Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-29 / 229. szám
10 1990. SZEPTEMBER 29., SZOMB AT „Äz erkölcsi tartás belém ivódott ” NE ISMÉTELJÜK MEG A MÜLT HIBÁIT Anyai nagyapám egyszerű, de jó eszű ember volt, az a típus, aki a legszorongatottabb helyzetekből is kivágja magát. Tolna megyei sváb családból származott, itt tanult ácsmesterséget. Mikor megkapta a segédlevelet, elindult világot látni. Aztán letelepedett Pesten, az Illatos utcában volt jól menő fatelepe. Sikeres vállalkozó volt, de megmaradt mértékletesnek. Ezt a mértékletességet a szivarjai példázták. Irtó büdös, rossz szagú szivarokat pöfékelt, pedig akkoriban, amire én visszaemlékszem, már — vagy még — telt volna jobbra is. Ez a szivar számomra jelkép maradt. A bölcs, okosan gazdálkodás jelképe. A „holnap is nap lesz”, vagy a „több nap, mint kolbász” bölcsesség megnyilvánulása. Szerintem nemcsak az ő, de minden jól prosperáló, patinás cég alapjait ez a szemlélet tette szilárddá, ezért tudtak száz-százhúsz évet megérni. A fenti reflexiókat Bálint Csabától hallottam egy helyzetelemző interjú során, Bálint Csaba 49 éves, közgazdász és nyomdaipari mérnök, tizenkét éve^ áll a Da- basi Nyomda élen. Egyszer már találkoztunk, már írtam róla. Akkor, arra a kérdésemre, hogy sikeres embernek tartja-e magát, igennel válaszolt. — Nekem a munka sikerélmény, s amit eddig, a munkámon keresztül elértem, úgy érzem, siker. Nem az önelégültség mondatta vele ezeket a szavakat, hanem az a tudat, hogy valóban becsületesen, lelkiismeretesen dolgozott. Sok más, akkoriban kinevezett vezetővel ellentétben, őt nem jeniről ültették a kis vállalat nyakára. Kinevezték, megbízták, de csakis a szakértelme alapján. Vezetése alatt a nyomda felfutott, gazdaságosan működik, az ország legjobb közepes nagyságú nyomdái közé tartozik. Most, 1990 szeptemberében korántsem olyan magabiztos, mint akkor volt. Mint ahogy más sem az, aki első számú vezető. □ Mennyire stabil a helyzete, mennyi az esély, hogy megmarad? — Semmivel sem több, mint másnak. Tudomásul kell venni, hogy hiába kapaszkodók a székembe az eddigi eredmények jogán, ha valaki úgy dönt, hogy alkalmatlan vagyok, az új szemlélet centrifugális ereje kirepít innen. □ Ugyanígy a centripetális erő is érvényre juthat. Nem törvényszerű. hogy minden vezetőt lecseréljenek. — Én is ebben bízom. A korrekt megítélésben. Az észszerűség azt diktálja, hogy az elmúlt évek tevékenységét, az eredményeket, az elvégzett munkát tekintsék mércének, s ne szubjektív tényezők alapján döntsenek. □ Mit ért szubjektív tényezők alatt? — Például azt, hogy kinevezésemhez annak idején az MSZMP jóváhagyása volt szükséges. Ha ez bűn, úgy a jelen vezetők 95 százalékát nem erősítik meg a beosztásukban. Köpködnek az ilyesfajta nyilatkozatok, amelyek nyugtalanságot keltenek, és elvonják a figyelmet a legfontosabbról, a gazdasági munkáról. Nagy kár, hogy hivatalos helyekről nem hangzik el cáfolat. A vállalat helyzetével, gazdálkodásával és a személyemmel kapcsolatban is véleményezésre . jogosult felügyelőbizottság valamikor Mérsékelt, ellenőrzött privatizálás Lavinaveszély nélkül Hogyan tovább, igazgatók? Hazánk megközelítőleg 340, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által alapított, vállalati tanács irányította gazdasági egységénél a tisztségükben megerősített igazgatók visszakerülhetnek bársonyszékükbe, a bizalmat nem kapott vezetők helyét pedig majd elfoglalják a kiírt pályázatok győztesei. Lesz-e egyáltalán idejük, alkalmuk dirigálni cégüket? Ezt azért kérdeztük az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium szóvivőjétől, tanácsadójától, Kardos Antalné- tól, hiszen köztudott, a szóban forgó vállalatokat minél előbb privatizálni kell. A tisztségükben megerősített vagy a meg nem erősített igazgatók helyére lépő új irányítók legfontosabb feladata az lesz, hogy kiszervezzék maguk alól a vállalatot, hogy okosan vezényeljék végig a privatizáció bonyolult folyamatát. — Sikerül ez majd? Hiszen úgy vélem, az igazgatók érdekeltsége az, hogy helyükön, vállalatuk élén maradjanak. Ha én egy bársonyszékben ülő vezető lennék, elszabotálnám a privatizációt. — Azért kell ezt a folyamatot a vállalati tanácsnak és a minisztérium képviselőjének is szemmel tartania — mondja Kardos Antalné. — Mi mérsékelt ütemű és ellenőrzött privatizálást akarunk. A' privatizálás során képességeit bizonyító igazgató pedig miért ne kapjon helyet a privatizált vállalatnál is? — Apropó, vállalati. tanács. Egy ilyen testület is lehet ellenérdekelt az átalakulásban. — Ez esetben előfordulhat, hogy a szóban forgó vállalatot államigazgatási felügyelet alá vonjuk. — Parlamentünk a közelmúltban megszavazta, hogy anyavállalatáról könnyebben leválhassanak az önálló egységként is működni képes kisebb gazdasági egységek. Készült felmérés arról, hogy milyen mértékű lesz ez az önállósulási törekvés? S ha esetleg sok gyárrész, esetleg műhely akar leválni, nem fordulhat elő, hogy a megválasztott nagyvállalati igazgatók egyszerre csak azt veszik észre, hogy már csak egy kft. élén állnak? Nem teszi ez kérdésessé az egész vállalati tanácsi igazgatómegerősítési folyamatot? Kardos Antalné válaszából kiderül, hogy a kisebb egységek önállósodása korántsem oly könnyű, hogy lavinát indítson el gazdaságunkban. Ha egy részleg el kíván szakadni anyavállalatától, ezt csak akkor teheti, ha legalább egy esztendőre biztosított működése, van alapanyaga, megrendelése, de nincs alaphiánya. Ez pedig már csak azért sem könnyű, mert a leválni kívánó részleg nemcsak a javakat, hanem a vállalat terheit is magával cipeli, az esetleges adósságot is. Persze arányos mértékben, s eme arányosság igazságát a vállalati tanács mérlegeli. — Egy nem túl jól működő vállalat tanácsa azonban bolond volna elengedni egy életképes, esetleg a cég húzóerejét jelentő részleget, s elgáncsolja a leszakadni akarókat. — Ha a vt nem szavazza meg egy egység leválását, akkor az kérheti a Vagyonügynökség vizsgálatát. Ha az ügynökség sem találja alkalmasnak a szóban forgó egységet az önálló gazdálkodásra, akkor még tárgyalással, egyezkedéssel rendezhetik vitájukat a felek. De ha úgy tapasztaljuk innen a minisztériumból, hogy egy vállalati tanács sorozatban húzza ki a szőnyeget a leválni akaró részlegek lába alól, akkor lehetséges, ebben az esetben is fontolóra vesz- szük a vállalat államigazgatási felügyelet alá vonását. —tbe— októberben kerül kinevezésre. Azt nem tudom, hogy milyen szempontok alapján kezdi munkáját, tehát csak találgathatok, és nem zárhatom ki, hogy még mindén lehetséges. Bálint Csabának igaza van, minden lehetséges. Épp a napokban hallottam, az egyik vállalat igazgatójának azt rótták fel, hogy túl szigorú. Egyetértek az elhangzott válasszal: a fegyelem betartása és számonkérése nem azonos az oktalan szigorúsággal. □ Milyen érzéssel áll fel, ha felállítják? — Csalódottan, A rendszer- váltás egy sarkalatos ígérete az volt: nem ismételjük meg a múlt hibáit. Eddigi szakmai munkámért nyugodtan vállalom a felelősséget, de ha ismét, mint a múltban többször is, egyéb szempontok kerekednek felül, akkor nemcsak az így menesztett vezetők lesznek méltánytalanul áldozatok, hanem az az ország gazdaságára nézve is tragikus következményekkel járhat. □ A félreállítás mindenkit nieg fog viselni. Azt is, akit okkal, azt is, akit méltatlanul sepernek az asztal alá. Mit tart súlyosabbnak, az ezzel járó anyagi veszteséget, avagy az önérzet traumáját? — Egy vállalatba nem csak pénzt lehet befektetni. Nekem beleépült a Dabasi Nyomdába az egészségem egy része, a már meglévő gyomorfekélyem és a holnapi infarktusom is. Az embert elsősorban az egzisztenciális célok hajtják. □ Lehet ilyen bizonytalanság közepette eredményesen dolgozni? — Muszáj ! A legkritikusabb időszakban vagyunk, most. kell megalapozni a jövő. éve*.. Üzletkötések, élőszerződések, anyagbeszerzés, árajánlat- kérés, beruházási terv — hogy: csak néhányat említsek a problémákból. Ennek csupán úgy lehet eleget tenni, ha az ember tudatosan ' kikapcsolja önmagából a bizonytalanság érzését, egyszerűen nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz akkor, HA ... Lazítani már csak azért sem szabad, mert annak 540 ember inná meg a levét jövőre. □ Az elején úgy jellemezte a nagyapját: okosan rágta a ceruza végén. Mennyit örökölt ebből az okosságból az unoka, milyen elképzelései vannak, ha a centripetálif erő jut érvényre? — Vagyis ha maradok. Nos. Sokat töprengtem azon, vajon hol is hibázott a pártállam gazdaságpolitikája. Szerintem a régi struktúrából nem az okosság hiányzott, hanem a rugalmasság. Ezt viszont a felülről érkezett irányítás folytotta el, a vállalati vezetők gondolkodásának és cselekvőkészségének a gúzsba kötése. Rövidre fogva a kérdést, sokunkat leszoktattak az önálló gondolkodásról, és mert ez egy kényelmes helyzet volt, sokan nem is ágáltak ellene. Ezen szerencsére már túl vagyunk. Akinek van, használhatja a saját fejét is. Engem a privatizációban rejlő lehetőségek érdekelnek, ennek segítségével szeretnék, előbbre lépni idehaza, és közelebb kerülni a nyugati piachoz. — Elképzeléseimről írtam egy javaslatot, melyet meg- küldtem a miniszteremnek. Ebben kértem, támogassa nyugati partnerek tőkebevonását, ez az egyetlen biztos módszer, ami alapja lehet a továbbfejlődésnek, és egyben a piachoz való jobb igazodást is elősegíti. Olyan partnerekre van szükség, akik tőkét, gépet és megrendelést is hoznak. Ilyen vállalkozásba állami vállalat esetében egyetlen tőkés partner sem fog beszállni. Tehát végig kell járni a privatizáció különbifeő stációit, s eljutni a részvénytársasági formáig. A témához tartozik, s ez is benne van Bálint Csaba tanulmányában, a magyar össz- nemzeti jövedelem egy százalékát a nyomda adja. □ Kevésnek tűnik, holott európai átlag. A fejlett tőkés államoknál sem haladja meg az 1,4 százalékot. — 'Nálunk az össznyomdai termékek 22-24 százalékát a könyv adja, Ausztriában vagy az NSZK-ban csak a 10 szá zalékot. Amiből az is következik, hogy a könyvkiadás relatíve szűkebb piacra számíthat. Odaát aligha érvényesül a nálunk még mindig létező „könyvet a dolgozó kezébe” szemlélet. A szemlélet egyelőre megmaradt — szubvenciók nélkül —, ma már csak a tankönyveket dotálják. — Lényeges kéfdps a létszám. Nyugaton az összriyom- dák 2-3 százaléka dolgozik 100 fő feletti létszámmal, zömük —’70-75 százalék — 10 fő alatt van. Ezzel szemben nálunk a 10 fő feletti létszám a jellemző, itt is érvényre jutott az iparkoncentrálási törekvés. □ Gondolom, ez nem azt jelenti, hogy a Dabasi Nyom dúljál sok kicsi nyomda lesz? — Ha tőlem függ, ebben a felállásban maradunk. (~j Engedjen meg egy utolsó kérdést. Családja van, serdülő gyerekei, akikért felelősséggel tartozik. Ezzel szemben — ha nem is mondja ki — rátenyerel önre is egy nagyfokú bizonytalanság. Ha most felkínálnának egy biztos, jól : jövedelmező állást, felállna ebből a székből ? — Megint csak a nagyapámra kell hivatkoznom, akitől nemcsak körültekintést, de erkölcsi tartást is igyekeztem tanulni. A példája nyomán belém ivódott szemlélet nem engedné, hogy önként félreáll jak. Ha megtenném, joggal marasztalhatna el a kollektíva, rossz bizonyítványt állítanék ki önmagámról. Matula Gy. Oszkár DURKÓ GÁBOR GRAFIKÁJA Ml KERÜL A MÉRLEG SERPENYŐJÉBE? Dönteni sohasem tartozott a könnyű dolgok közé. S hogy mennyire így van ez, azt akkor érti meg az ember, ha négyszemközt kérdezi meg a vállalati tanácsok tagjait: milyen érzés igazgatót választani? Leszavazni azt, akit éveken át esetleg csak beosztása miatt süvegeitek meg? „Nem szeretem, mert ahogy a latin mondja: sine ira et studio, azaz részrehajlás nélkül kell dönteni. S milyenek is vagyunk, amikor mérlegelünk, a szakmai kérdések mellett olykor előtérbe tolakodik néhány kellemetlen emlék: akkor éppen igazságtalannak vélt, vagy valóban igazságtalan döntések. Merthogy embernek születünk, s nem gépeknek. Ám hogy mégse essünk a részrehajlás hibájába: szerencsére többen vagyunk. S olyanok is, akik csak a termelés sorsát meghatározó intézkedések során találkoztak az igazgatóval," Azon bán léhet-e Olÿânkor részrehajlás nélkül dönteni, amikor mindenki tudja, hogy hoszú éveken át csak díszvendégek kíséretében száguldott át az igazgató az üzemcsarnokon? Az irodaházig gördült vele a gépkocsi, s csak a bennfentesek tudták: megérkezett a diri! A tpbbiek haja színét éppúgy nem ismerték, mint termetét vagy arcvonásait. Ma ez is mérlegelésre került. S azok a termelési értekezletek. amikor a konkrét problémákra lényegi válasz alig-alig hangzott el. mindössze annyi: „majd megoldjuk, elvtár- sak ... Ez az egyik véglet, s ide a kövesebbek sorolhatók. Mert azért az utóbbi tíz-egynéhány esztendőben már igencsak a szakmai felkészültség, az iskolázottság nyomott a latban kinevezéskor. S a derékhad, az úgy a negyvenes éveikben járók döntő többsége — akik úgymond viszonylag „régi igazgatók” — már a szakmában is fel tud mutatni valamit: a hozzáértést. S épp ezért hangzik el négy- szemközt: „mindenáron nem kell újat választani”. S ugyanakkor, mielőtt a verdikt megszületne, megfogalmazódik a vállalati tanácsülésen is, hogy az a döntő, amit Letett az asztalra. Ahogyan megszervezte a munkát, ahogyan kiépítette a partneri kapcsolatokat, ameny- nyit ért a szakmához, amelynek irányítására hivatott, s amelyre az igazgatói cím eddig jogosítványt adott. Először, másodszor, harmadszor ezt mérlegelték. Persze a személyhez fűződő, az emberi kapcsolatokra oly jellemző tulajdonságok is szerepeltek. Együtt kerültek a mérleg serpenyőjébe. s így dőlt el, nehéznek, vagy könnyűnek találtatott-e a jelölt. S az érintettek? Sokan fáztak tőle, hiszen nehezen megszerzett funkciók sorsáról határoztak szinte (Milanà tok alatt. B á rs őri ÿ s zék ek • s z â b ad ül t a k fel, kártyavárként omlott össze a korábban a minisztériuhr által is támogatott státus valamennyi szimbólumával egyetemben. De a vesztesek vannak kevesebben. A szakemberek maradtak. Azok, akik képesek kihúzni a vállalat szekerét abból a kátyúból, amelyben az értékesítés diktálta körülmények hirtelen változása miatt megfeneklett. S nemcsak erre képesek, hanem a piaci törvényekhez is alkalmazkodni, azaz annak megfelelően átalakítani a termékszerkezetet, új vevőkört keresni, partnerek után kutatni, eladhatóvá tenni az árut. Bár az utóbb felsoroltak kevésbé gyors, látványos eredményt kínálnak, ám a kinevezési ciklus végén, a következő megmérettetésnél ezek is számításba jönnek. Csak hozzá kell szokni: a cím, a rang nem holtomiglan-holtodiglan járandóság. Meg kell azért dolgozni, s naponta bizonyítani az alkalmasságot. De úgy, hogy más szintén hozzáférjen a munkához, a szervezéshez s a maga területén a vezetéshez is. Varga Edit «70 DURKÖ GÁBOR GRAFIKÁJA V •9
