Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

Fontos a gyerekek szellemi gyarapodása Elkezdődött a visszaszámlálás Elkezdődött a visszaszámlálás. Szinte már csak órák vannak hátra a becsengetésig. Minden oktatási intéz­ményben lázasan készülődnek. Három iskola igazgató­ját faggattuk a tanévkezdés örömeiről és gondjairól. Sági Ferencné (közgazdasá­gi szakközépiskola): — Két­ségtelen, az előző évekhez ké­pest derűsebb a hangula­tunk. A korábbi esztendők­ben mindig terem- és peda- gÖgushiány nehezítette az in­dulást. Örvendetes, hogy in­tézményünk áprilisban elkez­dett bővítése . befejeződött. Négy kis és egy nagy terem lett kialakítva. Utóbbi akár két osztály befogadására is alkalmas. Napjainkban a bú­torozásnál és a gépterem be­rendezésénél tartunk. Az idén szerencsére csupán egy-két pedagógusállás maradt üre­sen. Az idegen nyelv oktatásá­hoz most sincs elég kolléga. — Tizenkét osztály műkö­dik nálunk: igazgatási-ügyvi-> teli, számviteli-gazdálkodási, valamint számítástechnikai és programozó ágazaton. Az anyagi helyzetünk nem lesz jobb, mint eddig volt. Annál is inkább, mert az új rész be­rendezése jelentős összeget emészt fel. Az áremelések igencsak rontják az esélyein­ket, kevesebbet tudunk vásá­rolni. Nagyon meg kell fontol­ni, hogy mire kívánunk kültP- ni egyetlen fillért is. — A hitoktatásnak semmi akadálya. Az elkövetkezendő napokban derül majd ki, hogy milyen az érdeklődés. Annyi bizonyos, hogy a dél­előtti órarendben nehezen képzelhető el a megvalósítás. Mi tagadás, nem könnyű tanév előtt állunk. Különösképpen, hogy sok a bizonytalanság. Nem tudjuk még, hogy átke­rülünk-e a Munkaügyi Mi­nisztériumhoz. Gond a fel­nőttoktatás is, amelynek iga­zából nem látjuk a jövőjét, Végül is nincs okunk a ke- sergésre. Várjuk, hogy végre megszólaljon a csengő. Tóth Mihály (Kossuth Gim­názium) : — Nálunk bizony akad egy-két zavaró tényező. Hiányoznak tankönyveink is. A történelem és filozófia úi tantervét még nem adták ki. Ezért egy ideig áthidaló meg­oldásként — a tanári szabad­sággal élve — e tantárgya­kat kinek-kinek saját elképze­lése szerint kell tanítani. A meghirdetett állásokra a várt­nál kevesebben pályáztak. Két új kollégát üdvözölhetünk a testületünkben. Az idegen nyelvek oktatásánál — diák­jaink kívánságához igazod­va — az angolra helyeztük a hangsúlyt. Átmenetileg nem kis nehézséget jelent, hogy a német szakos kartársnő fizetés nélküli szabadságra ment. Öli! — Egyelőre a nyolcosztályos gimnázium bevezetéséről csak álmodozhatunk. Ugyanis az elképzelés többszöri miniszté­riumi tárgyalás után megre­kedt. Ez a program biztosan eltolódik egy-két évvel. Alig­ha mondok újat azzal, hogy szerényebbek az anyagi fel­tételeink. Sok múlik azon, hogy lesznek-e ismét áremelé­sek. Amennyiben nem, akkor talán elég lenne a pénzünk. A beszerzéseket mindenkép­pen korlátozni fogjuk. Egyéb­ként egy energiaár-emelés számunkra súlyos következ­ményekkel járna. — Nálunk már az előző év­ben is volt hitoktatás. Ez a folyamat nem szakad meg. A lelkészek többségével beszél­tünk. Szeptember 3-a és 7-e között jelentkezhetnek az ér­deklődők. Ettől a tanévtől bi­Olcsóbb, mint a tégla Vályogkészítők a határban * Jászkarajenö határában bal­lakunk a vásártér felé. Az út S mentén néhány csenevész fa, § beljebb tehenek legelésznek ^ békésen kérődzve, a tikkasztó ^ hőségben. Némelyek már jólla- i kottán árnyékba hevenedtek. ® Delelnek. A táj a vásártér után vál­tozik. Az egykori rétként hasz­nált sík területet mély árkok határolják. Mindenfelé két-há- rom méter mély gödrök, föld- hányások. És emberek. Fürdő­nadrágban, szemellenzős sap­kában, félmeztelen dolgoznak. Mit csinálnak? Nem minden­napi foglalatosságot űznek. Vályogot vetnek, vagyis készí­tenek. Ügy mint ezer évvel ez­előtt. Nincs semmiféle gép, az ember két kezére, erejére, szakértelmére és szorgalmára van hagyatkozva. Megállunk egy öreg Wartburg közelében. Kiss Ferenc könyékig sáros. — Mi kell a jó vályoghoz? — Agyag, sár, víz és szalma. — És mióta csinálja? — Már 1956 óta. Tavalyig volt iparom. Visszaadtam, mert a munkakönyvembe nem írták be, hogy mit csinálok. Mosta­nában az Árpád Tsz-ben szék­lábkészítő bedolgozó vagyok. De amikor ráérek, jövök vá­lyogot készíteni. Mellette szép rendben már kétezer darab kész vályog szá­rad a tűző napon. Egy hónap alatt készítette. Naponta száz­kétszáz tégla kerül ki a keze alól. — Lehetne több is, de a for­gócsontom rakoncátlankodik. Nehéz munka ez. A vizes agyagot is nekem kell kiter­melni két-három méter mély­ről. Ásó, kapa, lapát és a for­mázó az összes szerszámom. A Camel-sapkás férfi köz­ben két öklével gyömöszöli a szalmás sarat a sablonba. Kell egy kis mellékes, mert öt gyer­meket nevelt fel, és a legki­sebb fia most szerelt le a ka­tonaságtól. De kinek kell ma­napság a vályog? — Újra divat lett. Bár Ka­rán soha nem szorult háttérbe. A házak nyolcvan százaléka vályogból készült. Igencsak hálás építőanyag. A vályogház télen meleg, nyáron hideg. Jó­magam most egy tószegi meg­rendelőnek dolgozom. Három­ezer darabot kért. Hat forint darabja. Sokkal olcsóbb, mint a tégla, és még jobb is. A terü­let a szövetkezeté. A vevő ezért darabonként egy forintot fizet az Árpádnak. Csönd és nyugalom üli meg a kiégett, sík tájat. Kissen kí­vül még hatan serénykednek 100-200 méterrel távolabb. Egyedül van, de nem unatko­zik Kiss Ferenc. Sokat gon­dolkodik a világ sorának ala­kulásáról, és néha a rádiót is bekapcsolja az autóban. Oly­kor a szomszédja is megjele­nik. Egy Erdélyből áttelepült férfi, kinek munkájáért ő vál­lalt kezességet. Ha megszom­jazik, hideg forrásvizet kor­tyol a demizsonból, ha korog a gyomra, hazaszalad ebédelni. A maga gazdája. Reggel előbb megeteti az állatokat, és nyolc óra körül lát a vályogkészí­téshez, az ősi mesterséighez. Este hatig szokott munkálkod­ni. Van ám piac, egyre több vályogot igényelnek az embe­rek. Viszik innen Szolnokra, Nagykörösre, Tiszáké cskére, sőt még Törökszentmiklósra is. Ezért Sándor nevű fia is el­tanulta a vályogkészítés mes­terségét. — Egész Kara környékén itt van a legjobb agyag. Ha egy­másfél hét alatt kiszárad a vá­lyog, olyan kemény lesz, hogy ömlesztve is szállítható — bi­zonygatja búcsúzóul a vályog­készítő. Visszafelé ballagva a falu felé, gumikerekes lovas kocsi hagy el bennünket. Valakinek vályogot visz. — Cyi, te Cukor — csőr dit a ló nyakába a gazda. A paripa ügetésbe kezd. A kocsi végén felirat: Robur. Nos. egy Robur nem cam­moghat, és a vályogot bizonyá­ra már várják egy építkezésen. Hiába, nem mind rossz, ami régi... Rozgonyi István zonyos oktatáspolitikai elvek tisztázódását várom. Hiszek abban, hogy a leendő Önkor­mányzatban stabillá válik a közoktatás. Mert valamennyi bizonytalanság némiképp le­csapódik az intézményben is és zavarja a munkánkat. Holott a társadalom felemel­kedéséhez fontos, hogy az is­kolák magas színvonalon te­gyék a dolgukat. Nagygyör Árpád (Táncsics- Iskola): — Szerencsére min­den üres állást sikerült be­tölteni. Hat fiatal, képesített pedagógus jött hozzánk. Mi már tavaly elkezdtük az ide­gen nyelv oktatását. Kilenc ta­nulócsoportnál az angolt, ket­tőnél pedig a németet tanít­juk. A volt orosz szakos kar­társainkra vár ez a feladat, akik közben szorgalmasan ké­pezik magukat a nyelvtan­folyamon. Sajnos a tárgyi fel­tételeink korántsem javultak annyira kedvezően. Örültünk, hogy a Gamesz elvégeztette o festési munkálatokat. A tan­eszközvásárlásra 180 ezer fo­rintos keretünk lesz. Bízunk abban, hogy segít e gondun­kon a szülői kezdeményezés­re létrehozott alapítvány. tűi; — Reméljük, hogy a nagy önállóság nem viszi tévútra az oktatásunkat. A nevelőink eléggé felkészültek ahhoz, hogy ezt az átmeneti idősza­kot úgy használják ki, hogy a tanulók tudását gyarapít­ják. A történelemkönyveket várhatóan csak októberben kapjuk meg. Gondolom, a városi történelmi munkakö­zösség instrukciókkal segíti majd a pedagógusainkat. A lelkészi hivatalokat megke­restem. Természetesen támo­gatjuk a hitoktatást. Az óra­rendbe viszont 'Sajnos képte­lenek vagyunk beiktatni. — Jómagam igazgatóként most debütálok. Éppen ezért talán érthető, hogy nagy vá­rakozással készülődöm. Ügy látszik, semmi olyan gondunk nincs, amit ne lennénk képe­sek magunk megoldani. Érzé­sem szerint tovább öregbít­hetjük az iskola eddigi jó hír­nevét. Ehhez persze kölcsö­nös bizalom lesz szükséges a kollégáimmal. Egy biztos, a gyerekek szellemi gyarapodá­sa a legfontosabb számunkra. F. F. Amikor megszólalnak a csengők Munkájuk minősege is változik „Fontos társadalmi érdek fű­ződik ahhoz, hogy a rendszer­váltásból következő átmeneti­ség lehetőleg ne zavarja meg az iskolai életet. Közös erőfe­szítéssel meg kell óvnunk az iskolát a direkt politikai be­avatkozásoktól, főként az öt­letszerű intézkedésektől. Az átalakulás az iskolákban csak fokozatosan, szabályozott rend szerint, az érvényes jogszabályi keretek között mehet végbe.” A fentieket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fo­galmazta meg a közoktatás irányítói és a nevelőik számá­ra. A szeptember 3-án kezdő­dő 1990—91-es oktatási évben megszáll bennünket az újra­kezdés reményekkel teljes öröme, és bizonyos szorongás is az előttünk álló — soha nem volt feladatok nehézsé­geitől. Bizakodhatunk, mert az oktatásban nem kell többé a pedagógusokra erőltetett eszméket tanítani, meggyőző­désük ellenére képviselni. A nevelők egyéniségére, saját hi­tére van most szükség — mi­ként Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási mi­niszter is hangsúlyozta a kö­zelmúltban. Mert néhány nap múlva már másként kell ok­tatni és nevelni az iskolapadot koptató nebulókat, akár alap­fokról, akár középfokról van szó. Cegléden hétfőn öt álta­lános iskolában mintegy 4200 diák kezdi meg tanulmányait. Négy belterületi és a külterü­leti iskolában nyolc tagiskola található a vái’os peremén a Körösi úttól a Budai útig. Üj szelek fújdogálnak a város legpatinásabb középiskolájá­ban, a Kossuth-gimnázium- ban is. Az 540 diák oktatási feltételei különösebben nem javultak, a tantestület is alig változott, hiszen két új nevelő állt munkába. Viszont Tóth Mihály igazgató és nevelőtár­sai remélik, hogy az önkor­mányzati irányítás alatt mun­kájuk minősége is megválto­zik. Apropó, változások! Mi lesz más a közoktatásban, mint eddig volt? Adott a lehetőség Módosult az 1985-ös oktatá­si törvény. Megjelentek az egyházi iskolák. Az iskolák önállóságát segítheti az a tör­vényi intézkedés, amely lehe­tővé teszi, hogy a feladatkö­rükbe nem tartozó nevelési - oktatási tevékenységet megál­lapodás alapján, ellenszolgál­tatás fejében, vállalkozás ke­retében lássanak el. A vállal­kozó iskoláknak ily módon lehetőségük nyílik, hogy a gyermekek és szülők igényei­nek megfelelően külön szol­gáltatást nyújtsanak, illetőleg saját bevételhez jussanak. Megszűntek azok a korlátok is, amelyek a kötelező órák szá- máhan megkötötték az igaz­gatók kezét. Az új rendelkezé­sek értelmében az iskolák maguk dönthetnek arról, hogy milyen tevékenységet kell el­látni pedagógusi munkakör keretében, mit lehet beszámí­tani a kötelező óraszámba és miért jár külön díjazás a pe­dagógusnak. Maguk dönthetnek Újszerű a rendeletekben, hogy az iskolán kívüli nyelv- tanulást, illetve nyelvtudást az iskola — megfelelő teljesít­mény esetén — elismeri. Új­donság, hogy az orosz nyelv oktatása nem kötelező. Az is­kolák lehetőségeiktől függő­en felelősen maguk dönthet­nek a nyelvoktatással kapcso­latos helyi megoldásokról. A miniszter hatályon kívül he­lyezte a történelemtanterve- ket mind az általános, mind a középiskolákban, továbbá a bevezetés a filozófiába és a társadalomismeret, tantárgyat a gimnáziumokban, valamint a politikai gazdaságtan tan­tárgyat a közgazdasági és kereskedelmi szakközépisko­lákban. Helyettük tantárgy­ként elkészült az a tematika, amely a ma időszerűnek ítélt tananyagot tartalmazza. A te­matikát szeptember közepén közvetlenül megkapják az is­kolák. Az általános iskola 8. osztálya számára elkészült egy ideiglenes tankönyv, amely az 1945 utáni történelmi esemé­nyeket is feldolgozza. Minden középiskolának a gimnázium negyedik osztálya számára ké­szített történelemtankönyvet ajánlják a szakemberek. Nem lehet vitás, hagy a fentiekben vázolt változtatások még nem jelentenek végleges megoldást, ezért a nevelők a kétes esetek­ben saját meggyőződésük, be­látásuk szerint kell hogy el­járjanak. Eldönthetik, hogy az adott témának milyen ér­telmezést adnak, jogukban áll bizonyos tankönyvi részletek elhagyása, új ismeretekkel va­ló kicserélése és kiegészítése. A hitoktatás bevezetése is újdonság az általános iskolák­ban — természetesen nem kö­telező jelleggel. Cegléden a katolikus, a református és az evangélikus hitoktatás gyakor­lása várható. A jelentkezések csak a hét végén zárulnak le, ezért végleges helyzetkép még nem alakult ki. Mindenki örömére Reméljük, hogy az új in­tézkedések mindannyiunk ja­vát szolgálják, örömét leli ben­ne diák, nevelő, szülő egy­aránt és gyarapodik a kimű­velt fők sokasága e hazában. (r. i.) na 99 Úton álló” gömbplatánoh És jöttek az erőművészek Cegléd egyik legforgalma­sabb és legmodernebb útja Széchenyi István nevét viseli. Valamikor az elegyes fák s a szép platánok helyén, a páros oldalon gömbjuharok, gömb- kőrisek és mélybordó myro- balánfák díszlettek, s még ma is van belőlük, már ahol a barbár pusztítók szeszélye meghagyta. Főleg a múlt év nyara óta a gömibjuharokat nem szere­tik. Hol kilenc, hol hét, hol öt, hol három fácskát törnek ket­té. De miért? Olyan sok a szép fa a városban, annyira rossz ezektől a kilátás, vagy netán bosszantó, hogy zajos veréb­rajok csivitelnek a lombjuk koronájában? Ki tudná meg­érteni az emberek lelkét? Fo­rintban sem olcsó mulatság hat-hét éves fák újratelepítése, legtöbbször három-négyszeres áron, mint amibe az eddigi ne­velésük került. Jobb sorsra lenne érdemes A Kölcsey téri — Gömbös László tervezte — ivókút jobb sorsra lenne érdemes. A kifolyókat elgörbítették, letördeltck, a kőcsészéket szemét te] szórták tele a „megpihenő” utasok. Noha va­lószínű, hogy a kijavítás után ismét megrongál nák, talán mégis érdemes lenne eredeti állapo­tát visszaállítani, esetleg más, védett helyre áttelepíteni (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Elmentek az újabb fácskák, mint lassan a csendesebb em­berek tenniákarása, kedve, mert mindig hasonlókkal ta­lálkoznak Cegléden. Valamikor a múlt évben Esterházy Péter remekbe szabott rövid írását olvasva a Hitelben, találónak véltem, hogy Ceglédet mint pejoratív jelzőt használta. Van benne valami, mert az Alföld népeiben sem általános a fák iránti gyűlölet, mint épp erre­felé. Ügy hírlik, új népdal van születőben. Iharfa, juharfa — ki gondolta, hogy ennyi em­bernek lehet szálka a szemé­ben és fejében ... Mindezt a szakember azért látja aggasztónak, mert a szá­raz években elpusztult fák kétszeresen nagy veszteséget jelentenek. A levegő magas kéntartalmáról nem is szólva, amely miatt a Szabadság tér platánfái tovább pusztulnak, a kevés eső miatt pedig az ifjí- tott példányok sem tudnak kellően hajtást hozni. Az őszi hajtás- és vesszővál-ogatás ezért nehéz lesz, de a még nem kezelt példányok draszti­kus visszavágása is ugyancsak elkerülhetetlen. Az eröművészeknek csak ennyit kellene mérlegelni, s akkor inkább a sportolást vá­lasztanák, vagy netán elnehe­zült öregeknek segítenének ezt- azt — ennyi energiával. (Surányl) A tábor már bezárta kapuit Június közepétől augusztus végéig mintegy 1350 gyermek és felnőtt üdült kilenc turnus­ban a Ceglédi Városi Tanács gazdasági ellátó szervezete ál­tal üzemeltetett b alatonszár- szói ifjúsági táborban. A tíz faházban egyszerre 150 nya­ralót tudnak elhelyezni, Rózsa Sándor gondnok vezetésével. A táborozok tíz napra 1050 fo­rintot fizettek be. Az üdül­tetés több mint kétmillió fo­rintba került. A bevétel csak másfél millió forint volt, ezért a városi és városkörnyé­ki tanácsok 600 ezer forinttal támogatták (az üdültetés ará­nyában) a nyaralókat. A szár­szói tábor augusztus 29-én be­zárta kapuit abban a remény­ben, hogy az új önkormány­zatok jövőre is gondoskodnak további zavartalan működésé­ről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom