Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-13 / 241. szám

Népfőiskolák a polgárokért Hit és önbizalom nélkül ŐSZ VAN. A művelődési há­zakban — amelyeknek sorsa, működése az új önkormányza­tok döntésétől függ — készül­nek a téli programok, rendez­vények munkatervei, ese­ménynaptárai. Hogy az intéz­mény falain belüli lázas vagy kevésbé mozgalmas tevékeny­ségből mennyit vesznek észre az egyes községek polgárai — fiatalok, idősek —, az sok mindentől függ. Az emberek nagy többségénél tapasztalha­tó — sokszor jogos, ezért ért­hető — közöny bizony nem kedvez a közművelődésnek. Ki siet ismereteket szerezni, amikor gond a vacsora előál­lítása? Ki rohan a művészeti csoportok próbájára, amikor az üzemben ledolgozott nyolc óra után még a háztáji állat­állomány almozását, etetését, itatását is el kell végezni, ne­tán a piacra szállítandó zöld­ségfélét kell mosni, válogatni, csomagolni. Gondok ezek, amelyekkel a falusi népművelő — a magá­nyos apostol — nem tud más­ként megbirkózni, csak úgy, hogy missziójához — mert ha valaha, akkor a nép művelését vállaló tevékenységre most il­lik igazán ez a jelző — társa­kat keres és talál. Lehet, hogy ez a legnehe­zebb, mert rengeteg a hitét, az önbizalmát vesztett ember. S akik keseregnek, hitetlenked­nek a megújulás lehetőségé­ben, azoknak sem rosszak az érveik, ám végső soron még­sem fogadhatók el. Senki sem tagadhatja ugyanis, hogy a magyar történelemnek a mai­nál sokkal rosszabb, zavaro­sabb időszakai is voltak. Ha jól emlékszem, a török is ta­nyázott itt, nem is csak néhány évig, a tatár is végigégette, vé­gigrabolta országunkat, a gyil­kos Bach-korszak is elvégezte a feladatát, és például Trianon után sem a demokrácia épült. Az 1945-ben érkezettek sem a szabadságot hozták fegyvereik­kel, később pedig, az 1956-os népfelkelést eltipró tankjaik­kal. Az akkori nemzedékek tagjai mégsem fulladtak apá­tiába, nem tartották a magyar újjászületést kilátástalannak, s nem hirdették úton-útfélen, hogy semmit sem lehet csinál­ni! A ma élők közül sokan — persze átkos tapasztalataikra hivatkozva meggyőződéssel — vallják: semmi nem múlik rajtunk. Mit lehetne tenni, ami segít? Az elmúlt évek közművelődé­si próbálkozásai között jelent­keztek a népfőiskolák, amelyek a harmincas években annyira vonzóak, lelkesítőek voltak, s amelyeket a negyvenes évek­ben felszámoltak. Könnyen le­het, hogy a népfőiskola — né­mi bizonyságot ad erre vonat­kozóan a dányi, az aszódi, a galgahévízi példa is — az egyik olyan régi-új eszköz, amely segíthet elhitetni az emberek­kel, a polgárokkal, hogy bíz­zanak önmagukban, jövőjük- ben, amelyért felelősséggel is tartoznak. Nem érdemes azon vitatkoz­ni, hogy a népfőiskolái mozga­lom fölött eljárt az idő, hogy betöltötte történelmi szerepét, mert ma ugyanúgy vannak hi­tek, akaratok, csodák, mint egykor voltak. Mert megkapó, hogy elszánt emberek — csodá­latos öregek és „csodákra” éhes fiatalok — mennyi min­dent akarnak, nem törődve a „semmit sem lehet csinálni” közhangulattal. A községi művelődési házak jelentős része rendelkezik az­zal a hitelességgel, hogy a megújulást, ezen belül a nép­főiskolák társadalmi, erkölcsi mozgalommá válását segítse, erősítse. A művelődési házak igazga­tóival beszélgetve — Veresegy­háztól Kartalig — sokan kér­dezik, mit adjon ma az embe­reknek a népfőiskola? Azt szoktam felelni: — ha az em­berek bíznak a népművelőben, s a népművelő képes nyíltan beszélni velük, akkor őszintén meg fogják mondani, miről es­sék szó az őszi, téli hónapok­ban. Talán azzal kellene kezdeni, hogy elfelejtetik a „semmit sem lehet csinálni” élményét és apátiáját. És azt is felismer­tethetik a hallgatókkal, hogy a hatalom, az ország, a község a polgároké, vagyis a helyi tár­sadalomban ők a meghatáro­zók. TERMÉSZETESEN tudom — s ebben igaza van Dinnyés László aszódi művelődésiház- igazgatónak —, hogy a nép­főiskola sem lesz a világ meg­váltója. Ám lehet olyan szelle­mi fóruma az egyes községek­nek, ahol a közérdek és a ha­ladás találkozik, ahol közössé­gek szerveződnek, és elindul valamiféle vállalkozás nem­csak a gazdaságban, de a kul­túrában, az Igazgatásban, a szellemi javak pallérozásában őszintén szurkolok a készü­lő munkaterveknek, még in­kább a népművelőknek és a főiskolák polgárainak. A fal­vak tényleges gazdáinak. Fercsik Mihály Már nem elég csak beszélni Pocak helyett izomzatot! latsorunk, ha kell, orvos is se­gít, de mindenkinek tudnia kell, hogy a kitartás nagyon fontos. Ha a nők szégyenlősek, függönnyel elválasztott részen végezhetik a nekik legmegfe­lelőbb gyakorlatokat — vála­szolta Szabó József. A Városmajor utcai klub kedvezni szeretne a kispénzű embereknek és októberben sőt még november elején is ingyenesek a hétvégi belépé­sek. — Aki mozogni akar, mosi nem hivatkozhat sem a pénz sem az idő hiányára, szomba­ton és vasárnap bárki bejöhet és kedvére badizhat, vagy alaperősítést végezhet. Az in­gyenes hétvégi nyitva tartá­sunk délután háromtól nyolcig terjed. — Melyik korosztály a leg­gyakoribb vendég? — A tizenévesektől a nyug­díjasokig mindenki eljön, ak fontosnak tartja az egészségei mozgást. Vannak szülők, akii serdülő fiaikat hozzák, s akad­nak nagyapák, apák és fiúk Ritkább a mama meg a lányt variáció. Lányaink, asszo­nyaink hiúak, mégsem tesznel meg mindent testük formálá­sáért. Adott tehát a lehetőség in­gyen és bérmentve, ha kell le­függönyözve, Ducinak és sok sok sorstársának, a túl göm­bölyű nőknek, s a sörizmuk ról híres férfiaknak. Árvái Magdolna Az egyre gyengülő őszi napsütést a város központjá­ban sokan élvezik délutánonként. Újra benépesültek az iskolák és egyre több diák fut át a Szabadság téren, sietve haza, a HÉV-hez, a buszokhoz. A délutáni kép­hez már-már hozzátartozik az a pufók tinédzser, aki egyik kezében egy hamburger utolsó darabjait tartva, másik kezében hatalmas fagylaltot szorongatva robog a szadai autóbuszhoz nagyokat rántva a hátán levő hatalmas hátizsákon. A minap, aikor lemaradt a busz­ról, morgott egyet, majd csak úgy magának megjegyez­te: nem baj, akkor eszem még egy hamburgert. Amikor szóba elegyedtem vele és rákérdeztem, nem za­varja-e a hatalmas feneke, pu­fók arca, rám nevetett és azt mondta: — ha kapok egy fa­gyit, beszélgethetünk. — Tudom, nagyon kövér va­gyok. Cukkolnak is az osztály­ban, Duci a nevem. Nem tehe­tek róla, imádok enni, s mivel a család egykéje vagyok, meg­kapok mindent. Tizenhat éves múltam, ma még nem zavar. Ha túl szép lennék, biztos sok fiúm lenne, s nem volna ilyen jó a tanulmányi eredményem. Ha úgy fogom érezni, hogy ez kellemetlen, majd eljárok egy tornatanárhoz, aki lefogyaszt, megdolgoztat — mondta Ildi­kó, s közben a hatalmas adag fagylaltot szinte harapta. Tudom a fent leírt eset nem jellemző. Nem járunk úgy az utcán, hogy állandóan tömjük magunkat, de azért a testsú­lyunk az egészséges felett van. Igaz ez sok felnőttre, idősre, fiatalra. Az árak emelkedése és az, hogy ami olcsóbb az egészségtelen és hizlaló, saj­nos tovább rant a helyzeten. Ismerőst és idegent egyaránt megkérdeztem: mit tesz testé­nek karbantartásáért? Hogyan küzd a fölös kilók, a zsírpár­nák, a mindannyiunkat fenye­gető infarktus ellen? Miként egészíti ki munka után moz­gásszegény életét, sportol-e valamit? Az eredmény több mint el­szomorító. Az egész oldal ke­vés volna, ha le akarnám írni a magyarázatokat. Idő. Pénz. Család. Tanulás. A sok mun­ka. Mind a sport, az egészsé­ges mozgás ellen szól. Többen visszakérdeztek, kinek van er­re ideje, energiája, s pénze? Ugyanakkor tudták beszélgető- partnereim is, úgy ahogyan jó­magam is, hogy ezek csak ki­búvók, az igazi ok a lustaság. Valahogy talán sajnáljuk a2 időt magunkra. A városban ma már három helyen működik fittnessklub. A kövérekről, a soványakról, a csak izmosodni vagy magu­kat karban tartani akarókról beszélgettünk a legrégebben üzemelő klub vezetőjével. A Városmajor utcai fittnessklub a nyitás után olyan zsúfolt volt, hogy csak bejelentkezés­sel lehetett bejutni. Ennek fél éve. Mi a helyzet ma? — A klub változatlanul üze­mel. Igaz a kezdeti zsúfoltság csökkent, ma kényelmesen le­het nálunk edzeni. Fél év alatt kialakult a törzstagság. Van­nak, akik naponta, mások he­tente kétszer, háromszor ke­resnek fel bennünket, s akad aki alkalomszerűen esik be, hogy megdolgozza izmait. Nem akarok semmit kiemel­ni, de aki hozzánk belép, min­denfajta gépet használhat. Ha kedve tartja evezhet, súlyzóz­hat, biciklizhet is. — Ha egy nő a farizmait, a lábizmait, netán mellének ru­galmasságát szeretné megvál­toztatni, el tudják-e látni meg­felelő tanácsokkal? — Igen, minden izom fej­lesztésére megvan a gyakor­Akik úgy vélik... Üjra lesz szép lányok so- rakozója. Ezúttal nem szép­ségversenyre hívjuk fel a figyelmet, csupán divatter­vezők és manökenek keres­tetnek, kaptuk a hírt. Először városi, majd me­gyei vetélkedőt rendeznek, aztán a legjobbak mehet­nek az országos versenyre. A szerződéskötés lehetősé­gével mindenkit kecsegtet­nek, nem csak a helyezette­ket. A Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskola Diák Divat Iskolai Szövetkezete a felhívás közzétevője, de minden városban a műve­lődési házakban lehet je­lentkezni. A manökenvetél kedőn részt vehet vala mennyi 16 és 35 év közötti lány vagy asszony, aki úgy véli magáról, hogy van te­hetsége ruhák bemutatásá­ra, van érzéke a divat iránt és vállalkozó kedve is akad Gödöllőről és körzetéből a jelentkezéseket a művelő dési központba várják októ­ber 25-ig. A nevezési díj száz forint. ASZOD Alakuló ülés Október 15-én, hétfőn dél­után 3 órakor kezdődik Aszód nagyközség önkormányzatának alakuló ülése, amely nyilvá­nos. azon bárki részt vehet. Jönnek a forssaiak A Cavaktta vendégei A finnországi Forssa és Gö­döllő májusban megtette az első lépéseket a testvérvárosi kapcsolatok kiépítésére. Ennek keretében az Erkel-iskola Ca- valetta kórusa egy hetet töl­tött Finnországban, s a forssai koncertek mellett a főváros­ban is vendégszerepeit. A vi- szontlátogatásra október köze­pén kerül sor: 14-én érkezik meg Budapestre a forssai ze­neiskola ifjúsági Kuhankeit- täjät kórusa a kísérő nevelők­kel, valamint a várost képvi­selő Virta Harri második tit­kár, s Pirkkalainen Marja és Koskala Esko tanácstagok. A vendégek elszállásolásáról a Cavaletta tagok családjai gon­doskodnak. A vendégek sokrétű, válto­zatos programot állítottak ösz- sze a finnek számára. Érkezé­sük másnapján, hétfőn az Er- kel-iskolába látogatnak el, a kórustagok tanítási órákon vesznek részt, a felnőtteknek pedig alkalmuk nyílik eszme­csere közepette is megismer­ni az oktatási intézmény éle­tét. A forssai városvezetőket természetesen a helyi vezetők fogadják. Kedden Bogányi Tibor ve­zetésével — a kapcsolat lét­rejötte elsősorban neki kö­szönhető — Vácra látogatnak el, ahol forssai működése előtt zenetanárként, gimnáziumi oktatóként s a Vox Humana egyik vezetőjeként tevékeny­kedett. Szerdán a főváros neveze­tességeivel ismertetik meg a vendégeket, s ez este hét óra­kor kerül sor a kórus nyilvá­nos fellépésére az egyetem aulájában. A koncerten bárki részt vehet, belépődíjat nem szednek. A következő napon Kecskemétre utaznak, megte­kintik a város nevezetességeit, felkeresik a Kodály-emlékhe- lyeket. Ha az időjárás kedvez a kinti programoknak e na­pon, a vendégeket egy szüre- telésbe is bevonják. Pénteken ismét Budapestre utaznak a vendégek, s a vá­rosnézés mellett lehetőségük lesz a bevásárlásra is. Ezen az estén rendezik meg a búcsúes­tet, vacsorával és tánccal egy­bekötve. A szombati nap a vendéglátó családoké, szaba­don tervezik meg programjai­kat. A forssai kórus és a város vezetői vasárnap vesznek bú­csút Gödöllőtől. A vendéglátás hetének elő­készítése, szervezése eddig is jelentős munkát igényelt a szervezőktől, de támogatókban sem volt hiány, s úgy tűnik, a programok lebonyolítása során sem fognak szűkölködni segí­tőkész pedagógusokban, szü­lőkben, az egyes programokat anyagilag is támogató helyi szponzorokban. Kari tanácsok Hangos volt a szőlőhegy Megéri-c a nagy fáradság? A hét végén — kihasznál­va az egyre erötlenebbül ra­gyogó, melengető napfényt —, kiültem omladozó családi bor­házunk elé, s néztem a tájat meg a katonásan sorakozó szőlőtőkéket aranyosan csil­logó, vagy kékfestősen színes fürtjeikkel, s közben arra gon­doltam: megéri-e a nagy fá­radság, amit a 400-600 négy­szögöles tulajdonosok végez­nek, egész éven át, amíg elér­kezik a szüret ideje. Ha csak a legfontosabb munkákat vesszük sorra, az is kitesz egy hatszáz négyszögö­les szőlőben harminc napot. A tavaszi nyitás négy nap, a metszés négy nap, a karózás egy nap. A kapálások, horo- lások újabb tizenkét napot vesznek igénybe. A szőlőt a nyári időszakban legalább négyszer meg kell permetezni, ez újabb négy nap, s maga a szüret, a feldolgozással, a pince előkészítésével négy-öt nap. A szőlőtulajdonos áprilistól októberig minden vasárnapot végigdolgozik. Természetesen csak akkor, ha ráér. De ki ér rá erre a munkára, a Galga mentén, ahol fóliáznak, ahol piacra járnak, ahol a férfiak főmunkahelye a fővárosban vagy valamelyik közeli üzem­ben van, s ahol a szőlő csak hobbikért szerepét töltheti be, de csak azoknál, akiknél a sző­lőművelés, a bortermelés az ősöktől öröklött életforma egy része. Darnyik Vendel túrái nyug­díjastól hallottam a nyáron, hogy a szőlő ápolása, a borok kezelése, ízlelgetése, a pince a hordókkal nem más, mint a felnőtt férfiak játékszere. — Hidd el, hogy a bor­termelés, ha piacra viszed az árut, nem kifizetődő, sőt: rá­fizetéses. Ez a munka csak akkor éri meg, ha csak annyi terem a tökén, amennyit a csa­lád, a barátok, a rokonok megisznak. Több nem is na­gyon kerül a hordókba, mert az egész szőlőtermés az isten kezében van. Elég egy jégeső, s oda az egész. Jöhet egy tavaszi fagy, s akkor már elpusztulnak a rügyek. Aztán jön a peronoszpóra, szőlő- ilonca ... Nincs nagy darab szőlőm, de az egész nyaram egyetlen végtelen idegeskedés és reménykedés. No és mun­ka. Permetezés, permetezés újra és újra. Az érés idősza­kában aztán jönnek az égi és földi tolvajok. A darazsak az édes fürtöket sorra kikezdik, a madarak úgyszintén. Nem szabad megfeledkezni a két lábon járó tolvajokról sem. Hol innen, hol onnan lopnak egy kosárnyit. Gyerekkoromban október­ben hangos volt a szőlőhegy. A legtöbb gazdának a hónap végére már volt murcija. Is­tentelen ital. A must már nem must, de még nem is bor. Tejszerű, kicsit még édes, de inkább már kesernyés nedű. Tele van szénsavval, s más gázokkal, melyek mind a fej­be szállnak. De a murcinak nehéz ellenállni, itatja magát. Nagxjapámnak élég takaros borháza volt, még lakószoba is tartozott hozzá. A geren­dáról avas szalonna lógott alá. Néha kolbász is. A pad­láson mindig akadt dió. Ha társaimmal kimentünk, nagy­apám metszett a szalonnából egy darabot, s kínált bennün­ket. Kenyere ritkán volt, ezért lábas alatt krumplit sütött. Micsoda ize volt ennek az ételnek, különösen sózott vö­röshagymával együtt fogyaszt­va! Nem véletlen, hogy ízlett rá még a murci is. Kiültünk a pince elé. Nagyapám egy alacsony lócát vonszolt az eresz alá, s aztán a murcival töltött fazekat elénk tette. Poharainkat megmentettük és ittunk. A hold ragyogott a füvön, s a szőlő levelein csil­logott a harrmati Gyönyörű éj­szaka volt, amit bizony elég sokszor megismételtünk: Platthy Pál, Csűrös Zoltán, Könczöl Lajos, Sápi Gábor és a többiek. A mai szőlőhegyen nincse­nek présházak, pedig valami­kor, akit a faluban hívtak va­lakinek, annak pincéje is volt. Akinek pedig pincéje volt, az meghívhatta a komáit, bará­tait és a falu vezetői közül azokat, akiket tartott valami­re. Ezek a délutáni, esti be­szélgetések soha nem fajul­tak részeges duhajkodássá, in­kább a közügyet, a tisztességes közérdeket szolgálták, s nem egyéni kívánságokat. En ma is a régi vagyok. Diót török az eresz alatt. Lá­tom az M3-as autópályán a Budapestről a Mátrába roha­nó autócsordát, s tudom, az új borházak, pincék építése, a szőlőhegy régi hangulatá­nak megteremtése csak vágy­álom, pedig ehhez a termé­szetes emberi gyakorlathoz, ami egyébként a világon min­denütt általános, ajánlatos lenne visszatérni. A hévíz- györkieknek, bogiaknak, gal- gahévízieknek, s a más fal­vakban élőknek, mert esetleg megelőzik az ittenieket a tá­volból érkező új honfoglalók s az őslakosok a falakon, a barázdákon kívül maradnak. F. M. Minden harmadik diák A GATE újjáválasztott egyetemi tanácsának első ülé­sén kialakították azokat az alapelveket, melyek szerint a kari tanácsok megválasztása lebonyolítható. A rögzített szabályok: a kari tanács elnö­ke a dékán; tagjainak egy­harmada hallgató; a tanácsba valamennyi diplomás választ­ható (és választó) ; a testület­nek a dékánon kívül csak a kari tanácsi választáson vá­lasztott tagjai lehetnek. A ka­ri tanácsok létszáma legfeljebb 33 fő. Fáradt levelek rendészc Beszökött az ősz a városközpontban található teniszpályára is. Száraz leveleket gereblyéznek immár a salakon (Erdősi Ágnes felvétele) <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom