Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-11 / 213. szám

1990. SZEPTEMBER 11., KEDD 3 Ő MONDTA Ez a tiszta... ...beszéd! Le a kalappal a miniszter előtt. Zokon vette a Kis Űjság (90/36.), hogy Magyar Bálint SZDSZ- képviselő , a Parlament múlt heti ülésén interpel­lációként tíz kérdést szege­zett neki Nagy Ferenc Jó­zsef földművelésügyi mi­niszternek. Párba szedte tehát a lap a kérdéseket és a válaszokat, érzékelhesse az olvasó, ki mit mondott. Nem érdektelen kérdezz- f eleiek! Már csak azért sem, mert a készülő földtörvény­tervezetről van szó. S itt világosan látni: nem cse­kélység! Azt kérdezte például Ma­gyar Bálint: „Miből kíván­ja a kormányzat pótolni a tönkremenő termelőszö­vetkezetek nyugdíjasainak háztájiját, illetve egyéb, például takarmányt jutta­tásaitV S máris kapkod­hattunk a kalapunk után, hogy megadjuk a tiszteletet a nyílt szavú miniszternek. N. F. J. ugyanis nem kön- törfalazott, hanem azt mondta: „.. .a szövetkezet tagsága maga döntheti el (a szétszedett, feloszlatott, tönkrement szövetkezet tagsága? — Kliens), hogy ad-e és milyen feltételek­kel háztájit vagy egyéb juttatást. ... Amennyiben a szövetkezetek a jövőben valódi magánvállalkozások lesznek, úgy fedezethiány nélkül a korábban szerzett juttatások automatikus biz­tosítására a kormányzat nem vállalhat kötelezett­séget.” Ha jól értjük a miniszter urat, akkor a magánvállal­kozássá lett valódi szövet­kezeteket az jellemzi majd — és mi is osztjuk ezt a véleményt —, hogy ügyet sem vetnek majd a Maris­ka nénik, a János bácsik néhány zsák búzájára, ku­koricájára, attól meg vég­képp tartózkodnak, hogy fuvart adjanak, kedvezmé­nyes tűzifát kínáljanak ... Végre valaki nevén nevez­te a gyereket! Köszönet ér­te N. F. J. miniszter úr­nak, úgy is, mint a Kisgaz­dapárt elnökének. Eldől te­hát majd, lesz-e egyáltalán háztáji, s ha igen, milyen feltételekkel az idősek­nek, s hogy mi a juttatások sorsa... Előzetesen nem szabad ilyesmit kikötni ak­kor, amikor végre magán- vállalkozó szövetkezetek lesznek?! Értjük. Akiket érint, azok pedig rövidesen érezni fogják ... KLIENS volna helye az országgyűlés­ben, pedig ott most nemigen látni paraszti arcokat — mondta. Domonkos páter a „kulturális altruizmus” híve. Ezen a kü­lönböző kulturális értékek ta­lálkozását és szintézisét érti. Nem elutasítaniuk, hanem ki­egészíteniük kell egymást — vallja. Szerinte mind Xlll. Leó pápa múlt század végi Rerűm Novarum enciklikájá- nak, mind pedig Marxnak van mondanivalója a ma em­bere számára, csak mindent a megfelelő módon kell használ­ni. A kulturált ember nem véres forradalmakban keresi a megoldást, hanem a párbe­szédben a más nézetüekkel — vélekedett, jó példaként em­lítve Orbán Viktor politikai „lehiggadását”. Kissé elöregedettnek véli a magyar katolikus egyházi ve­zetést. „A megkötött kéz ne­hezen oldódik” — mondta. Az egyházra is áll olykor, hogy nem tud mit kezdeni a sza­badsággal. Paskai László bí­borostól kérte, küldjenek pa­pot Argentínába, s foglalkoz­zanak annak gondolatával is, hogy a magyar egyház hatás­körébe kerüljön a Buenos Aires-i Mindszentynum ma­gyar katolikus közösség. Domonkos atya Erdélyben is járt. „Rettenetes gyűlöletet” tapasztalt az erdélyi magyar­sággal szemben. Ugyanakkor semmi jelét sem látta annak, físxámoitafni megint! Majd később eldöntik, kinek mennyi jut Indítványok, javaslatok szelektálása után kezdte meg ülés­szakát tegnap az Országgyűlés. Az első napirendi pont a tár­sadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat ízekre szedése volt. A tervezetet 251 szavazattal, 3 ellenében és 9 tartózkodás mellett hagyta jóvá a tör­vényhozás. Ezek szerint tehát kártalanítás nélkül megszű­nik a társadalmi szervezetek­nek az állami tulajdonú in­gatlanokra vonatkozó kezelői joga. E jog ezentúl a Pénz­ügyminisztérium Zárolt Álla­mi Vagyont Kezelő és Haszno­sító Intézményét illeti meg. A kezelői jogot az úgynevezett használati jog váltja fel. A társadalmi szervezetek a tár­sadalomban betöltött szere­püknek és súlyuknak megfe­lelően juthatnak majd állami tulajdonú ingatlanokhoz, ké­sőbb meghatározandó elvek szerint. Üj-régi napirendi pont kö­vetkezett ezután: a volt MSZMP-vagyon elszámoltatá­sa. A kampánybeszédnek is beillő hozzászólások eredő­jeként az MSZP-nek, a De- misznek, a Társadalmi Egye­sülések Szövetségének, a Ma­gyar Nők Országos Szövetsé­gének mint azt MSZMP, a KISZ és az Úttörő Szövetség, a HNF, a nőtanács utódszerve­zeteinek, továbbá az MSZBT- nek, a MEASZ-nak és az MHSZ-nek, illetve utódszerve­zeteinek el kell számolniuk ingatlanaikról, az 50 ezer fo­rintot meghaladó beszerzési értékű felszereléseikről, be­rendezéseikről, védett műalko­tásaikról, a saját maguk ala­pította vagy részvételükkel működő gazdálkodó szerveze­tekről, alapítványokról, érték­papírokról, pénz- és bank­számlákról. Az elszámolás ki­indulási dátuma: 1949. ja­nuár 1. A vitában leginkább érintett MSZP részéről Pozsgay Imre kifogásolta azt a javaslatot, hogy a vagyontárgyakat az Országgyűlés további intézke­déséig elidegeníteni vagy meg­terhelni tilos. Ezután az állami vállalatok­ra vonatkozó egyes jogszabá­lyok módosításáról tárgyaltak a törvényhozók. Az ellenzék az átalakulási törvény feletti vi­tában úgy vélte, hogy a ter­vezet a kormány erőteljes centralizációs törekvését szol­gálja. A jobbközép padsorok­ból erre az a válasz érkezett, A Kiskereskedők Országos Szervezete visszaköveteli ko­rábbi vagyonát: erre — főként a mintegy 200 ingatlanra — a létrejöttét megelőző kereskedői érdekképviseletek jogutóda­ként tart igényt. Baradlai György, a KISOSZ elnöke elmondta : mivel a KISOSZ-ban a tagság soha nem volt kötelező, a vagyon mindig is az önkéntesen fize­tett tagdíjakból származott. A szervezet jelenleg azokkal az ingatlanokkal rendelkézik, amelyeket 1957-től a megma­radt néhány ingatlanon kívül üdülő céljára vásárolt, s mű­ködtetésükhöz soha semmiféle állami támogatást nem kapott. Éppen ezért minden erejükkel hogy a vállalatok élére kontra- szelekció révén került vezetők nem lehetnek jogosultak a tu­lajdonos, az állam háta mögöt­ti vagyoni suskusra. Erről a vita ma a miniszter 'hozzá­szólásával folytatódik. Sikerült viszont jogszabályt elfogadtatni arról, hogy gaz­dasági egységek leválhassa­nak az anyaszervezetről. Ezek szerint az elkülönült gazdasá­gi egység dolgozói kétharma­dának indítványára a vállalat általános vezetését ellátó szerv harminc napon belül dönt az elkülönült gazdasági egység önálló vállalattá alakításáról. Jogszabály is garantálja, hogy a leválni kívánó egységeket anyavállalatuk ne tudja elgán­csolni. arra törekednek, hogy vissza­szerezzék jogos vagyonukat, s ezzel a tagságot segítsék. A magánkereskedők között ugyanis jó néhányan öregsé­gükre rendkívül rossz körül­mények közé kerültek, szociá­lis helyzetük állandóan rom­lik, s mindenképpen segítség­re szorulnak. A KISOSZ azt tervezi, hogy akár természet­ben, akár pénzben vagy rész­vények formájában kapja visz- sza korábban elvett vagyonát, azt a rászoruló kiskereskedők támogatására fogja felhasznál­ni. A jogtalanul elvett egyesü­leti ingatlanok visszaszerzésé­re, illetve az egyenértékű kár­talanításra a szükséges tör­vényes lépéseket megteszik. Visszakövetelik a vagyont A tegnap ülésnap szenzációs- nak ígérkező napirendje Zsíros Géza kisgazdapárti kép­viselő önálló indítványa volt. A honatya dacolva pártja földtörvénytervezetével, kü­lön javaslatot, egy tekintélyes paksamétát nyújtott be a tör­vénykezésnek. Mielőtt a T. Ház dönthetett volna ennek tárgyalásáról, a képviselőt napokig győzködték „elvbará­tai”: vonja vissza indítványát, kerüljön csak a plénum elé hogy Románia valóban de­mokratizálódnék. Az erdélyi magyarság körében nem ta­pasztalt revánsszellemet, el­lenkezőleg, úgy vélték, hogy a legtöbb, amit majdan elér­hetnek, Erdély autonómiája. Az ott élő magyarok az llies- cu-kormánynál is jobban tar­tanak a román keresztény ag­rárpárttól és a Vatra Roma- neascától. A román ortodox egyház is annyira elkötelezte magát a nacionalizmus mel­lett, hogy nem hajlandó együtt dolgozni a többi egy­házak hierarchiáival. Erdély helyzetét az újjáépülő Európa keretében kell rendezni — vé­lekedett. Noha Magyarországot a Nyugat részének tartja, fi­gyelmeztetett : gazdaságilag egyaránt ráutaltak vagyunk a Nyugatra és a Keletre. Sze­rinte Magyarországon nem szabad leírni a baloldalt. Az ország irányításában lesz még szerepük a Németh Miklósok­nak, a Pozsgayknak, a Hor­noknak — véli. A szélsőségek elszigetelését tartja a legfon­tosabbnak a születő új érde­kében. Meg kell akadályozni, hogy a különböző előjelű re- vansizmusok vagy nosztalgiák találkozzanak és összefogja­nak a demokrácia ellen. Konkrétan utalt a hazai szél­sőbaloldalra és a dél-amerikai magyarság Szélsőjobboldali köreire, két letűnt múlt mai nosztalgikusaira. • J. Ï4TTT ; 44 JTVJTVTi I a hárompárti egyeztetésen s azóta a kormánydöntésen is átesett párt javaslat. Mielőtt azonban Zsíros Gé­za szót kaphatott volna, be­terjeszti-e saját földrendezési elképzelését, vagy beadva de­rekát visszavonja az indít­ványt, a képviselőháznak azt kellett eldöntenie, hogy tör­vénybe iktassa-e Kölcsey Fe­renc emlékét. Szintén egy kisgazda képviselő agyából pattant ki a szikra, miszerint „már rég időszerű lett volna, hogy a magyar Országgyűlés lerója háláját és tiszteletét” a nagy költő, a Himnusz szerző­je előtt. Így aztán nemcsak a költő emlékének törvénybe ik­tatását kérte, hanem azt az­tán sürgősen. A plénum józan többsége úgy vélte, s eszerint is szava­zott, hogy Kölcsey érdemeit mit sem kisebbíti, ha nem szól róla törvény. Torgyán képviselő úr azonban nem volt elégedett a szavazás eredmé­nyével, s jó félórás ügyrendi vitát kavart, pedig már Zsí­ros Géza úr is tűkön ült, hogy elmondhassa a magáét. Mivel az elnöklő Szabad György nem látta indokolt­nak, hogy megismételjék a koszorús költő érdemeiről a szavazást, így nem került tör­vénybe, hogy Istennek kelle­ne megáldania a magyart, rá­adásul jókedvvel és bőséggel. Ez a föladat továbbra is a jelenlegi kormánykoalícióra hárul. Uimnuszunkról folyó vita után szózat következett, Zsíros Géza átköltésében. Köl-’ cseyt és Vörösmartyt koalí­cióra léptetve, a kisgazdaszó­zat Huszt romvárához hasonló bús düledékekhez hasonlította a mezőgazdaság helyzetét, s figyelmeztetett arra, hogy kö­zeleg a szántás, a vetés ideje. Erre való tekintettel pedig a képviselő visszavonta indít­ványát. Pedig nem a szántó­vetőknek kellett volna elol­vasniuk a harmincoldalas ja­vaslatot, s a mag földbe ke­rülése nem a honatyák fizikai erején múlna. Persze lehet, hogy a kisgazdáknak van iga­zuk: Kölcseyt olvasni több haszonnal jár. Roszik Gábor készségesen válaszolt arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye a Du- na-gate-botrányt kirobbantó Végvári őrnagy elleni perről. Különösen, hogy a tegnapi Magyar Hírlapban ismét le­írta — akár tanúvallomásnak is tekinthetőén —, hogy orosz­lánszerepe volt az ügyben. — Nem változott a vélemé­nyem, amelyet több újságnak elmondtam már ezzel kapcso­latban: ha Végvári őrnagy bűnös, akkor én is az vagyok. Ha Végvári államtitkokat te­regetett ki, akkor én segítet­tem ehhez hozzá. De azt hi­szem, nem lehet őt egy ala­csonyabb rendű jogszabály megsértéséért elítélni, miköz­ben egy magasabb rendű tör­vény, nevezetesen az Alkot­mány szellemében helyesen cselekedett. Roszik Gábor ma délután két kérdést szándékozik föl­tenni a Parlamentben. Az egyiket a belügyminiszterhez arról, hogy a Rákosvölgye Tsz a földtörvény és az ön- kormányzatok megalakulása előtt bérbe adhatja-e golfpá­lya létesítéséhez földjének Kapuzárás után az OMÉKról Mindenből n legjobbat Bezárta kapuit a 71. alkar lommal megrendezett Nemzet­közi Mezőgazdasági, Élelmi­szer-ipari Kiállítás és Vásár. A kőbányai vásárvárosban csaknem harminc ország és hazánk több mint 600 kiállító­ja vonultatta fel a korszerű gazdálkodáshoz nélkülözhetet­len termékeinek legjavát. Ezen a seregszemlén a modern nagyüzemek mellett eddig soha nem tapasztalt rangot kaptak a kistermelők, a már működő vállalkozások és farmergazda­ságok. Ez a nemzeti kitárulko­zás az oly sokat emlegetett piacgazdálkodás szorgalmazá­sának a jegyében fogant A 1Herceghalmi Kísérleti Gazdaság sokrétű gépajánlattal csalogatta standjára az érdek­lődőket. Permetezőgép-családja közül a Huniper—500/10-es tí­pusú függesztett szántóföldi permetezőgép szerepelt az osztrák Steyer gyár bemutató­ján is. A kistermelőknek aján­lott masinák mellé biztosítot­ták azok szerviz- és alkatrész­ellátási lehetőségeit is. A kiállítás és vásár finisé­ben több tízezren látogattak ki Kőbányára. Nemcsak a stan­dokon, hanem a vendéglátóipa­ri egységeknél is hullámzott a tömeg. A borsos ital- és étel­árak ellenére jócskán fogyasz­tott a közönség. Akadtak olyan rögtönzött értékelések is, mi­szerint lehettek volna talán többen is ezen az OMÉK-an !? Az OMÉK 23-as pavilonjá­ban úgy tűnt, már olyanok ál­lítottak ki, akik sejtik, mire lesz fogyasztói igény, milyen termékféleségekre mozdul meg a bel- és külpiac. A mezőgaz­dasági kis- és nagytermelők, köztük a Biotermesztők Orszá­gos Egyesületének védőszár­nyai alatt bemutatkozó bio­klub minden kétséget kizáróan jelezte a hatékony és korszerű gazdálkodáshoz vezető utat. Az egyéni kiállítók között mutathatta be termékei legja­vát a Vasadon gazdálkodó Pi- rótné Ordasi Zsuzsanna. Az ot­tani homoktalajról egész év­egy részét? A képviselő hang­súlyozza, hogy a környékbe­liek — ők keresték meg ez­zel a kérdéssel a képviselőt — szívesen látnának a falu ha­tárában egy golfpályát. Aggá­lyuk mindössze annyi, hogy a bérleti díj 99 évig a téeszhez s nem az önkormányzathoz folyna be. Talán azért is kér­dés ez, mert a szadaiak nem bíznak a földtörvényben, nem hiszik, hogy fölbomlik a téesz, s így még 99 évig haszon- élvezője lenne — ha nem is kapálásnak, legalább a golfo­zásnak. A másik kérdést a művelő­dési és közoktatási miniszter­nek címezi a gödöllői képvi­selő: miért kötelező még min­dig egyes iskolákban az orosz nyelv tanulása? — Nem tudom indokként el­fogadni, hogy nincs elég né­met- vagy angoltanár, s azt sem, hogy még mindig jobb az oroszt tanulni, mint semmit sem. Ha nem tudnak más idegen nyelvet tanítani , az is­kolákban, mint a bennünket negyven évig megszállva tar­tó szovjet csapatok hivatalos nyelvét, akkor inkább ne ta­nítsanak idegen nyelvet. Ta­nítsák a magyar nyelvet, ta­nítsák meg a gyerekeket ol­vasni. érdéses persze, hogy Roszik Gábor ma föltéheti-é a kérdéseit. Az interpellációk és kérdések sorát ugyanis majd tíz peróig sorolta a jegyző, s az MDF-es képvise­lő az utolsó a listán. Előtte főképpen ellenzéki képviselők kapnak szólási lehetőséget — akik híven ígéretükhöz, a száznapos türelem után „be­indultak": a legkülönbözőbb témákban várnak intézkedést, választ a koalíciós kormány­tól. Ha annak is lesz türel­me végighallgatni az ügyes­bajos gondok előterjesztőit. J. A. Tele kosár a biostandon (Erdősi Ágnes felvétele) ben különböző zöldségfélék­ből sikerül friss áruval ellát­nia a fogyasztókat. Szintén eb­ben a pavilonban talált kiállí­tási lehetőséget az albertirsai Szabadság Tsz bioklubja. A szövetkezet 200 hektáron ter­meszt mezőgazdasági termé­keket, köztük biobúzát. Az úgynevezett FD—5-ös színesíti a fajtaválasztékot. Ennek a tsz-nek a terméke a Biosó né­ven elterjedt termésfokozó gi­lisztahumusz. Egyébként a 23-as pavilonban felvonultatott termékek összessége méltán kapott OMÉK-díjat. Bezárta kapuit tehát az OMÉK, hogy helyet adjon a közelgő, már évente megszo­kott rendezvénynek, az őszi BNV-nek. Ha a pénztárca is bírja, érdeklődő látogatókban minden bizonnyal nem lesz majd azon sem hiány. (gyócsi) Repceolaj hajtja A szomszédos Ausztriában, amely gazdaságát mindinkább az általunk is annyira áhított Közös Piac szabályai szerint igyekszik átalakítani, figye­lemre méltó kezdeményezések vannak a mezőgazdaság struk­túrájának megreformálására. Évente mintegy egymillió ton­na gabonafelesleget állítanak elő, amelyet hagyományosan exportálnak. Csakhogy a ma­gas hazai termelési költségek mellett erre az export támoga­tása nélkül nem lenne lehető­ség. Az osztrák állam ezért hektáronkénti mintegy 15 ezer schillinggel támogatja a gabo­naexportot. Az elképzelések szerint az eddig gabonafélét exportáló gazdákat a jövőben is állami támogatásban részesítik, ám ez a támogatás ezután csak az alternatív programban sze­replő növényekre vonatkozik majd. A repcére például hek­táronként 11 600 Schillinge! ad­nak támogatásként, és további pénzügyi kedvezmények járnak az ipari növények feldolgozá­sában résztvevő gazdáknak, vállalkozóknak. Az osztrákok alternatív nö­vénytermesztési programjá­nak az elmúlt hetekben igen nagy lendületet adott az újabb olajáremelés, és a közel-kele­ti háborús feszültség miatt várható további nyersanyag­drágulás. A repceföldek ter­mését ugyanis a tervek sze­rint „biodízellé” alakítják át és egészen rövid időn belül a mezőgazdaság dízelolaj-szük­ségletének felét(!) ez a nyers­anyag fogja fedezni. A repce­olaj átalakításának technoló­giája készen áll, több kísérleti üzem már működik is, és a „biodízel” árusítását jövőre kezdik meg. Az előállított bio­dízel évi mennyisége két-há- rom éven belül 150 ezer ton­nára nő, ehhez mintegy 150 ezer hektáron kell repcét ter­meszteni. Az osztrák mezőgaz­daság egyébként eddig is élen­járt a környezetkímélő ener­giahordozók felhasználásában: jelenleg a mezőgazdasági ener­gia-felhasználás mintegy tíz százaléka a biomasszából fel­szabaduló gázra épül, ám ez az arány könnyen húsz százalék­ra növelhető. — P —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom