Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

Man Már az árkot tisztítják Cegléden, a Kátal úton a Széchenyi úttól a Közgépig asz­faltozott kerékpárutat épített a Strabag Hungária Kft. a vá­rosi tanács megbízásából. A befejező munkálatok, a táblázás van hátra. Képünkön az út melletti vízelvezető árkot tisztítják (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Kétmilliós havi forgalom Az olcsóbbak a kedveltek Április 10-én, vagyis az esztendő századik napján új húsbolt, illetőleg hús­áruház nyílt Cegléden. La­punk az eseményről akkor tudósított is. Az áruházat az Opál és a PENOMAH sikeresen üzemelteti. A fel­felé kúszó árak ellenére is sikerült már az első hó­napokban a tervezett kö­rüli bevételt elérni: havi kétmillió forint. Mintaüzletről van sző, mint ahogy hangsúlyozta Cseh Márton üzletvezető, két mű­szakban 3—3 dolgozó látja el az összes feladatot. Az árukí­nálat rendkívül gazdag, hat- van-hetven ceglédi gyártású húskészítményt kínálnak, ezeknek a megnevezése: töl- telékes áruk. Ebből a leg­nagyobb a kereslet, vagyis az életszínvonal rohamos csökke­nését az üzlet forgalmi inde­xein szépen követhetjük. Sajnos, valódi slágerré vál­tak a száz forint per kiló kö­rüli cikkek. Tepertő, sült sza­lonna, hurkafélék, disznósajt és természetesen a belsőségek, mint a máj, vese, szív, lép, nyelv, tüdő alkotják a teljes forgalom 80 százalékát! Hol van már az az idő, amikor a kenyér, a tej és a hús ára po­litikai kérdés volt? A húsfé­lék áremelése előtt jól öltö­zött és derűs „fiúk” széledtek szét a szélrózsa minden irá­nyában, hogy „inját” gyűjt­senek be a „pórnép” hangula­táról, s reagálásairól... Mindez csak azért merült fel bennem, mert az öltözkö­déstől függetlenül, mindenki — ottjártamkor — olcsó áru­kat keresett és vett. Lassan kezdek aggódni, hogy mi lesz a sertéstarjával, a rövid- és a hosszúkarajjal, a felsállal, a bélszínnel, no meg a borjú­val ... ? Már most is bőséges­nek látszik az ellátás, számos hal és más húsos konzervféle- ség, valamint tésztaféleség és sokféle fűszeres termék kínál­ja magát a pultom A margarin mellett borok és többféle sör szintén megta­lálható a boltban. Korábban a kávén kívül virslit, debre­cenit is találtak a belépők, ezeknél nagyobb igény mutat­kozik a szárnyasokra. A kö­zeljövőben hűtőpultok kerül­nek az asztalkák helyére, s így a kacsa, a liba, a pulyka és a csirke előhűtött formá­ban is kapható lesz. Eddig csirkehúst csak fagyasztva kínáltak Cseh Márton és munkatársai, vagyis a profil­változtatás bizonyára eredmé­nyesnek látszik. További hónapok döntik el, hogy a fizetőképes kereslet e szép üzlet kínálatát tudja-e vagy éppen fogja-e egyáltalán méltányolni. Amennyiben nyugdíjasokra és pályakez­dőkre építkezik a forgalom­bővítés, azt hiszem, keserves hónapok elé nézhet a húsáru­ház. A keddi kedvezményes cikkek vásárlási akciója az utóbbi időben megtorpant, egysíkú lett a kínálat, már hetek óta csak ugyanazok a csontos füstölt cikkek kapha­tók. Friss és gusztusos áruféle­ségek, márványos húsok csá­bítóan kérkednek, kínálják ízüket. Remélhetőleg lesz ki­nek, mert egy recessziós idő­szakban igencsak nagy bátor­ságra vall húsüzletet nyitni. Az eddigi eredmények a bát­rakat igazolták. További hó­napok lesznek azonban a dön­tők, s bizonyára kedvelt üz­let is fog maradni, ha az ol­csó áruk a mai arányokban maradnak meg. Az árak mai színvonala, no meg a reform­étkezés szójacentrikus szemlé­lete talán sosem fogja ismét „politikai kérdéssé” varázsol­ni a húst, amelyből sokat en­ni legalább annyira káros, mint a fejlődő gyermekektől megvonni azt. A gazdag marhahúsválasz­ték, s a megígért szárnyasok korszerű kínálatra utalnak, amelyet bizonyosan a vásár­lók is meg fognak szokni. Tej- és tejtermékek, továbbá élő hal biztos nem kerül fel a listára, így az eddigi jó két­száz cikkben igyekezzék megkeresni minden vásárló a maga gusztusa és pénze sze­rinti húsárúit. (Surányí) Nem hiszem, hogy belevágnánk Befordultunk a célegyenesbe Manapság egy-egy család alaposan meggondolja, hogy építkezzen. Annál is inkább, mert akad jó né­hány elriasztó példa: anyagi csődről, megroppant egész­ségről, zátonyra futott házasságról. Akik mégis veszik a bátorságot, igencsak elimerést érdemelnek. Bangó La­jos, a Budapesti Közúti Igazgatóság ceglédi üzemmér­nökségének vezetője és pedagógus felesége a merészeb­bek közül való. — A kívülállók szerint, ha valaki napjainkban építkezés­re adja a fejét, az némiképp egyenlő az önpusztítással. En­nél talán egyszerűbb befizetni az OTP-lakásra. önöknél mi motiválta, hogy az előbbi megoldásra szánták el magu­kat? — Az, hogy kis családunk panellakásban élt, amit ki­nőttünk. A tanácsnál megje­lentünk, hogy szeretnénk el­cserélni. Kijelöltek bennünket az azóta már elkészült Rákó­czi úti zöld-sárga házakba. Ahol az akkori ajánlat 20 ezer forint volt négyzetméteren­ként. Ezt az ■ összeget bizony soknak találtuk. Meditáltunk. Osztottunk, szoroztunk. Végül arra a következtetésre jutot­tunk, amennyi-ben eladjuk a la­kásunkat, kölcsönöket veszünk fel, rengeteg munkával eny- nyiből kihozhatjuk a saját íz­lésünk szerint otthonunkat. Ugyanakkor a kertes háznak mindenképpen van egy vará­zsa. — Az Induláshoz két alap­vető dolog szükségeltetik: por­ta és sok-sok pénz ... — Az egykori lakásunkért kapott összegből jutott arra, hogy apósomék szomszédjá­ban megvegyük ezt a telket. Vettünk fel kölcsönt az OTP- től, mindkettőnk munkahelyé­től. Tehát az eladósodás felső határához értünk. A mi pén­zünkkel együtt a rendelkezé­sünkre álló összeg meghalad­ta az 1 milliót. — Manapság egy felkapott mestert szinte lehetetlen el­hívni. Miként oldották meg ezt a dilemmát? — Nagyon egyszerűen. Csak olyan szakipari munkát vé­geztettünk el, amihez semmit sem konyítok. Amíg a tető- szerkezetet el nem értük, mindent jómagam csináltam. Természetesen segéderőkkel, és nem utolsósorban a család komoly közreműködésével. Az persze relatív, hogy egy-egy mester sokat kér vagy sem. A mi pénzünkhöz mérten drá­gán dolgoztak. — Az anyagok beszerzése bűvészmutatvány? — Igen. Voltaképpen úgy terveztük, hogy két év alatt készülünk el annyira, hogy a ház lakható legyen, és beköl­tözhessünk. A mostani árak­hoz viszonyítva 1988-ban még igen kedvező összegekért si­került beszerezni a faanyagot, téglát, sódert stb. Ráadásul nem sürgetett bennünket az idő, hogy mindent azonnal megvegyünk. Ennek ellenére akadtak bosszúságok. Megren­deltük a cserepet — azzal, hogy a gyártó céghez elme­gyünk majd érte —, fél évre visszaigazolták. Hat hónap múlva aztán vaskos meglepe­tés ért, kapásból 17 ezret vesztettünk. A burkolólapnál egy másik alkalommal „csak” 13 ezret. — Hogy lehet az efféle gyűrődést viselni: itt bukók az áremelés miatt tizenhét-, amott tizenháromezret.. ? — Azt hiszem, erről a fe­leségemet kellene megkérdez­ni. Mert ő kénytelen elviselni engem. A munkahelyemen is akad bőven teendőm, s akkor ráadásként még itthon is szé­pen összefutnak a dolgok. Néha úgy érzem, hogy az idegszálak kitüremkednek a fejem tetején. Ha a nejem nem lenne ennyire türelmes és jó természetű, akkor esetleg már nagyobb gondok adód­hattak volna. Tényleg, olykor már szinte azt sem tudom, mi történik itthon. Fogalmam sincs a háztartási gondokról. A munkám és a házépítés együtt — nagyon sok. — Azt mondom: ár. Erről a tehetetlen dühre, szelíd bele­törődésre ... egyáltalán mire asszociál? — A versenyfutásra. S ezután jön a vesztes