Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-21 / 222. szám

1930. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK 3 Valamennyi cukor azért lesz. A sarkadi cukorgyárban az idén a szokásosnál jóval hamarabb kezdték cl a cukorrépa feldol­gozását. A meleg miatt hamarabb megérett répa cukortartalma a várakozással ellentétben jónak mondható, mennyisége azonban elmarad az elmúlt évi mögött. Az idén 330 ezer tonna cukorrépát terveznek feldolgozni, a kampány a becslések szerint 110 napos lesz. Felvételün­kön a cukorgyár laboratóriumában ellenőrzik a répa cukortartalmát. A mérések 12,4-12,6%- os cukortartalmat mutatnak. Ipartestületek megyei szövetsége A vagyonra várnak Mozgalmas napokat, heteket élnek át szeptemberben a kis- iparosoCr. Alig egy bő hete, szeptember 10-én, alakította meg 209 ipartestület az IPOSZ-t, s máris készülnek a jövő heti küldöttgyűlésükre. Ezek után cseppet sem meg­lepő, hogy a hét elején a KIOSZ Pest megyei titkársága is meg­tartotta Érden küldöttgyűlését. Mint utóbb kiderült, ez egy­ben alakuló ülés is volt, hi­szen a huszonnyolc működő ipartestületből tizennyolc úgy döntött, továbbra is szükség van egy megyei szervezetre. A jogutód az Ipartestületek Pest Megyei Területi Szövet­sége nevet kapta. Megválasz­tották a tisztségviselőket is. Az elnök Szikriszt József visegrádi építési vállalkozó lett, az alelnökök pedig Rom- sics Sándor és Pataki János budaörsi, illetve érdi iparo­sok. Ök társadalmi munkában teljesítik megbizatásukat. Bi­zalmat kapott Urban László volt titkár is, aki hétfőtől már az ügyvezető igazgató. A régi-új igazgató elmond­ta, hogy alaposan megfogyat­kozott központi létszámmal — tizenöt helyett már csak öten maradtak — vágnak neki a feladatoknak. Arra számíta­nak, hogy sok munkájuk lesz, így egy-két jól képzett szak­emberre még szükségük vol­na. Ingyenes és térítésmentes szolgáltatásokat nyújtanak majd a hozzájuk forduló ipa­rosoknak. A szövetséghez tar­tozó ipartestületeknek térítés- mentesen adnak segítséget a különböző adminisztrációs munkák elvégzéséhez, a könyvvitel, adóbevallás, költ­ségvetés elkészítéséhez, az anyagbeszerzéshez. Fizetniük kell viszont a hirdetések, a kül- és belföldi tanulmány­utak szervezéséért, az oktatá­sért, a gépi könyvelésért. A szövetség fenntartásához a befolyt tagdíjból az iparos­testületek is hozzájárulnak. Hogy hány százalékot szánnak erre, ezt még nem döntötték el. Az igazgató elmondta, el­sősorban nem ebből, hanem a marketing tevékenységükből kívánnak megélni. Jelenleg is több külföldi céggel tárgyal­nak, amelyek a magyar ipa­rosoknak kínálnak megrende­léseket. Az érdi összejövetelen is szóba került a KIOSZ vagyo­nának felmérése. Romsics Sándor budaörsi kötőkisiparos maga is részt vett a bizottság munkájában. Egyelőre hivata­los végeredmény nincs, talán a jövő heti országos küldött- gyűlésen már konkrétumokat is hallhatnak az iparosok. Bár sokan ebben sem bíznak, mondván, a felmérés munká­jában sok hozzá nem értő em­ber is résztvett. Egy biztos: az ipartestületek még nem kapták vissza vagyonukat. H. É. A légynek nem árt, de az intézetnek igen Kőfaragó „gyerekfaragó" Két napja hiába próbálok kapcsolatot teremteni a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetőivel. A főorvos úr és helyettese aranyhalként siklik ki a nem neki font hálómból, üzenetemet, hogy a pomázi GYIVi és az igazgató. Sima Antal ügyében keresem őket, átadta a titkárnő, de amióta tudják, milyen ügyben járok, mintha még inkább nem akaródzna a beszélgetés. Nem így Kertész Péterrel, a Magyar Nemzet újságírójával, aki éppen akkor ült ez ügyben a fő­orvos úrnál, amikor engem még idöpcntegyeztetés miatt sem kap­csoltak be hozzá telefonon. így számomra nem marad más, mint hogy a sajtó nyilvánosságát segítségül híva tegyem fel kérdéseimet, ami­ket amúgy is az olvasók elé akartam tárni. Igaz-e, hogy már 1988 má­jusában Kerekes András igaz­gatóhelyettessé történt kine­vezésének idején Kerekes úr olyan hiányosan és rendetle­nül adta át Pomáz nagyköz­ség pártfogol tjainak anyagát, hogy ezzel Utódja, Kulcsár Já­nos pártfogó nyolc hónapon keresztül nem tudott mit kez­deni? Igaz-e, hogy a Kulcsár János segítségére siető Rutkay Imre nyugdíjas vezetőtanár el­len az akkor még megbízott igazgató. Sima Antal retorzió­hadjáratot indított, majd ami­kor Rutkay Imre 25 pártfogolt anyagát átvizsgálva észveszej­tő hiányosságokat tárt fel, az intézet megbízott igazgatója nem hosszabbította meg szer­ződését? Igaz-e, hogy amikor Rutkay Imre a pomázi pártfogói mun­ka gyakorlatában észlelt hi­bákról tájékoztatta Sima An­talt, ő így válaszolt: teljes mértékben megbízik Kerekes Andrásban, mert az olyan em­ber, aki a légynek sem árt. Igaz-e, hogy Sima Antal kö­telességének érezte az intéze­tet és a gyermekvédelmet meg­védeni Rutkay Imrétől, aki úgy egyébként számos magas szakmai kitüntetést kapott, többek között éppen az inté­zetvezető javaslatára? Igaz-e, hogy Kerekes And­rásból — nyomban a GYIVI- hez kerülése után — 25 hiva­tásos pártfogó munkájának irányításával, ellenőrzésével megbízott csoportvezető (ké­sőbb igazgatóhelyettes) lett, és Sima Antal javaslatai alapján kapott sorozatosan magas ju­talmakat, rendkívüli fizetés- emeléseket? Igaz-e, hogy Gyurmán Tibor éveken keresztül az orruknál fogva vezette feletteseit, mun­kaköri kötelezettségeit vétke­sen megszegte, de Sima Antal javaslatára mindezek után mi­niszteri ktüntetésben része­sült? Szeretném megtudni azt is, hogy a Rutkay Imre által 1989 januárjában papírra vetett hiápyosságok (elégtelen adat­kezelés, a pártfogói jelentések hiánya, új pártfogók kineve­zésének elmulasztása, a párt­fogói tartalmi, módszertani munka rögzítésének elhagyá­sa, a minden jogalapot nélkü­löző, tehát törvénysértő gya­korlat) után mit tett Sima An­tal, azon kívül, hogy a bíráló elemzést készítőt eltávolította az intézetből? És mit tett a megyei tanács egészségügyet felügyelő elnökhelyettese azon kívül, hogy Sima Antalból ki­nevezett igazgató lett? Mikor vizsgálták utoljára és milyen eredménnyel a Pomázi Tanács gyámügyi, szociálpoliti­kai csoportjának tevékenysé­gét? Milyen szakmai segítséget adtak a GYIVI-nek azon a mintegy 800 ezer forinton kí­vül, amelyet az intézet a tár­sadalmi pártfogók jutalmazá­sára fordíthat megyeszerte? Tudomásom szerint az ere­detileg kőfaragó szakmunkás­ból a GYIVI igazgatójává avanzsált férfiú az elmúlt hé­ten lemondott az igazgatói be­osztásáról: mondván, nem akar szívinfarktust kapni. Igaz-e, hogy ő és kis csapa­ta a gyermekvédelmi munkát tanulmányozandó Izraelben és Dániában járt, de vajon e ta­nulmányúton tapasztaltakból milyen, valóban célravezető módszereket honosítottak meg az intézetben? Elképzelhető-e, hogy Sima Antal azért állt fel oly hirte­len a székéből, mert nem volt valami eredményes a „gyer­mekfaragás”, s forrónak ítél­tetett a talaj a talpa alatt? Lehet-e rossz a közérzete Sima Antalnak azért is, mert az intézet nevében furcsa üz­leteket kötött egy építőipari kisszövetkezettel, amelynek vezető beosztású emberéhez rokoni szálak fűzik? Szerettem volna továbbá ar­ra is választ kapni, hogy sike­rült-e a közös megegyezés alapján új helyet találni az in­tézetnek, merthogy a pomázi Teleki-kastély egyöntetű vé­lemény szerint nem alkalmas épület a GYIVI számára? S végül: megtörténhetett-e, hogy a Pomázi Tanácson 1989 elején mégtartott kerekasztal- megbeszélés írásos megállapo­dása ellenére, az eleddig álla­mi tulajdonú, tanácsi kezelé­sű Teleki-kastélyt — amelyre igényt tart az új önkormány­zat —, nemrégiben átjátszot­tak a Pest Megyei Tanács tu­lajdonába? Annak ellenére, hogy az emlékeztetőt, misze­rint nem lesz változás a keze­lői jogban, dr. Cink József, Pomáz vb-titkára, Balázs Gé­zemé, a megye egykori elnök- helyettese és a részt vevő pár­tok képviselői is aláírták? Tudom, hogy az itt feltett kérdésekre vélhetően nehéz a válasz, hiszen sem Felmérei. sem Ajtay doktor urak nem voltak még akkoriban a me­gyei tanácsnál vezető pozíció­ban. De a kocka forgandó, az egészségügyet egykor felügye­lő tanácselnök-helyettes már nem dolgozik a hivatal, köte­lékében. Ügyiratainak java ré­sze tehát csak az egészségügyi osztályon lelhető fel, netán az irattárban. A tanácsi munka szolgálat. Az újságírás is az. De miért tesznek különbséget a doktor urak a szolgáló és szolgálóleány között? Fazekas Eszter A fenyőharaszti Podmaniczky-kastély udvarán mutatták be az első vállalkozók, Pajor Kálmán és Kocsmár Attila vadonat­új járművét (Erdősi Ágnes felvétele) A TERVEZETTNÉL NÉGYSZER TÖBBE KERÜLT Kudarcaink a Hungaroringen Az elmúlt egy-két évben sokkal inkább az állami va­gyon átrendeződése, illetve szétaprózódása következett be, mintsem az ipari privatizáció: e folyamat érdemi kiteljesedé­séhez még meg kell teremteni a jogi és infrastrukturális hátteret. E megállapítás az Állami Számvevőszék tájékoz­tatóján hangzott el, ahol első­ként a vállalatok társaságala­pítási tevékenységéről számol­tak be az illetékesek. Mint vizsgálatuk során meg­állapítást nyert: a közel ezer társaságalapítás céljai és in­dítékai nem térnek el jelen­tősen a minisztériumi, illetve tanácsi alapítású vállalati körben. Általában a pénzügyi válság, az életképtelcnség fel­ismerése s a pótlólagos forrá­sok keresése jelenti az oko­kat. Jellemző az is: mivel a vállalatok számára előnyösebb volt, az átalakulási törvény hatályba lépését követően is a társasági törvény alapján módosították szervezetüket. S hogy az ellenőrzés tapasz­talatait összegezve, mi az, amit kifejezetten hangsúlyozni kell? Mindenekelőtt azt, hogy az állami tulajdon lebontása nem történik egyik napról a másikra, annál is inkább, mert törvényi előfeltételek garantálják e folyamatok fel- gyorsulását. A mai helyzetre jellemző ugyan némi pozitív elmozdulás, vannak kibonta­kozást biztosító feltételek, de mindez még nem hozta meg a termelésben s annak produk­tumában a várt eredményt. Ehhez mindenekelőtt egy át­fogó, a jogi és a közgazdasági szemléletet ötvöző törvény megalkotására lesz szükség. Elmarasztalható az a felü­letesség is, ahogyan a Nem­zeti Színház felépítését szol­gáló pénzforrásokat kezelték az elmúlt időszakban: a szám­vevőszék ellenőrzése — ki­emelten a közadakozásból és nyilvánosan meghirdetett gyűjtésekből származó forrá­sokra összpontosítva — egy sor gondatlanságot tárt fel. Itt is hiányzott a megbízható irá­nyítás és ellenőrzés, az eljárás során gyakran megszegték az alapvető állami előírásokat, jogszabályokat, a számviteli és pénzügyi rendet. A tapasz­talt hiányosságok miatt az Ál­lami Számvevőszék a szemé­lyes felelősség kivizsgálását kezdeményezte. Ugyancsak befejeződött a Hungaroring építéséhez és üzemeltetéséhez felhasznált költségvetési pénzforrások el­lenőrzése is. A komor tény: 1990 végéig több mint egymil- liárd forintot fordítanak e cél­ra, amiből a költségvetési for­rások 800 millió forintot tesz­nek ki — a tervezettnek több mint négyszeresét. Az okok feltárását illetően a számve­vőszék megállapította: a több­letráfordításokat a beruházás megfelelő előkészítésének hiá­nya, a költségek alultervezése s az ellenőrzés hiányosságai Manapság naponta értesü­lünk arról, hogy új vegyes vállalat vagy kft. alakul. Re­mélhetőleg ezek az újdonsült házasságok hasznosak is lesz­nek hazánknak, export és im­port tekintetében is. Csütörtö­kön délelőtt Versegen a Chemolimpex vendégházában sajtótájékoztatót tartott az Intersilo Kft. A vegyes válla­lat tagjai: az NSZK-beli Kari Schmidt cég ötven százalék­ban, a Chemolimpex negyven­kilenc és a Chemoldansas egy százalékban. A Karl Schmidt cég Európa egyik legnagyobb ömlesztettáru-szállítója. Több mint 450 speciális kocsival rendelkezik. Magyarországon két évvel ezelőtt nyitott irodát, Barcelo­idézték elő. Igen sok szabály­talanság történt; az állami költségvetésből igénybe vett pénzforrások közel hetven százaléka szabálytalan volt, a ráfordítások kimutatását 1989- ig nem is követelték meg. Sajnos a Hungaroringbe fektetett nagy értékű állami vagyon megtérülésének felté­telei bizonytalanok, az üze­meltetése mindeddig vesztesé­ges volt. Végső soron a tagvál­lalatok érdektelensége, a sza­bályozatlanság, a parciális ér­dekek előtérbe kerülése, s a vállalkozói tevékenység kez­detlegessége az. amely ténye­zőknek betudható a kudarc. Mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy a ráfordítások megtérül­nének. s nem jelentős az or­szág idesenforgalmában je­lentkező közvetett haszna sem — ezt csupán becsléssel lehet­ne valószínűsíteni. V. Ê. na, Milánó, Bécs, Antwerpen, Dower és Lyon után. És hogy eredményesen dolgoztak és fuvaroztak, az is bizonyítja, hogy 1988-ban, a nyitás évé­ben 150, 1989-ben 400 és eb­ben az évben, most szeptem­ber közepéig számítva máris 400 különböző export- és im­portfuvart bonyolítottak le magyar és külföldi cégektől. Elsősorban különböző mű- anyagipari termékeket szállí­tanak, de a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnak is fuvaroznak. Magyarorszá­gon már a magánfuvarozók is szerződést kötöttek a Kari Schmidt céggel, hogy a nevét jelző ömlesztettáru-tartállyal részt vegyenek az export- és importfuvarozásban. Koppány György Fuvaros házasság Testvérváros ? Az utóbbi években, különö­sen az elmúlt hónapokban egyre több település veszi fel a kapcsolatot környező or­szágbeli városok, falvak lako­saival. A megye kis és nagy települései egyaránt szívesen tekintgetnek Nyugatra és Ke­letre. kapcsolatteremtő szán­dékkal. A Dunakanyar festői szépsé­gű táján fekvő Dunabogdány- ban most az a hír járja, hogy nem véletlenül, a közelgő helyhatósági választások előtt vendégeskednek Németország nyugati részéről érkezettek. A községben azt beszélik, hogy a helyi tanács elnöke magánismeretségét felhasznál­va, szeretne testvérvárosi kap­csolatot teremteni egy Stutt­gart környéki kistelepüléssel. Értesüléseink szerint a pártok és társadalmi szervezetek he­lyi vezetői ezzel nem értenek egyet. Sőt írásban szólították fel az elnököt — aki jelöltként indul a választásokon —, hogy ne folytasson tárgyalásokat az együttműködésről. Szerintük ugyanis a tanácselnök, mint­egy választási fogásként, a maga népszerűsítésére hasz­nálná fel ezt a hirtelen jött le­hetőséget.. Hogy a kapcsolatot felve­szik-e a német Leutenbach- hal, azt egyelőre még nem tudni. Azt viszont rebesgetik a faluban, hogy a vendégek, akik között a német település polgármestere is jelen van, ma, azaz pénteken este fél 6 órakor tervezik aláírni a kap­csolat dokumentumait. i. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom