Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-09 / 186. szám

1990. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK 3 0 MONDTA Tanyasi tojás Pártja sztárja. Dr. Zsíros Géza. A Békés megyei kis­gazdapárti honatya felszó­lal, nyilatkozik, cikket ír: orákulum lett. Most éppen a Kapunak (90,7—8.) adott nyilatkozatot. Aminek már az elején megtudhatja az olvasó, hogy a Horthy-rend- szer nagybirtokai és a ter­melőszövetkezetek között „semmi különbség nincs”. Idős parasztemberek erről ugyan akár másként is vé­lekedhetnének, de ha Zs. G. így gondolja, akkor legyen. Legyen az is, mert Z s. G. szintén úgy gondolja, hogy „a tanyasi tojás meg a csir­ke kelendő, a kommersz áru nem”. Nyomós érv a szö­vetkezetek ellenében! Ta­nyára tehát magyar. Némi­leg ugyan zavar bennünket az okfejtésnek az ilyen sú­lyú érvrendszere, amint a sértettség fel-felbukkanása is — „Lekezelően tárgyal­tak velem”, „ .. .még téesz- tagnak sem vettek fel.. stb. — furcsán keveredik a tsz-elnökök gazemberségé­nek az emlegetésével, ám mindezt olvasva sem tulaj­donítottunk volna fontossá­got az interjúnak. Rábukkantunk viszont va­lamire, ami azonnal fon­tossá tette az ügyet. Először nem akartunk hinni a sze­münknek. Annak idején ugyanis a legfőbb vádak egyike az volt a pártállam- állampárt rendszere ellen (korántsem alaptalanul!), hogy gazdasági problémák sokaságából csinált politi­kai kérdést, erőszakot téve a gazdaság törvényein. S mit mond erre fel Zs. G., amikor az újságíró illő tisz­telettel ugyan, de némi két­kedéssel azt kérdi, mi köze a Kisgazdapártnak (a pár­toknak.) a földtulajdon ala­kulásához, a szövetkezetek, sorsához?! Azt mondta er­re fel Zs. ‘G.: '„Né ha­ragudjon, de ez politikai kérdés." Azaz okvetetlen- kedhet nagyon is ésszerű kérdéseivel a hírlapíró (bár felesleges az ilf/en okvetet- lenkedés), a dolgot nem ér­heti fel ésszel sem ő, sem más, mert az „politkai kér­dés”. Ö, hányszor hallottuk ezt annak idején az agyag­ba döngöltektől... ! S most betű szerint ugyanezt mond­ja Zs. G. Ahogyan ö a nagy­birtokra meg a tsz-re mond­ta, mi erre mondjuk: sem­mi különbség nincs. KLIENS Önkormányzati képviselőtestület Megszűnik n tanácsrendszer Üj szakaszához érkezett az önkormányzati választások elő­készítése: ma megjelenik a Magyar Közlöny, s ezzel ha­tályba lép az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény. Ezen a napon — a belügymi­niszter rendelete szerint — megkezdődik a választókerüle­tek és szavazókörök kialakítá­sának előkészítése. Az egyéni választókerületek sorszámát és területét augusztus 16-ig, a szavazókörök számát, sorszá­mát és területi beosztását pe­dig augusztus 21-ig kell meg­állapítani. Az önkormányzati képviselők és polgármesterek megválasz­tásával megszűnik a tanács- rendszer, ezzel együtt a közös tanácsok intézménye is. Min­den település alkotmányos jo­ga, hogy önálló képviselőtes­tületet válasszon, így o mint­egy 1600 tanácsot csaknem 3000 önkormányzati kép viselő­testület válthatja fel. Az ön- kormányzati választási törvény olyan választási rendszert tar­talmaz. amely az állampolgá­rok önszerveződő közösségei­nek — a pártoknak, az egye­sületeknek, a nemzeti és etni­kai kisebbségeknek — és az egyes választópolgároknak is lehetőséget ad az érdemi dön­tésben való részvételre, s emel­lett a települések eltérő poli­tikai tagoltságához igazodik. Minden nagykorú magyar ál­lampolgár, kinek állandó vagy ideiglenes lakóhelye Ma­gyarországon van, az önkor­mányzati választásokon válasz­tó és válaszható. A választás joga -megüteti a' Magyarorszá­gon tartósan letelepedett nem magvar állampolgárokat is. A választókerületek1 száma és te­rülete jelentősen eltér majd az országgyűlési választáso­kéitól. A tízezer. lakosú vagy ennél kisebb települések ön­magukban alkotnak egy-egy választókerületet. Ezek száma 2926. Ezeken a településeken összesen 20 394 képviselőt vá­laszthatnak majd meg. Az országban 141 olyan tele­pülés van. amelynek lakossá­ga meghaladja a 10 ezret (ezek között Budapest nem sze­repel). Ezeken a helyeken 1714 önkormányzati képviselőt egyé­ni választókerületekben, 1573- at pedig listán választanak meg. Budapesten 414 önkor­mányzati képviselő választha­tó az egyéni választókerüle­tekben, 392 pedig listán. Zoltán is tapasztalt. Hogyne r nemrégiben a bernecebaráli Börzsöny Vidéke Tsz elnöki tanácsadója volt, de csak ad­dig, amíg szóvá nem tette, hogv az egyik vezető beleha­misított a főkönyvbe, s ki­utalt magának, barátainak egv „kis” zsebpénzt. Bogárdit, ami­ért mindezt nem hagyta szó nélkül, kitették állásából, el­vették bérelt földjét, szolgála­ti lakását. 6 Az a hír járja, hogy ön ellen pert indítottak, s men­telmi jogának feloldását t árték a Parlamenttől. Mi ebhői az igazság? — A fent említett bernece- baráti Börzsöny Vidéke Tsz elnöke, Pálinkás Tiborné je­lentett föl, becsületsértéssel vádolva. Az ez év tavaszi tsz- közgyűlésen tett megjegyzése­in 2t tartja sértőnek. Meg kell említenem, hogy különböző bűncselekmények elkövetésé­vel nem most vádoltam elő­ször a tsz vezetését, de eddig nem peres úton, hanem jó fel­ső kapcsolataik révén védték magukat, sikeresen. Remélem, hogv a bíróság kimondja iga­zamat, s a tsz tagságának vég­re módja lesz megtudni, mi is történik ott valójában. 8 Lapunk a közelmúltban hí­rül adta, hogy Eogárdi Zoltán fel kíván lépni a megye hatá­rától látótávolságban lévő, a szlovákiai területen lévő mohi atomreaktor üzembe helyezése ellen. Milyen egyéb konkrét tervei vannak választókörzete felemelkedésére — például a nem túl gazdag Ipoly völgyét Illetően? — Az Ipoly völgye zárt vi­dék, amelyet kettészel az or­szághatár. Véleményem szerint csak úgy tudunk fejlődést el­érni, ha összefogunk, ha a ha­tár nem kerítésként funkcio­nál. Március 15-én MDF-nagy- gyűlésen követeltük a letkési híd megnyitását, kérelmünk most a Belügyminisztériumban van. Szívesen látnám, ha a fo- l'-r. két oldalán, a szlovákiai és a magyar félen élők közös beruházásokat létesítenének. Kérem a képviselőt: lévén ez bemutatkozás, magáról, csa­ládjáról is beszéljen, de mind­untalan visszakanyarodik a föld, a vidék gondjaihoz. A „Ki kicsoda a Parlamentben?" című könyvből olvastam ki, hogy nős, egy gyermeke van. —Miért kötődöm a vidék­hez? Felmenőit i mind parasz­tom voltak, s én is annak ér­zem magam — kertészmérnö­ki diplomám jó alap ehhez. S hogy. miért kötődöm az MDF-hez? A betiltott Rakpart Klub tagja voltam, klubtársa­im azóta szinte valamennyi pártban megtalálhatók. Én a Demokrata Fórum szervezésé­ben vettem részt. Azt remél­tem, hogy olyan szervezetet ho­zunk létre, amelyik túl tud lépni a követeléseken, kriti- záláson, és képes lesz progra­mot adni az országnak, hogy ki'uthassunk ebből a mocsár­ból. És erre most is alkalmas­nak tartom az MDF-et. Tóth Béla Endre Az önkormányzati választási törvény meghatározza az egyes településeken választható kép­viselőtestületek tagjainak szá­mát — az ott élő lakosság szá­ma szerint. Eszerint 300 la­kosig 3, hatszáz lakosig 5, ezerháromszáz lakosig 7, há­romezer lakosig 9, ötezer la­kosig 11, tízezer lakosig pe­dig 13 tagú képviselőtestületet választhatnak a szavazásra jo­gosultak. A 10 ezer lélekszám feletti településeken az önkormány­zati képviselőket kétszavaza- tos választási rendszerben vá­lasztják. Ennek megfelelően 25 ezer lakosig 10 egyéni válasz­tókerületet alakítanak ki, és listán 9 mandátum szerezhető meg, 50 ezer lakosig ez az arány 14,13, 60 ezer lakosig 15/14, 70 ezer lakosig és a fő­városi kerületekben legalább 16/15. Minden további 10 ezer lakos után kettővel nő a kép­viselőtestület létszáma. Az ön- kormányzati képviselőtestüle­tek összlétszáma országosan 24 437 tag. A településen belül az egyé­ni választókerületetet úgy kell kialakítani, hogy választókerü­letenként a lakosság száma megközelítően azonos legyen, s figyelemmel kell lenni a nem­zetiségi, vallási, történelmi és más hely. sajátosságokra is. A szavazóköröket 600—1000 lako­sonként alakítják majd ki. Nem permetet visznek az égi taligák Megnyitották a repülési szol­gálat első polgári repülési ki- rendeltségét, Debrecenben. A budaörsi repülőtér repülési igazgatója, Túrái Imre elmond­ta, hogy az IBUSZ-szal kötött együttműködési megállapodá­suk alapján, közös helyiség­ben várják munkatársaik a megrendeléseket. Hogy kinek szükséges ez? A szolgálatnak mindenképpen, hiszen a dolgozóiknak, a meg­levő gépparkjuknak munkát kell adni. A mezőgazdasági re­pülési igény bizony lecsök­kent, egyrészt a pénzhiány, másrészt a földtulajdon bi­zonytalansága miatt. A tizen­egy amerikai helikopterrel most utasokat, árukat szállíta­nak. Hasonlóképpen bevethe­tők a merev szárnyú repülőgé­pek. Tizenöt van saját tulaj­donban, de bérelnek is. Az AN 2 lengyel, és az L 410 csehszlo­vák gyártmányú gépek már közlekednek Kaposvárra és Nyíregyházára járatszerüen. Egy-egy út 1800, illetve 2500 forintba kerül. Egy induló vállalkozásnak nem szabadna magas árakat szabni, viszont ráfizetéses sem lehet. Bár így is van igény a szolgáltatásra, de sokkal ki­sebb, mint a lehetőségek. A díjakat igyekeznének csök­kenteni, ezért máris tárgyal­nak azokkal a cégekkel, ame­lyeknek érdeke lehet a gyors áruszállítás. Jó szervezéssel, az utas- és áruforgalom bővítésé­vel az egyénenkénti díjak mér­sékelhetők. Ezt diktálja az üz­leti kényszer is, hiszen máris létezik konkurencia. Két mű­ködő kft., ezekben a szolgálat is érdekelt, és két korábban tőlük kivált csoport a napok­ban kapott működési enge­délyt. A repülőgépes szolgálat ugyan az ország minden ré­szében jelen van, de további kirendeltségek megnyitására még várni kell. A világkiállí­tás vonatkozásában nyugati érdeklődés is tapasztalható, de hazai vállalkozók is fontolgat­ják a légi taxizás lehetőségeit. Debrecenbe valószínűleg már a virágkarneválra indulhatnak alkalmi járatok. K. M. Svájci kapcsolat Mozgássérültek — vendégségben A napokban a Dunakeszi Hotel lakója a svájci ober- wallisi mozgássérült-szerve­zet nyolctag' küldöttsége. Nem véletlenül; ez az egyik ritka­ságnak számító szálláshely ugyanis alkalmas a kerekesko- csival való közlekedésre. Fél évtizede él immár a sváj­ci kapcsolat: a mozgássérültek Pest és Somogy megyei szer­vezetei ápolják. Rendszeresek a csereüdülések, a kölcsönös látogatások. Ilyen a mostani is, amelynek során Hugo Ro­ten — egy több üzemből álló vállalat igazgató tulajdonosa, ahol megváltozott munkaké­pességűeket foglalkoztatnak, s ő maga is mozgássérült — ve­zetésével egy hetet töltöttek Somogybán, s augusztus 2-tól a mi szűkebb pátriánk ven­dégeiként ismerkednek az or­szággal, a megyével. A házigazdák a Dunakanyar, Esztergom, Visegrád, Szentend­re, Budapest, Eger, Kecske­mét, Nagykőrös, Cegléd, teg­nap a Hortobágy, ma pedig Hollókő nevezetességeivel, szépségeivel, érdekességeivel ismertették, ismertetik meg a svájciakat. Talán mondanunk sem kell, hisz természetes: amerre jár­nak, tudakozódnak a mozgá­sukban gátoltak helyi egyesü­leteinek, foglalkoztatóinak te­vékenységéről, mindennapi — a más emberénél talán több nehézséget tartogató — életük­ről. Dunakeszi volt a színhelye hétfőn este annak a találkozó­nak, ahol a vendégek a MEOSZ, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szö­vetsége vezetőivel találkoz­tak, köztük dr. Chikán Csabá­val, az elnökkel, aki egyben a megyei szervezet vezetője .s. Eszmét cseréltek a két ország rokkantainak tapasztalatairól, szervezeteik fejlődéséről, s így elhangzott: hazánkban a meg­változott politikai helyzet ha­tásai a mozgássérültek életére még nehezen értékelhetők, nem ismert például anyagi tá­mogatásuk rendszere, miként­je. Megerősítették az együtt­működési terveket. Ezek közül a legrövidebb távú: tíztagú cserecsoport indul a svájci Brigbe, két hétre e hónap 17- én. S a hosszabb távú: a ven­dégek egyike, aki 1989-ben részt vett az első rokkantak­nak szervezett magyarországi nemzetközi kulturális feszti­válon — fafaragó — már je­lezte: pályázik a következőre is, az Art ’92-re ... V. G. P. Húsba vágó kérdésről a busások Drága, drágább, legdrágább (Folytatás az 1. oldalról.) A Pest és Nógrád Megyei Húsipari Vállalat vezérigaz­gatója, Mátyus Ferenc el- moridta, hogy tartják magu­kat a tavaszi ígéretükhöz, s nagyobb mértékű áremelést nem terveznek. Csupán a fél­száraz, gyors érlelésű starter kolbász — amelyet a váci és a ceglédi gyárban készítenek — árát emelik meg 5-6 százalék­kal, de csak szeptember else­jétől tervezik ezt a változást. A gyors érlelés ugyanis sok energiát emészt fel, s mint tudjuk, az energiahordozók sem lettek olcsóbbak ... A vezérigazgató hangsú­lyozta, hogy kizárólag keres­kedelempolitikai megfontolá­sokból nem emelik meg a többi húskészítményük árát. Szeretnék megtartani a vevői­ket, s ezért vállalják a kisebb haszonnal történő belföldi for­galmazást is. Természetesen a stabilitáshoz az is kéllene, hogy a felvásárlási árak ne változzanak. A vezérigazgató elmondta, az állattartók már kérték, hogy fizessenek többet a sertésért, de egyelőre ez elől még sikerült kitérniük. Reménykednek abban is, hogy továbbra is sikeres lesz az ex­portjuk. Ez ugyanis csökkent- heti a belföldi önköltséget. Egyelőre azonban a kiviteli lehetőségek is kétségesek. Nem tudják, hogyan alakul az exporttámogatás, s kedve­zőtlen számukra az is, hogy a szovjetek rendelése alaposan megcsappant. H. É. L ehajtott fejjel járhat­nánk valamennyien e hazában, felnőttek, de talán már a tizenévesek is. Vádlottak vagyunk. Avagy: vádlók is? Vádországgá let­tünk. A szerencse, a pilla­natnyi helyzet, a kiszámít­hatatlan politikai szeszély függvénye, éppen ki a vád­ló és ki a vádolt. Egy óra, egy nap elteltével he­lyet cserélhetnek, cserél­nek is. Vádlottból dör­gő hangú vádló lesz, s rendíthetetlen vádlóból a szemünk láttára válik bár­mivel vádolható vádolt. Nem a politikai stabilitás idejét éljük, és ez termé­szetes, de természetes-e, hogy vádországgá váltan vélünk elérni egy jobb hol­napot? Vádak a Parlamentben. Ki mikor és mivel szegte meg a két nagy párt közül ket­tejük paktumát. Vádak a Parlamentben. Az ellenzék az ország kormányozható- ságát kockáztatja. Ellenzé­kiségével. Azaz létezésével. Vádak a Parlamentben. Kapkod a kormány. Vádak a tömegtájékoztatásra. El­fogult, rosszindulatú, nem ujjong, nem tart bűnbánást. Vádak a tanácsokra. Vádak a szövetkezetekre, vádak az állami vállalatokra, vádak a Kisgazdákra, az SZDSZ- re, az MSZP-re. vádak a zsidókra, a cigányokra, a nemzetiségiekre, a Fidesz- re, a bankokra, a zöldbá­rókra, a hatalomátmentők- re ... a bejövő, a nem be­jövő külföldi tőkére, a nem­zetietlenekre, a vadmagya­WÁDORSIÁG rokra, a népiesekre, az ur­bánusokra ... Kinek, kiknek nem ju­tott? Jutott mindenkinek. A városi tanács elnöke felkínálja a lemondását. Azonnal készen a vád: me­nekül a felelősség, a meg­méretés elől. Ugyanaz az el­nök két hét elteltével fel­szólítást kap: ne próbálja átmenteni magát, ne ka­paszkodjon görcsösen a tisztségébe ... A nagy tisz­teletnek örvendő orvos, akit annak idején addig ka­pacitáltak, míg elfogadta a népfrontbizottság elnöki tisztét, most azt javasolja, a hozzá hasonló, semmilyen pártiak alakítsanak polgári egyletet. Repül az arcába a sár: ne próbálja meg visz- szalopni a pártállam laká­ját, a népfrontot! Mondják ezt olyanok, akik egy szal­maszálat nem tettek odébb lakóhelyük érdekében évti­zedeken át, s bizony, most sem tesznek, hanem han­gos pártemberekként vá­dolnak, minősítenek, kiok­tatnak. Viszolyogtatóan gya­kori a megyében, hogy szembe találkozom a száz­szor elátkozott pártállam- állampárt szolgaian köve­tett módszertanával, a min­denbe beleszólással, a min­denhez értéssel, a fölény­nyel, a kioktatással, a mi- így-határoztunk-kal. Olyan ügyekben, amelyekhez a pártoknak semmi köze, mert ezeknek az ügyeknek sem­mi köze a politikához. Avagy ismét ott tartunk, hogy elvtársak (bocsánat: urak), ez politikai kérdés?! Akkor mit cseréltünk mi­re?! És mire megyünk az ilyen cserékkel? Kérdés: a Parlament utá­nozza-e azt, ami az ország­ban zajlik, avagy éppen for­dítva, ott, az ország házá­ban adnak forgatókönyvet arra, miként buzgólkodja- nak a soha nem hiányzó he­lyi mamelukok? Hajlok az utóbbinak a létezésére. Mert értetlenül, meghökkenve tapasztalom, miként kíván­nak egyre többen kis par­lamenteket teremteni, be­rendezni olyan települése­ken, ahol korábban tíz em­ber volt a politikacsináló (olyan is volt az a csinált politika), s most ebből a tízből néhány, meg öt-hat új, de megintcsak tíznél nem többen, ott ágálnak a porondon, a „nép” . nevé­ben. Nép: van egy települé­sen? Avagy semmi másra nem kell ez a fogalom — és a többi, gyorsan kopó fo­galom, a demokrácia, a ha­za érdeke, a szabadság —, mint a vádak ingatag tala­jának erősítésére? Az ál­lampolgári voksok nem vádgyártásra hatalmazták fel a pártokat, hanem: szol­gálatra. Egyre erőteljeseb­ben érzékelem, miként fe­szengenék kormányzó meg ellenzéki pártok helyi szer­vezeteinek tiszta szándékú, józan gondolkodású alapító tagjai, első vezetői az ot­romba tolakodók, a durván hangoskodók, az erkölcsöt nem ismerő köpönyegfor­gatók, a hetek alatt nemze­tivé. kereszténnyé, liberá­lissá vedlett senkik miatt. A pártok központjaiban ta­lán még nem érzékelik, de a megyében egyre nyilván­valóbb tény: a helyi politi­kai életből visszahúzódó­ban vannak a naivan tiszta hitűek, a kezdéskor első­nek lépők, a pártjuk első, alapító nyilatkozatát komo­lyan vevők. K eserves ismétlődés: az erkölcs visszaszoruló­ban van a politiká­ban, és a helyére benyomul a napi praktikum, az elvek nélküli taktikázás, a perc­érdekek vezette szövetség- kötés, -felmondás. Csupán eddig tartott volna az er­kölcs annyira áhított ural­ma? Avagy eddig is csak illúzió volt hinni ebben az uralomban’ Lehetetlen. Nincsen okom kételkedni benne, bármelyik pártot nézzük is, a szándékok tisz­tességesek, Ezek a szándé­kok azonban mind felis- merhetetlenebbé torzulnák a vádak zátonyain, és mire a gyakorlatba áttevődnek, morzsák is alig maradnak az eredetileg elhatározot- takból. Vádország polgárai­ként nem kellene megtu­dakolnunk önmagunktól, vádakkal. és viszonvádak- kal mire akarunk jutni? Juthatunk-e egyáltalán va­lamire?! Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom