt egyértel­műen alátámasztják az utób­bi idő eseményei. Az életszín­vonal romlásával egyre népe­sebb azon családok tábora, amelyek nehéz körülmények között élnek. Nem vehetnek meg csemetéiknek olyan dol­gokat, amiket a jobb módúak. Egyik gyerek sem szeret elma­radni a másiktól. Ezért van, aki bűncselekménnyel próbál hozzájutni a kívánt, elérhetet­lennek tűnő tárgyhoz. Végül is mi szerencsések vagyunk, mert a gyermekkorú bűnözés ná­lunk körülbelül 30 százalékos, ami az összbűnözés növekedé­séig viszonyítva nem jelen­tős. Évente mintegy huszonöt­harminc bűncselekmény. Az ok: az életszínvonal zuhanása és a szülői felügyelet hiánya. — Mennyire leleményesek a kis elkövetők? A bolti tolvajlá- sokon kívül mi van az ötleteik tárházában? — Nincs kitervelt, profi módszerrel elkövetett „balhé”. Apró-cseprő bűncselekmények — kerékpárlopás, esetleg isko­lai vagy óvodai betörés során elemeit rádió, lemezjátszó — találhatók a sajnálatos listán. — Ës súlyos bűncselekmény? — A közelmúltban Albertir- sán történt tragikus eset. Az ok egy régebbi piszkálódásra vezethető vissza. Egy fiú ál­landóan csúfolta a társát, aki­ben felgyülemlett az indulat. S a legközelebbi szituációban a vita közben belevágta a bicskát — az áldozat meghalt. — Mi vár azokra, akik le­buknak: keményen megdorgál­ják őket. vagy komolyabb ódiu­ma is lehet cselekedetüknek? — Természetesen a tettnek következménye van. A gyám­hatóságnak jelezzük, hogy a gyermek bűncselekményt kö­vetett el. Kérjük, vizsgálja meg, hogy milyen szankciókat tud alkalmazni. Pártfogói fel­ügyelőt jelöl ki a delikvens számára. Ha súlyosabb az eset — és a családi körülmény is indokolttá teszi — intézked­nek, hogy intézetbe helyezzék az illetőt. Különösképpen, hogyha potenciálisan veszé­lyeztetett. Erre Cegléden akadt példa. — Vannak-e visszaeső bűnö­zők? Elvesztik-e bátorságukat a lebukás után? — Nagy lelki megrázkódta­tás, ha az ifjú tettest elcsípjük és kérdőre vonjuk. Az ilyen­nel általában nem is találko­zunk újra. Persze előfordul, hogy némelyik alighogy kite­szi innen a lábát, már az első fától ellopja a kerékpárt. — Fontos a megelőzés. Ki mit tehet azért, hogy szeré­nyebb legyen ez az elkeserítő statisztika? — Ez bizony összetett, bo­nyolult társadalmi probléma. Véleményem szerint elsősor­ban a családon belül kell ren­dezni a dolgokat, hogy a gyer­mek ne adja bűnözésre a fe­jét. Az iskola szerepe szintén fontos lenne, mivel naponta közvetlen kapcsolata van a ta­nulóval. Végül a társadalmi szervek, ifjúsági szervezetek, egyházak is sokat tehetnek e korosztály egészséges fejlődé­séért. Mi már csak regisztrálni tudjuk az elkövetett bűncse­lekményeket. Feltárjuk az oko­kat. És hát próbálunk az isko­lákban olyan propagandát megvalósítani, hogy elijesszünk mindenkit az efféle cselekede­tektől. — Mennyire jellemző az egy­másra mutogatás? — Ahogy a társadalom más területein — gazdaságban, po­litikában —, a nevelésben is érzékelhető ez a jelenség. Ha a szülőt kérdezzük: Miért té­vedt a bűn útjára a gyerek? A válasz: mert az iskolában nem tanítják meg. Amennyi­ben az iskolától kérünk véle­ményt, a felelet: a család nem tett meg mindent, hogy a diák normális körülmények között éljen és tanuljon. Sajnos, ez az egymásra mutogatás az em­berke bőrére megy. Jó lenne, ha mindenki a tőle telhető leg­többet tenné az ifjúság szelle­mi és morális fejlődéséért. S akkor talán kevesebb gyerek botlana meg. Fehér Ferenc Levelezés amerikai diákokkal Jó polgár program A ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola és egy ame­rikai iskola az első résztve­vője egy nagy jelentőségű, új programnak. A Jó polgár program, amely levelezőtársi kapcsolatot te­remtett magyar és amerikai általános, valamint középis­kolák között, idén nyáron kez­dődött az első 28 iskola páro­sításával. A Táncsics-iskola levelezőtársa az egyesült ál­lamokbeli Virginia állam egyik általános iskolája. A Jó polgár program szpon­zora az Amerikai Diáktaná­csok Szövetsége (az ASCA), Az ASCA eddig csak ame­rikai általános és középisko­lai diákoknak nyújtott segít­séget abban, hogy megtanul­ják, hogyan lehetnek egy de­mokratikus társadalom aktív polgárai. Amint azonban Margaret L. Evans, az ASCA igazgatója kijelentette: — Most, hogy a közép- és kelet­európai országok is eldöntöt­ték, hogy demokráciákká ala­kulnak, az ott élő gyerekek­nek ugyanúgy szeretnénk se­gíteni, mint a sajátjainknak, hogy megtanulják, milyen jo­gokat és kötelezettségeket je­lent jó állampolgárnak lenni. A Jó polgár program az idei iskolaévben a levelező- társakként összepárosított ma­gyar és amerikai iskolák ta­nulói között négy levélváltást tesz szükségessé. A diákok angol nyelven leveleznek egy­mással. A magyar és az ame­rikai levelezőpartnerek első levelükben bemutatkoznak, a második levelükben megírják a jövőre vonatkozó három legfőbb kívánságukat, és a télre beütemezett harmadik levelükként rövid kérdőívet töltenek ki. Ez a felmérés gyakorlat lesz a nyílt, demok­ratikus társadalmak működé­séhez alapvetően szükséges véleménymegosztás és általá­nos egyetértés kialakítására. Az eredményeket az Egyesült Államokban összegzik, jövő áprilisban mindkét országban nyilvánosságra hozzák. A jövő év tavaszának vé­gén a levelezőpartnerek ne­gyedik és a tanévben már utolsó levelükben megírják egymásnak, mi volt a véle­ményük a kérdőívről, s egyet­értettek-e a felmérés ered­ményével. A 28 részt vevő is­kolának küldött levelében Evans igazgatónő azt írta, reméli, hogy a Jó polgár prog­ram mindkét országban hozzá­járulhat ahhoz, hogy a gye­rekek jobban megértsék, mi­lyen jogokkal és feladatokkal jár, ha valaki egy demokra­tikus ország állampolgára. A Jó polgár programot az Amerikai Diáktanácsok Szö­vetsége nevében a Magyaror­szágon is üzleti tevékenységet folytató Schwinn Kerékpár­gyártó Vállalat szintén támo­gatja. Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatósága Csonkacsaládokat, gyer- !> meküket egyedül nevelő ^ szülőket kerestünk, s ez — ^ sajnos — nem volt nehéz. Milyen helyzetben, hogyan ^ élték túl a szétesést? ^ Akad-e támpont, segítség, ^ miközben maga a társada- ^ lom is küzd, viaskodik és ^ átalakul? A küzdelem két ÿ változatából mutatunk be $ részleteket. A város Ceglédbercel felé eső zártkerti részében, a köz­ponttól úgy négy-öt kilomé­terre hétvégi és lakóházak váltogatják egymást. Sokan pihennek, kikapcsolódnak, míg mások mindennapi életü­ket élik itt. B. F.-né törékeny, huszonhat éves fiatalasszony két gyerekkel. Az udvarra könnyen bejutunk, kerítés, kapu nincs. Arra még nem jutott, csak éppen a jószágok­ra vigyáz néhány léc. — Három éve váltunk el. Pokol volt az életünk a ré­szeges férjem mellett. Akkor hatéves kislányommal a szü­lői ház egyik végébe költöz­tünk, egy kamrát alakítottunk át szobának. A házban anyám egyedül lakott. Tavaly elköl­tözött, saját házrészét 150 ezer forintért eladta idegeneknek. Pontosabban egy cigánycsa­ládnak. Ilyen épületben, egy udvarban közösködnöm kellett volna másokkal, miközben mi is alig férünk! Hová költöz­hettünk volna? Éltem elővá­sárlási jogommal, s nyolc na­pon belül én vettem meg a ház már eladott részét. Mi­ből? Tavaly az EVIG-ben dolgoztam, s a munka mellett itthon több mint harminc sertést hizlaltam. De foglal­koztam tyúkokkal, kacsával, sőt még nyúllal is. Az udvart ugyanis használhattam. Min­dent eladtam, kölcsön kértem Nem azért, de... Az infláció növekedik, a pénz értéke csökken. Apró­pénzünket mégis többször számolgatjuk, már nemcsak hónap végén, hanem an­nak az elején is. Ezért kü­lönösen bántó, ha éppen egy magát kereskedőnek valló boltos tesz nem ép­pen hízelgő megjegyzést aprópénzzel fizető vásárló­jára. Legyen az illető akár szegény, akár gazdag ... Márpedig panaszosunk szerint a törteli 20. számú kis boltban gyakran előfor­dul az ilyesmi. Persze csak akkor, ha van mit vásá­rolni. Eladónk úgy gondol­ja: amá itt nincs, azt ve­gyék meg Cegléden, külö­nösen, ha kocsija is akad a tisztelt vevőnek. Mert ő bizony nem azért van itt, hogy áru után szaladgál­jon, aztán meg minden a nyakán maradjon... ö itt száműzetésben érzi ma­gát ... A kenyeret, tejet, felvá­gottat venni akaró, fillé­rekkel fizetni tudó vásárló pedig megbántva. (A Dél- Pest Megyei ÁFÉSZ ellen­őrzési osztálya vizsgálja a panaszos ügyet.) —he— Győzelmi remények után Pontmentés a hajrában az ismerősöktől, majd az OTP- től is vettem fel hitelt, 80 ezer forintot. Közben jött a máso­dik gyerek... Van egy bará­tom ... minden vágyam egy fiú volt, erről nem tudtam lemondani. Most öthetes. Gyesen vagyok, hároméves koráig mindenképpen itthon maradok. Velem jobban fejlő­dik, de nem is tudnám bölcső­débe hordani. Ahhoz távol va­gyunk a városi intézmények­től. A kislányom iskolás. Mun­kába járás mellett nem tud­nám megoldani. Igaz, vettem egy 12 éves Trabantot. Az or­voshoz kell szaladni, az isko­lába, piacra, vásárolni. Ásott kutunk van, a víz nem jó a gyerekeknek, azt is kannában hordom. Fúrott kút kellene szivattyúval, hidroforral. Für­dőszoba. Most még mosógé­pem sincs. Ha tehetném, ak­kor vennék hűtőládát. Itt a ház körül nagy a telek, locso­lással szépen teremne zöld­ség, télen is ehetnénk. Egy igazi, jó fasírozottról is csak álmodozunk. Hiába a jószág; mindenből pénzt kell csinálni. Esténként — amikor a gyere­kek már alszanak — sírok. Kilátástalannak érzem a hely­zetet, de másnap mindent elölről kell kezdeni. Most pél­dául 13 ezer forint illeték kifi­zetése vár rám a ház miatt. Nyolc százalékot számolnak, mert nem lakóháznak minősül, pedig csak rá kell nézni! A gyerekét egyedül nevelő szü­lőt alig segítik, minden olyan nehezen megy, pedig nem csak sokgyermekes családok vannak! A családsegítő központ munkatársa jól ismeri a hely­zetet. Amíg ott voltunk, el­magyarázta például, hogy B. F.-né hogyan kérjen nevelési segélyt a gyámügytől. Hasz­nált kerékpár, mosógép is hátha akad valahol... Márlcujné egészségügyi dol­gozó volt, egy éve rokkant- nyugdíjas. Nyolcéves kisfiát öt éve neveli egyedül. Nem panaszkodik. Sőt, másokban is táplálja a reményt, segíti a nehéz helyzetben lévőket. Az adventista egyház tagja, a Családsegítő Központ lelke. A természetgyógyász-klub alapí­tója, szervezője. Ebből azóta más közösségek, klubok is ki­nőttek. — A ml csonka családunk itt egészül ki: a gyülekezet­ben, klubban. Ha másokon segíthetek, az nekem is erőt ad. Így nevelem a fiamat is, aki jó képességű gyerek, ügyesen rajzol, zeneiskolába jár. Minden vágyam egy SOS- gyermekfalu alapítása Ceglé­den. A Bibliai Iskolák Közös­sége alapítványt hozott létre ennek a tervnek a támogatásá­ra. B. F.-né a nyomasztó ter­hekkel vívja küzdelmét, segít­ségre szorul. Márkujné a hit­ben támaszt, közösséget talált, ő másokon akar segíteni. Mindkettő harc a javából. Tóth Ferenc Ahol a szűkös keret diktál

Next

/
Oldalképek
Tartalom