Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-04 / 182. szám
Könnyebb munka nekik nem jutott Itthon alig jut a nappalokból Beszélgetés dr. Kulin Sándor országgyűlési képviselővel Az élet diktálta változások ' Szűkebb pátriánk nem minden lakójának ad ke- ^ nyeret. Pedig úgy tűnhet, bárki számára nyitva áll a ^ boldogulás kapuja, végtére is 26-30 ezer léleknek nem olyan kiesi ez a világ. Dolgos nép lakja, csak az a baj, ^ hogy kevés a munkaadója. Korántsem egyedi sors, tíz^ ezrek utazgatnak otthonuk és munkahelyük között sza^ nászét az országban, ki-ki hordozza a maga keresztjét. Kő^ rösnek a bánásmód is fáj nagyon. Nem a városon múlt, j! hogy szépszámú polgárai besorolni kényszerültek az in^ gázók sorába. Országos, megyei koncepcióik eredméS nye, hogy Kőrösön befagytak a beruházások, sőt javai 5 csonkultak. Pontos adataim nincsenek a szomszédos helységekben munkát 'vállaló nagykőrösiekről, de bizonyos, hogy nem kevesen vannak. Csupán a kecskeméti baromfi-feldolgozónak csaknem 50 körösi illetőségű dolgozója van. Részben élelmiszer-ipari szakemberek, de a többségük segéd- vagy betanított munkás. Második lakóhely,r Szeptemberben lesz három éve annak, hogy Kiséri Balázs- né és Ildikó lánya is a Barne- válnál állapodott meg. Más választásuk nem nagyon volt. Idehaza hiába érdeklődtek megfelelő foglalkozás után, pedig olyan emberek — ahogy munkatársuk, Nyújtó Lászlóné jellemezte őket az üzemben —, akiket bárhol szíves szóval marasztalnának. No persze Nyújtóné — lévén ő is körösi — éppúgy elgondolkodhat a dolgon, miért lett Kecskemét a második lakóhelye. Egyszerűen azért, mert neki sem akadt elfogadható állás. — Előzőleg 10 évig a konzervgyárban dolgoztam — mondja Kisériné —, de miután egy komoly műtéten átestem, nem tértem vissza. A gyártósor mellett nagyon nehéz a lányok, asszonyok élete. Köny- nyebb beosztás sajnos nem jutott. Ezután 1 évig a 100-as ABC-ben voltam takarító, de az talán még strapásabb volt mindössze 3 ezer 300-ért. Ildi a városgazdálkodási vállalatnál volt takarító, ő is szeretett volna többet keresni, gondoltuk, hát együtt szerencsét próbálunk. A Barneválnál sem lehet leányálom, sürget a gyártósor, a norma... — Hát az igaz. Ügy festünk ott, mint akik csárdást járnak egész nap, kettőt ide, kettőt oda. Csomagoljuk a sok csirkét. Azért mégis könnyebb, mint a konzervgyárban a zárógéptől az elszedés, ugyanakkor a kereset is nagyjából azonos. Ha például olasz exportra termelünk, óránként 160 csirkét kell becsomagolni, egy személynek úgy megvan a 45 forintja óránként. Túlórában összejön a havi 9-10 ezer nettó, sajnos 6okat le is fognak az adóra. Könnyebb így — Hánykor kelnek és mikor térnek haza? — Nálunk állandó a nyújtott műszak, aki akarja és teheti, vállalja. Nyersanyag van, piac Tények, avagy az illatos valóság Az ünneplés elmaradt Valamikor Benedek Elek talán így kezdte volna ezt a történetet: Hol volt, hol nem volt... Most erre semmi szükség, hiszen ez megtörtént eset, bármennyire meseszerű színezete van. Nálunk a hetvenes évek közepén készült el az a modern stílusú épület, melyről most szól az írás. Majd egy év telt már el, mikor váratlanul reggel kezdődött a nem várt esemény. Valaki a mellékhelyiségből való távozás előtt annak rendje- módja szerint meghúzta a kis, hosszúkás porcelánfogantyút. A víz le is jött, de a legfontosabb működési folyamat csődöt mondott. Hiába kezdték pumpálni, minden erőfeszítés sikertelen maradt. Értesítették nyomban a házat felépítő vállalatot. Jött hamarosan két szakember. Derűsen mosolyogtak az itteniek tanácstalanságán, hogy miért nem intézkedtek az utcai akna és csatorna kitisztítása érdekében. Ezután kimentek felderíteni a tényállást. Az utcán felemelték az aknáról a kerek vaslapot. Ekkor tűnt el arcukról a mosoly. Az egyéves akna teljesen száraz és tiszta volt. Akár téli zöldség tárolására is lehetett volna használni. Csupán néhány elaggott pók nézett a váratlan világosság felé. Az egyik ember leugrott az aknába és zseblámpával világított az aknába vezető cső nyílásába. — Na mi van? — kérdezte a társa. — Hát úgy látom, hogy a ház falánál megszűnik a csővezeték. Nem értem az egészet. Másik vezeték nincsen, az akna pedig üres. Csak nem... Torkán akadt a szó és ijedten nézett a társára. — Végre leesett nálad a húsz fillér. Miért, mire gondoltál, talán arra, hogy ellopták az éves termést? Legalábbis nem hallottam még róla, hogy ' ilyesmit is lopnának. Ballagtak vissza az épületbe. Az aggodalmaskodó • ismét megszólalt. — Szóval az egész hatalmas rakás... — társa hirtelen közbeszólt: — Persze hogy itt van mind az épület alatt. Ismét az ijed- tebb vette át a szót, — Van fogalmad róla, hogy hány ember járt itt egy év alatt? — Na és. Nem láttad te, mekkora pincék voltak itt, melyeket az építkezés kezdeténél csak nagyjából temettek be, mivel nem volt elég törmelék? — De hát, nem lesz ebből valami baj? — szólt ismét az aggodalmaskodó. — Miért lenne? Persze, ha ne adj’ isten mostanában földrengés lenne, a szomszédok szeme felakadna a csodálkozástól, miközben rémülten menekülnének valami magasabb helyre. Ezután már indultak is hazafelé, hogy haladéktalanul küldik a csatornaépítő brigádot. Az élet játéka, hogy ugyanazt a brigádot küldték ki, amelyik az építkezés során „elfelejtette" megépíteni a kivezető ötméteres szakaszt. Mi tagadás, keserves munka várt rájuk. Már az indulásnál is, mivel a műmárvány kockák alatti vastag beton alapot az épületen belül fel kellett törni nagy darabon, hogy a mély munkagödröt ki lehessen ásni. És a büntetés még csak ezután következett. Három percenként váltották egymást a mélyben. Előbújva sápadt arccal, a lenti sűrű masszához passzoló szavakkal emlegették a munkavédelmi felelőst, hogy az ilyen tevékenységhez nem biztosít gázálarcot. Mondani sem kell, hogy napok múlva, mikor a munkával elkészültek, ez az átadás teljes csendben, minden ünnepség nélkül zajlott le. Most veszem észre, elfelejtettem megemlíteni, hogy melyik épületről volt is szó. Sebaj, tekintse ezt az olvasó rejtvénynek. Sajnos a jó megfejtésért anyagi elismerés nem jár, mert még akkoriban az építkezés átadásakor a nagy jutalmat mind elvitte a Ceglédi Építőipari Vállalat. Csete Sándor is, kezd most már jobban menni a cégnek. Mi túlórázunk már jó ideje, reggel 4-kor ébresztő, pontosan 5 óra előtt 10 perccel indul a vállalat busza. Leghamarabb negyed hétre érünk haza. Tudja, idővel meg lehet szokni az utazgatást is, nem nagy távolság, jó kis társaság van együtt, elbeszélgetünk, könnyebb így az üzemig és vissza. Akik napjában 12-13 órát áldoznak az üzemi munkára, azok előtt összefolynak a hetek. Nyáron még csak látnak itthon valamit a nappalból, bár az erő fogytán, a kertbe már nemigen jutnak ki. Az a férj reszortja, ö egyébként a városgazdálkodási vállalatnál rakodó. öt a család, Éva, Balázs, Mária, és akik még itthon vannak, Ildi és a legkisebb lány, Julianna. Közeledik a nyugdíj — Lassan ők is kirepülnek — jegyzi meg apjuk —, kettőnknek meg nagy lesz ez a lakás, sokgyerekeseknek építették. — Invitálnak, nézzek szét. Tiszta, szép otthon a Dózsa György utcai kockaházban. Megvan minden benne, amire lakóinak szüksége van. Kivéve az ivóvizet. Kútról hordják ők is a harmadikra, közben kesernyés vicceket mesélnek sorsukról. — Egy kertes háznak csak jobban örülnék, nemcsak a víz miatt, csak úgy, általában — nyomatékolja a férj. — De most a fiunknak segítünk az építkezésben, hadd boldoguljanak. Idén is a telken nyaraltunk — toldja meg nevetve. Aztán, ahogy a témánkhoz ismét visszatérünk, Kisériné felfigyel. — Nehogy valami vándormadárnak fessen le bennünket, nem szívelnénk. így alakult az életünk, ennyi az egész. Bár most már, ha lehetne, sem jönnék vissza, közeledik a nyugdíj, az ember húzza meg magát békében. Ildi pedig majd meglátja. Idővel, ha visszahozzák a város javait, csak- csak kerülközik itt több munkalehetőség. Én a kórháznak örülnék legjobban, mert akkor Juli lányomnak se főne a feje az egészségügyi szakiskolájával. No jó, kapott állást a csecsemőgondozóban, de kis híja volt, hogy el nem vándorolt ő is. Meg aztán úgy gondolom, ha mindenki el tud helyezkedni itthon, az nemcsak a munkavállalóknak jó. Jó a városnak is, hiszen itt marad mindaz az érték, amit munkájával az ember megteremt. My. J. A feszített tempójú rendkívüli ülésszak után néhány hetes pihenő vár a képviselőkre. Dr. Kulin Sándort, városunk országgyűlési képviselőjét, aki az MDF színeit képviseli, arra kértük, néhány kérdésben világítsa meg az eddigi munkát. • A Parlament működésével kapcsolatban, a gyakori alkotmánymódosításokat figyelve két vélekedés tapasztalható. Az egyik: a napi, kormányzati igényekhez igazítják az alaptörvényt. A másik : az ú.j alaptörvény gyorsan készült. s ezért nem minden paragrafusa „járóképes”. — Az alkotmány — nemcsak itt és nemcsak most — rpindig egy adott hatalmi, tulajdoni, jogi, politikai, szociális stb. viszonyainak a rögzítése, megfelelő történelmi keretbe ágyazva, s talán egy kicsit előretekintve is, megelőzve a kitűzött fejlődés irányát. A mi jelenleg érvényben lévő, rengeteget módosított, tol- dozott-foldozott alkotmányunk 1949-ben készült. Új alkotmányunk tehát még nincs. Az pedig — kell-e mondanom — egészen más politikai, „jogi”, hatalmi viszonyokat tükrözött; történelmi keretbe ágyazottsá- gáról pedig alig beszélhetünk, hiszen kárnak és szemétnek tartotta az eddigi hatalom az előzményeket, s mintaként a sztálini alkotmányt tekintette. Mi most a felgyorsult társadalmi változások, békés és alkotmányos forradalom korát éljük. Ez a törvényhozásra hihetetlenül felfokozott tempót diktál. így van ez akkor is, ha az ország lakossága elégedetlen a változások ütemével, s lassúnak, vontatottnak tartja a törvényhozás, a Parlament munkáját. Hasonló súlyú törvények meghozatalához nyu- godtabb körülmények között működő polgári parlamenteknek évekre van szükségük. Új alkotmány megalkotásához több idő, nyugodtabb körülmények kellenek majd. Mivel azonban most is alapvető törvényeket alkotunk, amelyeknek az eredete az alkotmányba van ágyazva, az új törvények érintik az, alkotmány vonatkozó cikkelyét, ezért azt meg kell változtatni 2/3-os szavazati aránnyal, hogy az élet diktálta új törvény ne legyen alkotmányellenes, azt sértő. Az alkotmányt ilyen módon „megsérteni” viszont csak a törvényesen és demokratikusan megválasztott Parlamentnek van joga, 2/3-os szavazati aránnyal. Ez egyben biztosítja azt is, hogy nem a kérdésben feltett „kormányzati igények” szerint alakítjuk, módosítjuk az alkotmányt, hanem a nemzet szabad akarat- nyilvánítása nyomán létrejött Parlamentnek az ellenzéket is magában foglaló döntő többségének akaratából. • A Magyar Demokrata Fórum Nagykörös) Szervezete a választásokat követően feltűnően elcsendesedett. Mit jelenthet ez? — Szerintem a kérdés tévesen ítéli meg a helyzetet. Eltekintve attól, hogy a választási küzdelem finisében látható, hallható jelenlétünk a dolog természeténél fogva a nagy nyilvánosság elől visszavonult, tevékenységünk még átmenetileg sem szünetelt. Szervezetünk tovább erősödött létszámban és tartalmi munkában. Ifjúsági Demokrata Fórumunk magára vállalta és nagyon színvonalasan megszervezte a hősök emlékművénél a megemlékezést a világháborúk áldozatairól és a gyászos trianoni évfordulóról. Huszár Kálmán tanácselnök-helyettes úr nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót tartott folyamatban lévő városi ügyekről. Megalakultak szakbizottságaink: ipari, műszaki, gazdasági és kereskedelmi, pedagógiai, egészségügyi, önkormányzati. Az elsőnek említett bizottság szakértő bevonásával foglalkozik a város jelenlegi legnagyobb gondjával, a vízproblémával, amelyről szóló első jelentésünk a sajtóban nagyon rossz „osztályzatot” kapott, s emiatt a viszonyunk a sajtóval — reméljük, csak átmenetileg — megromlott. A mi álláspontunk változatlan: politizálásunknak a város önNAGYKŐRÖSI ^ima kormányzati feladataiban való majdani szakszerű részvállalásából, s az arra való felkészülésből kell állnia, nem pedig jelszavaknak vagy ideológiáknak a hirdetéséből. Ezenkívül intenzíven dolgozunk olyan ipari és kereskedelmi, külföldi kapcsolatok kiépítésén, amelyek a város jobb ellátását szolgálnák és új munkalehetőségeket teremtenének, egyben a meglévő kapacitások jobb kihasználását tennék lehetővé. E tárgyalások igen ígéretesek, de a nyilvánosság elé bővebb részletekkel akkor akarunk lépni, ha ezek sikeresek is lesznek. Látható tehát, hogy dolgozunk, s mivel engem a parlamenti munka nagyon lefoglal, a feladatokat meg kellett osztani. Az elnökségen belül alelnöki feladatkörrel bíztuk meg Kis Jánost és titkári munkakörrel Halmi Ildikót. • Az emberek igen furcsának találják, hogy a két nagy párt (MDF—SZDSZ) még nem hozta nyilvánosságra polgármesterjelöltjét. — Az MDF helyi szervezetei természetesen készülnek az önkormányzati választásokra is. A parlamenti hat párt által egyeztetett törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról úgy intézkedik, hogy a tízezresnél nagyobb településeken a képviselő-testület fogja megválasztani a polgármestert. (Aki akár oly személy is lehet, aki nem tagja a képviselő- testületnek — ez szerdán, az interjú készültekor még nyitott kérdés volt.) Mi tehát nemcsak a polgármester személyéről gondolkodtunk, hanem olyan személyekről is, akikből egy jó képviselő-testület összeállítható. Választási kampányunkat a Kisgazdapárt helyi szervezetével egyeztetve, közösen fogjuk meghirdetni. A formálódó elképzelések szerint két névsort állítunk, állítottunk össze: egyiken MDF- és Kisgazdapárt-tagok, akik részben körzetükben, részben listán indulnak; a másik névsoron olyan párton kívüli személyek, akik szakképzettségük, a lakosság körében kivívott tekintélyük és/vagy egy fontosabb munkahelyi kollektíva képviseletében méltók és alkalmasak arra, hogy a többes jelölés jegyében megmérkőzzenek a mi és akár más pártok jelöltjeivel is. E személyek pártonkívüliként vállalták a jelölést és támogatásunkat. A neveket úgy két hét múlva szándékozunk nyilvánosságra hozni. Meghíztak a gráciák Öregszenek a krumpliindák, verembe, pincébe kívánkozik a termés. Varga Jánosné is úgy vélte, nem keli a szürettel várni tovább. Kernács Józscfné és Kernács Jánosné jött el 800 négyszögöl földjére segítségnek. A néhol 89 dekásra is meghízott gráciagumókat piacra viszik, kereskedőknek adják el (Varga Irén felvétele) Ha a pártonkívüliek jelölését más pártok is támogatnák, akkor tovább csökkenne az az esély, hogy az önkormányzati választások elsődlegesen pártharcokká váljanak. Meggyőződésünk, hogy a városi demokratizmust és a képviselő-testületi szakszerűséget ezzel az „önkorlátozó” lépésünkkel szolgálhatjuk. S most eleget kívánunk tenni a sürgető kíváncsiságnak a polgármesterjelöltünk személyét illetően: az MDF és a Kisgazdapárt Kis Jánost, az Univer ÁFÉSZ kereskedelmi igazgatóját jelöli polgármesternek. Széles körű hazai és nemzetközi kereskedelmi kapcsolatai, közgazdasági tájékozottsága és lokálpatriotizmusa alapján előzetesen is szeretnénk figyelmébe ajánlani a város közönségének. • Köszönjük az interjút I B. O. ZENÉS NYÁREST Kamarazenekarok Augusztus 5-én, vasárnap, a városháza udvarába invitálja a tanács művelődési osztálya és az Arany János Művelődési Központ a város érdeklődő polgárait: az óbudai kamarazenekar, valamint az ottani zeneiskola muzsikusai lépnek fel. Jegyeket 30 forintért a helyszínen is árulnak. Rossz idő esetén a hangversenyre a művelődési központban kerül sor.
