Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

Âgrffregyelem Misés tanévnyitó Tíz esztendeje, 1980 szep­temberében Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának akkori első titkára, az Országgyűlés alel- nöke volt a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetem évnyitó ünnepségének díszvendége. 1990. szeptember 10-én Tjlagy Ferenc József földművelésügyi miniszter, a Kisgazdapárt el­nöke lesz. Tegye a szívére a kezét mindkét érintett fél és vallja be, tíz évvel ezelőtt egyikük sem gondolt erre! Azok sem persze, akik a kö­zönség soraiban ültek. Na és az elnökségből sem, amely­ben ott ül például Nagy Sán­dor szaktárs — azaz akkor még KISZ KB-titkár... Változnak az tdők és vele együtt változik az egyetem is. A nyáron tenni akarással tel­ve, az egyetemi kerekasztal tanácskozás részvevőivel váll­vetve, munkához látott az újonnan megválasztott egye­temi és kari vezetés. Már megszülettek az új típusú mezőgazdasági felsőfokú szak­emberképzést célzó gondola­tok. Persze nem csak a szakma teszi az értelmiségit. A vi­lágnézeti képzést korábban a filozófia és tudományos szo­cializmus tanszék szolgáltatta, melynek neve tavaly nyár óta filozófia és politikatudo­mányi tanszék és a most kez­dődő tanév első félévére szá­mos választható tárgyat hir­detett meg. Az egyetem veze­tői közül többen hasznosnak tartanák, ha a jövőben pél­dául a valláserkölcsi ismere­teket az eredetileg itt tanító premontrei paptanárok utódai adnák át az arra kíváncsi hallgatóknak. A hétfői napnak, melyen a 45. gödöllői oktatási évet nyitják meg, lesz egy sajá­tos színfoltja. A tíz órakor az aulában kezdődő ünnepség előtt — természetesen min­denki magánügyeként — öku­menikus istentiszteletet ren­deznek a GATE színháztermé­ben, háromnegyed kilenctől. Az evangéliumot Mozsgai József katolikus plébános, Ro- szík Gábor evangélikus és Szente Péter református lel­készek hirdetik. Az egyetem főépületének homlokzatáról tavaly nyáron szerelték le a vörös csilla­got, alatta még a régi címer látható. A parkban Kálmán herceg szobra a premontrei rend támogatójára emlékez­tet. A mai földszinti rektori tanácsteremben már több éve régi szépségében láthatjuk a hajdani egyházi iskola fres­kóit. Az idén tálán már azt is megérjük, hogy a gólyabár Ion nem itt rendezik meg a sztriptízműsor számot. (Igaz, ami igaz, tavaly is maradt egy-két ruhadarab a párocs­kán.) — bg — A vártnál több munkával Véget ér a kálváriája «rm U::ü Ebben az évben a városi tanács 13 és fél midilió forintot szánt felújításokra. Az összeg csaknem harmadát, négymil­liót költenék a kálvária hely­rehozatalára. Az első félévben ennek a háromnegyedét fel­használták. A patinás, de igen leromlott állapotú műemlék megmentése sokkal több munkát adott a kivitelezőknek, mint gondol­ták volna. A restaurátorok a kőkorlátokat is újjávarázsol­ták, csak egészen minimális pótlásra volt szükség. Alsó ké­pünkön egy eredeti elemet lát­hatunk, eredeti szépségében. Az 1771-ben építtetett kálvá­riát valószínűleg már az új önkormányzat működése ide­jén adják át, de a megvalósí­tás még a régi érdeme. R::n :::::: err.i (Balázs Gusztáv felvételei) A dísztéren üldögélve A város hőseire emlékeztet A városgazdálkodási vállalat dolgozói fákat ültettek és a padokat helyezték el az áru­ház mögötti dísztéren. Szom­baton reggel már itt üldö­géltek, beszélgettek és meg­elégedéssel nyugtázták a vá­ros polgárai, hogy az 1914/18- as I. világháború hőseinek tiszteletére a 30-as években emelt szobor a temetőből visz- szakerült a város főterére. A dísztér kialakítása, a szo­bor restaurálása, visszaállítá­sa, a kövezés, az aszfaltozás, a fák ültetése közel hárommil­liójába került a városnak. Az első reggelen a hely­színen találtuk — mint oly sokszor — Pintér Sándort, a városi tanács beruházási cso­portvezetőjét. Örömei vála­szolt a hozzá intézett kérdé­sekre, miközben hallgatta az érkezők véleményét. Van, aki a tér szélére rakta volna, má­sok a tér közepére a szobrot és így tovább. A munka kivi­televője a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság hatvani és balassagyarmati kirendelt­sége. A tér immár nyitva, a pi­henni kívánók helyet foglal­hatnak. Van még tennivaló bőven, mondta Pintér Sándor. További padok, virágágyak kihelyezése, a világítás szere­lése. Keresik a megoldást a II. világháborúban elesettek emlékének megőrzésére is. (csiba) Lelkészavatás Hévizgyörkön Választ talált korunk kérdéseire Ç Azt hiszem, hogy az elmúlt vasárnap az egész Galga ^ mentén Torda István és felesége voltak a legboldogab­I bak. Ez a boldogság ott ragyogott a tekintetükben, kí- ^ sérte mosolyukat. Örömükben osztozott Hévízgyörk köz- ^ ség lakossága: evangélikusok, katolikusok, reformátu- ^ sok. Olyan volt a falu, mint egy-egy nagy lakodalom S napján, amikor mindenki ünneplőbe öltözik, s az em­§ berek elfelejtik a hétköznapok egyhangú robotját, s nem ^ akarnak mást, csak örülni a másik ember örömének, és is részt kérnek a barát, a koma, a rokon, a szomszéd bol- § dogságából. Dr. Harmati Béla püspök ezen a napon avatta lelkésszé Torda lstvánék leányát, Isó Dórát. — Leányunk az aszódi gim­náziumban érettségizett — mondta Torda Istvánná. — Csendes, talán kissé visszahú­zódó gyerek volt, aki ugyan mindig részt vett társai játé­kában, de soha nem vezérke- dett. Talán jobban is érezte magát, ha egyedül lehetett. Érdekelte a zene. Orgonálni és zongorázni tanult. Helyben nem volt zeneiskolai oktatás, ezért Bagra járt, s amikor ott a tanulmányait befejezte, sze­retett volna komolyabb zenei ismeretekre szert tenni, de semmi lehetőség nem mutat­kozott. Végül Dóka Zoltán lel­kész tanácsára beiratkozott a kántorképzőb». Középiskolai tanulmányai­nak befejezésekor — nagy meglepetésünkre — közölte velünk, hogy teológiai tanul­mányokat szeretne folytatni, s később lelkészként kíván szol­gálni. — Nagyon meglepődtünk — veszi át a szót Torda István —, mert azok a képességek, tulajdonságok, amelyek a lel- készi szolgálathoz szerintünk szükségesek, mint például a beszélőképesség, a szervező­erő, a mozgósító, másokat meggyőző hatás — a mi lá­nyunkból hiányoztak. A szán­dék ellen nem tiltakoztunk, de tanácsoltuk, hogy elképze­léseit, terveit beszélje meg az egyházközség lelkészével, aki éppen kántori munkája miatt megkülönböztetett figyelem­mel kísérte életét. Dóka Zol­tán egy év gondolkodási időt javasolt, mintegy próbaév­ként, ami alatt az elhatározás­ról kiderül: pillanatnyi fellob- banás-e, vagy egy életre szóló hivatástudat? Miközben jegyzem Tordáék szavait, azon töprengek, hogy Isó Dóra elhatározása még ak­kor született, amikor sokán nemcsak a gyereken, de a szü­lőn is számon kérték a legcse­kélyebb vallási jegyet, annak legapróbb megnyilatkozását. A fiatal lány valláshoz törté­nő odafordulásában talán a keresztyén hit bizonyságtéte­lének, életpéldájának vonzása, a bizalom és a remény feje­ződött ki. Az, hogy a keresz­tyén hit és erköícsiség választ tud adni az emberi élet e vi­lági és ezen túlmutató dimen­ziói számára is. Ismerem a Torda családot. Tudom, hogy nem éltek ele­fántcsont-toronyban. Házuk, otthonuk nyitott volt az el­múlt évtizedek gondjai, prob­lémái előtt. Férj és feleség együtt vettek részt a közélet­ben, vitáztak, töprengtek a megbotránkozó jelenségekről, küzdöttek is a túlkapások, az embereket megalázó esetek el­Patkányokkal teli udvarok A fejük felett döntöttek A hulladékkal mindig baj van. Számtalan újság, a rádió és a televízió műsora szinte naponta foglalkozik hazánk szemételhelyezési gondjaival. Sokan már évek­kel ezelőtt úgy emlegették Pest megyét, hogy a főváros szemétdombja. Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy Kerepestarcsán iszonyatos a helyzet a szemét­bányák környékén. A lakó­házaktól ötvenméternyire lé­vő szeméttelepről félméteres patkányok járnak a házak­hoz, a bűzről és a fertőzés ve­szélyéről nem is beszélve. Nemrégiben a településen megalakult a Zöldek, vagyis a környezetvédők pártjának helyi szervezete, s elnökük, Országh Lászlóné több ízben szót emelt a szemétbánya el­len. Lapunk az országgyűlési képviselőtől, Körösfői László­tól tudta meg, hogy bejárást tartottak a helyszínen, Mi az ideiglenes tanácsel­nöktől, Török Mihálytól kér­deztük meg, mit látott, mit tesznek az illetékesek és kik a felelősök azért, hogy ennyi­re elhanyagolt a Móra Fe­renc utca végén elterülő sze­méttelep. — A szemét ügye bonyolult. Jómagam már két éve sze­rettem volna megnézni az er­re vonatkozó okmányokat, de nem engedték. Nem kaptam meg elolvasásra a szerződést, amely a termelőszövetkezet és a főváros között született, nem láthattam a földhivatal határozatát, és tudtam, nem tartják be a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kiköté­seit sem. Nagyon zavart, hogy Kikötőben tanulta a leckét Ismert a megyén túl is A fenyők között rejtőző csa­ládi ház kapujában többen vá­rakoztak, magam is oda tar­tottam. A taxisnak az anten­nája törött el, a második és harmadik férfi is elmondta a fiatalembernek a műszaki gondját-baját. Gödöllőn a Semmelweis utcában, miután az autósok továbbmentek, ketten maradtunk Sebő At­tilával, a szórakoztató elektro­nikai, számítástechnikai ké­szülékek jáVításának mesteré­vel. E szakmában elismert iparos a városban, igen ki­terjedt a vonzási körzete. Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyébe is hívják Pest megyén kívül. Speciális, sajátos ügyekben keresik fel. Különös igényeket elégít ki, készülékek átalakítását is vál­lalja és végzi. Komoly a mű­szerezettsége, alkatrészkészle­te. Igen jó a beszerzése. így aztán rövid határidőre tud munkát vállalni. Elektronikai eszközök javítá­sát tanulta három éven át. Amikor katona volt, ott is végzettségének megfelelő be­osztásban szolgált. Mestersé­ge olyan, amelyben folyton képeznie kell magát. Állan­dóan a szakirodalmat kell ta­nulmányoznia, hogy szinten tudja tartani ismereteit. A jövő évben a műszaki egye­temre kíván felvételizni. Célja a maximális, tudás megszerzé­se, az ügyfelek pontos és gyors kiszolgálása. — &. — f. több ezer köbméter szemét ázik és fertőzi a falu kút- jait. ' ­Török Mihály úgy tudja, évekkel ezelőtt a Pest Megyei Tanács és a Fővárosi Tanács egyezkedett a település meg­kérdezése nélkül. A Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat szállítja a szemetet Kerepes- tarcsára a termelőszövetkezet gödreibe. — Véleményem szerint na­gyon meggondolatlan lépes volt, de mondhatom úgy is hülye ötlet szemétbányát csi­nálni a kertek alá. Ha vala­mennyi gödröt feltöltenék, ide még számolatlan köbmé­ternyi szemetet lehetne hoz­ni, s ez évtizedekre mérgez­ne. Nem tudom, egyesek, hogy merik kijelenteni, itt minden rendben van. A szemét ta­karása sem volt megfelelő. Megkerestük a termelőszövet­kezetet és most kérésünkre azonnal megkezdték a házak­hoz legközelebb eső gödör re- kultiválását. Megtudtuk még a tanács ve­zetőjétől, hogy a kerepestar- csaiak tiltakoznak az ellen, hogy a főváros szemete ide kerüljön, ugyanakkor már ar­ról hallani, szervezkednek, hogy szennyvíziszapot fognak ide leengedni, amit Csepelről hoznának. Ez ügyben már ke­resték a tanács illetékeseit is, akik ezt egyértelműen eluta­sították. Hogy mi lesz a Móra Fe­renc utca végén, azt jelenleg senki nem tudhatja. Nem sejt­hető, milyen döntések szület­nek felsőbb szinteken, az vi­szont biztos, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet. •— árvái — Megőrzik a mát a holnapnak Filmszociográfiai műhely Részletes képet kaptam tőle tanulóéveiről, iskolázottságá­ról. Édesapja tengerészkapi­tány volt, szelte a vizeket. — Sokat volt távol, sőt előfordult, hogy anyut és en­gem is magával vitt, külföldön horgonyzott le. Általános isko­láimból négy évet úgy töltöt­tem Magyarországon kívül, hogy édesanyám beszerezte az iskolai tematikát és a szük­séges könyveket, füzeteket. Naponta foglalkozott velem, rendszeres volt a tanulás és amikor hazahajóztunk, az Erkel-iskola tantestülete előtt vizsgáztam. — emlékezett vissza. Az iskolát kitűnőre végez­te, jeles lett az érettségije is. len, de nem tagadták a hitü­ket a jóban, az előremutató­ban. Lehet, hogy lányuk az ő küzdelmeiket látva fordult éppen a keresztyén erkölcsi értékek, a keresztyén felelős­ség és szolgálat iránt. Kereste a társadalom és az ifjúság kö­zös gondjainak megoldási le­hetőségeit, a családi élet, az emberi kapcsolatok, az egy­másért, a közösségért hozott áldozatvállalás értékeinek a helyreállítását, és ezt a ke­resztyén tanításokban lelte meg. — Elszaladt egy esztendő — meséli tovább a történetet a házaspár. — Dóra gyors- és gépírást tanult, meg németet, s zenét. A tizenkét hónap csak megerősítette elhatározá­sában, és ismét Dóka Zoltán elé állt: — véglegesen döntöt­tem. Sikerrel felvételizett a teológiára, s most, amikor végzett, s férjével együtt — aki szintén lelkész — megkez­dik szolgálatukat, meggyőző­désünk, hogy nagyon boldo­gok. Isó Zoltán és felesége, Isó Dóra nehéz munkára vállal­koztak, ám vállalásuk alapiát évszázadok hagyománya adja és erősíti. Népünk a nemzeti műveltség fejlesztésében sokat köszönhet tudós papjainak és ez így van ma is, még inkább így lesz a jövőben. Fercsik Mihály Három, kamerával, magnó­val, jegyzettömbbel felszerel­kezett fiatalember igyekezett a tanácsháza legfelső emeleté­re, ahol az egyik osztályveze­tőt kérdezgették a hitoktatás bevezetéséről s az új önkor­mányzattal kápcsolatos elkép­zeléseiről. Az utóbbi napok­ban több helyszínen is talál­kozhattak a gödöllőiek ha­sonló kis csapatokkal: a film- szociográfiai műhely alapozó táborának tagjaival. Miről is van szó? Szeptem­ber közepétől az ismert ren­dezőpáros, Gulyás Gyula és Gulyás János szakmai vezeté­sével, az MTA—Soros-alapít­vány anyagi támogatásával filmszociográfiai műhely ala­kul a helyi művelődési köz­pont s a városi múzeum kö­zös szervezésében. E műhely célja: Gödöllő és környéke történetének, néprajzának szociológiai, szociográfiai fel- térképezése és videotechnika segítségével történő megörö­kítése. Az ötlet születéséről a Gu­lyás testvéreket kérdeztük az alapozó tábor utolsó napján. — Nagyon régi kapcsolat köt bennünket Gödöllőhöz, szinte minden filmünknek volt itt bemutatója, ankétja, ismernek itt bennünket. Egyik ilyen találkozás alkalmával került szóba, milyen érdekes lenne, ha a helyi értékeket, hagyományokat össze tudnánk gyűjteni, mintegy lenyomatot készítve a jövőnek. így szüle­tett meg a filmszociográfiai műhely létrehozásának gondo­lata. A szervezők május táján meghirdették az elképzelést, nyár folyamán pedig befutot­tak a jelentkezések. Az alapo­zó táborban végül húszán je­lentek meg. — Milyen céllal rendezték meg az egyhetes tábort? — A tényleges munka meg­kezdése előtt szükség volt egy olyan intenzív szakaszra, amely lehetőséget ad a kölcsö­nös ismeretszerzésre. Egyrészt a tábor tagjai ismerkedtek a technikai alapokkal, a szocio- film lehetőségeivel és műfa­jaival, másrészt mi tájékozód­hattunk arról, mire képesek a résztvevők. — És mire képesek? — Reményt keltő a csoport, nemcsak lelkesedésük, hanem produktumaik alapján is. A programok között ugyanis nemcsak tanulás — ismerke­dés a technikával, filmelem­zés, előadások hallgatása — szerepelt, hanem forgatási gyakorlat is. A gyakorlatok témájául az önkormányzati választásokat jelöltük meg: végigkísérjük, dokumentáljuk a folyamatot a készülődéstől a választás napján át az azt követő időszakig. Négy cso­portban dolgoztak a tábor tagjai, különböző helyszíneken — pártoknál, munkahelyeken, a tanácson — jártak. Az el­készült anyagot végignézve az a véleményünk, hogy vannak benne olyan részek, amelyek egy végleges, bemutatásra ke­rülő filmben is megállják a helyüket. — Elégedettek a csoport összetételével? Hasonlóra szá­mítottak? — A helyszínből adódóan gondoltuk, hogy főleg főisko­lások jelentkeznek. így is lett, ők teszik ki a társaság zömét, ugyanakkor van köztük tizen­éves tanuló és középkorú mér­nök is. A fiatalok, mint kide­rült, kevés dokumentumfilmet láttak életükben — a hiányt sok filmélménnyel igyekeztünk pótolni. Reggeltől késő estig tartottak a vetítések, ankétok, elemzések, értékelések, úgy­hogy zsúfolt hetet tudhatunk magunk mögött. — Sa folytatás? — Szeptember közepétől kéthetenként — időnként gyakrabban is — találkoznak majd a jelenlegi tábnrosok, akkor már a műhely tagjai­ként. — Pillér — « t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom