Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-09 / 186. szám
4 1990. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK ÖRÖKRE BEOLTVA A PEDAGÓGIÁVAL Elnöki közérzet ’90 Telkin azt mondja az utca embere: — A tanácselnöknő? Az, kérem, pedagógus. Mit tehetnék még hozzá?... És hogyan lesz a tanárból tanácselnök? Hihetetlenül egyszerű a recept: tessék kérem kellő hévvel kritizálni, szókimondóan emlegetni azt, ami rossz, kevés, nem megy, s ugyanilyen lendülettel ábrándozni arról, hogyan is lehetne jobb, több, miként mehetne, ami döcög. Előbb-utóbb megunják az emberek, s azt mondják: akkor csinálja ő. így járt öt éve Budajenő— Telki Közös Tanácsának elnöke is. Három jelölt közül futott be győztesként dr. Juhász Ágostonná. Pártatlan ügyintézés <— Mi lett az ábrándjaival? — Azt hiszem, csak az nem sikerült, amire nem volt elég az idő. Közben ugyanis a munka mellett kellett elvégeznem az államigazgatási főiskolát. S két esztendeje vb- titkár nélkül dolgozom, hiába hirdettünk pályázatokat, amennyit fizethetünk, any- nyiért jogász szóba se áll velünk. Szóval nem vagyok elégedett. Ügy rajtoltam, hogy a tekintély, a hierarchia tisztelete hiányzott belőlem, azt viszont tudtam — már tanárként megtudhattam —, mit akar a két község másfél ezernél is kevesebb lakója. Ezt próbáltam meg képviselni, s bízom benne, ők is úgy ítélik meg, hogy sikerült a lényeg, a pártatlan, elfogulatlan, tisztességes ügyintézés. — Akkor hát mit tart kudarcnak? — Nézze, fontos dolog az infrastrukturális nyomorúság. Az, hogy nincsenek üzletek, patika, telefon, csatorna, út. Az, hogy kinőttük az újabb orvosi rendelőt is, ahová a lavór meg a szék mellé már az EKG is befért. És az, hogy szükségtanteremben tanul a két falu közös iskolájának két osztálya is. Nem tudok kibújni a pedagógusbőrből. Az a meggyőződésem, ezeknél fontosabb, hogy a tanévkezdésre legyen elég pedagógus az iskolában. Most ugyanis az a helyzet, a tizennégy tanerőből négy másfajta megbecsülés, könnyebb munka reményében vagy több fizetésért, lakásért máshová ment, egy kolléga nyugdíjba vonult, egyet az igazgató küldö.tt el, egyet leszázalékoltak. Ki fogja tanítani a gyerekeket? Hol az ő esélyegyenlőségük, ha nem tanulhatnak nyelvet, zenét, ha nem járhatnak sportkörre? Hogyan felvételizzenek ők sikerrel egy pesti gimnáziumba, vagy akár csak a szomszédos budakeszi középiskolába? Vettek, nem eladtok — Belátom, az ügyfélnek az a legfontosabb, miként intézik ügyes-bajos hivatali dolgait. Ám a lakos, a helybéli ember többet vár ... — Tudom, lehetetlen az, hogy mindenki egyszerre legyen elégedett. De talán nem hat dicsekvésnek, ha felsorolom néhány eddigi eredményünket. A legelső az 1988 óta tartó ivóvízhálózat- és vízműépítés. Hatvanmilliós a beruházás, most 70 százalékig kész, szeptemberre már lesz egészséges ivóvizük a nitrá- tos talajvíz helyett. Többszörös előzetes egyeztetés után elkészült a két falu rendezési terve. Részben lakossági, részben tanácsi pénzeszközökkel fejlesztettük a villanyhálózatot. Rendbe tettük a telki temetőt, s ami ritkaság ebben a földeladós korban: az önkormányzat itt ingatlant vásárolt, panziónak vagy kisebb áruháznak alkalmas régi magtárat vett a pénzén. Áprilisban éppen a falvak vagyonának megőrzésére felfüggesztettük a községi ingatlanok bármiféle eladását. És hogyan tovább? — Híre van már: Telkin egyesek a szétválást firtatják. Ok nélkül? — Ezt megítélni nem az én feladatom. Azt gondolom, hogy ott az önkormányzat eddig is sok dolgot nagyon jól csinált. Ez a szervezet képes volt arra, hogy minta nélkül megírjon egy egyedi szervezeti-működési szabályzatot, tudta módosítani is, s ide kívánkozik: az elöljáróság tagjai soha nem jöttek úgy a közös tanács ülésére, hogy ne az előzetesen kialakított saját álláspontot hozták volna. Tény, hogy hallgat a többség, s az 'önkormányzati választásokig hiba lenne bármiféle különválást, újraegyesülést emlegetni. Az mindenesetre nem igaz, hogy a tanács Budajenöre többet költött; ezen az alapon több oka lenne Budajenőnek ragaszkodnia az önállóságához. De azt hiszem, szó sincs arról, hogy megsértődtek volna egyesek Telkiben. Legföljebb úgy látják, az önkormányzati választás új lehetőségekre nyit kaput... — És ön? Indul a választásokon? — Mondtam már, nem vagyok elégedett, túl sok maradt a feladat. S mert fél évtizede ezekkel élek, azt tudom, hogyan kellene folytatni, miként kellene előteremteni a pénzt a teljesületlen ábrándokra. Ha felkérnek, ha jelölnek, szívesen vállalom. De nem fogom fel vereségnek azt sem, ha nem leszek jelölt, hisz nem felejtettem el tanítani, a katedrára is kell az ember. KÓRHÁZ KÉSZÜL DIÓSDON? Kanadai a szándék A kanadai Torontóból Leslie A. Klein, a JLK Enterprises elnöke szándéknyilatkozatot juttatott el a Hajniko Kft.-n keresztül a Diósdi Községi Tanácshoz. Mint ebben áll, a település gazdagdűlői részén 15 hektáros területet szeretne vásárolni gyógyszállónak, bevásárlóközpontnak, templomnak, kisebb lakótelepnek, s ugyancsak meg kívánja venni Diósdon az 1310-es helyrajzi számú két- hektáros ingatlant — kórház- építés céljára. A tanácson érdeklődésünkre Nagy István elnök elmondta: a magyar származású torontói ingatlanügynök, aki egy amerikai tőkéscsoport képviselője, vételi szándékának megerősítésére 50 ezer dolláros előleget hajlandó elhelyezni a tanács által megnevezendő bankban. Ezentúl kötelezettséget vállal, hogy 1991. május 3-ig meg is vásárolja a szándéknyilatkozatban említett ingatlanokat, s azokért négyzetméterenként 24 dollárnak megfelelő forintot fizet, természetesen az akkori árfolyam szerint. A témára — magától értetődő, hiszen érdekes lehet, ki és miért akar kórházat, gyógyszállót emelni Diósdon — még visszatérünk. Egyelőre csak annyit: a gyógyszálló vendégei előreláthatólag külföldiek, dolgozói hazaiak lesznek, a kórház viszont nem csupán a külhoni, hanem a diósdi pácienseknek is helyet ad majd — az előzetes információ szerint. TÖM lesz vagy kevesebb... A helyi tanácsoknak juttatott normatív állami támogatás felhasználását vizsgálja augusztusban a Belügyminisztérium felkérésére a Pest Megyei Tanács közgazdasági osztályának öttagú csoportja. HISZEM, HOGY JÓL SÁFÁRKODTAM Nem mumus a Azt gyanítom, Pest megye mipdenik tanácsán ismerősen cseng a név, dr. Fodor Eszteré. Három évtizede munkahelye a megyeháza. S ez idő alatt nevéhez kapcsolódott a két állandó pénzhiánnyal küszködő ágazat — az egészségügy és az oktatásügy — fejlesztése. Bár 1985 óta a tanácsok önállóan építenek, s döntenek az anyagiakról, s a megye csak a céltámogatás eszközével él, jó tanácsért ma is a megye minden zugából naponta keresik őt, a közgazdasági osztály tervcsoportvezetőjét. Á magyar Bermuda-há- romszögben nem repülőgépek és hajók tűnnek el. A magyar Bermuda-három- szög a vállalkozó szellemet és az időt szívja el. A magyar Bermuda-háromszög az M7-es, Ml-es és az M(i- ás autópályák között található. Mint földrajzi jelenség — mellékes. Mint társadalmi, mint gazdasági — felettébb figyelemre méltó. Ügy kezdődött minden, akár a mesében: volt egyszer egy egér, templomi. Mondhatnánk, tőkeszegény. De mm ötletszegény. Az ötlete az volt: hatalmas bevásárlóközpontot létesít, olyat, mint távoli rokona az ausztriai erszényes ugróegér Becs határában; a Shopping City Südhöz hasonlót. Mondjuk, lehetne a neve Shopping Center West (merthogy a magyar Bermuda-háromszög Budapesttől nyugatra található), de végülis a Bevásárlóközpont Budapest nevet adta neki. Mármint a vállalkozásnak, s a részvénytársaságnak. Amelynek is részeseként bevitte a mi csóró egerünk apport gyanánt az általa használt földdarabot, az állam tulajdonai, hogy a szántó és a szőlő hozadéka helyett busásabb summához, osztalékhoz jusson. Győzködte is buzgón a környékbelieket: megéri ez, hiszen a Shopping City Süd Ausztria egyik leggazdagabb falva, a vállalkozók oda fizetik az adót. Meg azután a környéken munkaalkalmat is teremtenének kétezer embernek, s fejlődne hatalmasan az infrastruktúra, a tízmilliárdos beruházásból másfél mil- liárdot erre költenének. És persze mindehhez társ az ausztriai erszényes rokon is. alá a tőke javát hozná ... A baj csak ott volt: színhelyéül a magyar Bermu- da-háromszöget szemelték ki, még 1988-ban. Azóta másutt, például Budaörsön, Fót és a főváros határán, Soroksáron vagy Vecsésen Ilyen a magyar Bermuda-háromszög... a Ferihegy 11-vel szemben készülődnek a hasonló, de kisebb bevásárlóközpontok építésére. Ám a mi ötletgazdag egerünk hoppon maradt. Pedig voltak biztató jelek, például az, hogy már engedélyt kaptak az állami föld termelésből való kivonására, megvolt a jogerős építési engedély is. De viszavonták. Mi történt? Hát a békák — panaszolja az egerek jogtanácsosa. — A békák először elérték, hogy a tanács vonja visza a már jogerős építési engedélyt. Azután azt, hogy az egerek részvénytársaságát ne jegyezze be a cégbíróság. Azután azt, hogy a földhivatal megsemmisítse az apportként bevitt földről szóló bejegyzést. Megesett úgy két hónapja, hogy a békák gyűlésre invitálták a lakosokat (tizenötezerből százhúszon el is mentek), ahol is kifogások sora merült fel. Hogy az egerek átmentik az állami vagyont, hogy szennyezik majd a környezetet, hogy a falu póruljár, mert nem ott fejlődik az infrastruktúra és hogy a részvénytársaság belső ügyei is kérdésesek. Az egerek meg vannak győződve arról, hogy jogszerűen járnak el, hogy a parkoló autók kevésbé szennyezik a levegőt, mint a három sztrádán járók, arról is, hogy az általuk építendő vízvezeték, gázvezeték, a csatornatársulatnak adandó érdekeltségi hozzájárulás, s a távközlési kapcsolatok bővülése mind előnyös lenne a falunak. Arról nem is szólva: az önkormányzat kapná az adót is a bevásárlóközpont se szeri, se száma üzleteitől, szolgáltatóitól, az egész óriáslétesítménytől. Mi hát a gond? Csak annyi, hogy a békák rájöttek: az állami földeket az új földtörvény a helyi ön- kormányzatoknak szánja. Így az övék lehet. S erre rájővén levelet is írtak a főügyésznek „ ... Az önkormányzat meggyőződésünk szerint sokkal előnyösebb feltételek mellett tudja hasonló célra az ingatlant hasznosítani... Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy törvénysértő eljárási módokkal a leendő önkormányzat vagyonát ne vonják el." Tehát ugyanazt szeretnék csinálni, mint az egerek. Akik már elkezdték két éve. S a Bermuda-háromszögben elfolyik az idő, a vállalkozó szellem. Az ausztriai erszényes ugróegér például már azon gondolkozik, hogy kiugrik. Mármint az egészből. Rokonait aligha fogja biztatni degesz erszényük itteni kiürítésére ... S mindez miért? A semmiért. Ha ugyanis a földtörvény valóban az önkormányzatnak juttatja a Bermuda-háromszög földjét, akkor a föld helyett a részvények birtokába jutnak a békák. S természetesen az ezek után járó osztalékba. A mesének nincs vége, nincs mivel elfutni. Tart az egerek gátugrása a bürokrácia akadályain, melyek közül újabbakat és újabbakat állít eléjük a békák beadványainak, panaszainak sora. Lehet, hogy a békák tényleg jobb üzletet tudnak? Még annyit: a mese törökbálinti ... — Ez a második munkahelyem, s remélem az utolsó is ez lesz — vallja. — Két évet húztam le egy fővárosi építőanyag-ipari szövetkezetben betanított munkásként, porcelánszigetelőket formáztam, s közben gép- és gyorsíróiskolába jártam. A tanács ott keresett gépírónőt a községfejlesztési csoporthoz, így kerültem ide. S rögtön tovább tanulhattam. Először az I. István Pénzügyi Technikumban tettem kiegészítő érettségit tervezésből, pénzügyi ismeretekből, könyvvitelből, azután jött a közgazdasági egyetem, ugyancsak estin. Harmadéves voitam, amikor már főelőadóként foglalkoztattak a tervosztályon. Így azután törvényszerűen a megyéből diplomáztam, a disz- szertációt az egészségügy és az oktatás fejlesztéséről írtam ... — Tudja, hogy össze akartam számolni? Nem futotta az időmből, csak saccolni tudok: körülbelül 20 ezer óvodai hely, kétezer tanterem, több száz középiskolai tan- és tornaterem, háromezernyi kórházi ágy (benne a váci. a ceglédi, a kerepestarcsai kórház, s a maratoni Rókus-re- konstrukció), azután szakrendelők, körzeti orvosi rendelők, gyógyszertárak, idősek napközi otthonai... hadd ne soroljam tovább. Kedvenc sok is akadt a munkáim között, szinte mind, ahol képletesen szólva nem dőlt ősze az új épület a nemzetiszínű szalag átvágásakor. A Pest megyei Köjál óbudai székháza volt a legnyűgösebb. 1964-ben ennek az előkészítése volt az első nagyobb feladatom, látja, itt a megsárgult, rojtos szélű papír. És még 1987-ben is készítettünk üzembe helyezési okmányokat. Némi iróniával: ez életem fő műve. — A tervezés? Hiszen tervez az asztalos is, mielőtt a széket faragni kezdené! Higy- gye el, lehet szeretni ezt a munkát, s hiba azt gondolni, hogy a tervszerű gazdálkodás valamiféle mumus. Csak any- nyi történt, hogy a nép pénzével, a tíz- és százmilliárdok- kal mi gazdálkodtunk. Ma is nyugodtan alszom. Hiszem, hogy kollégáimmal együtt jól sáfárkodtam. Mindig volt persze olyan, aki szeretett volna hamarabb és többet elvenni a közös asztalról, s utólag mindig akadt, aki szerint másra és jobban is el lehetett volna költeni a megye pénzét. Ám ez csupán az egészséges lokálpatriotizmus, a józan önzés jele. Nekünk persze volt egyéb szempontunk is: a legégetőbb gondokra koncentráltunk. És lehet, hogy másutt, mást építeni szintén indokolt lett volna, de én azt hiszem, akkor most talán nem lenne annyi jól felszerelt kórházunk; iskolánk, gimnáziumunk, szociális otthonunk. A drágábbakra aligha futotta volna a községek pénzéből, ha az helyben marad. — Persze hogy van jövője a tervezésnek. A regionális, az egész megyét érintő fejlesztésekre ezután is kell valamiféle szervezet, bármilyen legyen majd a helyi önkormányzat. Oldani kell a fejlett és az elmaradott körzetek, tét lepülések közötti különbségeket. Hogyan beszélhetnénk különben arról, hogy az emberek egyforma eséllyel jussanak orvoshoz, továbbtanuláshoz, egészséges ivóvízhez. S vannak kiemelt célok, mint a megyében a lakás- és vízhálózat-fejlesztés vagy a középiskola- és a szakorvosi- rendelő-építés. Az ezekre fordítható állami támogatások pályázati feltételeit is ki kell dolgozni. S elképzelhetetlen bármiféle gazdaságpolitikai program, ha nem alapozza meg a fejlettség, a fejlődés értékelése. Szóval lesz dolgunk ... Nekem is. Nem készülök nyugdíjba, pedig kor- kedvezménnyel már mehetnék. Van egy kis telkem, de a munkám jobban érdekel. Soha nem voltam párttag, s egy éve választottak szakszervezeti bizottsági elnöknek. Nincsenek ellenségeim, haragosaim. Én mindenkivel jól kijövök. Lehet, hogy nem csak én szeretem a munkámat, hanem az is engem? Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült írta: Vasvári G. Pál Fotó: Erdősi Ágnes