beletö­rődése. Az ember szeretné utolérni az árakat, de az le­hetetlen. Amikor eljut az üz­letbe, és ki keli fizetni vala­mit, rájön: hiába futott, mert az árak megelőzték. — Most már az utolsó pe­riódushoz közelednek. Egy erőltetett menetben a cél előtti méterek a leggyötrelme- sebbek. Önök ezt miként élik meg? — Valóban már befordul­tunk a célegyenesbe, de a sza­lag még messze. Ugyanis szá­mos szakipari munka van hát­ra. Kellően elfáradtunk, s ez az egész kissé megviselte az idegeinket. Szerencsére nem ingott meg a házasságunk. Nem került sor kenyértörésre, pedig nemegyszer nehéz napo­kat éltünk meg. — Ha újra el kellene kez­deni ...? — ... nem hiszem, hogy belevágnánk. Ilyen kemény hitelkamatok mellett csak az merje elkezdeni, akinek van elég jövedelme, hogy vissza­fizetheti a kölcsönt. Egyéb­ként nem veszélyezteti semmi, hogy még a télen beköltöz­hessünk. Abban reményke­dünk, hogy a fenyőfát már az új otthonunkban állíthat­juk fel mindannyiuk örömére. Fehér Ferenc Van, aki nem fizet Megugrott az adósok számlája Súlyos gazdálkodási gondo­kat okoz a Ceglédi Városgaz­dálkodási Vállalatnak, hogy adósai közül egyre többen nem akarnak vagy nem tud­nak fizetni. Általában állami lakások lakbérével, a távfűté­si díjjal, a szemétszállítási és kábeltelevízió-használati díjjal adósak a lakók. Egyre több a szegény, idős nyugdíjas, a gyermekét egyedül nevelő szü­lő, de Nagy István főmérnök tapasztalatai szerint olykor jó­módú emberek is „megfeled­keznek” adósságukról. A díjbe­szedők nincsenek könnyű hely­zetben. A 11 ezer lakásból, ház­ból ketten szedik be (vagy pontosabban akarják) a sze­métszállítási díjat. A három lakbér- és távfűtési díjbesze­dő mellékfoglalkozásban vég­zi ezt a munkát. Gyakran el­mennek otthonról a lakók. Van, aki nem engedi be őket, de életveszélyes fenyegetése­ket is kapnak. Jelenleg 3,5 millió forint­tal tartozik a lakosság a vgv- nek. Az összeg tavaly óta 1,5- 2 millió forinttal emelkedett. Az év eleji áremeléskor ala­posan megugrott az adósok számlája. Elérte az ötmillió fo­rintot is. Mit tehet a vállalat? Mindenesetre adósok börtönébe nem zárathatja őket. Felszólí­tás után letiltás vagy bírósági végrehajtás következik. Ha a vevő dönti el, állnak elébe A konkurencia nem új dolog — Egy esztendeje, hogy meg­valósult egy fontos beruházá­suk. Akkor érthetően optimiz­mussal gondoltak a jövőre. Vé­gül is az eltelt idő visszaiga­zolta-e ezt? — kérdezem Ko­vács Károlyt, a Dél-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat igazga­tóját. — Tulajdonképpen az üzem­be helyezés 1 éves évforduló­ján már túl vagyunk. A hiva­talos beindítás pedig tavaly augusztus 20-án történt meg. Ekkor abban a megtisztelte­tésben volt részünk, hogy Né­meth Miklós, akkor kormány­fő, felavatta az új létesít­ményt. Nagy örömünkre szol­gál, hogy a gyár szinte teljes egészében beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Közismert Cegléden és környékén a ke­nyérkultusz. Ezért mi egykor — még a tervezés és kivitele­zés idején — azt a célt tűztük ki magunknak, hogy itt a la­kosságnak a korábbinál jobb minőségű, finomabb terméke­ket készítsünk. Ez jelentős mértékben megvalósult a ke­nyérfajtáknál, szemmel látha­tó a zsömlénél, a kiflinél ke­vésbé. — A korszerű technikával és technológiával hatékonyabb lett-e a termelés? — Ez a technológia lehetővé Kalandorok kíméljenek! Olcsón eladó — kalandorok kíméljenek! (Apáti-Tóth Sándor felvétele) tette, hogy a nehéz fizikai mun­kát jelentősen csökkenthet- tük és persze a hő okozta munkakörülményeket lehetett javítani. A négy ötventonnás silóból gépi úton történik az ömlesztett liszt mozgatása. Megszűnt a rendkívüli kemény munkát igénylő lapátos tech­nológia. Végül is feltétlenül javult nálunk a hatékonyság. Ez utóbbi a fűtésünknél is megmutatkozik, amióta átáll­tunk a földgáztüzelésű ke­mencékre. — Miként változott a ter­mékskála? — Számottevő változás nem volt. Elsősorban a meglevő ter­mékek gyártástechnológiájá­nak stabilizálására töreked­tünk. A közeljövőben szeret­nénk majd bevezetni egykor közkedvelt — árproblémák miatt abbahagyott — áruk gyártását. — Egy-két hónapja a kon­kurencia megjelenésével egy­fajta feszült helyzet alakult ki... — A konkurencia nem új dolog számunkra. Hiszen a működési területünkön levő termelőkapacitás egyharmada — az ön által említett időpont előtt is így volt — zömmel kis­ipari termelők kezében van. Tehát egyáltalán nem lepőd­tünk meg, hogy egy új üzem jött létre. Ez a napi százton­nás kapacitásunkhoz viszo­nyítva kevésbé jelentős. Nagy baj lenne, ha ez alapjaiban in­gatná meg a tevékenységün­ket. Annál is inkább — s ezt kérem, ne vegye szerénytelen­ségnek —, mivel a kisüzemek és pékségek, véleményünk sze­rint, jelenleg nem tudják azt a minőséget produkálni, amit mi. Ha a vevő dönti el, hogy neki mire van szüksége, ak­kor az nekünk nem gond;áI- lunk elébe. Ám amennyiben a kereskedők beleviszik a ke­reslet-kínálat alakításába a sa­ját érdekeltségüket, azt nem szeretjük. Nevezetesen, hogy­ha a vevőkre ráerőltetik a máshonnan vásárolt árut, ak­kor már nem a piaci viszo­nyok érvényesülnek. — Lesz-e kenyéráremelés? — A liszt ára emelkedett. Mi is átlagban mintegy tizenki­lenc százalékkal drágábban kapjuk. Ilyen mennyiségű alapanyagnál ez már nem vi­selhető el. A kenyér közelgő ünnepét egyáltalán nem sze­retnénk elrontani. Viszont au­gusztusban vagy szeptember­ben — nekünk is emelni kell az árainkat, ha nem akarjuk, hogy csődbe jusson a cég. Egyébként a környezetünkben is igen változatos a kép. Mert a konkurencia többsége — tel­jes joggal — már végrehajtot­ta az emelést. Mi nem akar­tunk az első rezdülésre árvál­tozást. — Nem tétlenkednek, akad egy-egy új lépésük. — Valóban. Keressük a kü­lönböző formáit annak, hogy az igényeket minél jobban el­lássuk. Voltaképpen ez moti­válta a vasárnapi termelést és árusítást. A termékeinket részben a Kossuth Ferenc ut­cai — centrumban levő — üz­letünkben, valamint bizonyos mennyiségben a piacon érté­kesítjük. Természetesen nem zárkózunk el attól sem, hogy a szomszédos megyék is szállít­sanak tőlünk. A Magyar Pék­ség boltunk szintén közeleg az X éves jubileumához. Azt nem mondhatjuk, hogy most már teljesen kihasználtuk a benne rejlő minden lehetőséget. Meg­ítélésünk szerint a vevők ked­velik, mert friss és igényes ké­szítményekkel látjuk el őket. Kétségtelen, hogy eddig nem sok nyereséget hozott ez az üz­let. De egy ekkora forgalom­mal rendelkező cégnek ezt el kell bírni. S ami lényeges, hogy nem a vásárlókon kívánjuk a jelentős többletköltséget beva­salni. F. F. Tűzoltó készülékeket ellenőr­ző és javító bázist adtak át rendeltetésének a közelmúlt­ban a Ceglédi Állami Tangaz­daság Külső Kátai úti ipari üzemében. Házilagos kivitel­ben készítették el a Hajdúszo­boszlói Állami Gazdaság licence alapján. A részlegben többféle szolgáltatást végeznek külső megrendelőknek. A tűzoltó ké­szülékek használatát ingyene­sen oktatják. Pótláshoz besze­reznek tűzoltó eszközöket. Sür­gős esetben a helyszínen cse­rélnek ki készüléket. Vállal­koznak tűzcsapok és tűzcsap­tömlők ellenőrzésére és javí­tására is. A kézi és hordozható készülékek ellenőrzése és javí­tása szintén beletartozik a profilba. A saját készülékek javításával költséget is megta­karítanak a GÁT-ban, ahol az idén 1.2 millió forintot költe­nek tűzvédelmi teendők elvég­zésére. Tűzvédelem Ellenőrző és javítóbázis

Next

/
Oldalképek
Tartalom