Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

Ceglèdbercel Idősek gondozása Mindenkinek adnak miamit Nem az a fontos, hogy kipipálják Meglepő a kínálat Tüzép-telep Gyenge a forgalom Közeleg a fűtési idény, vi­szont ez nem látszik meg nap­jainkban a ceglédi Tüzép-telep forgalmán. Ennek több oka van. Sokan még az áremelések előtt megvették a télire való tüzelőt, mások abban bíznak, hogy hosszú lesz a meleg őszi időjárás, és van, akinek bizony kevés a pénze, hogy német brikettet vegyen mázsánként 311 forintért. Sok ember csu­pán 5—10 mázsa tüzelőt vásá­rol. A készletek már csak ezért is bőségesek: van 17 000 mázsa német brikett, 2000 mázsa do­rogi brikett és 400 mázsa tűzi­fa, hasábokba vágva. As utóbbi hetekben a hitoktatás körül támadt vita so­rán igencsak magasra csaptak az érzelmi hullámok. Ügy látszik, a vihar lassan elcsendesül. Lizik Zoltán refor­mátus lelkipásztort faggattuk. — Ezek a képzeletbeli hul­lámok elriasztották-e az ér­deklődőket? — Nem titkolom, hogy ne­künk az idei esztendő nagy csalódást hozott. Annál is in­kább, mert az elmúlt tanévben több száz gyereket írattak be. Ehhez képest a mostani szám eddig lényegesen szerényebb. — Vajon mi az oka ennek a távolmaradásnak és érdekte­lenségnek? — Valószínű, hogy ez az or­szágos vita — ami talán a kel­leténél jobban felerősödött — is hozzájárult a visszaeséshez. Alighanem óvatosabbá tette a szülőket. Persze az sem lehe­tetlen, hogy csupán a magya­rokra olyannyira Jellemző ki­várás motiválja ezt az egészet. Következésképp a választások után biztos eldől minden ... újraválasztják az igazgató­kat, majd akkor ... — A református egyháznak miféle elképzelései vannak a leendő hitoktatásra? — Voltaképpen tavaly köny- nyebben oldottuk meg ezt a feladatot. Ugyanis alkalmaz­tunk egy hitoktató — ceglédi születésű — lelkésznőt. ö most amerikai ösztöndíjat szerzett, ezért nem segíthet majd ne­künk. Megpróbáljuk őt vala­kivel pótolni. Ez persze attól függ, hogy a gyereklétszám indokolja-e. Egyébként két­ségtelen, hogy amennyiben nem lesz túlzsúfolt egy-egy osztály, akkor ideálisabb lesz hittant tanítani. Nyilvánvaló, a hatékonyság az elsődleges cél, és nem az, hogy megtartsuk az órát. Nekünk egyáltalán nem az a fontos, hogy kipipál­juk: ezt teljesítettük. Hanem az, hogy mindenkinek adjunk valamit. — A korábbi tapasztalatok mit mutatnak? A tanulók igénylik a hitoktatást? — Azt hiszem, nem feled­kezhetünk meg arról, hogy a mai diákok szüleinek többsé­ge nem járt templomba, és hitoktatásra. Ezért sem érez­ték talán át igazán ennek fon­toságát. De ma már világút­levél van, nem szükségeltetik vízum Európa számos orszá­gába. Múzeumok csodálatos műkincseit, értékeit lehet megtekinteni, s bizony elen­gedhetetlen lenne a bibliai is­meret és tájékozottság. Ránk vár az a szép munka, hogy ezt az anyagot továbbadjuk. Örömmel mondhatom, hogy a fiatalok tavaly nagyon nyi­tottak és érdeklődök voltak. Nemegyszer előfordult az, hogy a foglalkozásokra katoli­kus és evangélikus vallású gyerekek is eljöttek. — A Biblia az egyetemes kultúra nagyon fontos szelete. Az irodalomban és képzőmű­vészetben gyakran találkozha­tunk vele. Feltehetően az eb­ben való jártasság egy-egy if­jú emberkét segít a kiteljese­désben. — Eddig valójában nehe­zebb időket éltek meg az egy­házak. Az egyszerűbb csalá­dok csemetéi, a külterületi is­kolások látogattak el az ösz- szejövetelekre. Napjainkban változott a kép. Az iskolázot­tabb szülők gyermekei nem mulasztják el, hogy ne tanul­mányozzák a Bibliát és ne jöj­jenek el. Tehát ők veszik át a szerepet. — Mivel lenne elégedett? — Tavaly egy-két igazgató már szívesen vette azt az el­képzelést, hogy erkölcsi isme­reteket, bibliai igazságokat ta­nítanék. Jelezték, hogy nekik, pedagógusoknak is könnyebb lenne. Mi tagadás, örültem en­nek a bizalomnak. Most is jó néhányan megkerestek már. Hogy mivel lennék elégedett? Nehéz erre a válasz. Elsősor­ban attól függ, hogy milyenek lesznek a gyerekek. Minden osztály új és más feladat. — Tudják-e fejleszteni azt, hogy jobban higgyenek vala­miben? — A hit nem adható át úgy, ahogy a tudás, az ismeret, in­formáció. Ehhez egy lelkűiét kell. Ami persze titok, hogy kiben miféle rejtezik. Rá le­het hangolódni, s akkor köny- nyebb egy emberkében azt el mélyíteni. Mi, reformátusok azt valljuk, hogy nem életet, hanem sorsot kaptunk. Éppen ezért annak a sorsnak aka­runk megfelelni, ami megíra­tott számunkra. Nem zúgoló dunk, nem lázadunk. Hiszünk. F. F, Azon, hogy ruházati áruházban színes filmet, élelmiszerüzlet­ben műszaki cikkeket, villamossági boltban zsebkést — is — lehet kapui, már nem csodálkozunk. Az Express utazási iro­da legújabb kínálatán — mit tagadjuk — meglepődtünk: ci­pőket s trikókat árulnak üdülésen, túrákon kívül. Akaratla­nul eszünkbe jut a klasszikus reklámszöveg: cipőt a cipőbolt­ból. (Apátl-Tóth Sándor felvétele) Apácák érkeznek Kalocsáról A felszínen minden rendben volt A nyugdíja* korúak száma Ceglédbercelen meghaladja az 1300-at. Sokan kevés nyugdíjat kapnak, ezért rászorulnak a községi tanács állandó vagy alkalmi támogatására. Az idén rendszeres szociális se­gélyre 625 ezer, rendikívüli se­gélyre 632 ezer forint áll ren­delkezésre. Segítenek a szo­ciális otthoni elhelyezkedésben, kedvezményes .közgyógyellátá- si igazolványokat adnak ki, ápolási díjat és a vakoknak személyi járadékot biztosíta­nak. Házi szociális gondozás­ban 15 idős embert részesíte­nek: ebédet visznek nekik, be­vásárolnak, fát vágnak, vizet visznek a lakásba. Szociális étkeztetésben öten részesül­tek, az első félévben erra a célra 27 ezer 700 forintot köl­tött & községi tanács. es Csendes jó szándékkal Nekik kenyerük van... Kiss Béla tápiószőlősi pékmester huszonegy éve volt utoljára táppénzes ál­lományban. A ceglédi kór­házban mégis naponta meg­fordul, mert a Kiss és Tár­sa Sütőpékáru Készítő Gmk megrendelésére kiflit szállít a betegeknek. Ez év júliu­sától december végéig már nemcsak szerződéses köte­lezettségeit teljesíti a gmk. Heti egy mázsa térítésmen­tes fehér kenyérrel segíti a betegek ellátását. nek Szeléről, vásárolni. Újszilvásról is Bobál István, a kórház gaz­dasági igazgatóhelyettese el­mondta, hogy a segítségnek ezt a módját is köszönettel el­fogadják. Különösen most, hogy a sütőipar a jövő héttől az eddigi 14 forintos hatósági áras fehér kenyér helyett 18 forintért , félbarna kenyeret szállít. A kórház heti igénye 15 mázsa, az év hátralévő ré­szében 100 ezer forinttal lenne több a kenyér miatti kiadásuk. ■ Ezt jelentősen mérsékli a gmk — összesen huszonhét mázsás adománya, amelyik ráadásul kiváló minőségű fehér kenyér. Több mint ötvenezer forintba kerülne ekkora mennyiség. Az erkölcsi értékről, a példamu­tató kezdeményezésről nem is beszélve. — Egyszerűen „csak” a kórház költségeit csökkenti az adomány? — kérdeztük Bobál Istvánt. — Kötelezettséget vállal­tunk, hogy a kenyér értékének megfelelően az élelmezési üzem eszközállományát javít­juk. így kapcsolódik a felaján­lás a kórház műszerellátottsá­gát javítani kívánó alapítvány­hoz. Ehhez lehet még csatla­kozni, növelni az alaptőkét. Magánszemélyekre és vállala­tokra egyaránt számítunk. Kiss Béla pékmester ném győzött szabadkozni. — Csak a liszt kerül pénzbe, a többi a két kezünk munkája. A szállítás sem jelent plusz- költséget, mert a kórházba és Cegléden naponta járunk. Húsz éve ezt csináljuk, mi amolyan pékdinasztia va gyünk. Apám is pék volt, meg a családban többen. Ellátjuk Tápiószőlős nagy részét, árusí­tunk a ceglédi piacon, de jön­— Miért ez a gesztus? — Semmiképpen sem az üz­let reklámozása, vagy az adó­alap csökkentése miatt. Ezzel tudunk segíteni. A „hírverést” is csak azért vállalom, hogy ez talán jó példa lesz mások szá­mára is. Itt, a városban leg­alább 4-5 magánpék működik. Hátha folytatják ... Ügy gon­dolom, hogy a demokrácia lé­nyege: hozzásegíteni másokat is ahhoz, amire alapvetően szükségük van. Ez nem töltet­len pénz kérdése. Nekünk ke­nyerünk van, azt adunk. Na­ponta látom a betegeket, öre­geket, fiatalokat, ismerem a kórház gondjait. Fizetem az SZTK-t, abból tudom, látom, hogy jó helyre megy. — Bővíteni kívánja az üzle­tet? — Jelenleg tanácsi bérle­ményben működünk. Szeret­nénk megvásárolni az épüle­tet, mert hosszabb távon az jelentene igazi garanciát a fejlesztéshez. Talán az önkor­mányzati választások után erre is sor kerülhet. Tóth Ferenc A kistarcsai születésű Kiszel Mihály huszonkét éve római katolikus pap. Hat évig segéd­lelkész volt Cegléden, három­évi lakitelki „kiruccanás” után, 1984-ben került vissza az Alföld kapujába. Napjaink­ban a belvárosi ótemplom es­perese. A római katolikus egy­ház helyzetéről, terveiről be­szélgettünk Kiszel Mihállyal az 1740-es években paraszt ba­rokk stílusban épült parókián. Felemás helyzet — Milyen tapasztalatokat szerzett papi hivatásának gya­korlása során u kádári rend­szerben? — Ügy érzékeltem, hogy a Hol és merre is tartunk? kemény diktatúra 1963 után puhábbá vált. Korábban dur­vábban beleavatkoztak az egy­ház dolgaiba. Hol szövetséges­ként, hol ellenfélként kezel­tek bennünket. Amikor a nemzeti egység jegyében szö­vetségesként szükség volt ránk, akkor enyhítettek a gyeplőn, más esetben meghúz­ták. Felemás helyzet: a fel­színen minden rendben volt az állam és az egyház viszonyá­ban, a mélyben azonban dúltak az indulatok. Elvi álláspont helyett napi politikai árfolya­mon mentek a dolgok. — A csendes forradalom, a rendszerváltás óta nőtt-e az egyház befolyása? — Látványos fordulatot nem érzékelek, de egyre több új arcot fedezek fel a templom­ban. A vasárnap délelőtti és délutáni istentiszteleten álta­lában csaknem ezren vannak jelen, közöttük száz-százötven gyermek és ifjúkorú leány és fiú. A római katolikus egyház ceglédi életképességét jelzi, hogy a gyakorló hívők között minden életkor és minden társadalmi réteg képviselve van. A legnehezebb időkben is jártak templomba fiatalok, középkorúak és idősek, mun­kások, parasztok és értelmisé­giek: orvosok, mérnökök, pe­dagógusok is. Egyházunk jö­vője tehát reménykedésre ad okot Több jelentkező Pontos adatokat nem áll módunkban közölni a megrongált és emiatt üzemképtelen ceglédi telefonfülkék számáról. Annyi azonban bizonyos: nagyon sok fülke használhatatlan. Európa felé kívánkozunk, e kis és hasznos készülékek működése, illetve működésképtelensége is jel­zi talán, hol s merre tartunk (Apáti-Tóth Sándor felvételei) — Mennyi hívőt tartanak számon, és miként alakulnak az egyházi szertartások? — Az óplébániához mintegy 16 ezer hívő kötődik. Miénk a csemői kihelyezett lelkészség is. A szép Széchenyi úti ró­mai katolikus új kápolnában Zsédely Gyula címzetes kano­noknak mintegy ötezer hívője van. Emelkedik az egyházi szolgáltatásokat igénylők szá­ma. Az idén például 21 iskolás korút kereszteltünk meg. Ta­valy 70 első áldozőnk volt, ez évben már 145. Az idén több mint negyven egyházi esküvőt tartottak. Cegléden a társa­dalmi temetések soha nem vol­tak igazán elterjedve. Évente általában 230-240 egyházi te­metésen veszünk részt. A gya­korlati, mindennapi tenni­valók annyira lekötnek ben­nünket, hogy elméleti-tudo­mányos munkásságra alig Jut időnk. — Miként alakul a hitokta­tásban részt vevő fiatalok szá­ma a minisztérium és az egy­házak megállapodása nyomán? — Végleges számot még nem tudok, mert az iskolákban be­iratkozottak számát nem isme­rem. Az mindenesetre tény, hogy emelkedik a hitoktatást igénylők száma. Csak a plé­bániánkon 240-en iratkoztak be hittanra. Ennél Jóval többen lesznek. Az órákat az iskolák­ban tartjuk. Hogy lesz-e ele­gendő hitoktató? Lesz! A pa­pok mellett a hitéletben aktív pedagógusok is tanítanak a jö­vőben hittant. Emellett öt kalocsai apáca is megkezdi iskolanővéri tevékenységét a városban. Hárman már Itt vannak, ketten hamarosan megérkeznek. Egyházi óvoda és iskola beindításáról viszont nincs szó. Kulcs már van — De azért bizonyos egyházi javakat visszaigényelnek? — Igen. Kettőt. Az egyik a Hazafias Népfront József Atti­la úti egykori székháza, amely korábban egyházunk tulajdo­nában volt, és ebben műkö­dött a Katolikus Kör. A ta­náccsal eredményesen tárgyal­tunk, november elsejéig min­dent visszakapunk. A kulcsok már nálam vannak. A bútorza­tot is megvettük, szőnyegtől a csillárig. Csak azt kapjuk visz- sza, ami a miénk volt. Iskolás napközit szeretnénk benne lé­tesíteni, de más célokra is hasznosítjuk. A másik épület a Pesti út 6-os számú ház, amelyben most lakások van­nak. Ennek tulajdonjogáról le­mondunk, ha a helyhatóságtól megkapjuk a Széchenyi út 75. számút házat, amelyben jelen­leg az új plébánia csak albér­letben működik. Ez ugyanis közel van az új kápolnához és a temetőhöz is. Reméljük, a csendes forradalommal párhu­zamosan új, dicső fejezet kez­dődik a kétezer éves római katolikus egyház történetében is. Rozgonyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom