Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

1990. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT 3 Nyugatra nyit a SZIM Fejlesztő Rt. Beszűkült a hazai piac Eladták a furái kastélyt Egy luxusszáiló tervei Az IBUSZ Vállalkozási Igaz­gatósága eladta a túrái Ybl- kastélyt. Az utazási iroda nem­csak idegenforgalmi szolgálta­tásokat nyújt, tevékenységi köre már ingatlanközvetítésre is kiterjed. Vállalkozási igaz­gatóságuknak nem az egysze­rű ingatlanok eladása a felada­ta, hanem a kastélyok eladását közvetíti. A fővárostól negyven kilo­méterre fekvő túrái kastély a magyar kastély építészet egyig legszebb alkotása, amely az el­múlt században, 1883-ban, Ybl Miklós tervei alapján készült. A neoreneszánsz stílusú épület nem védett, hosszabb ideje ki­használatlanul áll. Állagát a szakemberek még jónak, elfo­gadhatónak, felújításra érde­mesnek találták. Az ezerkétszáz négyzetméter alapterületű kastély három- szintes, eredetileg 98 helyisége volt. A település víz- és elekt­romos hálózatára rá van kap­csolva, valamint a kiépített szennyvíztárolója is jó állapot­ban van. Amikor jó egy éve a Szer­számgépipari Művek gyárai részvénytársaságként kezd­tek tevékenykedni, Halásztel­ken is némi szorongással te­kintettek a jövőbe, jóllehet bíztak a prognózisokban, mi­szerint: az önállóságban rej­lő tartalékok egyben a tal­pon maradás biztosítékai is. Az eltelt idő eredményei iga­zolták a várakozást. Mint dr. Jakkel Ottó, a SZIM Fej­lesztő Rt. elnök-igazgatója el­mondta: nyereséggel zárták az elmúlt évet. Ez önmagában jó hír — de mindebből közel sem lehet abszolút biztos ga­ranciákat kiolvasni az elkö­vetkező időre. A neheze, a megkapaszkodás ideje, a pia­ci versenyben való megméret­tetés valójában most kezdődik. Azt ugyanis tudni kell, hogy a szerszámgépgyártás, bár nem periférikus iparág, szin­te teljesen elvesztette hazai piacait. Sőt nincsen fizetőké­pes kereslet a szocialista ve­vők körében sem. Az egyet­len út: betörni a rendkívül igényes nyugati piacra. Ahhoz azonban, hogy ebben a relá­cióban komoly értékesítési le­hetőségeket szerezzen egy cég és piaci pozíciókhoz jusson, a szó igazi értelmében verseny- képes terméket kell gyárta­nia. A SZIM Fejlesztő Rt.-ben már hosszú évek óta fáradoz­nak a szerkezetváltáson. En­nek eredményeképpen tudták eladni megmunkáló központ­jaikat az USA-nak, Iránnak és az NSZK-nak. Többek kö­zött ez is hozzájárult, hogy a nehéz belföldi értékesítési le­hetőségek ellenére is például a debreceni Gördülőcsapágy Mű­vek tömeggyártásra automa­tizált kivitelű gyűrűeszterga- gépet rendelt a halásztelkiek­től. E folyamatnak azonban nincs — és ma különösen nem lehet — vége. Nagy követke­zetességgel kell a fejlesztési feladatokra összpontosítani, mert a piacszerzésnek ez az egyik meghatározó tényezője. Ám csak az egyik útja. Az eladási kör bővítésének, a megkapaszkodásnak új alter­natívái is kínálkoznak, ennek egyike a vegyes vállalat ala­pítása. Egy NSZK-cég tanúsít nagy érdeklődést a halásztelki SZIM Fejlesztő Rt., iránt. Már aláírták a szándéknyilatkoza­tot. A jövő persze — a vegyes vállalati perspektívától füg­getlenül is — egy sor aktuá­lis tennivalót ad a halásztel­kieknek. Nevezetesen, bőví­teni kívánják a termékválasz­tékot, racionalizálják a ter­melést és a fejlesztést, s csök­kentik, illetve arányaiban ja­vítják a létszámot. V. Ê. CsaiádéleSntexés a kisdiákok kárára Az IBUSZ Vállalkozási Igaz­gatósága egy ázsiai cég számá­ra közvetített, amely a kas­télyt és a hozzátartozó tizen­egy hektáros ősparkot eredeti formájában kívánja helyreál­lítani. A kastélypark egyéb­ként szerves része Túra terü­letének, nagy részét régebben körülkerítették. A tranzakciót az Állami Va­gyonügynökség jóváhagyta. A szakemberek szerint a kas­télyból exkluzív szállodát le­het építeni, amely üdülőszálló­ként, sőt a későbbiekben gyógyszállóként is üzemeltet­hető, a túrái termálvíz haszno­sításával. Ugyanis az épülettől két és fél kilométer távolság­ban pevcenkint 5-600 liter, ho-j zamú, kilencven fokos, magaá fluortartalmú víz tör a fel­színre. Ezt egyelőre csak me­zőgazdasági célra hasznosítja a helyi termelőszövetkezet. M. I. Szatyorban a szajrékaja Sötétedik lassan, az iskolák napközistermeiből már az utolsó gyerekekért szállingóz­nak az elkésett szülők. Azok a nebulók, akik késő délutánig bent üldögélnek, szomorúan látják, hogy már a konyhai dolgozók is régen hazamentek. Lassan lépkedtek az asszonyok kifelé, teli szatyraikkal majd beleszakadtak a cipekedésbe. A gyerekek is tudják, de az is­kola vezetése is, hogy ilyenkor az ételmaradékot viszik haza táskáikban, sőt néha még na­gyobb tejeskannákban is. Nem lenne ez baj. ha valóban csak a maradékot vinnék. Sokak szerin-t-azonban- azért -kapnak a gyerekek olyan kicsiny ada­gokat az iskolában, hogy ez a bizonyos maradék minél több legyen estére. A törzskönyvezés lehetősége A Celladam csökkenti a fájdalmat A Celladam-ügy lassan olyan szekérhez kezd hasonlítani, amelyet két ló kétfelé húz. Csoda-e, ha a kocsi nem moz­dul, vagy legalábbis alig. A Népjóléti Minisztériumban tegnap tartott sajtótájékozta­tón nagyjából ez derült ki. A kocsi természetesen a Cella­dam nevű szer, amelyet to­vábbra sem nevezhetünk gyógyszernek, ugyanis hivata­los bejegyzése, törzskönyvezé­se a hatásvizsgálatok befeje­zéséig várat magára. Az egyik ló ez esetben a szer feltaláló­ja, Kovács Ádám, a másik pe­dig a hatásait vizsgáló, törzs­könyvezési, bejegyzési jogkör­rel megbízott Gyógyszerkutató Intézet és famulusa, a Biofarm. A zavart növeli, hogy a köz­vélemény egy kalap alá veszi a Celladamot mint gyógyászati szert, amely kúpok, cseppek és injekciók formájában a gyógy­szerkutatók felségterülete, és a Celladam-tesztet, amely bizo­nyos vérvételi és elemzési el­járást jelent. Ez utóbbitól a gyógyszerkutatók elhatárolták magukat. Tart tehát a kötél­húzás a gyógyszerkutatók és a feltaláló közt. A gyógyszerészeti vizsgáló­dások ellenére a Celladam- teszt folytatja útját például Pest megyében is. Különösen Gödöllő és környéke jár elöl a tesztelés alkalmazásában, tud­tuk meg Sós Lászlónétól, a helybeli vöröskeresztes titkár­tól. Gödöllőn és a hozzá tarto­zó 24 településen idén nyáron sikeres volt a Celladam-tesz- telés. Akkor 370 lakos jelent­kezett önként a vérvételből és -elemzésből álló szűrésre. A nagy érdeklődés miatt most ősszel megismétlik az akciót, amelyben újabb 400 személy részére teszik lehetővé a vizs­gálatot. Az eddigi tapasztala­tok azt mutatták, hogy a Cella­dam nyomán javult a Pest me­gyeiek immunológiai szintje. A kedvező hatásról számolt be a sajtótájékoztatón Szabó Sándor, a szer hatáskutatásá­val megbízott cég, a Biofarm egyik igazgatója. Mint mondot­ta, a gyógyszerészeti kutatá­sok a Celladamról már bebizo­nyították, hogy lassítja a da­ganat kifejlődését, csökkenti a beteg fájdalmait. Hatása a morfiuméhoz hasonló, sőt a morfiumról leszoktatásra is al­kalmasnak bizonyult. Har­madsorban elősegíti a más rák­ellenes szerek számára a sej­tek hozzáférhetőségét, csökken­ti a kezelés nyomán kialakuló hajhullást, valamint javítja a vérképet. A Celladam-vizsgálat pilla­natnyilag nem tart a gyógy­szerré nyilvánítás küszöbén, de haladnak a kutatások a törzskönyvezés felé. A látszó­lagos lassúság ellenére mégse higgyük, mondotta a Gyógy­szerkutató főigazgatója, Pál Tamás, hogy egy helyben to­pognak. Az adminisztratív buktatók egy részét, sikerült elhárítaniuk a bejegyzés elől, sőt biztató távlatok nyíltak a nemzetközi gyógyszerkutató szervezetekkel és a Közös Piaccal való kapcsolatban is. Kocsis Klára Tóka Zoltán, a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya közgazdasági csoportjának munkatársa elmondta: az egyik élelmezésvezető bejelentést tett náluk. Kimentek ellen­őrizni, és az öltözőszekré­nyekben nemhogy maradékot, hanem még frissén vételezett nyersanyagokat, tojást, cuk­rot, tésztát is találtak. Ezek tehát be sem kerültek a kony­hába, meg sem főzték, hanem vitték egyenesen haza. Tehet­ték, hiszen egy szatyorvizsgá­lat „ólyánnyirá; gusztustalan lé­pés, hogy senki nem vállal­ja. A helyi tanács dolgozója nem mer odamenni,- hogy mu­tasd' meg a táskádat, a me­gyének pedig nem feladata az ilyenfajta ellenőrzés. Marad tehát minden a régiben. Igaz, pár évvel ezelőtt Nagy­körösön a gazdasági vezető vette a fáradságot, és meg­szervezett egy ellenőrzést, amikor az asszonyok kivonul­tak az iskolából. Mindenkit visszakísértek, és felkértek, álljon a maga táskája mellé. Amit akkor ott találtak...! Le is váltották az egész csa­patot, tehették, mert ott állt az ajtóban a következő gárda. — Az asszonyok azzal ér­velnek — mondom Tóka Zol­tánnak —, hogy fizetésükbe mindez bele van kalkulálva. Nyílt titok, hogy ugyanolyan ez, mint az orvosoknál a há­lapénz. — Ha pár adagnyi ételma­radékot hazavinnének, de va­lóban maradékot, amit a gye­rekek már repetának sem esz­nek meg, akkor természetes, hogy efölött mindenki sze­met hunyna. De hogy már a nyers élelmiszert is kilopják az ételből...! Ami a fizetésüket illeti, az valóban kevés. Ám ha össze­hasonlítjuk, hogy egy pedagó­gus, aki évekig tanult a dip­lomájáért, tízezer forintot visz haza, a szakképzetlen, éppen csak nyolc általánost végzett konyhalányok pedig hatezret, hát erre igazán nem lehet rá­fogni, hogy ebbe a lopás is bele van kalkulálva. Más kér­dés, hogy megélni nem lehet ennyiből, valamennyiüket job­ban kellene fizetni. Az azon­ban semmivel sem magyaráz­ható, hogy valaki a kis gyere­kek ételadagján megspórolt élelmiszerrel egészítse ki jö­vedelmét. Természetesen ezzel az írás­sal nem azt szeretnénk su­gallni, hogy a gyerekek azért éheznek az iskolában, és a közétkeztetés azért olyan si­lány, mert a konyhai dolgo­zók kispórolják az ételből a tartalmat. Mindenki tudja, hogy ennek számos más, és sokkal összetettebb okai van­nak. Ugyanakkor, talán éppen azért, mert ennyire rossz a helyzet, mert ennyire kevés a pénz, a szakértelem, oda kel­lene figyelni azokra a dol­gokra, amelyeken saját erőből is változtatni lehet. Legalább az a kevés kerüljön a gyere­kek elé az asztalra, amit ezek­ben a nehéz időkben elébük tudunk tenni. Szegő Krisztina Ki, hol, kire, hogyan ? Bár részletekben közöltük lapunkban a választással kap­csolatos tudnivalókat, ezek leglényegesebbjeit — azoknak, akik nem olvasták volna, vagy nem emlékeznek — is­mét közreadjuk. Dr. Luczai Zsuzsanna, a megyei válasz­tási munkacsoport jogásza so­rolja: — Minden választásra jogo­sult állampolgár megkapta a kopogtatócédulát, az értesítést, így tudhatja: ő szavazhat. S azt is — mert e lapon rajta van —, hogy pontosan mikor, és hol, ugyanis feltüntették a szavazókor címét is. Fontos ismeret: most mindenkinek az állandó lakóhelyén kell vok­solnia, hiszen a lakóhely ön- kormányzatát választják. — Ugyancsak összefügg a másik két kérdés, nevezetesen, hogy kire és hogyan lehet sza­vazni. Külön kell választani az úgynevezett kislistás (10 ezernél kevesebb lelket szám­láló) és a népesebb települé­seket. — Aki kislistás településen voksol, kétféle szavazólapot kap majd. Az egyiken a pol­gármesterjelöltek neve lesz, a másikon pedig valamennyi he­lyi önkormányzati képviselő­jelölté. A szavazás módja egyszerű, a polgármesterjelöl­tek közül mindenki kiválaszt­ja azt az egyet, akire a sza­vazatát akarja adni, s a neve mellett lévő üres körbe X vagy -f- jelet tesz. A képviselője­löltek közül pedig annyit kell kiválasztani, ahány tagja lesz a képviselő-testületnek. Ez a szám ugyancsak szerepel a szavazólapon, s ugyanannyi karikába kell X-et vagy +-et tenni, a jelöltek neve mellé. A 10 ezernél népesebb te­lepüléseken szintén kétféle szavazólap lesz. Az egyik a ■hA hét hírebü MG-I NŐK Magyar—amerikai atomenergetikai megállapodást írtak alá Budapesten. 9 Szombathely fogadta a Hae- matológiai Társaság XIII. kongresszusa résztvevőit. % Tudományos fórumot rendeztek Pécsett, Politikai és önkormányzati elnevezéssel. ® Békés városa volt a helyszíne a VII. országos népi építészeti tanácskozás­nak. 9 Fogászati kiállítás nyílt a fővárosban, Dental ’90 elnevezéssel. ® A hét híre az is, hogy Balatonszép- lak adott otthont az európai agrár nők kongresszusá­nak. Furcsa, mert sokak előtt is­meretlen ténye a régmúltnak. Ezer és ezer esztendők távolá­ból felbukkanó régészeti lele­tek éppúgy, mint a természeti népek körében gyűjtött isme­retek azt bizonyítják, hogy az első földművelők a nők voltak. Nem a férfiak. Azok vadász­tak, hordaháborúkat vívtak, avagy éppen — ha volt zsák­mány — tort ültek. A lányok, az asszonyok pedig próbálkoz­tak az ismeretlennel: a föld szolgálatra fogásával. A ho­gyanra fényt vet egy Henne­pin nevű páter 1683-ból szár­mazó naplója, amely szerint a sziu és csipevé indiánoknál „A tavakban nagy mennyiségű vad vízirizs terem, amelyet se nem vetnek, se nem müvei­nek.” Igen,, a nők első próbál­kozása az ún. aratónépek gya­korlatában öltött testet. A ter­mészet kínálta a lehetőséget: éltek azzal. Ami vadon meg­termett, azt learatták. Honfoglaló elődeinknél is a nők teendője volt a földdel foglalkozni. Ahogyan minden nép esetében, mely vállalko­zott a föld művelésre, kimutat­ható ugyanez. A hangsúly, mint az eltérő szedésmód mu­tatja, a művelésre jut. Héro­dotosz számol be róla, hogy a (neki is) régi-régi egyiptomiak hatalmas tömegben aratták le a lótuszliliomot, a napon meg­szárított növényt lisztté őröl­ték, és a lisztből kenyeret sü­töttek. Ez a készen kapottnak a hasznosítása. Amikor azon­ban — az időszámításunk előtti ötödik évezredben — már vetették az árpát és úgy várták az aratást, az a föld­művelés nyitánya. Ezer és ezer évek teltek el, ám a nők maradtak földközel­ben. Ma a megye mezőgazda­ságában és erdőgazdaságában kenyeret keresőknek a negy­ven százaléka leány és asz- szony. Ennek a 33 ezer főnyi seregnek a hetven százaléka fizikai foglalkozású. Ami érzé­keltetheti, a változó társadal­mi formációk ellenére is a nők ilyen értelmű terhei alig köny- nyebbedtek, bár természetesen más jellegűek, mint voltak fél évszázada, avagy érmen fél év­ezrede. Az a mai fogalom te­hát. amit hivatalos iratodban, összesítésekben úgy jelölnek, hogy mg-i nők (azaz mezőgaz­dasági foglalkozású nők), egy­szerre mutatja fel a múltat és a jelent. A múltat Déldánl ab­ban, hogy az említett 33 ezer fős tábornak a megyében képviselő-testületi tagnak jelöl­tek nevét tartalmazza. Ez a lap egy-egy településen belül kü­lönbözik választókerületen­ként. Szavazni ugyanúgy kell, mint a polgármesterre, tehát egy jelöltet választhatunk ki. A másik lap egyforma az egész városban, vagy nagy­községben; ezen a listát állító pártok és társadalmi szerveze­tek (valamint — tájékoztatá­sul — a listán szereplő első öt személy) neve olvasható. A lényeg az, hogy a pártok, a társadalmi szervezetek közül válasszunk ki ugyancsak egyet, s az ennek megfelelő körbe tegyük a jelet. (Polgármes­tert, az ilyen településeken az önkormányzat megválasztott testületé választ majd, így itt nincs polgármesteri szavazó­lap.) — Előfordulhat, hogy a pol­gármester-választásnál, vagy az egyéni választókerületben mindössze a két százaléka, nem tévedés, a két százaléka tölt be középvezetőinél maga­sabb posztot, ugyanakkor nagy csoport a segéd- és betanított munkásoké... Más tekintetben sem köny- nyebb, egyszerűbb az agrár nők helyzete. A foglalkoztatá­si csúcs 1982-ben volt a me­gyében, akkor 125 ezer em­bernek adott kenyeret a me­zőgazdaság és az erdőgazdál­kodás. A jelzett időpont óta elvánszorgott — elszaladt? — években ötvenezerrel csök­kent ennek a tábornak a lét­száma. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az elsők között a nők kerültek gazdaságon kí­vülre, illetve a megtartottak azok lettek, akik rossz java­dalmazás fejében is vállalták a nehéz, a kedvezőtlen felté­telekkel társuló munkát. A kizsákmányolásnak sokféle fo­kozata van. Kár lenne szépí­teni a dolgot: ez is azok egyi­ke. Jövőt jelző értéke van a ta­pasztalatnak: évek óta folya­matosan zsugorodik a mező- gazdasági foglalkozású nők között a harminc év alattiak aránya a megyében. Ma nem éri el a tizennyolc százalékot sem, holott volt időszak, ami­kor túlhaladta az egyharma- dot! A csökkenés azt mutat­ja, nem kényszerült bármi áron a mezőgazdaságba a leány vagy asszony, volt vá­lasztási lehetősége. Kérdés s nem könnyű kérdés, a jövő­ben mi lesz a helyzet, hiszen a foglalkoztatási lehetőségek rohamos szűkülése, a termelő- szövetkezetek körüli bizonyta­lanság elsőként a nőket sújtja. Kérdőjel ma még az is, va­jon a farmergazdaságnak ne­vezett (de valójában attól a jelenlegi feltételek között erő­sen különböző) egyéni gazdál­kodás felerősödése miféle munkamegosztást hoz az asz- szonyok, leányok számára. Ag­godalmaikat érzékelteti az a tapasztalat, amely szerint a tsz-tagok között elsősorban a nők azok, akik a megújult és megmaradó közös mellett van­nak. Amit aligha konzervati­vizmusuk diktál, sokkal in­kább az a génjeikben hordott ösztön, amely a minden nap enni kell szerény biztonságát nehezen adja fel az esetleges többért, ami bizonytalan. Az mg-i vagy ha úgy tetszik, az agrár nők holnapja tehát tíz­ezrek számára lesz válaszút. Mészáros Ottó csak egy név szerepel a sza­vazólapon. A jelet akkor is oda kell tenni, ha egyetértünk a személyével, ugyanis a hiányzó jel ellenszavazatnak minősül! — Mindenki csak személye­sen voksolhat. Aki munkakép­telen, beteg, azt saját kérésé­re felkeresik a szavazatszám­láló bizottság tagjai a mozgó­urnával. Azok, akik jogosul­tak szavazni, de rosszul lát­nak, vagy más ok akadályoz­za őket, igénybe vehetik kí­sérőjük segítségét. Segíthet a lap kitöltésében a szavazat- számláló bizottság két tagja is. (Azért kettő együtt, hogy a hamisításra ne lehessen mód.) A kitöltött szavazóla­pokat borítékban kell az ur­nába dobni. — Végül: A szavazás konk­rét helyi lebonyolításának ügyében kizárólag a helyi sza­vazatszámláló bizottságok az illetékesek! A jelöltek maguk személyesen nem, s a pártok is csak megbízottak révén ve­hetnek részt e bizottságok munkájában. A voksolással kapcsolatos kifogásokat is a bizottságoknál (a helyinél, a területinél, s harmadfokon a bíróságnál) tehetik meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom