Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-08 / 185. szám

1990. AUGUSZTUS 8., SZERDA Szentendrei problématérkép Érd, Vác és Kerepestarcsa uián jövő hónapban megkez­di tevékenységét Szentendrén is a családsegítő központ. Az új intézmény a Halasz utcá­ban, a nevelési tanácsadó épü­letében, s azzal szorosan együttmüködvé tevékenykedik majd. Az előkészítő munkák során a központ munkatársai mar készítik a település úgyneve­zett szociális problé muter ké­pét. Ez úgy készül, hogy a tár­sadalmi szervezetek, a helyi egészségügyi szolgálat, vala­mint a lakossági észrevételek alapján szinte házról házra felmérik az ott lakók szociális helyzetét. A családsegítő központban nyolc jól képzett munkatárs segít majd részben tanács­adással, részben gyakorlati tá­mogatással az egyes rászoruló családok gondjainak megoldá­sában. K. Z. Polgári védelmi kör alakul Szigethalmon Duna-parti csónakkikötő A tavaly májusban harminc taggal megalakult Szigetha­lomért Társadalmi Szövetség céljairól, működésének tapasz­talatairól már nemegyszer számoltunk be lapunk hasáb­jain. Am azóta a szervezethez több százan csatlakoztak, ami azt bizonyítja, hogy az egész településen figyelemmel kísé­rik munkájukat. A szövetség­be azok léptek be, akik Sziget­halom párton kívüli lakóinak, polgárainak érdekvédelmé­ben kívántak részt venni. Az egy esztendő alatt sorra alakultak a különféle albi­zottságok, egyletek. A hor­gász-, üdülő-, valamint kör­nyezetvédelmi egylet munkáját mifidenki érdeklődve figyelte. Ám az alakuló ülésen megvá­lasztott vezetőségi tagok tény­kedését néhányan rossz szem­mel nézték a település lakói közül. Ezért a sebtiben össze­hívott közgyűlés megköszönve Botrány a közélet tisztasága nevében Hagyták magukat félrevezetni Tisztelt Szerkesztőség! A lapjukban július 20-án megjelent A becsület jelkent bajnoka című cikkel kapcsolatban a kővetkezőkről szeretném tájékoztatni önöket: A cikk szerzője téves információkon alapuló véleményt mond a tanács vb-ről. A testületnek egy hónapja én is tagja vagyok, így a,június végén megtartott ülésen magam is ott voltam. Ezen az ülésen Sárosi Istvánnak, mint az Egyesület a Köz­élet Tisztaságáért szervezet vezetőségi tagjának bejelenteni­valója volt több dabasi vezetővel kapcsolatosan, illetve a Da- basi Tanács és a Fehér Akác Tsz közötti, évek óta tartó lakás­manipulációkról. Ezt követően történt a szavazás, mivel a tanácselnök, Nagy Fér,epe úr,, az idő előrehaladtára hivatkozóvá (22 óra is elmúlt) kérdezte meg a vb-tagokat, hajlandóak-e még meghallgatni Sárósí látván úr napirenden kívüli bejelentését. Sárosi úr azt is elmondta, nem akarja Dabas város szeny- nyesét a sajtón keresztül kiteregetni, ha viszont öt a vb nem hallgatja meg, erre a lépésre kényszerül. A vb ezt követően — ha jól emlékszem, egyhangúlag — úgy döntött, hogy meghallgatja a beterjesztést. Sok éven keresztül nem hallgatták meg az embereket, fő­leg, ha vezetőkkel szembeni véleményük volt. Pedig volt, és ezt pont egy újságíró ne tudná? Az újságíró mindezért úgy minősíti a vb-t: szaftos bot­rányt szimatoló városatyák. Természetesen a bejelentés előtt nem lehetett tudni, mi­ről is lesz szó, csupán sejtettük. Nem érzek egyetlen testületi tagot sem csalhatatlannak, hiszen mára kiderült, hogy ilyen ember nincs, de tisztességes, jó szándékúnak tartom őket. Meg­fordult többünk fejében: ha nem hallgatjuk meg Sárosit, mi lesz a következménye? Lehet, hogy egy másik újságíró erről írt volna az önökéhez hasonló vagy még kevésbé „hízelgő” cikket. Utólag az a véleményem, amikor látható volt, hogy miről is van szó, fel kellett volna állni és hazamenni. Ezt viszont senki nem tette meg, és elsősorban azért, mert félelem lebeg egy idő óta a testületek ülése fölött. Ennyit szerettem volna ennek a zűrös éjszakának az ese­ményeiről leírni, és még annyit: helyes lenne, ha az újságíró Dabason járva másokat is felkeresne, cikkeinek hatásáról ér­deklődne. Kedves Hernádi Ür! Mint látja, levelét leközöl­jük, s nem azért az önét, mert stílusban és tartalomban ez a legjobb, hanem mert ön volt az egyetlen, aki levélírás köz­ben megőrizte a higgadtságát, méltóságát, aki nem útszéli hangon vitatkozik egy cikk kapcsán. Inkriminált riportomra jó néhány levél érkezett, melyek mindenekelőtt arról győztek meg, hogy dabasi „tisztelőim” többsége még hírből sem Isme­ri a tisztességes vitát, bár nem csupán ez minősíti kulturált­ságukat. Néhány szót a levele tartal­máról : Miért olyan biztos abban, hogy a tanács vb-ről alkotott véleményem téves információ­kon alapszik? Egy hónapos múlt nem túl sok ahhoz, hogy min­denkiről hitelt érdemlően jót mondjon egy tanácstag. A Da­basi Tanács V. B. összetétele meglehetősen heterogén. Ezt nem én állítom, hanem az egyik dabasi látogatónk je­lentette ki, Itt, a szerkesztő­ségben. Egy heterogén közös­ségről nem lehet egyértelmű véleményt mondani, főleg nem csak pozitívat. Most is fenn­tartom, amit a cikkben leír­tam: azon az aminózus júliusi éjszakán a vb közel sem vizs­gázott jelesre, hagyta magát Tisztelettel : Hernádi László félrevezetni egy szélsőséges személytől. Ez a személy az­óta megkövette Kakucsi Gab­riellát a Dabasi Bíróságon. A tény szerintem önmagáért be­szél, nincs miért kommentál­jam. Túl ezen, volt egy-két vendégünk Dabasról, akik sze­mélyesen jöttek el kijelenteni: semmi közük az Egyesület a Közélet Tisztaságáért társa­sághoz, s főként nem ahhoz a botrányhoz, melyet a tanácson rendezett Sárosi István a ne­vükben. Az ön állítása ellentmondá­sos: a városatyák nem sejtet­ték, hanem nagyon is jól tud­ták, hogy mit rejteget tarso­lyában a „becsület felkent bajnoka”! Ez az én vélemé­nyem, ez ellen tiltakozik ön. Ugyanakkor levele végén ön is elismeri: fel kellett volna állni és hazamenni. Valóban ezt kellett volna tenni, már a legelején. Utolsó megállapításával kap­csolatban csak annyit: hetente megfordulok Dabason és he­tente keresnek meg dabasiak a szerkesztőségben. Én minden­kit meghallgatok és nem va­gyok elfogult. Már csak azért sem, mert őszintén hiszem és vallom; akkor lesz valaki jó újságíró, ha írásaiban csakis az objektivitás vezérli. Üdvözli: Matula Gy. Oszkár tevékenységüket, új vezetősé­get választott. Mondják is a községben : hozzászoktunk már ahhoz, hogy a vezetőséget ugyanazok cse­rélik le nagyon rövid időn be­lül. akik megválasztották. A szövetség — melynek bárki tagja lenet, aki szívén viseli Szigethalom lakóinak ügyeit, és aki beíizeti a havi húszfo­rintos tagsági dijat — most nagy lépesre szanta el magát. Körlevélben fordultak a pár­tok és különböző társadalmi szervezetek helyi képviselői­hez, valamint a lakossághoz, hogy támogassák egy polgári védelmi kor megalakítását. Mint Bolega Lászlónak, a szö­vetség szóvivőbizottsága el­nökének a tájékoztatójából ki­derült, ennek a szervezetnek az lesz a célja, hogy gondos­kodjon a település személyi és vagyoni biztonságáról. A meg­alakuló körbe olyan jelentke­zőket várnak, akik szabad ide­jükben társadalmi munkában vállalnák, hogy nyitott füllel és szemmel figyelik a község életét, az odalátogatók mozgá­sát. A tanácselnök és a rend­őrkapitány hamarosan kidol­gozzák a védelmi körre vonat­kozó elképzeléseiket, és azo­kat a szövetség közgyűlésen is­merteti a tagokkal. • A társadalmi szövetség szó­vivőjétől azt is megtudtuk, hogy felhívást intéztek a falu lakóihoz. Véleményüket sze­retnék kérni a helyhatósági választásokkal kapcsolatban. A levél, amelyet az újonnan megválasztott vezetőség fogal­mazott, 21 nevet tartalmaz, azoknak a nevét, akiket a szervezet — a lakosság véle­ménye alapján — a közeLgő választásokon az új helyható­sági képviseletek betöltésére javasol. A szigethalmi őslakosokból és az üdülőtelkek tulajdono­saiból alakult szervezet azért is összefogott — tudtuk meg a szóvivőtől —, hogy a község területén lévő állami tulajdo­nú területeket ne adják ma­gánkézbe. A szövetség célul tűzte ki, hogy megszerezze a ma még a szovjet hadsereg tu­lajdonában lévő Duna-part- szakaszt, mely szerintük az utolsó olyan vízpart, illetve te­rület, ahol kulturált fürdőhe­lyet, szabadidőközpontot lehet­ne kialakítani és egy csónak- kikötőt felépíteni.- Molnár Ildikó A BifW uSiiatdáfama Kopasztani kívánják a kopaszt Azt mondják, a Csepel-szigeten végigbumlizó HÉV-et a negyvenes évek elején még gőzmozdony húzta, a ma­siniszta fényes ellenzös siplcában szalutált ki a mozdony­ablakból, s a kalauz kánikulában is nyakkendőben lyu- kaszgatta a bilétát. Olyat sajnos nem találtam, aki arra is emlékezne, hogy mennyit kóstált egy biléta Pesttől Ha­rasztiig, Szigetszentmiklósig vagy Ráckevéig, arról meg éppenséggel nincs tudomása még a nagyon öregeknek sem, hogy az állomással rendelkező községek bármine­mű összeget is fizettek volna a HÉV-et üzemeltető intéz­ménynek lakossági támogatás címén. Azóta minden sokat válto­zott. Ma már a tömegközleke­dés szerte a világon állami do­tációval működik. Eleddig így volt ez nálunk is (1945—90 közti időszakra utalok), a fenntartási költségek és az el­adott jegy, bérlet összege köz­ti különbséget központi és fő­városi alapból fedezték (agg­lomerációs közlekedésről van szó). Kiszolgáltatottan Az tudnivaló volt, hogy az önkormányzati rend bevezeté­sével egy sor új helyzet terem­tődik financiális kérdésekben (is), köztük a tömegközlekedés területén. Arra viszont a most leköszönő tanácsok a legkevés­bé sem számítottak, hogy mindez már az idén bekövet­kezik, s a BKV megpróbál egy-két marok tollat lekopasz- tani az amúgy is kopasz taná­csi költségvetésről. A BKV illetékese levelét megírta, dr. Zahumenszky Jó­zsef vezérigazgató szignálta, s a közigazgatási határon túli települések tanácsának kapu­ján július végén bekopogott a postás. — Már csak ez hiányzott! — mondja Varga József, a Sziget- széntmiklósi Tanács elnöke indignálódott hangon, s elé- bem teszi a BKV borítékját. — Ez nem is levél. Felszólítás, sőt, ultimátum! A BKV tuda­tában van monopolhelyzeté­nek, mi pedig annak, hogy ki vagyunk nekik szolgáltatva. Hát igen. Az udvarias hangú szöveg mit sem enyhít a közölt tényen: ha az érintett helyi ta­nácsok a harmadik negyedév végéig nem járulnak hozzá az Nyáridőhen (Erdősi Ágnes felvétele) agglomerációs tömegközleke­dés fenntartásához, a BKV a menetrend változtatására kényszerül. Magyarán: járat­ritkítást hajt végre, melynek megküldte a tervezetét is. Ezek, összeállításához viszont nem kérdezték az érdekeltek véleményét; csak a saját ér­dekeik alapján döntöttek. Varga József nem képes szó nélkül lenyelni a keserű piru­lát, s mielőtt fizetne — vagy kenyértörésre vinné a dolgot a BKV-val, amit az valószínűleg alig vár —, tanácskozásra in­vitálta a térség tanácselnökeit, akik szintén érdekelteik a kér­désben. Már az első öt percben nyilvánvaló volt, hogy a tér­ség egy véleményen van : övön aluli ütésnek minősítik a BKV követelését. — Tudatosan időzítették er­re a kritikus időpontra — vél­te Németh Gábor, Szigethalom tanácselnöke. — Ha nem fize­tünk és ritkul a járat, a lakos­ság ellenünk foi-dul. Mintha nem érne amúgy is elég táma­dás minket! Térdre kényszerítve — Térdre akarnak kénysze­ríteni bennünket — mondta Fodor Antalné, a dunaharasz- tiak elnökasszonya. Ha bele­megyünk, ez nem más mint engedmény a zsarolással szem­ben, amiért úgyszintén elma­rasztal majd a lakosság. Ha fizetünk, az a baj, ha nem fize­tünk, az is baj. Olyan ez, mint a 22-es csapdája. Arról már nem is beszélve, ha engedünk a BKV-nak, vérszemet kap a Volán is. Fizetni..; De miből? A •hozzászólásokból az derült ki, hogy egyik tanács sincs olyan anyagi helyzetben, hogy akár százezer forintot le tudna csípni az amúgy is szűkös ke­retből. És nem csupán százezer forintról van itt szó. A BKV által megnevezett össztérítés egyszerűen felborítja a taná­csok második féléves pénzügyi mérlegét. — Kit rövidítsek meg?! — kérdezte indulatosan Fodomé. — Csípjek le az öregek ebéd­pénzéből, vagy nyirbáljam meg az iskolák, óvodák költ­ségvetését? A témához tartozU» — nem feleslegesen utaltam a HÉV-en uralkodó egykori állapotokra —, hogy a szolgáltatás színvo­nala közel sincs arányban az egyre növekvő jegy- és bérlet­árakkal, a most benyújtott té­rítési igényről már nem is be­szelve. A szerelvények ütött- kopottak, de ami még rosz- szaob: piszkosak. Az egykor volt állomások helyén több­nyire mar csak vároereszelc vannak, amelyek megvédenék (ha megvedensk ...) az esőtől, hótól, perzselő naptól. De mi van, ha valakin eluralkodik a természet törvénye? Két járat közt, hidegben, bizony előfor­dul. Az aiiomásépülatek he­lyett ugyanis azért vannak szeliős tuagóriák, mert azok­hoz nem jár illemhely. Az állomással rendelkező te­lepülések panasszal fordultak a BKV vezérigazgatóságához, egyrészt az állomások állaga, másrészt a vécék ügyében. Ez utóbbira a válasz ekképpen hangzott: a távolsági buszmeg­állóidban sincs illemhely, de a városi tömegközlekedésben sem. Dunaharasztinak például azt az ajánlatot tették, hogy havi 75 ezer forintért bérbe adják a vécét, ám az üzemel­tetés a tanács gondja. Mindenki kiröhögött — Megpróbáltunk bérlőt szerezni. Mindenki kiröhögött. Naponta 500—600 kliensnek kellene igénybe venni ahhoz, hogy a bérleti díj megtérüljön. Még a központban üzemelte­tett konténervécéknek sincs ekkora forgalma, nemhogy a HEV-állomáson. Különben is, a tanácsra csak egy kötelesség hárul az állomást illetőleg: az ■ odavezető '■ utak karbantartása és megvilágítása. Varga József állomásügy­ben jóval csendesebb, mint Fodomé. Van Is rá oka. A kö­zelmúltban felújított sziget- szentmiklósi HÉV-állomást is­meretlen tettesek vandál mó­don megrongálták, tetemes kárt okozva ezzel a BKV-nak. Az ablakokat bezúzták, a me­netrend- és egyéb hirdetőtáblá­kat leszaggatták, a váróterem falait tusfestékkel kibatikol­ták. A tetteseket aligha a kö­zép- és idősebb korosztály­ban kell keresni, viszont a fia­talok magatartása nevelteté­süket, azaz a szülőket is minő­síti. A szigetszentmiíklós! ta­nácskozás végül nem hozott döntést, csak véleménycsere jellege volt. Azt csak remélni lehet, hogy a felek valamiféle megegyezésre jutnak a napok­ban esedékes tárgyaláson, amelyen a Fővárosi és Pest Megyei Tanács is jelen lesz. Remélni lehet — egyebet nem. Varga Józsefnek sajnos igaza van: a BKV monopol­helyzetben van; ők diktálják a feltételeket. M. Gy. O. Székelyudvarhelyről Tökölre ki első hajóút a Balatonon Amikor Tökölön híre ment, hogy a szakmunkásképző meg­hívására negyven gyermek érkezik Erdélyből, Székelyud­varhelyről, a településen élők szíves készülődésbe fogtak. Több mint egy hete már nemcsak a parkerdei tábor­ban és azoknál a családok­nál sütöttek-főztek, sürögtek, forogtak, ahová az erdélyi gyerekeket elhelyezték. A vendégváró sütemény hamar elfogyott, a tököli művelődé­si ház előtt, majd Barabás Gé­za, a gyártelepi szakmunkás- képző tanára fogadta és kö­szöntötte az érkező diákokat. A tököllek örömmel fogtak hozzá a programok lebonyolí­tásához. A vendégeknek nem telt el úgy napja, hogy reg­geltől estig ne kirándultak, játszottak, pihentek volna együtt a vendéglátókkal. Vol­tak — nem is egyszer — a fővárosban, megismerkedhet­tek történelmi nevezetessé­geinkkel, fürödhettek a Ba­latonban. Nagy élményt jelen­tett számukra a hajóút á magyar tengeren, a dunai csó­nakázás, a pónifogattal ko­csikázás és természetesen az állatkertben és a vidámpark­ban tett látogatás. A változatos programok szervezésében nemcsak a tö­köllek jeleskedtek, hanem részt vettek a helyi gamesz, valamennyi iskola, a tanács, a művelődési ház, valamint a helytörténeti gyűjtemény munkatársai is. Az emlékeze­tes vendégeskedés után, ezek­ben a napokban utaznak visz- sza a gyerekek Székelyudvar­helyre. U. I. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom