Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
4 prvr , % it:g > fi 1990. AUGUSZTUS 8., SZERDA AföJosítűsokkal érvényes a régi tűn terv Sok a mendemonda Minden kezdet nehéz — így tartja a közmondás. Hogy ez mennyire igaz, azt nap mint nap, saját bőrünkön érezzük. Mint az élet minden területén, az oktatásban sem könnyű a helyzet. Különösen akkor, ha sok olyan bizonytalanságot tapasztaltunk, amelyek mendemondákra épülnek. Éppen emiatt több kérdésre kerestünk választ a megyei tanácsnál. Legfőképpen azért, hogy általános képet adhassunk az alapfokú oktatási intézményeik állapotáról még szeptember előtt. A művelődésig és sportosztály ugyanis kérdőíveket küldött a fenntartókhoz — a helyi tanácsokhoz —, s a visszaküldés határideje most járt le. U Biztosítottak-e a működési feltételek? — kérdeztük Oberczán Józseftől, a művelődési osztály vezetőjétől. — Általában igen — válaszolta. — Egészen, pontos adatokat azért nem tudok mondani, mert a 263 tanács közül harminc nem juttatta el hozzánk a dokumentumokat. Az összesítéskor azonban mégis megtudtuk, hogy több tanács komoly működtetési nehézségekkel küszködik. Azért, mert az 1989-es költségszinten megtervezett összeg nem lesz elegendő. Érdről -például 19 millió forint hiányt jeleztek. Kisebb mértékű a gond Sziget- monostoron, Vámosmikolán, Rúdon és Nagybörzsönyben. ■ Nem kerülhet sor tandíj bevezetésére? — Semmiképpen, mert ezek állami — tanács által fenntartott — oktatási létesítmények, amelyeknek működéséről a majdani önkormányzatoknak is gondoskodniuk kell. Remélem, egyik iskolát sem kell majd ideiglenesen szüneteltetni. Az összesítések alapján levélben hívtuk fel a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium figyelmét arra, hogy legalább az áremelkedések ellentételezésére keressenek megoldást. Nem szabad hagyni, hogy a szemléltető eszközök vagy a bérezés lássa kárát ennek a helyzetnek. ■ Milyen állapotban várják a megye általános iskolái a diákokat? — Az alapvetően szükséges fenntartási munkálatokat elvégzik a helyi tanácsok. Ez azonban csak a minimális működési feltételeket biztosítja. Itt szeretném megemlíteni, hogy érezzük a jelentős társadalmi segítség hiányát. Ez ugyan az újonnan épült intézményeknél nem jellemző, de a karbantartásoknál egyelőre semmi sem pótolja az egy üzem — egy iskola mozgalmat. Kialakulóban van az a szemlélet, hogy mindez az állam, a tanács feladata. H Hol bővítettek iskolákat? — Üj tantermeket több helyen adnak át. Az 1990-es tervekben szereplő 86 helyett 90- nel növekszik a számuk. Nyolcnyolc teremmel korszerűsítették a ráckevei és a dömsödi általánost, s tanévkezdésre elkészülnek Abonyban, Jászka- rajenőn, Budakalászon és FóMargö DR. VIDEOSANDA Nem volt szerencsém (eddig még) találkozni az urakkal. (Nem lepődnék meg, ha most már majd ilyen szerencse érne.) Nem találkoztam velük, ám ennek ellenére léteznek. A megye egyre több helyén említik őket riadt kereskedők, akik napjaink nagy bulijainak egyikében, a videofilm-kölcsönzésben tevékenykednek. Ez a nagy buli persze nem mindenkinek nagy. Vannak, akiknek a tisztes megélhetést kínálja, s akadnak olyanok, akiknek a sok milliós hasznot... A megye kívánatos vadászterület. A főváros után itt a legnagyobb a potenciális piac. Becslések, tapasztalatok szerint a megye több mint negyedmillió televízió-előfizetője közül ma már húsz százalékra tehető azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek képmagnót, de legalább lejátszót birtokolnak. Ez ötvenezer lehetséges kazettavásárló, -kölcsönző! Az előbb leírt adat persze elvi lehetőség. A gyakorlatban azt mutatják a mindennapi tények, hogy a videó- zóicnak a harmada sorolható a rendszeres filmkölcsönzök közé. Ez sem kevés, mert tizenöt-tizenhatezer ügyfél jelenhet meg a kereskedőknél, illetve azon a követhetetlen feketepiacon, ahol kéz alatt cserélnek gazdát a — rendkívül változatos technikai minőségű — kalózkazetták. Kalózkazetták. Ezzel függ össze a korábban említett uraknak a megjelenése. Azt mondják a kereskedőkölcsönzők, az urak látszatra a szabály, a törvény őrei. Állítólag cégüket (cégeiket) a feketepiac leleplezésével, felszámolásával bízták meg illetékesek. A baj az, hogy ezekről az állítólagos cégekről nem tudni semmit, amint az állítólagos megbízókról sem... A kölcsönzőknél megjelenő urak persze nem úgy kezdik, hogy ők dr. Vi- deosanda ilyen, olyan, amo- lyen (nyomozó?, felderítő?, versenyirtó?) cégének a megbízottai, alkalmazottai, hanem ügyfélként jelennek meg. Kérnek ezt, azt, amazt, s amikor valaminek a nyomára bukkannak, vagy távoznak — mert van ilyen tapasztalat is —, vagy felfedik kilétüket. Ha távoznak — mondják a kereskedők —, akkor csak abból lehet megtudni ottjártukat, hogy napokon belül hivatalos ellenőrök lepik el az üzletet, nyilván a hivatalosként (avagy névtelenül?) érkezett bejelentés alapján. Ha viszont felfedik a kilétüket az urak, akkor — szintén a ke- reskedők-kölcsönzők elmondása szerint — kedves mosoly kíséretében kérdik, nem érdekli-e az érintettet egy ilyen-olyan vagy éppen amolyan kazettacsomag? Ök ugyanis véletlenül tudnának biztonságosabb megoldást az utánpótlásra, a folyamatos kínálatfrissítésre, mint amit adott helyzetében a kereskedő-kölcsönző követ... Ez a biztonságosabb megoldás persze szintén feketekereskedelmi, csak éppen az úr (az urak) cége(i) biztosítékokat ad(nak) a nyugalomra, az okvetetlenkedők távoltartására. Zavaros? Az bizony. Olyan zavaros, amilyen a videopiac egésze, ahol nem tudni, ki a fekete és ki a fehér (mármint nem felvételi technikában, hanem tevékenysége törvényességét tekintve), ki lép fel jogosan a jog nevében, s ki az, aki a jog leple alatt megbízóinak viszi a zsíros üzletet. A kereskedők-köl- csönzők maffiát emlegetnek, egymással is ádáz küzdelemben álló csoportokat. Lehet. Ma ez sem lenne meglepő. Ha egy olyan városban, mint Nagykáta, a beavatottak négy-ötszáz közé teszik a videokedvelők számát, ha egy Budaörsön ezer feletti táborról beszélnek, akkor laikusként sem nehéz kikalkulálni, mennyi pénz van (lehet) ebben az üzletágban. Aligha véletlen tehát dr. Videosanda embereinek a megjelenése. Éppen ellenkezőleg: törvényszerű. S amikorra valamilyen esetleges jogszerű rend teremtődik a videopiacon, addigra dr. Videosanda és társai már régen tisztára mosták az itt és így megkeresett milliós jövedelmeket. Mészáros Ottó ton is az ígért bővítések. Üjat avatnak Monoron, ahol tizenkét helyiségben folyik majd az oktatás. Mindezek eredményeképpen csökken a két műszakos — váltakozó — tanítás. Ez a helyzet ugyanis a megye 37 iskolájában még mindig nem szűnt meg, ami tíz iskolában százszázalékos, a többiben igen eltérő tanulólétszámot érint; összesen 10 ezer 444 gyereket. Ök a megyében tanulók számának 9,4 százalékát teszik ki. Mivel az országos átlag 4,8 százalék, így mi a harmadik helyre szorultunk — hátulnézetből. Hadd tegyem még hozzá, hogy 35 iskolában különböző — fűtés-, világítás-, vizesblokk- — korszerűsítési munkákat végeznek el szeptemberig. ■ Lesz-e elegendő pedagógus az idén? — Sajnos, számolni kell azzal, hogy ebben a tanévben is szükség lesz képesítés nélküliekre. A betöltetlen állások száma 270, ebből hatvan szerződéses. Az 1990. július 1-jei állapot szerint 2 tanítói, 121 általános iskolai tanári és 9 zenepedagógusi állás üres. Tizenegy intézményben nincs kinevezett vezető, hanem csak ideiglenesen megbízott igazgató. Kevés a pályázó. jy Kevescllik a fizetést? — Nem, inkább sokallják a felelősséget. Rendkívül nehéz, átmeneti időket élünk. Az ön- kormányzatokkal együtt jár majd az iskolaszékek felállítása; hírlik, hogy az igazgatói állásokat ismét meg kell pályázni. A mostani felhívásunkban 76 vezetői posztra 88-an jelentkeztek, a nevelő- testület 63-mal értett egyet, s a vb ötvenet hagyott jóvá. ü Találkozunk-e a megyében új oktatási formákkal? — Nincs lényeges váitoz-ís. Waldorf-iskola kezdi meg működését Tahitötfaluban, jjuaa- örsön pedig előkészítő osztályt indít a gimnázium. Sem magán-, sem egyházi iskola nem indul szeptembertől. H Mit fognak tanítani az állami iskolákban? — Még a régi tantervhez készült anyagból oktatnak majd. A minisztérium azonban korrekciókat adott ki ehhez. A pedagógusok munkájukhoz központi segítséget kapnak. Azonkívül a megyei tanács is tart megbeszéléseket az időszerű feladatokról, s megvitatjuk az égető kérdéseket. A regionális értekezletekre augusztus 22. és 24. között kerül sor. V. A. Postabontás VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Felforgatták a belvárost Mi minden szabad, és mi minden történik Vácon? Építenek a dolgozóknak sablonos panelházakat. Olyat, hogy a földszinti lakásokat néha-néha elönti a víz, vele a fekál is. A lakbér viszont már az emelet magasságánál tart. A nemzet zömét nem mi, a dolgozók alkotjuk? Az elitnek csodás házakat építenek. És hogy ők ne érezzék a benzinszagot, de lehetőleg port se nyeljenek, kinevezik a széles Széchenyi utcát sétálóutcának. Holott lassan már nemcsak sétálni, de enni sem lesz ideje és kedve a hétköznapi embereknek. Elbarikádozták a bevezető utakat is, gátolva az üzletek szállítását. Teljesen fel lett forgatva a város központja. Pedig az igazi sétahely a Duna-part volt, és az is marad, a fákkal és a padokkal. Itt már nem herceg és főherceg, a királynál is nagyobb urak vannak, akiket már nagyon le kellene cserélni. Mert ők már úgy basáskodnak, mintha minden és mindenki az ő saját tulajdonuk lenne. Hát még mindig itt tartunk? Vajon meddig még? Hat dédunokám van. mi lesz velük? Egyáltalán mi lesz a fiatalokkal? B. L.-né Vác ü fanées megoldotta Községünk többnemzetiségű község volt. Mindenféle nációt, vallási felekezet tagját befogadta, magába olvasztotta, Letelepedtek Budakeszin tótok, románok, lengyelek, szer- bek, sőt orosz hadifogoly is maradt itt az első világháború után. Vallás szerint több ugyan a katolikus, de evangélikus, református, baptista, metodista, zsidó felekezetihez tartozék is szívesen laktak itt, vagy nyaraltak az egészséges levegőjű Budakeszin. Itt az emberek között az egyházak is békét akartak. Ezt a békés összetartozást jelzi ma is a temetőben felállított második világháborús emlékmű is, melyen a hősi halált haltak, az eltűntek, Halomsír a római korból Római kori halomsír feltárásán dolgoznak a Pápa melletti Kemenesszentpéter határában a Veszprém Megyei Múzeum munkatársai: az I. század végén, a II. század elején emelt húsz méter átmérőjű temetkezési hely valószínűleg egy roma- nizált törzs vezetőjének végső nyughelyéül szolgált. A halomsír környezetében talált más leletek — például a római út maradványai — egy régen volt településről tanúskodnak. A megyében található inotai és báláéi lelőhelyek mellett a keme- nesszentpéleri a harmadik római kori halomsírlelet az elhurcoltak nevei ott láthatók. Addig, míg az országban vitatkoznak — egyes falusi közösségekben —, ki hogyan járuljon hozzá az emlékmű felállításának költségeihez, a mi tanácsi vezetésünk ezt a kérdést megoldotta. Van emlékművünk, mely a hősök emlékét idézi. Padányi Lajos Budakeszi Nyílt levél a képviselőnek Sajnálom, hogy elfoglaltsága miatt Vona Ferenc országgyűlési képviselő úr nem tudott részt venni 1990. július 12-én a Szigetszentmártoni Nagyközségi Közös Tanács ülésén, amelyen a pénzügyi terv módosítása, valójában a „nadrágszíj húzása” volt a téma. Illett a tanácsülés hangulatára „üres kamrának bolond a gazdasszonya" mondás. Most látszott csak igazán, a korábbi hibás döntések egyikének, a tanácsok összevonásának az eredménye. S annak, hogy a fejlesztési lehetőségekből menynyire kimaradtak a falvak. Ment a pénz a közös kalapba, s onnét herdálta el felelőtlenül a pártállam vezetése. Kellett a településfejlesztési „kirakatpolitikára” — Budapest és városcentrikusság —, kellett a harmadik világ proletár internacionalista kötelességből való támogatására is. Most meg a lovak közé oda van dobva a gyeplő, oldja meg a tanács — később az önkormányzat —, ahogy tudja. Hiányzik a pénz a hitelek visszafizetésére, az intézmények normális működtetéséhez. ■ Nines■ egészséges <ivóvíz, • óvoda, iskola, út, telefon. S a király íZoltán) kidobat az államkasszából 400 millió forintot a július 29-i, népszavazásra. A Parlament meg 700 milliót szavazott meg a demokrácia jegyében a demokratikus pártok 1990. évi támogatására. Ha mindenre van pénz, az előbbiekre is legyen! Az adófizetők pénzén pártoskodni nem nagy művészet! (Messzemenően egyetértek a Pest Megyei Hírlap Í990. július 20-1 vezércikkével: Pár[t] forintok). Az említett két összeg több, mint egy milliárd forint: harmincötven községnek ebből meg lehetett volna oldani az iskola-, a víz-, a gáz-, a telefongondját. Ezek után még az kell, hogy eszébe jusson valaki(k)nek, hogy a nevetséges és hosszú vajúdás után eldöntött „címerkérdés” következményeként megint az államkassza, az adófizetők rovására — azonnal, egységesen, mindenütt lecseréljék az összes címert, bélyegzőt, céges papírt, igazolványt, útlevelet stb. Ügy járunk, toint az a hadvezér, aki a győzelem reményében — a józan ész ellenére! — végrehajtatja a folyón az erőszakolt átkelést, amely neki, szárnysegédjének sikerült is, de a csapata odaveszett. Ügy tűnik, sokan nem ismerik, nem akarják ismerni a valóságot: milyen körülmények között nyögi a nép a terheket. Kóródi Imre szigetcsépi tanácstag Csak as írás üiiánysik Van reklamáció, ajánlott küldemény feladóvevénye, csak Horváth Jenő írása — az első — nem érkezett meg szerkesztőségünkbe. Pedig a feladóvevényen lévő postai dátum szerint július ötödikén a hollóra bízta mondandóját. Ezt fehéren feketén bizonyította. Az újabb, június 29-i dátummal simán feladott, Budapestről érkezett küldemény — bélelve a már említett feladó ve vénnyel — befutott. Most aztán töprenghetünk. Ellustult a holló, netán fürge kezek más postafiókba csúsztatták véletlenül a küldeményt? Csak a találgatás marad. Bár az utóbbi valószínűsége nem kizárt, ilyesmi előfordult már. Most már sak a becsületes „megtalálón” múlik, előkerül-e az a bizonyos, reklamált küldemény. Hónapokkal elér© fizetni? A minap levelet kaptam a Duna Menti Regionális Vízművek Duna jobb parti üzem- igazgatóságától. A levélben előlegszámlát és befizetési postautalványt is találtam. Mégpedig azzal az indokkal: az előleget sajat érdekemben fizessem be, így a „megnövekedett dijak miatti többletkiadás nem egyidejűleg terhel." igen ám, de ez a látszólag humánus intézkedés egészen mást takar: hónapokkal előre ki kell fizetni egy olyan számlát, amely csak a későbbiek során válik esedékessé. A befizetett pénzem tehát a vállalatnak kamatozik, s hatvanezer fogyasztóval számolva ez nem kis összeg! Ugyanakikor, ha én késedelmesen egyenlítem ki a számlám, húszszázalékos büntetőkamattal sújtanak. Kaptam a vízművektől egy válasz-levelezőlapot is, ame- lye{ szeptember 15-ig kell visz- száküldehem. De hogy mit közöljek a válasz-levelezőlapon, arról nem tájékoztatnak. A fogyasztásmérő állását, megtakarítva ezzel az óraleolvasó munkáját? S aki nem tud lemászni az aknába, azt esetleg ezért is megbüntetik? A vízművek levelének egyetlen pontjával értek egyet: azzal, hogy az elfogyasztott ivóvíz árát késedelem nélkül meg kell fizetni! Ez Immár a második olvasói le- vél. mely nemtetszését, sőt értetlenségét fejti ki. a Dunamenti Regionális Vízművek sajátos díjbeszedése miatt A körlevél számítása szerint hatvanezer fogyasztóhoz jutott el. S minden bizonnyal a többség egyetért az észrevételt tevőkkel. Mert előre kasszírozni a mai pénzszűke világban azért már mégsem lehet. Vagy a DMRV vállalta, mégpedig tudatosan, hogy „szelet vet és vihart arat”? Balogh Gyula Pomáz Megszülettünk a háború után 10-15 évvel. Lehet, hogy tudatosan vállalt gyerekként, lehet, hogy Ratkó Anna ajándékaként. Élünk, itt vagyunk. Voltunk úttörők — aki, ahol tud, segít, és szereti hazáját — voltunk KISZ-esek — akik harcolnak a békéért, Vietnamért. Chiléért. — Aztán voltunk hippik, akik dekadensek, mert fegyver helyett virágot, sőt „nem kell háború, inkább szerelem” — jelmondatot hirdettünk. Hittünk abban, hogy mire gyerekeink lesznek, jobb lesz a világ, hiszen váltig hallottuk: tiétek a jövő. Ezt mi komolyan is vettük. Irtunk verseket, társadalmi munkáztunk, lelkesen „csápoltunk” őszinte, kőkemény zenekaroknak. Még egyszer mondom, hittünk! Elhittük, hogy a társadalom kizárólag progresszív fejlődést mutathat', hogy szociális biztonságot teremtett számunkra a gondoskodó állam. Aztán jól pofára estünk! Túl a harmincon rá kellett döbbennünk, hogy energiánkat hamis célok érdekében pazaroltuk idáig. Hogy egyéni ambíciók mozgatják a világot. Hogy vállalkoznunk kellett volna, tőkét kellett volna felhalmoznunk, piacot kellett volna keresnünk. Eddig nem voltunk elég vallásosak, nem ápoltuk eléggé a magyar nép identitástudatát, nem láttuk át a paternalizmus lényegét. S most itt állunk széttárt karral, nyakunkon az inflációval, lakásépítési kölcsönnel, jövedelemadóval, áfával. Közben tizenöt éves lemezjátszónkon hallgatjuk John Len- nontól: IMAGINE... Szebeni Antal Biatorbágy lies© ii er®
